Kis Ujság, 1950. december (4. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-01 / 279. szám

4 ünnepségek Vörösmarty Mihály születésének 150. évfordulója alkalmából December 1-én, Vörösmarty Mihály születésének 150. évfordulóján ünnepséget tartanak a fejér megyei Nyéken, a nagy költő szülőfalujában. Ezt az ünnepséget a Magyar Tudományos Akadémia és a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, valamint a helyi tanács rendezi. Ekkor avatják a költő szülőházának három szobájában a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja által rendezett Vörösmarty Múzeumot. Ezzel egyidejűleg fényképkiállítást is rendeznek. A délután két órakor kezdődő ünnepségen Ozulay Gyula akadémikus, a MUMOK elnöke mond beszédet. Utána Kápolnásnyéken ünnepélyesen átadják a dolgozó parasztságnak az új kultúrotthont, mozit és könyvtárat. Decemberén, délután két órakor koszorúzzák meg a költő szobrát Budapesten a Vörösmarty téren. Az ünnepi beszédet Pongrácz Kálmán, a Fővárosi Tanács végrehajtóbizottságának elnöke mondja. Ugyancsak pénteken tart ünnepi ülést a Magyar Írók Szövetsége a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Darvas József közoktatásügyi miniszter megnyitója után Horváth Márton, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja tart majd előadást Vörösmarty munkássának jelentőségéről. A hollywoodi film ópium Néhány hónappal ezelőtt az amerikai filmipar élére olyan hétpróbás Wall Street-i ügynököt állítotak, mint Eric Johnston. Hivatalának átvétele után Eric Johnston beszédet tartott a manhattani milliomosok egyik klubjában és többek között ezeket mondta: „Az amerikai film útmutatója és irányítója Amerikának és ha Clark Gable elhatározná, hogy nem hord többé inget, minden amerikai követné.“ Ez a beszéd némi aggodalomra adott okot az inggyárosok körében. Félelmetes csaholásba kezdtek, úgy, hogy Johnstonnak bocsánatot kellett kérnie. Beszédében egyébként Johnston méltatta az amerikai film jelentőségét a Marshall-terv végrehajtása szempontjából és ezeket mondotta: „Párisban például az 1919-es év második negyedében 106 levetített film közül csupán 27 volt francia film; az olasz filmipar nyereségének 81 százalékát Hollywood zsebeli be; az Anglia hatezer mozijában játszott filmek közül 80 százalék amerikai film.“ Johnston munkatársai között van Robert Montgomery „neves művész“, a haladószellemű amerikai művészet aljas besúgója, valamint Adolf Mensou, aki az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt kommunistának minősített mindenkit, aki valaha is tapsolt Paul Robesonnak. Az amerikai filmek nagy több,sége egy és ugyanazt a témát dololgozza fel. Az egyikben két férfi veszekszik (vagy meggyilkolja egyegymást) egy nőért és fordítva. A másikban egy nő és egy férfi szeretik egymást, boldogságukat azonban „társadalmi“ szempontok gátolják és végül a milliomos gróf feleségül veszi a szerencsétlen hősnőt. A harmadikban gengszterek szerepelnek (ezen a téren a fantáziának nincs határa). A negyedikben: egy gyártulajdonos ellen a munkások „becsületes vezetők“ irányításával harcolnak követeléseikért. A bérharcot azonban „békés“ úton oldják meg úgy, hogy benősülnek a tulajdonos családjába. A munkások most már elégedettek, mert vezetőjük is megnősült és a munkások virágesője közepette nászútra megy. Erre a sablonra gyártják azután szériában a filmeket. A nép azonban nem kér az ilyen filmekből és nem tűri, hogy életkérdéseit aljas módon kigúnyolják. A New York Times sajtóankétján McHowan vasesztegályos ezeket mondotta: „Ópium! íme ezt jelenti a hollywoodi film“. A „Nagy ember“ című film vetítése alatt az amerikai közönség egyszerűen elverte a vetítőt, a filmet elégette és nem sok hiányzott ahhoz, hogy az egész mozit is felgyújtsa. Vörösmarty ünnepére írta: Rónai Mihály András 1. Százötven éves Vörösmarty, százötven éve van magyar költészet. Nem is százötven, csak százhuszonöt éve, 1825 óta, mely a huszonötéves Vörösmarty költői fellépésének esztendeje volt. S esztendeje a korszaknyitó magyar reform-országgyűlésnek, amint esztendeje az orosz dekabrizmusnak is;egy-egy nemesi eredetű szabadságmozgalomnak, mely itt is, ott is polgári, majd népi forradalomba torkollt a forradalomba, hová a népet, egészen a szocializmusig, az akkori nemességből csak ketten kísérték el: a két költőóriás, kinek ez a szabadságot fuvalló 1825-ös esztendő döntő élménye volt: Vörösmarty és Puskin. Akik előtt voltak nagy költők, volt Csokonai és Berzsenyi, volt Dserzsávin és Bylejev —, de akik előtt magyar és orosz költészet, mint szerves és orkesztráns egység, nem volt. Százötven éves Vörösmarty, százötven éve van magyar költészeti Közös születésnapja 1800 december elseje Vörösmarty Mihálynak és annak a nagy költészetnek, melyet Magyarországon megszólaltatott amint közös születésnapja volt 1265 május 18-ika (vagy 31-ike?) Daniénak és az olasz költészetnek, illetve annak a modern világköltészetnek, mely az olaszban Dante ajkán hatalmasan szólalt meg először. S szerencsések vagyunk, mert a tünemény felől magyarázattal maga Engels szolgál, mikor a kapitalizmus egykori forradalmi szerepéről stáliáról, mint e forradalmi kora kapitalizmus első nemzetéről beszél. „A feudális középkor lezárását s a modern kapitalista kor felvirradtát egy grandiózus alak jelzi: ez olasz Dante, aki egyszemélyben a középkor utolsó és az újkor első költője.“ Nos, a magyar Vörösmarty itt minálunk ugyanígy áll, zengő és grandiózus szoborként egy körfordulón. Még nemesi születés — utolsóként Petőfi és Arany előtt —, de társadalmilag és irodalmilag ő zárja le a magyar előidőket (s épp mast zárja le, hogy a mítoszteremtő Zalán futásában virágoztatja fel), hogy aztán ugyanő jelezze — a reformkoron, a magyar Vormarzen végigmenő lírájával — a magyar demokratizmus újkorának felvirradtát, egyszemélyben a nemesi múlt utolsó és a plebejus jövendő első költője gyanánt. Dante előtt olyan költők jártak, mint Guido Cavalcanti, Guido Guillicolli, Cecco Angiolieri, Jacopone da Todi, olyan iskola, mint a dolce sul nuovo, olyan mester, mint Brunetto Latini. Aminthogy jártak Vörösmarty előtt is olyan költők, mint Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc s a Kisfaludyak, olyan iskola, mint a magyarhoni deákos, franciás és