Kis Ujság, 1950. október (4. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-15 / 241. szám

Vasárnap, október 15 . Értelmiségi dolgozók! \ \ Vállvetve az üzemek, falvak dolgozóival­­­­ a békéért, hazánk függetlenségéért ' ' szavazzatok a Népfrontra! \ Népköz­tár­sa­ságu­n­k államszervezete — a Tanácsok szerkezete A népi hatalom kifejezője a nép­köztársasági államszervezet. A Nép­köztársaság hatalmi és államigazga­tási szervei pedig a Tanácsokba épül­nek. A ríg­ Magyarország hatalmi és államigazgatási szervei nem a néptül vették a hatalmat s ezért nem is gyakorolhatták azt a nép érdekei­nek megfelelően. A felszabadulás előtti parlament soha nem volt és nem is lehetett az ország népének képviselete. De nem voltak népi szervek az úgynevezett helyi szervek sem. A kormány­ kinevezte helyi ha­talmat gyakorló hivatalnokok mellett ugyan úgynevezett választót­ testületek is voltak. Ezek azonban mintegy öngúnyként hordozták csupán az­­önkormányzatok, elnevezést me­­gyei, városi és községi viszonylatok­ban egyaránt. Amennyire nem kép­viselték sem jogeredetükkel, sem alapszervezetükkel, sem munkájuk céljával a régi hatalmi és államigaz­gatási szervek a magyar nép széles tömegeinek érdekeit, oly­annyira ne­héz volt eligazodni a régi hatalmi és államigazgatási szervek hivatali la­birintusaiban. A nép érdeke­iül való merő idegenség, távolság, vagy ellen­államigazgatási szerkezet egyszerűsé­gét, észszerűségét, áttekinthetőségét. Államszerveztünk élén áll az or­­szággyűlés, mint Népköztársaságunk államhatalmi csúcsszervezete. Ez az­ ország egész népének bizalmából tör­vényeket alkot, amelyeknek betartása minden államhatalmi és igazgatási szervre s valamennyi állampolgárra kötelező. A magyar nép legfelső taná­csaként működő országgyűlés meg­állapítja a költségvetést, a népgazda­ság tervét. Tagjai — a dolgozó nép­ből s a dolgozó tömegek összessége által választott képviselők — önma­guk közül megválasztják a Népköz­társaság Elnöki Tanácsát, mint ál­­lamfőtestületet s a Minisztertanácsot, mint az országgyűlés végrehajtó, vagyis intézkedő szervét. Ez utóbbi összefogja és irányítja az egyes mi­nisztereket s a közvetlenül alája ren­delt országos szervek, valamint az összes helyi Tanács munkáját. A he­lyi Tanácsok megválasztásával s mű­ködésével pedig megszűnik államha­talmunk felső és alsó szervei között fennállt kettősség. Mind a legfelsőbb államhatalmi szervekben, mind pedig a legalsóbbakban is a dolgozó nép választotta és a népnek felelős kül- ségesség egy­ütt járt el szerkezeti alap­i­ fölépítmények bonyolultságával, észszerűtlenségével, eltekinthetetlen­­ségével. Ezzel szemben a népi Magyarorszá­gon — Népköztársaságunk Alkotmá­nyának alapvető pontját idézve — minden hatalom a dolgozó népé! A Tanácsok léte és formája, működése és állandó fejlődése biztosítja, hogy ez irányelv ne papírtörvény marad­jon. A Tanácsok felépítésében vala­mennyi hatalmi szervezet — a leg­kisebb községek helyi Tanácsától az országgyűlésig, mint az egész magyar nép legfelsőbb Tanácsáig — a leg­demokratikusabb választójog alapján a néptől jön, a népért munkálkodik, a népnek felelős. A legdemokratiku­sabb jelleget pedig az is kifejezi, hogy az új hatalmi és" államigazgatási szer­vek a