Kis Ujság, 1951. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-03 / 1. szám

4 • 9 millióval több néző a mozikban! Számvetés az ó-esztendőről ■ _ , . , _ , . | az ó-eszten­| Tekintsünk vissza i­dőre.Mi tör­tént a filmmel 1950 folyamán­? Mi történt­ a mozival? Szembeszökik legelőször is egy szám: 9 millió nézővel nőtt meg a szovjet filmek látogatottsága Magyar­­országon 1950 első 11 hónapjában, 1949 hasonló időszakához mérve. Ugrásszerű"volt a látogatottság _________ emelkedése az egyes hónapok során is. Budapesten például 140.000 emberrel több fordult meg a mozik nézőterén októberben, mint szeptemberben. Vidéken nemkülön­ben. Borsod megyében például 50, Hajdú-Biharban 45, Békésben 47 ezer­rel emelkedett a nézők száma ugyan­ennek a hónapnak a folyamán. Egy rövid pillantás az egyes filmek közön­ség­sikerére: a „Sztálingrádi csata“ a másfélmilliós, a „Berlin eleste“ más­félmilliós, a Lenin-film félmilliós, a „Vidám vásár“ szintén félmilliós tö­megeket vonzott. Tehát: 1050 folyamán nőtt, sok­sok milliós tömeggel nőtt a szovjet­és a haladó filmek látogatottsága Ma­gyarországon. Fokozódott, több millió emberben, dolgozóban, a szeretet az élenjáró szovjet és haladó film­művészet alkotásai iránt. Ez az első nagy eredménye az ó-esztendőnek. Hatalmas lendülettel indult meg a falvak mozival történő ellátása is. A terv az volt, hogy 1950 végére 604 falunak lesz mozija. A tervet a való­ság felülmúlta: 601 falu helyett 623 magyar községben pereg a film az ötéves terv első évének végével. Sok újtípusú filmszínház született. A főváros területén tavaly nyílt meg: a Fény, Újpest dokumentum-filmszín­háza, az Úttörő-mozi és budapesti mintára Miskolcon és Nyíregyházán is a Fáklya. Gyarapodtak a kert­­mozik, így: Csepelen a Rákosi Mátyás, Pesterzsébeten a Kossuth, Budafokon az Attila.­­ A film­ünnepségek [­t]Tette díszessé az esztendő filmműsorát, így ,,A­­30 éves Szovjet Film Ünnepe“, keretjében mutatták be a „Sztálin­grádi csata“ második részét és a „Világ ifjúsága“ című filmet, a Ma­gyar-Román Barátsági Hét ünnepi filmműsora, Sztálin születésnapja al­kalmával, a „Sztálingrádi csata“ és a „Berlin éles le“ ünnepi vetítése mel­lett. Ünnepi Magyar Kisfilmhetet rendezett a Híradó-mozi; megren­dezték Miskolcon az első szovjet filmzene hangversenyt. És meg kell emlékezni a nyári reprizhetekről, melyeknek igen nagy sikere volt a dolgozók között. A sikerhez nagy­mértékben hozzájárult a népszerű nyári mozibérlet. Ennek a mozibér­letnek mintájára vezették b­e az új évad bérletrendszerét is. Számos nagyszabású ankét, dísz­előadás, vitaest eredménye adott újabb és újabb bizonyságot arról, hogy a dolgozók érdeklődése meg­növekedett a szocialista filmművé­szet alkotásai iránt.­­ Az eredmények közé­r­déki mozi kirendeltség felállítása is. A kirendeltségek is a vidék elmara­dottságának felszámolásán munkál­kodnak. Minden MOKÉP-kirendelt­­ség önállóan dolgozik, így saját te­rület­én, a helyi kérdések, problémák pontosabb ismeretében — szorosan együtműköd­ve a tanácsokkal — jobban tudja a filmellátás kérdéseit megoldani és a műsort az egyes vidékek legfontosabb, legidőszerűbb kérdéseihez­ illeszteni. Mozi OROSZ KÉRDÉS: (magyarul beszéld szovjet film) SZIKRA (Lenin-körút 120) 6, 7, 9. vü. 3. (prof.