Kisalföld, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-01 / 178. szám

Halálos ítéletet kért az ügyész Berger Sándor és dr. Tóth István vádlottakra — Pénteken mond ítéletet a népbírósági tanács — A dunántúli nemzeti tanács alvezéreinek, Berger Sándor, dr. Tóth István és dr. Csincsák Endre ellenforradalmi bűnperében a bizonyítási eljárás befejezése után az ügyész szerdán mondott vádbeszédet. Az ügyész vádbeszédének első részében utalt azokra a körülményekre, amelyek az ellenforradalom igazi arcát mutatták meg ebben a bűnperben is. Berger Sándor munkásságot és szocializmust emlegetett, ugyanakkor a népi demokrácia védelmi erejét, az Államvédelmi Hatóságot fegyverezte le. Míg dr. Tóth a munkásérdek képviseletét hangoztatta, kommunistákat rúgott ki állásaikból. Dr. Csincsák munkásszolidaritást kiabált, de sztrájkot szavaztatott meg a munkás-paraszt kormány ellen. Szavakban szocializmusról és munkáshatalomról beszéltek, valójában pedig leváltották a kommunista dolgozókat, s helyükbe a polgári restauráció képviselőit rakták. A vádbeszéd ismertette Berger Sándor, dr. Tóth István és dr. Csincsák Endre ellenforradalmi bűncselekményeit. Amikor Berger Sándor a főosztályt birtokába vette, az Államvédelmi Hatóság tagjait letartóztatta, akkor egy olyan mozgalomnak az élére állt, amely az álamhatalom egyik legfontosabb intézménye ellen irányult. Tehát az államhatalom megdöntését is célozta. Amikor bekapcsolódott a dunántúli nemzeti tanács hadseregszervező bizottságába, akkor egy olyan szervezkedésben válalt kezdeményező és vezető szerepet, amely hadseregnek célja, lett volna Szigethy ellenkormányát uralomra segíteni és a népi erőket megsemmisíteni, a proletárdiktatúrát fegyveresen megdönteni. A tanácsi v. b. üléseken ellenségesen támadott a párt és a kormány ellen, így egy olyan mozgalomban vállalt tevékeny részvételt, amely a munkásfiatalom, annak kormánya és pártja ellen irányult, azt volt hivatva megdönteni. — Dr. Tóth István, amikor a munkástanácsot úgy alakította ki, hogy abba az ellenforradalom szilárd támaszai kerültek, akkor egy olyan mozgalomnak az élére állt, amely kifejezetten az álamhatalom ellen irányult, a munkáshatalmat kívánta megdönteni. A kommunista dolgozók elleni hajszával, vagy a tanácsa vl, ülések törvénytelen határozataival, népellenes cselekedeteivel annak a szervezkedésnek volt a kezdeményezője, amely a tanácsi szervek, a végrehajtó bizottságok ellen irányult. A törvényes tanácsi szervek szétverésével, az új végrehajtó bizottságok szervezésével a kormány intézkedéseinek végrehajtását kívánta meggátolni. — Dr. Csincsák Endre, amikor a munkástanács koalíciós megalakítását kezdeményezte, akkor szervezője volt egy népellenes és államellenes szervezetnek, amelynek a munkássághoz, annak érdekeihez semmi köze nem volt. Éppen ezért, a későbbiekben a kommunistaüldözés egyik eszközévé vált ez a szerv. Amikor a sztrájk mellett foglalt állást, s ezzel megszavaztatta a kétnapos sztrájkot, akkor egy államellenes mozgalomnak volt az elindítója, amely a fiatal munkást-paraszt kormány ellen irányult — mondotta az ügyész. Ezután a Magyar Népköztársaság, az ország becsületes dolgozói, az elbocsátott és üldözött kommunisták, a meggyalázott és letartóztatott államvédelmisták nevében vádat emelt. Berger Sándort a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom és szervezkedés kezdeményezésének és vezetésének, dr. Tóth Istvánt a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének és szervezkedés kezdeményezésének, továbbá a társadalmi tulajdon hűtlen kezelésének bűntettével, dr. Csincsák Endrét a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének és szervezkedés kéz- |deményezésének bűntettével véd ] aota. " Az ellenforradalmi bűncselek- ményeket figyelembe véve, ezért a népbírósági tanácstól Berger Sándorra és dr. Tóth Istvánra a halál, dr. Csincsák Endrére pedig a legszigorúbb szabadságvesztés büntetését kérte. Az ügyész vádbeszéde után a védelem mondotta el a vádlottak enyhítő körülményeit. Berger védője enyhítő körülménynek kérte, hogy a csornai tanács szétverése közben a dolgozó parasztokat a termelés fokozására buzdította, s azt, hogy voltak olyan kezdeményvezései is, amelyek a közellátással, az oktatással és egyéb más fontos intézkedéssel foglalkoztak. Dr. Tóth István védője enyhítő körülménynek kérte, hogy a Megyei Tanács munkástanácsa »csak« gazdasági ügyekkel foglalkozott, a politikai ügyeket a nemzeti tanács intézte. Kérte: vegye figyelembe a népbírósági tanács dr. Tóth betegségét, amely az idegek működésére kihatással van. Dr. Csincsák Endre ügyében azt kérte a védő, hogy mérlegelje a népbírósági tanács, vajon Csincsák nem hivatali beosztásánál fogva sodródott-e az ellenforradalom szekértolói közé. Ma délután két órakor a vádlottak az utolsó szó jogán,szólnak a népbírósági tanácshoz. Az ítélethirdetésre pénteken kerül sor. Közeledik a vasutasnap , fokozódik a munkaverseny a GYSEV vonalán Augusztus második vasárnapján ünnepük országszerte a vasutasnapot. A vasutasok megbecsülését persze nemcsak a vasutasnap megtartásában érzik a GYSEV dolgozói, hanem más, részükre kedvező intézkedésekben is. Ilyenek: Balatonfenyvesen családi üdülőt építettek, a soproni vasutas dolgozók részére. Augusztus első napjaiban megnyílik a GYSEV igazgatóság épületében az újonnan épített, korszerű felszereléssel ellátott konyha. A kultúrterembe televíziós készüléket kapnak. A bizalom, a nagyrabecsülés nem egyoldalú. A vasutasok fokozottabb felelősségérzettel dolgoznak, hogy a nyers- és készáruval megrakott vagonok, élelmiszerek, építőanyagok határidőre érkezzenek a rendeltetési helyre. Július elsején a GYSEV vonalán dolgozó vasutasok versenyt indítottak a pontos szállítások és a személyvonatok menetrend szerinti közlekedésének biztosítására. Ha valaki azt mondaná: felesleges vállalást tenni a vonatok menetrend szerinti közlekedésére, az téved. Egy hónap telt el a vereényvallatások óta. Az egy hónap eredményét már számadatokkal ki lehet mutatni. A számok azt mutatják, hogy a késés most sokkal kevesebb, mint az elmúlt év ugyanezen időszakában és kevesebb annál is, mint az elmúlt hónapokban volt. Az újítások görbéje is felfelé ível. Júniusban már 21 újítási javaslatot küldtek be a GYSEV igazgatósághoz Sopronból és a vidéki szolgálati helyekről. A munkaversenyben a vidéki állomások dolgozói a megállók csínokítását, a várótermek tisztántartását is célul tűzték. Hogy a versenyben kol lesz a győztes? Még nem tudni. Annyi biztos, hogy a verseny győztesének felemelő érzés lesz, amikor majd a vasutasnapi ünnepségen a tevét kiáltják és az emelvényen ünnepélyesen átnyújtják a győztesnek járó pénzjutalmat. A vasutasnap előestéjén a soproni vasutasok az Ady Endre Művelődési Házban tartanak ünnepséget, ahol az ünnepi beszéd, a jutalmak kiosztása és előléptetések közlése után kultúrműsor tánc, vidám szórakozás várja a vasutas dolgozókat. KiSALPOtt» 1937. augusztus 1. estiédtar Pécsi őszibarack a szomszédos országoknak Az őszibarack termelés jó húsz évvel ezelőtt kezdett fellendülni Pécs környékén. A júliusi nap évről-évre kincset érlel a Mecsek lankáin. Dúsan rakott barackfák hívják magukra a figyelmet a hegyi ösvények és a dűlőutak mentén. Ez az illatozó, hamvas gyümölcs így nyár közepén legkedvesebb csemetéje a városi embernek. Nemcsak nálunk, de