Kis Ujsag, 1989 (67. [1.] évfolyam, 1-31. szám)

1989-06-01 / 1. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) A szovjet helyzetet elemzők ugyan­akkor rámutatnak, hogy a gorbacsovi nyíltság eleddig inkább a politikai szfé­rában éreztette a hatását, miközben a peresztrojka, az átépítés a gazdasági felemelkedés vonatkozásában csak ígé­ret maradt. Tévedésre adna alkalmat, ha egyenlőségjelet tennénk a Moszkvá­ban és a Pekingben történtek közé. Míg itt a politikai fejlődés tűnik fel reményt keltőbbnek, ott a gazdasági. Az viszont feltételezhető, hogy Li Peng sikere, ha többszörös áttétellel is, de muníciót je­lenthet a moszkvai „keményvonala­sok” számára. (b­urzó) VÁLASZTÁSI PROGRAMJÁBAN AZ MSZMP támogatni fogja ugyan a magántulajdont és a vállalkozásokat, de nem akar rendszerváltozást. A kor­mánypárt mindenképpen megőrzi a kö­zösségi tulajdont — ezért gyárat és föl­det nem kaphatnak vissza egykori tulajdonosaik — mondta a választási program előkészítéséért felelős osztály­­vezető az MSZMP gazdaságpolitikai részprogramját ismertetve. A legfonto­sabb kérdésre, hogy a vegyes tulajdonú gazdaságban hol a határ a még elfoga­dott és a már „rendszeridegen” magán­­tulajdon között, még mindig nincs válasz. AZ ORSZÁGOS AGRÁRRE­­FORMKÖR BÍRÁLTA a szövetkezeti és a földtörvény tervezetét, az ország­­gyűlési képviselők agrárszektorával rendezett közös fórumon. Szerintük a a termelőket senki sem kérdezte meg ar­ról, hogyan képzelik a földtulajdonlást. A készülő törvénytervezetek kizárják a településeket abból, hogy a létüket meghatározó földnek csak részben is gazdái lehessenek. Az átalakulási- és a földtörvénytervezetnek számos parag­rafusa elfogadhatatlan a tulajdonviszo­nyok magasabb szintű rendezetlensége miatt. A KORMÁNYNAK SZAKÍTANIA KELL az általános restrikciós pénzügyi politikával, mert az kedvezőtlen gazda­sági folyamatokat gerjesztett eddig is. Az ipari termelés például kettő, a fel­dolgozóipari ennél is nagyobb százalék­ban csökkent. A vállalkozások is visz­­szafejlődtek. A Magyar Gazdasági Ka­mara szerint ez a folyamat csak akkor fordítható meg, ha a kormány magatar­tása kiszámítható lesz és a költségvetés kiadásainak csökkentésekor nem a vál­lalkozói jövedelmeket „csapolják” meg. KISTERMELŐK ÁLLÍTJÁK ELŐ a mezőgazdasági nettó termelésnek több mint a felét, gépellátásuk mégis megol­datlan. Ezért a Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület más szakmai szervezetek­kel tanácskozást tervez június 2­ 3-án Mezőtúron. Javasolni fogják a hazai gyártás fejlesztése mellett a hitelkeretek bővítését és a kisgépek importját. A szakértők fontosnak tartják, hogy a kistermelők esetleg terményeikkel fizet­hessenek a hitelből vásárolt gépekért. A MAGYAR REFORM BUKÁSÁT JELENTHETI vidéken az a kalózak­ció, amelyről a Falurádió adásában hallhattunk. Egyes termelőszövetkeze­tek aranykoronánként 100—150 forin­tért, tehát holdanként 1500—2000 fo­rintért igyekeznek megváltani a telekkönyvi tulajdonosoktól, a földosz­táskor kapott és a téeszesítéskor elvett földeket. A postán feladott összeg a kényszerű belépéskor elmaradt kártala­nítást próbálja pótolni. Aki elfogadja a pénzt, lemond tulajdonjogáról. A ter­melőszövetkezeti földek 40 százaléká­nak tulajdonosa, vagy annak örököse még fellelhető, s a tsz-ek így akarnak megszabadulni a földreform előtt ve­szélyes riválisaiktól. Hogy a furcsa „földvásár” csak néhány tsz túlkapása vagy netán sugalmazásra történik, lap­zártakor még nem derült ki. AZ OVIBER