­) — DÓZSA (Róbert K.-k­rt. 61) ■tó, 'hl, 449. vü. 443. — TÁNCSICS (Csepel) 5. 148. vü. 3. KIS KATALIN HÍZÁSSAL.A: (új magyar filmvígjáték) VÖRÖS CSILLAG (Lenin­­krt 45) 445. V.7, 9. vü. 'A3. épről. 3. hét!) — FELSZABADULÁS (Flóriin-tér­i) %4­6, V.9 vü a/i2. — KORZÓ (Új­pest) VA­G, '/s 9. (prol.­) — ROYAL (Kispest) fi. M9, vü. */1 4. — BRIGÁD (Pestszen­drine) */â6. M.8. 'vü. /*4. MÁJUS 1 (Mártírok­ útja 55) 445, ’’.7. 9, vü. VI3. (prol.­) - TATRA (P.-erzs.) %6. 8. vü. 3. (prol.) A TRUBADURt (Verdi operája filmen) DUNA (Fürst S.-u. 7) Vi5. •tét. 9, vü. •1,3. (prol.l) — FORUM (Kossuth L.-U. 18.) 4. ’/*7. Vs9. vü. 942. (Prol.l) ZENG A VÖLGY: (román film) MUNKÁS (Kápolna-u. 3/b) 446. 'AS. vü. 444. KÖVIR.46. (színes mesefilm) KOSSUTH (Váci-út 14) 1/15 Vél. 'A9. vü. 443. (prof.l)­­ BETHLEN (Bethlen-tér 3) 4­6­8. V. 2. — ÚTTÖRŐ MOZI: 444. VI6.­vas. és Ann. ‘A10 Vél. 444. 446. ERDEI TÖRTÉNET és ARTYEK (színes szovjet filmek) Óbuda (Selmeci-u. 14) 1/-5 i/,7­­/o. vü. 143. — FÁKLYA (Le­­nin-krt. 88) d. u. Viö-től este 11-ig, vas. és ann. d. e. 4411-161 este 11-ig folyta­tólag. — FÉNY (Újpest) d. u. 5-tól este VIl0-ig, vas. és ún­. d. c. 4411-kor és d n. 444-tól este 1 A10-ig folytatólag. Berlin eleste I.—II. rész (magyarul be­szélő színes szovjet film) ADMIRAL (Mártírok útja 5.) 5, 8, vü. 2 (prof.­). — ÚJLAKI (Bécsi­ út 69.) 5, 8, vü. 2. - PATRIA (Népszínház-u. 13.) 4, 7, vü. ' 443. Vs. 'A9 (prol.l). Kárhozottak összeesküvése: (magyarul be­szél) BÁSTYA (Lenin-körút 8.) 10. ’At. 443. 945. 7, 4410 (prol.l). - ADY (Somogyi B.-út 3.) 4, ’A7, *A9. vü. 2 (prol.). — MARX (Landler J.-u. 39.) •A4, *A6, 8. — UGOCSA (Ugocsa-u. 10.) 441. 946. 8. — SZABADSÁG (Bartók B.­­út 01.) 4. 447. 449 (prof.­). Legény a talpán: (Szimonov színművéből) SAVOY (Üllői-út 4.) ‘A4. ’A6. 8. — ZUGLÓI (Angol-u. 26) ’/«4. 447. 449. Berlin eleste II. rész: JÓZSEF ATTILA (Kálvária-tér 7.) 4. 'tél: 'A9. -GLORIA (Thököly-iU 56.) 4. 6. 8. vü. 2. Három találkozás: (színes szovjet film) STÚDIÓ (Akácfa-u. 4.) 4. 447. 449. vü. 942. , Semmelweis: (az anyák megmentője) FT 1T (Szent István-krt 16.) 1/16. lA7. 449. vü. 443 (prof.l). Messzi vizeken: (vígjáték) TINÓDI (Nagy­­m­ező-u. 8.) 445. l/17. Vi9. vü. 443 Hallá, Moszkvai (zenés vígjáték) PETŐFI (Rottenbiller­ u. 37.) Vi4, 6, 7­.9. Szerelmem: (vígjáték) KULTÚR (Kinizsi­­utca 28.) 4, 6. 8. Szerencsés hajózási: (magyarul beszél) VESTA (Lenin-körút 39.) 10. 12. 2. 4. Ezerarcú hős: (ellenállási film) PLUTO (Kerepesi­ út 44.) 4, 6, 8. 6. 2. Cigányok: HUNNIA (Bartók B.-út 130.) 4, 0. 8. HÍRADÓ MOZI: (Lenin­ krt. 13) 1. Magyar híradó. 2. Szovjet híradó. 3. BABA­NNA (kultúrfilm). 4. Magyar úttörő­­híradó. 5. SZILVESZTERI ÉJ (színes szovjet rajzfilm). Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. A „JUD SÜSS” felújítását hir­dette az egyik párisi mozi. ()A dol­gozók azonban oly viharosan tilta­koztak, hogy a rendőrség kényte­len volt betiltani a hírhedt filmet. * SANGHAJBAN most forgatják a „Jövőnkért“ című filmet. A cselek­mény a kínai munkásosztály törté­netével foglalkozik. A laktanya folyosóján az egyik udvarra néző ablaknál állott Szabó József. Ott kint sűrű téli eső hullott már órák óta s a víz kis árkokat vágott magának az udvar