Kisalföld, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-01 / 77. szám
1338. április 1. kedd. Megválasztották a Sopron városi népi elenőrző bizottságot Hazafias Népfront Sopron városi bizottságának elnöke ünnepi beszédben emlékezett meg április 4-ről, hazánk felszabadulásának 13. évfordulójáról, majd az elmúlt tizenhárom év eredményeivel foglalkozott. Elmondotta, hogy Sopronban ez idő alatt épült fel az Asztalosárugyár, a Ruhagyár, most készül a Farostlemez-üzem, a város dolgozóinak létszáma megkétszereződött. Ezután dr. Benke László tanácstag, a Soproni Járásbíróság elnöke ismertette a városi népi ellenőrző bizottság megválasztásának jelentőségét. Az 1957. évi törvényre hivatkozva hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy Sopronban is megalakuljon a népi ellenőrző bizottság. Elmondta, hogy az elmúlt évben százötvennyolc esetben hirdetett ítéletet a Soproni Járásbíróság társadalmi tulajdon ellen irányuló bűntett miatt. A bűntettekkel sok százezer forinttal károsították meg az államot. Ezután Török József, a megyei népi ellenőrző bizottság elnöke szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy a soproni bizottság nagy szerepet kap abban, hogy a törvény utasítását mindenhol megtartsák Az ellenőrző bizottság legfontosabb feladata, hogy pártszerűen, szakszerűen végezze munkáját. Ezután egyenkénti szavazással Sopron Város Tanácsa Papp Józsefet a városi népi ellenőrző bizottság elnökévé, Májer Sándort elnökhelyettesévé, Peterdi Ferencet, Oláh Antalnét és Szalai Istvánt a városi népi ellenőrző bizottság tagjaivá választotta meg. Negyedik napirendi pontként Marton László, a végrehajtó bizottság titkára ismertette a városfejlesztési tervet. Több utat javítanak meg, Balf fürdő helyreállítására 90 ezer forintot fordítanak, a Tómalmon megkezdik a kabinok és a móló építését 270 ezer forintos költséggel. Városi kertészetet létesítenek a volt jezsuita kertben, megcsinálják a Liszt Ferenc Kultúrház központi fűtését. Általában a dolgozók igényeinek, javaslatainak szellemében végzik a városfejlesztési munkákat. Javasolta a tanácsnak, hogy a városfejlesztési hozzájárulás mértékét 1958 január 1-i határral öt évre a megengedett húsz százalékra emelje fel. A tanácsülés élénk vita után a javaslatot megszavazta. A rendkívüli tanácsülés a déli órákban ért véget. A Soproni Városi Tanács március 31-én, hétfőn délelőtt 9 órai kezdettel a tanácsháza nagytermében a tanács tagjai és a meghívott vendégek jelenlétében rendkívüli tanácsülést tartott. A tanács napirendjének első pontjaként Varga József végrehajtó bizottsági tag, a A fotó ajándéksorsolása Március 30-án zajlott le a fotó második ajándéksorsolása. Ezúttal a márciusi szelvényeit közül sorsolták ki, hogy melyik hét szelvényei vesznek részt az ajándéksorsolásban. Ennek alapján a 9. heti szelvények közül húzták kii azokat, amelyek nyereményben részesültek. A négy főnyereményt egy-egy utazási és részvételi jegyet a stockholmi labdarúgó világbajnokságra, az alábbi szelvények tulajdonosai nyerték: U 4M 900, U 771 193 számú kéthasú 006 szelvények, a Z 213 072 számú négyhasábok és a ZAB 814 645 számú kollektív szelvények tulajdonosai. Ezenkívül 500 fogadó nyert egyegy jegyet a Népstadionban április-án sorra kerítő magyarjugoszláv labdarúgó mérkőzésre, jo6-an pedig a Népstadionban a tavaszi idény alkalmával megrendezendő MB I.-es labdarúgó mérkőzésekre érvényes bérletet. A nyertes szelvények számát tartalmazó nyeremény jegyzék április 2-től (szerdától) valamennyi totó-lottó kirendeltségnél és OTP fióknál megtekinthető. Hivatalos fotónereményék A sportfogadások 1958. évi március 1ió 30-i, 13. heti fordulójára 1 553 649,5 darab kéthasábosnak megfelel tippszelvény érkezett be a Sportfogadási és Lottó Igazgatósághoz. Az első nyerőosztályban 124-en értek el 12 találatot. A nyereményösszeg egyenként 5638,75 forint. A II. nyerőosztályban 133-an értek el 11 találatot. A nyereményösszeg egyenként 5256,25 forint. A III. nyerőosztályban 1494-en értek el 10 találatot. A nyereményösszeg egyenként 623,75 forint. A tíztalálatos nyereményösszegek kifizetése április 7-én, a kes és 12 találatosoké pedig április 10-én kezdődik. A/ml/e