Kis Újság, 2001. július-december (4. évfolyam, 27-50. szám)
2001-12-14 / 50. szám
2001. december 14. KISUJSXG Krónika 5 Viharsarokból indult, hosszú göröngyös úton Baranya Ferenc 1914 -ben született, egy 11 gyermekes körösladányi szegény családban. A második világháború tíz évet vett el az életéből. Orosz hadifogságba került, négy évig dolgozott szénbányában. A most 87 éves Feri bácsit, aki 1934-ben jegyezte el magát a Kisgazda Párttal, a közelmúltban tüntették ki Bajcsy Zsilinszky díjjal Apámat 1914-ben elvitték katonának, az anyám ott maradt kilenc gyermekkel. Nagyon szegényen éltünk. A háború tönkretett mindent. Apám pásztorember volt az uraságnál. Később kapott egy kis földet, s a birkákból vett is valamennyit, így lett neki nyolc kisholdja, amin gazdálkodni kezdett. Emlékszem gyermekként felülhettem a ló hátára, úgy ekéztük a kukoricát - emlékezik Baranya Ferenc. - Alig múltam 11 éves, amikor kivettek az iskolából, és beálltam kis cselédnek. Az első gazdámnak 150 holdja és sok jószága: 10 kocája, 120 kismalaca, 60 süldője, 15 báránya, egy nagy csapat libája, kacsája és ki tudja még mije volt. Nekem kellett gémeskúton húzni ennek a sok állatnak a vizet. A bérem tíz hónapra két mázsa búza, egy pár csizma, és egy cájgnadrág volt, ami két pengőbe került. Keserves élet volt ez, mezítláb szaladgáltam a tarlón a konda után. A legelő nyáron kisült. Olykor a tilosba hajtottam a malacot, amit igencsak rossz néven vett a többi parasztember, s gyakran megesett, hogy emiatt a nyakam közé vágtak az ostorukkal. Hat éven át szolgáltam. A hat év elteltével aztán elhatározta, tovább nem szolgál, mert elég erősnek érezte magát, hogy megéljen a maga kenyerén. Többnyire idénymunkából élt, a vasútnál, uradalmaknál foglalkoztatták. Később az öccsével összeadtak egy kis pénzt, vettek lovat, kocsit, szekeret, s művelték az apai birtokot, s feles földet is vállaltak. Mifelénk nagy táblákon termesztették a rizst, ide is eljártam napszámba. Egy pengőt kaptunk, amiért nagyon meg kellett dolgozni. Hat hónap alatt kellett megkeresni az egész évi kenyerünket, tüzelőre valót. Télen legfeljebb hajtónak lehetett bejutni a körvadászatok idején - magyarázza beszélgető partnerem, s témát vált. - Élt Körösladányban egy Sánta Mihály nevezetű, igen jó eszű ember, munkavállaló volt, ő vitt bennünket erre-arra az uradalmakba dolgozni. 1934- ben aztán megválasztották a Kisgazdapárt elnökének, s az én kisgazda politizálásomat is ettől fogva számítom. Tildy Zoltán ekkor lépett fel a környékünkön, Szeghalmon, Füzesgyarmaton, Vésztőn, Körösladányban, Bélmegyeren, Okányban. Értünk, munkásokért hagyta ott a lelkészi hivatalt. A tűzbe mentünk volna érte. Tildyt nem fogadták be sehol, csak a mi munkásegyletünk. 1936-ban győzött a kormánypárti jelölttel szemben, annak ellenére, hogy csendőrök sokunkat nem engedtek be a szavazás színhelyére. De kifogtunk rajtuk, mert bemásztunk a kerítésen, és azért is Tildyre voksoltunk - húzza ki magát Baranya Ferenc Még ebben az évben sor alá került, de aztán csak 1939. február elsején hívták be katonának, és gépkocsivezetői tanfolyamra rendelték. A 5-ös gépkocsizó zászlóalj első századában szolgált. Baranya Ferenc, katonaként részt vett Kárpátalja visszacsatolásában. - Akkor kaptam ezt