Kisalföld, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-01 / 50. szám

. IV. A gazdasági munka területén A magyar népnek, a munkások­nak, parasztoknak, értelmiségiek­nek a párt és a kormány kezde­ményezése nyomán elért egyik döntő sikere az ellenforradalmi támadás következtében megbé­nult termelőmunka megindítása és a gazdasági élet helyreállítása. A termelőmunkában a bányász elv­társak haladnak az élen. A széntermelés lendületes emelke­dése, a napi 60 000 tonnás terme­lési szint elérése a gazdasági élet vérkeringése megindításának leg­főbb előfeltételét teremtette meg. A széntermelés emelkedése nyo­mán megindult a normális terme­lés mind a nehéz-, mind a kön­nyűiparban. A mezőgazdasági ter­melés a dolgozó parasztság szor­galmas munkája eredményeként nagyobb törést nem is szenve­dett. A vasút, valamint a közle­kedés és szállítás más területén a személy- és teherforgalom hely­reállt és állandóan fejlődik. A közellátás a rendkívüli esemé­nyek ellenére mindvégig kielégí­tő volt, sőt sok téren meghaladta a korábbi évek színvonalát. Az állami bolti kiskereskedelem ez év januárjában 10 százalékkal, a szövetkezeti kiskereskedelem 22 százalékkal több árut adott el, mint a múlt év januárjában. A kőzellátás színvonalának fenntartásában, a gazdasági vér­keringés megindításában, az or­szág fizetőképeségének biztosítá­sában saját erőfeszítéseink mel­lett döntő szerepe volt a testvéri szocialista országok segítségének. Különösen a szovjet nép a gazda­sági segélynyújtás terén is igen nagy részt vállalt magára. Feb­ruár 1-ig a testvéri országokból , 700 millió forint értékű segítség érkezett, s további 200 millió fo­rint értékű segítség szállítása in­dult meg hazánkba. Még a térítés nélküli segítségnyújtásnál is na­gyobb értékű támogatást jelent számunkra a szocialista országok által nyújtott, illetve kilátásba helyezett mintegy 300 millió dol­lár értékű áruhitel, továbbá a Szovjetunió 60 millió dollár, Kína 1­25 millió dollár összegű szabad devizában nyújtott hitelsegítsége. Népünk munkája és a szocialis­ta országoknak a proletárinterna­cionalizmus szellemében nyújtott testvéri segítsége, együttesen hoz­zásegített bennünket ahhoz, hogy pénzünk szilárdságát biztosítsuk, s a nagyobb arányú munkanélkü­liséget elkerüljük. A Központi Bizottság megálla­pítja, hogy az Intéző Bizottság és a Minisztertanács által kezdemé­nyezett párt- és kormányintézke­dések az ipar, a mezőgazdaság, a KISALFÖLD ------------------ITW~~.~,-----—— —-----------1937. március 1. péntek. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának ülése (Folytatás a 3-ik oldalról) gyógyításának munkáját. Január­ban például a klerikális reakció a hitoktatás ürügyén politikai tá­madást szervezett az iskolákban a népi demokratikus rendszer ellen. A Központi Bizottság véleménye szerint az államigazgatási szervek munkája területén erősíteni kell a kormány irányító tevékenységét, hogy a Minisztertanács s a külön­böző állami szervek kielégítően megoldhassák a rendes kerékvá­gásba került államélet sokrétű feladatát. Az ország életének sta­bilizálása elérte azt a fokot, ami­kor az államigazgatási szervek működése mellett időszerűvé vált az államhatalmi szervek rendes, alkotmányos tevékenységének megkezdése, illetve folytatása. A kormányzati és államhatalmi szervek munkájával kapcsolatban a következő intézkedésekre van szükség: 1 1. Szervezettebbé kell tenni a minisztériumok, főhatóságok, va­lamint a budapesti és megyei ta­nácsok vezetőinek irányítását, tá­jékoztatását és feladataik ellátása közben több segítséget kell nyúj­tani részükre. 