Kis Ujság, 1951. április (5. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-01 / 76. szám

4 Április 4 filmeseménye, a „Becsület és dicsőség“, az új magyar alkotás bemutatója A felszabadulás napja megünnepléséből új magyar film, a „Becsület és dicsőség“ című alkotás április 1-i bemutatójával veszi ki részét filméletünk. Az évad ötödik magyar premierje lesz ez a film, ötödik olyan örömteljes eseménye a vászonnak, mely magyar filmalkotók és magyar színészek munkájáról ad ismét gyönyörködtető és nevelő erejű hírt — a saját magunk életéről. Miről szól a film? Úgy válaszolhatunk, a film igen érdekesen és mély emberi közvetlenséggel egy munkás-házaspár, Lugossi Sándor és felesége sorsán keresztül az üzemi termelés fokozásának rendkívüli jelentőségére mutat rá. A ,,Becsület és dicsőség“ tehát üzemi film, olyan, mint amilyen a , Szabóné“ vagy a „Kis Katalin házassága“ című filmünk volt, de az üzemi filmek között — mint az előzetes hírek szólnak— az első olyan alkotás, mely minden eddiginél szélesebb alapokon igyekszik eleven és hűséges képet festeni a nagyüzemi élet harcos szépségeiről, a történet középpontjában magával a fejlődő, az élet igazi szépségeire és boldogságára rátaláló dolgozó emberrel. A cselekmény 1949-ben játszódik. Iugossi Sándor, esztergályos és felesége, Eszter, a Mozdony- és Fémárugyár dolgozói. Mindketten igen jó munkások, míg azonban az okos és öntudatos Eszter továbbfejlődik, a magába zárkózott Sándor kimé elszakad az élettől, pártjától, az üzem problémáitól, hanyatlik a termelésben, sőt , az ellenség is megtalálja hozzá az utat. A döntő változást a sztálini műszak és Itikov, a szovjet sztahanovista gyorsvágó segítsége hozza meg számára. A kétségkívül jószándékú embert magával ragadja annak a munkának a lendülete, melyivel a magyar dolgozók Sztálin 70 éves születésnapját ünnepelték. A sztálini műszak és Bisov segítő keze alapvetően megváltoztatja Lugossi Sándor életét: sikerül megvalósítania újítását, visszanyeri becsületét, ezzel megtalálja a helyes utat a munkában és ennek természetes következménye az, hogy megtalálja a helyes utat a magánéletben is. Örkény István, forgatókönyvíró és Gertler Viktor, rendező sok emberi mozzanat felhasználásával, rendkívül érdekesen, színesen, nemritkán nagyfeszültségű mozgalmassággal pergeti le a cselekményt. A jelenetek többsége üzemben játszódik, a MÁVAG mozdony szerekéjében, a Fémáru- és Szerszámgyár esztergoműhelyében és a Standardgyárban dolgozott a film együttese. A néma szereplők nagy részét az üzem munkásai szolgáltatták, néhány jelenetben kisebb szerepeket is játszanak. A két főszerepet: Görbe János és Sulyok Mária alakítja, Bikovot Molnár Tibor mintázza meg. AZ OPERÁBAN új szereplő mutatkozott be, mint Gianni Schicchi, Kassai János. Baritonja szép és erőteljes, muzikalitása biztos. Szereplése nyereséget jelent az utánpótlás terén. Jól formálta meg Puccini egyfelvonásosának címszerepét, a ravasz, okos firenzei parasztot. Játékának biztonsága, színpadi otthonossága érezhetően még fejlődni fog. Egy másik új szereplő, Nádas Tibor is feltűnt a doktor alakításával.