Kisalföld, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-01 / 126. szám
1937.fogrus 1. szombat. AZ ANTIKVÁRIUM• „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel" ... írhatná Dante után szabadon üzlete kapujára Kiss bácsi, a győri antikvárium népszerű vezetője. Hagyj fel minden reménnyel jámbor olvasó, lelkes diák, szép könyvek rajongója, mert hiába is határozod el, hogy csak vezetődöl és semmit sem vásárolsz, végül úgyis a pénztárba vándorol utolsó filléred. Mert lehet annak ellenállni, amikor olyan csábítóak néz rád egy első kiadású Petőfi, Landerer és Hackenast betűivel, vagy egy 1813-ban Bécsben kiadott Csokonai? — Adja el nettem Kiss bácsi ezt a Csokonait — Sönyörgök. — Régi vevő vagyok, jó vevő vagyok. — Nem lehet. A Csokonait X. tanár úrnak tettem félre, tíz is az övé, ez a magyar Vergilius. 1780- ban adták ki Rájniss József fordításában. Nincs szerencsém. Más vette meg Kisfaludy Aurorájának négy ritka évfolyamát, más kezébe került az ódon Biblia, melynek nagyszombati kötése a magyar könyvkötészet egyik remeke. De azért mégsem marad a pénz a zsebemben. Addig-addig nézelődöm, míg végül hosszas lelki tusa után táskámba kerül H. G. Wells világtörténete, Karinthy kiadatlan naplója és a kiváló francia író, Francis Carcot gyönyörű fametszetekkel illusztrált Villon életrajza, melynek első oldalán a szerző Ignotus Pálhoz írt sajátkezű ajánlása áll: „Cserébe a felséges tokaji borért Kiss bácsi most nem ér rá velem foglalkozni, mert gyűlnek a vevők az üzletben. Nézzük sorra őket. Egy öreg vasutas a Révai-lexikon kötetei között keresgél Anynyi pénze nincs, hogy egyszerre vegye meg az egész sorozatot. Apránként gyűjtögeti. Egy écsi földműves Jókai regényt vásárol. Egy csornai kőműves kalandos útirajzokat keres. De nézzük meg, mit vásárolt a tisztelendő úr, aki éppen most fizet a pénztárnál? Szovjet és orosz klasszikus regényeket csomagolnak be neki. — Bencés tanár — súgja a fülembe Kiss bácsi. — Minden újonnan megjelenő szovjet könyvet megvásárol. Kitűnően beszél oroszul. Ahogy böngészünk tovább tovább a könyvek között, lakattal lezárt polchoz érünk. Miféle ritkaságok lehetnek benne? — Ezt a polcot az Építők Kultúrotthona csináltatta. Időnként bejönnek az üzletbe, kiválogatják az őket érdeklő könyveket és bezárják ide, nehogy fondorlatos módon eladhassam. Amikor azután keret van rá, megveszik. De a fenti polcokon is végig csupa félretett könyv áll. Előfordul ugyanis, hogy a vevőnek megtetszik néhány könyv, de nincs rá pénze. Ilyenkor félreteszem, várok amíg összejön a pénz, mert nincs szívem megfosztani álmai netovábbjától. Ezt a hatalmas csomagot itt a Megyei Könyvtár, ezt a Megyei Tanács, ezt meg a TTIT számára tettem félre. Közben újabb és újabb csodák kerülnek elő és nagyon kell uralkodnom magamon, nehogy újból megszálljon a vásárlási láz. — Mondja Kiss bácsi, mi volt a legértékesebb könyv, ami megfordult az üzletében?- ,4 legnagyobb üzletet sajnos én rontottam el. Tavaly ilyenkor bejött hozzám egy fiatalember, félrehívott és ■megkérdezte, hogy mennyit adunk egy Corvin-Codexért. Megmondtam, hogy előbb hozza be, de hozzátettem azt is, hogy a tulajdonjogot igazolni kell. Ettől megrémülhetett, mert többé nem láttam. Most már sajnálom, hogy nem érdeklődtem meg kilétét . . . Talán egy rendkívül értékes és pótolhatatlan könyv veszett el. Csodálatos világ ez az antikvárium, bogaras böngészőivel, akik naphosszat állnak a létra tetején, hogy a legfelső polcok rejtelmei se maradjanak ismeretlenek; fanatikus