Kis Ujság, 1951. augusztus (5. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-01 / 177. szám

Szerda, augusztus 1 a XXIII-as folyami vontaltógőzöst öt nappal a vállalt határidő előtt. Még egy éve sincs — pontosan a múlt év augusztus 10-én — jelent meg a Pravdában Fjodor Kuznyecov­­nak a harkovi „Ordzsonikidze“ trak­torgyár akkori főmérnökének az el­használt szerszámok felújításáról és a szerszám takarék­osság terén elért eredményeiről szóló cikke. A minisz­tertanács takarékossági határozatá­nak végrehajtása során Magyarorszá­gon is egyre több üzem dolgozói csatlakoztak Kuznyecov kezdemé­nyezéséhez. Júliusig 32 nehézipari - kis Újság - Egy falu, amelynek egészében a dícsérettáblán a helye Biriben is osztják már a vásárlási utalványokat a premizált iparcikkekre Bírt, július. (A Kis Újság kiküldött munkatársától) A Kunság és a Hajdúság végtelen pusztái után egyetlen hatalmas ligetnek látszik az egész Szabolcs megye. Szélvédő pusztáinak, galéria­erdőinek fáival s ártereinek sűrű dombsátoraival. A szélképezte ho­mokbuckák kies dombokként hatnak itt. A Felsőtiszántúlon a legszebb pannonvidékek tájképei incselkednek a gépkocsi utasaival. A nagykállói járás haklakurucainak földjén va­gyunk. Ama vidéken, melynek népe Esze Tamás beregi, ung­i seregi ese­t nyomán elsőnek csatlakozott fel annak idején Rákóczi Ferenc „Ha­záért és szabadságért"* feliratú zász­laja a­lá. A mai utódok a megnyert haza és a megnyert szabadság védel­mében a jó békearatás után gyors begyűjtéssel kívánják új győzelemre vinni a régi dicső ősök lobogóját. A nagykállói járás első községe most Birt. Ez a falu áll Szabófés megyeszerte is első helyen a földművesszövetkezetek begyűj­tési versenyében. Egyéni gazdái az első helyet tartják aobban a megyében, mely országos viszonylatban a harmadik helyen áll I Bács-Kiskún mögött. Most, három héttel az Alkotmány ünnepe előtt jelentheti Biri község tanácsa és földművesszövetkezete, hogy a falu dolgozó parasztsága száz százalék­ban teljesítette a begyűjtést. A va­sárnapi eredménylista szerint c­sak Szamoslatárfalva előzte meg őket. Szamoslatárfalva, Kölcsey Ferenc szülőföldjének szövetkezeti faluja 114 százalékkal jár az élen. — De nem került volna ám elénk Szamoslatárfalva sem, ha nekünk is lenne annyi gépünk, mint nekik — magyarázza Szabó Lajos, Bili köz­ség állandó begyűjtési bizottságának titkára. — Szamostatárfalva csak egy 700 lelkes falu s ott öt gép csépel a 2000 holdas határban. Mi meg 5000 lelkes község vagyunk és csak há­rom gépü­nk van a 4000 holdas ha­tárban. Nagy különbség ez, mely lé­nyegében mellettü­nk szól. — Ej, ej — bosszankodik Hosszú Andrásné, a nagykállói járási tanács elnöke. — Ha tudtuk volna, hogy Szamostatárfalva a mi járásunk első faluja elé tör, bizony Biribe rendel­tünk volna még egy állami cséplő­gépet, vagy akár kettőt is. — Az jó lett volna — mert még csak 50 százalékát bírta elcsépelni a három gép a száz százalékig be­hordott kenyérgabonának. M1a az 50 százalékos elcséplési eredmény mellett is beadta a község a gabona­­begyűjtési kötelezettségének száz százalékát, a másik 50 százalék tel­jesítése után messzi magunk mö­gött hagyjuk Juzamostatárfalvát és visszakapjuk a megye vándorzászla­­ját-Így beszélnek a községi tanácsház elnöki tanácsszobájában. Kint