Kisalföld, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-01 / 180. szám
1938. augusztus 1. péntek Bujtat a távol Szívemen: égő-piros selymen , neved aránylik. Fényes ujjú vágyak tündöklő szerelem-szálat fonálként fűztek tűbe, s neved betűit hímezték szívem selyemébe. Szívemen: égő-piros selymen világol, izzók, és sosem sápad . pogányos-szálat szerelem dallama árad szerte a testben; a sejtek követelnek, jaj, követelnek. Követelnek a sejtek, követel testem lázas egésze: hallod-e Kedves? Harmatos éjjel sűrűsége ■ nekünk kedvez.. ? nyoszolyát ígér és lombtakarót, hajadba tűzpiros virágot., . Jaj, de te nem jössz: bújtat a távol,sőt lassan hunynak a lángok. Szoptuk András Gyanús turisták Iránban Pakisztáni újságíró körökben figyelmet keltenek azok a teheráni értesülések, hogy az utóbbi időben mind nagyobb számban érkeznek Iránba polgári ruhában turistaként amerikai katonáik, főként Nyugat-Németországból. Az amerikai „turisták“ áradata július 16-a táján indult meg. Szállításukra a KLM és az AIR France légitársaságok utasszállító repülőgépeit használják. A turisták rendszerint családtagok nélkül és igen kis poggyásszal érkeznek. Teheránba érkezésük után azonnal tovább indulnak vidéki városokba, az iraki határ közelébe. Az utóbbi időben összesen több mint ezer ilyen „turista“ érkezett Teheránba. Itteni feltevések szerint az amerikai katonák Iránba küldése az Egyesült Államok széleskörű közel- és közép-keleti agressziós terveivel függ össze. nagy részének zsebbevágó érdeke a társulás. S méginkább az lesz, ha a szövetkezetek tovább erősödnek. A járási pártbizottság és a járási tanács erősen törekszik is a termelőszövetkezetek gazdálkodásának állandó javítására, e gazdaságok igen alapos elemzéséből kiindulva. Előttünk fekszik két termelőszövetkezetről készült — mondhatjuk így is — tanulmány, amelyet a járási pártbizottságtól kaptunk. Mindkettő alapos munka, biztos tájékoztatást nyújt a közös gazdálkodásokról, azok erősítésének helyes módjáról. Nincs elég szószólója az új paraszti életnek Az újabb belépéseket tehát nem a termelőszövetkezetek gyengesége gátolja, hisz a tsz-ek többsége elég jó. Akkor pedig az agitációt kell jobban szemügyre vennünk. Van-e? Kik végzik? Ez fogas kérdés. Megtudtuk, hogy néhány helységben tartottak kisgyűlést a termelőszövetkezetek eredményeiről két alkalommaltermelőszövetkezeti látogatásra vittek egyéli gazdákat. Némely községben egyéni agitáció is tapasztalható. Mindez azonban kevés. Olyan kevés, mint azoknak a száma, akik felvilágosító munkát végeznek. Majdnemi csak a járási pártbizottság, a járási tanács és a járás két gépállomásának vezető funkcionáriusai agitálnak. És itt a baj. A szövetkezeti mozgalmat aligalig népszerűsítik az egyénileg dolgozó parasztok körében a termelőszövetkezetek tagjai és vezetői, a községi pártvezetőségek, a tanácsok végrehajtó bizottságainak tagjai, a falvakban működő agronómusok, általában a falusi elvtársak. Talán csak Nagy Lajost, Magyarfalva tanácselnökét és Keiszter elvtársat, Ágfalva tanácselnökét lehetne megemlíteni, mint jó népnevelőket, az új paraszti élet rendszeres népszerűsítőit. Községükben előreláthatólag lesz is eredmény. De másutt a járási pártbizottságokon dolgozó elvtársak szavaival élve »gyenge az agitáció, mint a harmat.