2. Az államigazgatási szervek munkájának további javítása ér­dekében a jelenlegi helyzetben különösen fontos a vezetés meg­erősítése. 3. Főleg három területre kell nagy figyelmet fordítani: a) a közoktatási és kulturális, b) az állami tervezés és gazdasági ve­zetés, c) a belügyi, honvédelmi és igazságügyi kérdésekre. 4. Mind az államigazgatási, mind a társadalmi munka terüle­tén meg kell tenni minden szük­séges intézkedést, hogy a mun­kásőrség, amelynek szervezése ezekben a napokban kezdődik az üzemekben, a bányákban, az ál­lami gazdaságokban és terme­lő­­szövetkezetekben, a munkás-pa­raszt államunk, szocialista ren­dünk és népünk vagyonának erős , védelmező erejévé váljon minden ellenforradalmi támadási kísérlet­tel szemben. 5. Az ország törvényes rendjé­nek helyreállítása lehetővé és egyben szükségessé teszi, hogy a Magyar Népköztársaság leg­főbb államhatalmi szerve, az országgyűlés minél előbb meg­kezdje törvényhozó tevékenysé­gét. Ennek elősegítésére az or­szággyűlés valamennyi szervének haladéktalanul el kell kezdeni munkáját. Az Elnöki Tanácsban és a kormányban dolgozó pártta­gok kezdeményezzék azoknak a jelentéseknek és törvényjavasla­toknak kidolgozását, amelyeket az alkotmány szerint az országgyű­lés elé kell terjeszteni. 6. A budapesti, megyei, járási és a helyi tanácsok (Budapest és más városok kerületi, illetve a községek tanácsai) a törvényben előírt módon és hatáskörben ké­szítsék elő s hvják össze teljes ülésüket. 7. A Magyar Szocialista Mun­káspárt azon tagjai, akik az or­szággyűlésben s annak különböző bizottságaiban, a tanácsi szervek­ben s a tanácsok végrehajtó bi­zottságaiban tagként helyet foglal­nak, a megfelelő pártszervek irá­nyítása mellett az említett állam­hatalmi szervek munkájának megkezdése előtt üljenek össze, alakítsák meg pártcsoportjukat, tárgyalják meg az alkotmányos munka megfelelő politikai előké­szítésének kérdéseit, a napirend­re kerülő konkrét kérdéseket és tagjaikra kötelező egységes állás­pontot. 8. A Központi Bizottság üdvözli a Hazafias Népfront megyei kép­viselőcsoportjainak már megkez­dett működését. A képviselőcso­portok ülései általában igen pozi­tívek. Hasznos tevékenységet foly­tat máris a Magyar Népköztársa­ság és választóik javára képvise­lői munkája során a képviselők egész sora. Javasoljuk, hogy a képviselői csoportok munkáját a Hazafias Népfront helyi bizottsá­gai továbbra is rendszeresen irá­nyítsák. A Központi Bizottság vélemé­nye szerint szükséges a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, vala­mint annak elnöksége munkájá­nak megindítása is. A súlyos próbatétel idején a népfront szerveiben működő veze­tők közül néhányan magatartá­sukkal méltatlanná váltak a dol­gozó nép bizalmára. Ugyanakkor­­ örvendetes módon kitűnt az is,­ hogy az előbbieknél jóval na­­­­gyobb azoknak a száma, akik ko­rábban nem voltak ismert politi-­­­kai vezetők, de az ellenforradalom támadása idején a szocialista for-­­ radalom hűséges védelmezőinek­­ bizonyultak. Helyes, ha az ilyen­­ emberek szerepet kapnak a Haza­fias Népfront legmagasabb vezető­­ szerveiben is. Szükségessé vált az is, hogy a Hazafias Népfront ve­zetésében, különböző szerveinek személyi összetételében változta­tásokat hajtsunk végre és a nép­front munkájába nagyobb mér­tékben vonjanak be a népha­talomhoz hű különböző pártállású és pártonkívüli személyeket. A Hazafias Népfrontot a Ma­­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, mint a kommu­nista és pártonkívüli hazafiak tö­mörülését nagyra értékeli és en­nek megfelelően úgy véli, hogy be kell töltenie az