puha tala­jába. Itt bénít barátságos meleg ölelte át a termek lakóit, az újoncokat. Újoncoknak gondolják meg magukat, akik nemrégen, alig néhány hónap­pal ezelőtt érkeztek el a katonai élet elindulásához. Megindult a komoly munka, elmúlottak az első hónapok s a pihenőnap ilyen csendes délután­ján jólesik elgondolkodni arról, amit eddig tanultak s elővenni a levelet, amit hazulról írnak. Erről gondolkodhatott Szabó Jó­zsef, amikor mellé lépett Brasch Károly, az alakulat DISZ titkára. — Gyere be bajtárs a kultúrszo­­bába — hívta barátságosan. Egyszer-kétszer már benézett oda Szabó József. Nem volt ismeretlen előtte a laktanya egyik legbarátságosabb szobájának napi élete. Egyszer megírt ott egy levelet, máskor sakkozott Kálmán Jánossal, aki a szomszédos faluból jött s végignézte a hatalmas szekré­nyekben sorakozó könyveket. — Vettél már ki könyvet? — kér­dezi tőle a DISZ titkár. — Még nem jutottam hozzá — vá­laszolja. — Látni is sok ezt a ha­talmas könyvcsomót, nem szoktam én hozzá könyvekhez. Brasch Károly, az alakulat DISZ szervezetének titkára betakarós Szabó Józsefbe. Lassan elindulnak­ a kultúrszoba felé s közben arról beszél fiatal baj­­társának, hogy a Néphadseregnek m­a az is a feladata, hogy művelődésü, általában kulturális vonalon támoga­tást nyújtson mindenkinek. Ku­ltúr­­munkával támassza alá a katonai tu­dományok elsajátítását s gondoskod­jék a szabad idő hasznos felhaszná­lásáról. — Volt nálatok könyvtár a fiú­ban? — Én tanyán laktam — válaszolja Szabó József — de a faluban csak az iskolában volt néhány­­ könyv, de azok is árván búslakodtak egy ócska szekrényben. Egy héttel ezelőtt nyílt meg a kultúrotthon, azt írta az egyik barátom, hogy ott nagy könyvtárat is felállítottak. — S otthon mit olvastál? — Volt egy régi Petőfi kötetünk, a nagyapám szerezte valahol. Abból ol­vasgattam. — Itt pedig minden könyvet meg­találsz, amiről hallottál valaha, vagy amihez kedved van — mond­ja a DISZ titkár s bevezeti bajtársát a kultúr­­szoba barátságos csendjébe. Az asztalok mellett csaknem minden hely foglalt. Négyen-öten levelet írnak, néhányan sakkoznak, de a legtöbb előtt könyv. — Gyere velem — vezeti bajtársát a DISZ titkár — s nézzük meg, mit olvasnak a többiek. Csendesen lépkednek a könyvekbe belemerült katonák háta mögött. •— Na, ezt nézzük meg! Aki olvassa, megmutatja a címet „Egy partizán feljegyzéseit írta P. Ignatov. Azután visszalapoz oda, ahol az olvasást abbahagyta. Éppen azt a részt olvasta, amikor a Kubány-vidék partizáncsaláinak egyik hőse. Ignatov és felesége Krasznodar visszafoglalása után ismét hazatér régi otthonába. — Melyik rész tetszett a legjob­ban? — kérdezi a DISz titkár. Sándor Tamás olvasni kezd: „Fél­éve mentünk el a hegyekbe. Három gyermekünk volt. Kettő elpusztult, Valentyint is halottnak tartottam. Ma pedig újra három gyermekünk van... Ti elmentek tőlünk a frontra. Mit kí­vánjunk nektek, gyerekek? Harcol­jatok úgy, mint eddig. Félelem és kí­mélet nélkül!