Kis Ujság, 1950. július (4. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-02 / 151. szám

Ha: Bélyegrovat hra 60 fillér Teljes vasárnapi galopp-program Keresztrejjtvén Vasárnap, 1950 július 2 A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Katona­­Fenő Harcoljunk tovább minden szem gabonáért írta: Nagy Dániel /tt 11 az aratás országszerte. A déli megyékben már befejezéshez közeledik, ahol idejében nekiláttak a munkának. Ez idei aratásunknak különös fontosságot és jelentőséget ad az a tény is, hogy népgazdaságunk ötéves tervének első termésbetakarí­­tásához fogott hozzá jó kedvvel és telkes munkával dolgozó parasztsá­gunk. A derekasan végzett korábbi munka, az őszi és tavaszi szántás­vetés, a tavaszi növényápolás meg­hozta gazdag gyümölcsét. Jobb a ter­mésünk, mint az elmúlt években és nagyobb lesz a kenyér minden dol­gozó paraszt asztalán, mint volt va­laha is. A derekasan végzett munka áldása azonban nemcsak a paraszti háztájikon érezhető, hanem köny­­nyebbé teszi a városi dolgozóknak, az ipari munkásságnak életét is. Öt­éves tervünk első gazdag aratása így hozza közelebb ismét egy lépéssel a falusi és a városi embert és erősíti a munkás-paraszt szövetséget, amely­nek jó eredményei parasztságunk fej­lődő életében szinte napról-napra ta­pasztalhatók. A több gabona és en­nek nyomán a nagyobb kenyér jelen­tősen erősíti népi demokratikus ál­lamhatalmunkat, segíti a munkásosz­tály és a dolgozó parasztság kapcso­latának erősödését és ezen az úton újab­b nagy lendületet ad a szocializ­mus további építéséhez a mezőgazda­ság területén. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége és népköztársasá­gunk minisztertanácsa határozataival már jóval az aratás megkezdése előtt dolgozó parasztságunk segítségére sietett. Segített, hiszen parasztságunk számára — de az egész nemzetgazda­ság számára is —■ igen fontos, hogy mi­kor arassunk és hogyan csökkentsük a szemveszteséget már mindjárt az­ aratásnál, majd tovább a cséplésnél és végül a betakarításnál. Emlékszem arra — országjáró utam során több­ször tapasztaltam — milyen sokan mondták még néhányan a felvilágo­sultabbak közül is: tudjuk mi, mikor kell aratni. Az öregek, a régiek is csak Péter-Pál után kezdték és mégis volt kenyerük. Volt kenyerük az igaz, de évről-évre kisebb és feketébb lett. Fejlődött a mezőgazdaság szerte a világban s a mi parasztságunk meg­állt, mert ragaszkodott egy ilyen rossz hagyományhoz. Van parasztsá­gunknak sok jó, haladó hagyománya, de a népünk kenyerére törő ellenség lödnek, szépülnek a múltban éppen — elsősorban a falusi ellenség — "­­ sí­r mindent elkövetett, hogy ezt a rossz hagyományt élessze fel s ezzel is árt­son dolgozó parasztságunknak. Kü­lönösen veszélyes volt az ellenségnek ez az ágálása a búza szempontjából. Az idei melegebb nyár és kedvező időjárás nyomán hamarabb elérte a búza a viaszérést, azt az állapotot, amikor a leggazdaságosabban, a leg­kisebb szemveszteség nélkül lehet aratni. A­olgozó parasztságunk általában — és az ország nagy részén — in­kább hallgatott a Magyar Dolgozók Pártja és a kormányzat oktató szavá­ra, mint a falusi ellenség híresztelé­sére. Bizony — magam is örömmel láttam az országutak mentén — már jóval Péter-Pál előtt vágták a búzát s nekikezdtek az aratásának, mihelyt a rozsét befejezték. A jó cséplési ered­mények már napjainkban bizonyítják az időben való aratásnak fontosságát és számot adnak a jól végzett mun­káról. Már sokszor hallom kora hajnalo­kon, mikor a harmat felszárad, a cséplőgépek búgását. S látom az első cséplési eredményeket, amelyek