németes verselésé, olyan mester, mint Kazinczy Ferenc. S úgy gyűjtötte magába elődeinek minden sugarát, mint Dante, úgy teljesült benne mindhárom iskola nagy költészetté, mint Dantéban az „édes új stil“ szonettzenéje — a nyelvújító Kazinczy művét pedig úgy váltotta valóra, úgy vitte valójában véghez, a nyelvteremtő művészi géniusz, mint a Brunetto Latiniét az a Dante, aki költői művében, „menetközben" teremtette meg azt az olasz irodalmi nyelvet, mely él, s melyről kishitűen Brunetto maga már-már lemondott, vissza-visszatérve a latinhoz, sőt az olasszal akkor egyformán „barbár“ franciához is. Igen, Vörösmartyban, mint Dantéban, fordulóra ért egy kor, mely — s mindkettejük költészetében ez a szimbolikus vonás — nyelvileg is benne merült el, hogy belőle merüljön fel újra s átlényegülve, egy új kor új szövege, dallama, nyelvtana, üteme és szókincse gyanánt. Amint Dante után jöhetett már Petrarca, jöhetett a reneszánsz s mindmáig az egész jövendő, úgy jöhetett már Vörösmarty után Petőfi, Arany, Ady — mindaz a csodálatos vers-zene, amit a Vörösmartyban világköltészetté emelkedett magyar líra József Attiláig nemzedékről nemzedékre zengetett. „Tizenkétezer szó a Vörösmarty szókincse! Legdúsabb szókincsű költőnk!“ — mondják a filológusok, akik megolvasták. „Megteremtette a magyar költői nyelvet!“ — mondják a tanárok, akik azt hiszik, hogy az ilyesmi valamely lehatárolt funkció. Százötven éves Vörösmarty, százötven éve van magyar költészet —• üzeni vissza az ünnep. 2. Világköltészetté a magyar líra Vörösmartyban emelkedett — mondottuk az imént. Igen, mint Puskinban az orosz, mint Goethében a német, mint egykor Daniéban az olasz, Shakespeare-ben az, angol s klasszikus költőcsapatában a francia. Állítsuk oda kortársai közé, kikkel egy időtájt született: Heine és Hugo, Puskin és Keats, Leopardi és Shelley közt bizton áll meg a dunántúli költő, válla a felhőket hellyel-közel egy sorban súrolja velük. Sőt, ami például a Leopardi olykor sápkóros, s az ő nyomán a Musset túlontúl holdvilágos pesszimizmusát illeti — ebből s az egész romantikából hová, meddig magasodik ki ez a nem Schopenhauert borútól, hanem shakespeare-i tragikumtól felhős homlokú költő! Valóban, mikor Vörösmartyban az ember és a művész a tragikum ormára ér, a halála előtti öt-hat esztendőben, mikor legnagyobb lírai remekei, A vén cigány és az Előszó süvöltenek ki belőle — világirodalmi méretekben is páratlan a látvány, mellyel szolgál. „Az ember fáj a földnek“ — írta nemrég. ’„A föld megőszült* rajongta most. S „mi zokog, mint malom a pokolban?* A semailből, majdnem semmiből hősmondát teremtő Zalán futása, a bűvöletes Csongor és Tünde, a kecses Szép Ilonka, a játékos Petiké, a tengerrészes fürtű Merengőhöz, a táblabirós Fóti dal költője minő utat járt meg, míg idáig élt! Hisz’ könnyű volt az öreg Gyulai Pálnak, aki egyébként kitűnő Vörösmarty-tanulmányában egyszerű koalícióba redukálta, sosemvolt politikai koalícióba egy átalakuló kor shakespeare-i költőjének minden háborgását! A Szózat: Széchenyi. A Honszeretet: Deák Az Országháza: Kossuth. Így gondolta Gyulai, s alighanem örvendezett: „Népek hazája, nagyvilág!" Igaz, Vörösmartyban a Széchenyi démona is sikongott: amint a politika nyelvén Széchenyi, a költészet nyelvén ő sző. longatta először Magyarországról Európát. „Éttedet, ha kell, csekélybe vedd, De a hazát könnyelműen kockára ki ne tedd!