“ — Csak olvass tovább, bajtárs, nem zavarunk! Az asztal sarkán csendesen bele­néznek a könyvbe. Úgy, hogy aki ol­vassa, észre sem veszi, hiszen annyira leköti a figyelmét az előtte fekvő könyv „A votokalamszki országút“. A fiatal bajtárs most lapozott s ezt a rész olvassa,­­ higgye el, én is époly mélyen átérzem, mint ön, hogy mi a szocialista haza, hogy mi az az ország, amelyet védünk, amelyben élünk.. . De nézzük, mit csinálnak a többiek? Az égjük bajtárs levelet olvas. Pápa János írja benne, hogy otthon a­ faluban már megtette az első lé­pést arra vonatkozóan, hogy belépjen a termelőcsoportba. — Két héttel ezelőtt írtam apám­nak s már válasz is jött rá. Azt ír­­tam, lépjen be a termelőcsoportba, jobb lesz az élete. Büszke vagyok arra, hogy az én tanácsomat fogadta meg. A DISz titkár továbbvezeti Szabó Józsefet s az egyik asztalnál, ahol üres hely van, éppen a szomszéd­falubeli Kálmán János mellett hely­­lyel kínálja. Kálmán János arrébb húzódik s elmondja, hogy levelet ír. •­ Éppen azt írom, hogy ne küldjenek csomagot, de a látogatáskor is kár azt ide el­hozni vagy 250 kilométerről, amikor itt bőségesen ellátnak mindennel Bár jutna a hazaiból nekem is, hi­szen apám a termelőcsoportban a végső elszámolásnál most kapott még vagy ötezer forintot. Csendesen megnyílik a hatalmas könyvszekrény üvegajtaja. Szabó Jó­zsef várakozóan ül helyén és nézi a DISz-titkár minden mozdulatát, aki könyvet keres. Könyvet abban a hatalmas könyvtárban, amely beleillene még egy vidéki város közkönyvtárának is. Nemcsak számbeli súlyában, hanem minőségi összeállításában is. Megtalálható ott a marxista-leninista politikai iroda­lom minden jelentős munkája, szov­jet irodalmi remekművek s mellettük az új magy­ar irodalom alkotásai és szép­ számmal a régi magyar irodalom haladó írásai.­­— Ez lesz a legjobb — szól s letesz Szabó József elé egy könyvet, mely­nek címlapjáról lángoló tekintetű ifjú arc néz szembe vele. Fagyejev szov­jet író könyve: „Az Ifjú Gárda“. Vasárnap délután a laktanya kultúrszobájában Hia­­n­ «I­SAU Igor Szavcsenko meghalt Igor Andrejevics Szavcsenko, szov­jet filmrendező halálával súlyos vesz­­teség érte a világ ha­ladó filmművé­szetét. Szavcsenko sok filmmel tette ismertté nevét a Szovjetunióban és külföldön egyaránt. Munkái közül ki­emelkedik a nálunk is bemutatott: „Vasöklű Bogdána Sztálin-díjas „Harmadik csapásHatalmas új filmjét, melyet Tarasz Sevcsenkoról, az ukrán nép nagy költőjéről készített, néhány hónapja fejezte be. Igor Szav­csenko nemcsak tehetséges rendező, hanem kitűnő pedagógus is volt. Mint az Állami Filmművészeti Frőiskola ta­nára, életének utolsó napjaiban is ta­nította és nevelte a szovjet film fiatal nemzedékét. Munkásságának elisme­­résekép a szovjet kormány a Munka Vörös Zászló rendjével tü­ntette ki és az Érdemes Művész címet adomá­nyozta neki. Neve, emléke és alko­tásaiban. A SZTÁLIN-DÍJ BIZOTTSÁG, amely a Szovjetunió miniszterta­nácsa mellett működik, megkezdie munkáját. Megvitatják, hogy­­ mi­lyen irodalmi és egyéb művészeti alkotásokat tüntetnek ki az új Sztálin-díjjal. Szerdai műsor: KOSSUTH-RÁDIÓ. 