* A Városi Színházban hosszú betegsége után ismét színpadra lépett kitűnő drámai koloratúrénekesnőnk, Takács Paula. A Trubadúr Leonóráját énekelte igen szépen, sűrű trpsos visszhanggal. • A Magyar-Szovjet Barátsági Hónapra érkezett művészküldöttség két kiváló balettáncosa, Rugyinszkája és Szergejev csütörtökön ismét eltáncolta a Diótörő két főszerepét. A háromszoros Sztálin-díjas művészeket ezúttal is lelkesen ünnepelte a telt nézőtér. • Jelena Sumilova, a moszkvai Nagyszínház Sztálin-díjas művésznője vasárnap este lép fel az Eladott menyasszony főszerepében. Smetana operájának előadása a nagynevű vendégművésznővel vasárnap este hét órakor kezdődik az Operaházban. Kati galambja A locsolók is mind elmentek már, ebéd után voltak. Kint a határban még a tél viaskodott a tavasszal. Makacsul védekezett, de a biztos győztes hancúrozó jókedvvel kergette a felhőket, záporokat prüsszentett a zöldülő földekre, kósza napsugarak ecsetjével feszegette a lakodalmas díszbe öltözködő mandulafákat. Bent a szobában még jólesett a búbos melege, pár nyaláb csutorszár pattogva idézgette a múló zimankós időket. A két gyerek kint ült az udvaron. A tizenhároméves Kati kényeskedve fintorgatta az orrát. Picit, hogy ez a rózsavíz hogy megmarad az ember hajában! A délelőtti locsolók nem fukarkodtak vele. A kis Gabi egy tavalyi mályvaszárral piszkálta a sarat a csizmája orráról. — De azért lehellet még látszik, m — kísérletezett a fiú, potykamódra kerekre tátott szájjal. Mint a szivaros ember a füstkarikát, úgy lehergelte a párát. — A Kovács Ferkó van bent, ügyi? — kérdezte a lány és közömbösen szagolgatta a ruhája ujját, — az is még csupa pacsuli, nahát... — Mintha nem tunnád — nyelvelt az öccse. Jókora sárgalacsint taszigált éppen lefelé a csizmasarka felé. Gúnyosan villant egyet Kati felé:— Pedig nem utánad jár, azt ne is képzeld! — Tudom én azt jól — volt a válasz. Mint egy kis sóhaj, úgy hangzott: Hogyisne tudta volna. Hisz ez volt éppen a szívfájdalom — észre sem vette őt! Még a kultúrházban is, amikor volt az előadás és Kati a traktoroslányt játszotta, nem is roszszul, hiszen a szíve vágya volt, hogy egyszer majd a valóságban is ott ülhessen a dübörgő béke-lant kormányánál, szóval, akkor is csak az utolsó sorokba ült a Ferkó azzal a huncutul félszemére vágott kissapkával, derékszíjas kezeslábasban és még oda se jött előadás után, hogy legalább egy jó szót mondjon, — hajjaj .. .— Ma megint a Pistát nyaggassa — folytatta a kisfiú. Aztán hozzá, tette. Én rég beálltam vóna, ’sz motorom is lenne! Ez volt a baj. A vendég nem locsolkodni jött. A bátyjuk, a Pista miatt volt itt. Mert ez a Kovács Ferkó volt a községben a leglelkesebb szabadságharcos szervező. Szóval és példatettel hívta a népeket a szervezetbe. És szép sikerei is voltak, csak éppen régi pajtásánál, Pistánál nem tudott eredményt elérni. Az megkötötte magát, hogy ő nem jön, minek az? Volt ő már katona is, elvitték egész a Don-kanyarig, örül, hogy hazagyütt, hagyják most már békén. Nem neki való az, hogy masírozzon a fiatalokkkal, négyessorban: egykettő-egy... Nem. Elvégzi a dolgát, igazán nem fázik a munkától, azt tudja mindenki a szövetkezetben. — sőt, azt is jól tudja, hogy a békéről van szó és azt nemcsak hirdetni kell, de jó munkával szolgálni is kell, mindez jó, okos és igaz, de többre nem is ér rá, nem mehet szabadságharcosnak. Ezért járt rá a Kovács Ferkó. Magyarázta most is bent a szobában az idősebbiknek, miről van szó. Nem katonásdi ez, hanem egy nagy, országos mozdulás, ifjak és férfiak, lányok meg asszonyok fogtak össze, hogy testben-lélekben edzett harcosai legyenek a békének. Hogy lövészeten és rádióskörben és motorosversenyeken képezzék magukat. Mert így kan érefedezetet a