Kis Ujság, 1951. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-01 / 151. szám

Vasárnap, július 1 kis Újság LEVELEK A TAMBOV-TERÜLETRŐL Irta: Nyikoláj Virta, Sztálin-díjas szovjet író . A Tambov-tej illeti mezőgazda­*------------------------------­­sága évről­évre több terméket ad az országnak. Jelentős sikereket arattak a tambovi kolhozparasztok az elmúlt, 1950. év­ben. Megnövekedett a vetésterület, bővítették az élelmiszernövények vetésterületét, többi között az olyan értékes növényét, mint a búza. Az össztermés megnövekedett. A terü­let 1950-ben terven felül 600.000 pad búzát adott el az államnak. A terület mezőgazdaságának sike­reit elősegítik a motorok és gépek ereje. A területnek a múlt év végén kétszer annyi traktora volt, mint tíz évvel ezelőtt! A traktorpark az utóbbi három év alatt 180 százalék­kal növekedett, a kombájnok száma pedig 50 százalékkal. Az Októberi Forradalom után szü­letett nemzedékek már nem emlékez­nek a szántóvető-paraszt szomorú magános alakjára, amint földdarab­ján facskével dolgozik. Rendes eké­jük akkor csak a gazdagoknak — a kulákoknak volt. A szegényparaszt egy gyeszjatyin földről 5 mázsa ga­bonát takarított be, de még ezzel is elégedett volt — hiszen gyakran ennyit sem aratott. A nehéz kétkezi­­­rikát ma fel­váltották a gépek. Kombájnok a ga­bonabetakarításhoz! Kombájnok a répabetakarításhoz! Diesel-trak­torok! Földásógépek! Gépek szántanak, vet­nek, kaszálják és csépi­­k a gabonát, osztályoznak, betakarítják a napra­forgót, répát! A lényeg azonban nemcsak a mo­torokkal végzett munka mennyiségé­ben, hanem minőségében is rejlik. A traktor a nagyteljesítményű ekék­kel kitűnően megműveli a talajt. A A motorok ereje Harmadik levél nedvesség az ilyen földben tovább megmarad, a föld nem­ veszíti el ér­tékes tulajdonságait.­­ A gépek segítik­­ a kolhozpa-1 — ------t­rasztságot a természet átalakításában is, az aszály ellen, a forró szelek ellen folytatott harcban, amely gyakran teljesen ki­­égeti a vetéseket! A kolhozok mester­séges tavakat és vízgyűjtőmedencéket építenek. A gép- és traktorállomások gépeinek segítségével tavaly 200.000 köbméter földet emeltek ki. Ha szá­mításba vesszük, hogy egy ember egy nap alatt maximum 4 köbméter földet képes kiemelni és ez a munka 200 napig tartott volna, a kolhozok­nak naponta 5250 embert kellett vol­na beállítaniok a mesterséges tavak és vízgyűjtőmedencék építéséhez. A motorok ereje, amely megváltoz­tatja a földek arculatát, a mezőgazda­­sági munka jellegét, egyidejűleg meg­­változtatja az embert is, emeli kultú­ráját. A gépesítők a parasztok megér­­demelt szeretetének örvendenek. A nép ismeri a kiváló traktorosok, kombájnvezetők, a szocialista munka­versenyben élenjárók nevét. Sokat közülük a Szovjetunió rendjeleivel tüntettek ki. A Tambov-terület két gépállomásának igazgatóját — Sz. Alekszejevet a kamenszki és I. Ivano­­vot a lukinszki gépállomásról — a nép a köztársaság Legfelső Tanácsá­nak küldöttévé választotta. A dolgo­zók küldötteinek területi tanácsában mintegy tíz traktoros és kombájn­­vezető van . . . A szovjet parasztságot mindinkább segíti a villanyenergia. A tambovi fal­vaknak sok energiára van szüksé­gük. Ne­mcsak valamennyi kolhoz­­paraszt lakóházát, a kolhoz közüze­meket, az öntözőberendezéseket kell ellátni villannyal. Illetve villamosí­tani, hanem vilamosságra kell át­állítani egész sor szántóföldi mun­kát is.