Kisalföld, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-01 / 126. szám

1937.fogrus 1. szombat. AZ ANTIKVÁRIUM• „Ki itt belépsz, hagyj fel min­den reménnyel" ... írhatná Dante u­tán szabadon üzlete kapujára K­iss bácsi, a győri antikvárium népszerű vezetője. Hagyj fel min­den reménnyel jámbor olvasó, lelkes diák, szép könyvek rajon­gója, mert hiába is határozod el, hogy csak vezetődöl és semmit sem vásárolsz, végül úgyis a pénztárba vándorol utolsó fillé­red. Mert lehet annak ellenállni, amikor olyan csábítóak néz rád egy első kiadású Petőfi, Lande­rer és Hackenast betűivel, vagy egy 1813-ban Bécsben kiadott Csokonai? — Adja el nettem Kiss bácsi ezt a Csokonait — S­önyörgök. — Ré­gi vevő vagyok, jó vevő vagyok. — Nem lehet. A Csokonait X. tanár úrnak tettem félre, tíz is az övé, ez a magyar Vergilius. 1780- ban adták ki Rájniss József fordí­tásában. Nincs szerencsém­. Más vette meg Kisfaludy Aurorájának négy ritka évfolyamát, más kezébe ke­rült az ódon Biblia, melynek nagyszombati kötése a magyar könyvkötészet egyik remeke.­­ De azért mégsem marad a pénz a zsebemben. Addig-addig néze­lődöm, míg végül hosszas lelki tusa után táskámba kerül H. G.­ Wells világtörténete, Karinthy ki­adatlan naplója és a kiváló fran­cia író, Francis Carcot gyönyörű fametszetekkel illusztrált Villon életrajza, melynek első oldalán a szerző Ignotus Pálhoz írt sajátke­zű ajánlása áll: „Cserébe a felsé­ges tokaji borért Kiss bácsi most nem ér rá ve­lem foglalkozni, mert gyűlnek a vevők az üzletben. Nézzük sorra őket. Egy öreg vasutas a Révai-lexi­kon kötetei között keresgél Any­­nyi pénze nincs, hogy egyszerre vegye meg az egész sorozatot. Apránként gyűjtögeti. Egy écsi földműves Jókai re­gényt vásárol. Egy csornai kőműves kalandos útirajzokat keres. De nézzük meg, mit vásárolt a tisztelendő úr, aki éppen most fi­zet a pénztárnál? Szovjet és orosz klasszikus re­gényeket csomagolnak be neki. — Bencés tanár — súgja a fü­lembe Kiss bácsi. — Minden újonnan megjelenő szovjet köny­vet megvásárol. Kitűnően beszél oroszul. Ahogy böngészünk tovább to­vább a könyvek között, lakattal lezárt polchoz érünk. Miféle rit­kaságok lehetnek benne? — Ezt a polcot az Építők Kul­­túrotthona csináltatta. Időnként bejönnek az üzletbe, kiválogatják az őket érdeklő könyveket és be­zárják ide, nehogy fondorlatos módon eladhassam. Amikor az­után keret van rá, megveszik. De a fenti polcokon is végig csu­pa félretett könyv áll. Előfordul ugyanis, hogy a vevőnek megtet­szik néhány könyv, de nincs rá pénze. Ilyenkor félreteszem, vá­rok amíg összejön a pénz, mert nincs szívem megfosztani álmai netovábbjától. Ezt a hatalmas csomagot itt a Megyei Könyvtár, ezt a Megyei Tanács, ezt meg a TTIT számára tettem félre. Közben újabb és újabb csodák kerülnek elő és nagyon kell ural­kodnom magamon,­­ nehogy újból megszálljon a vásárlási láz. — Mondja Kiss bácsi, mi volt a legértékesebb könyv, ami meg­fordult az üzletében?­­- ,4 legnagyobb üzletet sajnos én rontottam el. Tavaly ilyenkor bejött hozzám egy fiatalember, félrehívott és ■megkérdezte, hogy mennyit adunk egy Corvin-Co­­dexért. Megmondtam, hogy előbb hozza be, de hozzátettem azt is, hogy a tulajdonjogot igazolni kell. Ettől megrémülhetett, mert többé nem láttam. Most már saj­nálom, hogy nem érdeklődtem meg kilétét . . . Talán egy rend­kívül értékes és pótolhatatlan könyv veszett el. Csodálatos világ ez az antik­várium, bogaras böngészőivel, akik naphosszat állnak a létra te­tején, hogy a legfelső polcok rej­telmei se maradjanak ismeretle­nek; fanatikus