a ta­nácsház udvarán pedig alig győzzük követni a dicséret­­táblára felírt egyéni gazdák neveit. Haruida Ferenc középparaszt ötíz százalékkal, Jónás Józsefné közép­­paraszt 510 százalékkal, Hagy Lászlóné­ kisparaszt 500 százalékkal, Rinyi Ferenc 468 százalékkal, Zij­­dáczki József és Morvai Imre 435 százalékkal tetézték túl beadási kö­telezettségüket. A névsor elejéről a névsor végére tapad a szemünk, mert még ott is ilyen kitűnő be­­adási eredményeket olvashatunk: Z­erdik József 280 százalék, Keresz­tesi László 224 százalék, Kutasi István középparaszt 220 százalék, Vas Mihály 197 százalék, Rát György 191 százalék, idősebb Kevés József 192 százalék. Hátha még minden száz százalékon felül teljese­n elfért volna a dicsérettáblánt ! Szerénységből hagyta ki magát innen D. Balogh János pártonkívü­li tanácselnökhelyettes, középparaszt, aki nyolc gyermek apja s 300 szá­zalékkal adott be többet, mint amit megkívánt tőle a haza. Általában a tanácstagok mind­­mind becsületesen túlteljesítették kötelezettségüket. Példaadásuk így jól egészítette ki a szóbeli felvilágosítást és nevelést Sőt önmagában is nevelt. A tanács kezdettől fogva jó összhangban han­golódott össze a község pártszerve­zetével, a tömegszervezetekkel, a falu asszonyaival és ifjaival A helyi tömegszervezeteken kívül a legszéle­sebb tömegmozgalom, a békemozgalom helyi bizott­ságai is igen derekasan dolgoz­tak.­­ El kell ismernünk, hogy a he­lyi békemozgalom egyik erősségének bizonyult a begyűjtési nevelőmunka során az a békebizottság, amelynek Hörög Péter görögkatolikus plébános is egyik vezető tagja. Igazi békepap­ként templomi szószékről is, meg azonkívül is szépen és okosan meg­világította, hogy mostanában, a jól végzett aratás, behordás, cséplés és beadás a legszebb imádság a békéért, így aztán nem is tudott támadni az ellenség. A szégyentáblán csak egyetlen név szerepel: özv. Szikora Jó­zsefné kuláka­sszony, aki annak idején a falu volt földes­­urainak — dzsentrijeinek és ál­dzsentrijeinek — árnyékában uzso­­rakölcsönből, a szegényparasztok el­árverezésséből gazdagodott meg. Most különböző fülbesúgó mód­on igyeke­zett a dolgozó kis- és középparasz­tokat lebeszélni a begyűjtésről, de szélmalomharcnak bizonyult ellensé­ges ármánykodása s méltán került egymagában a szégyentáblára. Vele szemben majdnem az egész falunak a dícsérettáblán a helye. De jól is jártak, akiik túlteljesítették kötele­zettségüket. Eddig 28.004­ forint értékű vásár­lási utalványt osztott szét a köz­­ségi tanács, premizált iparcik­kekre. A premizált áruk helyisége felé tar­tunk, hogy körülnézzünk, milyen ott a forgalom. — Kitűnően állunk — jelenti Kon­dor Miklós, a földművesszövetkezet boltkezelője. " A 28.000 forint ér­tékű utalványból már a délelőtt folyamán 11.000 forint értéket vál­tottak be a kitüntetet­ttkt dolgozó parasztok. Ahogy számbavesszük az idekü­l­­dött iparcikkeket, s­­ vásárolt áru­kat, feltűnő, hogy a kartonon, a len­vásznon és a különböző textíliákon, meg a cipőkön kívü­l a kerékpárnak, a rádiónak és a villamossági cikkek­nek volt a legnagyobb keletjük. — Különösen a kerékpárt keres­ték — mondja a boltkezelő. —­ Saj­nos, csak három biciklit kaptunk. Ez a Három már az első három perc alatt elkelt. Ha három tucat érkezett volna, az is elkelt