­­A villamossági bevonult a szov- 1--------------------------­ jel paraszt éle­tébe. A múlt év végére a Tambov­­területen teljesen villamosítottak 360 kolhozt ,­ ami­ltig valamivel keve­sebb a terület valamennyi kollek­tív gazdaságának egyharmadánál. Számos vízierőmű és olyan h­őelek­­tromos erőmű működik, amely tő­zeget és más fűtőanyagokat használ fel. A kolhoz villanytelepek villany­­energiájával dolgoznak az öntöző­rendszerek, malmok, olajütők, tégla- és cserépgyárak, valamint a rádió­­központok és filmve­tőgépek.­­ Az elmúlt n­yáron­­ a szosznoroi ■------------------------------­ járás sok kol­hozában megszervezték a villany­­csépést. A Dimitrov és Hruscsov­­kolhoz felhasználja a villanyener­­giát a magszárításra és osztályo­zásra is. A kirszanovi Janis Lenin kolhozában villanyáram segítségével végzik a tehénfejést, a juhnyírást, működtetik a fűrésztelepet, e műhe­lyekben az esztergapadokat, stb. így válik valóra a Tambov-terü­le­­ten, mint a Szovjetunió minden más területén és köztársaságában is. Lenin végrendelete: az égész ország villamosítása. 3 Második szülővárosunk lett Dunapentele! Pezsgő­ kultúrátét: iskolák, kertmozi, szabadtéri színpad, két központi könyvtár, művészeti tanfolyamok a szocialista városkan Dunapentele, június (A Kis Újság kiküldött munkatársától) — Nemcsak munkahelyet találtunk itt, de végleges otthont­ isz — mond­ják egyre többen a Dunai Vasmű építői közül. Hovatovább azok lesznek itt szá­mottevők, akik így gondolkodnak és hétvégén is ittmaradnak. Nagy vál­tozás ez a néhány hónappal ezelőtti állapotokhoz képest. Akkor már pén­tek délután elkezdődött a szétfutás Penteléről. Szombat estére, vasárnap virradóra megcsöndesedett minden.­­ A városi tanács megalakulása óta rohamosan növekszik azok szá­ma, akik második szülőhelyükké, pátriá­jukká nevezték ki Dunapentelét. Ú­gy érzik, hogy munkaszünnapon is itt vannak „otthon“. Illyés József, a dunspentelei vá­rosi tanács titkára mondja ezt. S nyomban hozzáfűzi: — Arra törekszik a tanács, hogy aki idejön munkát vállalni, az ne is kívánkozzék el innen. Kezdettől fogva ezt a célt tartja szem elött a tanács kulturális osz­tálya is. Kulturális eszközökkel ide­­gyökereztetni az itt dolgozókat! Az osztály a Vasmű városának gyö­nyörű iskolapalotájában rendezke­dett be és egységes kultúrtervet dol­gozott ki. Két szakközépiskola nyílik meg ősszel a Dunai Vasmű városában: egy gépipari technikum és egy mélyépítőipari technikum. A tanács oktatási osztálya már meg­kezdte a tanulójelöltek összeírását s a tanév előkészítő munkálatait. Helyben biztosítják a középfokú­­szakképzettségű műszaki emberek utánpótlását a két szakmában. Ugyancsak nagy eredményekről szá­mol be a népművelési alosztály. Még e nyáron megnyílik Dunapen­­telén az ország legnagyobb kert­mozija. Ennek a mozinak már a városi ta­nács népművelési alosztálya a köz­vetlen gondozója. A tanács állította fel az ideiglenes szabadtéri színpa­dot is. Ideiglenesét, mert az állandó jellegű nagyobb lesz és azt más helyre szánja a tanács. A könyvtáréletet és az olvasótermi életet is a tanács rendszeresítette. Azelőtt ahány munkahely, annyifelé szakadtak szét az olvasók. Sok szak­­szervezeti