Kis Újság, 2000. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-07 / 1. szám
2 MAGYARORSZÁG A mindenkori magyar állam élő szimbóluma Részletek Orbán Viktor miniszterelnöknek az Országgyűlés ünnepi ülésén elhangzott beszédéből Hatalmas folyam az idő. Hatalmas, örök, és nincs, ami feltartóztassa. „Négyezer év tekint le rátok” - ezt mondta Napóleon a piramisok előtt felsorakozott katonáinak. Zavarba ejtő távlat. De van az időnek egy másik olvasata is. Olyan, amely szívünkhöz közelebb áll. Ezer év - harminchat emberöltő. Harminchat nemzedék. Harminchatszor ismétlődő sora az emberi akarásnak, sorsnak, szenvedésnek, küzdelemnek, beteljesedésnek. Harminchatszor ismétlődő sora a félelemnek, vágynak és szeretetnek. Kérem, engedjék meg, hogy köszöntsem önöket azon a napon, melyre harminchat emberöltőn át vártunk. Ezer olyan éven át, melynek során a keresztény világban a keltezés első számjegye az egyes volt. A mai nap az első a történelmünkben, melynek dátuma a kettes számjeggyel kezdődik. S mától ezer éven át ez így folytatódik majd. (...) Minden nép, mely meg tudott maradni népek és civilizációk harcában, amelyet nem sodort el az idő, érzi magában saját eredetét. Legjobb teljesítményeiben és legfájóbb kudarcaiban, tudatosan és öntudatlanul. Nekünk itt, ezen a helyen kezdődött el a múltunk. Itt, ezen a helyen kezdődik el a jövőnk. (...) Európa nem egyszerűen egy földrész. Hiszen itt, a Kárpátmedencében éltünk mi, magyarok már István előtt is. Itt éltünk, és nem kellett egy tapodtat sem mennünk azért, hogy Európába érjünk. Más kellett ahhoz. Egy korona. Egy korona, melyet a keresztény egyház feje küldött Istvánnak, hogy általa felkent királlyá tegye. Királlyá, aki nemzetet és hazát teremt. Olyan országot alkot, amely nem kevés küzdelem, harc és elvesztett életek árán képes részévé válni a keresztény Európának. Ez a korona teremtette meg a lehetőségét annak, hogy Magyarország Európába lépjen. Már ez is elegendő ok lehetne arra, hogy magunkkal vigyük az új évezredbe. Már ez is elegendő ok lehetne arra, hogy ne múzeumi kegytárgyat, hanem a mindenkori magyar állam élő szimbólumát, a nemzeti egység kifejeződését lássuk benne. De van még valami más, személyes természetű oka is a ragaszkodásnak. (...) Nem úgy van-e az, hogy akinek semmi igazodási pontja sincs, csak a mai, akit nem köt családi, nemzeti hagyomány, hit, barátság, hűség, azzal mindent meg lehet csinálni. Azt hiszem, ezt az egyszerű igazságot bizonyítja minden sietve összekapott kicsi csomag az ismeretlenségbe, más hazába menekülők vagy más hazába elzavartak kezében. A századok során sok minden elveszett, de a korona, az ország és a nemzeti függetlenség megtestesítője valamiképpen mindig megmaradt. Királyok fejéről vasládákba vándorolt, többször is el kellett ásni, menekíteni, és ki tudja, őrzéséért hány élet veszett el. A tatárok elől Dalmáciába kellett vinni, a török elől Sopronba, Bécsbe. Király- és köztársaságpártiaknak egyaránt fontos volt. Kossuth Debrecenbe menekítette, Szemere maga ásta a föld mélyébe. Sokszor hitték örökre elveszettnek. De valahol mindig megvolt. Királyfi bölcsőjében, szalma közé rejtve, vendégfogadó padozata alá ásva vagy éppen félbevágott benzines hordóban csempészve. Titkos folyosók rejtekében és az Alpok hegylánca felé robogó teherautóban. Valaki mindig megmentette, ha