Kis Vasárnapi Ujsag, 1874 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-27 / 39. szám

"•-* I 30. szám. Budapest, 1874. IplSik­liP!­VJk­L 1 f* KÉPES HETILAP ^ ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 6 frt, félévre 3 frt.­­. -—'S­ MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP.©^ Bűntelen bűnös. Elbeszélés. Bonn F.-tő­l. (Vége.) — Tudod-e, — igy kezdé kínos szünet után a főnöknő szigorú hangon, — miért vezettelek ide ? Matild fejét rázta. — Hol voltál tegnap a vacsora után ? Most jutott eszébe Matildnak, hogy tegnap, mivel egész nap a szobában kellett maradnia, vacsora után titkon leosont a játszóhelyre, hogy kis barátjának elvigye a pár szem szilvát, melyeket uzsonnára ka­pott. Hanem Antalt nem találta az udvar­ban, s azt hitte, hogy már lefeküdt. Matild nem akarta elárulni e látogatást, mert akkor a szegény fiú iránti gondoskodó barátságát is el kellene árulnia,mely eddig mindenki előtt rejtve maradt. — Matild hallgatott. — Megmondom, minő gyanú terhel té­ged, — kezdé újra a főnöknő. — Tegnap kertemben a legnemesebb szilvafát egészen lekoppasztották s még több gályást is le­vagdosták , s a tolvaj és farongáló senki más nem lehet, mint te! Matild arczát tüzes pir futotta be. Sze­mei nagyra nyíltak s a főnöknőre meredtek. — Azt én nem tettem, — felelé Matild gyorsan és határozottan, azután pedig ar­czát elfödő kezeivel és könyekbe tört ki. E gyalázatos gyanú fölöttébb sújtotta izgatott lelkét s megfosztá lélekjelenlététől. A ta­nítónők e meghatottságot a bűntudat jeléül tekintették. — Mutasd, mi van a zsebedben? — ki­­áltá a főnöknő. Matildnak eszébe jutott, hogy a tegnapi édes szilvák még nála vannak, melyeket a szegény Antalnak nem adhatott át. Ször­nyen megijedt és újra zokogni kezdett. Ha­nem az egyik tanítónő Matild zsebébe nyúlt és két szem szilvát húzott ki. — Tegnapról valók, — hebegé Matild. — Tegnapról? — kiáltá a fönöknő ha­ragosan , — el akarod talán hitetni, hogy szilvádat nem etted meg uzsonnára, mint a többi növendék? Ezalatt a tanítónő még egy kést is hú­zott elő Matild zsebéből, melynek pengéje olyan nyomokat mutatott, mintha vele élő galyákat metszettek volna. Ki kételkedett volna még Matild bűnösségében? Az oly kés volt, minőt a növendékek nem szoktak használni. Matild azzal két nap előtt An-39 f P (^41 Slilii® llAKilA^j^ i11' •k Második évfolyam.^ ^|s­ 3­­9(fcN9 ■• I ill ■

Next