bizottság — főleg a mély­­építőipari munkahelyeken — még látszatkönyvtárt se tartott. Most" két központi könyvtár működik, összesen 15.000 kötet szak­mai, ideológiai és szépirodalmi könyvvel. Az 5000 kötetnyi szépiro­dalmi könyvekből 4500 állandó for­gásban van az olvasók kezében. — Háromhetes pályafutásunk alatt olyan hatalmas könyvforgalom volt az üzletünkben — dicsekszik Szabó Gyula, a Könyvterjesztő Vállalat pen­­telei fiókjának vezetője­­—, aminőről sem én, sem munkatársaim nem ál­modtunk. Két nap alatt valamennyi példány elfogyott Mikszáth Kálmán Két választás Ma­gyarországon és Különös házasság című regényéből. A magyar klasszi­kusok közül Móricz Zsigmondnak,­ Mórának és Jókainak van még nagy keletje, valamint Eötvös Károly most megjelent ifjúsági regényének. Állandóan keresik Tolsztoj Háború és béke című hatalmas művét és Gorkij Anya-jót. Jack Londonnak is sikere van, főleg a fiatalság körében. A mai magyar írók közül Szabó Pál és Veres Péter vezetnek. A mai szov­jet írók közül különösen Azsajev kedvelt. Ahány utánpótlás érkezik a Távol Mos,’ valót című regényből, annak egy-két órán belül mindnek gazdája van. A tanács kulturális osztálya meg­rendezte az első könyvankétot is. Olyan tartalmas és termékeny hozzászólások egészítették ki az elő­adást, hogy a tanács elhatározta, szeptembertől rendszeresítik Duna­­pentelén a vasárnapi könyvankéleket. Dunapentelének a Vasmű építésé­nek megindulása óta mindig voltak íróvendégei. Most már megtelepedett írói is vannak. Az első író, aki vál­lalta, hogy végérvényesen dunapen­­telei lakos lesz: Sándor András, ki­tűnő fiatal parasztírónk. A tanács szép lakást utalt ki neki s azóta több más író is bejelentette állandó lakás­igényét. A tanács támogatásával ala­kult mag az Irodalmi Kör. Egész sereg fiatal tehetséget fedezett fel ez az Irodalmi Kör s újabb fel­­fedezési alkalmak, az egyre újabb csasztuska-szöveg-, novella- és vers­pályázatok. Két hónappal ezelőtt nyílt meg a Dunai Vasmű városában az első képzőművészeti tanfolyam. Egyenesbe azonban egy hónappal ez­előtt jutott, mikor a tanács népműve­lési osztálya vette gondozásba. Kényel­mes lakást utalt ki a tanács a képző­­művészeti tanfolyam vezetőjének, Halász Szabó Sándor művészpedagó­­gusnak és állandó gyakorló helyisége­ket az iskola tagjainak. A képző­művészeti tanfolyam iskolája lett Dunapentele dekorációs központja. Huszonöt tagra szaporodott a képző­művész-tanulók szánta s ezek közül 16-an résztvesznek első tanulmány­ra­jzaikkal a felsődunántúli képző­művészeti szabadiskolák dorogi, most megnyílt vizsga kiállításán. A tanács népművelési osztálya már megkezdte az első zenetanfolyamok rendezését. Van vonóstanfolyam és van fúvós tan­folyam. Most verbuvál­ják az első központi énekkar tagjait is. Ha minden jól megy, jövőre már rádió-hangversenyt adnak az ország­nak. További terv lesz a Dunai Vas­mű szimfonikus zenekarának meg­alakítása. Még e nyáron művészi tánciskolát nyit a tanács. A különböző munkahelyeken hét klub kultúreseményeit tartja számon a tanács. De ez csak kezdete a Dunai Vasmű kultúrvárosi­­életének. Nyá­ron már hajókirándulásokat is szer­vez a tanács a védett dunai szigetek növény- és állatvilágának ismerte­tésére. A Múzeumok Országos Köz­pontja pedig most gyűjti össze a megnyíló Dunapentelei