Kisalföld, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-01 / 102. szám
AZ MSZMP VEZETÉSÉVEL, A BOLDOG MAGYARORSZÁGÉRT. ÉLJEN A SZABAD MÁJUS 1. BÉKÉS ÉLETET KÍVÁN DOLGOZÓINAK AZ ÜZEMEK VEZETŐSÉGE GYŐRI FINOMMECHANIKAI ÉS MÉRLEGJAVÍTÓ KOMBINÁT MOSONMAGYARÓVÁRI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT GYŐRI FŰRÉSZÜZEM ÉS FATÖMEGCIKKGYÁRTÓ VÁLLALAT GYŐRI HŰTŐIPARI VÁLLALAT, NECSEPUSZTA GYŐRI SZESZGYÁR GYŐRI LENSZÖVŐGYÁR KISALFÖLDI GÉPGYÁR ÉS ÖNTÖDE GYŐR KISTÖLGYFAMAJORI ÁLLAMI GAZDASÁG SOPRONI HÚSIPARI VÁLLALAT TÉT ÉS VIDÉKE KÖRZETI FÖLDMŰVESSZÖVETKEZET XV. AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT GYŐR MOSONMAGYARÓVÁRI FÉMFELDOLGOZÓ VÁLLALAT SOPRONI ASZTALOS ÉS FAIPARI KSZ SOPRONI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT RICHARDS FINOMPOSZTÓGYÁR GYŐR MOSONSZENTJÁNOSI Állami gazdaság SOPRONI FÉMTÖMEGCIKK KISIPARI SZÖVETKEZET GYŐRI KISKERESKEDELMI VÄLLALAT MELLÉKTERMÉK ÉS HULLADÉKGYŰJTŐ VÁLLALAT GYŐR MAGYARÓVÁRI KÖTÖTTÁRUGYÁR SOPRONI CIPÉSZ KISIPARI SZÖVETKEZET május 1. majori Állami GAZDASÁG HEGYESHALOM MOSONMAGYARÓVÁRI HÚSÜZEM MOSONMAGYARÓVÁR MOSONMAGYARÓVÁRI MEZŐGAZDASÁGI gépgyár MOSONMAGYARÓVÁRI SZIKVIZ- ÉS JÉGÜZEM CARDO BÚTORGYÁR GYŐR Győr Városi Sütőipari Vállalat . É. M. Építőipari Vállalat Győr Győr-Sopronmegyei Tőzeg- és Szervestrágyagyűjtő Vállalat Magyarsvári Timföki- és Mokorudpvár Eszek vasárugyár Soproni Telepe Cipőnagykereskedelmi Vállalat Győr Győri Épületanyagfuvarozó V. g. „. . Kisalföldi Állami Erdőgazdaság Győr-Sopron megyei II. számú ny......... Győr Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat Győr Győri Vendéglátó Vállalat Győri Belföldi Szállítmányozási Vállalat Nyugatmagyarországi Üzemi Győri Lakatos Petőházi Cukorgyár Soproni Fésűs fonalgyár Vendéglátó Vállalat Győr és Fémtömegcikk Készítő KISZ Győri Festékipari Válalat Győr-Sopron megyei Tanács Ipari és Épületi Karbantartó KTSZ Szövetkezetek (Lakkgyár) Bánya és Építőanyag pan ES Soprin Győr-Sopron megyei Értékesítő Mezőgazdasági Magtermelletű Mosonmagyaróvári Sitóipari Vállalat Szabadság lefülelés,(keltei Központja Győr És falu Vallata Sopron és Vidéke Körzeti Peterireg Soproni Vasöntöde Fedői Nádgazdasági Vállalat FMSZ Egy győri munkásasszony a Szovjetunióba indul Április másodikán, szerdán kora reggel a győri Richards-gyár párttitkára és igazgatója Sáfár Sándorné noppalót az irodába kérette. A törékeny asszonyka meglepődött. Nem tudta mire vélni a kora reggeli felszólítást. Megigazította ruháját, hátrasimította göndör fürtjeit, aztán leszaladt a lépcsőn. — Tessék, itt vagyok — mondta lihegve, amikor belépett az irodába, s csodálkozva, meglepetten nézett az igazgató és a párttitkár ünnepélyes arcára. Kis csend. . . aztán mind a hárman mosolyogtak. — Májusban a Magyar-Szovjet Baráti Társaság kéthetes társasutazást indít a Szovjetunióba. Mi magára gondoltunk. Elfogadja? Lenne kedve elutazni? •- kérdezte az igazgató. — Sáfárné lélegzete egy pillanatra elállt. . . Azt hitte, álmodik. Nem akarta elhinni, hogy ez a kérdés valóban elhangzott. Csak nézett, s a következő percben a boldogságtól