rajongóival, akik sokszor egész fizetésüket hagyják itt a kultúra poros és nyomda­­festékszagú oltárán. De az üzletvezetőt, a köztiszte­letben álló Kiss bácsit is megfer­tőzte már a jó és szép könyv szeretete. Csodálattal nézi ő is a gyomai nyomda híres betűit, a debreceni és nagyszombati könyvkötészet remekeit. S a szi­ve vérzik, amikor meg kell válni tőlük. Mert más a szenvedély és más az üzlet. — Nem bánom Kiss bécsi, ha a feleségem össze is szid érte, szá­molja még hozzá ezt a Tóth Ár­pádot is a többihez . . . K. Gy. Megjelent Rajz Jókai Mór Rokaczius utazásai című most meg­­jel­ent könyvéből Kép Gydry Dezső, „Vére­­szerelem” cím­ ií#nnéh/»! K­IS A­L F­Ö­L­D A szerkesztőség elintézte vesztőségünkhöz küldött panaszt, leveléből úgy tűnt, hogy szociális körülményeit nem vették eléggé figyelembe az elbocsájtásnál. Szerkesztőségünk kérésére a MÁV illetékesei megvizsgálták a panaszt, s mivel azt jogosnak ta­lálták, azonnal intézkedtek is. Horváth Pált a MÁV újra alkal­mazza, s ezzel nemcsak munka­helyét nyer­te vissza, hanem mun­kaviszonyának folyamatosságát is. Ez pedig önmagában is fontos, hiszen Horváth Pál korát tekint­ve már nyugdíj­jogosult lenne, ele a jogosultság eléréséhez szükséges tíz évi megszakítatlan munkavi­szonyhoz még néhány esztendő hiányzik. Horváth Pál nevében is kö­szönjük a MÁV lelkiismeretes, gondos munkáját. Nemrégiben lapunk hasábjain kifogásoltuk, hogy a­ győri autó­buszok nincsenek felszerelve for­galomirányító világító táblákkal. A győri MAVAUT főnökség a napokban értesítette szerkesztősé­günket, hogy a hiányolt táblák felszerelését megkezdik, s mire a korábbi sötétedés miatt szükség lesz rá, az összes autóbuszokat (a vidékieket is) ellátják forgalom­irányító világító táblákkal. Március végén Horváth Pál bo­gyós­zlói lakos, vasúti munkást ra­cionalizálták. A MÁV indokai alaposnak és elfogadhatónak lát­szottak, viszont Horváth Pál szerb * Ha jó Zsebeházán, jó másutt is ... Sok­ vita folyik mostanában termelőszövetke­zeteinkben arról, hogy érdemes-e állattenyésztés­sel foglalkozni. Leginkább az újjáalakult közös gazdaságok problémája ez, ahonnan szétvitték az állatállományt. Azt mondják ezekben a termelő­­szövetkezetekben, hogy nagy fáradságba kerül még egyszer úgy összehozni az állatállományt, hogy az jövedelmező legyen. Inkább a háztáji állat­állo­mányt fejlesztik naggyá, virágzóvá. Ez a vélemény adta a gondolatot, hogy meg­nézzünk egy olyan termelőszövetkezetet, ahol gon­dot fordítanak az állattenyésztésre, megvizsgáljuk, kiknek adjunk igazat. A zsebeházi Rohambrigád TSZ-re esett a választásunk. Hogy miért éppen erre? Rö­videsen választ kap rá az olvasó. Igaz, hogy eh­hez hat évre kell visszapillantani, de megéri! 1951 tavaszán húsz család határozott úgy, hogy kettes típusú termelőszövetkezeti csoportot alakít. Szétszórt parcellákon kezdték a közös gazdálko­dást, igazuk lett azoknak, akik azt állították, hogy nem­­sokáig bírják í­gy felvenni a versenyt a mező­gazdasági termelőszövetkezetekkel. Szerencsére maguk a tszcs tagjai is látták ezt. 1953-ban -a­­mint a faluban mondják — átvedlettek harmadik típusúvá Nem tartottak titokban, hogy felfejlesztik az állatállományukat, így akarnak boldogulni. — Mit akarnak ezek tizenkért tehénnel? Azt gondolják, hogy elegendő az a gazdálkodáshoz? Másuk sincs, csak ez, s mégis van bátorságuk be­lekapni? A tsz tagjainak volt bátorságuk Pedig valóban nem volt még csak egy istállójuk se, ahova bekötötték volna az állatokat. Még a tagok között is volt olyan, ak­i nem hit­te, hogy