békehíre. Pipafüst mögül hallgatta a vitát Pista apja. És csak egyszer szólalt közbe: — Hát —, ha énnekem megvana még az a lábam feje, amit valahol Udine körül temetett el a szaniléc, nekem nem kéne ennyi szó ... Mert én meg ha nem is a Donnál, de a Piávénál jártam. Parancsra persze én is. Értelme nem vót annak se. De most, amikor végre a magunkéról van szó? Más az most. A béke az minden. Annál többünk nem lehet. Ha arról van a szó ... Aztán elhallgatott megint. Ferkó és Pista csak összenézett. De mielőtt egyikük is megszólalhatott volna, felrikkantott odakint a Gabsi gyerek hangja: —• Hijnye fel Viszi mán a Kati galambját — gyűjjenek már kifele! Kisiettek az udvarra mind. Gabsi magánkívül mutogatott a kopasz fűzfa felé. — Ahun a zsivány, épp most tépi a bukfencest ! Kati meg csak ott kuksolt a rőzse- fiamon. Kezébe temette az arcát és sírt keservesen. Mert a legkedvesebb galambját, azt amelyik rögtön oda szokott szállni a szakajtó székire, meg a vállára és amit bukfencesnek hívtak, mert olyan furfangos repülőmutatványokat tudott végezni a dúc faragott kispárkánya előtt, épp ezt a kedves szelíődet vitte el a vércse. Lecsapolt s már vitte is a vergődő zsákmányt, csak pár toll maradt a gyilkosság színhelyén. A két legény ott állt a kút mellett. Kovács Ferkó kedvesen odaszólt a hüppögő kislánynak: — Ne sírj már, tel kapsz majd tőlem egy másikat, egy szép örvöset! Két violakék szem csillant fel a szóra. A bátyja pedig odafordult a vendéghez: — Ferkó, itt a puskád? Add csak ide, hadd lássuk ... A céllövő fegyverbe csúsztatta a töltényt. Megtámasztotta a puskacsövet a húzókút gerendáján. A fűzfa csonkos bucsafején felfigyelt a vadmadár. Kati szeme kerekre tágult. Gabsi még a lélegzetét is visszaártotta. Csettenés. Rozsdaszínű tollcsomóként hullott le a vércse. Szétterjesztett szárnyakkal hevert a fűzfa alján, csak borostyánszínű kegyetlen szeme őrizte meg vérszomjas nézését. — Te sem bántod többé a galambokat — mondta elégedetten Pista és régi szokása szerint, mesterlövészmódra, belefújt a závárzatba, hogy kikergesse a puskacsőből a lőporfüstöt. Gabsi mint önkéntes hajtógyerek már loholt is a vércsével. Diadallal hozta. — Odaszegezzük a dúc lábához! Kovács Ferkó rábólintott: — Hadd lássa a többi, hogy jár az, aki a galambot bántja! Kati arca felragyogott. Már szólásra nyílt volna a szája, amikor a legény odalépett eléje, ferdére vágta a fején azt a büszke szabadságharcos sapkát: — Aztán te, szóljál, mikor lépsz fel megint a kultúrcsoportban, hogy biztosan eljöjjek — jó lesz? — Jó ám — suttogta Kali, de Ferkó addigra már Pistával kezelt. Erősen a szemébe nézett, amikor megkérdezte: — És amit a kishúgod galambjáért megtettél, nem tennéd meg a békegalambért? A két kemény férfikéz fogása megerősödött. — Értem — mondta Pista. — Igazad van. A mi galambjainkat is meg kell védeni a vércsétől-héjjától. Meg tudjuk és meg fogjuk védeni őket. Esti búcsúzóra szikrázva tört elő a nap a lúdtollfehér felhők kóbor pelyhei mögül.. Beborította becéző fénye melegével a tavaszra készülő tájat. Csupa ígéret volt az este. * Másnap pedig új bajtárs jelentkezett a szabadságharcosoknál. írt. Színházak szombati műsora Operaházi Romeo és Julia, Furfangos diákok, Székelyfonó (E. 1097) . — Nemzeti: Ljubov Jarovája (NKO XIV., fél 7). — Városi: Szabadságharcos Szövetség előadása (7). — Magyar: Ármány és szerelem (7). — Madách: Rokonok (7). — Belvárosi: Üzenet az élőknek (7). — Fővárosi Operett: Palotaszálló (7). — Vidám: Zűrzavaros éjszaka (7). — Ifjúsági: Sérelem (Mihályi Ernő-bérlet, 7). — Iitörfi: Erős János (fél 4, fél 8). — Állami Bábszínház: Tavaszi virág (3, 5). Sztárparádé (fél 8). — Fővárosi Varieté: 7 vidám nap (fél 8) . — Kamara Varieté: Akinek nem inge . . . (7). — Rádió: Puskásné (Kossuth, 14.30), Ványa, az ezred fia (Kossuth, 16 20), Értünk harcollak (Petőfi, 19 20). ÚJ FILM FORGATÁSÁT kezdte meg a Fetifilm műterem, elme:, Lángoló szív“. A történet egy kolhozparasztleány életének tükrében foglalkozik a szovjet nép békeharcának jelentőségével. kis Újság Színes reprodukciók a XVI-XIX. századi festők alkotásaiból A tudást nem csupán a betű közvetíti, hanem a világlátás, a valóságok szemlélete is. Az utazás mindig elősegítette az újítások elterjedését, de keveseknek jutott osztályrészül, hogy utazhassanak. A képzőművészet más országokban őrzött világhírű remekeit is az emberiségnk csak az a tehetős része csodálhatta meg, amelynek előjoga volt a művelődés. Márpedig az esztétikai tudás, az ízlésfejlesztés alapja az összehasonlítás. Csakis helyeselhető tehát, ha múzeumaink kiállítják műlapjaikat, hogy megismertessék a dolgozókkal a Budapesten nem látható öröklétű alkotásokat. A Fővárosi Képtár most külföldön készült, nagyméretű színes reprodukcióin bemutatja (Rákóczi út 30) oly festők remekeit, akik a XVI—XIX. században valóhűen festettek koruk társadalmának alakjai és viszonyukat a környezethez, még akkor is, ha arisztokraták, gazdagok megrendelésére alkották műveiket. A valóság-kifejező festészet élén a holland, flamand, németalföldi festők jártak. Rembrandt és követői, H. Bosch (A bűvész) és Hooch (Hollandi udvar), valamint P. Brueghel (tájképi hátterű életképek dolgozókkal; Júnis, November), van Delft (Nő az ablaknál), M. Hobbema (Hollandi táj) és Franz Hals (Harlemi boszorkány). Van Dyck (Warten Fülöp lord), a két halhatatlan spanyol, Velasquez (Infánsnőjének részlete) és Goya (arcképe Mária Lujza spanyol királynéról) társaságában néz reánk a falakról. A fény hatásának és a levegőn festésnek nagy újítói Fragonard-dal (A levél), még inkább a messze tűnt Wolfeon-val (Harlekin) szemben Courbet (Nő virággal), Corot (Olasz táj), Renoir (Csónakázók villásreggelije), Manet (A télikertjen) és Daumier szenvedélyesen viharzó, realista Felkelése képviselik a franciák festészeti haladó hagyományait. Constable (Falusi táj) és a fénybe szerelmes Turner napsugarakban fürdő Velencei részlete mutatja be a korabeli angolokat, az olaszokat pedig Guardi (Velencei részlet). Picasso Fiú című remeke köti össze a múltat a jelennel. A rendezés nem igényelheti, hogy átfogó képet adjon e kis teremben, kevés reprodukcióval, több század európai festészetének fejlődési szakaszairól, de ízelítőt ad a mai valóságfestés felé irányuló törekvésekről és pillantást e nagy művészek színválasztásáról, világítási hatásairól, színeiről és festői kifejezésmódjáról. (i. e.) A FORRÓ ÉGÖV NÖVÉNYE A GYAPOT. A Szovjetunió segítségével azonban sikerült elérnünk, hogy hazánkban is meghonosítsuk a gyapottermesztést. A hazai gyapotról, kréive arról, hogyan vált fontos ipari növénnyé a hazai gyapot — erről számol be a „Gyapot“ című, új magyar dokumentumfilm. Az alkotás rövidesen közönség elé kerül. Vasárnap, április 1 Munkával ünnepelünk! ez az MMDSz-asszonyok jelszava Az MNDSZ-asszonyok termelő munkával ünnepük hazánk