Kisalföld, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-01 / 26. szám

Hosszú, a ház utcára néző falát majdnem félig elfoglaló tábla jelzi a szilsárkány dolgozó parasztoknak ,hogy hol lakik Pénzes Dénes épület és bútorasztalos. Igaz, hogy erre a táblára nem is lenne szükség, hiszen még a legkisebb gyerek is ismeri az odavezető utat nekünk is egy nyolctíz év körüli kislány magyarázta el, hol találjuk meg. A ház végében lévő műhely előtt néhány szál deszka, itt-ott elhullott forgács jelzi, hogy jó helyen járunk. Mikor a házigazda megtudja kik vagyunk, meglepetten néz ránk. Még jóformán meg sem indult a beszélgetés lassan döcögő kereke, mikor egy alacsony, kékkötényes ember toppant be, hangos jónapottal .Bőbeszédű ember, ezt azonnal látni rajta, mert mindjárt ő kezdte a szót. Úgy beszélt, mintha csak egy nemrég félbehagyott vitát folytatna. — Képzeljék csak el! Egy hónapra nyolc pár lábbeli talpalásához elegendő anyagot kapok. A műhelyemben legalább 15 pár cső vár talpalásra. Alig merek kimenni az utcára. Nem győzöm már hitegetéssel. Mindenkinek kellene most télvíz idején a cipő, de nincs anyag hozzá, így nem lehet dolgozni. Volt olyan hónap a múlt évben, hogy csak 80 deka talp jutott. . . Mit lehet ezzel kezdeni? Mire az ember belejön a munkába, abba kell hagyni! — Az adó? No, azt ne is kérdezze . . . Vagy' talán bosszantani akar? 1956-ban 1100 forint jövedelmi adót vetettek ki rám. Még az anyagkiutalási céduláért is három forintot kellett fizetnem. — Hogy mennyit tudok keresni egy hónapban? Összetenném a két kezem, ha meglenne az ötszáz forint . . . Hegyi Imre cipészmester beszéd-, panaszpatakja talán még tovább folyt volna, ha Pénzes Dénes elő nem jön a gyalupad mögül. Fűrészportól sárgás-fehér kezében papírcsomót tart. — Nekem a múlt évben 2188 forint jövedelmi adóm volt. Ehhez még 800 forint forgalmi adót is fizettem. Hogy hogyan a csodába tudták ennyire felemelni, mikor 1951-ben még csak 387 forint adót fizettem!? Itt van róla a papír! Igaz, hogy most kaptuk az értesítést, hogy körülbelül felére csökkentették a jövedelmi adómat, örülök is neki . . . Csakhogy én sehogyan sem vagyok kibékülve a forgalmi adóval. Azt írták, adjak adóbevallást. De minek? Az „adóközösség“ nevében úgyis annyit szabnak ki rám, amennyit akarnak. Nem számít, hogy feleannyit dolgozom, mint egy másik, egyformánkell fizetnünk ... Az egész járás területére elosztják. — Az anyagellátás? — Semmivel sem jobb, mint a cipészeiké. Negyed évre, •negyed köbméter fűrészeltárut kapok. Ebből nem is tudnék elvállalni egy valamire való munkát. Ezért társultam Tömböly Jenővel, így a két részből már ketten tudunk valamit csinálni. — A TÜZÉP históriát is meséld el, — szólt bele a beszélgetésbe Pénzes Dénesné, aki kislányával időközben bejött a műhelyibe. — Hát bizony az is egy fura valami . . . Innen Győrbe kell a fáért utazgatni. A Győri TÜZÉÉP- től a Csornai TÜZÉP-ig egy fuvar, Csornától Szilsárkányig megint egy fuvar, körülbelül 150 forintba kerül, na meg aztán egy, vagy két teljes napi futkozás. Miért nem tehet nekünk egyenesen a Csornai TÜZÉP-től kapni az anyagot? Erre még nem válaszoltak nekünk . . . Dolgozni szeretnénk szívvel, becsülettel, de léptennyomon megnem értéssel találkozunk. Talán hiábavaló is volt mindezt elmondani. Úgysem lesz foganatja. Mi csak „maszekok“ vagyunk. Na, de mik is lehetnénk ■mások? Ahányan voltunk asztalosok összeálltunk. A falunak kell az asztalosmunka. Jó lenne ezt ilyen szemmel is egyszer megnézni! Biztos másként bírálnának el bennünket, a munkánkat. — Aztán nem lesz abból baj, hogy így kipakoltunk itt? — kérdezte a búcsúzáskor Hegyi Imre. Ezúton válaszolok neki: Abból csak haszon származhat, ha valaki őszintén elmondja