bonyolult, észszerűtlenül mű­ködő s nehezen áttekinthető régiek­kel ellentétben nagyon egyszerű föl­­építésüek, munkájuk észszerű s a Ta­nácsok szerkezetét s munkáját bárki — a legegyszerűbb dolgozó is — könnyen, hamar és jól áttekintheti. Nem nehéz eligazodni Népköztársasá­gunk államszervezetében s a Taná­csok szerkezetében. A tételünk a té­nyek erejével igazolódik. Lássuk, mi­ként. Azt mondottuk, hogy Népköztár­saságunk hatalmi és államigazgatási szervei a Tanácsokon keresztül nem­csak a n­épért felelősök, de a népnek felelősök. A felelős munkának mód­szerét és irányát meghatározza a de­mokratikus centralizmus elve. Mit jelent a demokratikus centralizmus? Azt jelenti, hogy központi irányítás­sal biztosítják helyi viszonylatokban is népi állam feladatinak teljesítését. Olyan értelemben, hogy az alsó szer­vek kötelesek végrehajtani a felső szervek­­utasításait s ugyanakkor a legfelsőbb államhatalmi szerv a ma­gyar nép egésze előtt felelős működé­séért. Ez a tény önmagában érzékel­teti a munkamenetet, * hatalmi és bőktei útján érvényesül a nép ha­talma. A helyi Tanácsokat, az államhatalom megyei, járási, városi, községi és vá­roskerületi szerveit a Minisztertanács köti össze az országgyűléssel és az Elnöki Tanáccsal. A Tanácsok működését e szerint a Minisztertanács irányítja, amely köz­vetlenül felügyel a budapesti városi és a tizenkilenc Megyei Tanács mun­kájára. A Fővárosi Tanács irányítja és segíti Budapest huszonkét kerüle­tének Tanácsát. A Megyei Tanácsok pedig a járások és a Megyei Tanács alá tartozó egyes városok Tanácsai­nak működését irányítják. A járási Tanácsok a hatókörükbe tartozó ki­sebb városok és a járás valamennyi községének munkáját irányítják. A Tanácsok szervezetét­­azért is könnyű áttekinteni, mert lényegében valamennyi Tanács egységes szerve­zeti alapon működik. A megválasz­tott tanácstagok önmaguk soraiból kijelölik a végrehajtóbizottságot, az pedig ugyancsak önmaga soraiból az elnököt, elnökhelyettest és titkárt. A Tanács tagjainak távollétében, ille­tőleg abban az időben, amikor a Ta­nács tagjai nem ülnek össze, a Ta­nács jogait a végrehajtóbizottság gya­korolja. A helyi Tanácsok végrehajtó­­bizottságai mellett a közönséges ügy­intézést végző hivatali szervezet dol­gozói állami alkalmazottak. Ezek működése osztályokra tagozódik, az osztályok munkáját pedig a Tanács tagjaiból alakult állandó és ideiglenes bizottságok segítsége s ellenőrzése viszi előbbre. Mindez a fölépítés, mint látjuk, végtelenül egyszerű, észszerű s átte­kinthető. A múlt hatalmi és állam­­igazgatási szerveit jellemző bonyo­­lultságnak semmi jelét nem találjuk a Tanácsok szerkezetében s ez is egyik legnagyobb erejük amellett, hogy a néptől vannak s a népért, a népnek felelősen munkálkodnak. A Fővárosi Tanács a földalatti gyorsvasút hatalmas építkezési terv­­munkálatainak megindításával egy­idejűleg rohamosan és gyökeresen meggyorsítja a földfelszíni forgalmat is. Ezt kívánja elérni többi közt a legújabb utcarendezésekkel, jármű­­szabályozásokkal s egyéb fontos mű­veletek közt a dunabalparti felszíni gyorsvasút kiépítésével is. A Margithíd pesti hídfőjétől Cse­pelig félórára rávin­el­te a most még kerek egy óra hosszáig tartó villamosu­tazás. Hogyan? Mindenki