felszabadulásának hatodik évfordulóját és az MNDSZ-szervezet megerősítésével még eredményesebben akarják bevonni az asszonyokat a békeharcba. Nádudvar községben az MNDSZ vezetősége kivétel nélkül tszcs-tag. Április 4-re vállalták, hogy az eddig meglévő 812 tagjukat 1000-re emelik fel és a tszcs-ben megalakítják az MNDSZ-szervezetet. Ezenkívül eredményes munkát végeznek a békebizottságokban is. Résztvesznek az agitációs munkában, kisgyűléseket tartanak. A borsodmegyei Ároktő község teljesen szövetkezeti gazdálkodást folytat. Az MNDSZ-asszonyoknak komoly részük van abban, hogy a falu szövetkezeti község lett. A helyi békebizottságokban négy MNDSZ-asszony tevékenykedik, a szabadságharcos kiképzésben tíz aszszony vesz részt. Mándok község MNDSZ ügyvezetője jó felvilágosító munkával két nap alatt 99 mázsa gabonát gyűjtött be. A hildszentmihályi MNDSZ-asszonyok 105 mázsa kukoricát gyűjtöttek be. Az üzemek és gyárak MNDSZ- asszonyai felajánlásaikat a béke megerősítéséért és a Párt kongresszusán hozott határozatok végrehajtása érdekében tették meg. A Csepeli Autógyárban 800 MNDSZ-asszony kötött hosszúlejáratú versenyszerződést. Száz MSZT-tagot szerveznek egyik április 4-i felajánlásul szerint, ezenkívül 5 női brigádot alakítottak. A kistarcsai Fésűsfonó 2 új női brigádot alakított, egy új olvasókört szervezett a politikai nevelés elmélyítése érdekében. Három MNDSZ-asszony vállalta, hogy munkamódszerét átadja a gyengébben teljesítőiknek. A Budakalászi Textilgyár 15 női brigádot szervezett. Ezen belül öt minőségi, sztahanovista brigádot, hogy ezzel járuljanak hozzá a felemelt terv sikeres teljesítéséhez. Az MNDSZ- munkamódszer átadók vállalták, hogy 17 gyengébben teljesítő társuknak adják át munkamódszerüket oly módon, hogy ezek is 100 százalék fölé tudják emelni termelésüket. A szervezeti megerősítés érdekében 100 új tagot szerveznek be az MNDSZbe. CEGLÉD, ahol eleven valóság a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja Cegléd március (A Kis Újság kiküldött munkatársától) Hogy a magyar-szovjet barátság milyen mélyre gyökerezett már a magyar nép lelkében, azt országszerte, vidéki városainkban, falvainkban és tanyavilágunkban is láthatja az ember. Most Cegléden, Kossuth Lajos városában tapasztalhatjuk hogy a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja nem néhány kifüggesztett pinkás zsak, nem néhány megfestett jelmondat, hanem eleven valóság, társadalmi és kulturális megmozdulás, amelyben sokezres tömegek vesznek részt, a város ipari üzemeinek dolgozói, a közvetlen közeli határ és a távoli tanyavilág termelőszövetkezetekbe tömörült és a még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztsága, Cegléd ifjúsága és természetesen a haladó értelmiség. A Barátság Hónapján keresztül még jobban tudatosul, még jobban elmélyül a magyar népnek a Szovjetunióhoz, a béke erős őréhez fűződő kapcsolata. A ceglédi Városi Tanács házának, az azelőtti városházának homlokzata a Kossuth Lajos térre néz, ahol a templom előtt sorjában szovjet katonasírok vannak, szovjet hősök nyugosznak alattuk, akik hősi halálukkal vívták ki az elnyomott népek, köztük a magyar nép szabadságát. Ezek a szerte az országban nyugvó szovjet hősök is csak még jobban erősítik a két nép barátságát. A sírós felé tekintenek Téglás Jánosnak, a Magyar- Szovjet Társaság helyi titkára szobájának ablakai, akivel arról beszélgetünk, hogyan üli meg Cégiért a Magyar- Szovjet