« Megkérdeztük az elvtársaktól, hogy buzdítják-e, mozgósítják-e a falusi elvtársakat a felvilágosító munkára? Igennel feleltek. Bizonyos, hogy nem egyszer megmondták nekik: menjenek és győzzék meg a dolgozó parasztokat a szövetkezés előnyeirel De nem nagy a tolongás. No, mielőtt a reakció kivágná, hogy lám, a kommunisták sem lelkesednek a szövetkezeti mozgalomért, hadd nyugtassuk meg őket: igenis lelkesednek. Azt szeretnék, ha már kész is lenne a szocializmus városon és falun egyaránt. Ezt szeretnék legjobban. Más oka van a gyenge felvilágosító munkának, jobban mondva, más okai vannak. Anélkül, hogy gépiesen általánosítanánk, állíthatjuk, hogy azokban a községekben, ahol 1955—56-ban hirtelen felduzzasztották a taglétszámot, mindenütt a lövői példához hasonlóan roszszul alakult a tagság jövedelme. Szakonyban is, Peresztegen is és másutt is. A taglétszám növekedése azonban csak azért okozott csökkenést a jövedelemben, mert helyenkint a tagok egy része nem meggyőződésből, hanem azért mert ment a többi is, vagy éppen gazdasági kényszerből lépett ki s kedvtelenül dolgozott a közetben. Másrészt a nagy szövetkezetekhez nem voltak képzett vezetők. Ma azonban más a helyzet egyrészt: a soproni járás termelőszövetkezeteinek többsége kicsi Földjük még a 3—400 holdat sem éri el, taglétszámuk pedig 25—4 fő között van. Túl korai teháttúlzott a taglétszámtól való félt sem. Másrészt, most csak meggyőződéses tagokat szokás felvenni szövetkezetekbe, vagyis nem ál fenn az a veszély, hogy nem meggyőződéses, ide-oda lézengő szövetkezeti tagok is járják a szövetkezetek portáit, akik lehangoltan, kedvtelenül dolgoznának, s ezál- Kis tsz nagy haszon, nagy tsz kis haszon ? Azokban a falvakban, amelyekben nagyobb szövetkezet van, azért nemigen agitálnák, mert nem akarnak több tagot. Lövőn és Peresztegen a termelőszövetkezet egyes vezetői nyíltan kimondják: »Nem kellenek új tagok, mert ha létszámban gyarapodunk, hátha csökken a jövedelmünk". Nem véletlen találták ki ezt az állítást. Bár igyekszünk elkerülni a sok számot, ezúttal mégis le kell írnunk néhányat. A jövői tsz taglétszáma és jövedelme az alábbi kimutatás szerint alakult: Jövedelem: 48,8 Ft munkaegységenként 35,80 50,10 , 51,tal kárára lennének a közösségnek. És nemcsak azokat a szövetkezeteket lehet új tagokkal erősíteni, amelyek már léteznek, hanem azokkal barátságban lévő új közösségeket is lehetne létrehozni. Senki sem kívánja, hogy valahol héberhurgya módon mindenkit szervezzenek be egy közösségbe. Csupán azt, hogy a falusi elvtársak hallassák hangjukat, őszintén és okosan agitáljanak a szövetkezés mellett, s megfelelő ütemben terebélyesítsék a szövetezés növekvő ágait. A megfonult munka nem járhat a mostani fgság jövedelmének csökkenésével. A soproni járási pártbizottság és a járási tanács funkcionáriusai értessék meg ezt a falusi elvársakka. Mint már említettük, a fenti elvtelen nézet leginkább ott állt, ahol korábban az egész falu elépett a termelőszövetkezetbe, 956 októberében pedig feloszlott,agy kisebb lett a tsz. Van azonban egyéb oka is a gyenge agitációnak, amely sokkal több helyen tapasztalható. De erről a holnapi számunkban szólunk. (Folytatása következik.) Év: Taglétszám: 1955 60 1956 tsz-község , 1957 62 1958 62 Tn »Tvr»v A legutolsó győri