rajongóival, akik sokszor egész fizetésüket hagyják itt a kultúra poros és nyomdafestékszagú oltárán. De az üzletvezetőt, a köztiszteletben álló Kiss bácsit is megfertőzte már a jó és szép könyv szeretete. Csodálattal nézi ő is a gyomai nyomda híres betűit, a debreceni és nagyszombati könyvkötészet remekeit. S a szive vérzik, amikor meg kell válni tőlük. Mert más a szenvedély és más az üzlet. — Nem bánom Kiss bécsi, ha a feleségem össze is szid érte, számolja még hozzá ezt a Tóth Árpádot is a többihez . . . K. Gy. Megjelent Rajz Jókai Mór Rokaczius utazásai című most megjelent könyvéből Kép Gydry Dezső, „Véreszerelem” cím ií#nnéh/»! KIS AL FÖLD A szerkesztőség elintézte vesztőségünkhöz küldött panaszt, leveléből úgy tűnt, hogy szociális körülményeit nem vették eléggé figyelembe az elbocsájtásnál. Szerkesztőségünk kérésére a MÁV illetékesei megvizsgálták a panaszt, s mivel azt jogosnak találták, azonnal intézkedtek is. Horváth Pált a MÁV újra alkalmazza, s ezzel nemcsak munkahelyét nyerte vissza, hanem munkaviszonyának folyamatosságát is. Ez pedig önmagában is fontos, hiszen Horváth Pál korát tekintve már nyugdíjjogosult lenne, ele a jogosultság eléréséhez szükséges tíz évi megszakítatlan munkaviszonyhoz még néhány esztendő hiányzik. Horváth Pál nevében is köszönjük a MÁV lelkiismeretes, gondos munkáját. Nemrégiben lapunk hasábjain kifogásoltuk, hogy a győri autóbuszok nincsenek felszerelve forgalomirányító világító táblákkal. A győri MAVAUT főnökség a napokban értesítette szerkesztőségünket, hogy a hiányolt táblák felszerelését megkezdik, s mire a korábbi sötétedés miatt szükség lesz rá, az összes autóbuszokat (a vidékieket is) ellátják forgalomirányító világító táblákkal. Március végén Horváth Pál bogyószlói lakos, vasúti munkást racionalizálták. A MÁV indokai alaposnak és elfogadhatónak látszottak, viszont Horváth Pál szerb * Ha jó Zsebeházán, jó másutt is ... Sok vita folyik mostanában termelőszövetkezeteinkben arról, hogy érdemes-e állattenyésztéssel foglalkozni. Leginkább az újjáalakult közös gazdaságok problémája ez, ahonnan szétvitték az állatállományt. Azt mondják ezekben a termelőszövetkezetekben, hogy nagy fáradságba kerül még egyszer úgy összehozni az állatállományt, hogy az jövedelmező legyen. Inkább a háztáji állatállományt fejlesztik naggyá, virágzóvá. Ez a vélemény adta a gondolatot, hogy megnézzünk egy olyan termelőszövetkezetet, ahol gondot fordítanak az állattenyésztésre, megvizsgáljuk, kiknek adjunk igazat. A zsebeházi Rohambrigád TSZ-re esett a választásunk. Hogy miért éppen erre? Rövidesen választ kap rá az olvasó. Igaz, hogy ehhez hat évre kell visszapillantani, de megéri! 1951 tavaszán húsz család határozott úgy, hogy kettes típusú termelőszövetkezeti csoportot alakít. Szétszórt parcellákon kezdték a közös gazdálkodást, igazuk lett azoknak, akik azt állították, hogy nemsokáig bírják így felvenni a versenyt a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel. Szerencsére maguk a tszcs tagjai is látták ezt. 1953-ban -amint a faluban mondják — átvedlettek harmadik típusúvá Nem tartottak titokban, hogy felfejlesztik az állatállományukat, így akarnak boldogulni. — Mit akarnak ezek tizenkért tehénnel? Azt gondolják, hogy elegendő az a gazdálkodáshoz? Másuk sincs, csak ez, s mégis van bátorságuk belekapni? A tsz tagjainak volt bátorságuk Pedig valóban nem volt még csak egy istállójuk se, ahova bekötötték volna az állatokat. Még a tagok között is volt olyan, aki nem