Kisalföld, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-01 / 229. szám
JL B&szélgge tés SALAI ABDIL KARIM egyiptomi festőművésszel A festőművész alacsony termetű. Dús, fekete haj. Szakállas, jellegzetes arab férfi. Egyike azoknak, akik ma az egyiptomi képzőművészetet képviselik hazánkban. A fővárosi tárlatnak Győrbe is elérkezett a híre, most itt van személyesen a siker egyik részese: Salah Abdel Karim. — Mi a jelenlegi helyzet az egyiptomi képzőművészetben? — A forradalom óta a kormány magas támogatásban részesíti a képzőművészetet. Az állam nagyon sok kiállítást rendezett és rendez a saját költségére. Igen nagy díjakat tűz ki egyes képzőművészeti pályamunkák sikeres megoldására és lehetőségeket biztosít külföldi tanulmányutazásra. — Ön milyen országokban járt eddig? — Franciaországban, Olaszországban, Angliában, Svájcban és most Magyarországon. Mondhatom nagyon jól érzem itt magam, nagyon tetszik a magyarok élete, az egész társadalom berendezése. Most valóban alkalmam nyílt meggyőződni a híres magyar vendégszeretetről. — Mi a véleménye az egyiptomi képzőművészetről ? — Nagy fejlődésnek indult hazánkban a képzőművészet. Ennek okát az imént vázoltam. Nálunk a művészet minden irányzata érvényesül. A naturalista, szürrealista, realista, kubista, futurista, dadaista és még számos más irányzat. Mégis két csoportba osztom a jelenlegi egyiptomi képzőművészetet: nemzetközi és népművészetre. — Melyiknek van nagyobb tábora ? — Erre nem lehet kategorikusan válaszolni. De egyet mondhatok: legyen az akármilyen irányzat, abban fellelhető az egyiptomi nemzeti jelleg. — Ön melyik képzőművészeti irányzatnak a híve? — A kubizmusnak. A kubista festészet az absztrakt művészet egyik műfaja. Ez az, amelyik legjobban megérthető a sok közül. A szemlélő látja és érzékeli a valóságot. Nemcsak a kifejezésmód, hanem a megérthetőség a legfontosabb. Nekem például kedvenc témaköröm a béke ábrázolása. Egyik művemen lányokat ábrázolok, amit galambok között jól érzik magukat. Mi a véleménye a jelenlegi magyar képzőművészetről? — Nagyot örülök annak, hogy ellátogathattam néhány magyar festőművészhez, grafikushoz, keramikushoz. Meggyőződtem arról, hogy nagyon modern műveket készítenek és jó úton haladnak. Egyet mondhatok: Én ismerem a mai képzőművészetet világszerte. Akiket meglátogattam a magyar kollégák közül, azokat a világ legjobbjai közé sorolhatom. Színmű Shaw-ról Dear Liar (Kedves hazug) címet viseli Jerome Kitty egyik színdarabja, amelynek alapját a Bernard Shaw és Patrick Campbell színésznő között lefolyt párbeszéd képezi. A nagy drámaíró Patrick Campbell részére írta a Pygmaliont. A színmű két felvonásból áll és csak két szereplője van: Shaw és Patrick Campbell. ni. A los-angelesi törvényszék tárgyalóterme ódivatú bútoraival a némafilmek bírósági jeleneteire emlékeztet. Bár Los Angeles kiterjedésére nézve az Egyesült Államok legnagyobb városa, törvényszéki épülete még abból a korból származik, amikor 10.000 lakosú kisváros volt. Ebben a vidéki tárgyalóteremben zajlik most az év legszenzációsabb pere, amely olyan neveket dob be a világsajtóba, mint Maureen O'Hara, Corinne Calver, Dorothy Dandridge, Errol Flynn és Robert élleheti. Ez a Confidential‘er. Az igazságszolgáltatás ínségére egyetlen egy dolog emlékeztet: az elnök fekete találja. Egyébként Herbert Walker bíró maga is nyugodtan alakíthatta volna a becsületes sheriff szerepét,a némafilmek hordnak egy boy-darabjaiban. Arthur Crossley, a vádlottak védője, kis kopasz ember, rendkívül eleven, miközben beszél, örökösen fel-alá járkál a vádlottak padja és a bírói emelvény között. A per hét férfi és öt női esküdt, a világ minden részéből idesereglett újságírók és a bejutásért órák hosszat sort álló 65 szerencsés érdeklődő jelenlétében folyik. A fővádlott a Confidential című folyóirat, amelyet rágalmazásért és a jó erkölcs megsértéséért fogtak perbe. Hálószobatitkot* 25 centért Óriási betűkkel áll a lap sárga-kék-vörös címlapján: »Rendkívüli szenzáció.