Városi Mú­zeum anyagát. A Közép-Duna flórája és faunája lesz a múzeum természet­tudományi ékessége. A Vasmű építése közben feltárt népvándorláskori le­letek adják majd a régészeti fő­anyagot. A dunapentelei tájmúzeum kiformálásában minden támogatást megad a tanács a Múzeumok Orszá­gos Központjának. Nagy Tibor 475 ember a Fichíebunkerben Bonn bűne és Nyugat szégye­ne talán sehol nem­ ütközik ki olyan átható erővel, mint a nyugatberlini—kreuzbergi nyo­­mortanyák táján. Itt, e siralmas állati alakban meghúzódó vac­kok népe közt is a legmegrá­zóbb talán az ú. n. Fichtebun­­ker lakóinak sorsa. 475 ember, köztük 123 nő és 85 gyermek él a nedves pince­üregekben, mesterséges világítás mellett. A férfiak és nők egy­mástól elkülönítve, apák-férjek családjaiktól elszakítva. Tábori ágy ritkaság errefelé, legtöbben deszkaládákból hevenyészett, szalmával kibélelt fekhelyeken töltik az éjszakákat. A mélybe leépített bunker felső emeletein a nők, a lenti harmadik-negye­dik emeleteken a férfiak tanyáz­nak. A levegőt gépekkel szivat­­­tyúzzák le, ha a motor éppen nincs javítás alatt. A Fiehtebunker: bonni bűn és nyugati szégyen! ­ Az olaszországi választások után De Gasperi gazdái elégedetlenek az olaszországi válasz­­tások eredményeivel. (A lapok.) TRUMAN’: Miféle eredmények ezek? Ezért költöttem annyi pénzt rátok?!... (Eug. Tani rajza a „Scanlei Tineretulaiban“j 130 faluban 900 tanácstag előljár a begyűjtésben 345/1951. sz. — 7651/111 16—15/1951. sz.: bürokratikus csökevények a fűkaszálás elvégzése körül — A múltban a végrehajtó járt itt a nyakára még a tehetősebb gazdái­nak a hátralékok miatt. Tegnap cso­dáltam meg az adókimutatást. Ek­ bizony még harminc évre vissza­menve sem emlékszem, hogy Mogyo­ródon mindenki az utolsó fillérig így kifizette volna az adót, mint most, a békearatás előtt. Sem pénzbeni, sem természetbeni hátralés­ban nem va­gyunk . . . Így­ kezdte beszámolóját a járási mezőgazdasági állandó bizottság mo­gyoródi kiküldöttje, L. Juhász József. Neve ott áll a dicsőségt ábrán. Mel­lette H. Kurucz János tanácstag. Fe­kete József tanács•taghelyettes. Mind­hármuk tojásbeadása száz százalékos. ,4 tanács ?•? tagja mindent beadó­­, tagjai a tszcs-nek is: az ő munkájuk nyomán Mogyoród község jó növény, ápolásért, gondos mezőgazdasági munkáért már kilencszer kapta meg a pest­­megyei tanács vándorzászkiját. Hogy függ mindez, össze a mogyo­ródi tanács munkájával? Ezt kérdez­zük L. Juhász Józseftől, így felel nekünk: — Erre csak egy példát mondha­tok el. Még a „vitéz“ Endre László idejében volt Mogyoródon a főjegyző dr. Keresztury János. Bement hozzá egy­­ paraszt s megállt az asztalánál. Miért jött ilyen közel? — förmedt rá. Jött utána egy másik. Látván az ese­tet, egyik lábáról a másikra állva, meghúzódik az ajtónál. Miért nem jön közelebb? — rivall rá a főjegyző. Hát erre én, mindezt az ablakon át látva, harmadiknak belépek az irodá­jába. Előbb odaállok az asztalhoz. Rögtön curukkolok egyet az iroda közepére. Még egyet megint hátrább, az ajtóig. Rák­inéz, kicsit tán meg is érzi, hogy színészkedem, s kérdi: „Megbolondult maga?