Kis Ujság, 1950. október (4. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-01 / 229. szám

Átalakul a kínai értelmiség Néhány hónappal Peking felszaba­dítása előtt Lei Haicsung, a csunghiaói egyetem történelemszakos tanára, a kínai nép nagy forradalmi mozgal­mát „éhenkórász parasztok kalandjá­nak“ nevezte. Cikkében, amely a Weekly Review 1948 szeptemberi szá­mában jelent meg, a kínai kommu­nista pártot „holmi félig titkos fana­tikus szektának*“ jellemezte. És a néphadsereg előnyomulása után fé­lénken megbújt a városban, amelyet ezek a „fanatikusok“ vezettek. Lei professzor Peking átalakulását eleinte konok cinizmussal figyelte. Ezt a cinizmust azonban lassan a csodálkozás váltotta fel azok felett a jelenségek felett, amiket az új népi demokratikus rendszer működése nyomán tapasztalt. 1950 januárjában már egy munkaközösséggel önként ment ki a falvakba, hogy a föld­reform végrehajtásában segédkez­zék. „Ez fordulópont volt az életem­ben — írta. — Most értettem meg csak azt a kegyetlen elnyomást, amely ezeknek a látszatra békés fal­vaknak az életét megmérgezte.“ Érintkezett a régi párttagokkal, köz­vetlenül megfigyelhette szilárd osz­­tályöntudatukat és amint a­h­ogy írta. ..kezdtem megérteni, miként tudott a forradalom a Kommunista Párt ve­­zetésével sikereket aratni. Egyre nőtt a bizalmam a jövőben, amit ez a vezetés ígért.“ Két tanárt az agrárreform nagy és történelmi mozgalmában való közre­működése teljesen átalakította. Egyik tagja volt annak a nagyszámú értel­miségnek, akik akkír részt vettek a földreformmozgalomban. Csupán Pe­­kingből 800-an mentek el vidékre dolgozni, hogy segítsenek a nagy reform végrehajtásában. Nem valami „szórakoztató” vidéki kirándulás volt ez. A pekingi nemzeti egyetem, a csinghaói és vencsingi egyetem, a szépművészeti és színé­szet főiskolák tanárai és diákjai 6—8 hetet töltöttek a falvakban, ahol együtt éltek a parasztokkal, tanul­tak tőlük és segítettek nekik a föld­reform nehéz és bonyolult feladatait végrehajtani. Együtt­­éltek a régi párttagokkal és megismerték őket 05 munkaközösség szállt ki tapasz­talt régi párttagok vezetésével a fal­vakba és ott gyakorlatilag ismerték meg a vidék életét. Közvetlenül az ételben tanulták­ mert, hogy miként kell megkülönböztetni a parasztság egyes rétegeit, miként kell tár­gyalni a földesurakkal, miként kell a földet, az igásjószágot és más ter­melőeszközöket méltányosan szét­osztani. A művészek is nagyszerű átalaku­láson mentek át a nép között. Nem­régen még az impresszionistákat cso­dálták, most azonban szinte egyszerre értették meg az igazi művészet je­lentőségét és feladatait. Az agrárharcok közvetlen színhe­­lyén eltöltött napok mérföldkövet je­lentettek a diákok fejlődésében is. Legtöbbjük a Kuomintang-szellemű iskolák reakciós atmoszférájában nőtt fel és most belátták, hogy mennyire távol álltak a nagy néptömegek éle­tétől. A pekingi értelmiség tagjai megis­merték azt a keserű életet, amelyben a dolgozóknak a múltban részük volt és új képet nyertek a dolgozók ki­tartásáról, hősi tetteiről és mély ér­zelmeiről. Az értelmiségiek segítséget jelentet­tek az évszázados feudális rendszer megreformálásában és ez a munka hozzásegítette őket ahhoz, hogy ma­guk is átalakuljanak. Világosan meg­értették saját szerepüket abban a nagy fejlődésben, amelyen most Kína keresztülmegy. Ez a munka