iga­zolják parasztságunknak a jó termés­hez fűzött várakozásait. Hogy csak néhányat említsek, a sarkadi Lenin­­termelőcsoport próbacséplése 24 má­zsás ősziárpa-átlagot mutat, a tótkom­­lósi Viharsaroké pedig 20 mázsát. Dunaszekcsőn az egyénileg dolgozó parasztok próbacséplése a holdan­­kénti termést 12 mázsán felül mú­k s­­olgozó parasztságunknak e két irányból megnyilvánuló táma­dással kell felvennie a harcot. A ku­­láktámadás főeszköze a szabotázs és terrorcselekményeken kívül az ellen­séges propagandamunka és rémhír­terjesztés. Ezzel akarják késleltetni ratja, de a kúnhegyesi Dózsa-csoport- az aratás és a cséplés időben való él­veszteséget is, vagy még többet, de rendszerint többet. A gyakorlatban ez annyi, hogy ha egy dolgozó paraszt­nak 3 hold a gabonája és átlagosan 8 mázas a termése, a 10 százalékos veszteséget alapul véve, a veszteség­ csaknem 2,5 mázsa. Ez forintban 192 forint, ami biz­ony nagy össz­eg a dol­gozó embernél. Harcoljunk minden szem gabo- €t lessünk az aratással, fokozzuk a vért! Ezt a harcot vívja most pa- a harcot, a jó munkát. Ahol befe­jeztü­k az aratást, haladéktalanul lás­sunk a hordáshoz. A keresztben lévő gabonában több kárt tehetnek a ma­darak, esős időjárás esetén könnyen kicsirázik a mag. Mindennapi késede­lem csak veszteséget jelent a gazdá­nak. A minisztertanács határozata ajánlja dolgozó parasztságunknak, hogy közös­­pélybe hordjon. Így könnyebben megvédheti egész évi munkája gyümölcsét az ellenség go­nosz mesterkedésétől, a gyújtóiajok­végzését. Fegyvertársa, a klerikális reakció pedig a dologidőben rendezett körmenetek­kel és suttogó propagan­dával igyekszik aláásni dolgozó pa­rasztságunk munk­aked­vét. Sorra leleplezi dolgozó parasztsá­gunk az ellene irányuló merénylete­ket, történjék az akár a határban, aki ír a lelkek mélyén. De az ellenség nem vonul vissza. Gáncsolja a mun­kát, rontja az életet, megzavarja a falu békés munkáját s ártani igyek­szik mindenütt, ahol erre tere nyílik. Józanítéletű, dolgos parasztságunk legnagyobb része inkább engedett a munkára váró mezők boldog hívásá­nak, mint a háttérben bu­jkáló reakció suttogásának, így visszaszorult a reakció, elsősorban az egyházi re­akció, de támadá­sa újult erőre ka­pott, amikor kormányunk egy újabb akcióval, a szállítási szerződések rendszerével sietett dolgozó parasztsá­gunk segítségére. /% szállítási szerződés újabb lépés parasztságul, életének köny­­nyebbé tételére. Jó visszaemlékezni és hasznos is a két évtizeddel ezelőtti eseményekre. Ott az én szőkébb ha­zámban, Szentes környékén is, meg­jelent a baletta, 5­-6 pengő lett a búza ára, így éppen ilyen időben. Az adó viszont a szilárd,­­a 32 pengős búzaárhoz igazodott. Megjelentek a spekulánsok, a gabonakereskedők si­­fenehada s nyomorult kisparasztok­­tól, egyik napról a másikra vergődő gazdáktól mert kellett a pénz — potom áron összevásárolták az egész évi nehéz munka, kinél soványabb, kinél gazdagabb gyümölcsét. Gondol­kodó és emlékező emberek vagyunk mi parasztok, nem felejtettük ezt el. S mi jött utána, arra is emlékszünk. Leszakadt lábunkról a bakancs, vá­sott lett az ing, ruhát talán egy év­tized alatt sem tudtunk venni. Ott állottunk a nagy bizonytalanságban, hiába termett évről-évre a mi kis föl­dünk, a cséplés után lenyomták a búza árát s tavaszra, mire elfogyott a kenyér, a tízszeresére emelték. nál a búzatermés is 14 mázsán felül lesz. TVT, felejtsük el azonban, hogy még­i­s cs­ak a próbacsépléseknél járunk, még folyik az aratás, még gabonánk messze van a zsáktól és még mesz­­szebb a­­ terményraktáraktól. Szorít a munka