Barátság Hónapját. Nemcsak arról, hogy hogyan ünnepel, hanem az ünnepen túl mit tesz ennek a barátságnak az elmélyítéséért. — Március 5-én délelőtt ünneppel kezdtük a barátsági hónapot — mondja Téglás János. — Hatalmas tömeg vett részt a felvonuláson, amely a város három szovjet hősi emlékművét koszorúzta meg, majd utána zsúfolásig megtelt a kultúrotthon színházterme, amelyben az MSZT díszgyűlését és kultúrműsorát rendezte. Délután a Katona József Tájszínház a termelőszövetkezetek tagjai részére — 26 első és harmadik típusú termelőszövetkezet van Cegléden — bemutatta Földes Mihály „Mélyszántás“ című színművét. 15-én Budapestet megelőzve, az Uránia filmszínház vetíteni kezdte a „Felszabadult föld“-et, amely iránt olyan nagy volt az érdeklődés Cegléden, mint még soha egy film iránt sem. — Az Uránia filmszínháznak tágas előcsarnoka van — folytatja Téglás János. — Abban rendeztük meg a „Szovjet demokrácia diadala“ képkiállítást, amelyet nagy tömeg tekint ott meg. Hasonlóan a nemrég bemutatott „A Bolsevik Párt története“ kiállításhoz, amelyet GOCÖ-on néztek meg és amelynek jelentős része Vöt abban, hogy termelőszövetkezeti mozgalmunk megerősödött, öreg és fiatal parasztemberek hosszan időztek el a cárizmus faekével szántó parasztjának képe, majd a szocialista gépi fejlődést bemutató képek előtt. Az MDP vezetésével és a társadalmi szervek bevonásával a Tanácsköztársaság évfordulóján emlékestet tartottak. További tervük, hogy áprils 1-rel valarmelyik fővárosi kultúrcsoportot meghívják, az április 1-i nagy felszabadulási ünnepségen pedig kiveszi részét az MSZT is. Beszámolónk nem lenne teljes, ha nem emlékeznénk meg a kultúrotthon könyvtárának a szovjet kultúrát terjesztő munkájáról. 2080 besorozott mű van a könyvtárban, 2250 kötetben. A még feldolgozatlan anyag körülbelül 1500 kötet. A tavalyi olvasóátlaguk havi 820 volt, az idén februárba 1290 könyvet vettek ki és márciusban még ennél is jóval nagyobb lesz ez a szám. Eddig 78 marxista-leninista művet olvastak márciusban, 491 szovjet könyvet, 258-at magyar szerzők műveiből és 236-ot egyéb külföldi írók könyveiből. — Ebiből is láthatja, hogy az olvasási kedv és különösen a szovjet művek iránti érdeklődés hogyan fokozódik Cegléden — mondja a könyvtárban Havas Imre. — Május 1-én megnyílik a körzeti könyvtárunk is. Sok az ifjú olvasónk és a diákok segítenek a könyvtárosi munkában is. Szívesen tanulnak abba Vele. 300 ifjú és ugyanannyi állandó felnőtt beszervezett olvasónk is van. Itt pedig az ifjúságról beszélünk, meg kell azt is említenünk, hogy a szovjet barátságnak és a szovjet kultúrának ők a leglelkesebb hívei. Az MSZT taglétszáma a Barátsági Hónap megkezdéséig 1500 volt. Az MNDSZ száz új tagot, a Mélyépítő Állami Vállalat 40-et, a téglagyári irodai dolgozók 10-et toboroztak. A gimnáziumi ifjúsági szervezetnek 120 tagja van. Rendes heti taggyűlést tartanak, ők a legjobb népnevelők és tagszervezők. — Nekünk is tőlük kell példát venni — mondja róluk Téglás János. Cegléd 26 termelőszövetkezetének dolgozó parasztsága, de a többi dolgozó paraszt is azoknak az ivadékai, akiket Kossuth Lajos szabadított fel száz évvel ezelőtt a jobbágyi sorsból. Ezek a parasztok tudják, mit jelent nekik a szabadság, átérzik április 4-ének, felszabadulásunk ünnepének jelentőségét és most a Magyar- Szovjet Barátság Hónapjában ennek a barátságnak az elmélyítésével készülnek a felszabadulás ünnepére. S. B.