5.30: Falu­rádió. — 6.00: Operettnyi­tányok. — 0.15: Orosz dalok. — 7.05: Könnyű zene. — 7.25: Zenekari művek. — 8.00: Bolgár és lengyel mu­zsika. — 11.31­: Szolgaság. Veres Péter regénye folyta­tásokban. — 12.15: Pénzügyőr Zenekar és Énekkar. — 13.00: Harmonika-zenekarok. — 13.30: Hangos újság. — 14.10: Atörő-híradó. — 11.25: Zipernovszky—Darvas-trió. —14.45: Háziegyüttes. — 15.30: Énekkar. — 15.55: Női szemmel. — 16.20: Iskolások rádiója. — 17.00: Építőipari félóra. — 17.30: A Rádió operettjeiből. — 18.00: Ifjúsági rádió. — 18.30: Magyar művészek muzsikálnak. —­ 19.00: Hangos újság. — 19.30: Román mu­zsika. — 20.20: Tíz perc sport. — 20.30: Történelmi dalok és virágénekek. — 21.00: Rádiózenekar. — 22.25: Tánczene. — 23.00: Szórakoztató zene. — 23.30: Bach: Mosoly­kantáta. — PETŐFI-RÁDIÓ. 5.30: Mu­K- negyedó­ra. — 5.45: Polkák, keringők. — 6.05: Üzemi lapok szemléje. — 6.15: Tarka muzsika. — 6.45: Jó reggelt, gyerekek! — 7.00: Hanglemezek. — 7.15: Állami vállala­tok hírei. — 7.35: Haydn: F-dúr cassation. — 8.00: Rádiózenekar. — 9.00: Kocsis Al­bert hegedül. — 9.20: Iskolások rádiója. — 10.10: Szovjet zenekari művek. — 10.45: Cseh dalok. — 11.00: Óvodások műsora. — 11.20: Könnyű zene. — 15.00: Bor Kálmán zenekara. — 15.40: A földkerekség egyhato­­dán. Szovjet híradó. — 15.55: Operarész­­letek. — 16.40: Marjay Erzsébet énekel, Vadas Ágnes hegedül. — 17.10: Részletek Lehár operettjeiből. — 17.30: Falurádió. — 17.45: A Rádió esti iskolája. — 18.15: Tánc­­zene. — 18.40: Hogyan fasizálódnak a nyu­gati államok. Előadás. — 18.55: Egy falu — egy nóta. — 19.20: A Lengyel Rádió szóra­koztató műsora a Magyar Rádió hallgatói­nak. — 20.00: Az erkölcsök őre. Gorkij sza­tirikus elbeszélése. — 20.25: Jan Purkinje, a modern élettan cseh előfutára. Előadás. — 20.45: Tánczene. — 21.30: Tánczene. — 22.00: Zenés esti séta Moszkvában. Színházak keddi műsora Operaház: Szöktetés a szerályból (7). — Nemzeti: Ljubov Jarovája (fél 7). — Városi: Faust (7). — Ma­gyar: Ármány és szerelem (7). — Madách: Ilja Golovin (7). — Bel­városi: Diplomaták­ (7). — Fővárosi Operett: Aranycsillag (7). — Vidám: Ingyenélők (7). — Ifjúsági: Az apák ifjúsága (7). — Úttörő: Haza akarok menni (fél 8). — Állami Bábszínház: A nyúl meg a kandúr (3, 5). — Fő­városi Varieté: A Sziget rózsái (8). —­ Kamara Varieté: Akinek nem inge... (7). — Rádió: Hja Golovin (Kossuth, 20­15). Szerda, január . A szovjetek példáján a szocializ­must építő helyi tanácsokért. (Ma­gyar-Szovjet Társaság kiadása.) Men­tében alakul, fejlődik a népi Magyar­­ország tanácsi jellegű közigazgatása. Mentében alakul és fejlődik az orszá­gos és helyi alkalmaknak és szükség­leteknek megfelelően, így alakult és így fejlődött a szovjetek helyi taná­csa is. Megalakulásától kezdve fejlő­dik mindmáig, hogy soha véget ne érjen a fejlődése. Ezt az iskolapélda­­szerű fejlődést mutatja be elevenen, vonzóan a Magyar-Szovjet Társaság „Szovjet Példa“­­ kiadványsorozata keretében „A szovjetek példáján a szocializmust építő helyi tanácsokért“ című füzet. A bevezető írás Rákosi Mátyás 1950. február 10-én elmondott híres beszámoló beszédéhez igazodva rámutat arra, hogy a népi Magyar­­ország helyi tanácsainak a szovjet példától függetlenül ugyan, de na­gyon is tanulva, a szovjet pél­dákon okulva kell fejlődni. A függetlenséget nemcsak olyan ér­telemben kell felfogni, hogy egy önálló országban önállóan fej­lődjenek az államigazgatás helyi szervei. Értenünk kell ezt oly módon is, hogy a népi kormányzat központi irányelveinek, a demokratikus cen­tralizmusnak szem előtt tartásával minden helyi tanácsban a helyi adott­ságoknak és szükségleteknek