Kisalföld, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-01 / 77. szám

1338. április 1. kedd. Megválasztották a Sopron városi népi e­lenőrző bizottságot Hazafias Népfront Sopron városi bizottságának elnöke ünnepi be­szédben emlékezett meg április 4-ről, hazánk felszabadulásának 13. évfordulójáról, majd az elmúlt tizenhárom év eredményeivel fog­lalkozott. Elmondotta, hogy Sop­ronban ez idő alatt épült fel az Asztalosárugyár, a Ruhagyár, most készül a Farostlemez-üzem, a város dolgozóinak létszáma megkétszereződött. Ezután dr. Benke László tanács­tag, a Soproni Járásbíróság elnöke ismertette a városi népi ellenőrző bizottság megválasztásának jelen­tőségét. Az 1957. évi törvényre hi­vatkozva hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy Sopronban is meg­alakuljon a népi ellenőrző bizott­ság. Elmondta, hogy az elmúlt év­ben százötvennyolc esetben hirde­tett ítéletet a Soproni Járásbíró­ság társadalmi tulajdon ellen irá­nyuló bűntett miatt. A bűntettek­kel sok százezer forinttal károsí­tották meg az államot. Ezután Török József, a megyei népi ellenőrző bizottság elnöke szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy a soproni bizottság nagy szerepet kap abban, hogy a törvény utasí­tását mindenhol megtartsák Az ellenőrző bizottság legfontosabb feladata, hogy pártszerűen, szak­szerűen végezze munkáját. Ezután egyenkénti szavazással Sopron Város Tanácsa Papp Jó­zsefet a városi népi ellenőrző bi­zottság elnökévé, Májer Sándort elnökhelyettesévé, Peterdi Feren­cet, Oláh Antalnét és Szalai Ist­vánt a városi népi ellenőrző bi­zottság tagjaivá választotta meg. Negyedik napirendi pontként Marton László, a végrehajtó bi­zottság titkára ismertette a város­fejlesztési tervet. Több utat javí­tanak meg, Balf fürdő helyreállí­tására 90 ezer forintot fordítanak, a Tómalmon megkezdik a kabi­nok és a móló építését 270 ezer forintos költséggel. Városi kerté­szetet létesítenek a volt jezsuita kertben, megcsinálják a Liszt Fe­renc Kultúrház központi fűtését. Általában a dolgozók igényeinek, javaslatainak szellemében végzik a városfejlesztési munkákat. Java­solta a tanácsnak, hogy a város­fejlesztési hozzájárulás mértékét 1958 január 1-i határral öt évre a megengedett húsz százalékra emelje fel. A tanácsülés élénk vita után a javaslatot megszavazta. A rendkívüli tanácsülés a déli órákban ért véget. A Soproni Városi Tanács már­­cius 31-én, hétfőn délelőtt 9 órai kezdettel a tanácsháza nagytermé­ben a tanács tagjai és a meghívott vendégek jelenlétében rendkívüli tanácsülést tartott. A tanács napi­rendjének első pontjaként Varga József végrehajtó bizottsági tag, a A fotó ajándéksorsolása Március 30-án zajlott le a fotó második ajándéksorsolása. Ezút­tal a márciusi szelvényeit közül sorsolták ki, hogy melyik hét szel­vényei vesznek részt az ajándék­­sorsolásban. Ennek alapján a 9. heti szelvények közül húzták kii azokat, amelyek nyereményben részesültek. A négy főnyereményt egy-egy utazási és részvételi je­gyet a stockholmi labdarúgó vi­lágbajnokságra, az alábbi szelvé­nyek tulajdonosai nyerték: U 4M 900, U 771 193 számú kéthasú­ 006 szelvények, a Z 213 072 számú négyhasábok és a Z­AB 814 645 számú kollektív szelvények tulaj­donosai. Ezenkívül 500 fogadó nyert egy­­egy jegyet a Népstadionban áp­rilis­­­-án sorra kerítő magyar­­jugoszláv labdarúgó mérkőzésre, jo6-an pedig a Népstadionban a tavaszi idény alkalmával megren­dezendő M­B I.