hozzá­segítette őket ahhoz, hogy a népi Kína jó és hasznos polgárai legyenek. Egy kisinasból üzletvezető lett: így tudott Galgóczy Lajos 1600 forintot jegyezni Galgóczy Lajos az Ifjúsági Nép­­büffé üzletvezetője. Fiatalember, 25 éves. Munkatársaival együtt azon fá­radozik, hogy a szocialista vendég­látás követelményeinek minél jobban megfeleljen munkája. Igyekszik ő is és a népbüffé minden fiatalja olcsó áron jót tálalni az egésznapi munká­ban elfáradt dolgozók elé. A fiatal üzletvezető is tudomást szerzett kellő időben arról, hogy ha­zafias helytállását most Békekölcsön jegyzésével fejezheti ki. És érezte azt is, hogy nek­i, mint fiatalnak, DISZ- tagnak, jó példával kell élenjárnia. Elhatározta, hogy nagyobb összegben jegyez Békekölcsönt, 1600 forint ér­tékben. S mikor aláírta a kötvény jegyzé­sét, sok minden az eszébe jutott. Emlékezett fiatal gyermekkorára. Arra az időre, amikor a Részévnél inaskodott. Nehéz volt ott az élete. A verés sem volt ritkaság, a pofonok többet potyogtak, mint a 10 fillére­sek. Ehetetlen ételt tettek az inasok elé. A bánásmód... Még most fel­nőtt korában is borsódzik tőle a bála. A kizsákmányolás tökéletes volt: a kisinasokat naponta 10—12 órán keresztül „foglalkoztatták“ és soha nem kaptak érte fizetést. Még álmában sem mert gondolni arra, hogy egyszer még fizetőpincér lesz belőle. Nemhogy üzletvezető! A múlt borzalmas volt.­­ a felszabadulás mennyi mindent adott neki. Emberi életet. Megbe­csülést. Biztos megélhetést. Az élet­színvonala óriásit emelkedett. Lakást kapott, családot alapíthatott. Az ötéves tervkölcsönjegyzés idején is látta már mindezt. Csak nem tu­datosodott benne eléggé az a tény, hogy mindezt a sok-sok ajándékot a dolgozó nép államának, a békének köszönheti. Akkor még csak 800 fo­rintot jegyzett. Azóta azonban vilá­gosan látja már: a béke meg­hozza a még nagyobb fejlődést. A tavaly, 800 forintos jegyzése is bőven vissza­térett már, hisz hatalmasat fejlődött az ország. A szocialista vendéglátás pe­dig meghozta az egykori lenézett, borravalóval megszégyenített pincé­rek számára is a megbecsülést Mindenre gondolt, mikor aláírta az 1600 forintos kötvényjegyzést s arra is, hogy a Békekölcsön segítségével, az ötéves terv maradéktalan megvaló­sításával felépül a földalatti gyors­vasút. A pasaréti lakása egyszerre kö­zelebb kerül munkahelyéhez. Mennyi­vel több ideje lesz tanulásra, műve­lődésre. Aláírta az 1800 forintot Békeköt­vényjegyzést. Érezte, a békére, a saját jólétére szavazott. Most a Béke­kötvény jegyzésével, október 22-én pedig a tanácsválasztással. S tudta, tudja: még szebb lesz az élete. Irodalmi Ujság új típusú, harcos, politikai, irodalmi, kulturális és kritikai folyóirat. Főszerkesztő: ILLÉS BÉLA Megjelenik minden második csütörtökön. Első szám: október 19 óra 1.— forint. Előfizetések­. Folyóiratkiadó N. V. Budapest, VI., Sztálin­ út 25. Csekkszámlaszám: 61210. Színházak szombati műsora Operaház: Pique Dame (E. 2., 7). — Nemzeti: A Noszty-fiú esete Tóth Marival (7). — Városi: Boldog jegyesek (éjjel 11). — Magyar: Tartuffe (7).