xiréfók A tükör tréfája. Csillagászok tréfája. Az egér tréfája. A festő tréfája. KISALFÖLD HOGYAN TOVÁBB? A Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárban A Wilhelm Tieck Vagon- és Gépgyár dolgozói a napokban kapták meg a nyereségrészesedést. Két nap múlva pedig átveszik a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját és ismét kitűzik a gyár falára az élüzem csillagot. Mindez azt mutatja, hogy a Vagongyár dolgozói gyorsan magukhoz tértek az ellenforradalom okozta kábulatból, és becsülettel részvettek az ország gazdasági rendjének helyreállításában. Az 1957. évi termelési terv 106,9 százalékos, az export terv 114,1 százalékos teljesítésére, a költségszint 3 százalékos csökkentésére, amelylyel »megkeresték« a nyereségrészesedést, méltán büszkék lehetnek a gyár dolgozói. Hiszen ismeretesek azok a nehéz körülmények, amelyek között ezek az eredmények megszülettek. A nyereségrészesedés, a vörös vándorzászló, az élüzem cím, azonban nemcsak azt bizonyítja, hogy Vagongyár jól dolgozott, hanem azt is, hogy érdemes jól dolgozni Most kettős ünnepre készülnek a vagongyárnak, felszabadulásunk tizenharmadik évfordulóját és az élüzem cím, valamint a Minisztertanács és SZOT vándorzászlajának elnyerését ünnepük. Ne vegyék rossznéven, ha ezekben az ünnepi napokban nemcsak az üzem múlt évi jó munkájáról beszélünk, hanem néhány olyan körülményről is, amelynek megszüntetése feltétlenül hozzájárulna a gazdasági eredmények növeléséhez. Hiszen ebben az évben több mint 21 százalékkal magasabb tervet kell teljesítenie a gyárnak a múlt évinél. Nem mindegy, hogy hogyan teljesítik, hány munkaórával, hány túlórával és mennyi anyaggal készülnek el az üzem gyártmányai. Csak egy-két problémát, amely befolyásolja az üzem gazdaságosságát. Az üzemben már hónapok óta vita folyik, hogy szükség van-e olyan nagyarányú kooperációra, mint amilyennel a Vagongyár dolgozik. Egyes gazdasági vezetők szerint összüzemi érdek ez. Mások szerint lehetne csökkenteni A vita már olyan méreteket öltött, hogy végül a gyári pártbizottság bizottságot alakított az ügy kivizsgálására. A vizsgálat eredménye sok tanulságot adott. Kiderült — amiről sokan már hónapok óta tudtak —, hogy nem fizetődik ki a kisipari termelőszövetkezetekkel való kooperália. Ezt azonban ketté kell választani. Az asztalosipari szövetkezetekkel kénytelen továbbra is dolgoztatni az üzem mert nincs kapacitása az asztalosmunkák elvégzésére. Azonkívül ezek a szövetkezetek, ha drágán is — bár jó volna kivizsgálni, hogy miért), de legalább jól dolgoznak. Más a helyzet azonban a vasipari szövetkezeteknél. Nemcsak drágán, de rosszul is dolgoznak. Általában az egész kooperációs dolog nagyon furcsa. Miután a gyár bérmunkát nem végeztethet, ezért az anyagot el kell adnia a ksz-eknek. Az anyagot azonban a ksz már feldarabolva kapja meg a Vagongyártól a hozzávaló szerszámmal és rajzokkal együtt. Az ide-oda szállításról is a gyár gondoskodik. Ezek után egyáltalán nem csodálatos, hogy a kiadott lakatosmunkára az elmúlt évben 669 000 forintot fizetett rá az üzem És mindezért nem egy esetben olyan rossz minőségű munkát kapott a gyér, hogy például 40 tetőt-,a hói hetvenet az üzemben kellett megjavítani. Az mindenesetre csodálatos, hogy a javításra volt kapacitás. 669 000 forint számottevő öszszeg még a Vagongyárban is, ahol sokmilió forint értékű árut termelnek. Ezek a tények most már kezdik meggyőzni a kooperáció híveit is arról, hogy ezen változtatni kell. A bizottság vizsgálata során kiderült, hogy rövid időn belül 30 százalékkal lehetne csökkenteni a ksz-eknek kiadott munkát azzal hogy az egyes gyáregységek szabad kapacitását leterhelik vele. Másrészt ha elbocsátják a notórius fegyelmetlenkedőket és a helyükbe fegyelmezett szakmunkásokat vesznek fel. Ezek szerint látszólag rendben is van ez a dolog. Ez azonban csak látszat. Egyes gyáregységek ugyanis vonakodnak átvenni munkát a vagonüzemtől (ugyanis a vagonüzem adja id a munka javarészét a ksz-eknek, kapacitó hiány miatt.) Ez pedig nagyon káros felfogás, mert a Vagony Rt. termelési értékének túlnyomó részét a vagonüzem termeli meg Tehát az egész gyárnak árt az a gyáregység, amelyik nem hajlandó átvenni