mindnyájunkat, a legnagyobb gondunk legyen így most mindenfelé az országban az aratás gyors befeje­zése. Még jobban meg kell gyorsítani a munkát, az aratás munkáját, mert a gabona hamar túl­jut a megfelelő érési állapoton. A búzát — soha nem lehet ezt eleget hangsúlyozni­­— viasz­érésben, a rozsot teljes érés előtt, az árpát pedig sárgaérésben kell aratni, különben nő a szemveszteség s je­lentős kár éri a kisparaszti gazdasá­gokat, de még hatalmasabb lesz a vesztesége országunknak, az egész nemzetgazdaságnak. Minél fontosabb dolgozó parasztságunk munkája, annál nagyobb szüksége van állandó útmu­tatásra, felvilágosításra és segítségre. A legfontosabb munka az aratás, az MDP és a kormány megadta a leg­nagyobb segítséget s most dolgozó parasztságunkon áll, hogy­ a támoga­tást jó munkájával — melynek üte­mét az elkövetkező hét első napjai­ban igen meg kell gyorsítani — vi­szonozza. Arassunk mindenütt. Időben és gyorsan. Ezt üzenem paraszttársaim­nak, mindenkinek szerte az ország­ban. A tiszántúliaknak, ahol sokszor nyomát láttam a­­lemaradásnak,­­ az északi részek parasztjainak, hol hát­rább van a természet s a dunántú­liaknak, hol erősebb a reakció, job­ban hallatja szavát a k­ulák és a vele szövetkezett papi ellenség. Arassunk, fejezzük be minél gyorsabban pa­raszti életünknek ez ünnepi munká­ját, amely leteszi a kenyeret az or­szág minden dolgozójának asztalára. G­yorsítani kell a munka ütemét, bi­zony elsősorban azért, mert sokan elmaradtak. Elmaradtak azért, mert inkább hallgattak a falusi reakció szavára, mint a helyi pártszervezet Verte az adó a parasztságot, s bizony s az annak munkájához kapcsolódó tömegszervezetek, a DÉFOSZ és a SZÖVOSZ felvilágosító, tanító okta­tására. Felemelte szavát a falusi ellenség, elsősorban a kulák. Nem nézi jó szemmel, hogy az MDP és a minisztertanács határozatainak nyo­mán emelkedik a paraszti élet, sem­milyen sokszor hallottam peregni a dobot s láttam lobogni kegyetlen kí­sérőjét, a csendőrök kakastollát ott a tiszántúli kis tanyákon, szeren­csétlen parasztházakban. Nem termett annyit a föld, mint amennyi az adó volt s így szegényed­tünk, nyomorodtunk évről-évre. A parasztság lába alól elcsúszott földet aztán sorra megvásárolták a bankok, a városi utak és sokat a jómódú parasztok, akik így még nagyobb jó­módra tettek szert és az ellensé­günkké váltak, általa elnyomott és meggyötört pa­raszti gazdaságok s maguk a pa­rasztok is. Nem tetszik neki, hogy régi cselédei, akik életre találtak azon a földön, amelyen mindig csak másnak dolgoztak, már új házakat építenek; nem tetszik, hogy ellsza­­kadnak tőle gondolkozásban és szó­ , kasban a régi gazdák s közülük is segít parasztságunkon. Nem gond igen sokan a termelőcsoportokhoz csak­ többé a gabona értékesítése, sőt aki lakoznak. Nem tetszik a villany, a telefon, a jó köves út s az a fejlő­dés, amely az ötéves terv első gaz­dag aratása után még nagyobb lép­tekkel viszi előre parasztságunkat. Kárt okoznak mindenütt, ahol csak feleslegét a szállítási szerződés útján adja át az államnak, hatforintos fel­árat is kap mázsánként. A szállítási szerződés így a tervszerű értékesítés felé vezeti dolgozó parasztságunkat, de amellett jelentős jövedelemtöbble- tehetik. Akadályozzák a munkát, tét is jelent számukra. Parasztságunk­­szabotálnak, rémhíreket terjesztenek nak nagyobbik része érzi már a szál­­s bizony nem riadnak vissza a leg­­lírási szerződések előnyét, kiszámolja erőszakosabb durvaságoktól sem, és elgondolja, hogy ha tíz mázsát köt jó és hű szövetségest talált be,- már 60 forintnyi jutalom kerül a