fiak két gazdájának kívánsága Sokan ismerik Győrött Csonka Józsefet , a régi fiakkerest. Most kerékpármegőrző a Városi Tanács előtt. Mindenki Csonka bácsija arról ismert, hogy ő volt az utolsó győri fiakkeres, ötven esztendőn át 1956. júniusáig pejlovával, de sokszor futtatott a győri utcákon! Kezdetben az Arany János utcán, utóbb pedig az állomás környékén volt a várakozó helye. Korát meghazudtolóan fürge ember ma is Csonka bácsi, s igen jó híre volt annak idején is. Egy kívánságát mondotta el tegnap reggel a tanácsháza előtt. Szeretné, ha kérésére felfigyelne a győri múzeum vezetője. Már két éve pihen régi frakkere az újvárosi Árvaház utca 5. számú ház színjében. Átvehetné tőle a győri múzeum, mint régiséget. Ez volt az utolsó győri frakker, ötven esztendős frakkeres pályafutásának, utolsó frakkeres öröme lenne ez. Évszázadok múlva talán, amikor már a helikopter is ósdi közlekedési eszköz lesz, sokan nézegetnék a múzeumban a legutolsó győri „pacis járművet“. Megérdemelné az a frakker, mert jól szolgálta a győrieket 50 évig. Nem volt egyetlen egyszer sem baja vele a rendőrségnek, sem a járókelőknek. Csonka bácsi kérését szívesen figyelmébe ajánljuk a győri múzeum igazgatójának. Római vakáció — Amerikai film — Dicsérjük a Római vakáció című filmet, mert William Wyler mesteri rendezésében nagyon kedves, élményszerű vígjátékot láthatunk a mozi vásznán. Ez a nem nagyigényű vígjáték az első kockától az utolsóig mértékletes, könnyed, de emberi, és bebizonyítja, hogy nem lehet a szív érzelmeit korlátok közé szorítani, ha az történetesen egy trónörökösnőé is. A film írói — Ian Mclellan Hunter és John Dighton — azt kérdezi: Mi lenne, ha egy trónörökösnő azt tenné, amit éppen szeretne. A megoldás az életé és az érett művészé, William Wyleré, aki az életet a nagyszerű filmrendező kezével irányítja a felvevőgép lencséje elé. A kérdésre a filmszínészek is választ adnak. A hercegnőt, — aki kitör a ceremóniák unalmas, pókhálós levegőjéből egy csábító római estében — Audrey Hepburn varázsolja elénk nagy-nagy tehetséggel, természetességgel, bűbájosan. Szemének játékát látni kell és emlékezni rá. Az amerikai hírügynökség munkatársát — aki az életbe szökött (milyen furcsán hangzik hogy »életbe szökött«, de így van!) angol hercegnővel találkozik és a kedves szórakoztató kalandok után a lányba szerelmes lesz, végül kénytelen tőle elválni és lemondani a megígért szenzációs riportról . Gregory Peck alakítja, akit már ismerünk az Egymillió fontos bankjegy című filmből. Rokonszenves, egyszerű, emberi Gregory Peck ebben a neki való vígjátékban. Mégegyszer a rendezésről: William Wyler érdeme, hogy embereket állított elénk, olyan embereket, akiknek jellemük, kalandjuk sokáig megmarad emlékezetünkben. Ezért jó film a Római vakáció. B. Ji g , Magyarkeresztúr községből . négy tenyészbikát szállítanak a gazdák az országos mezőgazdasági kiállításra A kiállításra kerülő tenyészbikák arról nevezetesek, hogy mindegyik mesterséges megtermékenyítésből származik. , A kiállításra alkalmas állatokat Magyarkeresztúron megvizsgálta egy bizottság és döntött: mehet - nek Pestre. Azóta a magyarkeresztúri gazdák melle dagad a büszkeségtől. Mindjárt tegyük hozzá, hogy nem érdemtelenül. ) Akármelyik gazdával váltottunk szót, egy kicsit