— Madách: Liliomfi (7). — Belvárosi: Moszkvai jellem (7). — Fővárosi Operett: Gerolsteini nagyhercegnő (7). — Vidám: Ingyenélők (7). — Ifjúsági: Értünk harcoltak (7). — Úttörő: Becsület (fél 5). — Fővárosi Varieté: Májusfa (8). — Rádió: Moszkvai jellem (Petőfi 19.20). „Pol- Ka“ (politikai kabaré), Kossuth 20.301. — Fővárosi Nagycirkusz: Szeptemberi vidám műsor (4, 8). A falu lakosai a győzelem meg­ünneplésére készültek. A színkör új darabot próbált. Az egész falun vé­gig papírlámpásokat és színes lánco­kat függesztettek ki. Kiállítást ren­deztek a győzelmi jelvényekből, amelyeket a falusi milícia zsákmá­nyolt az ellenségtől. Elhatároz­ták, hogy három napig ünnep­ük a győzelmet. A program min­den napra igen kiterjedt volt. Az első nap katonai parádéra készültek, hogy bemutassák tudásukat cél­lövészetben, kézigránátdobásban, szu­ronycsatában, kard- és lándzsavívás­ban és szabad gyakorlatokban. A következő nap kellett lefolyni az ün­nepi gyűlésnek. A harmadik napon pedig a csatában elesettek, vagy az ellenség által halálra kínzottak lel­kéiért akartak áldozatot bemutatni. Minden estére előadást terveztek. Az első nap reggelén ünnepélye­e­sen megnyílt a hadijelvények kiállí­tása. Ki volt állítva: tizenhét japán mintájú puska, három pisztoly, tu­catjával a kézigránát, samurai kard, nyolc acélsisak és egy csomó japán köpeny. Azonkívül ott piros­­vott néhány elegáns liszticsizma is, meg török és kardbojtok, hátizsák, látcsövek, térképek, vázlatok. —• mindez ügyesen el volt rendezve né­hány asztalon. . Rögtön reggeli után kezdődött a katonai versengés, ami estig tartott, majd utána a templomban és a falu utcáin meggyújtották a színes lam­pionokat. A gong szava jelezte a la­kosoknak, hogy kezdetét veszi a lát­ványosság. — Ilyen ünnepre, mint a mai, nem is­ emlékszünk — mondják a fiatalok. — Hogy is emlékeznélek — vágott a szavukba az öreg Van Ang Fu. — Régen — még kis kölyök voltam — Lie Jac Zsuan felszabadult! Írta : Csao Su Li A kiváló kínai író „Változás Ide Jac Zsu­anban“ című regé­nyéből közöljük az alábbi rész­letet egy kis kínai falu fel­­szabadulási örömünnepéről. Huan Szju császár uralkodásának huszonnyolcadik esztendejében —, ez az 1901. évre jön ki —, akkor is augusztus hónapban világították ki a Sárkánykirály templomát. Éppen ak­kor épült fel. Ugyanígy az egész fa­lun végig függtek a színes lámpák. De ilyen vigasság, mint most, akkor bizony nem volt. Abban az időben Li Zsu Cseng apja volt hatalmon a faluban. Mindenki eljött a templom­ba, de meg se m­ert szólalni senki . .. A második nap a bíró nyitotta meg az ülést. Először a gyűlés jelen­tőségéről beszélt, azután áttért a falu dolgára. — Be akarok számolni nektek azok­ról a sikerekről, melyeket a japán háború kezdete óta ebben a faluban elértünk. De ha be akarunk szá­molni minden munkáról, ami itt végbement, akkor félek, igen­csak hosszú lesz a dolog, napokon át be­szélhetnék. Vegyük csak a mi elöl­járóságunkat. Várjon a háború előtt odamehetett-e valaki közilleté­k a fa­lusi elöljárósághoz, hogy megbeszélje vele a falu ügyeit? Hát nem az tör­tént, amit Li Zsu Cseng mondott? Ellenvetés nem volt. Ki tehette be a lábát azelőtt a Sárkánykirály tem­plomába, hogy a félelemtől ne futott volna végig a hátán a hideg? Most pedig van olyan ügy, amit a közaka­rat ellenére intéznek el? Mulassatok nekem olyan embert, aki bemegy a községi bíróhoz és reszket a félelem­től! Nem, máma az emberek olyan szabadon jönnek ide, mint a saját házukba. — Vegyük most a földművesnép életét. Azelőtt több mint nyolcvan zsellérudvar volt a faluban. . Ha be­állt a december, mindenfelé éhség. Újévre, akárhogy forgolódol, le