számára megvilá­gosodott a felelet a Fővárosi Tanács legutóbbi ülésén Pongrácz Kálmán, a Végrehajtó Bizottság elnöke beszá­molója nyomán. A 2-es villamosjáratot meghosszabbítják a Boráros-térig a Szabadság-híd alatt vezető modern aluljáró kiépítésével s a Boráros-téren a leszálló utasok azonnal csatlakozást kapnak az ugyancsak élénk iramban épülő gyorsvasút járataihoz. Alig pár hét telt el a Fővárosi Tanács ülése s az idézett elnöki be­számoló óta s máris elkészült többszáz méter hosszan a Szabadság-hídfő déli oldalán, az új Agráregyetemm­el — vagyis a régi Fővámházzal — szemközt az aluljáróba vezető kétszeres „E“-alakú mély betonút a 2-es villamosjárat meghosszabbítá­­sára. Ezen a mély betonúton halad át a Bor­­os­ tér felől jövő villamos, amely itt, közvetlenül az aluljáró előtt kap megállót, hogy a hídon átmenő vil­lamosokra átszálló utasoknak ne kelljen sokat gyalogolni. A támfalak is elkészültek oly módon, hogy a két oldalsó támfal a középsővel, a két villamossínpárt elválasztó támfallal együtt ad dupla „U“ alakot az alul­járóba vezető betonútnak. Itt akár már a síneket is be lehetne fektetni. Mégsem fektetik le — nagyon helye­sen — mindaddig, amíg az északi oldalon is meg nem épül a már meg­épült mély betonút „ikertestvére“, no meg a kettőt összekötő aluljáró a Szabadság-híd alatt. A dupla betonteknőhöz hasonló mélyített villamosút elkészült déli részlegéiül átmegyünk a hídfő északi oldalának munkarészlegéhez. A föld­­munkálatok már itt is előrehaladtak. Olyannyira, hogy nemsokára itt is nekiláthatunk a betonfalak kiépítésé­nek, ez utóbbit követően pedig a híd­fő alatti aluljáró megépítésének. — Nem itt maradtunk el — ma­gyarázza Borsos József, a kivitelezés­­tel megbízott Mélyépítési Beruházási KV igazgatója —, hanem a déli szárnynál szaladtunk előbbre. Ezt az előbbreszaladást két körülmény ma­gyarázza. Az egyik az, hogy a Fő­városi Tanács az ez évi munkára a kezdet előtt még csak három millió­ban előirányzott összeget négymil­lióra emelte fel . Így a 25 százalék­kal fölemelt keretnek megfelelően munkaversenyben dolgozó brigádjaink többet is tudtak végezni. A másik körülmény, aminélfogva a déli olda­lon jóval előbbre haladtunk, sőt ke­vés híjával majdnem elkészültünk a munkával,­­ a két rész közötti talaj­viszonyok különbsége. A déli oldalon keményebb a talaj, könnyebb munka­­terepet s kevesebb akadályt talál­tunk. Ezzel szemben itt ugyancsak megnőttek az akadályok. — Mik ezek az akadályok? — Tessék alaposan megnézeti ezt a könnyen süllyedő silány tőzegtalajt s azt hiszem, nem sok magyarázat kell aztán arra, miért nehéz itt a munka — magyarázza Miszlai Sán­dor munkavezető. A lóvasút teteme és egy antik szemétdomb Amit látunk, mindannak megérté­séhez valóban nem kell sok szóbeli kommentár. Azt a mesterséges dom­bot kell itt lefaragni, amit az eredeti híd építésekor képeztek ki hídfeljá­rónak. Itt temették be akkor az egy­kori lóvasút útvonalát sínestül együtt. A lóvasút síneinek vastetemei most mintegy a levegőben lógnak a föld­­mélyítő munkának azon a pontján, ahol a lóvasút a régi Dunaparttól a Kálvin-tér felé kanyarodott el. De még e lóvasút felszíne alatt is veze­tett egy út, amit ugyancsak e mély­építés során tártak fel újra a forga­lomnak. A