hitte, hogy valaha is sikerüljön előbbre jutniok. Az 1953. évi zárszámadás legalábbis erre mutatott. Egy munkaegységre 30 forintot osztottak. Érdemes figyelemmel kísérni, hogy az állattenyésztés fejlesztésével párhuzamosam hogyan fejlődött, szaporodott, a tagok jövedelme. Sok tej-—nagyobb jövedelem 1954-ben és 55-ben megfiatalították a tehénállományt. Saját nevelésű üszőket állítottak be tenyésztésre. Az ötliteresistállóátlag 1954-ben hétre, 1955-ben 10 literre emelkedett. A múlt évben pedig már a tizenöt jóltejelő szarvasmarhájuk istállóátlaga elérte a 12—13 litert. Ez pedig azt jelenti, hogy egy tehén taaily több mint 3000 liter tejet adott. Ezekből a szántókból, így első pillantásra bizony keveset lehet kiolvasni. A többi viszont annál világosabban beszél: Mint az imént láttuk, 1953-ban csak 30 forintot tudtak osztani egy munkaegységre. 1954-benmér 38, 1955-ben 43,70, a múlt éviben pedig öt forint jutott munkaegységenként. Azt kérdezhetné bárki, hogy mi köze ehhez a szarvasmarhatenyésztésnek? Erre is könnyű felelni. A termelőszövetkezet múlt évi bevételének 27 százalékát a tejeladásból és a szarvasmarhakinalásból szerezték a tagok.. A munkaegységekre kiosztott öt forint 85 százalékát készpénzként vették fel a Rohambrigád tagjai. Aki ért a mezőgazdasághoz, annak nem kell mondani, hogy az állattenyésztés nélkül semmiképpen sem lettek volna erreképesek. Megették a holnapot ? Olyat is hallottunk, hogyha ezt meg is tették, bizonyára »megették a holnapot.« Ezt is megnéztük. Beszéljenek a számok, mi lett a semmiből: 1953-ben építettek egy 30 méteres kukoricagórét. A következő évben 32 férőhelyes sertésfiaztatóval gazdagodott a csoport, 55-ben egy 24 méteres pajta került a tsz gazdasági udvarára, a múlt évben pedig 60 férőhelyes tehénistállóba költöztethették az állatokat. Most egy 40 méteres pajtát és gépkocsigarázst építenek, megkezdték az önitatóberendezés beszerelését az istállóba. És mindezt majdnem teljes egészében saját erőből, saját beruházásból. S a következő szám, amely talán a legtöbbet mutatja: 800 000 forint. Ennyi a csoport oszthatatlan, tiszta vagyona. Tanultak októberből Ugye, ezek után nem csoda, ha az októberi események sem tudták megingatni a tagok jövőbe vetett bizalmát? Pedig ugyancsak mesterkedtek egyesek. Már-már ott tartottak, hogy az egyéniek széthurcolják a tsz vagyonát, felosztják az egy táblában lévő földet. A tagok keményen a sarkukra álltak. Azt mondták, amíg egy is életben van közülük, senki nem nyúlhat a közöshöz. Meg is maradt a csoport úgy, ahogy volt. Talán nem is helyes azt mondani, hogy úgy, ahogy volt, mert most sokkal gazdagabbak tapasztalatokban, mint azelőtt voltak. Megtanulták, hogy még mindig sokan vannak, akik nem nézik jó szemmel a termelőszövetkezetüket, okulták, hogy csak úgy tudnak továbbra is szilárdan megállni a saját lábukon, csak úgy tudnak boldogulni, ha nem állnak meg az eddig elért eredményeknél, hanem töretlenül az egyenes úton mennek előbbre. Ez váltotta ki a legutóbbi közgyűlésen hozott határozatukat, amelyben kimondták: saját nevelésű állatokkal húszra növelik a tehénállományt. Ezzel elérik, hogy 100 katasztrális hold földre több mint 23 szarvasmarha jut, holott a megye termelőszövetkezeteinél alig haladja meg a tizes átlagot. Nemcsak több tejet, több készpénzt jelent ez a Rohambrigád tagjainak, hanem több termést is. 1953 óta ugyanis minden talpalatnyi földjüket megtrágyázták, és a terméseredmények ezt nem is hazudtolták meg. A múlt éviben is — mint