elveszett, felkutatta, ha elzálogosították, kiváltotta. Más, több ez, mint a híres Hármaskönyv, vagy a Szent Koronatan. Mi, magyarok, akik sokszor szenvedtünk idegenek kezétől rabságot, megszállást, alávetettséget, jól kiismertük a hódítók esze járását. Egy nemzet emlékezetét és hitét kell megölni ahhoz, hogy a nemzet megszűnjön nemzet lenni, és végleg befejezett legyen a hódítás. Ezért gondolta Kossuth, hogy jobb a föld alá ásni, és Mindszenty, hogy jobb helye van a távoli Amerikában, semhogy itthon a megszállók kezébe jusson. Fontosabb dolog a biztonság, mint a távolság, vélhette a hercegprímás. Talán arra is gondolt, hogy a közös emlékezet, a hagyomány úgysem ismer határokat. S ebben igaza lehet, hiszen ha ismerne, nem lenne már magyarság az ország határain túl. De van magyarság az ország határain túl, és Szent István koronája az ő jussuk is, mert a nemzet nemzet marad, bárhol is húzzák meg az országhatárokat. (...) Ezer év jobbára birodalomalkotó, több tízmilliós népeknek adatik meg. Hogyan kerültünk közéjük mi, magyarok? Magyarnak lenni sosem volt könnyű feladat. Mindig megtaláltuk a módját annak, hogy kemény időket éljünk. Hazául olyan földet választottunk, melyen minden európai hadi út keresztülvezet. Olyan földet, amely Európa keleti kapuja. Mi bástyává tettük. Bástyává, amely birodalmakat állított meg itt. A mi hazánk szakadt háromfelé, hogy Európa egyben maradhasson. Az lett a hivatásunk, hogy a szovjet birodalom végleges meggyengülését a magunk javára fordítsuk. Hogy egyetlen emberi élet elvesztése nélkül, sértetlenül kimenthessük Magyarországot az összeomló birodalom lezuhanó gerendái alól. S ne csupán kimentsük, de talpra állítsuk, megerősítsük, s mindannyiunk közös otthonává tegyük. Olyan otthonná, ahol: „Istenhez méltó és az embernek felette jó, ha minden egyes ember szabadságban éli le életét.” Ahogy Szent István ajánlotta nekünk. Ha valaki, akkor mi, magyarok megtanultuk, mert meg kellett tanulnunk, hogy a rend a szabadság nélkül és a szabadság a rend nélkül egyaránt romboló. Nekünk, ma élőknek, a rendszerváltás volt a dolgunk. Elvégeztük. S ezzel véget értek XX. századi kalandozásaink. Az új évezreddel, a XXI. századdal pedig új korszak kezdődik a magyarok történetében. Szerencsés az a nemzedék, amely ennek az emelkedésnek elindítója lehet. Ahogyan szerencsés volt Szent István királyunk nemzedéke is. De a kezdet nem vég. Sokaknak sokat kellett még tenniük azért, hogy az államalapító király tervei valóra váljanak. A kereszténység felvétele és az államalapítás - az az ezer évvel korábbi millennium az elindulás pillanata volt a magyarok számára. A mi ezredfordulónk is kapukat tár ki, távlatokat nyit, horizontot rajzol, elindít bennünket. De mifelé indít? (...) Voltak korok, amikor kicsúszott, kiejtettük, kiragadták kezünkből saját sorsunk irányítását, és külső kényszerek vettek rajtunk erőt. Gyors pusztulás vagy lassú fogyatkozás. Hirtelen megsemmisülés vagy csendes zsugorodás, leromlás, szétporladás. Akik ilyen korszakban éltek láthattak maguk előtt nagyratörőbb célt, mint a túlélést, és a megmaradást. És voltak olyan csillagállások, amikor biztosan tartottuk sorsunk gyeplőjét. Amikor sokasodtunk és gyarapodtunk, amikor biztonságban nevelhettük gyermekeiket. Amikor nem a túléléshez, megmaradáshoz szükséges furfangokra, hanem az erények