“ Igaz, Deák ebből deáki bölcsességet plagizál. „A hazának nincsen háza, Mert fiainak Nem hazája ... Neve: szolgálj és ne láss bért. Neve: adj pénzt és ne tudd mért. Neve: halj meg más javáért. Neve Szégyen, neve átok. Ezzé tett magyar hazátok.“ Igaz, ebben a ceglédi piac Kossuthjának, sőt Dózsa Györgyének keserű mennykövei dörgenek. De hol ill a béke Széchenyi, Deák, Kossuth között? Nem, itt egy ország rohan a forradalomba, s „e vad rohanásban“ minden a Vörösmarty Mihály lelkén rohan át, benne verekszi ki, igazát minden igazság, ő szalad ki osztályából legmesszibb; őt a géniusz táltosa által ragadja a kátyún, az örülésen is, melybe Széchenyi alábukott, hamarább tér magához a bukás után Kossuthbil is — s akkor, épp akkor, tear-királyi eszdősség palástjában — „Agyvelőd kiapadt. Fáradt váltóidról Vén gúnyád leszakadt“ — hallatja legmagasabb, fenséges hangjait. Az Előszót. A vén cigányt... S ugyanaz a költő ez, még mindig ugyanaz, ki azért jött, hogy megmutassa, mint köttetik meg egyazon személyben a férfiasság és a báj halhatatlan varázsa frigye, mint tud festeni Michelangelo és Botticelli ecsetjével, mint tud játszani Beethoven és Mozart hangszerén ugyanaz a kéz. „Vak mestere, tépi, cibálja“ — Ady Endre verse lép a hangszerbe, a Vörösmarty életművébe, mely zeng, zeng, akár a szó, mit nyelvünknek szintén ő adott: a zongora. A második világháború alatt, közel a felszabaduláshoz, egyre vadabbul, mámorító fortisszimóban zengett. A Gutenberg-albuma című Vörösmarty-vers forradalmi jóslata szavalóestéken, titkos összejöveteleken zengett együtt a hozzá egyedül fogható másik hatalmas jós-verssel, melyet Petőfi Sándor A XIX. század költőihez írt. S a többi, mind: — Az nem tehet, hogy annyi elv... hogy ész, erő és oly szent akarat... — A legalsó pór is kunyhójában Mondhassa bizton: nem vagyok magam! Testvérim vannak, számos milliók. Én védem őket, ők megvédnek engem * ►.* — • . — Lesz még egyszer ünnep a világon . .. Egymás szavába vágva, szinte egyszerre kezdtek el beszélni mind a hatalmas jövendölések. Vörösmarty Mihály hangosan, világosan, buzdítón beszélt. __A kiváló művész, aki ezt a címet azóta Népköztársaságunk hivatalos adományozásából viseli, bizonyára emlékszik még 1943-as összejöveteleinkre, amikor zárt ajtó mögött, hajnali órán, könnyes szemmel szavalta el nekünk, kik könnyes szemmel hallgattak, a Gondolatok a könyvtárban roppan tirádáját. Ady Endre muzsikus költőtársa, Reinitz Bála, a nagy művész s a Magyar Tanácsköztársaság egykori zenei vezetője is könynyes szemmel, de harsogva vitatta, hogy „rossz volt“ a szavakat, emígy kellett volna... Még azon az őszön meghalt; egyetlen jóslat valóra válását sem érte meg. Éjjeliszekrényén megtalálták feljegyzéseit Vörösmarty Mihályról. A kiváló művésztől most, idestova féléve hallottam újra e verset: a Nemzeti Színház előtt, az utcán, az 1950-es magyar könyvnap megnyitásán mondotta el. Az ország földje, minden java az ország népéé volt már. Állt újra a Lánchíd, építették a Sztálin-hidat, könyvet kapkodtak két kézzel, tegnapi írástudatlanok. „Küzdött a kéz, a szellem működött. Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat. Az ember üdvöt, melyért fáradott. Mire körülnéztem, már a Gondolatok végsorainál tartott a művész. .... Vörösmarty Mihály születésének százötvenedik évfordulóján azért idézem ma ezt a jelenetet, e félévvel ezelőtti nyíltszíni, utcai szavalást, mert soha költőt méltóbban még nem ünnepeltek. Soha több joggal és büszkeséggel, mint ott, a békés és dolgozó mai Budapest hatalmas, élő díszletében: „Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kiültük a mély süllyedésből, S a szedemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük, étet! áldomásidat, Ez ifi mulatság férfi, munka note* Színházak csütörtöki műsora Operaházi Szökletés a szerályból (G. 6., 7). — Nemzeti: Figaro házassága (Szilágyi Pál-bérlet, 7). — Városi: Cigánybáró (Ovop, IV. 2., 7). — Magyar: Amerika hangja (Szatmáriné-bérlet, 7). — Madách: Liomfi (7). — Belvárosi: Diplomaták (Noseda-bérlet, 7). — Főváros! Oprrel: Aranycsillag (NKO. IX., 7). — Vidám: Házasság hozománnyal (Kazinczy-bérlet, 7). — Ifjúsági: Az apák ifjúsága (7). — Úttörő: Haza akarok menni (fél 5). — Bábszínház: A csuka parancsára (3, 5). — Fővárosi Varieté: A Sziget rózsái (8). — Klímára Varieté: Akinek nem inge . (7). — Rádió: Pique Dame (Petőfi, 19.50). kis Újság . KÁRHOZOTTAK ÖSSZEESKÜVÉSE: (magyarul beszélő színes szovjet film) SZIKRA (Lenin-körút 120.) V66. */7. 9. v./73. (Prolongálva!) URÁNIA 4. %7. Vs6. (Prol.) — DÓZSA (Róbert Károlykörút 61.) Vt5. %7. 9. v. (Prolongálva!) — MÁJUS 1. (Mártírok útja 55.) Vz5. */v 7. 9. v. Va3. — TÁNCSICS (Csepel) Yt 6, 8, v. 3. (Prolongálva!) - FELSZABADULÁS (Flórián-tér 3.) t/*i, 6, Y*9, v. 942. — TÁTRA (Pesterzsébet) 6, ^49, v. *//1. — KORZÓ (Újpest) Ysl. 6, Yj 9. (Prolon- Kálvar) — ROYAL (Kispest) 6, V.9, v. 644. — BRIGÁD (Pestszentlőrinc) l/t 6, %8, v. 944. ERDEI TÖRTÉNET és ARTYEK: (színes szovjet film) VÖRÖS CSILLAG (Zeninkörút 45.) 5, 7, 9, v. 3. — MUNKÁS (Kápolna u. 3/b.)stB, 98, v. MI. ISTENEK TANÁCSA: (film az amerikai imperialisták és a fasiszták szövetségéről) DUNA (Fürst Sándor-utca 7.) 4,47, 9. (Prolongálva 5-ik hétre!) — FÓRUM (Kossuth Lajos-utca 18-) 4.47. 9. (Prolongálva 4-ik hétre!) — BÁSTYA (Lenin-körút 8.) Vili. 1. !- 1. 6. Vád. — ÓBUDA (Selmeci-u. 14.) (45, 147. V*9, v. l/*3 ÁLLATOK SZÍNHÁZA és DiótörS: ÖTTÖRŐ (Bajcsy-Zsilinszky út 38.) 4, 6, v. 10, 2, 4, 6. (Prolongálva 4-ik hétre!) ÁLLATOK SZÍNHÁZA és Egy lengyel bányász levele: FÁKLYA (Lenin-körút 88.) délután 465-től este 11-ig folytatólag és vasárnap délelőtt411-től este 11-ig folytatólag. Berlin eteste I—IT. rész: (magyarul beszélő színes szovjet film) ADY (Somogyi Béla út 3.) 5. 8, v. '/;3. %8. %9. (Prolongálva!) — SZABADSÁG (Bartók Béláut 61.) 5, 8, v. M3, I-jö, Vi9. (Prolongálva!) - KOSSUTH (Váci-út 14.) 5, 8, v.43, Vi6./.9. — UGOCSA (Ugocsa u. 10. ) 5, 8, v. 2, 5, 8. Semmelweis (az anyák megmentője) SAVOY (üllői-ilt 4.) (41, */,6, 8. Berlin eteste I. rész: BETHLEN (Bethlentér 3.) 