-es labdarúgó mér­kőzésekre érvényes bérletet. A nyertes szelvények számát tartalmazó nyeremény jegyzék áp­rilis 2-től (szerdától) valamennyi totó-lottó kirendeltségnél és OTP fióknál megtekinthető. Hivatalos fotón­eremén­y­ék­ A sportfogadások 1958. évi már­cius 1ió 30-i, 13. heti fordulójára 1 553 649,5 darab kéthasábosnak megfelel tippszelvén­y érkezett be a Sportfogadási és Lottó Igazga­tósághoz. Az első nyerőosztályban 124-en értek el 12 találatot. A nyere­ményösszeg egyenként 5638,75 fo­rint. A II. nyerőosztályban 133-an ér­tek el 11 találatot. A nyeremény­összeg egyenként 5256,25 forint. A III. nyerőosztályban 1494-en értek­ el 10 találatot. A nyere­ményösszeg egyenként 623,75 fo­rint. A tíztalál­at­os nyeremény­össze­gek kifizetése április 7-én, a k­­es és 12 találatosoké pedig ápri­lis 10-én kezdődik. A/ml/e xi­­ré­f­ók A tükör tréfája. Csillagászok tréfája. Az egér tréfája. A festő tréfája. KISALFÖLD H­OGYAN TOVÁBB? A Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárban A Wilhelm Tieck Vagon- és Gépgyár dolgozói a napokban kapták meg a nyereségrészese­dést. Két nap múlva pedig átve­szik a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját és ismét ki­tűzik a gyár falára az élüzem csillagot. Mindez azt mutatja, hogy a Va­gongyár dolgozói gyorsan maguk­hoz tértek az ellenforradalom okozta kábulatból, és becsülettel részvettek az ország gazdasági rendjének helyreállításában. Az 1957. évi termelési terv 106,9 szá­zalékos, az export terv 114,1 száza­lékos teljesítésére, a költségszint 3 százalékos csökkentésére, amely­­lyel »megkeresték« a nyereség­részesedést, méltán büszkék le­hetnek a gyár dolgozói. Hiszen is­meretesek azok a nehéz körülmé­nyek, amelyek között ezek az eredmények megszülettek. A nye­reségrészesedés, a vörös vándor­­zászló, az élüzem cím, azonban nemcsak azt bizonyítja, hogy Vagongyár jól dolgozott, hanem azt is, hogy érdemes jól dolgozni Most kettős ünnepre készülnek a vagongyárnak, felszabadulásunk tizenharmadik évfordulóját és az élüzem cím, valamint a Miniszter­tanács és SZOT vándorzászlajá­nak elnyerését ünnepük. Ne ve­gyék rossznéven, ha ezekben az ünnepi napokban nemcsak az üzem múlt évi jó munkájáról be­szélünk, hanem néhány olyan kö­rülményről is, amelynek megszün­tetése feltétlenül hozzájárulna a gazdasági eredmények növelésé­­h­e­z. Hiszen ebben az évben több mint 21 százalékkal magasabb tervet kell teljesítenie a gyárnak a múlt évinél. Nem mindegy, hogy hogyan telje­sítik, hány munkaórával, hány túlórával és mennyi anyaggal ké­szülnek el az üzem gyártmányai. Csak egy-két problémát, amely befolyásolja az üzem gazdaságos­ságát. Az üzemben már hón­apok óta vita folyik, hogy szükség van-e olyan nagyarányú kooperációra, mint amilyennel a Vagongyár dol­gozik. Egyes gazdasági vezetők szerint össz­üzemi érdek ez. Má­sok szerint lehetne csökkenteni A vita már olyan méreteket öl­tött, hogy végül a gyári pártbi­zottság bizottságot alakított