ország közéletében azt a megtisztelő helyet, amely megilleti. Köziemenés és kereskedetem vona­lán, a termelés s a gazdasági élet helyreállítására általában, mint ezt a gyakorlati élet igazolta, he­lyesek voltak. Sikereink mellett látnunk kell hiányosságainkat is. Még hozzá sem kezdhettünk a korábban is súlyos tehernek érzett bajok or­voslásához, már újabb nehézségek jelentkeznek. Az ipar termelési költségei az ellenforradalom előtti időkhöz képest, részben az indo­kolt béremelések, még inkább azonban egyéb okok éspedig főleg a meglazult munkafegyelem, a teljesítménybérezés indokolatlan felszámolása, a teljesítmények csökkenése és a teljesítőképesség rossz kihasználása következtében nagymértékben emelkedtek, így az államnak az iparból a korábbi­nál jóval kevesebb a bevétele. De a meglazult állami fegyelem kö­vetkeztében csökkent a lakosság adófizetése is. Ezeket a hiányos­ságokat sürgősen ki kell küszöböl­nünk ahhoz, hogy a baráti orszá­gok nagyszabású segítségét éssze­rűen felhasználva, tartósan bizto­sítani tudjuk a vásárlóerő és az árualap egyensúlyát, a költségve­tés egyensúlyát és a külkereskede­lem egyensúlyát, s ily módon megvédjük népünket egy esetle­ges pénzromlás veszélyétől. Mindez elengedhetetlen felté­tele annak, hogy teljes erővel hozzájárulhassunk népgazdasá­gunk termelési szerkezetének át­alakításához, a gazdasági vezetés decentralizálásához, megjavításá­hoz, valamint a leghaladottabb ipari országokkal szemben fenn­álló technikai elmaradottságunk felszámolásához és ezzel biztos alapot teremtsünk legfőbb célunk, a dolgozó nép életszínvonalának és életkörülményeinek további kö­vetkezetes javítása számára. Gazdasági téren a kommunis­ták és főleg a kommunista veze­tők fő feladatai ma a követke­zők: 1. A szocialista bérezés elvének helyes alkalmazásával, a teljesít­mény nélkül történő bérkifizeté­sek megszüntetésével, a munka­­fegyelem megszilárdításával és a termelés ésszerű megszervezésé­vel biztosítani kell a munka ter­melékenységének növelését és a termelési költségek lényeges csök­kentését. 2. Vissza kell állítani az adót.­Az új viszonyok között a tömeg­szervezetekben végzendő munka — a párt tömegkapcsolatai szem­pontjából — visszanyerte azt a nagy fontosságot, amelyet Lenin tulajdonított neki. A párt taglét­számának a munkásosztály töme­geihez viszonyított rendellenes magas aránya megszűnt. Ezért van most különös jelentősége an­nak, hogy a pártnak az általános célkitűzéseiért folytatott harcát — a pártszervezetek közvetlen mun­káján kívül — kiegészítsük a különböző tömegszervezeteken ke­resztül a tömegekkel kiépített sokoldalú új kapcsolatokkal. Kü­lön nagy figyelmet kíván e mun­ka azért is, mert pártunk — sza­kítva a rossz, adminisztratív és bürokratikus vezetési módszerek­kel — most alakítja ki a tömeg­szervezetekkel kapcsolatban az ideológiai és politikai vezetésnek azokat az új formáit, amelyek a párt befolyásának érvényesítése mellett biztosítják a tömegszerve­zetek működésének önállóságát is. A Központi Bizottság decemberi ülése óta végzett munkánk ezen a téren is eredményes volt, jólle­het néhány fontos feladat megol­dása még hátra van. Melyek ezek a feladatok? 1. A munkásosztály politikai elődjeiben, az üzemekben, bá­nyákban és állami gazdaságok­ban az elmúlt két és fél hónap alatt a helyzet előnyünkre gyöke­resen megváltozott. Minden fon­tos helyen megalakult, működik és fejlődik a pártszervezet. A munkásosztály régi, hagyományos érdekképviselete, a szakszervezet is újjászerveződött és megkezdte rendes tevékenységét. A munkás­gyelmet, biztosítani kell a lakos­ság adóinak pontos befizetései. 