Kisalföld, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

AZ MSZMP VEZETÉSÉVEL, A BOLDOG MAGYARORSZÁGÉRT. ÉLJEN A SZABAD MÁJUS 1. BÉKÉS ÉLETET KÍVÁN DOLGOZÓINAK AZ ÜZEMEK VEZETŐSÉGE GYŐRI FINOMMECHANIKAI ÉS MÉRLEGJAVÍTÓ KOMBINÁT MOSONMAGYARÓVÁRI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT GYŐRI FŰRÉSZÜZEM ÉS FATÖMEGCIKKGYÁRTÓ VÁLLALAT GYŐRI HŰTŐIPARI VÁLLALAT, N­ECSEPUSZTA GYŐRI SZESZGYÁR GYŐRI LENSZÖVŐGYÁR KISALFÖLDI GÉPGYÁR ÉS ÖNTÖDE GYŐR KISTÖLGYFAMAJORI ÁLLAMI GAZDASÁG SOPRONI HÚSIPARI VÁLLALAT TÉT ÉS VIDÉKE KÖRZETI FÖLDMŰVES­­SZÖVETKEZET XV. AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT GYŐR MOSONMAGYARÓVÁRI FÉMFELDOLGOZÓ VÁLLALAT SOPRONI ASZTALOS ÉS FAIPARI KSZ SOPRONI IPARCIKK KISKERESKE­DELMI VÁLLALAT RICHARDS FINOMPOSZTÓGYÁR GYŐR MOSONSZENTJÁNOSI Állami gazdaság SOPRONI FÉMTÖMEGCIKK KISIPARI SZÖVETKEZET GYŐRI KISKERESKEDELMI VÄLLALAT MELLÉKTERMÉK ÉS HULLADÉKGYŰJTŐ VÁLLALAT GYŐR MAGYARÓVÁRI KÖTÖTTÁRUGYÁR SOPRONI CIPÉSZ KISIPARI SZÖVETKEZET május 1. majori Állami GAZDASÁG HEGYESHALOM MOSONMAGYARÓVÁRI HÚSÜZEM MOSONMAG­Y­ARÓ­V­ÁR MOSONMAGYARÓVÁRI MEZŐGAZDASÁGI gépgyár MOSONMAGYARÓVÁRI SZIKVIZ- ÉS JÉGÜZEM CARDO BÚTORGYÁR GYŐR Győr Városi Sütőipari Vállalat . É. M. Építőipari Vállalat Győr Győr-Sopronmegyei Tőzeg- és Szervestrágyagyűjtő Vállalat Magyarsvári Timfök­i- és Mokoru­dpvár Eszek­ vasárugyár Soproni Telepe Cipőnagykereskedelmi Vállalat Győr Győri Épületanyagfuvarozó V. g­­. „. . Kisalföldi Állami Erdőgazdaság Győr-Sopron megyei II. számú n­y......... Győr Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat Győr Győri Vendéglátó Vállalat Győri Belföldi Szállítmányozási Vállalat Nyugatmagyarországi Üzemi Győri Lakatos Petőházi Cukorgyár Soproni Fésűs fonal­gyár Vendéglátó Vállalat Győr és Fémtömegcikk Készítő KISZ Győri Festékipari Válalat Győr-Sopron megyei Tanács I­pari és Épü­leti Karb­antartó KTSZ Szövetkezetek (Lakkgyár) Bánya és Építőanyag pan ES Sopri­n Győr-Sopron megyei Értékesítő Mezőgazdasági Magtermelletű Mosonmagyaróvári Si­tóipari Vállalat Szabadság lefülelés,(keltei Központja Győr És falu Va­l­lat­a Sopron és Vidéke Körzeti Peterireg Soproni Vasöntöde Fedői Nádgazdasági Vállalat FMSZ Egy győri munkásasszony a Szovjetunióba indul Április másodikán, szerdán kora reggel a győri Richards-gyár párt­­titkára és igazgatója Sáfár Sán­­dorné noppalót az irodába kéret­te. A törékeny asszonyka megle­pődött. Nem tudta mire vélni a kora reggeli felszólítást. Megiga­zította ruháját, hátrasimította göndör fürtjeit, aztán leszaladt a lépcsőn. — Tessék, itt vagyok — mondta lihegve, amikor belépett az iro­dába, s csodálkozva, meglepetten nézett az igazgató és a pártt­itkár ünnepélyes arcára. Kis csend. . . aztán mind a hárman mosolyogtak. — Májusban a Magyar-Szovjet Baráti Társaság kéthetes társas­­utazást indít a Szovjetunióba. Mi magára gondoltunk. Elfogadja? Lenne kedve elutazni? •- kérdez­te az igazgató. — Sáfárné léleg­zete egy pillanatra elállt. . . Azt hitte, álmodik. Nem akarta elhin­ni, hogy ez a kérdés valóban el­hangzott. Csak nézett, s a követ­kező percben a boldogságtól meg­­ittasulva