volna, így hát nagy utánpótlást igénylünk ebből. A bicikli után a bakancsoknak és a villamossági cikkeknek van a leg­nagyobb becsük. Ezekből is utánpót­lást várnak a napokban. Most pedig, mintha minden a ri­porternek kedvezne, megjelenik a há­rom biciklivásárló, hogy elvigyék kerékpárjukat. Zajdóczki József ki-Sparaszt 400 százalékkal. Balog János és Sar­kad! György középparaszt­oik pe­di­g 300 százalékon felül teljesí­­tették hazafias kötelességük­et. Sarkad! György tízcsaládos gazda s mégis nyolc mázsát adott be feleslegéből. ..Kék csoda! — ez a márkája an­nak a biciklinek, amit premizált áru­ként vásárolt. — Ez lesz a család kerekes gyors­futára! —­ simogatja meg a gépet Sarkadi György. — Hadd simogassam meg én is azt a masinát — mondja derűsen osz­tozva dolgozó paraszttársa örömében egy szép magyar bajuszú, ezüsthajú öregember. — Gyuri­na János a nevem — mu­tatkozik be az öreg dolgozó paraszt. Hetvenötévesnek vallja magát, de leg­alább 15 évvel fiatalabbnak néz ki. — Tartanám még magam jobban is, erősebben is, hogyha nem le­lem van a 45 . éven keresztül földesurasá­­gok cselédje. Hanem azért még most is megülöm a legszilajabb lovat. Miért ne ülném meg a biciklit? S hogy hitelt adjon a szavának, fel is ül rá s egyenes testtartással, cikk-cakk nélkül karikázik vagy két­száz métert és vissza. A szép teljesítmény után a tanács vezetői és a földművesszövetkezet ügyvezetője nyomban megígérik, hogy az utánpótlásból Gyuriva bácsi kapja az első biciklit. Nagy Tibor 217 bányás­zcsalád költözik új otthonba az Alkotmány Ünnepén Várossá fejlődik a Pécs mellett meszesi bányászlakótelep. Az ország­út egyik szélén még kukoricás mu­tatja, hogy itt van még a falu termő­területe, de a másik oldalon már az emeletes épülettömbök sora áll. Most vakolják a tavasszal elkészült lakóépületek külsejét. A már lakott épületek mellett hat kétemeletes ház kerül most tető alá. A építkezés csak­nem 350 dolgozója — nők és férfiak, fiatalok és idősek, tanulók és úttörők — egymással versenyeznek, hogy eze­ket a házakat mielőbb át is adhas­sák a bányászoknak. A raktárban már ott sorakozna­k a hófehér zománc-tűzhelyek, kályhák, a belül teljesen kész lakások padlóján már rakják le a parkettet. A építkezés dolgozói teljesítik vállalásukat: az Alkotmány ünnepére 217 bányászcsalád költözhet be új otthonába. Még el sem készült teljesen a hat épület és máris újabb tömbházak alapjait rakják le Meszes-telepen. Az elkészült 500 bányászlakás mellé 1000 újabb még szebb, még korszerűbb lakás épül az új bányászváros terüle­tén. Hamarosan elkezdik az óvoda, bölcsöde, iskola építését és modern üzletházak, filmszínház, hatalmas kultúrotthon teszi majd valóban vá­rossá Meszes-telepet, amelyet a közel­jövőben autóbuszjárat köt össze a többi mecseki bányateleppel és Pécs belvárosával. Az Óbudai Hajógyár dolgozói a hajók határidő előtti elkészítésével készülnek augusztus 20-a méltó meg­ünneplésére. A gépműhelyben az esz­tergályos és géplakatos szerelőbrigá­dok egymással versenyezve készítet­ték el üzemekben vették kezükbe a szer­­számtakarékosság irányítását a Kuznyecov-brigádok és eddig több mint tízmillió forint értékű szerszámot mentettek meg népgazdaságunk számára. Különösen kiváló eredményt értek el a Rákosi Művek Kuznyecov-brigádjai: hat hó­nap