baját, baját, seregnyi gondját, mert csak így lehet igazságosan róluk, nekik rendeleteket, intézkedéseket hozni. * Kristóf János: Két kisiparos, egyforma problémák — Kevés anyag, sok adó! — A Szindzsuku kerületben lévő Jocuja állomással szemközti házban, amelyen „Fukudaja”-szálló felírású cégtábla lógott, volt a Maeda Minoru és Kondo altengernagyok vezetése alatt álló tengerésztisztek csoportjának törzse. Az Uszigome kerületben lévő „Kakamacuszo”-szálloda pedig a bakteriológus-katonaorvosok csoportjának főhadiszállása volt. A „Romance”-klubban — a Nyugati Gindzán, a „Dencu” távirati iroda székháza mellett — a Nakano hírszerző iskolát végzett tisztek ütöttek tanyát. A Szibuja kerületben lévő „Akahoszi”-kávéház azoknak a tiszteknek a találkozóhelye volt, akik Koreában a hadsereg törzsnél szolgáltak. Ii irodájában az orosz ügyekkel foglalkozó vezérkari tisztek jöttek össze. A tiszti csoportok törzsei és találkozóhelyei kávéházak, vendéglők, szállodák és más vállalkozások cégérei alatt rejtőztek, szerteszét az egész városban. Valamennyi főtiszti és törzstiszti szervezet és csoport vezetőszervek alá tartozott, amelyeket ismertnevű, magasrangú tisztek irányítottak. A Marnouti Building negyedik emeletén volt a „Jamato” tengeri szállítási vállalat irodája — valóságban Ivabata altábornagy törzse. Hírszerző osztálya — Aojama-iroda néven — ugyanennek az épületnek a hatodik emeletén kapott szállást. A Gindzán lévő „Kiobunkan”-épület hetedik emeletén lévő export-import iroda Kavamoto Ioszitaro altábornagy törzskarát álcázta. A Micui-cég székházának negyedik emeletén, a 380-as szobában Nemoto Hiroszi altábornagy törzse ütött tanyát, a Meidzi-Building ötödik emeletén pedig Kavabe altábornagy törzse. E cégek, irodák, szövetkezetek, társaságok, klubok és kávéházak valamennyi szála egy helyben futott össze: a Hibia negyedbeli főirodában, amelynek hivatalos ne Roman Kim, ve General Headquartes — főhadiszállás — volt, rövidítve: GHQ. A japán vörösök a maguk módján így értelmezték ezt a rövidítést: Go Home Quick — takarodjatok haza mielőbb! 3. Miután is beavatott az ügyekbe, Tokió, amelyet mindeddig csak kívülről láttam, most hirtelen megfordult, mintha csak a Kabukidza-színház forgószínpadán lenne — és elém tárult a másik Tokió. Míg az első Tokió az égésfoltos és tarkacsíkos arcú hirosimai aszszonyhoz hasonlított, addig a másik, rejtjeles okmányra emlékeztetett, amely a legérdekesebb, legizgalmasabb dolgokról szól. Legelőször is újra ki kellett építenem kapcsolataimat. E célból meglátogattam néhány irodát. Semmilyen jelszóra nem volt szükség. Elég volt az ajánló telefonhívás — engem is ajánlott — és pecsétjével megerősített névjegye. Szigorúbb titoktartásra nem volt szükség, mivel irodáink felsőbb engedéllyel működtek. Bizonyos óvatossági rendszabályokat alkalmaztak ugyan, de ezt is csak az,ért, hogy megakadályozzák a hírek kiszivárgását a sajtóba. Egy és más azonban mégis kiszivárgott. A Szinhan kínai kommunista hírügynökség jelentést közölt arról, hogy MacArthur vezérkarának van egy „ZFF’ nevű osztálya. Semmilyen részletet nem közölt, a mi irodáinkról egyáltalán nem tett említést, de világos volt, hogy a kínaiak megszimatoltak valamit. Ebből az a következtetés eredt, hogy résen kell lennünk. Veszély fenyegetett a külföldi laptudósítók és a japán vörösök részéről is. A Telepress hírügynökség Hughes Dean nevű tudósítója adatokat közölt a hűségtársaságoknak az Ueno-parkban tartott titkos értekezletéről. Danny Warner, a Reuter-ügynökség tudósítója pedig világgá kürtölte, hogy Japánban szerteágazó katonai földalatti mozgalom van, amelynek élén volt tábornokok és a pénzügyi és ipari monopóliumok vezetői állnak. Neveket Warner nem idézett. Az Aojama-iroda