SZAKEMBEREI FEL­MÉRTÉK, hogy melyek azok a munká­latok, amelyeket a nagymarosi vízlép­cső felfüggesztése ellenére is célszerű lenne befejezni. A már 90 százalékában kész parti sétány kialakítását és a nem­rég elkészült vízműtelep parkosítását ítélték ilyennek. PÁRTMOZGALOM A Kisgazda Párt veterán tagjait, akik 1947 előtti párttagsággal rendelkeznek, és a történelmi párthoz hűek maradtak, kéri Pártay Tivadar, a párt örökös tisz­teletbeli elnöke, hogy adjanak maguk­ról életjelt. Pártay Tivadar lakáscímén: Bp. 1021 Széher út 18/B. * Több mint kétszáz szervezetben mű­ködünk már. Az önszerveződés igazi demokratikus útját választottuk. Na­ponta alakulnak a városi és vidéki szer­vezeteink, részben a régi tagokból, csa­ládtagjaikból, célkitűzéseink iránt fogékony szimpatizánsokból, és nem csekély számban fiatalokból. Gyorsan bekapcsolódtak a helyi politikai életbe és nagysikerű gyűléseken ismertetik fia­taljaink a Kisgazdapárt álláspontját az ország lakosságát érintő fontos kérdé­sekben. A Független Ifjúság újjászerve­zése iránt egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik. A párt ifjúsági szervezeté­nek múltbeli tevékenysége és célkitűzé­sei még mindig vonzók az ifjúság köré­ben. A „nagyok” egyre több segítséget nyújtanak megalakulásukhoz. * Első női szervezetünk a III. kerület­ben alakult. Elnök az a B. Magyar-Csík Józsefné, aki a párt nőmozgalmának alapítója volt és 1945 óta annak ve­zetője. * Megalakult a párt egészségügyi or­szágos és budapesti tagozata. A szerve­zők felhívnak minden kollégát, ha a párton belül munkálkodni kívánnak hazánk egészségügyéért, jelentkezzenek a következő címen: dr. Zsák Miklós, Budapest, Népstadion út 47. II. 1. 1143 T.: 836-421 * Köszöntjük a „Kisgazdát”, a Duna­kanyar és vidéke szervezeteinek kéthe­tente megjelenő lapját. Célja a környék életének és gondjainak bemutatása. Megjelenését elsősorban Tassi Mihály, Dragon Pál, Várhegyi Sándor és Bene Kálmán áldozatkész munkájának kö­szönheti. * Visszakapta régi helyiségét újpesti szervezetünk, az István tér 4. szám alatt. Megnyitó rendezvényét már itt tartotta, melyen a helyhatósági válasz­tásokról és pártunk programjáról tar­tott előadást Dr. Balogh György és Dr. Boross Imre. * Nagy Imre temetésére a Dunakanyar ifjúsága felajánlotta a rendezésben való részvételét. Jelentkezni még lehet a ve­zetőnél: Bene Kálmán, Leányfalu, Mó­ricz Zs. u. 156. A mintegy 600 tagot képviselő Pest megyei szervezetek május 14-én Pomá­­zon megalakították a Független Kisgaz­dapárt megyei szervezetét. Elnök Dra­gon Pál, titkár Prepeliczay István. Kis Újság Sírni (nem) csak a győztesnek szabad Még mielőtt az Ellenzéki Kerekasztal megszületett volna, Győrben már 1988 végén, 1989 elején úgy döntöttek, hogy közös fellépésük összehangolására, né­zeteik egyeztetésére létrehozzák a De­mokratikus Akciószövetséget (DASZ). Ez a Szövetség koordinálta a március 15-i ünnepséget megelőző tárgyaláso­kat és magát az ünnepet is közösen tar­totta meg a Magyar Demokrata Fórum győri szervezete, a FIDESZ tagcsoport­ja, a Reflex Környezetvédelmi Egyesü­let és a Független Kisgazdapárt Győr Városi Szervezete. Március 15-e után több ízben megkeresték külön-külön és együtt is a demokratikus szervezeteket, hogy — előbb — március 21-ét, majd — később — április 4-ét is ünnepeljük közösen. Ezek a megkeresések azonban visszhang nélkül maradtak. A Független Kisgazdapárt Győr Vá­rosi Szervezetében már ekkor megfo­galmazódott a gondolat, hogy május 9-ét a