alatt 4,7 millió forint értékű szerszámot adtak vissza a termelés­nek. A legutóbbi tervjelentésből ki­tűnik, hogy gépgyártásunk az év első hat hónapjában rohamos fejlő­désen ment ugyan keresz­tül, de még így sem teljesítette tervének elő­irányzatát. A Budapesti Szerszám­gépgyár dolgozói 104,2 százalékra teljesítették az elmúlt negyedévi elő­irányzatot de a készárutervnél csak 70,1 százalékot értek el. A vállalat­­vezetőség és a műszaki vezetők az üzem dolgozóival együtt most a termelés átszervezésével, a munka megjavításával akarják be­­hozni a lemaradást. Négy újabb át­­képzős tanfolyam indításával, a munkamódszerátadás megszervezésé­vel és a szakmai továbbképzéssel biz­tosítják a szakképzett m­unkaerőután­­pótlást. A lemaradás behozásához, valamint a harmadik és negyedik negyedévi terv teljesítéséhez elenged­­hetetlenül szükséges, hogy a Buda­pesti Szerszámgépgyár részére szál­lító vállalatok között megjavítsák az együttműködést. Az elmúlt félévi le­maradást ugyanis többek között az okozta, hogy késve érkeztek a nyers- és félkész gyártmányok. A második negyedévben a Fogaskerék gyár, va­lamint a Hubert és Siegmund későn szállította a megrendelt alkatrészeket és így a vállalat dolgozói nem telje­síthették tervüket. A júliusi előirány­zat teljesítéséhez példamutató segít­séget nyújtottak a Fémáru- és Szer­számgépgyár dolgozói, akik július 24-e helyett július 18-ra leszállították a csiszolásra hozzájuk küldött fogas­kerekeket. A minisztertanács energiatakaré­kossági határozatában elrendelte egy tízéves energia-gazdálkodási terv kidolgozását. A terv elkészítésében a Hőgazdálkodási Tudományos Egye­sületnek több mint 500 munkatársa vesz részt. A tudósok vállalták, hogy augusztus 20-ra, Alkotmányunk ün­nepére befejezik a tízéves terv elő­készítését és ennek alapján meg le­het kezdeni energiagazdálkodásunk fejlesztését. - — Mi így harcolunk a több és jobb termésért Irta: KIESLER BRUNO, nemzeti díjas, a NDK mezőgazdasági brigádmozgalmának kezdeményezője Amikor 1945-ben a Szovjet Had­sereg véglege­sen szétzúzta a fasiz­must, nagy feladatok előtt álltunk mi, német dolgozók. Városon és fa­lun egyaránt a leggyorsabban talpra kellett állítani a népgazdaságot. A junkerek és háborús bűnösök birto­kait a potsdami egyezménynek meg­felelően a Német Demokratikus Köztársaság területén földmunkások, szegényparasztok, újgazdák között osztották fel, majd az a feladat kö­vetkezett, hogy megerősítsük és biztosítsuk a földreform vívmányait. 1949- ben teremtették meg nálunk a népi tulajdonban lévő gépkölcsönző álam­ok hálózatát, ami mindenek­előtt az újgazdáknak jelentett lé­nyeges segítséget. Megkezdődött A HARC A TERMÉSHOZAM FOKOZÁSÁÉRT valamennyi mezőgazdasági ágban, hogy megjavíthassuk népünk élet­színvonalát. Ebben az időben, 1949 márciusában kerültem, mint traktorista az egyik ilyen gépállomásra. Nem származom a falutól, foglalkozásom szerint autószerelő vagyok és egy kotróüzem­­ben gépvezetőként dolgoztam. Né­hány hét múlva, mint traktorista meglehetős jártasságra tettem szert új munkaterületemen és csakhamar sok mindenen észrevettem, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel is job­ban lehetne és kel­tene csinálni. Pontos számítások és kísérletek után arra az eredményre jutottam, hogy nálunk, a