az oklevelet - mutatja büszkén az eseményről szóló díszes dokumentumot, amely az ellenséggel szemben tanúsított bátor magatartását igazolja. Baranya Ferenc ott volt a bevonulók között Erdélyben és Jugoszláviában is. 1940. karácsonyának másodnapján kaptuk a parancsot, hogy átöltözhetünk civilbe, mert leszerelünk. Örömömben az emeletes ágyon ugrálva vertem össze huszárszegésű kiscsizmámat. Este már a körösladányi bálban táncoltam... Eltelt a tél, s készülődtünk a tavaszi munkákra, amikor 1941. márciusában SAS behívót kaptam, Jugoszláviába indítottak. Elfoglaltuk Bácskát, majd ismét leszereltek. De két hetet sem töltöttem otthon, amikor újra jött a SAS behívó, menni kellett, Magyarország hadat üzent a Szovjetúniónak. Az egységem Harkovig jutott el. Aztán leváltották az alakulatot és Kijeven át hazafelé Ungvárra indultunk. 1942-ben immár másodjára szereltem le. Ekkor végre annyi időt kaptam a sorstól, hogy megnősülhettem. Hét hónapig éltem együtt a feleségemmel. 1944. március 15-én harmadszor is mundérba bújtattak - vall élete talán legkeserűbb napjairól az idős ember. Egysége fokozatosan hátrált az oroszok elől, végül Abasáron esett fogságba.. Előbb a romániai Foksányba került gyűjtőtáborba, innen vitték egy orosz 1935. március 20. Endrődön (Békés vm.) az ellenzéki kisgazdapárti népgyűlést csendőrsortűzzel kergetik szét. (8 halott és 14 sebesült) 1937. június 14. Ekhardt Tibor, a Kisgazdapárt vezérének szentgotthárdi beszéde. (Tiltakozik a kormányzói jogkör kiterjesztését célzó törvénytervezet ellen. 1937. október 13. Féja Gézát a Királyi Kúria Viharsarok című könyvéért fogházra ítéli. 1938. június 9. A Független Kisgazdapárt országos értekezlete elhatározza, hogy a párt az Imrédy kormánnyal szemben is ellenzéki politikát folytat. 1938. november 18. Kisgazda- és Keresztény Párti képviselők Imrédy ellenes közös parlamenti akciót hirdetnek meg a napilapokban. 1939. március Kárpátalja visszafoglalása 1940. szeptember 5-13. A magyar hadsereg bevonul Észak-Erdélybe és a Székelyföldre. 1940. november 29. Bajcsy Zsilinszky Endre a képviselőházban tiltakozik a Háromhatalmi Egyezményhez történt csatlakozás miatt. 1941. április a Bácska visszacsatolása. 1941. június 26. Magyarország hadat üzen a Szovjetúniónak 1943. július 31. A Független Kisgazpárt nevében Bajcsy Zsilinszky Endre és Tildy Zoltán memorandumot nyújt át a miniszterelnöknek (Sürgetik, hogy Magyarország kössön különbékét) 1988. november 18. a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt újjászületése a Pilvaxban munkatáborba szenet fejteni. Kegyetlen volt itt az élet. Talán csak azért bírtam ki, mert a bánya a festőknek egy kávéskanálnyi cukrot, húsz deka kenyeret, két deka szalonnát, és egy evőkanál rizskását adott - próbálja velem megértetni a túlélés ábécéjét az egykori fogoly. Majd így folytatja: - Mi magyarok havonta egy újságot kaptunk otthonról, amiből megtudtuk, hogy Tildy Zoltán a köztársasági elnök. Egyre mondogattűk, majd Tildy haza visz bennünket. Az egyik transzportba be is soroltak, de a vagonokban kevés volt a férőhely, s a névsor elején lévőknek maradni kellett. Nagyon el voltam keseredve. Egy hónap elteltével aztán mégiscsak szabadultam - zárja háborús élményeit Baranya Ferenc. Az akkor már családos