válaszolta. — Igen, hogyne,­­nagyon — az­tán megint mosolyogtak. Sáfárné azért, mert a Szovjetunióba me­het, az igazgató és a párttitkár meg azért, mert büszkék voltak munkatársnőjükre. Sáfárné min­dig készséggel segít. Tagja a Ma­gyar-Szovjet Baráti Társaságnak és mindig lelkiismeretesen, szor­galmasan­­ dolgozik. Bármikor bármilyen kéréssel fordulnak hoz­zá, mindig igennel válaszol. Meg­érdemli, hogy a saját szemével lássa azt az országot, amelyről olyan sokat hallott, olvasott és beszélt munkatársainak. Arra már nem is emlékszik, ho­gyan jött ki az igazgató szobájá­ból. Gondolatban már a nagy szovjet síkságon, a csodálatosan dús erdőkben, s Mosz­kvéban járt. Leliki szemével megpróbálta maga elé varázsolni azokat a képeket, amelyek évek hosszú sora óta ki­rajzolódtak előtte a regények, új­ságcikkek, filmek alapján. Munkatársnői körülfogták. Száz meg száz kérdéssel ostromolták. Hova, merre megy a nagy Szov­jetunióban? Mikor indul? Mivel megy? Vonattal, repülővel? A na­pok teltek, de a kérdések nem fogytak el. Minden ismerőse kü­­lön-külön megkérdezte, Sáfárné újra meg újra elm­ondta, hogyan s mint lesz, de csak nem tudtak betelni vele. — Még ma sem tudom elhinni, hogy én külföldön, két hétig a Szovjetunióban lehetek! — mond­ja örömében nagyokat sóhajtva Sáfárné. Pedig már minden irat, az útlevél is a kezében van. — Mikor indulnak? Néhány nappal ezelőtt kap­tam táviratot a budapesti IBUSZ központtól. Annyit írtak, hogy május másodikén, reggel 7 órakor találkozunk a Nyugati­ pályaudvar kultúrtermében. Én már május elsején elindulok. A délutáni vo­nattal Budapestre utazom és ro­konaimnál várom meg az indulás pillanatát. — Már elkészített mindent? — Igen. De már ideje is, hogy végre útra készen álljak, hiszen két hét óta, mondhatnám mást se csinálok szabadidőmben, mint ké­szülődöm. — Mi lesz a családdal két hétig? — A férjem jó ember, ő is na­gyon boldog, hogy elmehetek a Szovjetunióba, s így szívesen is vállalja magára két hétig a csa­ládi gondokat. Ő gondozza majd a gyerekeket, ő tartja rendben a lakást és ő készít ennivalót. —­ Milyen tervei vannak? — Tervünk közös, de egyelőre még csak annyit tudok, hogy a két hét alatt Moszkvát, Kievet és Leningrádot látogatjuk meg. Az egyéni vágyam nagyobb. Igen boldog lennék, ha sikerülne meg­ismerkednem egy olyan szovjet asszonnyal, aki férjét, fiát, vagy más hozzátartozóját elveszítette a második világháborúban. Ha sike­rül ilyen asszonyt találnom, meg­látogatom, sőt ha visszajövök, ak­kor sem felejtem el. Hűségesen írom neki majd leveleimet. — Milyen érzésekkel indul a szovjet nép hazájába? — Erre a kérdésre nem tudok válaszolni. A boldogságom olyan nagy, hogy érzéseimet nem is tu­dom szavakba foglalni. Egyelőre nagyon izgulok. Olyan vagyok, mint a gyerek, most már az órá­kat számolom az indulásig. Na­gyon várom, hiszen ez lesz az én legszebb születésnapi ajándékom. Éppen az indulás napján, május másodikán leszek negyvenéves. . . . Már csak néhány óra. A vonat elindul, s egyre közelebb viszi Sáfárnét s vele együtt a magyar nép üdvözletét a nagy Szovjetunióhoz, a szovjet néphez. (k. s. a -

Next