Német Demokratikus Köztársaságban is alapvetően új mun­kamódszereket és a munkához való újfajta viszonyt kell kifejleszteni. Felismertem, hogy a mezőgazdasági gépek összekapcsolásával lehet a traktort és az eszközöket a lehető legjobban kihasználni és a földet egyetlen munkamenet során vetésre előkészíteni. Természetesen nehéz, de döntő kérdésnek bizonyult a munka jó megszervezése. Nem volt szabad időt veszíteni, hogy teljesít­hessük és túlszárnyalhassuk a nor­mát. Azt is világosan láttam, hogy mindez nemcsak a gépeken múlik, hanem a döntő tényező AZ EMBER A MAGA TEREMTŐ KEZDEMÉNYE­­ZÉSÉVEL.. össze­ már, megfelelő előkészítés után, ezzel az új módszerrel láttunk munkához. A kezdeti nehézségek le­küzdése és egy sor újítás bevezetése után sikerült normámat állandóan 280 százalékra teljesítenem. A szántó­föld egyetlen munkamenet után ve­tésre készen állott és dolgozó pa­rasztjaink megkezdhették az őszi ve­tést. Mindkét munkahelyemen tíz nappal a kitűzött határidő előtt fe­jeztük be az őszi munkálatokat. A sikert nem utolsósorban a kovács- és javítóműhelyben dolgozó kartársaim tevékeny támogatásának köszönhet­tem. Áttörtük a gátat és szükséges­nek mutatkozott, hogy új tapasztala­tainkat és módszereinket hazánk va­lamennyi traktori­siójával közöljük. Ma már a Német Demokratikus Köz­társaság valamennyi gépállomásán, a helyi viszonyoknak megfelelően, ezt a módszert alkalmazzák. Így lettem én a német mezőgazdaságban .A SZTA­H­A­NOVIST­A-MOZG­A­­­LOM KEZDEMÉNYEZŐJE, magam is sztahanovista lettem és 1950- ben megkaptam a német nem­zeti díj kitüntetését. Egész munkám során mintaképem Adolf Hennecke gyorsvágó, a demokratikus Ném­eto­­szág sztahanovista­ mozgalmának el­indítója volt. De állandóan új munkamódszere­ket kellett kidolgozni a mezőgazda­ságban és a munk­aszervezés javí­tásának terén is még gyorsabb lé­pésekkel kellett előrehaladni. Mun­kánk 1950-ben meghozta gyümöl­csét. Megállapították, hogy azok a földek, amelyeken a szántást és a boronálást egy munkamenetben vé­gezté­k, hektáronként HÁROM MÁZSÁVAL TÖBB TERMÉST hoztak mint a többi, jórészt lóvonta­­tású ekével megművelt föld. Ez végleges bizonyíték volt arra, hogy a munka régi formáival szakítani kell s újakat kell bevezetni a dol­gozók jobb élete érdekében. Alkalmam nyílt 1949 végén, hogy a Szabad Német Ifjúság küldöttsé­gével látogatást tegyek a Szovjet­unióban. Sok értékes tapasztalatot gyűjtöttem a gépállomások gyakor­lati munkáját illetően. A következő évben, 1950-ben hat szovjet KD 35 típusú traktorral megkezdtük a brigád munkát, így az új módszere­ket széles alapokon alkalmaztuk és a jobb munkaszervezést is itt- e részben megoldanunk. Ezen a téren is elértük a norma 200 százalékos tel­jesítését. A fejlődés hatalmas lépé­sekkel ment tovább. A gépállomás traktoristái és szerelői résztvettek a munkaversenyben és dolgozóink nagy része már teljesítménybért kap. A teljesítmény állandó fokozásával rá­térhettünk normánk önkéntes fel­emelésére, hogy ezzel is döntő módon elősegítsük kétéves mezőgazdasági tervünk teljesítését. A munkásosztály szövetsége a dolgozó parasztsággal ezen az úton is lényegesen megerősö­dött és a parasztság bizalma állan­dóan növekedett irántunk. A követ­kező feladat az volt, hogy még job­ban és még gyorsabban dolgozzunk. Ezt