Kisalföld, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-01 / 153. szám
t t folytatost( első oldalról) most a bulgáriai viszonyokra. Ebben van erejük egyik forrása. A XX. kongresszus után egykét héttel — talán még emlékeznek rá — elhangzott nálunk az a szerencsétlen megállapítás, hogya XX. kongresszus mindenben minket igazalt.« Akkoriban azokat az ismert hibákat akarták ezzel elkenni, amelyekről nem akart tudni egyik-másik -érdemes- felelős. Bulgáriában nem is voltak olyan, súlyos hibák, mint Magyarországon, de a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága nekiült- és a XX. kongresszus fényénél átvizsgálta egész munkáját. Találtak igazítani valót és kiigazították. Elmondták, hogy soha olyan lelkesedéssel a nép nem tömörült a párt körül, mint azóta, hogy ehhez a munkához hozzáláttak. Azt hiszem, ilyen körülmények között a Bolgár Népköztársaság, a bolgár párt és maga a bolgár nép sok tekintetben példa lehet számunkra. A jelen szakaszban olyan tapasztalatokat adhat nekünk, amelyek nekünk hiányoznak.Küldöttségünk azonkívül hogy megnézte az országot, elvégezte a párt- és , kormányküldöttségek szokásos munkáját. Számos kérdést megtárgyaltunk. Az a véleményeink, hogy utunk eredményes volt, mert kiszélesítettük az együttműködést nagyon sok tekintetben, partvonalon, állami, gazdasági és kulturális vonalon és ami legfontosabb, elvi egyetértésünk még szilárdabb és a bolgármagyar barátság még erősebb lett. (Nagy taps.) Állíthatjuk, hogy a szocialista tábor egysége és ereje is növekedett a mostani bolgármagyar találkozó révén. Ez fontos dolog, mert a szocializmus ügyének és a béke megőrzésének jelenleg leghatalmasabb ereje a szocialista tábor egysége. Aki ezt erősíti, az erősíti a szocializmust és védelmezi a békét, aki pedig ezt bomlasztja, vagy robbantani akarja, az a szocializmus ellen lép fel és a békét veszélyezteti, akár tudatosan teszi ezt, akár nem. (Nagy taps.) Megköszönöm Münnich elvtárs elvtársi, baráti szavait. Egy dologra szeretnék reflektálni, a Nagy Imre ügyben hozott ítélet ügyére. Elvtársak! Aki nekivágott november 4-ének, vagyis a szocialista forradalmi ellentámadásnak, annak végig kell mennie ezen az úton, mert különben nincs értelme. (Viharos taps és felkiáltások: éljen a párt!) Emlékezzenek viszsza, hogyan volt annak idején. Gondolom, elég béketűrőek voltunk, pedig nehéz volt a helyzet. Szép szóval megkértük az ellenforradalmi felkelés mozgatóit és cselekvő résztvevőit, hogy tegyétek le a fegyvert és ha letettétek, akkor megbocsát nektek a nép. Ám ők nem tették le a fegyvert. Ha pedig az ellenség nem teszi le a fegyvert, akkor pusztuljon! (Nagy taps.) Azt mondják nekünk egyesek, hogy Nagy Imrével kapcsolatban megszegtük szavunkat. Ez rágalom. Ki tudhatta, hogy mit akar valójában az a Nagy Imre, aki október 23-án kijelentette, hogy súlyosnak ítéli a helyzetet, kész segíteni az ellenforradalom — akkor ő is ezt a kifejezést használta — leverésében. Arról akkor egy árva szót sem szólt, hogy neki 1955 decemberéből van egy irata, amelyben benne van, hogy ki kell lépni a varsói szerződésből, hogy vissza kell állítani az úgynevezett koalíciós pártokat és azokkal kell kormányt alakítani. Erről egy árva szót sem szólt. Azt mondták nekünk, hogy a mi bíróságunk antirevizionista akciót hajtott végre. Lehet és természetes is, hogy ha Nagy Imréékre ütnek, a revizionisták tyúkszeme fúj. Erről az összefüggésről mi nem tehetünk. Nagy Imrééket