valaha is sikerüljön előbbre jutniok. Az 1953. évi zárszámadás legalábbis erre mutatott. Egy munkaegységre 30 forintot osztottak. Érdemes figyelemmel kísérni, hogy az állatte­nyésztés fejlesztésével párhuzamosam hogyan fej­lődött, szaporodott, a tagok jövedelme. Sok tej-—nagyobb jövedelem 1954-ben és 55-ben megfiatalították a tehén­állományt. Saját nevelésű üszőket állítottak be te­nyésztésre. Az ötliteres­­istállóátlag 1954-ben hétre, 1955-ben 10 literre emelkedett. A múlt évben pe­dig már­ a tizenöt jóltejelő szarvasmarhájuk is­­tállóátlaga elérte a 12—13 litert. Ez pedig azt je­lenti, hogy egy tehén ta­aily több mint 3000 liter tejet adott. Ezekből a szántókból, így első pillantásra bi­zony keveset lehet kiolvasni. A többi viszont an­nál világosabban beszél: Mint az imént láttuk, 1953-ban csak 30 fo­rintot tudtak osztani egy munkaegységre. 1954-ben­­mér 38, 1955-ben 43,70, a múlt éviben pedig öt fo­rint jutott munkaegységenként. Azt kérdezhetné bárki, hogy mi köze ehhez a szarvasmarhatenyésztésnek? Erre is könnyű fe­lelni. A termelőszövetkezet múlt évi bevételének 27 százalékát a tejeladásból és a szarvasmarha­­kin­alásból szerezték a tagok.. A munkaegységekre kiosztott öt forint 85 százalékát készpénzként vet­ték fel a Rohambrigád tagjai. Aki ért a mezőgaz­dasághoz, annak nem kell mondani, hogy az állat­­tenyésztés nélkül semmiképpen sem lettek volna erre­­képesek. Megették a holnapot ? Olyat is hallottunk, hogyha ezt meg is tették, bizonyára »megették a holnapot.« Ezt is megnéztük. Beszéljenek a számok, mi lett a semmiből: 1953-ben építettek egy 30 méteres kukoricagó­­rét. A következő évben 32 férőhelyes sertésfiazta­­tóval gazdagodott a csoport, 55-ben egy 24 méte­res pajta került a tsz gazdasági udvarára, a múlt évben pedig 60 férőhelyes tehénistállóba költöztet­hették az állatokat. Most egy 40 méteres pajtát és gépkocsigarázst építenek, megkezdték az önitató­­berendezés beszerelését az istállóba. És mindezt majdnem teljes egészében saját erőből, saját beru­házásból. S a következő szám, amely talán a leg­többet mutatja: 800 000 forint. Ennyi a csoport oszthatatlan, tiszta vagyona. Tanultak októberből Ugye, ezek után nem csoda, ha az októberi ese­mények sem tudták megingatni a tagok jövőbe vetett bizalmát? Pedig ugyancsak mesterkedtek egyesek. Már-már ott tartottak, hogy az egyéniek széthurcolják a tsz vagyonát, felosztják az egy táblában lévő földet. A tagok keményen a sarkuk­ra álltak. Azt mondták, amíg egy is életben van közülük, senki nem nyúlhat a közöshöz. Meg is maradt a csoport úgy, ahogy volt. Talán nem is helyes azt mondani, hogy úgy, ahogy volt, mert most sokkal gazdagabbak tapasztalatokban, mint azelőtt voltak. Megtanulták, hogy még mindig so­kan vannak, akik nem nézik jó szemmel a ter­melőszövetkezetüket, okulták, hogy csak úgy tud­nak továbbra is szilárdan megállni a saját lábu­kon, csak úgy tudnak boldogulni, ha nem állnak meg az eddig elért eredményeknél, hanem töret­lenül az egyenes úton mennek előbbre. Ez váltotta ki a legutóbbi közgyűlésen hozott határozatukat, amely­ben kimondták: saját neve­lésű állatokkal húszra növelik a tehénállományt. Ezzel elérik, hogy 100 katasztrális hold földre több mint 23 szarvasmarha jut, holott a megye ter­melőszövetkezeteinél alig haladja meg a tizes át­lagot. Nemcsak több tejet, több készpénzt jelent ez a Rohambrigád tagjainak, hanem több termést is. 1953 óta ugyanis minden talpalatnyi földjüket megtrágyázták, és a terméseredmények ezt nem is hazudtolták meg. A múlt éviben­ is — mint