által lefolytatott vizsgálat során kiderült, hogy Hughes Dean, az uenei értekezlet egyik résztvevőjétől, a „Hegyicseresznye” halálrepülő-kötelék volt pilótájától vásárolta értesüléseit. Ilyen vételi büntetést érdemel és a volt repülőt nemsokára elgázolta egy teherautó, az Omori környékén. Warner előtt pedig — mint kiderült — a CIC, az amerikai kémelhárítás egyik tisztjének járt el a szája, amikor felöntött a garatra. A főparancsnok vezérkara azonnal intézkedett. A tisztet Midway szigetére helyezték, Cadis ezredes, a vezérkar 2. osztályának beosztottja pedig elhitette Warnerrel. A főparancsnokság vezérkara csak nemrégiben értesült róla, hogy Japánban bizonyos titkos szervezetek működnek, amelyeknek kizárólag belpolitikai céljaik vannak , kormányváltozásra törekednek. Warner elhitte a mesét, hiszen olyan hiteles forrásból eredt, mint Cadis ezredes. A vörös újságírókkal azonban rosszabbul állt a dolog. A baloldali lapok már szellőztették, hogy a Krizantémos Lobogó Szövetségét Ohira nagyiparos pénzeli. Más cikkekben a vörösök titkos katonai szervezetek létezésére célozgattak, igaz ugyan, hogy igen általános formában. A vörösök nyilván megszimatoltak valamit és azon fáradoztak, hogy konkrét adatokat szerezzenek. Ezért minden fontosabb iroda mellett különleges kémelhárító csoportokat szerveztek, amelyek volt csendőrökből és a különleges osztály — a titkosrendőrség — beosztottjaiból toborzódtak. Őket bízták meg azzal, hogy megóvják titkainkat a vörösöktől. Erről beszélgettem Szudzuki Ikeiszi és Hidaka Sziro ezredesekkel akikkel a ,,Budzen"-klubban találkoztam, a Szinbaszi-pályaudvar mellett. Szudzuki valamikor velem együtt előadást tartott a Nakano-iskolában. A „hakkan”ról — az ellenséges hírszerzés ügynökeinek saját céljainkra való felhasználásáról — adott elő, én pedig arról, hogyan kell fenntartani az összeköttetést a különleges megbízatású ügynökséggel. Hidaka ezredest Kínából ismertem. Mélyen az ellenséges vonalak mögött végrehajtott különleges akcióival szerzett magának hírnevet. Mindketten egyetértettek velem. Nem szabad puszta kémelhárításra szorítkozni, különleges intézkedéseket kell tenni. Hidaka nézete szerint. Koidzumit kellene megbízni azzal, hogy eltegyen láb alól néhány baloldali laptudósítót. Ezzel ráijesztenénk a vörösökre. Koidzumi Takeo nevét jól ismertem. A háború alatt az úgynevezett „Szakata”-szervezetnél dolgozott, Pekingben. Elvállalta, hogy eltesz láb alól ismert nevű kínaiakat — egyetemi tanárokat, újságszerkesztőket, művészeket, kereskedőket és másokat — akik utunkban álltak. Ezeket az akciókat mintaszerűen hajtotta végre — semmi nyom nem maradt. Jelenleg Hidaka szerint, a Vörös Sapka bajtársi egyesület élén áll. Az egyesület főhadiszállása a Nyugati Gindzán volt, a Bányaipari Székház második emeletén a „Romance”-klub közelében. Az egyesület kábítószerkereskedéssel, valamint más ügyekkel foglalkozott, amelyek megkívánták, hogy titkos egyetértésben legyen a rendőrséggel. A vörösökkel szemben alkalmazandó ellenrendszabályok kérdése rendkívül fontos volt. A potsdami demokratikus korszak valóban véget ért. Az amerikai főparancsnok rendelkezésére kormányunk utasította a rendőrséget, hogy kezdjen hozzá a sztrájkolók, tüntetők, bujtogatók és segítőtársaik tömeges letartóztatásához. A letartóztatási intézetek és börtönök hamarosan zsúfolásig megteltek. A lapok közölték Aszida miniszterelnök kijelentését: a kormány hajlandó anynyi börtönt építeni, amennyire csak szükség lesz. A Krizantémos Lobogó Szövetség és az Antikommunista Liga istevékeny munkához látott. Amikor híre ment, hogy Tokuda, a kommunista párt főtitkára a kiusziui gyári kerületeket látogatja, a krizantémlobogósok különleges osztagai Omutába és Koroméba