3. A szocialista tervgazdaság el­vének érvényesítése mellett meg kell valósítani a gazdasági veze­tés decentralizálását a vállalatok, állami gazdaságok, a termelőszö­vetkezetek önálló gazdasági veze­tésének fejlesztését. Érvényesíteni kell a termelő­üzemekben egyrészről az igazga­tók, főmérnökök, főagronómusok, főkönyvelők útján a központi irá­nyítást, másrészről biztosítani kell a munkástanácsoknak ezt kiegé­szítő szerepét az üzemek igazga­­­­tásában. I 4. Hozzá kell fogni a hazai adottságokra épülő és helyes ará­nyok kialakítását biztosító új — ,1958. január elejével kezdődő —­­ hároméves terv kidolgozásához. Ugyanakkor egyes népgazdasági ágakban, ahol ez a helyes fej­lesztés érdekében szükséges (energiabiztosítás, városfejlesztés) hosszabb időre (10—15 év) szóló távlati terveket is kell készíteni. 5. A mezőgazdasági termelés fejlesztése s egyben a közellátás zavartalansága céljából ki kell dolgozni az állami szabadfelvásár­lás és a szerződéses termelés meg­felelő fejlesztését. A mezőgazda­­sági árrendszernek a közérdek fi­gyelembevételével serkentenie kell a termelési kedvet. 6. A mezőgazdasági termelés ál­talános és főleg szocialista irányú fejlesztése elősegítésére párt- és állami szerveink nyújtsanak kel­lő támogatást az állami gazdasá­gok dolgozóinak, valamint a ter­melőszövetkezeteknek, hogy gaz­daságaikat fejleszthessék és gaz­daságossá tehessék. 7. A mezőgazdaság helyes irá­nyú fejlesztését egy mielőbb elké­szítendő mezőgazdasági program kidolgozásával is biztosítani kell. 8. A Központi Bizottság helyesli a kormány eddigi bérügyi intéz­kedéseit, a bányászok és ipari munkások bérének emelését és szükségesnek tartja a dolgozók számos további kategóriájának, s elsősorban a műszaki értelmisé­giek és a pedagógusok kereseti vi­szonyainak rendezését. A bérügyi intézkedések mértékének és idő­pontjának megállapításánál azon­ban mindig mérlegelni kell a bér­ből és fizetésből élők legfőbb gazdasági érdekének, a forint ér­tékállóságának védelmét, tanácsok többsége is fokozatosan megtalálja a törvényes rendele­tekben előírt hasznos tevékenysé­gének körét és formáit. Most fon­tos feladata, hogy a kommunisták politikai irányításával mindenütt kialakuljon a pártszervezet, a szakszervezet és a munkástanács­­ egymást szervesen kiegészítő, ön­­­­álló és ugyanakkor összefüggő­­ munkája. 2. A szakszervezetekkel kap­­­­csolatban ma a legfontosabb fel­adat az, hogy a munkásosztály­­ e régi szervezeteit — rendeltetés­­szerű feladatuk, a dolgozók ér­­­­dekvédelmének jó ellátásán ke­resztül — a munkáshatalom szi­­­­lárd támaszává tegyük. Pártunk politikájának fontos elvi alapja­­ a munkásosztály politikai egysé­ge. Ennek tudatában szembe kell néznünk bizonyos — az ellenfor­radalmi hullám üledékeként visz­­szamaradt — kedvezőtlen jelensé­gekkel és le kell küzdenünk azo­­­­kal. Arról van szó, hogy egyes­­ szakszervezetek központjaiban is, a több helyi szakszervezeti csoport­ban is a munkásosztály egységé­vel szembenálló, azt bomlasztó jobboldali szociáldemokrata tö­rekvések érvényesülnek, melyeket külföldi imperialista körök is szí­tanak. Ezek leleplezése és elszige­telése egyik legfontosabb felada­tunk.