Kisalföld, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

=Mo^a«jiijr^^Sterila. KISALFÖLD akz vége a Vagongyárban mz év utolsó napján a Vagongyár részleteiben is teljesítette éves tervét, amelyet globálisan, —az iparágon belül elsőnek — már december 10-én teljesített. Eredményes volt ez az esztendő a Vagongyárban, mert a vállalat tervét, mind késztermékben, mind a jövő évi munkát nagyon befolyásoló félkészáruban túlteljesítette. Ezen belül is külön ki kell emelni az exportgyártásban elért eredményt. A vállalat befejezett termelésének mintegy 65 százaléka volt az idén exportgyártmány, s export tervét a Vagongyár 27 millió forinttal túlteljesítette. A jövő évi új, nagy feladatokhoz sok sikert kívánunk a gyár minden dolgozójának. A népfront soproni aktívaülése Szombaton, december 28-án délelőtt a Soproni Városi Tanács üléstermében aktívaértekezletet tartottak a városi és járási nép- front-bizottságoik küldöttei, Bihari László, a Hazafias Népfront országos titkárának vezetésével, aki részletes előadásában ismertette a népfront-mozgalom újjászervezésének körülményeit, célkitűzését, és a sorom következő feladatokat. A magyar nép további fejlődésének biztosítása elszánt és türelmes munkát igényel, s a haladó erők szoros összefogását a haza külső és belső ellenségei ellen. A népfront csak akkor lehet erős, ha valóban a nép legjobbjai, a népi hatalom megteremtői, vagyis kommunisták vezetik. De korántsem elszigetelten, hanem szoros együttműködésben a becsületes pártonkívüliekkel Az újjáalakult népfront ■ céljának és törekvéseinek eléréséhez jelen körülmények között a kötetlen mozgalmi forma a legcélszerűbb. Politikai keret ez a mozgalom, amelyben minden párttag és minden pártonkívüli, vagyis az egész nép politizálhat. A kommunista vezetés lesz azonban a biztosíték arra, hogy a politizálás olyan közszellemet arakítson ki, amelyben kádáratkarodik majd a nép iránti hűség és a munkásosztály vezető szerepe. Megbeszélésekre és egészséges vitákra lesz lehetőség, annak elismerése és leszögezése mellett, hogy az ország vezetése ma feltétlenül a dolgozó nép és a haza ügyének szolgálatában áll. A Hazafias Népfront-mozgalom bizottságai szoros együttműködést akarnak teremteni az ifjúság és a nők demokratikus mozgalma ! BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN : minden kedves ismerősének és megrendezéseinek PETE LÁSZLÓ kovácsmester, Győr, vas. Ifjúságunk erkölcsi nevelése, szakmai fejlődése éppen olyan fontos feladatok, mint dolgozó parasztságunkat megismertetni a korszerű mezőgazdaság legjobb, haladó módszereivel. Haladó hagyományaink ápolása is népfrontfeladat, melybe egyformán beletartoznak nemzeti éstörténelmi évfordulóink megünneplése mellett, a nemzetközi munkásmozgalom jubileumairól, eseményeiről való megemlékezések is. Sopronban is békét akar a dolgozó nép. A város a történelem, folyamán számteltam fejlődési szakaszon ment keresztül. Napjainkban itt is vannak helyi problémák és tennivalók a nép életének jobbá tételére. Mintha csak egy régi mesefilm kockáit pergették volna le szombaton Tápon. Ki tudná megmondani, hány esztendőn keresztül tevődtek össze apró mozaikokból, népszokásokból a lakodalmi köszöntők és tréfák. Születtek az emberek, megöregedtek, elhaltak, de fiaiknak, unokáiknak hátrahagyták örökségül azokat az ízes verssorokat, amelyekkel elindulnak a házasélet útján. Most is két fiatal készülődik, hogy ezután jóban, rosszban