Európaszerte is. Ezért oly keresett cikk az őszibarack Budapesten, Bécsben és Prágában egyaránt. . Alig érik meg Pécsett az őszibarack, máris gondos kezek szedegetik és csomagolják, hogy jéggel hűtött kocsikban eljuttassák azt a távoli városok piacaira, a szomszédos országok lakóinak asztalára. A napokban is négy vagonnal vittek Csehszlovákiába. Újabb két vagon rakodását kezdték meg a pécsi főpályaudvaron. Ez a hat vagon exportbarack csak a kezdet. Körülbelül 20—25 vagon őszibarack indul útnak Pécs környékéről a szomszédos országokba. Az őszibarack zöme az elkövetkezendő napokban kerül elszállításra, amikor a világoshúsú Ford barack után elérkezik a magváváló, sárgahúsú J. H. Hole és az Elberta érési ideje is. Fejenként 3000 forint Ennyit nyert a 20. Lottó fordulóban egy négytalálatos szelvénnyel a Győri Állami Áruház tizenhat dolgozója. Tegnap délelőtt a takarékpénztárban ki is fizették a négyes találat után járó 48 000 forintot. A pénzt Wagner Kálmán üzletvezető, az áruház lottózóinak „vezére” vette át. A nyertesek pénzük egy részét a takarékban hagyták. Az áruházban szervezetten és kollektívan lottóznak. Öt lottózó csoport működik. Egy-egy csoportnak 20 tagja van. A nyerő csoportnak azért volt tizenhat tagja, mert most alakult. A kollektív lottózás Wágner Kálmán vezetésével folyik, aki megvásárolja és kitölti a szelvényeket. Mindent ő csinál és intéz, a többieknek csak hetenként a 3 forint 30 fillért kell átadni. Ő maga mind az öt csoportnak tagja és öt szelvénnyel is játszik. A nyereséget azután egyenlő arányban elosztják az egyes csoportok. A mostani 48 000 forintos tiszta nyereség még jobban növelte a lottózás iránti érdeklődést az áruházban. Wágner Kálmánnak, a „lottóvezérnek” úgy látszik, jó tippjei vannak. A 20. fordulóban is hajszálon múlott az ötös találat, a huszonötös szám helyett a huszonhatosat tippelték meg. Ha az ötödik tipp is jó, 35 000 forint jutott volna mindenkinek. A „lottóvezér” véleménye szerint érdemes lottózó csoportokat alakítani, mert sokkal nagyobb a nyerési lehetőség. Javul Sopron szikvízellátása A Soproni Ásvány és Szikvízüzem Sopron város ellátásán kívül Győr és Vas megye számos üzemét látja el védőitallal, a lithimnos balfi ásványvízzel. Az üzem állandóan fejlődik. A második negyedéves tervet 125 százalékra teljesítettük. Ezt az eredményt az üzem dolgozóinak szorgalmán kívül a munka jobb megszervezésével, az üzemi vezetés és a szakszervezet együttműködésével értük el. Az üzem fejlesztése során egy újabb vezeték bekapcsolásával biztosítottuk a zavartalan vízellátást. A múltban nagyobb kánikula esetén a vízhiány akadályozta a folyamatos termelést. A megnövekedett kereslet kielégítése céljából a szénsavas üdítőital gyártását újabb épület és gépek bekapcsolásával kívánjuk elérni. Az üzem távolabbi terve, hogy 1958-ban egy új üzemegységgel, jéggyárral gazdagítja Sopron üzemeinek számát. Ez a korszerű jéggyár lesz hivatva ellátni Sopron város egyre fokozódó szükségletét. Bella Ernő ab. elnök IYRI MAREK: ÍGY ANYA BESZÉL Azért mondom el önnek ezt a történetet, mert írással foglalkozik. Az ön dolga, hogy az én egyszerű szavaimat úgy írja le, ahogy ez írásban szokás. Adjon a szavaimnak annyi erőt és felháborodást, szomorúságot, s figyelmeztetést, amennyi egy ilyen írásműben csak lehetséges. Kell ez, mert akkor az emberek rádöbbennek, hogy mindaz, amit elmondok , valóság volt. Egy bérházban élek. Alig ismernek. Szobám két ablaka olyan utcára nyílik, ahová sohasem süt a nap. Függönyeim mögül a szomszéd ház falát nézem. Egyszer a házfelügyelőnő figyelmes lett a születésem évére, s azt mondja: — Ön tulajdonképpen egészen fiatal, csak a fehér haja