min­den más esztendőben — túlszárnyalták a község egyénileg gazdálkodó parasztjainak termésered­ményeit. Búzából például 13, takananánygabonfából ás kukoricából pedig holdanként 16 mázsás átlag­termésük volt.. Ezek után lehet vitatkozni, hogy vajon érde­mes-e szarvasmarhatenyészté­ssel foglalkozni egy termelőszövetkezetnek, még akkor is, ha az újjá­alakult ősz óta. Kérdezzék meg a zsebeháziakat, hogy erős akarattal, hozzáértéssel és jó kauika­­fegyelem­nek van-e határa az előrehaladásnak? Ők ezt terelik majd rá: ha mi meg tudtuk tenni a sem­miből, ti is megtehetitek az egy táblán, hiszen nek­­tek már van gyakorlatotok, el van vetve a takar­mánygabonátok, otthon vannak a kész állataitok, csak a közösbe kell vinni és tapasztalhatjátok, hogy megéri. Csak az nem követ bennünket, aki a saját s­ebének ellensége. (RJ) ­ Holnap megnyílik a győri medencés uszoda Ide hűvös tavasz, oda hűvös tavasz, a gyári medencés uszo­da nem vár tovább, június másodikén, vasárnap megnyílik, a­mint évek óta minden nyáron, most is szívesen várja ven­dégeit. A játszótér, a hinták, a nyújtó, a gy­űrűhinta, a mászórúd és a mászókötél már a helyén van. Az asztalosok és festők az utolsó padok és székek javításán, festésen dolgoznak. Az Élel­miszer Kiskereskedelmi Vállalat most rendezi be a büfét. Eb­ben a kis boltban játéktól a süteményig mindent lehet majd kapni. A Vendéglátóipar­ Vállalat boltja a teraszon már ké­szen áll. Az öltözőknél változás van. Bizonyára meglepődnek a vendégek, pedig ami fogadja őket, az csak nekünk, győrieknek új. A két földszinti öltözőben sem a férfiaknál, sem a nőknél nincsenek kabinok. Helyettük függönnyel elválasztott öltöző­­fülkék és hosszú fogasok vannak. Az új rendszerű öltözőben mindenki kap egy "összkomfortos" akasztót, amelyre minden ruhadarabját felakaszthatja. Az akasztós­ rendszer­ helykihasz­nálás szempontjából igen előnyös. Tavaly még egy-egy öltö­zőben 210­ szekrény volt, tehát csak ennyi ember tudta meg­felelő helyen elhelyezni ruháit. Az akasztós-rendszernél egy­­egy öltözőben 750 ember talál biztos helyet ruhájának. Előre­láthatólag jövőre az emeleti öltözőket is átalakítják és itt is akasztós-rendszert alkalmaznak. A medencés uszodában tehát minden rendben van. Most már csak a tűző napsugár, a meleg hiányzik, amely az embe­reket kicsalogatja a vízpartra és barnára süti fehér bőrüket. Országjáró tapasztalatcsere körútra indulnak a budapesti virágtermelő szakcsoportok tagjai A budapesti virágtermelő szak­csoportok, a Kinizsi és a Beloian­nisz Termelőszövetkezet kerté­szeivel közösen vasárnap or­szágjáró virágtermelési tapaszta­latcserére indulnak. A min­tegy 50—60 tagból álló küldöttség meg­látogatja a sztálinivárosi, a pécsi, a kaposvári, a balatonboglári, a keszthelyi virágtermelő kerté­szeket és az útjukba eső kísérleti gazdaságokat, hogy az ott szer­zett tapasztalatokat saját kerté­szeteikben is hasznosítsák. Betiltották a gombaárusítást! Győr Város Tanácsának keres­kedelmi osztálya június, elsejével kezdődően betiltotta a goa­baáru­­sítást a győri piacokon. Ez az in­tézkedés indokait, mert Győrben jelenleg nincs gombaszakértő, aki ellenőrizhetné a gombát. A gya­kori gombamérgezések miatt a tanács szakértőket képez ki, s ez mintegy három hetet vesz igény­be Erre az időre beszüntették a piaci és a háznál való gomba-áru­sítást. Az üzletekben továbbra is árusítható a csirából termesztett sampiongomba. Győr Város Tanácsa kér a vá­sárló közönséget, hogy a tilalom idején saját érdekében háznál és piacon ne vásároljon gombot.

Next