kell számolni az adósságokkal, az elszá­molással pedig — akarod, nem akarod — még súlyosabb terheket kell a nyakadba venni. Hol volt ak­kor olyan zsellér, aki azt remélhette, hogy az Újévet rendesen megülheti! Most pedig? Beáll a december — minden faluban ünnep. Művészeink darabot mutatnak be. S mutassatok nekem olyan embert, aki az Újévet nem üli meg vigalommal. De ez — ünnep, lássuk mi van hétköznap? Mivel táplálkozott hajdanra a mi népünk? Mibe öltözködött? Nem is jó rágondolni. Most pedig? — min­denki látja, csak nézzen szét. — Vagy vegyük az írástudást. Hány írástudó volt azelőtt a falu­ban? Most pedig van-e, aki nem tudja aláírni a saját nevét? Hát a katonai kiképzés? Ki nem tud gránátot vetni? Ez ma mindnyájunk előtt olyan mindennapi dolognak tűnik fel, mintha nem is volna érdemes róla beszélni. Régen ilyen változás­ról még csak szó sem lehetett! — Félelü­nket most mi magunk kp varsóljuk! Csak egy bajunk volt, hogy mostanáig az ellenség fenye­getett és megkísérelte, hogy feltart­son bennünket a munkában. De most ennek is vége: az ellenség ka­pitulált,­ győztünk. A háborúnak eb­ben a nyolc évében újjá alakítottuk a régi Lie Jac Zsuant. Ez egyúttal a mi legfőbb eredményünk! kis Újság Színes film készül a szovjet alpinizmusról Negyedszázada annak, hogy G. Nikoladze szovjet professzor vezeté­sével 18 alpinista eljutott a Kazbek­­hegység csúcsára. A szovjet alpiniz­­mus, melynek középpontjában Grúzia áll, ez időben kezdett kifej­lődni. Történetéről most a tbiliszi filmgyár színesfilmet készít, „A hegycsúcsok meghódítói“ címmel. Bemutatja ez a film a Kazbek, Elbrusz, Usln hegycsúcsok megmá­szását, bemutatja továbbá a Szvanelija-orom augusztusi megmá­szásával világcsúcsot elért grúz al­pinistákat és a szovjet hadi alpinis­táknak azt a hősies átkelését a ma­gas hegyláncokon, melyet a Nagy Honvédő Háború idején teljesítenek. A forgatókönyvet I­. Bondeli és N. Tyihonov írta. Rendező Bondeli. A kolozsvári opera vendégjátéka Bukarestben A kolozsvári állami opera szeptem­ber első felében megkezdte vendégjá­tékait Bukarestben. Az első előadáson Borodin „Igor herceg“ című operája került színre. A nézőtéren megjelen­tek a Békevédelmi Kongresszus dele­gátusai is. Másnap a Szabadság-aréná­ban az Aidát adták elő. A két előadá­son 17 ezer néző vett részt. Harmad­nap a vasúti munkások részére a Giu­­lesti-színházban a „Pique Dame“-ot mutatták be. Tilos a VIT-film Angliában „A világ ifjúsága“ című, közös ma­gyar-szovjet színesfilmet az angol filmcenzúra betiltotta. A cenzúra ön­kénye azt követeli, hogy a filmből vágjanak ki több részletet, így azo­kat a kockákat is, melyeken a francia küldöttség kijelenti, hogy a francia ifjúság sohasem fog harcolni a Szov­jetunió ellen. A RIGOLETTO rövidesen új be­tanulással kerül színre az Operaház­ban. Új díszleteket készítenek a nép­szerű Verdi-operához és a szöveget is újra fordította Blum Tamás. • HŰSÉG. Ez a címe Zolnai Vilmos fiatal magyar író új darabjának, amelyet a Madách Színház fog be­mutatni. A darab egy elektrotechnikai üzemben játszódik és izgalmas ke­retben illusztrálja a dolgozók harcát az ellenséggel szemben. * A BALETTVEZÉNYLÉS alapos próbaköve minden karmesternek: az ütemek pontossága, a színpadi tánc és a zenekar állandó szinkronja, az egyes tempóvételek, vagy változtatá­sok simasága azonnal megmutatja a zenekarvezető