miatt van. — Nem, én egyáltalán nem vagyok fiatal és ez nagyon sok minden miatt van. Ahogy mondta, oly furcsán nézett rám, mintha sajnálna. Ne sajnáljon engem senki, nem volt mindig ilyen az életem. Sőt! Boldogan éltem a férjemmel együtt. Aztán megszületett a gyermek, s jött a háború. Ez sem különös. Mindannyian, akik átéltük, nagyon jól tudjuk, milyen volt. De ezt nem találja úgy, hogy kevés ennyit mondani, háború. Csak egy szó, néhány hang, nem fejezi ki mindazt a borzalmat, ami benne van. úgy gondolom, csikorognia kellene, csattognia kellene, fájnia és bűzlenie kellene az összesült vértől és a puskapor szagától, s akkor még mindig nem lenne olyan, mint amilyen a valóságban volt. Ebben a háborúban harcolt az én férjem is. Nem fegyverrel, akkor még nem lehetett. Elfogták ... És halálra ítélték. Egyedül maradtam a gyermekkel. Kell, hogy megértsen két dolgot. A súlyát és a borzalmát a szónak: háború. Amikor minden emberi tevékenység értelmét veszti, amikor a halál az élőkkel kerül egy asztalhoz — és szemben a gyermek báját és gyengédségét, aki álmában összeszorítja apró öklét, mintha vissza akarná tartani az elröppenő álmot. Ezt is jól kell leírnia. Süt a nap a park gyalogösvényére. A gyermek játszik, zsivajog, énekel és ki hinné, hogy a gyalogösvény mögött légvédelmi árkokat ásnak és fáradt emberek néznek a földre. Vagy, a gyermek játszik, mulat a képeken: hajó a folyón, kocsi ostorral, emberek autón és a kéményseprő, aki mászik felfelé a létrán. — Mami, hol alszik a kéményseprő és ki oltja el a csillagokat... Mami, a nap nagyobb, mint az én tányérom? Minden gyermek gyönyörű szép, de akkor a legszebbek, amikor fáradt szempillájuk lecsukódik és a hajó, az autó, a folyó tovább él, mert a világ szépsége végtelen. Miért mondtam mindezt el? Mert láttam halálba menni gyermekemet. Rémült szemekkel, dermedten attól, ami körülötte történt, kéz a kézben mentek és oly kicsik, oly gyengék voltak. Az én kis fiacskám! Nem, ne féljen, nem fogok sírni! A sírást már régen elfelejtettem. Csak az iszonyat maradt meg! Az iszonyat pedig nem sír. Ezt is jól kell leírnia. Sivár, kietlen pusztaság. A sínek mentén országút kanyarog. Akkor láttam meg őket, amikor a többi asszonyokkal együtt, zárt vagonban a halálba vittek. Ők, rendeltetési helynek nevezték. Ahogy ott álltam a rácsos ablaknál, megláttam őket és köztük a gyermekemet. — Kisfiam — kiáltottam és a tudat utolsó felvillanásában még láttam, hogy hátrafordul. Aztán elvesztettem az eszméletem. Amikor magamhoz tértem, azt mondták: — A vagonból olyan éktelen asszonysírás hallatszott, hogy azonnal parancsot adtak az indulásra. Az anyák könnye ömlött, mint egy bővizű folyó. Nem lehetett elállítani se fenyegetéssel, se véréssel, se puskaropogással. Miért mondtam mindezt el? Mert egy új háborúról beszélnek. Az én ürességemet talán már nem változtatja meg semmi, de vannak még anyák, akiknek élnek a gyermekeik, akiknek gyermekeik éppen olyan édesen hajtják álomra a fejüket, mint az én kis fiacskám. Mondja meg nekik, hogy őrködöm! De ők is őrködjenek! Ha sétatereken, parkokban járok, én nem a játszó gyermekeket látom, hanem azokat, akik nem élték túl a háborút. A meggyilkoltakat, a halálba menetelőket látom. Meghallgatom figyelmesen, amit ezek az uszítók az új háborúról beszélnek. Háború? Nem, nem szabad háborúnak lennie! A gyermeklábak riadót dobolnak ellene. A háborúról beszélnek, de én csak gyermekcsacsogást hallok és a meggyilkoltak jajkiáltásait. Kitárom két karom, hogy feltartóztassam mindazt a borzalmat és ha szükség lesz rá, két kezemet, mely soha többé nem simogat gyermeket, ráteszem azoknak a torkára, akik a halált, a háborút akarják.