« Az első oldalon ezt olvassuk: „Sehol másutt nem olvasható történetek, olyan tények, amelyeket óriás lapok nem mernek megírni’1. A továbbiakban feltűnő szedés, provokatív fényképek, lármás címek: „Ava Gardner hálószobájában“, avagy Nanczy Kelly gépkocsijában gyakorolja szerelmes szerepeitElső pillantásra ilyenek a kéthetenként megjelenő Confidential számai. A Confidential azt állja: 25 centért nemcsak Hollywood hanem a Broadway és a legjobb newyorki, washingtoni és bostoni társaság egész intim világát leleplezi. A tényeket csak sejtteti, de nagy betűkkel kiírja a szereplők nevét, akiket lehetőleg a legismertebbek közül választ ki. Népszerűségét annak köszönheti, hogy a sztárok kalandjai utóbb mind igaznak bizonyultak. Persze, világraszóló pert még azesetben sem lett volna érdemes indítani, ha a lap példányszáma 1957. márciusában nem lett volna 3 millió 369.954 és ha két esztendő óta nem olvasná havonta kétszer hárommillió amerikai. Igaz, a Life, a Saturday Evening Post és Look nagyobb példányszámban jelenik meg, de ezt csak előfizetőiknek köszönhetik. A Confidential előfizetőinek száma sohasem haladja meg a 30 ezret, mertsokan azok közül, akik az utcán névtelenül vásárolják meg a lapot, szégyelnek magukat, ha a lapkihordó az asszony és a gyerekek jelenlétében tenné le az asztalra a botránymagazint. Csak egy ember van, aki nem látja sötét színben a Confidential üzelmeit: Daniel G. Ross newyorki ügyvéd, akit a védelem idézett meg tanúként. Szerinte a Confidential nem rágalmaz, hanem csak leleplezi egyes körök ocsmányságait. Azt mondja, az általános érdeklődés a lap iránt annak köszönhető, hogy a szokványos filmmagazinokban rózsás képekben bemutatott világ helyett a közönség itt „a vitriolos igazság“ valóságos színében látja a sztárok életét. Per a főszereplő távollétében Clarence Linn ügyész félbeszakítja: — Mister Ross, olyan biztos ön abban, hogy a Confidential mindig igazat ír? Maga csak tudja, lévén a lap jogi tanácsadója? Nem olvas el minden cikket, mielőtt nyomdába kerül? Ross az ügyvédek szokott műfelháborodásával tiltakozik: az ő Harrisson barátja, a lap alapítója és tulajdonosa komoly fiú, aki nem vádol senkit alaptalanul. Harrisson nevére a közönség fészkelődni kezd. Néhányan előrehajolnak, hogy lássák, hol ül. Fölösleges igyekezet. Harrisson nincs itt. A los angelesi per a főszereplő távollétében folyik. Nem kétséges: Bob Harrissonnak van a legtöbb ellensége az Egyesült Államokban. Pedig aki nem ismeri, becsületes kiskereskedőnek nézhetné. Ártatlan, képe azonban elképesztő reklámszomjat leplez. Harrissonnak mindegy, hogy jó-e, vagy rossz, csak az a fontos, hogy amikor reggel felébred, tudja: már mindenfelé beszélnek róla. Pályája kezdetén — egy hollywoodi kis hírügynökségen dolgozott — még semmi sem sejtette, hogy egykor olyan közismert és gazdag lesz, mint ahogy azt magában elhatározta. Egy szép napon megalapította a ,.Beauty Paradox* című olcsó folyóiratot, amelynek címlapján ,,csaknem'' meztelen nők képeit közölte, ezért „csaknem" lecsuktak. Nem sajnálta a fáradságot: napi 14 órát dolgozott és szükség esetén modellt is állt a különböző botrányképekhez, mint megvert, vagy feleségét verő férj. Legjobb árucikk — a botrány ..Legóriásibb'' ötletét a Refauver-bizottság egyik televíziós adásának köszönhette: a gengszterek rémtetteit leleplező adásból neki az tűnt fel a legjobban, hogy