megittasulva válaszolta. — Igen, hogyne,nagyon — aztán megint mosolyogtak. Sáfárné azért, mert a Szovjetunióba mehet, az igazgató és a párttitkár meg azért, mert büszkék voltak munkatársnőjükre. Sáfárné mindig készséggel segít. Tagja a Magyar-Szovjet Baráti Társaságnak és mindig lelkiismeretesen, szorgalmasan dolgozik. Bármikor bármilyen kéréssel fordulnak hozzá, mindig igennel válaszol. Megérdemli, hogy a saját szemével lássa azt az országot, amelyről olyan sokat hallott, olvasott és beszélt munkatársainak. Arra már nem is emlékszik, hogyan jött ki az igazgató szobájából. Gondolatban már a nagy szovjet síkságon, a csodálatosan dús erdőkben, s Moszkvéban járt. Leliki szemével megpróbálta maga elé varázsolni azokat a képeket, amelyek évek hosszú sora óta kirajzolódtak előtte a regények, újságcikkek, filmek alapján. Munkatársnői körülfogták. Száz meg száz kérdéssel ostromolták. Hova, merre megy a nagy Szovjetunióban? Mikor indul? Mivel megy? Vonattal, repülővel? A napok teltek, de a kérdések nem fogytak el. Minden ismerőse külön-külön megkérdezte, Sáfárné újra meg újra elmondta, hogyan s mint lesz, de csak nem tudtak betelni vele. — Még ma sem tudom elhinni, hogy én külföldön, két hétig a Szovjetunióban lehetek! — mondja örömében nagyokat sóhajtva Sáfárné. Pedig már minden irat, az útlevél is a kezében van. — Mikor indulnak? Néhány nappal ezelőtt kaptam táviratot a budapesti IBUSZ központtól. Annyit írtak, hogy május másodikén, reggel 7 órakor találkozunk a Nyugati pályaudvar kultúrtermében. Én már május elsején elindulok. A délutáni vonattal Budapestre utazom és rokonaimnál várom meg az indulás pillanatát. — Már elkészített mindent? — Igen. De már ideje is, hogy végre útra készen álljak, hiszen két hét óta, mondhatnám mást se csinálok szabadidőmben, mint készülődöm. — Mi lesz a családdal két hétig? — A férjem jó ember, ő is nagyon boldog, hogy elmehetek a Szovjetunióba, s így szívesen is vállalja magára két hétig a családi gondokat. Ő gondozza majd a gyerekeket, ő tartja rendben a lakást és ő készít ennivalót. — Milyen tervei vannak? — Tervünk közös, de egyelőre még csak annyit tudok, hogy a két hét alatt Moszkvát, Kievet és Leningrádot látogatjuk meg. Az egyéni vágyam nagyobb. Igen boldog lennék, ha sikerülne megismerkednem egy olyan szovjet asszonnyal, aki férjét, fiát, vagy más hozzátartozóját elveszítette a második világháborúban. Ha sikerül ilyen asszonyt találnom, meglátogatom, sőt ha visszajövök, akkor sem felejtem el. Hűségesen írom neki majd leveleimet. — Milyen érzésekkel indul a szovjet nép hazájába? — Erre a kérdésre nem tudok válaszolni. A boldogságom olyan nagy, hogy érzéseimet nem is tudom szavakba foglalni. Egyelőre nagyon izgulok. Olyan vagyok, mint a gyerek, most már az órákat számolom az indulásig. Nagyon várom, hiszen ez lesz az én legszebb születésnapi ajándékom. Éppen az indulás napján, május másodikán leszek negyvenéves. . . . Már csak néhány óra. A vonat elindul, s egyre közelebb viszi Sáfárnét s vele együtt a magyar nép üdvözletét a nagy Szovjetunióhoz, a szovjet néphez. (k. s. a -