meg­felelően a többiektől eltérő sajátos kérdéseket kell megoldani s az azo­nos kérdésekben is más és más kö­rülményekre kell tekintettel tenni. Hogyan érvényesülnek a helyi sajá­tosságoknak megfelelően a helyi ta­nácsokban ezek a követelmények? Ezt tanuljuk meg ebből a füzetből, amely­ben még a fejezetcímek is kiválóan érzékeltetik tartalmukat. Megtud­juk, hogyan igazgatják Mosz­kva dolgozói fővárosukat. Meg­tudjuk hogyan dolgozik Mosz­kva egyik kerületi tanácsa. Az olvasó szinte jelen lehet az egyik tanácstag fogadóóráján s egy tanácsülésen. Láthatja, hogyan tanulják ki a leg­egyszerűbb dolgozók is a helyi taná­csokban az államvezetés legmagasabb­­rendű iskoláját a többtermelés, a ma­gasabb műveltség, a legfőbb érték megtartósának, a tartós békének biz­tosításáért. Következésképpen meg­tanuljuk azt, ami bennünket magya­rokat legközvetlenebbül érdekel, hogy e szovjet iskolapéldák nyomán h­o­­gyan fejleszthetjük önálló jelleggel a mi tanácsaink életét is. Gorelik: A kitüntetett gyár. (Szikra kiadás.) 1924 november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom he­tedik évfordulóján munkások száz­ezrei vonultak fel vidáman, nótaszó­­val, mozgó zászlóerdő alatt a moszkvai Vörös Téren, a Kreml fa­lai alatt, hogy üdvözöljék az első szocialista állam vezetőit A felvonu­lás egyik legeredetibb színfoltja és ér­dekessége volt az a tíz vadonatúj, frissen festett tehergépkocsi, amely az AMO-gyár munkásainak menetét nyi­­totta meg. Miért volt érdekes ez a tíz teherautó? Azért, mert ezek volta­k az­ első gépkocsik, amelyek „az utolsó csavarig hazai anyagból készültek“. A cári Oroszország félgyarmati ország volt. Ipara jelentős hányadá­ban kiszolgáltatott­ja volt a nyugat­­európai és amerikai tőkés­ koncessziók­nak. Nyersanyagforrásainak java­részét is a külföldi kapitalistáknál, ad­ták bérbe a hazai népnyomorítók. Drága pénzen kellett megvásárolni külföldről ama kész, vagy fén­ykész ipari gyártmányokat, amiknek nyers­anyaga potom­ pénzen került az ide­gen koncessziós tőkések birtokába. Ezért nem fejlődhetett ki a cári rendszerben a hazai autóipar sem. A gyér igényeket külföldi behozatal­lal elégítették ki. S milyen volt ez a behozatal. A külföldi kapitalisták a cári rendszerű Oroszországba, mint minden más kezdetleges civilizációjú országba, csak az úgynevezett „bóvli­árakat“, a piaci selejtek­ selejtjeit szállították. 1901-től számítva, két év alatt mindössze csak 148 gépkocsit szállítottak Oroszországba. 1916-ban, a cári rendszer bukása küszöbén már 7180-ra emelkedett az évi beho­zatal. Emellett igaz, az előző évben 90 autót már Oroszországban szerel­tek össze, jórészt ugyancsak külföld­ről hozott alkatrészekből. De mik ezek a számok, ha mellettük számí­tásba vesszük, hogy 1950-ben a Szov­jetunió autógyárai már félmillió autót gyártanak s mindez kevés is a reális szükséglethez képest. S az újabb tervciklus nagy távlataihoz ké­pest. Hogyan jutott el a Szovjetunió gép­kocsiipara az 1924-es tíz teherautótól az 1950-es félmillióig? Egy gyár fej­lődése tükrében válaszol e kérdésre Gorelik „A kitüntetett gyár“ című könyvében. Mi ez a könyv? Regény? A legérdekesebb regénynél is érdeke­sebb írás. A fejlődő és mozgásban lévő szocialista társadalom egyik