együtt éljenek le egy életet. Varszes Lajos, a vőlegény, a falu egyik végében, menyasszonya, Kiss Eszter pedig a másik részében lévő szülői házban lakik. Kukkantsunk be egy-két percre mindkét helyre. Pszt... A legény házából hangok hallatszanak: tizenöt-húsz legény ül körül egy asztalt. Koccintgatnak, viccelődnek. Búcsúztatják Lajost, a vele egyívásúak. Jó emelkedett már a hangulat, amikor kintről szekérzörgés hallatszik. Bent elcsendesedik a lárma, ahányan vannak, mind az ablakhoz akarnak ugorni. — Megjöttek! — kiáltja egyikük. Kisvártatva erős ütések hallatszanak. A vőfény megérkezett. Ő is elvegyül a többiek között, csak a szalagokkal gazdagon díszített kalapjáról lehet ráismerni. Várni kell. A vőlegényt még a belső szobában öltöztetik a barátai. Ne higgyük, hogy csak a menyasszony készülődik lassan, így van ez a vőlegénynél is. Mindenki, alá csak közel férkőzhet hozzá, talál ruháján, nyakkendőjén valami igazítanivaló. A vőfény azonban hamar véget vet a cicomázgatásnak, ismét megkopogtatja az ajtófélfát és beszól a szobába: Tisztelt gyülekezet, induljunk el már csendes békességben, Vőlegény uramnak keressük fel párját. • Az ő drága kincsét, menyasszonyát. Szerezzünk ma néki kedves boldogságot, Vigyünk a keblére egy szép gyöngyvirágot. Először az édesanya öleli meg a vőlegényt, még egyszer megsímogatja könnyes szemével, de a legények körülfogják, feltuszkolják a szekérre, elindulnak a lányos házhoz. Mintha a lovak is megéreznék a fiatalok nagynagy kedvét, nyílsebesen vágtáznak végig a falun. Mint a sárkánymeséknél, úgy lobog szerszámukról, meg a szekerekről a sok szalag. Hagyjuk őket most, amíg még néhány legényt összeszednek, nézzünk be a menyasszonyok házába is. Itt a nyoszolyólányok vették gondozásba a jövendőbeli asszonykát. Igazgatják a mirtuszkoszorút, a ruha redőnyeit, rendezgetik a szőke hajtincseket. Nagy az izgalom. Egyikük állandóan az ajtóhoz futkos, az utat kémleli. Mégsem veszik észre az udvarra berobagó szekereket. A vőfény nyomában megindul a legény sereg. Csípős szél fúj, mégis türelmesen várják, mit mond majd a vőfény. Az nem is kéreti magát sokáig, hangosan bekiált a házba: Kedves seregeim, én csak azt csudálom, Hogy akiért jöttünk, sehol se látom. Odabent maradt tán? Én majd kiinstálom! Hogy kárba ne vesszen a sok fáradozásom. Menyasszony, asszonyom jöjjön ki körtemért, Hadd éljen mindhalálig szerelmes párjával. Adják ki hát kérem, legyenek szívesek, Mivel sok a dolgom, hamar végezhessek. Adják ki a mátkát, harmadszor is kérem, Várja a vőlegény türelmetlenségben. Szánják meg a szegényt, már ne szenvedtessék, Hanem a menyasszonyt karjába vezessék! Kinyílik az ajtó, betessékelik a vendégeket. Ott már folyik a búcsúzkodás. A lánybarátnők alig akarják kiengedni a menyaszszonyt, hogy édesanyjától is búcsút vehessen, összeborul a menyasszonyi fátyol, meg a fekete fejkendő. A menyasszony eddig türtőztette valahogyan magát, de most megindulnak a könny patakok. Együtt sír most az öregség a fiatalsággal. Kint azonban már hangolnak a cigányok. Alighanem megereszkedtek a hegedűk húrjai, mert ugyancsak fura hangokat csalnak ki a hideg ujjak belőlük. Amikorra azonban a násznép elindul a kocsma felé, már összestimmelnek valahogyan. Húzzák, ameddig csak el nem tűnnek az utcahaj- Latba érő fiatalok. Most nézzünk az emelkedett hangulatú vacsorázók közé. Megint a vőfényé a szó: Elvégeztük dolgunkat, Kimutatnánk magunkat, Kérjük alázatosan, Belső