feltöltésekre akkor inkább szemetet, semmint földet használtak. Valóságos antik szemétdomb ez, ahol dolgozni kell. — Igen — magyarázza vezetőnk —, minden arra vall, hogy a régi Buda­pest Szemétdombját talicskázták ide annak idején. Amit itt látunk három rétegeződésben, az egyrészt a reform­kor, másrészt a kiegyezési kor, végül pedig a Millennium pesti házi­asszonyainak szemétládáiból való. A mai Cséri-telep három történelmi ősé­nek hamvait talicskázták ide össze. A leletek változatossága igazolja e különös megállapítás helytállóságát. Szemétiszapba őrlött, egykori ruhák foszlányaitól, megkövesedett csirke­csontokig — amik közül egyikről, vagy másikról talán a biedermeier egyik-másik pesti dámája rágcsál­hatta le a csibeluist — sőt, e csontok tányérjainak töredékeiig sok minden föltalálható itt a múlt századból. E hulladékok könnyen süllyedő mély talaján nehéz egy modern betonutat vezetni. Hogyan lehet ezt a puhány talajt megkeményíteni■/ E kérdésre is azonnal szemünkkel foghatjuk fel a választ. Két-három lépésre egy­mástól mély kutakat fúrnak, amiket ka­viccsal töltenek meg s vibrátor­ral keményítenek meg annyira, hogy elbírja a betonoszlopokat. Háromezernyolcszáz rezgést végez per­­cenkint egy-egy vibrátor s e gép mun­kájával végzett keményítés után a ta­lajba épített kavicskutakon nyúlik majd el a nehéz betonút. Nyolcvan kavicskútra építik az úttartó beton­oszlopokat mintegy 300 méter h­osz­­szan. A déli útszárny is ugyanilyen hosszú, de ott a szerencsésebb adott­ságok miatt kevesebb kutat kellett fúrni s kevesebb akadállyal találkoz­tak. A kettős villamossínpár mély be­­tonútja 7­ 20 méter szélességű s a lánchídi aluljárónak megfelelő mély­ségben vezet majd el a pesti hídfő alatt. Az északi lejárat építése azért is nehezebb, mint a délié, mert itt gázcsővonulattal, régi és új csatornák csővezetékeivel is meg kellett bir­kózni.­­ Itt az új Budapest Gázműveivel és Vízműveivel is hosszan kellett tár­gyalni a helyes megoldás érdekében — mondja az egyik ellenőrző mér­nök. — Aki idejön s látja e nehézsé­gek akadályozó jeleit, hamar be­látja azt is, mennyire nehezebb a vá­rosok beépített területein a mélyépí­tés, mint az úgynevezett szűztalajon. Minden akadályt leküzdve! Mindezzel azonban még mindig csak egy részét értjük meg az aka­dályoknak. Az aluljárót eleve azzal a számítással építik, hogy idők fo­lyamán mintegy 8—10 centiméter­nyit süllyedni fog. Ha süllyed, a Sza­­badság-hídon átvezetett s az aluljáró fölött vonuló víz-, gáz- és kábel­csövek is saját súlyuknál és a nehéz­kedés törvényeinél fogva süllyedné­nek, illetőleg megtörnének. Már egy-­ néhány milliméteres süllyedés is cső-­­ repedést okozna, ami vízzel árasz­taná el az egész aluljárót. Ezt kell elkerülni. De hogyan? Vezetőink meg­mutatják a módot. A hídfő pillérébe épített őrház pincéje alatt mintegy az alagút alatt egy új alagút épül s ebbe szél­jünk le. Egy bányászbrigád dolgozik itt, amely helyet csinál a Szabadság, hídon átvezetett gáz-, víz- és kábel­­csöveknek. E csöveket tehát nem az aluljáró felett, de az aluljáró alatt ve­zetik át egy különös mélyített kanya­­rító megoldással. — Még a tél folyamán megépítjük az aluljárót s május 1-re már kész lesz az egész mélyépítkezés s