gyakorlására taníthattuk őket. Amikor békét, nyugalmat teremtettünk és építkezhettünk. Amikor csak rajtunk múlott, mit érünk el. Amikor jellemünk formálta történelmünket és nem a történelem a jellemünket. Most ilyen korszak érkezett el (...) Kívánok mindannyiuknak, határon innen és túl, boldog és békés új esztendőt, erőt és kitartást, megértő társat, derűs családot, jó szomszédot. Munkát, aminek értelme, haszna és gyümölcse van. A magyar millennium évét megnyitom. Szent relikvia, élő valóság (Folytatás az 1. oldalról) Áder János parlamenti házelnök, Göncz Árpád köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök méltatták az esemény jelentőségét. Orbán Viktor beszédét még sokáig idézni fogjuk. Az ezredik évébe lépő magyar államiság kormányfője megérezte a történelmi pillanat súlyát, és programbeszédben összegezte kormánya szándékait. A tömegben szorongtak az erdélyiek, felvidékiek, délvidékiek, Kárpátalja is a Kossuth térre küldte magyar követeit. Hátam mögött, az FVM árkádjai alatt, fáklyát tartott két burgenlandi kamasz. Azon a keverék német-magyar nyelven kommunikáltak, amit rájuk testált a történelem. Kit lehetne még idézni? Azt az öreget, aki már nem is látott rendesen, unokája támogatta, hogy a járda melletti hókupacban fel ne bukjék. És motyogta, boldog örömmel. Mikor a Korona jön, akkor szólj!” Egy pillanat leheletéig beleéreztem a magyar történelembe. Ez a Korona a magyar népé, immár örök időkig! Már csak azért is, mert sorsa hasonlatos a Kárpát-medencébe sodort magyarság sorsához. Fénylett, tündöklött áldott emlékmű koronás királyaink fején. Aztán sufniba zárták, elrekkentették, erőszakosan zsaroltak vele, elásták, kiásták, elvitték. A sort lehet folytatni. Különös magyar csoda, hogy senki nem, mert hozzányúlni! Megindítóan szép volt Vitéz József vallomása: - Én egyszer hozzányúltam, azóta is bizsereg a tenyerem! A magyar Szent Korona mára már szent relikvia. Ugyanakkor élő valóság. Ezért is volt igen helyes döntés visszahelyezni a Parlamentbe. Kajánul gondolok arra, hogy ha a sokezer látogató mellett egyegy honatya is arra téved, akkor majd mérlegeli döntéseit. S tán civakodó kedve is alábbhagy! Annyi szent, hogy sokáig toporogtunk a Kossuth téren. Kezünk, lábunk fázott már a januári hidegben. Kénytelenek voltunk sétálgatni. Egyszercsak székelyudvarhelyi csoportra bukkantam. Volt köztük néhány régi ismerős. - Titeket hívott valaki? - kérdeztem, arra is gyanakodva, hogy valaki felráncigálta őket Budapestre, a nagy ceremóniára. - Minket aztán nem - vonta meg vállát a barátom. - Magunktól jöttünk, ez a Korona a miénk is! Aztán levettük a sapkánkat, mert felhangzott a Himnusz. S mikor a Koronát vitték a lépcsőn, be a Parlament kupolatermébe, nem szégyelltük, hogy eleredt a könnyünk. Bereczki Károly Kisgazdák Budaváron Ünnepi szertartással vette kezdetét január 6-án, a Koronázó Főtemplomban (Mátyás-templom) az az ünnepségsorozat, amelyet a Független Kisgazdapárt Budapesti Szervezete és a Független Női Szövetség rendezett a Szent Korona előtti tisztelgésként. A rendezvények sora január 7-én délután 4 órai kezdettel, a Magyar Kultúra Alapítvány székházában (Budavár, Szentháromság tér 6.) folytatódik. Az e napi rendezvény címe: A közös asztalnál - Agapé. A szeretetlakomát és tárlatnyitót Bicskey Lukács színművész vezeti. A vendégeket Agócs Gergely