nem a nézeteik miatt, nem ilyen, vagy olyan hibáik miatt vonta felelősségre a bíróság, hanem olyasmiért, amit senkinek sincs joga megtenni. Senki sem szegheti meg a mi alkotmányunkra letett esküt! (Úgy van!) Ha ő, mondjuk október 23-án este megmondta volna, hogy azon a véleményen van, hogy vissza kell állítani a kisgazdapártot, be kell venni a kormányba stb. és ki kell lépni a varsói szerződésből mi történt volna vele? A világon semmi, csak nem lett volna miniszterelnök, nem lett volna Központi Bizottsági tag, de nem is került volna soha bíróság elé. De ő mindezt nem mondta meg, hanem az ellenséges nyomást kihasználva, csalással belopta magát a hatalomba. Ha ő nem hazudja azt, hogy kész az ellenforradalmi felkelés ellen harcolni, soha sem került volna hatalomra. Van egy másik oldala is a dolognak. A Magyar Népköztársaság bíróságai 1956 november 4-e óta - mint ismeretes — számos ellenforradalmárt vontak felelősségre. De milyen igazság az, hogyha azt, aki tesz valamit megbüntetik, de azt, aki az egészet kigondolta, elhatározta, megszervezte és irányította, nem vonják felelősségre? Ki hallott már ilyen igazságszolgáltatást? A mi igazságszolgáltatásunk valóban igazságszolgáltatás és ami történt, az törvényeink szellemében és törvényeink szerint történt. (Közbekiáltások: megérdemelték a büntetést!) Elvtársak! Azt mondják egyes nyugati újságok, hogy az embereket megdöbbentette az ítélet. Ki tudja, kiket értenek ők „emberek” alatt. Dullest például tényleg megdöbbentette a dolog, más személyekét, akiket nem akarok megnevezni, szintén megdöbbentett. Mi Bulgáriában találkoztunk jónéhány emberrel, akik szintén emberek, legalább annyira, mint Dulles úr, Szófia főterén legkevesebb háromszázezer emberrel találkoztunk egy gyűlésen és még másutt is, sok helyen találkoztunk emberekkel. Itt semmiféle elkeseredést, vagy megdöbbenést az emberek arcán nem láttunk. (Nagy taps.) Éppen ellenkezőleg. Azt mondták nekünk a bolgárok, a dolgozók, a munkások, a parasztok, különböző emberek, magyar elvtársak, mi egy emberként mellettetek vagyunk a ti harcotokban. (Nagy taps.) Nagyon sok üdvözlést hallottunk ott. Az üdvözletekben mindig benne volt, hogy tisztelik, szeretik és köszöntik azt a magyar népet, amely a szovjet nép segítségével leverte, az ellenforradalmi felkelést. Ezek a szavak egy kis büszkeségérzést ébresztettek bennem. Jól esik hallani, amikor az embernek saját népéről jót mondanak. Azt válaszoltam, nemcsak a küldöttség, nemcsak a Központi Bizottság és a kormány nevében, hanem a magyar kommunisták és az összes öntudatos magyar dolgozók nevében is, hogy biztosak lehetnek: a szocialista forradalom ügyéhez, a munkás-nemzetköziséghez és testvérnépeinkhez, köztük a bolgár néphez mindörökké hűek leszünk. (Úgy van, úgy van, nagy taps.) Ahogyan hűek maradunk népünkhöz, ugyanúgy hűek maradunk ahhoz az elhatározásunkhoz is, hogy az osztályellenségnek, a világimperializmusnak engedményt nem teszünk. Népéhez hű csak az maradhat, aki nem tesz engedményt a nép ellenségeinek. Azt hiszem elvtársak, joggal mondhatom, bízhatnak bennünk. Nemcsak húsz, vagy harminc ember tanult az ellenforradalmi felkelésből hanem ennek az országnak jónéhányszázezer felnőtt dolgozója tanult az ellenforradalmi támadásból. (Taps.) Kedves elvtársak! Mégegyszer megköszönöm önöknek, hogy eljöttek fogadni bennünket. Köszönöm türelmüket, amellyel meghallgattak. Azt kérem önöktől lelkesítő szavakkal és példamutató tettekkel legyenek azon, hogy népünkben magasan lobogjon a lelkesedés lángja a marxizmus-leninizmus eszméi, a szocializmus és a béke ügye iránt. Ápoljuk a proletárinternacionalizmust, ápoljuk országaink Szovjetunió vezette táborának egységét, ápoljuk a bolgár és a magyar nép barátságát. Ügyünkhöz, a szocializmus és a béke teljes győzelméig hűek maradunk. (Hosszantartó, lelkes, ütemes, nagy taps és felkiáltások. Éljen a párt! Hurrá!) Varsó (PAP) Június 28-án, a hajóépítők napja alkalmából a gdanski hajógyárban ünnepi ülést tartottak. Az ünnepi ülésen Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet. Wladyslaw Gomulka részletesen foglalkozott a lengyel hajóépítő ipar sikereivel és feladataival és általában a lengyel gazdaságpolitika céljaival és feladataival. Hangoztatta, milyen jótékonyan hatnak a lengyel-szovjet gazdasági kapcsolatok Lengyelország gazdasági életére. — A szocialista rend, amelyet építünk, jobb a kapitalista rendnél — hangoztatta Gomulka —, majd így folytatta: ezt bebizonyítják azok a nagy vívmányok, amelyeket a szocialista építésünkben elértünk, s bizonyítja ezt más szocialista országok, elsősorban a szocializmus első és leghatalmasabb országának, a Szovjetuniónak tapasztalata. Azok az országok, amelyek megdöntötték a régi társadalmi rendet és a szocializmus útjára léptek, csupán azért építhetik hazájukban a szocializmust, mert megvan a szocialista országok együttműködése, s mert megteremtették azt a kollektív erőt, amelyet a nemzetközi reakció és a kapitalizmus erői nem győzhetnek le. Ez teljesen vonatkozik Lengyelországra is. A háború után létesült egyetlen szocialista ország, köztük Lengyelország sem maradhatna fenn enélkül az erő nélkül mert a nemzetközi reakció erői elsöpörnék. — Valaki azt mondhatja nekem: 13 szocialista ország van, de a szocialista táborhoz csak 12 tartozik. Egy közülük, azaz Jugoszlávia nem tartozik és nem akar a szocialista táborhoz tartozni és — talán ezt mondják az emberek — az imperialisták nem támadnak ellene. Engedik, hogy építse a szocializmust, bár el van szigetelve. A válasz erre egyszerű. Jugoszlávia szocialista államként csupán azért tud létezni, mert létezik a 12 szocialista ország szövetsége. És ezzel valószínűleg számol minden kommunista, Jugoszlávia minden lakosa. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége hibás revizionista elmélete következtében elszigeteli, elválasztja Jugoszláviát a szocialista országok közösségétől és árt a szocialista országok egyesült erőinek, s az egész nemzetközi munkásmozgalomnak. A nemzetközi rendezésre és a világ békeszerető erőinek megerősítésére irányuló kétségtelen és őszinte törekvések ellenére — amelyeket állandóan hangsúlyoznak, a jugoszláv párt és állami vezetők, funkcionáriusok — negatív állásfoglalásuk a szocialista táborral szemben, azzal a táborral szemben, amely a béke legfőbb ereje az egész világon és amely a fő akadály az imperialista háborús mesterkedések útjában, nemcsak hogy nem erősíti, de gyengíti is a béke erőit. — Talán senki sem fogja tagadni, még a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének is egyet kell értenie azzal, hogy az egész nemzetközi reakció, valamennyi agresszív imperialista erő, minden eszközzel szét akarja zúzni, de legalább gyengíteni aláásni akarja a szocialista országok táborának egységét. Tárgyilagosan nézve — az az álláspont, amelyet a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elfoglal