4, 6, 8, v. 2. (Prolongálva!) — ZUGLÓI (Angol-o. 26.) 145, 5/s7, %9. Berlin eleste II. rész: MARX (Landler Jenő-u. 39.) t66, ‘(»7 V19, v. '/13. (Prolongálva!) Cirkusz: (zenés vígjáték) STÚDIÓ (Akácfautca 4.) 4. 447, 449, V. V.2. Messzi vizeken: (vígjáték) JÓZSEF ATTILA (Kálvária-tér 7.) 4, V.7, 449. Reszket a föld: (ellenállási film) TINÓDI Nagymező utca 8. 1115, 147, Vs9, v.43. — GLÓRIA (Thököly út 56.) 4, 6, 8, vas. 2. Dalolva szép az élet: (zenés vígjáték) ELIT (Szent István-körút 16.) Mb. */sz, (49, v. 1/23. (Prolongálva!) — PÁTRIA (Népszínház utca 13.) (át. 946, 8. (Prolongálva!) — BÉKE (Szent László-út 48.) 4.47, V61, v. 2. — ÚJLAKI (Bécsi-út 69.) 4. 6, S. v. 2. Ezerarcú hős: (ellenállási film) PETŐFI (Nagymező-utca 8.) 4, 6, 8. — VESTA (Lenin-körút 39.) 10, 12, 2, 4, 6, 8. Prága 1848. (történelmi film) ASTORIA (Szent László-tér 14.) (46. Vs8, v. (41. I)1. Kovar esete: (orvosfilm) ELDORADO (Népszínház utca 31.) 4. 6, 8. Az uzsorás: (Balzac novellája nyomán) KRISZTINA (Krisztina-körút 135.) 4. 6, 8. HÍRADÓ MOZI: (Lenin-körút 13.) 1. Magyar híradó. 2. Lengyel parasztküldöttség Ukrajnában (szovjet dokumentfilm). 3. Kőerdő (bolgár kulúrfilm).4. Szovjet híradó. 5." Ürgevadászok (színes szovjet rajzfilm). Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. FÉNY (Újpest): 1. Magyar híradó. 2. Szovjet sporthíradó. 3. Felhők között (bolgár meteorológiai film) 4. Koreai művészek Moszkvában. 5. Tanul a lengyel ifjúság. 6. Kicsi kacsa (színes szovjet rajzfilm). Délután 5-től este '/s10-ig és vasárnap délelőtt %11-kor és délután ‘/14-től este %10-ig folytatólag. Mozi Péntek, december 1 Csajkovszkij-esttel nyílt meg az újjáalakított Honvédség Háza Az újjáalakított Honvédség Házát november 29-én, szerdán este nyitották meg. A gyönyörűen berendezett félemeleti előcsarnokban, az olvasó- és játékszobában már jóval az előadás megkezdése előtt gyülekeztek Néphadseregünk tagjai is hozzátartozóik. * ünnepélyes évadnyitó hangversenynyel kezdődött meg a Honvédség Házának előadássorozata az épület nagy színháztermében, Csajkovszkij műveiből összeállított pompás műsorral. A Honvéd Központi Zenekar a színpadon helyezkedett el és a Romeo és Júlia nyitánnyal kezdte a koncertet. A kitűnő akusztikájú nagyteremben egyensúlos, tömör hangzással szólt a zenekar. Pongrácz Géza lendületes vezénylésével adta elő az együttes a nyitányt s a hatodik szimfóniát, s a két remekmű előadása tanúságot tett a zenekar gondos felkészültségéről, mind az egyes hangszercsoportok, mind a teljes együttes magas színvonaláról. A szimfonikus zenekari művek mellett a gazdag műsor az operaszerző Csajkovszkijt is megszólaltatta: a Pique Dame-ból énekelt két áriát Jámbor László, az Operaház neves baritonistája. Zengő telt hangon adta elő Jeleczky szép vonalú áriáját és Tomszky derűs, népdal-motívumoldalát az opera második, illetve harmadik felvonásából, igen nagy sikerrel. Ugyancsak lelkes tapsok fogadták a hegedűversenyt, amelyet Vadas Ágnes, a kitűnő fiatal hegedűművésznő, az idei lipcsei Bach-verseny egyik