utaztak és csapdát vetettek, de az Antikommunista Liga szagai tagozatának egyik tagja megelőzte őket. Kézigránátot dobott Tokudára, de a gránát nem érte el célját. Tokuda csak könnyű sérülést szenvedett. (Folytatjuk.) A SZUNGCSONGI TITKOS FÜZET — Egy japán kém naplója — A főiroda XXVI. KIS ALFÖLD Az AGRMPEX figyelmébe! A Győri Növényolajipari Válllslat január hónapban 110 százalékra teljesítette a tervet. Ugye , szép eredmény? Büszkék is re ,hetnek rá az olajgyáriak. Ők , azonban büszkeség helyett inkább aggódnak, mert szorgalmas munkájuk eredményeképpen két hét múlva megtelnek a tartályok , és akár le is állhat az üzem , ha az AGRMPEX ilyen lassú ütemben szállítja el az olajat . Igaz, hogy a múlt héten 150 tonnát már elszállított, de az kevés. Sokkal gyorsabb ütemű átvételre van szükség, ha nem akarja, hogy valóban leálljon az üzem. A további termelést csak ez akadályozhatja, mert anyag van bőven. Ezért az olajgyáriakkal együtt szerkesztőségünk is sürgős intézkedést kér az AGRIMPEX részéről. 1ftST, februári, péntek". A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Sziklai Sándor és Asztalos János ezredest, akik az október 15-i események következtében ellenforradalmi terroristák áldozataivá lettek, honvéd vezérőrnaggyá nevezte ki. Eisenhower sajtóértekezlete Az AFP jelentése szerint Eisenhower elnök heti sajtóértekezletén újból erélyesen támogatta Dulles külpolitikáját. Az elnök leszögezte, hogy a külügyminiszter által követett politikát a múltban is mindig támogatta. Az Atlanti Szövetség szilárdságáról feltett kérdésre az elnök annyit válaszolt, meggyőződése, hogy a szövetség erősödik, bizonyos látszatok ellenére is. Válásául a Nyugat-Németországban lévő hat amerikai hadosztályról feltett kérdésre az elnök közölte, nincs szó azok hazaszállításáról, sem pedig létszámuk növeléséről. Einsenhower sajtóértekezletén anélkül, hogy egyszer is megnevezte volna Tito marsallt, vagy Szaúd-Arábia királyát, leszögezte, helyteleníti az udvariasság hiányát olyan külföldi államfővel szemben, aki azért jön az Egyesült Államokba, hogy fokozza a kölcsönös megértés légkörét az Egyesült Államok és országa között. Az elnök hangsúlyozta, ahhoz, hogy előmozdítsák a nemzetközi béke ügyét, nem elég csupán olyan külföldi személyiségekkel tanácskozni, akik ugyanazt az eszmét védelmezik, mint az Egyesült Államok, ellenkezőleg, időnként jó találkozni olyan államfőkkel, akikkel a lényeget eltekintve, nincs meg az összhang, pontosan azért, hogy egyes nézeteltéréseket kiküszöböljenek. Elbocsátották a lövöldöző határőrtisztet Lapunk vasárnapi számában hírt adtunk arról, hogy szombaton reggel Taga József budapesti határőrszázados részeg fejjel, lövöldözött Győrött, a Széchenyi téren. Tegnap érdeklődtünk, mi történt Taga Józseffel? Kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy Taga Józsefet botrányt okozó viselkedése miatt elbocsátották a határőrség állományából. Kétszázötven üdülő várja az idén az ország dolgozóit A dolgozók idei kedvezményes üdültetéséről többek között a következő tájékoztatást kapta illetékes helyen a Magyar Távirati Iroda. A dolgozók üdültetése a kényszerszünet után ismét megindult a hegyvidéki üdülőkben. Már folynak az előkészületek a nyári idény megkezdésére is. Május elejétől szeptember végéig körülbelül kettőszázötven üdülő áll dolgozóink rendelkezésére. Az ország nehéz gazdasági helyzete nem teszi lehetővé oly nagyszámú dolgozó üdültetését, mint például tavaly, így is azonban körülbelül százötvenezren üdülhetnek majd kedvezményes áron. A dolgozók kérésére nagyobb lehetőséget adnak családok üdültetésére mint eddig. A Mecseken kívül néhány Balaton-menti üdülőben is lehetővé teszik gyermekes családok kedvezményes nyaralását.