minden más esztendőben — túlszárnyalták a község egyénileg gazdálkodó parasztjainak terméseredményeit. Búzából például 13, takananánygabonfából ás kukoricából pedig holdanként 16 mázsás átlagtermésük volt.. Ezek után lehet vitatkozni, hogy vajon érdemes-e szarvasmarhatenyésztéssel foglalkozni egy termelőszövetkezetnek, még akkor is, ha az újjáalakult ősz óta. Kérdezzék meg a zsebeháziakat, hogy erős akarattal, hozzáértéssel és jó kauikafegyelemnek van-e határa az előrehaladásnak? Ők ezt terelik majd rá: ha mi meg tudtuk tenni a semmiből, ti is megtehetitek az egy táblán, hiszen nektek már van gyakorlatotok, el van vetve a takarmánygabonátok, otthon vannak a kész állataitok, csak a közösbe kell vinni és tapasztalhatjátok, hogy megéri. Csak az nem követ bennünket, aki a saját sebének ellensége. (RJ) Holnap megnyílik a győri medencés uszoda Ide hűvös tavasz, oda hűvös tavasz, a gyári medencés uszoda nem vár tovább, június másodikén, vasárnap megnyílik, amint évek óta minden nyáron, most is szívesen várja vendégeit. A játszótér, a hinták, a nyújtó, a gyűrűhinta, a mászórúd és a mászókötél már a helyén van. Az asztalosok és festők az utolsó padok és székek javításán, festésen dolgoznak. Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat most rendezi be a büfét. Ebben a kis boltban játéktól a süteményig mindent lehet majd kapni. A Vendéglátóipar Vállalat boltja a teraszon már készen áll. Az öltözőknél változás van. Bizonyára meglepődnek a vendégek, pedig ami fogadja őket, az csak nekünk, győrieknek új. A két földszinti öltözőben sem a férfiaknál, sem a nőknél nincsenek kabinok. Helyettük függönnyel elválasztott öltözőfülkék és hosszú fogasok vannak. Az új rendszerű öltözőben mindenki kap egy "összkomfortos" akasztót, amelyre minden ruhadarabját felakaszthatja. Az akasztós rendszer helykihasználás szempontjából igen előnyös. Tavaly még egy-egy öltözőben 210 szekrény volt, tehát csak ennyi ember tudta megfelelő helyen elhelyezni ruháit. Az akasztós-rendszernél egyegy öltözőben 750 ember talál biztos helyet ruhájának. Előreláthatólag jövőre az emeleti öltözőket is átalakítják és itt is akasztós-rendszert alkalmaznak. A medencés uszodában tehát minden rendben van. Most már csak a tűző napsugár, a meleg hiányzik, amely az embereket kicsalogatja a vízpartra és barnára süti fehér bőrüket. Országjáró tapasztalatcsere körútra indulnak a budapesti virágtermelő szakcsoportok tagjai A budapesti virágtermelő szakcsoportok, a Kinizsi és a Beloiannisz Termelőszövetkezet kertészeivel közösen vasárnap országjáró virágtermelési tapasztalatcserére indulnak. A mintegy 50—60 tagból álló küldöttség meglátogatja a sztálinivárosi, a pécsi, a kaposvári, a balatonboglári, a keszthelyi virágtermelő kertészeket és az útjukba eső kísérleti gazdaságokat, hogy az ott szerzett tapasztalatokat saját kertészeteikben is hasznosítsák. Betiltották a gombaárusítást! Győr Város Tanácsának kereskedelmi osztálya június, elsejével kezdődően betiltotta a goabaárusítást a győri piacokon. Ez az intézkedés indokait, mert Győrben jelenleg nincs gombaszakértő, aki ellenőrizhetné a gombát. A gyakori gombamérgezések miatt a tanács szakértőket képez ki, s ez mintegy három hetet vesz igénybe Erre az időre beszüntették a piaci és a háznál való gomba-árusítást. Az üzletekben továbbra is árusítható a csirából termesztett sampiongomba. Győr Város Tanácsa kér a vásárló közönséget, hogy a tilalom idején saját érdekében háznál és piacon ne vásároljon gombot.