az ügy kivizsgálására. A vizsgálat eredménye sok tanulságot adott. Kiderült — amiről sokan már hónapok óta tudtak —, hogy nem fizetődik ki a kisipari termelő­­szövetkezetekkel való kooperália. Ezt azonban ketté kell választani. Az asztalosipari szövetkezetekkel kénytelen továbbra is dolgoztatni az üzem mert nincs kapacitása az asztalosmunkák elvégzésére. Azonkívül ezek a szövetkezetek, ha drágán is — bár jó volna ki­vizsgálni, hogy miért), de leg­alább jól dolgoznak. Más a hely­zet azonban a vasipari szövetke­zeteknél. Nemcsak drágán, de rosszul is dolgoznak. Általában az egész kooperációs dolog nagyon furcsa. Miután a gyár bérmunkát nem végeztethet, ezért az anyagot el kell adnia a ksz-eknek. Az anyagot azonban a ksz már feldarabolva kapja meg a Vagongyártól a hozzávaló szer­számmal és rajzokkal együtt. Az ide-oda szállításról is a gyár gon­doskodik. Ezek után egyáltalán nem csodálatos, hogy a kiadott lakatosmunkára az elmúlt évben 669 000 forintot fizetett rá az üzem És mindezért nem egy eset­ben olyan rossz minőségű mun­kát kapott a gyér, hogy például 40 tetőt-,a­ hói hetvenet az üzemben kellett megjavítani. Az minden­esetre csodálatos, hogy a javításra volt kapacitás. 669 000 forint számottevő ösz­­szeg még a Vagongyárban is, ahol sokmilió forint értékű árut termelnek. Ezek a tények most már kezdik meggyőzni a kooperáció híveit is arról, hogy ezen változtatni kell. A bizottság vizsgálata során ki­derült, hogy rövid időn belül 30 százalékkal lehetne csökkenteni a ksz-eknek kiadott munkát azzal hogy az egyes gyáregységek sza­bad kapacitását leterhelik vele. Másrészt ha elbocsátják a notó­rius f­egyel­met­lenkedőket és a helyükbe fegyelmezett szakmun­kásokat vesznek fel. Ezek szerint látszólag rendben is van ez a dolog. Ez azonban csak látszat. Egyes gyáregységek ugyanis vonakodnak átvenni munkát a vagon­üzemtől (ugyanis a vagonüzem adja id a munka ja­varészét a ksz-eknek, kapacitó hiány miatt.) Ez pedig nagyon ká­ros felfogás, mert a V­agony Rt.­­ termelési értékének túlnyomó ré­szét a vagonüzem termeli meg Tehát az egész gyárnak árt az a gyáregység, amelyik nem hajlandó átvenni a munkát a vagonüzem­­től, azaz nem segít a kooperáció csökkentésében, holott kapacitása volna rá. ■ Ha csak 30 százalékkal is si­kerülne csökkenteni a kiadói munkát, úgy, hogy a bizottság megállapította, az máris 200 ezer forint önt­öltségcsök­­kentést jelentene ebben az évben a Vagongyárnak Ban volna a vagongyári dolgozók­kal és a népgazdasággal szemben, ha ezt az összeget csupán gyár-­ egységi sovinizmus miatt kidob­nák az ablakon. Nem kevésbé fontos módja az önköltségcsökkentésnek a társa­dalmi tulajdon védelme. Ebbe a fogalomba sok minden belefér, de itt csak két vonatkozásban foglal­kozunk vele Az egyik az, hogy feltétlenül szükség lenne ez üzemből kiszállított áru fokozot­­­­tabb ellenőrzésére. Nem egy eset­ben előfordult, hogy értékesebb árut szállítottak ki, mint amilyen a kísérőcédulán szerettett. A por­tások ugyanis többnyire csak a darabszámot ellenőrzik Az is elő­fordult, hogy 5 méteres gerendát vitt haza egy dolgozó hulladék cí­mén. Anélkül, hogy kétségbe von­nánk a portások becsületét , - javasoljuk, hogy