nak a papi reakció is. Elsősorban zsebébe, ami bizony jó lesz ingre, azok a papok, akik megtagadták a ruhára és egy kis pótlással, bakancs békeívek aláírását, szembefordultak és futja belőle. Kössük meg a szálli­­milliók békevágyával és szembefor­­tási szerződéseket, hiszen már nincs dal­ak Krisztus tanításával, aki mind­nyájuk számára a békesség szolgála­tát hagyta örökségül e földre. Szövet­keztek falusi népünk, dolgozó paraszt­ságunk ellenségeivel, a kuláksággal s az őket támogató régi rend híveivel. Gátják állják a fejlődésnek, jövő évi kenyerünkre törnek s veszélyeztetik a falu békességét. néért s rasztságunk a forró mezőkön. Az idő­ben való aratás megmenti a szemet, de továbbra is őrködni kell a további munkák folyamán minden szem ga­bona felett. Őrködni a cséplésnél, majd tovább a betakarításnál egé­szen a raktárak kapujáig. Hiszen mit jelent a szemveszteség? A rossz idő­ben való aratás, a gondatlan cséplés, a rossz szállítás, a ki nem tisztított és kellőleg nem fertőtlenített raktár jelent bizony sokszor 5 százalékos TV épi demokráciánk kormánya most a szállítási szerződések rendszere sok idő, július 8-án lejár a határidő. A mi érdekünket, minden dolgozó paraszt javát szolgálja­­tól. De könnyebben halad a cséplés, mert nem kell annyit állíthatni a gé­pet. Most jöttem vidékről s már látom lépten-nyomon Tótkomlós dolgozó parasztsága versenyfelhívásának je­lentkező eredményét. Dolgozó pa­rasztjaink sorra csatlakoznak felaján­lásaikkal a versenykihíváshoz és igye­keznek az aratás, cséplés és begyűj­tés munkáját gyorsan és jól teljesí­teni. Mindnyájunk kenyeréről van szó, az egész országéról. Dolgozó paraszt­­társaim, ezt vegyétek figyelembe, erre gondoljatok, mikor pirkadatkor neki­indultok a határnak, vagy már ott állatok a cséplőgép mellett, vagy pe­dig elindultok a tarlóhántásra. Foly­tassátok a jó munkát s harcoljatok közös erővel mindnyájunk közös ér­d­ekében tovább minden szem gabo­náét­!. A szovjet emberek szívükben Sztálin nevével írják alá a stockholmi békefelhívást A szovjet békevédelmi bizottság Moszkvában tartott teljes ülése el­határozta, hogy megkezdik a stock­holmi békefelhívásra az aláírások gyűjtését a Szovjetunióban. A bizottság határozata megelége­déssel állapítja meg, hogy a szovjet nép teljes egyetértéssel és helyeslés­sel fogadta a Szovjetunió legfelső Tanácsának a stockholmi felhívással kapcsolatos állásfoglalását. A leg­felső Tanács kifejezte meggyőződé­sét, hogy a stockholmi határozat egyhangú támogatásra talál a szov­jet nép körében. A szovjet békevédelmi bizottság felszólít minden szovjet embert, írja alá a felhívást. A szovjet emberek aláírásukkal fejezik ki odaadásukat a béke ügye iránt, kifejezik készsé­güket a béke megvédésére az egész világon és megmutatják, hogy meg­bonthatatlan szilárdsággal tömörül­nek a Bolsevik Párt körül, feltétlen odaadással viseltetnek Sztálin iránt, aki valamennyi nép vezére és a béke nagy zászlóvivője — hangzik a szov­jet békevédelmi bizottság határozata. A bizottság teljes ülésén Tyihonov rámutatott arra,, hogy a stockholmi békehaatározatok­ teljes egészükben megfelelnek valamennyi nép követe­lésinek és tartós békét kívánó törek­véseinek. Ez a nyilatkozat a szovjet nép részéről is egyhangú támoga­tásra talált. G.