­­ 3. A munkástanácsokkal kapcso­­latban egyfelől még mindig az a legfőbb feladat, hogy a bennük érvényesülő idegen vagy ellensé­ges politikai befolyás maradvá­nyait is megszüntessük. Másrész­ről viszont küzdeni kell a mun­kástanácsokkal szemben egyes he­­­­lyeken még megnyilvánuló szek­tás elzárkózás helytelen politiká­ja ellen is. Tudatában kell lenni annak is, hogy a munkástanácsok hatásos és erős fegyverré válhat­nak, ha működésüket a magyar viszonyoknak megfelelően fejleszt­jük ki, segítséget nyújthatnak az üzemigazgatás bürokratikus voná­sainak, leküzdésében, a gazdasá­gosság és a termelés színvonalá­nak javításában, az önköltség csökkentésében, a termelékenység növelésében és mindezeken ke­resztül a dolgozók életszínvonalá­nak reális emelésében.­­ A termelés kettős irányításának elkerülése érdekében meg kell találni a módját annak, hogy a pártszervezetek közvetlenül csak a termelés néhány legalapvetőbb­­ kérdésével foglalkozzanak, a ter­melés részkérdéseinek ellenőrzé­­s­­e pedig közvetve, a munkástaná­­­­csokon keresztül valósuljon meg. I 4. A nők közötti politikai mun­­­­ka általános követelménye to­­­­vábbra is az, hogy hazánk öntud­­­datos dolgozó asszonyai és leányai a társadalmi és állami élet min­­­­den területén, így a pártban és a szakszervezetekben, az állami és más funkciókban is megfelelő mértékben képviselve legyenek s aktív szerepet játsszanak. A nők között külön politikai munka ma az újonnan szervezett Országos Nőbizottság irányításá­val folyik. Hetek óta megjelenik a „Nők Lapja" is. A Központi Bi­zottság szükségesnek tartja, hogy politikai jellegű, ugyanakkor a dolgozó nők különleges kérdéseit is napirenden tartó nőmozgalmi szervezet alakuljon. E szervezet működésének elvi alapjait s a gyakorlati megvalósításra irá­nyuló elgondolásokat sürgősen ki kell dolgozni. 5. A párt politikai munkájának egyik központi kérdése ma és a jövőben méginkább az ifjúság er­kölcsi-politikai nevelésének és ál­talában az ifjúság jelenéről és jö­vőjéről való gondoskodás kérdése. Az ellenforradalom csak önma­gát ámítja és csapja be, amikor azt állítja, hogy a magyar ifjúság, nagy része az ő oldalán állt, vagy áll. Az azonban kétségtelen, hogy az ifjúság soraiban nagymérték­ben rombolt az eszmei zavar, a nacionalizmus és más burzsoá né­zetek. A magyar ifjúság ma mű­ködő úgynevezett rétegszervezetei (Forradalmi Ifjúmunkás Szövet­ség, EPOSZ, MEFESZ, Diákszövet­ség) élén az ifjúság legjobbjai eredményes munkát végeztek ed­dig is azért, hogy az ifjúság egy részénél érvényesült ellenforra­dalmi befolyást leküzdjék. Ez a munka azonban még nem fejező­dött be, ezt még továbbra is foly­tatni kell. A párt Központi Bizottságának az a nézete, hogy az új, marxista -leninista világnézetű kommu­nista nemzedék nevelése érdeké­ben, továbbá azért, hogy a réteg­­szervezetekre tagolódott ifjúsági mozgalomnak átfogó politikai irá­nyító szerve is legyen, szükséges létrehozni egy kommunista ifjú­sági szövetséget. E feladat meg­oldását a magyar kommunista mozgalom nagy kérdéseként kell tekinteni és megfelelő előkésztés után a Központi Bizottság e kér­dés megvitatására összehívott ülésén kell megtárgyalni. 6. A Központi Bizottság helyesli és teljes mértékben támogatja az Intéző Bizottság által elfoglalt és a pedagógusok február 18-i orszá­gos megbeszélésén is elfogadott álláspontot, hogy a magyar úttörő­­mozgalmat újjá kell szervezni. Az ifjúság e szervezeténél a jövőben építeni kell az úttörőmozgalom nemes és kedves hagyományaira, s a múlt gyakorlatból feltétlenül ki kell küszöbölni a formális és felesleges, nemegyszer egyenesen káros vonásokat. Az úttörőmozgalom a jövőben ne legyen sem napi politikával foglalkozó szervezet, sem pedig a gyermek szabadidejét teljesen igénybevevő második iskolai el­foglaltság. Az úttörőmozgalom se­gítsen felébreszteni a gyermeki lé­lekben azokat a nemes és szép ér­­ t. A tömegszervezeti munka területén (Folytatás az 5-ik oldalon)

Next