leg­izgalmasabb elbeszélése s leírása oly­módon, hogy műfajilag egyelőre nem osztályozható, de annál inkább ér­tékelhető. Sem regény, sem film nem ragadhat meg senkit vonzóbban, mint „A kitüntetett gyár“ életírása. Melyik ez a kitüntetett gyár? A Volga és az Oka torkolatánál fekvő Gorkij város (az egykori Nizsnij Novgorod) Molotov-gépkocsigyára. Maxim Gorkij városában, az Anya című híres regényének s munkáshő­­seinek életkörnyezetében építették fel a Szovjetunió legnagyobb gépkocsi­gyárát az 1930. május 2-i alapköte­té teli ünnep után, 445 nap alatt. En­nek az autógyárnak a történetében lényegében benne van a Szovjetunió gépkocsiipari fejlődésének a törté­nete. Ahogyan a gyár épüllt és aho­gyan fejlődik tovább, mindez hű tü­körképet ad általánosságban is az első szocialista ország építőinek mun­kaerkölcséről s a szovjet építés vi­lágraszóló tervszerűségéről. Ez a gyár nemcsak egyet jelentett a szovjet gépkocsiipar megteremtésével, de egyet jelentett a szov­jet mezőgazdaság for­radalmi fejlesztésével is. Külön fejezete Gorelik írásának , egyben a gyár történetének a Nagy Honvédő Háború időszaka, amikor a német fasiszták orvtámadása nyo­mán áttértek a haditermelésre és a harctéri hősökhöz méltó példás erő­feszítéssel segítették Sztálin stratégiá­ját és hadvezetését. Több német bom­­batámadás kártevését hoztak helyre csodálatosan rövid idő alatt. A há­ború utáni béke pedig új fejlődési távlatokat adott mind a gyárnak, mind a szovjet gépkocsiiparnak. A szerző bemutatja a gyár vezetőit s a legegyszerűbb munkások legdere­­kasabb képviselőit is. Az irodában. A munkapadnál. Az otthonukban. A Szovjet Alkotmány helyi és országos politikai fórumain. A legkülönbözőbb művelődési helyeken. Bemutatja a gyár dolgozóinak életét a hétközna­pok világában és az ünnepnapok vi­lágában is S nemcsak a gyári dol­gozók életét ismerjük meg Gorelik írásából, de a dolgozó­ tagok család­tagjainak, szőkébb és távolibb hoz­zátartozóinak életét is. A gyár mel­lett ugyanis egy szocialista város épült fel, amelynek életrajzát és tár­sadalomrajzát is szemléltetően mu­tatja be a szerző. Megtudjuk, miként tanulnak, szórakoznak, művelődnek, sportolnak a dolgozók és gyermekeik. Megtud­juk, hogyan fedezik fel a fia­talok tehetségét, hogy hajlamaiknak és képességeiknek megfelelően isko­lázhassák ki őket mindenféle fokon. Megtudjuk, milyen jogokat élveznek a szovjet dolgozók a betegségük, rok­kantságuk, öregségük esetén, hol és hogyan töltik fél hónaptól másfél hó­napig terjedő szabadságidejüket. Mi­lyen szülészeti segélyben részesülnek a szülőanyák s milyen boldog életük van a gyermekeknek már születésük­től kezdve. Mindezt olyformán s oly közvetlen nyelven adja tudtul a szerző, hogy egy pillanatra is nehéz letenni könyvét. (n. t) KÖNYVSZEMLE ! ÜNNEPI ÜLÉST TARTOTTAK a moszkvai Filmművészet Házában a népszerű tudományos filmek alkotói és munkatársai. Zgurigyi, az „Erdei történet“ rendezője, ismertette a „Tu­­domány és technika“ filmsorozat tíz­éves útját, eddigi eredményeit. A felszólalók közt az üzemi dolgozói­­arról számoltak be, hogy milyen ha­talmas segítséget nyújt számukra a szovjet dokumentfilmgy­ártás minden­napi munkájuknál. Hasonlókép nyi­latkoztak a jelenlévő tudósok is.

Next