az úgynevezett ÓRATERVVEL érjük el, amely lehetővé teszi szá­munkra, h­ogy minde­n perccel, min­den gramm anyaggal és minden pfenniggel számoljunk. Az óraterv továbbá kitűnő eszköze az önköltség tervszerű csökkentésének. Az álla­mosított iparban dolgozó kartársaink teljesítménye révén az utóbbi időben­ben sok új traktort, mezőgazdasági gépet és felszerelést kaptunk s így mind nagyobb területeket művelhet­tünk meg. Az új gépek szükségessé tették a traktorok és felszerelések jobb karbantartására irányuló moz­galom elindítását. Így keletkezett nálunk AZ 1000 ÓRÁS MOZGALOM, amelynek jelszava: 1000 óra munka, lényeges javítások nélkül. A jobb talajművelés érdekében fokozni kel­lett a szántás ütemét s ez a mozgalom is — traktoristáink támogatásával — széles körben elterjedt. Így fejlődött és fejlődik a mi gép­állomásunk állandóan, hogy még gazdaságosabban dolgozhassunk, még magasabb terméseredményeket érjünk el. A mi jelszavunk: először többet dolgozni — és azután többet enni. Ez a jelszó adott erőt az egyre na­gyobb teljesítményekhez. De nemcsak gazdasági, hanem po­litikai területen is tovább kell ké­peznünk magunkat. Megismerkedünk Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanai­val és agrotechnikai téren is igyek­szünk ismereteinket kiszélesíteni és elmélyíteni. A legnagyobb jelentő­ségű számunkra Micsurin és Liszenka tanainak elsajátítása. A traktorista­­utánpótlás képzése is jelentősen fejl­­ődött az utóbbi időben. Számos is­kolában képeznek ki­haladó fiatalo­kat erre a hivatásra. A képzés a leg­újabb technikai vívmányok tanításá­val folyik, a fiatalok megismerked­nek az új munkamódszerekkel és a szervezés új formáival. . .A munka nálunk is becsület és dicsőség dolga lett. Büszkék vagyunk sikereinkre és készen állunk arra, hogy MÉG NAGYOBB TELJESÍT­­MÉNYEKET ÉRJÜNK EL. A legnagyobb figyelemmel kísérjük a népgazdaság fejlődését a szocialista Szovjetunióban és a népi demokrácia országaiban, mert ezeknek dolgozói­tól sok gyakorlati útmutatást és újí­tást kaphatunk a mi munkánkhoz, így megy végbe a mi mezőgaz­daságunkban is a nagy átalakulás. Új emberek fejlődtek ki s ezek vala­mennyi békeszerető ember javára végzik munkájukat. A Német Demo­kratikus Köztársaság lakosságának túlnyomó többsége az újrafelfegyver­­zés ellen és az 1951-ben kötendő békeszerződés mellett, szavazott. Trak­toristáink is azon fáradoznak, hogy a békéért és Németország demokra­tikus egységéért vívott harcot egyre szélesebb alapokra helyezzék. Minden barázda, amelyet szántunk, minden gramm nyersanyag, amelyet megtakarítunk, minden mázsa ga­bona, amelyet learatunk — CSAPÁS AZ ANGOL­AMERIKAI IMPERIALIZ­MUSRA, amely megkísérli, hogy hazánk nyu­gati részét egy új háború felvonulási területévé tegye. Mi, német dolgozók tudatában vagyunk annak, hogy munkánk a Német Demokratikus Köztársaság antifasiszta-demokra­tikus rendjének megszilárdítását szol­gálja, s hogy mi a munkánkkal pél­dát adunk nyugatnémet testvéreink­nek a békéért és a német egységért vívott harc fokozására, hogy rövi­desen egységes, békeszerető és de­mokratikus Németországban éljünk. A traktoristák, valamennyi dolgozó­val együtt, nagy ötéves tervünk tel­jesítésével és túlteljesítésével járul­hatunk hozzá legjobban ennek a célnak az eléréséh­ez.

Next