milyen gyenge a törvény a bűnözőkkel szemben. És rájött, hogy Amerikában a botrány a legjobb árucikkek közé tartozik. Néhány héttel később napvilágot látott a Confidential első száma. Harrisson először „családi ügyként“ igyekezett megoldani botránykrónikájának szerkesztését: két nővérét egyik sógorát, unokahúgát és annak férjét állította be az apró munkákra. Hogy Hollywoodból megfelelő híranyagot szerezzen, megalakította a „Hollywood Research" elnevezésű, állítólag irodalmi hírügynökséget, anélkül azonban, hogy annak a Confidential-lel bármilyen jogi kapcsolata lett volna. Hogy még a gyanút is elkerülje, a Confidential irodáit New-Yorkban rendezte be, a Broadway közelében. (Folyt. köv.) Botrány Hol Ianoodlua ii — Irta: Guillaume Hanoteau — Nagy nevek — nagy botránya Hideg, melegdauert, DAUERSZALONBAN Modern frizurák, hat gyógykezelési tanácsadó nyitva: 8—18 óráig. LÉGMAN GYULA nősfodrász Gorkij u. 47. (volt Teleki kaszárnyával szemben.) K 15 al * OlU NÉHÁNY SORBAN Shakespeare szalmakalapban Jelentései érkeztek arról, hogy a Connectiont állambeli Stratfordon, Houpatahichban cowboy ruhákban és spanyol pofaszakállal adják elő Shakespeare: Sok hűhó semmiért című darabját. A rendezők a darab színhelyét az olaszországi Messinából áthelyezték a texasi határterületre, egy hasonló nevű képzeletbeli városba. A new-yorki kritikusok tetszéssel fogadták a darabot és jóllehet a klasszikusok hívei a homlokukat ráncolják, úgy látszik az álköltött darab mégis nagy sikert fog aratni. Egyébként a színház, amely bemutatta a Sok hüllő semmiért új változatát, az eredeti Globetheatre mintájára épült. * Új marxista folyóirat jelenik meg Angliában Az Angol Kommunista Párt végrehajtó bizottsága bejelentette, hogy október 1-től Marxizmus ma címmel új folyóiratot jelentet meg. A párt új elméleti folyóiratának főszerkesztője, John Gallen, a párt főtitkára lesz. A lap megjelentetésével kapcsolatos közlemény hangsúlyozza: A szerkesztő bizottság célja :"elősegíteni a marxista gondolkodásmódot számos érdeklődési területen és bátorítani a lehető legszélesebb körű vitára.« Film készült Lon Chaney életéből Londonban Ezerarcú ember címmel filmet készítettek Lon Chaneynek, a némafilmek nagy sztárjának életéről. Chaney játszotta például az Operaház fantomja című film főszerepét. Az Ezerarcú ember címszerepet James Cagney alakítja. Cagney kiváló tolmácsolásában kifejezésre jut, hogy Chaney, akinek mindkét szülője süketnéma volt, mennyire átérezte a testi fogyatékosságban szenvedő emberek súlyos helyzetét. Kiválóan tudta filmre vinni a »csúnya kacsa« agóniáját, amely tudja, hogy sohasem lehet »hattyúvá.« 1987. október 1. Az operettkedvelő közönség örömmel üdvözölheti rövidesen a keletnémet filmgyártás új alkotását, a Millöcker Koldusdiákjából készült színes DEFA-filmet. A Koldusdiákot a városligeti Tómozi szélesvásznán adták elő nagy sikerrel, s rövidesen forgatják a normál méretű filmszínházakban is. Kevés az óvoda Angliában Az angol oktatásügyi minisztérium 1956. évi jelentése szerint, Angliában és Walesben mindöszsze 465 államilag fenntartott óvoda van és ezeket 23 322 gyermek látogatja. Ezenkívül egyes elemi iskolákban is van óvodai foglalkozás. Múlt évben mintegy 156 017, öt éven aluli gyermek járt az elemi iskolák óvodáiba. Ezek az óvodák ingyenesek. Van ezenkívül még további 547 egésznapos óvoda, amely az egészségügyi minisztérium hatáskörébe tartozik, de itt magas díjakat vetnek ki a szülőkre. Egybevetve, Angliában és Walesben körülbelül 207 000 öt éven aluli gyermek részesül óvodai oktatásban. Új óvodákat egyáltalán nem építenek és a kormány nem szándékozik felemelni az elemi iskolákban működő óvodai osztályok számát sem.