Kisalföld, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-01 / 256. szám
1957. november 1. péntek. A dunántúli nemzeti tanács ellenforradalmi cselekedetei A Debrecenbe küldött távirat i Olvasóink az eddig leírtakból megértették, miként szőtte hálóját egyre szerteágazóbbá az ellenforradalom győri vezérkara. Néhány nap leforgása alatt a győri nemzeti tanács megyei, majd dunántúli nemzeti tanáccsá fejlődött. A hatalom megszilárdításához a dunántúli nemzeti tanácsnak, mint ellenforradalmi kormánynak, szövetségesekre is szüksége volt. Ebből a célból feltámasztották a szociáldemokrata pártot. Természetesen gondoskodtak arról, hogy annak vezetése a hírhedt jobboldali munkásárulók kezébe kerüljön, így lett a Győrött megalakult szociáldemokrata párt vezetője Szabó György és Udvaros István. Hasonlóképpen létrehozták a kisgazdapártot is. A kisgazdapárt tevékenységéből lehet a legvilágosabban megállapítani, hogy a legfőbb törekvés az ellenforradalom támogatása, konszolidálása volt. A győri kisgazdapárt számos körlevelet és határozatot juttatott el alakuló alapszervezeteihez. Ezekben a körlevelekben programot adott a magántulajdon alapján álló ipar és kereskedelem visszaállítására. A szociáldemokrata párt és a kisgazdapárt megalakulásával egy időben elkezdődött egy egész sor más reakciós párt szervezése is. A „Petőfi" párt, a forradalmi ifjúság pártja, a nyilaskeresztes párt, a Barankovics-féle párt és más reakciós pártok élesltek újjá. A Győrött székelő dunántúli nemzeti tanács magasabb „szempontokra” hivatkozva, távírógépen javaslatot továbbít Miskolcra, amelyben kifejti annak célszerűségét, hogy alakítsanak nagyobb területű nemzeti bizottságot. A dunántúli nemzeti tanács javaslata egyebek között arra is utal, hogy a nagyobb területű bizottság létrehozásával adódik az a lehetőség, hogy a szükségnek megfelelően katonai erejüket gyorsabban tudják mozgósítani. A dunántúli nemzeti tanács javaslatának megvalósításához Borsod megyében hozzá is fogtak. A miskolciaknak küldött üzenet újabb bizonyíték arra, hogy a Győrött megalakult dunántúli ellenforradalmi központ, joggal mondható ellenforradalmi kormánynak, amely most már nemcsak saját területén, hanem az ország más területén is, ha közvetett úton is, de élénk tevékenységet fejtett ki. A Sajtó és Tájékoztató Iroda távíró gépén természetesen nemcsak Miskolcra, hanem más városokba is küldenek üzeneteket. Az egyik ilyen üzenetváltás alkalmával a debreceni nemzeti tanács közölte, hogy kétszáz székely csatlakozott a „forradalomhoz”. A debreceniek megkérdezték, milyen szerepet adjanak a székelyeknek. Győrből azt a választ adták, küldjék őket Romániába azzal a megbízatással, hogy szervezzék meg ott is a „demokratikus forradalmat”. Ez a rövid távírógépes üzenet — amelyet november 4-e után Debrecenben megtaláltak — sokatmondóan bizonyítja, hogy a dunántúli nemzeti tanács vezérkarát, Szigethyéket milyen szándékok vezérelték. Azt akarták, hogy ne csak Magyarországon pusztuljon a dolgozók hatalma, hanem a szomszédos népi demokráciákban is. Lángra akarták lobbantani az egész szocialista, tábort. Ez tény, melyet a Debrecenbe küldött üzenet kézzelfoghatóan bizonyít. Adebrecenieknek küldött üzenet arról is tanúskodik, hogy a dunántúli nemzeti tanács nyugati tanácsokból táplálkozott, hiszen mindenki tudja, hogy a Szabad Európa, az Amerika Hangja és más nyugateurópai uszító hírügynökségek már 1956 október 23. előtt és azt követően is a népi demokráciák ellen általános támadásra mozgósítottak. Távírógépen utasítást küldtek a szekszárdi nemzeti tanácsnak is, amelyben felszólították, hogy