férfi hozzáfogott a gazdálkodáshoz, de nem sokáig lehetett a magáéban, mert jött a kolhozosítás, és ahogy mondja, besodorták a tsz-be. - Egy évig dolgoztam a kertészetben. Gyönyörű dinnyét termeltem, paprikát, meg káposztát. A növényekkel még ellettem volna, de a tsz-ben tapasztalt korrupció megfeküdte a gyomromat. Az elnök családjának tagjai mindenki tudtával éjjel meglopták a „közöst” Teletömték az instruktrorok autóit cukorral, rizssel. Azt mondta az elnök, aki nagy kommunista volt, ezeknek muszáj adni, mert ezek segítenek rajtunk. A frászt segítettek - fakad ki Feri Bácsi, ki gyűlölte a kommunista pártot, mert az oroszok nagyon megkínozták, így aztán hiába próbálták beszervezni, hajthatatlan volt. Egy év után elment a gépállomásra traktorosnak. A traktorosságot a forradalomig csinálta. Elérkezett 1956 s én kijelentettem, a tsz-nek tagja többet nem leszek, és 90 családdal kivettük 600 hold földet, s mindent, ami kellett, ami a miénk volt. Kilencven családnak lettem az elnöke. A gépállomással szántattam, de volt 12 lovunk is. A szántást, vetést táblásan közösen csináltuk, de a kapálást, aratást mindenki maga végezte. Két év után már nagyon szorongatták a kommunisták. A kapuja előtt rendőr járőrözött, figyelte, mit csinál, hova megy. Elege lett a zaklatásból, lemondott az elnökségről, s belépett egy kis termelőszövetkezetbe. Kért egy írást az elnöktől, hogy a tsz nem tud munkát adni. 1960. január elsején felült a vonatra, feljött a fővárosba és Újpesten a lakkfesték gyárban helyezkedett el. Három évet bírt ki az üzemben, ha tovább marad tönkreteszi az egészségét. Kijött hát Törökbálintra traktorosnak. Itt tudta meg, hogy Érden nincs kezelő az öntözőgépre. Elvállalta a feladatot. De hát ez is csak szezonmunka volt. Műszakonként 300 mázsa trágyát mozgatott meg a társával. Nagy negyvenkilós ládákat emelgetett, pedig már közeledett a hatvanadik évéhez. Egyre kevésbé bírta a nehéz fizikai munkát, így lett belőle buszsofőr a Fővárosi Autóbusz Üzemnél. 1974-ben ment nyugdíjba. Idehaza elkezdtem kertészkedni, vigyázgattam az unokámra. Engedélyt kértem az érdi tanácstól, hogy a ház előtti patak vizéből öntözhessek. Vettem egy Trabantot, azzal hordtam a piacra a virágot, a gyümölcsöt, zöldséget. A fólia alatti palántanevelés különösen jól fizetett, de barackosok művelését is vállaltam. Ebből építkeztünk. Segíteni tudtam a gyerekeket is a saját otthon megteremtésében két lányom született, három unokám és egy dédunokám van -mosolyodik el Feri Bácsi. - A nyolcvanas évek végén eljárogattam az itteni kisgazdapárt rendezvényeire. Elég szép számmal jövögettünk össze. 1990. február hetedikén vettem kézbe a tagsági könyvemet. Jól emlékszem, amikor Turi Kovács Bélát megválasztották megyei elnöknek, ott reszketett a hátam megett. Ha akkor Torgyán József nem szól mellette, soha nem lett volna megyei elnök. Én nem gondoltam, hogy ilyen áruló lesz, bár sose pártoltam. Aztán Turi Kovács nyomására Kádár Kenesét választották meg elnöknek. A Kisgazdapárt züllesztésében, Kádár Kenese is benne volt. Nem Torgyán elnök urat pártolta, hanem Túri Kovács Bélát. A régi tagokat egyenként kiutálta. Végül alig maradtunk vagy tízen. Tóth Tamást a mostani elnököt sem szívlelhette, pedig Tóth Tamás értékesebb ember, mint