DASZ-szal közösen kellene meg­ünnepelni, mert ez a nap mindannyi­unk számára közös jelentéstartalmat hordoz. Na persze, nem a hivatalos „Győzelem Napja” ünnepét, hanem azt a napot, amikor elhallgattak Euró­pában a fegyverek és véget ért az értel­metlen, test- és lélekromboló háború; az a háború, amelyben magyarok száz­ezrei haltak meg, és amely háború ed­dig soha nem látott szenvedést zúdított a magyarságra, a zsidóságra és az összes környező nemzetekre; az a hábo­rú, amelyben eleddig elképzelhetetlen mértéket öltött a civil lakosság szenve­dése és pusztulása. Győr városára ez a kijelentés fokozottan igaz, hiszen 1944. április 13-tól huszonnégy — köztük ti­zennégy nagyobb erejű — légitámadás érte. A bombázás máig kitörölhetetlen nyomokat hagyott a győriek lelkében. A május 9-i menet élén egy táblát vit­tek, rajta a dátum: 1944. április 13. Soha többé. Ekkor, a legelső alkalom­mal 280 civil halt meg a városban. A menet 1989. május 9-én 18 órakor indult a Széchenyi térről , közel száz résztve­vővel. A gyülekezésig gyászzene szólt a teherautóra erősített hangfalakból. A rendőrség képviselője fölvette a kapcsolatot a rendezvény kisgazdapár­ti főrendezőjével, megbeszélték, hogy a város mely pontjain, mikor van szük­ség biztosításra, és a városi Rendőrka­pitányság mindvégig szolgáltatott. A Baross úton végigvonuló tömeghez — a közel öt kilométeres úton — többen csatlakoztak. Ami a legmegdöbbentőbb volt, hogy hatvan-hetvenéves emberek is csoportosan álltak be a sorba és némán vonultak a Szent Lélek-templom előtti térre, ahol Für Lajos történész úr tartotta meg az ünnepi beszédet. Előadása vége felé besötétedett, előkerültek az otthon­ról hozott gyergyák, amelyek pislákoló fényei — a több száz főre duzzadt tömeg­ben — az emlékezés és a gyász mécseseivé nemesültek. Itt a templom előtt hangzott el — talán — először nyilvánosan az a tény, hogy a háború a magyarságtól más­fél millió áldozatot követelt, és ezeknek a hősöknek 44 éve nincs nyilvános em­lékoszlopa. Győrben ezért állított föl a DASZ egy fakeresztet, amelyre vörös színnel csak egy szó íratott föl: az Áldo­zatokért. S miután az evangélikus, a re­formátus és a baptista egyház képviselői az áldozatok üdvösségéért imát mond­tak, az egybegyűltek — idősek és fiatalok — elhelyezték gyertyáikat a kereszt tövében. A zsidó egyház képviselője is jelen volt a megemlékezésen, aki azonban idős kora és meghatottsága miatt kö­nyörgése elmondására nem volt képes. Több száz gyertya fénye világította meg a keresztet, mi­közben a gyász- és emlékmenet résztve­vőinek többsége a Szent Lélek­­templom plébánosa invitálására bevo­nult a megemlékezést záró szentmisére. Győr eltemette a halottakat, s más­nap a Parlamentben is megemlékeztek a másfél millióról. Nagy Csaba Attila 1989. június 1. .. .küldött-e Nicolae Ceausescu román pártfőtitkár baráti jókívánságokkal teletűzdelt üd­vözlő táviratot a testvérpárt első emberének és a magyar államfőnek? Utánajártunk, a hír igaz. A kondukátor a prágai baráti találkozóról hazafelé repülve Magyarország területe fölött „pos­tázta” ezt a bizonyos táviratot, melyet, ki tudja miért, a hazai sajtó nem közölt, sőt a sajtóosz­tály tájékoztatása szerint még a Külügyminisztérium sem dokumentált. A szöveget az Előre című lap alapján mégis rendelkezésünkre bocsátották. Ajánljuk a szöveg alapos tanulmányozá­sát. Elvtársak egymás közt? Reménykedjünk... OROSZ KÁROLY elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának, STRAUB F. BRÚNÓ elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének BUDAPEST A Csehszlovák Szocialista Köztársaság felé tartva, átrepülve a Magyar Népköztársaság területe fölött, jókívánságaimmal együtt üdvözletemet küldöm önöknek és a magyar népnek, haladást és felvirágzást kívánok. Ezúton is kifejezem meggyőződésemet, hogy közös erőfeszítéssel a pártjaink és országaink közötti együttműködési és jószomszédi kapcsolatok pozitívan fognak fejlődni a román nép és a magyar nép, a szocializmus, az együttműködés és a béke általános ügye ér­dekében Európában és az egész világon. NICOLAE CEAUȘESCU, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke A KIS ÚJSÁG ÉS... Komlós Attila, a Reformátusok Lapja főszerkesztője Sokan nagy örömmel, némelyek pe­dig aggodalommal tekintenek az egyre­­másra megjelenő sajtókiadványokra: a független, önálló, vagy éppen az alaku­lófélben lévő pártok álláspontját képvi­selő napilapok, hetilapok, folyóiratok szaporodására. Úgy gondolom, hogy egy lap elindí­tásakor az erre vállalkozóknak különö­sen két kísértéssel és egyben csapdával kell számolniuk. Mindamellett, hogy nagy kihívást jelent a mai, hazai társa­dalmi, belpolitikai életben a gondola­tok, vélemények egyre szabadabb kifej­tésének lehetősége, elengedhetetlen egyfajta mértéktartás, félve merem ki­mondani: önkorlátozás... Mértéktartás és önkorlátozás abban az értelemben, hogy a vélemények sok­színűségében a saját álláspont képvise­lete eltűrje, elviselje, amellett a létező és ugyancsak nyilvánosságot követelő más hangokat, más véleményeket is. A véle­mények és politikai indíttatások más és más színe, önmagában nem képes létre­hozni, megalkotni a nemzet jövőjének e színek harmóniájából összeállítandó tablóját. Ha egy lap az általa képviselt nézete­ket a kizárólagosság igényével tárja az olvasók elé, akkor nemcsak olvasói tá­borának szűkülésével, hanem a közvé­lemény ellenszenvével is kell, hogy szá­moljon. Vajon tudjuk-e határozott véleményünket úgy előadni népünk sorskérdéseiben, hogy közben elvisel­jük, sőt ha kell - párbeszéd és vita során akár, de - készek vagyunk elfogadni más színezetű törekvések létjogosult­ságát is? Ha igen, markáns szín lehe­tünk mi magunk, azon a bizonyos nem­zeti tablón. Vonatkozik ez természete­sen nemcsak a Kis Újságra, hanem mai tömegtájékoztatásunk valamennyi esz­közére. A másik kísértés, és egyben csapda az a gondolat, amely szerint bizonyos dolgo­kat ott lehet folytatni, ahol négy évtizede abbahagytuk, vagy abbahagyásra kény­szerültünk. Legyen bármilyen gazdag ko­rábbi örökségünk, visszahúzhat és anak­ronisztikussá tehet bennünket, ha nem tudjuk áthidalni a múlt és a jelen közötti időbeli és generációs távolságot. Ha szellemi, lelki, kulturális és társa­dalmi vagy éppen politikai örökségünk nem tud saját gyarlóságaink miatt jövőt formáló erővé válni, a nosztalgia para­lizáló hatása érvényesül. Az a reménységem, hogy az örvende­tes módon sokszínű vélemények és tö­rekvések egymást kiegészítve, a gazdag történelmi örökség tapasztalatain meg­erősödve, nem egymás hatása közöm­bösítésének lesznek akaratlanul is esz­közei, hanem a közös célra: nemzetünk megerősödésére tudják erőiket össz­pontosítani. És ebben azoknak a lapoknak kell élen járniuk, amelyek e vélemények ar­tikulált, demokratikus szellemben fo­gant, és a XXI. századra előretekintő interpretálásra vállalkoznak felelős szolgálatukkal. A Frankfurter Rundschau karikatúrája, avagy kerül-e magyar cédula a repedt sarló­­kalapácsra?

Next