a szocialista államok táborával szemben, megfelel a reakció eme óhajainak és törekvéseinek. Sőt, mi több, a jelenlegi konfliktusban — amely Jugoszlávia bűneként és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének bűneként jött létre, köztük és a többi szocialista ország, illetve a JKSZ és minden más kommunista és munkáspárt között — az egész nemzetközi reakció Jugoszlávia oldalán áll. Nyilvánvaló képtelenség volna ebből olyan következtetést levonni, hogy a reakció ezt a szocialista Jugoszlávia iránti érzett szeretetből teszi. Az imperialisták és a reakciósok a szocializmus ellenségei. Ha a jelenlegi konfliktusban támogatják Jugoszláviát, ezt csupán azért teszik, mert szakadást akarnak előidézni a szocialista országok között. Ebben a szocializmus számára fontos elvi kérdésben, a nemzetközi reakció törekvései objektíve egybeesnek a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének irányzataival, függetlenül a JKSZ akaratától. Ez a legfőbb alapja a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, valamint minden más kommunista és munkáspárt között létrejött konfliktusnak. Pártunk forró kívánsága, hogy a jugoszláv kommunisták térjenek le arról a helytelen útról, amelyen ma járnak. Semmi, egyáltalán semmi sem igazolja álláspontjukat a jelenlegi konfliktusban, eltérőleg az 1948—1954-es konfliktustól. Ma a hiba Jugoszláviát terheli. Pártunk mindenkor óvni fogja a szocialista tábor országainak egységét. E fő elvéhez híven, harcolunk és harcolni fogunk minden ellen, ami ezt az egységet bomlasztja. Élesen bírálom a jugoszláv kommunisták álláspontját, mert ez hamis és káros álláspont. A szocializmussal szemben ellenséges és agresszív imperialista körök, semmilyen eszköztől viszsza nem riadva, kihasználnak minden lehetőséget, hogy gyengíthessék a szocialista országok egységét, s hogy zavart kelthessenek hazánkban is. Bizonyítéka ennek az a propagandahadjárat, amelyet ezek az erők a magyar bíróságnak Nagy Imre és a többi elítélt ügyében hozott ítélete nyomán elindítottak. Mennyi roszszándékú hírt terjesztettek ezzel kapcsolatban a nyugati rádióál lomások, mennyi agyrémet és hazugságot, amely mind csak arra irányult, hogy megzavarja az embereket. A nyugati rádióállomások és a külföldi lapok a legkülönfélébb szenzációkkal táplálták a közvéleményt, körülbelül ilyen szellemben.Gomulka levelet küldött Hruscsovnak a magyar ítélettel kapcsolatban. . .« »A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága elítélte a Nagy-ügyet és e kérdésben utasítást küldött minden pártszervezetnek. . .« Végül pedigGomulka távozik helyéről.« — Ilyenek elvtársak azok a módszerek, amelyeket a nemzetközi reakciós propaganda az agresszív imperialista körök szolgálatában felhasznál ilyenek azok a módszerek, amelyeknek segítségével ezek a körök gyengíteni próbálják a népi Lengyelországot, lázítani akarják a lengyel népet a Szovjetunió ellen és gyengíteni akarják a szocialista országok egységét. A magyar bíróság szigorú ítélete azoknak a tragikus eseményeknek epilógusa, amelyek csaknem másfél évvel ezelőtt folytak le, s mintegy befejezése az októberi magyarországi ellenforradalom szétzúzásának. Az ellenforradalom, amely meg akarta dönteni a szocialista rendet és a kapitalista rendet akarta visszaállítani, le akart számolni a kommunistákkal és a szocialista rend védelmezőivel Akasztásokra került, sor az utcákon. Hogy bemutassam mi volt a helyzet, idézek a magyar sajtó 1956. november 2-i jelentéseiből. Az Igazság című lap ezt írta: -Tegnap a városban lincselésre került sor! A falakon felírások jelentek meg: le a kommunistákkal, le a párttagokkal pusztítsátok el a kommunistákat!... Amikor a magyarországi ellenforradalom akasztotta a kommunistákat, Nagy Imre, mint a magyar kormány miniszterelnöke, rádión kijelentette: »Senkit, sem büntetünk meg a fegyveres harcban való részvételért.