zeneművész magyar duda és tárogató játéka fogadja. Bitskey Tibor érdemes művész előadásában részletek hangzanak el Sík Sándor István Király című drámájából. A vendégek megtekinthetik Weil Róbert, a Szent Korona zománcdíszeinek rekonstrukciós képeiből összeállított tárlatát, amelyet Bradák Károly művészettörténész nyit meg. A 7-ei búcsúmuzsikát Szabó Krisztina és Móré Csaba szolgáltatják. A Kiteljesedés címet viselő 8-ai rendezvényen, amelyet ugyancsak a Magyar Kultúra Alapítvány székházában rendeznek, délután 4 órai kezdettel a Szent Korona eszmeiségéről tartanak tudományos konferenciát, amelyet Torgyán József Koronaeszmény, nemzeteszmény című előadásával nyit meg. A továbbiakban Pap Gábor, Bakay Kornél, Szántai Lajos, Ducz László, Zétényi Zsolt, Endrey Antal, Majoros Attila és Papp István előadásait hallhatják. A háromnapos rendezvény fővédnökei Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, az FKGP elnöke és Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke. Közkinccsé tett hagyományaink A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének népzenei tagozata az államalapítás ezeréves évfordulója tiszteletére színvonalas előadás-sorozatban mutatja be élő, vallásos és világi népi hagyományainkat. A sorozat legközelebbi előadását január 8-án, délután 3 órai kezdettel tartják Mezőtúron, a Móricz Zsigmond Művelődési Házban, ahol az érdeklődők a farsang, Gergely-járás és a Balázsolás népszokásokról szerezhetnek ismereteket, gyönyörködhetnek a népi hagyományok hanganyagába. Kis Újság Méltó helyén a Szent Korona A Szent Koronát és a koronázási jelvényeket január elsején, a millenniumi év nyitányaként átszállították a Magyar Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe és a törvényhozás épületének kupolatermében helyezték el. A Koronát és a koronázási ékszereket természetes fény nem éri, és a speciális megvilágítás miatt sosem vetődik rájuk árnyék. A vitrin földrengésbiztos, és oxigén helyett nitrogén veszi körül az ereklyéket, állaguk megóvása érdekében. A Szent Korona átszállítását megelőzően a Parlamentben millenniumi ünnepséget tartottak, amelyen jelenlegi és volt közjogi méltóságok, kormánytagok, országgyűlési képviselők, egyházi vezetők és a diplomáciai testület tagjai vettek részt. Az SZDSZ-frakció - korábbi bejelentésének megfelelően - távol maradt az eseményektől. Az ünnepséget Áder János házelnök nyitotta meg, aki beszédében úgy fogalmazott: mindannyiunk közös sikere, hogy egy olyan ország polgáraiként léphetünk az új évezredbe, amely immár nemcsak csatlakozni kész, hanem felzárkózni is képes az európai polgári demokráciák közösségéhez. Göncz Árpád köztársasági elnök, miután aláírta a millenniumi emléktörvényt, kijelentette: a Szent Korona jelenléte itt, ebben az épületben, jelképértékű, közjogi értelemben évszázadokon át kifejezte hazánk alkotmányos főhatalmát, s e főhatalom birtokosa volt. Orbán Viktor miniszterelnök annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a Szent Korona teremtette meg a lehetőségét annak, hogy Magyarország Európába lépjen. Az 1999. december 21-i törvény elrendelte a Szent Korona Testület létrehozását, amelynek tagjai döntenek a Szent Korona és a hozzá tartozó jelvények őrzési helyéről. Az Országgyűlés arról is határozott: az ereklye soha nem hagyhatja el az országot. Ary Krisztina felvétele