győztese adott elő bővérű temperamentummal, tiszta, kiművelt technikával. A közönség kinyilt szívvel fordult a koncert szereplői felé s a nagy orosz szerző remekműveinek kiváló tolmácsolását forró tapsviharokkal köszönte meg. A hangverseny bebizonyította, hogy a Honvédség Házának koncertjei, előadásai új kultúrfórumot jelentenek, s a Néphadsereg ezentúl saját otthonában is emeli majd a Honvéd Központi Művészegyüttes estéin zenei kultúránkat, s eredményesen szolgálja a zeneművészet terjesztését. Az évadnyitó hangverseny vezetője Pongrácz Géza és a Honvéd Központi Zenekar nagysikerű teljesítménye komoly művészi elismerést érdemel. A német kérdés megoldása Egy érdekes Szikra-ankét Érdekes ankét zajlott le a német kérdésről a Szikra-kiadó Sztálin-úti könyvbaráti klubhelyiségében. Komját Irén vitaindító előadásában megállapította, hogy a tartós béke biztosítsának világviszonylatban főfontosságú feladata a német kérdés megoldása. Ez lényegében egyet jelent a demokratikus német nemzeti egység biztosításával egy egységes Németország keretében. Az imperialisták azonban ezt semmiképpen sem kívánják. Az imperialisták szembeszegülve a német nép legjobbjainak egységesítő akaratával, a békés és demokratikus Kelet- Németországgal szemben az erőszakos megosztottság állapotát kívánják fenntartani, hogy Nyugat-Németországból Hitler módján új hadibázist, háborús tűzfészket csináljanak — a rémet nép s az európai békeszerető népek közös kárára. E gonosztettet megakadályozni az egész világ emberiségének életérdeke s a magyar népet nagyon közelről érintő feladat. Ezért van felbecsülhetetlen fontossága a német kérdéssel kapcsolatban megjelent s ezután megjelenő ,Szikro-kiadványoknak, így Többek közt Grotewohl, Rudolf Lindau magyarnyelvű füzeteinek s Wilhelm Pieck válogatot cikkeinek. A magyar népnek tisztán kell látni a német kérdésben s válaszvonalat kell húzni a levitézlett magyar reakcióval jól megférő rosszemlékű német reakció és a másik nemesség ~~ a haladás, emberség és demokrácia németjei — közöli. — Hogyan válhat átlóerejük ti tisztás látás a német kérdésben a magyar nép legszélesebb tömegei közt a német kérdéssel foglalkozó Szikrakiadványok népszerűsítésén keresztül? — A kérdésre kért választ az előadó a jelenlévő olvasónozgalmi emberektől. Az első vomikás felszólaló olyan kiadványt kért, ami megvilágítja, mit vétett a nácizmus után az amerikai imperialisták előtt is behódoló német szociáldemokrácia a német nép demokratikus nemzeti egysége ellen , hogyan ártott ezzel a magyar népnek is. Vadász Ferenc, a Magyar Újságírószövetség főtitkára rámutatott arra, hogy a német kérdésben való tisztánlátást meglehetősen akadályozza az érzelmi és hangulati németellenesség sok-sok félresiklása, ami a haladás élvonalában küzdők közt is kísért s itt kell leküzdeni elsősorban. Ezt támasztotta alá egy bőripari dolgozó, továbbá Gereblyés László költő felszólalása. Gereblyés szerint a német kérdésben a tisztánlátás népszerűsítéséhez nem elégséges csak ideológiai és általában politikai írások kiadása. A filmet és a szépirodalmat is be kell irányozni nagy cél szolgálatában.