mindegyik a maga sikerének is könyveli el, hogy négy bika kerül a kiállításra Magyarkeresztúrról. Azonban valami mennyi gazda — akikkel találkoztunk — előhozakodott azzal, hogy ezt a kitüntetést elsősorban a községükben tíz éve működő állami mesterséges megtermékenyítő állomásnak lehet köszönni, ahol a szaporításhoz az állomás 21 bikája közül válogathatnak. Németh Sándor gazda így vélekedett: — Amióta Magyarkeresztúron működik a megtermékenyítő állomás, hírneves lett a falu. Most már Magyarkeresztúr a rábaközi szarvasmarhanevelés központja és nem Rábacsanak, Rábapordány, vagy Szany. Sokat köszönhetünk az állomásvezető dr. Diós István szakállatorvosnak és a hozzája beosztottaknak, övék is lesz az érdem, ha aranyérmet és első díjat hozunk haza a mezőgazdasági kiállításról. Németh Sándor gazda éppen portáján húsért az udvarban a kiállításra kerülő bikával együtt. Arról nevezetes ez a bika, hogy cirógathatja bárki, nem vadul meg, szinte köszöni a szerető símogatást, jámbor tekintetéve. A gyerekek, Évike és Sanyi vezetik ki mindennap fürdetni a Keszegérre. A bika anyja törzskönyvezett tehén, 5468 liter tejet adott háromszáz napon, 3,8 zsírszázalékosat. A kiállításra kerülő bika örökölte az apa, a megtermékenyítő állomás Universal bikájának nemes állású fejét és testtartását. Most hatszázötven kilós, jó húsú, jó csontozatú. Kiváló takarmányértékesítő tulajdonsága mellett nem nagy hajú, igazán szép külemű állat. Most nyolc kiló abrakot kap naponta vegyesen (napraforgót, árpát, kukoricát és zabdarát.) Utána szívesen fogyaszt finom lóhérszénát is. A gazdája shamponnal mossa a bika fejét, hogy szép fehér legyen a fej szőre. A Kinizsi utcából Némethéktől a Hunyadi utca 9-be is ellátogattunk, Nagy Sándorékhoz. Éppen akkor léptünk be az istállóba, amikor a Baba nevű tehén kettes ikerborjút ellett. A kiállításra kerülő tenyészbikájuk tizenhét hónapos, de már egy hónappal ezelőtt olyan méretei voltak, mint egy 18 hónapos tenyészbikának. A bika anyjának háromszáz napos tejhozama 5085 liter, 3,8 zsírszázalékkal — Az utánpótlás már üszőkben is biztosítva van nálam — újságolta a gazda és megmutatta sorjában az állatait. A bikáról elmondotta, hogy naponta három kilométert járatják, utána kipányvázva pihen a hűvösön. Lucernát, vagy lóherét annyit ehet, amennyi jólesik neki. — Mint a kincsre, úgy vigyázok rá, hogy szépen odakerüljön a kiállításra, ne essék neki semmi baja, Nagy Gyula, a harmadik gazda akinek állatai kiállításra kerülnek. A tizenkilenc hónapos Figaró és a tizenhat hónapos jogi tenyészbikát viszi Budapestre. A gazda előbbi kiállításokon is oklevelet nyert bikáival. — A nálam kitenyésztett bikák mindig elismerést hoztak nekem, ezért szerettem meg a bikanevelést. No meg azért, mert sohasem volt még olyan jó ára a bikának, mint mostanában. Én a borjút tartom fontosnak, érte feláldozom a tejet, igyék belőle, amenynyit akar. Majd meglátjuk, mit hoz nekünk a magyarkeresztúriaknak a kiállítás. Mindenesetre szeretnénk elhozni bikáinkkal a nagyobb kitüntetéseket. Ez nemcsak nekünk esne jól. Dicséretére válna az egész rábaközi szarvasmarhanevelésnek. És nem utolsó sorban a magyarkeresztúri állami mesterséges megtermékenyítő állomásnak. (i. e.) A magyarkeresztúri gazdák isrészt vesznek a Mezőgazdasági Kiállításon