násznagy urakat, Kérésünk meghallgatnák, Kérésünkre kiadhatnák nyoszolyó-lányaikat. — Ho-hó?! Nem úgy verik ám a cigányt! — szól szinte egyszerre a két násznagy — Dobos Mihály és Kiss Imre. — Tudnak-e válaszolni kérdéseinkre? — Tudunk bizony, csak kérdezzenek! — "No, hát akkor mondja meg nekem, hogy melyik a tehén szőrösebbik oldala? Gondolkodnak, tanakodik a két vőfény, de bizony nem jutnak dűlőre. Nagy bajban vannak, mert a többi fiatal meg nagyon unszolja őket. Végre az öreg Imre bácsi már nem bírja tovább nézni az izzadó legényeket, a fülükbe súgja: — Hát az, amelyik oldalra a farkát csapja. Megvolt hát a mentség, de a násznagy nem hagyta annyiban a dolgot: — Hát akkor azt mondják meg, hogyan tudnák behozni ide a szobába a csillagos eget? Úgy látszik ezt már ismerték, mert egyszerre rávágták: — Úgy, hogy egy villanylámpával keresztülvilágítanánk egy szitán. Erre már nem tudott mit szólni Dobos Mihály, kiadta hát a nyaszonyólányokat, meg a menyaszszonyt. Megkezdődhetett hát a menyasszonytánc. Annyi volt a vendég, hogy szegény ifjú asszony alig győzte szusszal. A menyecske-kendő alatt alig lehetett ráismerni a néhány órával ezelőtt még síró menyasszonyra. Dehogy sírt ő. A menyasszonytánc után már a tsz tagokkal beszélgetett, tervezgette a jövőjét, mert hiszen ő továbbra is tagja marad, mint asszony a tsz-nek. Otthon érzi ő magát a közösben, hiszen most is együtt ünnepelt vele az egész tagság, azok az emberek, akik megszavazták számára, hogy nászajándékul minden teljesített munkaegységére öt forintot kapjon. Szombattól kezdve eggyel több családot számlálhatnak már Tápon és talál-talán, ha beválik az egyik torta felirata: A menyasszony kötője, Rövid legyen jövőre! egy aranyos kis lurkóval is. Kristóf János Comi ! A mi házunk egyike a sok győri háznak. Van vagy ötven lakója. Nem sokban különbözik a város többi bérházától. Talán annyiban, hogy itt a női nem nemcsak terjedelemben, hanem számszerűleg is túlsúlyban van. (Nem csodálnám, ha a ház férfi tagjai petíciót nyújtanának be a kormányhoz étyenjogúségukért.) S talán még annyiban, hogy a gyengébb nem tagjainak, kezdve a háromévesektől — finoman kifejezve — az átlagon felül éles a nyelvük. Ebből azután sok minden következik. Például az, hogy a mi házunkban titok nem létezik. Pontosan tudja mindenki, hogy mi föl a szomszédja fazekában, milyen ruhákat rejteget a szekrénye és kinek milyen ruhája van a zálogban. Miután néhány hajadon, özvegy és elvált asszony is lakik itt, azt is számon tartják, kinek ki udvarol, mikor jön az udvarló látogatóba és mikor távozik, ha pedig nem jön, miért nem jön. S jaj annak, aki letér az erény útjáról, mert azokon azután vég nélkül köszörülik a nyelvüket — többnyire azok, akiknek erényét már nemigen fenyegeti veszély. Mindezen felül a mi házunk lakói nemcsak azt tudják, ami a házon belül történik, hanem — honnan, honnan nem;elsőkézből, vagy szájból értesülnek a környék eseményeiről is. Tudják azt, hogy ki miért ment férjhez pont ahhoz a férfihez, kinek miért kellett elvennie pont azt a nőt, s ismerik a környék őslakóinak családfáját visszamenőleg talán még Árpád apánkig is. Egyszóval ház ez a javából, ahol harci szövetségek alakulnak és bomlanak fel, hogy azután más összetételben újak alakuljanak, aszerint, hogy ki kivel veszett össze, vagy békült ki. Hogy az igazsághoz hű legyek, el kell mondanom, mindez a megállapítás csak a gyengébb nemre vonatkozik. A