“ felelek neki. Nem én kérem, csak próbálgatom, hogy hol a „jó hely“ a főjegyző urunknak. Hol állhat meg előtte a paraszt? Jósza beszédjére harsány kacagás­sal felelnek a mezőgazdasági állandó bizottság tagjai. Most ugyan hogy fogadja a feleket a mogyoródi tanács végrehajtóbizottsága, az el­nöke, a titkára, a nép közigazgatása a népet? — Sinkó Pál VB titkár újgazda fia. Ott dolgozott nekünk a község­házán a felszabadulástól kezdve. A miénk volt minden ízében minden munkája. Megértjük egymást. Tudunk be­szélni egymás nyelvén. — A szomszédban is ott van a jó példa: Nagytarcsán bőszoknyás pa­rasztasszony, a járásszerte ismert, népszerű Laukó Pálné a tanácselnök. Ott is, Mogyoródon is szoknyás pa­raszt­lányok az irodai alkalmazottak. Úgy válogattuk a mezőgazdasági ál­landó bizottság tagjait, hogy azok is előljárnak a begyűjtésben. Tizenhárom községben 960 ilyen tanácstag működik. Mogyoród csak tojásból 40.000-en felül adott le­ Nagytarcsa 42.500-at, Csömör az előírt 52.000-et 4000 díjá­val már be is adta. A hátralévő há­rom nap alatt a hiányzónak akár a háromszorosát is beadhatja. A parasztság beadási készségével, eszerint nincs baj. Akkor miért van egyes területeken késlekedés? Ezt már a járási VB-titkártól, Pálosi Miklóstól kérdezzük. — A készség a dolgozó parasztság­­ban feltétlenül megvan — feleli. — De például a szén­a belvásárló TAFOSI a vételi jegyeket még ma sem küld­te meg a kijelölt szénaátvevő he­lyekre. Se Valkóra, se Csömörre, se Isaszegre, se Gödöllőre! ... A múltkoriban a megyei SZÖVOSZ azon panaszkodott, hogy nem tá­mogatjuk a törekvését, hogy az övé legyen egy patika. Mert ők oda áruházat akarnának csinálni... — A szénát is vinné a dolgozó parasztság, szívesen beadná, de hová ? A csömöri TAFOR-megbízók csak július 1-én hajlandó meg­kezdeni a szénáit vételt, És miért nem szedeti naponta • BARNEVAL a beadandó baromfit a földművesszövetkezeteken át? He­tente csak egyszer küld le egy ko­csit túra­járatként ,szerte a falvakba és előtte csak egy két órával szed­hetik össze a barom­fit a megbizot­­tak, mert sem raktárhelyiséget, sem ocsút nem igényelt ki számukra a központjuk. És még van egynéhány ilyen „esete"­ a járási tanácsnak. Két levelet tesz elénk a V. B.-tit­kár. Az egyiket ele írták a gödöllői útmesterséghez, hogy kaszáltassák le az útmenti füvet. Különösen a téli elágazásnál nagymennyiségű fű­ van az út két oldalán. Erre a 6-os számú útmesteri körzet, Mátyásföld, Ferenc­ utca 4-ből Dinnyés László útmester aláírásával a következők­ben válaszol: „Járási tanács titkárságának Gö­döllő, 340/1951. számú határozattal kapcsolatban közlöm, hogy én (!) a fűtermés lekaszáltatására az Útfenn­tartó Vállalat által többször kaptam utasítást a Pmnt. IX. Közlekedési Osztálytól. Véleményem szerint a fenti számú határozat a Pmt. 9. Közlekedési Osztály 7631/III./16-1-15/ 1951. számú körrendelete kapcsán történt, amelyet tudomásul nekem is megküldött, abban arra utasítja a járási tanács a V. B.-t, hogy a fű­kuszálás gyors és költségmentes el­végzésében társadalmi áron legyen segítségemre, ne pedig engem utasít­son annak elvégzésére. Mátyásföld, 1951. évi június hó 26. Dinnyés László, útmester,“ így az útmester. Eddig senki sem tudta, a tanácsrendszer óta, hogy az útmenti füvet társadalmi munkával kell lekaszálni. A szénabegyűjtés­­ben a dolgozó parasztság tudja a kö­telességét. De a bürokratikus csöke­­vényekkel 1951. évi békearatása ide­jén, hogy küzdjön meg egymagá­ban? ...

Next