a munkát a vagonüzemtől, azaz nem segít a kooperáció csökkentésében, holott kapacitása volna rá. ■ Ha csak 30 százalékkal is sikerülne csökkenteni a kiadói munkát, úgy, hogy a bizottság megállapította, az máris 200 ezer forint öntöltségcsökkentést jelentene ebben az évben a Vagongyárnak Ban volna a vagongyári dolgozókkal és a népgazdasággal szemben, ha ezt az összeget csupán gyár- egységi sovinizmus miatt kidobnák az ablakon. Nem kevésbé fontos módja az önköltségcsökkentésnek a társadalmi tulajdon védelme. Ebbe a fogalomba sok minden belefér, de itt csak két vonatkozásban foglalkozunk vele Az egyik az, hogy feltétlenül szükség lenne ez üzemből kiszállított áru fokozottabb ellenőrzésére. Nem egy esetben előfordult, hogy értékesebb árut szállítottak ki, mint amilyen a kísérőcédulán szerettett. A portások ugyanis többnyire csak a darabszámot ellenőrzik Az is előfordult, hogy 5 méteres gerendát vitt haza egy dolgozó hulladék címén. Anélkül, hogy kétségbe vonnánk a portások becsületét , - javasoljuk, hogy kiszállítások esetén megfelelő szakembert állítson a gyár vezetősége a portára. Ez a módszer nem terhelné meg a béralapot mert az ellenőrzést felváltva végezhetnék a szakemberek. (Folytatjuk.) Stefán Rózsa ■ Dr. Somos András Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanár, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnökségének tagja nyilatkozott az MTI munkatársának a szovjet és a magyar mezőgazdaság együttműködésének 13 esztendejéről. — A kapcsolat szilárd alapját az teremtette meg, hogy talpraálásunkhoz vetőmagvakat, állatokat, üzemanyagokat és gépeket kaptunk a Szovjetuniótól. Különösen felbecsülhetetlen értékű volt számunkra az a segítség, amelyet a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság építésének tapasztalataiból kaptunk a Szovjetuniótól. Az a körülmény, hogy állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink többsége jelenleg szépen jövedelmező termelést folytat, hogy gépállomásaink a legfontosabb talajmunkákat gépesítették, beszédesen bizonyítja a szovjet tapasztalatok helyes, a magyar viszonyoknak megfelelő felhasználását. A növénytermesztés minden ágában találtunk olyan módszereket, amelyeket érdemes volt alaposan tanulmányozni. Most, amikor takarmánybázisunk bővítésére nagy mértékben kiterjesztettük a hibrid-kukorica termesztését, a magvak előkészítését gazdaságosan végző, úgynevezett ”hibridüzemeket-« elsősorban a Szovjetunióban kialakult üzemtípusok alapján építjük. Az állattenyésztésben messzemenő hatása volt a természetszerű állatnevelési módszernek, az itatásos borjúnevelésnek, a mesterséges megtermékenyítés bevezetésének, valamint az állatok jó takarmányozását nagy mértékben elősegítő nagyüzemi silózás bevezetésének. Mezőgazdasági gépparkunk fejlesztéséhez a Szovjetuniótól úgyszólván valamennyi géptípusból kaptunk mintapéldányokat és műszaki leírásokat. A ma már nemzetközileg is elismert AC 400-as magyar gabonakombájntípus kialakításához szovjet kombájn adta az alapot. Ugyanígy szovjet műszaki tapasztalatok felhasználásával gyártjuk a silókombájnt és a kukoricakombájnt is. — Tudományos kutatómunkánk megszervezésében értékesen felhasználtuk a Szovjetunióban járt magyar kutatók tapasztalatait, s a nálunk járt vendégek tanácsára mezőgazdasági kutatási intézményeink hálózatát termesztési tájaikra építettük. Létrehívtuk az intézeti tudományos tanácsot, a nemesített fajták korszerű minősítésére országos fajtaminősítő tanácsot létesítettünk. Kiépítettük a fajtaminősítés országos kísérleti hálózatát. — Együttműködésünk a szovjet mezőgazdasággal távolról sem volt egyoldalú. A szovjet tudósok például nagyra becsülik és tanulmányozzák a talajtani tudományokban elért magyar eredményeket, s különösen nagy érdeklődést tanúsítanak a szikesek és homoktalajok javításának hazánkban kialakított módszerei iránt. Nagyra értékelik a magyar növénynemesítési eredményeket is. Az állattenyésztési munkában felhasználják mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket a magyar-tarka tehén, a mangalica és híres lófajtáink tenyésztésével kapcsolatban nyújtani tudunk. Rendkívül gyümölcsöző a kapcsolatunk a szovjet mezőgazdasággal