a helyi rádió szüntesse be az önálló műsor sugárzását és helyette erősítse a Szabad Petőfi Rádió Győr adását. A távírógép a dunántúli nemzeti tanácsnak hasznos szolgálatot tett. Mindemellett hírek, információk nemcsak távírógép útján érkeztek. Felhasználták e célra a távbeszélő készülékeket is és nem utolsósorban a városba érkező ellenforradalmárokat. Ezek tájékoztatást adtak arról, hogy Budapesten és az ország más részein hogyan alakul a politikai helyzet. A nemzeti tanács október 25-e után kiépíti kapcsolatait a nyugati országokkal. Ezt elsősorban a sűrűn beözönlő nyugati hírszerző ügynökök felhasználása útján valósítja meg. November 1-én pedig már arra is elérkezettnek vélte az időt, hogy megbízottjait külföldre küldje. Klauz Sándor, a magyar parasztszövetség szervezője, dr. Timafi László középikolai tanár, Mitai Sándor, győri múzeumigazgató és Tihanyi Árpád, gépkocsin Bécsbe utaztak. Bécsben a dunántúli nemzeti tanács megbízásából összeköttetést teremtettek az osztrák parasztszövetség vezetőjével. Ennek az utazásnak tehát egyik célja az volt, hogy a Magyarországon újjászervezendő parasztszövetséghez az osztrák Bauerband tapasztalatait megismerjék, illetve átvegyék. Ezenkívül természetesen arra is gondoltak, hogy Bécsben a nyugateurópai diplomáciai képviseletekkel erősítsék kapcsolataikat. Nem árt ismételten is rámutatni arra, hogy a parasztszövetség tulajdonképpen milyen szerv is volt. Hosszú időn keresztül a kisgazdapárt reakciós jobbszárnya irányította és azt a feladatot töltötte be, hogy a falvakban a kulákok hatalmát biztosítsa. Az osztrák Bauerbundnak ma is ez a feladata. November elején a dunántúli nemzeti tanács ismét fel akarta támasztani a hírhedt magyar parasztszövetséget. Egyébként Szigethy november 4-e után is rendületlenül kitartott a parasztszövetség létrehozása mellett. (Folytatjuk.) Fokozatosan vezetik be a műhely és mezőgazdasági gyakorlatokat az általános iskolákban A korszerű követelményeknek megfelelően, az általános iskolákban fokozatosan rendszeresítik a műhely-, illetve a mezőgazdasági gyakorlati oktatást. A gyakorlati oktatást — kísérletképpen — néhány iskolában már az 1956—57. tanévben bevezették. Az ilyen iskolák számát az idei tanévben tovább növelték. A tervek szerint az általános iskolák felső tagozatában — az új tantervek életbeléptetésével — a jövő tanévtől kezdve fokozatosan mindenütt tartanak majd műhelygyakorlatokat, illetve mezőgazdasági gyakorlatokat, ahol biztosítani lehet a felszerelést és szaktanárokat. A tervek szerint 1958 szeptemberében mintegy 500 iskolában kezdik el a gyakorlati oktatást. Először a mezőgazdasági gyakorlatok rendszeresítésében lehet nagyobb lépéseket tenni, hiszen jelenleg már mintegy 1500 iskolának van gyakorlókertje. A gyakorlati oktatáshoz szaktanárokat képeznek, hároméves nyári tanfolyamon. Szükségesnek látszik az is, hogy a pedagógiai főiskolákon a gyakorlati foglalkozást tanító tanszékeket állítsanak fel. A gyakorlati képzés megfelelő anyagi és személyi ellátása sokmillió forintos befektetést igényel. KISALFÖLD A munkások az egész világon közös célért küzdenek Készei Károly a Szakszervezetek Megyei Tanácsa elnökének nyilatkozata a Kisalföld munkatársának Készei Károly elvtárs, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke résztvett a Lipcsében megtartott Szakszervezeti Világszövetség IV. kongresszusán. Miután visszatért városunkba, ebből az alkalomból a Kisalföld szerkesztőségének munkatársa felkereste őt és beszélgetést folytatott vele. A beszélgetés teljes szövegét az alábbiakban közöljük: Miben látja legnagyobb jelentőségét és