« (Lásd a Szabad Nép 1956. október 29-i számát.) Nagy Imre, aki revizionista volt, a néphatalommal szemben ellenséges ellenforradalom növekvő hullámának hatására, lépésről-lépésre meghátrált az ellenforradalommal szemben, teljesítette a feladatot, tönkretette a szocialista rendet Magyarországon. Kijelentette, hogy Magyarország kilép a varsói szerződésből és segítségért fordult az imperialista országokhoz. Ezek a tények ismeretesek az egész világ előtt. A szovjetellenes és kommunistaellenes hadjárat, amelyet Nyugaton a Nagy Imre ügyében hozott ítélet nyomán elindítottak, azagresszív imperialistáknak használ. Amint ez mindannyiszor történni szokott, amikor ezek a körök valamiféle veszélyes kalandot készítenek elő, propagandájuk most is arra törekszik, hogy nagy zajt keltsen más kérdések körül és így elterelje a közvélemény figyelmét. Így történt ez 1956-ban is az Egyiptom elleni agresszió idején. Ma a nemzetközi égbolton ismét fekete felhők gyülekeznek. Nem lehet lebecsülni azt a veszélyt, amelyet a kalandor imperialista körök teremtenek a Közel-Keleten és folytatják a fegyverkezési hajszát.. A Szovjetunió példája ellenére sem szüntették meg az egész emberiséget veszélyeztető atom- és hidrogénfegyver kísérleteket. Ezeknek az erőknek érdekeit szolgálja Nyugat-Németország felfegyverzése. Ezért csak a hiszékeny embereket vezetheti félre az a reakciós propaganda, melyet a Nagy Imre-ügy körül támasztottak. Ezért mi mindig erősítettük és a jövőben is erősíteni fogjuk szolidaritásunkat és testvéri együttműködésünket hatalmas szomszédunkkal, a Szovjetunióval minden szocialista országgal — az internacionalizmus, a barátság, az egyenjogúság alapján. Annak idején mi határozottan visszavertük Lengyelországban a reakció erőit, amelyek «a második szakasz teóriájára« spekuláltak és amelyek illúziórikus reményeket fűznek rendszerünk, a né,pi hatalom »átmeneti jellegéhez.« Ugyanilyen határozottan visszaverjük ma és bármikor a jövőben is azokat az erőket, ha megkísérelnék felütni fejüket — amelyek Lengyelországot vissza akarnák húzni szakadékba akarnák rántani — mondotta többek között gdanski beszédében Gomulka. Kádár János beszéde Mit mondott Gomulka a jugoszláv álláspontról és a Nagy-per körüli nyugati propagandáról ? ■9“KISRE FÖLD 1355. július 1, Sedd. KÜLFÖLDI HÍREK Moszkva (TASZSZ) Vasárnap a szovjet főváros népe a szovjet ifjúság napját ünnepelte. Az ünnepségek sorából kiemelkedik a Lenin-stadionban rendezett nagygyűlés és sportünnepély. A felvonulást népmulatság követte. * Cambridge (AP) Vasárnap közölték, hogy a március 26-án kilőtt harmadik amerikai mesterséges hold pénteken este, vagy szombaton hajnalban valószínűleg megsemmisült. * Phenjan (Új Kína) A Koreai Központi Távirati Iroda szombaton jelentette, hogy Dél-Shanghaj tartományban újabb tömegsírra bukkantak. Az áldozatokat" az amerikai agresszorok gyilkolták meg a koreai háború alatt. Szincsun megyében Rjongdang- Ri közelében egy építkezésnél 60 meggyilkolt asszony és gyermek holttestét találták meg.