­ M. Dubinyin, a leningrádi „Krasznij Viborzsec“ gyár dolgozója, a neves sztahanovista, szólította fel ezután a­­szocialista ipar dolgozóit, hogy írják alá a stockholmi felhívást és teljes erővel vegynek részt az alá­írásgyűjtés megszervezésében. G. M. Leonidze Sztálin-dijag költő, Oparin akadémikus, Nina Popova, a Szovjet Nők Antifasiszta Bizottságának el­nöke és az ifjúság képviselőjének, va­lamint több tudós, költő és dolgozó felszólalása után a szovjet békevé­­delmi bizottság tagjai ünnepélyesen aláírták a stockholmi felhívást A szovjet lapok vezércikkeiket a szovjet nép békeharcának szentelik. Üdvözlik a Legfelső Tanács nyilatko­zatát és a békevédelmi bizottság ha­tározatát. A Pravda vezércikkében kiemeli, hogy az egész világon a békéért ví­vott harc zászlóvivője a Szovjetunió. A stockholmi határozat kifejezi a világ minden népének szilárd béke­­akaratát. Az egész világon vissz­hangzik a szovjet népnek a béke védelmében felemelt szava. Ezt le­hetetlen nem hallani, lehetetlen nem felfigyelni rá, mert ez a hiáng annak a hatalmas népnek a hangja, amely szétzúzta a hitleri fasizmust és a japán imperializmust. Minél erősebb a Szovjetúnió, annál jelentékenyebb a szerepe a békéért vívott harc nem­zetközi színterén — írja a Pravda. Az Izvesztija vezércikke hangsú­lyozza,­ hogy a szovjet hazafiak foé­­kegyüléseiken büszkeséggel beszél­­nek gyönyörű hazájukról, amely a béke szervezett frontjának első so­rában halad és amelyre, mint a béke bástyájára tekint az egész ha­ladó emberiség. Az imperialista agresszorok hiába reménykednek abban, hogy sikerül elfojtaniuk az egész földtekén az egyszerű embe­reit eltökéltségét, hogy kitartanak a béke ügye mellett. A szovjet kor­mány békeszerető külpolitikája az egyszerű emberek százmillióinak ro­­konszenvét és támogatását élvezi az egész földkerekségen. Minden szov­jet hazafi szívében Sztálin nevével írja alá a stockholmi felhívást — fejezi be az Izvesztija. Megnyílt az 1500-ik KÖZÉRT-fiók Súlyos gond volt a múltban Buda­pest dolgozóinak zavartalan ellátása. 1948-ban azonban a Községi Élelmi­­szerüzem és az Általános Fogyasz­tási Szövetkezet fúziójából megala­kult a KÖZÉRT, mely­­ egycsapásra vál­toztatott a helyzeten. A dolgozóknak késő esti ellátása sem okozott többé nehézséget. A fiókok sorra egymás­után nyíltak meg és az első év végén, 1948 dec. 31-én már 356 KÖZÉRT- fiók állt a dolgozók rendelkezésére. 1949 meghozta a további fejlődést és egy esztendő alatt 1138-ra növeke­dett meg a KÖZ­ÉRT-fiókok száma. A dolgozók hamar megkedvelték a pon­tos, gyors és jó áruval rendelkező fió­kokat. Egyre többen vásároltak a KÖZÉRT-ben. A szocialista kiskereske­delem rendkívüli fejlődést mutatott 1950-ben már azzal dicsekedhet el, hogy telefonon történt megrendelé­seket házhoz szállít. De nemcsak a Budapest szívében nyílt meg egyre több KÖZÉRT-fiók, hanem a vezetőség gondoskodott a peremvárosok dolgozóinak ellátásáról is. Éjjel-nappal a Nagy-Budapest dol­gozói szolgálatában — ez a jelszava már a szocialista kiskereskedelem­nek, ünnepe van ma a KÖZÉRT-nek, megnyílt Pestszenterzsébeten, a Nagy­­kőrösi­ utca 34. szám alatt az 1500-ik KÖZÉRT-fiók. Ezt a fiókot ünnepé­lyes keretek között adták át rendelte­tésének és az ünnepségen megjelent Bognár József belkereskedelmi mi­niszter is, aki beszédében méltatta az 1500-ik KÖZÉRT-fiók megnyitásának jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy a szocialista kiskereskedelem fejlesztése terén még igen jelentős feladat vár a KÖZÉRT-re és az eddig felmerült problémákat folyamatosan, de gyor­san oldják meg. A közönség kívánsá­gait mindig a legmesszebbmenőkig veszik figyelembe a KÖZÉRT vezetői, hogy a dolgozók ellátása zavartalanul bonyolódjék le. Az 1500-ik fiók meg­nyitása is azt igazolja, hogy gondos­kodnak a vezetők a peremvárosok dolgozóinak élelmiszerszükségleteinek pontos és gyors kielégítéséről.

Next