lezaj­­hatják a síneket — mondják a dol­gozók. —­ Az aluljáró építkezési idő­tartama alatt fent a hídon egy percig sem fog szüneteln­i * villamosforgalom. — Egy új megoldással, előre gyár­tott vasbeton-elemek új módszerü el­helyezésével biztosítjuk ezt. Fokoza­tosan építjük be az egyes vasbeton­­elemeket s így fokozatosan veszi át a terhet — a felüljáró villamosok ter­hét. Júniusban már vígan száguldoz­hatnak a 2-es kocsik a Boráros-tér és a Margithíd között. Ezerkétszáz méter sínhossz kerül beépítésre, ami a kettős vágány négy sínhosszát szá­mlvá,­­1800 méter hosszú sínszálat jelent. A közúti 15-ös és 66-os kocsik eszményi menetideje a Margithíd és a Boráros-tér között 20 perc. Ezzel szemben a gyorsvasút jellegű, vagyis keresztakadályokba nem ütköző meg­hosszabbított 2-es vonalon feleidő alatt tehető meg ez a távolság. A Boráros­ téren a csepeli gyorsvasútra átszállva, Angyalföldről Csepelre, ugyancsak feleidőre rövidül meg az út. Az átszállási idővel együtt össze­sen alig félórára. S mindkét oldalról megrövidül a menetidő fővárosunk kormányzati negyedébe, vagyis Magyarország szí­vébe. De nemcsak ez az átrövidülés jelentős közhaszon a közlekedés szá­mára. A meghosszabbított 2-es vonal Szabadság-híd és Boráros­ tér közti szakaszának kiépülésével fölöslegessé válik a villamosjáratás a szűk nyakú Lónyay­ utcában s így, ha itt és a Ráday­ utcában bevezetik az egy­oldalú közlekedést, a IX. kerület belső részében megélénkül a forga­lom. Könnyebben és szabadabban közlekedhetnek mind a kerékpárosok, mind a gépi járművek, mind a lovas­kocsik. Kevesebb izgalommal, rövi­­debb idő alatt, messzebbre és gyor­sabban lehet közlekedni járművel és gyalogosan is fővárosunk e forgal­mas kerületében. Ez a könnyebbség, ez a takarékosság az idővel és az egészséggel ugyancsak emelkedett életszínvonalunk egyik tartozéka tesz. A Tanács működésének egyik áldása. Nagy Tibor MARGITHID-CSEPEL: 30 PERC. Hatalmas iramban, minden felmerülő akadályt leküzdve épül a csepeli gyorsvasú ORSZÁGGYULÉS, ELNÖKI TANÁCS , MINISZTERTANÁCS | --------­L MEGYEI TANÁCS A v£ Osztályok BüMPFSI VÁROSI TANACS _ VB Osztályok ------------1------------1---------­VÁROSI TANACS WijiHrnkkcmlk/jjá aicmddt­­Mimok, Vft Osztályok VÁROSI KERÜLETI TANACS VB Osztályok KÖZSÉGI TANACS VB Haoudi­ kciUqáku­­ TSdtu­rk-A VÁROSI TANACS _ VB Osztályok fm'j vdwkhii VÁROSI KERÜLETI TANÁCS vb Osztályok kis Cisie Rendkívül súlyos a francia expedíciós hadsereg helyzete Vietnamban Párisi jelentések szerint az indo­kínai francia expedíciós hadsereg helyzete egyre súlyosabbá válik Észak- Tonkinban. Az United Press jelenti, hogy az expedíciós hadsereg kényte­len volt a kínai határhoz közel fekevő Tatkhe erődöt is feladni. Az expedí­ciós hadsereg roncsai most Nacham felé vonulnak vissza s az expedíciós hadsereg szóvivője kijelentette, hogy a hátralévő 45 kilométeres út „rend­kívül veszélyes“. Legújabb párisi je­lentések szerint a visszavonuló oszlo­pot szünet nélkül támadják a viet­nami hadsereg mozgó egységei. A jobboldali francia sajtó az expe­díciós hadsereg vietnami vereségével kapcsolatban élesen támadja a kor­mány indokínai politikáját. mindenről pontosan tájékoztat a N­ÉPHAMV­ AHA , 380:Fij0ffAl­arl üzleire 1$ kanható

Next