férfiak nem vesznek ilyen hatékonyan részt a ház mindennapi életében. Az is az igazsághoz tartozik, hogy az asszonyok között is van — bár kevés — kivétel. (Félreértés ne essék, nem magamra gondoltam itt.) Mindebből olvasóink bizonyára azt gondolják, hogy nem lehet valami gyönyörűség ebben a házban lakni. Akik ezt a következtetést vonják le, tévednek. Ugyanis ez az élesnyelvű, sokszor egymást maró asszony-kollektíva azonnal egységes lesz, ha valaki bajban van. És most — sajnos — ilyen állapot van aháziban. Azért sajnos, mert az egyik fiatalasszony súlyos beteg, meg sem tud mozdulni. A ház asszonyai pedig anélkül, hogy összebeszéltek volna, versenyeznek abban, hogy amennyire emberileg lehetséges, megkönynyítsék a nagybeteg helyzetét és három kicsi gyermeke életét. Az egyik asszony naponta feljár a beteghez és lemosdatja, a másik ebédet főz és megeteti (mert a kanalat sem tudja megfogni a beteg), a harmadik a gyógyszert adja be. Karácsony előtt is minden összebeszélés nélkül megosztották, egymás között a munkát az asszonyok. A beteg édesanyja ugyan eljött és kimosta a ruhát, de a vasalásra már nem futotta az idejéből. Egy házbeli asszony kivasalta a ruhát. Mások a lakás rendbehozásában, a főzésben segítettek. S karácsony napján a narancstól kezdve, a legjobb falatokból kostolót vitt mindenki a nagybetegnek és családjának. Napjainkban szinte megszűnt a pletykálkodás, az egymást marás a mi házunkban. A legfőbb beszédtéma: hogyan lehetne még jobban segíteni a családot. És nemcsak beszélnek erről, hanem tőlük telhetően segítenek is. Ugye, hogy mégis rendes ház a mi házunk? Rendes, mert alapjában véve jószívű emberséges emberek a lakói. Stefán Rózsa A forr adatai munkás-paraszt kormány a sütőipari dolgozókra- ÚJÉVI ÜDVÖZLÉSEK Megyénk tanácsainak, intézményeinek, vállalatainak, az üzemek munkásainak és dolgozó parasztságának eredményekben gazdag újesztendőt kíván a Megyei Tanács végrehajtó bizottsága. Az üzemek és intézmények dolgozóinak boldog új esztendőt kíván a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége. * Megyénk valamennyi asszonyának és leányának, a nőtanácsoknak és a földművesszövetkezeti nőbizottságok tagjai,nak eredményekben gazdag új esztendőt kíván a Megyei Nőtanács. Megszűnik az éjszakai munka a sütőiparban éi kívánságának eleget téve, 1958. január elsejével az ország egész területén megszüntette az éjszakai munkát. Január 1-től a sütőüzemek reggel 4 órakor kezdik meg a termelőmunkát, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az üzleti hálózatban reggel 8 óra előtt friss süteményt nem lehet beszerezni. A későbbi kezdés viszont lehetővé teszi, hogy a lakosság a késő délutáni órákban is friss süteményhez juthasson. Az új kezdési idő a kenyér sütését neon befolyásolja, így annak beszerzése nem okoz majd semmi nehézséget. Leczkéssy Ernő, a Győri Sütőipari Vállalat igazgatójának leveléből. Női fodrászat nyilt a SOTEX-ben A Sotex-gyár igazgatósága, üzemi bizottsága és pártszervezete, a női dolgozók segítségére december 30-án női fodrászatot nyitott a gyár területén. Az 1957 december 30-án megnyílt női fodrászat nagy örömére szolgált az üzem dolgozóinak és már az első nap először kettő, majd hét, később pedig jóval több női dolgozó vette igénybe a fodrászatot. A sotexgyári női fodrászatot a Soproni Fodrász Kisipari Szövetkezet kezeli. A helyiséget és a berendezést a vállalat vezetősége bocsátotta a szövetkezet rendelkezésére.