ő. Amikor Gyimóthy Géza lejött, bejelentettem, hogy aki nem akar Kádár Kenesével tartani, jöjjön és szóljon. Javasoltam azoknak, akik maradtunk, hogy alakítsuk meg a női szövetséget. Kaptunk a polgármesteri hivatalban egy helyiséget, jól haladunk előre. „Tisztelt Kisgazdatársam, Kedves Feri Bátyám! A Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Pártban 1945. óta végzett önzetlen munkáját elismerve, az Országos Elnökség megbízásából Bajcsy Zsilinszky emlékéremmel tüntetjük ki. További munkájához Isten áldását kérjük. Bort, Búzát, Békességet”- olvasom a kitüntető oklevelet, amelyet az emlékéremmel együtt Gyimóthy Géza országos főtitkár adott át. Vukovári ,USA Ford tehergépkocsin vizsgáztam! Gyimóthy Géza átadja Bajcsi Zsilinszky díjat V uy társadalmi rend fényre árnyékviszonyai igazából Ks az egyéni sorsokon keresztül ismerhetők meg. Közérzetünket elsődlegesen nem a gazdasági al- és felépítmény szerkezeti jellege befolyásolja, hanem az atmoszférában érződő feszültségek mértéke. A stabilitás, a biztonság érzete pszichofizikai tényező, s csak másodsorban vezethető vissza az anyagiakra. A tehetség inspiráló ereje önmagában is gyötrelmes, hát még ha viselőjét külső tényezők akadályozzák, esetleg végleg kilökik a megvalósítás célvonalából. Voltaképpen az ideológiai megszorításokról van itt szó, visszatekintve a Kádár-rezsim évtizedeire, ennek az emléke a legnyomasztóbb, mint ahogy szívszorítóan nyomasztóan érezhette magát azokban az időkben Wróbel Sándor festőművész is. Az ő története az ötvenhatos forradalommal kezdődött. A 30 éves művészt lázba hozó napok által ihletett Forradalom című festményének reprintje 1965-ben bekerült Artner Tivadar Évezredek művészete című vaskos könyvébe. A szocialista művészetek elszánt védelmezői későn ébredvén, már csak a boltokban érhették utol a könyveket s azok bezúzása után, így néhány példány megmaradhatott. A könyv átdolgozott, második kiadásában Wrabel Sándor már nem szerepelt. Lényegében a művész későbbi sorsát egyetlen festményének közlése döntötte el, attól kezdve a hazai művészetpolitika számára nem létezett. Külföldön annál inkább! 1965-ben ezüst-, 1966-ban aranyérmet nyert Milánóban. 1967-ben elnyerte az olasz minisztertanács kitüntető oklevelét, 1975-ben pedig a római Francia-Olasz Intézet díját. Itthon pedig: méla csend és hullaszag. A zaklatások egymást érték. Elvették budai műteremlakását, rendszeresen beidézték kihallgatásra a Gyorskocsi utcába. A halála előtti esztendőben váratlan öröm érte. A csillaghegyi magányában élő művészt dr. Losonci Miklós művészettörténész jóvoltából újra fölfedezték, s a Csepeli galériában megrendezték utolsó, reprezentatív kiállítását. „Remélem azt is, hogy amit a művészetpolitika egyszer elhibázott, a rendszerváltozás utáni átalakulások nyomán egy másik politika megkísérli helyrehozni. Talán még nem késő” - írta Nagy Ferenc Egy reneszánsz ember hányattatásai című tanulmányában. Mire írása a Módszertani Szemle 1993/ 1. számában megjelent, Wrabel Sándor földi sorsa már eldőlt; a megelőző év júniusában meghalt. Művészetének sorsa még mindig kérdéses, bár csillaghegyi házának falán november 26. óta emléktábla hirdeti, hogy „festészetével nemzetközi hírnevet és megbecsülést szerzett". Zászlós Szempont