rátermettségét. Ezeknek a feltételeknek igen jól megfelelt Frá­ter Gedeon a legutóbbi szereplésén, amikor először vezényelte a Diótöröt. Jól kézben tartott, hatásos előadást vezetett végig. Fráter, aki néhány Puccini-opera nagyon átélt és hatásos vezénylésével hívta fel magára a fi­gyelmet, mint balettkarmester is újabb komoly feladatokat érdemel. Vasárnap, október 1 Lelkesen adtunk, a szívünk diktálta így... — mondja Illés György, élm­unkás, Kossuth­­ilijas operatőr, aki a Szovjetunióba készül Kemény állít, de meleg tekintetű ember. Illés György operatőr, 36 éves. Messzetekint, amikor a gyermekkor­ról ejt szól, a nélkülözésről, a hideg szobáról. A három testvért nem győzte a vékony szülői kereset. Nő­vére a Nemzeti Színház tisztviselője, bátyját, aki nyomdász volt, most ne­vezték ki a hágai követség kereske­delmi attaséjának. Ő maga nappal dolgozott, éjjel tanult, így végezte el a felsőipariskolát. 1935-ben világosn­é lett, lenézett „melós“, a filmgyárban. Majd végkép elborult az ég.. Aztán hazakerült a deportálásból. Mikor a szabadság fénye kisütött, akkor vette először kezébe a forgatógépet. Az álomból szép valóság lett, elkészítene a Szabónét, a Vit-filmnek pedig már vezéroperatőrje volt magyar részről. — Mennyit jegyzett? — 1600 forint a fizetésem. 3000-et ajánlottam fel, így folytatja: — Látom az eredményeket. Hidak, erőművek születnek, kombájnok fut­nak a mezőn, gyorsvasút készül a főváros alatt. Ez a roppant munka annyi, mint béke. Koreában egy kis nép küzd hősiesen a legerősebb im­perialista hatalommal. Ez háború. Én is, mint dolgozótársaim, mindent a népi demokráciának köszönhetek: életet, megbecsülést, élmunkás jel­vényt, Kossuth-díjat és azt a még na­gyobb kitüntetést, hogy október első napjaiban a moszkvai Moszfilm­­stúdióba mehetek tanulni. .. — És ért még egy öröm: a jegy­zés első napján költöztem be új, mo­dern lakásomba. De ez magánügy. A magánember azonban sose felejti el bennem, hogy a forgatógéppel a béke élenjáró harcosa lehetek, pár­tos szellemben járulhatok a szocia­lista építőmunkához és a békeküzde­lemhez. Amikor jegyeztem, nem tet­tem mást, csak ami kötelesség volt Hazafias kötelesség. Meg amit a szí­vem diktált. Máriássy Félix rendező, aki kéthavi fizetést jegyzett és forgatja a Kis Katalint Egy háromemeletes lépcsőház leg­tetején áll, a műterem tető­traverzei­nek magasságában. Ennek a rettentő kulisszának hegyében irányít egy jelenetet. A film neve: „Kis Katalin“, a rendezőé: Máriássy Félix. 31 éves. Az imént jegyezte le kéthavi fizeté­sét. Azt mondta: A népérti , aztán gondosan odarajzolta a 3500 forintot és rohant vissza ide a traverzek közé. A filmhez. Ez a kutató tekin­tetű fiatalember Illés Györgygyel együtt indult el. Az ő első filmje is a „Szabóné“ volt és annyiban is együ­ttmeneteltek­, hogy belőle sem véletlenül lett rendező. 1939-ben ke­rült a gyárba, később kegyesen le­ültették a vágóasztalhoz. Felszaba­dulás után az államosítás teremtett rendet a filmgyártásban. A terv­­gazdaság, a rendszeres munka fel­vetette az új káderek széles szükség­leteit, Máriássy Félixet „kiemelték“ sok fiatal társával együtt. Érdemes­ségét a Szabónéval, az első üzemi já­tékfilmmel bizonyította be. Most két­havi fizetését adta a Békekölcsönbe. — Miért? Azt válaszolja: — Tudom, a népgazdaságról, saját magunkról van szó. A népgazdaság sikere a