eredményességét az SZVSZ kongresszusa munkájának ? A Szakszervezeti Világszövetség IV. kongresszusa megfelelt annak a hatalmas várakozásnak, amely a tanácskozást megelőzte. A szakszervezeti életben, világviszonylatban ez volt a legnagyobb kongresszus, amelyet méltán nevezhetek a világ dolgozói parlamentjének. Az Északamerikai Egyesült Államok szakszervezeteit kivéve, ténylegesen ott volt az egész világ. A 160 millió szervezett dolgozóból több mint 105 millió szervezett dolgozó küldte el 806 küldöttét. Ezen a tanácskozáson 17 millióval több dolgozót képviseltek, mint a legutóbbi kongresszuson. Ez mutatja, hogy a Szakszervezeti Világszövetség minden imperialista és egységbontó törekvés ellenére, állandóan erősödik és növeli tömegbefolyását. Az elmúlt négy év alatt a Szakszervezeti Világszövetséghez tartozó szakszervezeti szervek létszáma 12 millióval növekedett A kongresszuson számos — a Szakszervezeti Világszövetséghez nem tartozó — szervezet is képviseltette magát. A kongresszust külön jellemzi az a tény, hogy ezen a küldöttek nemcsak a vitában vettek részt egyenrangú félként, hanem a határozatok meghozatalában és a vezető szervek megválasztásában is. Ebben volt a kongresszus egyik jelentősége és hatalmas ereje. A több mint 800 küldöttnek körülbelül fele olyan képviselő volt, aki nem tartozott a Szakszervezeti Világszövetséghez. Az ilyen összetétel és az ott alkalmazott demokratizmus tette lehetővé, hogy a kongresszus választ adott a nemzetközi munkásmozgalom legégetőbb kérdéseire és problémáira. Megjelölte ,az utat, amit a világ szakszervezeti mozgalmának tenni kell a béke, a leszerelés, a német kérdés és a szakszervezeti egység érdekében. Milyen tapasztalattal, tanulságokkal tért vissza Lipcséből? A legnagyobb tanulság és tapasztalat számomra az, hogy a munkások a világ valamennyi részén közös célokért küzdenek. Minden rosszindulatú híreszteléssel ellentétben, a szocialista tábor iránti ragaszkodás és szeretet igen erős a nemzetközi munkásmozgalomban. Ezen a kongresszuson különböző fajú, nézetű és vallású küldöttek vettek részt. Voltak különböző vélemények is, de a Szovjetunió és a szocialista tábor szeretetében valamennyien egyek voltak. Másik tanulság az, hogy a munkásokkal és azok képviselőivel — még ha különböző nyelven beszélnek is, még ha egyes részkérdésekben mások is a vélemények — együtt lehet és együtt kell dolgozni, ha eredményt akarunk elérni. Én úgy érzem, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom sok kérdésben nem foglalkozott úgy a Szakszervezeti Világkongresszus és a hozzátartozó különböző szervek tevékenységeinek ismertetésével, mint ahogy azt megérdemelte volna. Talán ez az egyik legsürgősebb pótolni valónk. Igen sokan elmondották, hogy a magyarországi ellenforradalom nemcsak a magyar munkások ügye, rájuk is tartozott, ők is érezték hatását, nekik is komolyan kellett harcolni abban az időben. Úgy érzem, valamennyi magyar munkás kötelessége — elsősorban a szervezett munkásoké —, hogy annak a szeretetnek és bizalomnak, amelyet a világ dolgozói irántunk táplálnak, jobban megfeleljünk a jövőben. • Most nem mint szakszervezeti funkcionáriust, hanem mint magánembert kérdezzük: • Milyen élményt szerzett a Német Demokratikus Köztársaságban ? A Német Demokratikus Köztársaság helyzetét, problémáit és eredményeit értékelni igazán csak akkor lehet, ha kint személyes tapasztalatot szerez néhány alapvető kérdésben az ember. Egy ország, melyet egyik oldalon a szocializmushoz való ragaszkodás, komoly szocialista vívmányok jellemeznek, a másik oldalon egyre újjáéledő német militarizmus, sőt a