Kis Vasárnapi Ujsag, 1874 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-08 / 45. szám

^ 1 45. szám. " Budapest, 1874. S VISMON­JLÁB. 1 ÉT 4 KÉPES HETILAP ^ , 1 Cf? Sfl'llá© ff1 -^SMEGJELEN MINDEN VASARNAP. ©— ^ ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 6 frt., félévre 3 frt. Kató néni, és a bolygó ikrek. (Mutatvány „A kalász-szedő öreg asszony fiai“ czimű legújabb kalandos elbeszélésből.) Irta: Tóth József. (Folytatás.) Messze vezet a gonoszság útja! . . . De azért az igazság büntető keze utoléri rajta. Hiába fut, hiába rohan a bűnös, meg kell állnia, mikor az a kéz ránehezedik. Meg kell állnia — mert lábai összeroskadnak s nem birnak tovább futni az előtt a nagyhatalom előtt, a­melynek neve: b­ü n h ö d é­s. A vihar még egyre dühöngött. A gonosz ember folytonosan verte ostorával a lova­kat, hogy minél gyorsabban vágtassanak. Vágtattak is a szegény párák, a­mint csak erejüktől kitelt. Vágtattak volna még ostor nélkül is a félelem miatt, melyet az éjszakai vihar borzalma okozott, midőn a fekete fel­hőkből köröskörül vakító villámfény cziká­­zott, s az ég földetrázóan dörgött, mintha ez az éj az ítélet éjszakája lett volna. Ilyen viharban még sohasem futottak a szegény állatok. A két gyermek a kocsi ernyője alatt a szalmába rejtette arczát, hogy ne hallja a csattogást, s ne lássa a kísérteties villámfényt, és titkos félelemtől elfojtott, csendes zokogással ölelték át egymást és szünetlenül fejükben forgott az a szép imád­ság, melyet csendes estén a nyugalom édes karjaiban jó anyjuktól tanultak: ,,... és ne vigy minket a kísértetbe, de szabaduts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, most és mindörökké !“ Olyan szépen el tudták már mondani szegény kis ártatlanok, ha édes­anyjuk imádkozta előttük! Az utakat, melyeken a kocsi végig ha­ladt, nagy, mély víztócsák boríták, úgy hogy a lovak alig bírtak kihatolni belőlük, s oly­kor a viz a kocsiba is becsapódott. így haladt a tolvaj — a kettős gyer­mek­gyilkosságnak égbekiáltó gonosz szán­dékával fekete lelkében,— s már több mint egy óra hossza múlt el annak, hogy útnak indult, a vihar még sem akart szűnni, az idő pedig fél tizenkét órára járt. Messze, messze elhagyta már a falut — a­honnan kiindult, — sőt már a harmadik falu hatá­rán is túljárt, midőn végre szűnni kezdett a zivatar. Az eső ugyanis nem hullott oly sünnen, s a szél zúgása csendesült. Az ég azonban még folyvást csattogott s a villám czikázott. A gonosz ember körülbelül azt sem tudta, hol, merre jár, hanem azért csak hajtott tovább, kegyetlenül verve a 45­ ­­ári Második évfolyam.­ ­

Next