béke sikere. A béke az al­­kotó munka záloga. A dolgozó gyá­raké, a 14.000 új lakásé, melyet idén építettek meg a tervezett 6500 he­lyett, a születő új üzemeké; vagy a magam területén szólva; azé az új lámpasoré, mely itt ontja a fényt, azé az új darué, mely ott áll az új sarokban, az új épületeké és raktáraké, melyeket kint lát az udvaron, a falusi moziké és mindazé, ami majd csak ezután születik meg. Ezért jegyeztem én, hálásan és szívből. Örömmel. Irodalmi műsor, operett-előadás és téli cirkusz is lesz a Városi Színházban A Városi Színház teljes kihaszná­­lása érdekében történő tárgyalásokat befejezték. A Fővárosi Népszórakoz­tató Intézmény vezetősége részletes és nagyszabású műsort dolgozott ki. A Városi Színházban az évadban a száz operaelőadáson kívül operett-előadásokat, irodalmi műsorú matinékat, gyermekelőadásokat, ke­rületi kultúrműsorokat rendeznek és a Városi Színházban helyet kap a Téli Cirkusz is Megállapodás történt hogy a Fővárosi Operettszínház tagjai közül azok, akik a műsoron levő operettben nem játszanak, a Városi Színház operettjeiben lépnek fel. A Városi Színház magyar szerzők operettjeit hozza színre és a bemutatókra meg­hívják a vidéki színigazgatókat is, ők ugyanis „operettínségben“ szenved­nek. Az újszerű operettekkel, amelye­ket először a Városi Színházban mu­tatnak be, ellátják majd a vidéki színtársulatokat is. Lényeges műsor­pontja a megállapodásoknak, hogy a Városi Színház falai közül végleg ki­űzik a sztár-rendszeren alapuló, kü­lönböző „csábpapirosba" csomagolt, időszerűtlen és színvonalmentes pará­dékat. Ezentúl összefüggő irodalmi műsorokat rendeznek, amelyben a vi­dámság éppúgy helyet kap, mint a nevelő hatású, komolyabb egyfelvoná­­sos. Hatvan-hetven ilyen esztrád­­szerű előadást terveznek s a műsoro­kat írókkal íratják meg. Eddig úgy volt, hogy felsorakoztatták a sztáro­kat, azok ledarálták a már közismert, sablonos műsorukat. A jövőben előbb írják meg a műsort, a szöveget és ehhez szer­ződtetik majd a szereplőket. Általában az esztrádműsorok össze­állításánál is a szovjet példát tartják szem előtt. Időközönként gyermek­­előadások is lesznek a Városiban, azonkívül egy-egy kerületi tanács lebonyolíthatja kultúrműsorát. Az artistákat szerető közönség és maguk az artisták is, minden bizonnyal nagy örömmel fogadják a Kis Újság hírét: Téli Cirkusz lesz a Városi Színházban! A világhírű magyar artistaművészek télen kevés munka­­hellyel rendelkeznek. A Városi Szín­ház, amely rendkívül alkalmas az arlistaműsorok lebonyolítására, hetenként többször ad majd he­lyet a Téli Cirkusznak. A cirkuszi produkciókat is a világ­hírű Moszkvai Téli Cirkusz mintá­jára rendezik. A Fővárosi Népszóra­koztató Intézmények minden üze­mükben valóban a nép színvonalas szórakoztatására törekszenek. A Fórumban is pereg a »Dalolva szép az élet« A legújabb magyar zenés film­­vígjáték, a „Dalolva szép az élet“ nagy sikert arat a dolgozók körében. A fővárosban eddig több mint 180 ezren látták. A filmet az óbudai Felszabadulás és az újpesti Korzó jássza. A nagy sikerre való tekintet­tel szeptember 30-tól soron kívül játssza a Fórum filmszínház is, PLESS László a Hoffmann meséit. Varga Pál a Pique Dame előadását vezényli a közeljövőben a Városi Színházban, illetve az Operaházban. Mindketten először dirigálják a 2. Offenbach-, illetőleg Csajkovszkij­­operát.

Next