revans-politika. Az egyik oldalon hatalmas építő, nevelő tevékenység a szocializmus érdekében és e téren a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói, vezetői komoly eredményt értek el Egy ország, amely ottmaradt jelentős ipar nélkül — hiszen a német ipar 90 százaléka Nyugat-Németországban volt — egy ország, amely igen komoly háborús károkat szenvedett, mégis egy sor területen jóval több eredményt tud adni, felmutatni, főleg szociális, kulturális téren, mint a nyugati megszállás alatt lévő rész. A Szakszervezeti Világszövetség kongresszusát követően Lipcsében nagygyűlés volt. A nagygyűlésen 100 ezer ember vett részt. Azt, hogy az emberek eljöttek, meg lehet szervezni — ez nem is nagy művészet —, de azt a hangulatot, azt a légkört, amely e nagygyűlést jellemezte, nem lehet szervező munkával elérni. Azt az ünneplést, azt a szeretetet, amely a küldötteket a nagygyűlésen is körülvette — nem lehet előkészíteni. A proletárnemzetköziséget érezni kell az embereknek, s mi ott megéreztük, hogy Lipcse dolgozói nagyon szeretik a világ dolgozóit, a világ munkásait, képviselőit. Érdekes benyomást szereztem a fiatalok neveléséről , amiről külön is sokat lehet beszélni. Erről csak annyit, a német fiatalok udvariasak, előzékenyek és műveltek. Vagy a német nők, akik valahogy nőiesebbek és szerényebbek, mint a mi asszonyaink. Igen tanulságos és érdekes volt, amit Berlinben, a mesterségesen kettéosztott városban láttunk és tapasztaltunk. Örökké emlékezetes marad a számomra az a megbeszélés, amelyet illegálisan ottlévő nyugatnémet munkásokkal folytattunk, akik elmondották mi a való helyzet ott, mi az igazság a nagy konjunktúrából és a magyar disszidensek áradozó leveleiből. Ezek mind olyan kérdések, amelyekről egyébként a közeljövőben számos helyen tartunk élménybeszámolót. A gyűlésen majd részletesen ismertetem tapasztalataimat, hogy megyénk minél több dolgozója szerezzen tudomást ezekről a kérdésekről. Bősárkányban szájára vette a falu népe, hogy kirúgták állásából a harangozót. Nem kocog már végig többet a falun az öreg Horváth Gábor a négy és az ötórai ébresztőt húzni. Huszonegy évig jó volt harangozónak ...A plébános úr azt ígérte, öreg napjaiban gondoskodik róla a harangozásért. Az ígéretből nem lett semmi, a plébános úr az ellenforradalom idején eltávozott Nyugatra. Jelenleg Adrián Vilmos káplán úr vezeti a plébániát. Valami miatt összekülönbözött a harangozó felesége Orzse nénivel, a plébános gazdaasszonyával és ennek az öreg Gábor bácsi itta meg a levét. Kimondták a káplán úrék a szentenciát — ne jöjjön többet Gábor bácsi, majd harangoz más. Az öreg harangozónak tehát fel is út, le is út... A társadalombiztosítónál keresi igazát a plébániával szemben, hogy valamennyi öregségi díj-hoz jusson addig, amíg el nem kíséri őt is a harangozó. A másik, amiről mindenki tud, az a káplári úr és az örzse néni módszere. A káplán úr tudtával örzse néni, a hűséges raktáros szerepét tölti be annál a törvényellenes termény és más élelmiszergyűjtésnél, amellyel felcserélték az egyházi adó fizetését. Van aki mukkanás nélkül odaadja a kis tarisznyára, vagy a fél zsák élelemre valót, nehogy elkárhozzon. Vannak azonban okosabbak, akik azt tartják: az enyémből ugyan nem eszik a pap! Ha pénz nem kell neki az egyházi adóba, mást nem adok, mert tavaly is az így összeszedett felesleget Csornán értékesítették a plébános úrék. Nem kell sokat gondolkodniuk a bősárkányi embereknek azon, hogy rájöjjenek: vizet prédikál a papjuk, de ő maga bort iszik. — Irgalmasságról prédikál — szomorúságot okoz. (re) AZ ELBOCSÁTOTT HARANGOZÓ ÉS A PAPI DÉZSMA