kiszállítások ese­tén megfelelő szakembert állítson a gyár vezetősége a portára. Ez a módszer nem terhelné meg a­­ béralapot mert az ellenőrzést fel­váltva végezhetnék a sza­kembe­rek. (Folytatjuk.) Stefán Rózsa ■ Dr. Somos András Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanár, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnökségének tagja nyilatkozott az MTI munka­társának a szovjet és a magyar mezőgazdaság együttműködésének 13 esztendejéről. — A kapcsolat szilárd alapját az teremtette meg, hogy talpraálásun­khoz vetőmagvakat, álla­tokat, üzem­anyagokat és gépeket kaptunk a Szov­jetuniótól. Különösen felbecsülhetetlen értékű volt számunkra az a segítség, amelyet a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság építésének tapasztalatai­ból kaptunk a Szovjetuniótól. Az a körülmény, hogy állami gazdaságaink és termelőszövetkeze­­teink többsége jelenleg szépen jövedelmező ter­melést folytat, hogy gépállomás­ain­k a legfonto­sabb talaj­munkákat gépesítették, beszédesen bizo­nyítja a szovjet tapasztalatok helyes, a magyar vi­szonyoknak megfelelő felhasználását.­­ A növénytermesztés minden ágában talál­tunk olyan módszereket, amelyeket érdemes volt alaposan tanulmányozni. Most, amikor takarmány­­bázisunk bővítésére nagy mértékben kiterjesztet­tük a hibrid-kukorica termesztését, a magvak elő­készítését gazdaságosan végző, úgynevezett ”hib­­ridüzemeket-« elsősorban a Szovjetunióban ki­alakult üzemtípusok alapján építjük.­­ Az állattenyésztésben messzemenő hatása volt a természetszerű állatnevelési módszernek, az itatásos borjúnevelésnek, a mesterséges megter­mékenyítés bevezetésének, valamint az állatok jó takarmányozását nagy mértékben elősegítő nagy­üzemi silózás bevezetésének. Mezőgazdasági gép­parkunk fejlesztéséhez a Szovjetuniótól úgyszólván valamennyi géptípusból kaptunk min­tapéldányo­kat és műszaki leírásokat. A ma már nemzetközi­leg is elismert AC 400-as magyar ga­bonakombájn­­típus kialakításához szovjet kombájn adta az ala­pot. Ugyanígy szovjet műszaki tapasztalatok fel­­használásával gyártjuk a silókom­báj­nt és a ku­koricakombájnt is. — Tudományos kutatómunkánk megszervezé­sében értékesen felhasználtuk a Szovjetunióban járt magyar kutatók tapasztalatait, s a nálunk járt vendégek tanácsára mezőgazdasági kutatási intézményeink hálózatát termesztési tájaikra épí­tettük. Létrehívtuk az intézeti tudományos taná­csot, a nemesített fajták korszerű minősítésére or­szágos fajtaminősítő tanácsot létesítettünk. Kiépí­tettük a fa­jtaminősítés országos kísérleti hálózatát. — Együttműködésünk a szovjet mezőgazda­sággal távolról sem volt egyoldalú. A szovjet tu­dósok például nagyra becsülik és tanulmányozzák a talajtani tudományokban elért magyar eredmé­nyeket, s különösen nagy érdeklődést tanúsítanak a szikesek és homoktalajok javításának hazánk­ban kialakított módszerei iránt. Nagyra értékelik a magyar növénynemesítési eredményeket is. Az állattenyésztési munkában felhasználják mindazo­kat a tapasztalatokat, amelyeket a magyar-tarka tehén, a mangalica és híres lófaj­táink tenyésztésé­vel kapcsolatban nyújtani tudunk. Rendkívül gyümölcsöző a kapcsolatunk a szovjet mezőgazdasággal

Next