Kisalföld, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-02 / 206. szám

« ixiii A Vörös tér tavaszi napfényben tündököl. Vörös a mauzóleum márványa, a tornyok tetején vö­­rössen izzanak a nap sugarát visz­­szaverő ötágú csillagok. A prole­tárforradalom színe is vörös. E miatt sokáig magától értetődő­nek tartottam, hogy a moszkvai Vörös tér nevét a proletárforrada­­lomtól kapta. Megtudtam, hogy tévedtem. A Kreml falai alatti té­ren ma is látható egy épségben megmaradt köralakú emelvény. Valamikor a cárok itt hajtották végre a kivégzéseket. Itt folyt ki a cári rend ellen szót emelők vére. Az emberek kiontott vére adta a tér nevét, nem 1917-ben, hanem annál sokkal régebben. A Lenin Könyvtárban Nem messze a Kremltől a Mo­­hovája utcában kis park mögött kétszárnyas, tizenkét oszlopra tá­maszkodó háromemeletes, épület a Lenin Könyvtár. A keskeny par­kon át jutok a könyvtárba. Sze­rencsére nem sokkal előttem érke­zett egy sztálingrádi turistacso­port. A sztálingrádiak közül az egyik, Mihal Szíszov részt vett Magyarország felszabadításában, hónapokat töltött Debrecenben és Kecskeméten, elsajátította a ma­gyar nyelvet Mihály már járt a könyvtárban és most örömmel vállalta a kísérő szerepét. Segít­ségével megtudtam, hogy a könyv­tár tulajdonképpen Pétervárott alakult. Alakulásának évében, 1831-ben 28 ezer könyve volt Harmincéves pétervári működése után, 1861-ben Moszkvába helyez­ték át. Ez volt az első moszkvai állami könyvtár. A Rumjancev alapította könyvtár hamarosan szoros kapcsolatba került a haladó orosz forradalmi mozgalom képvi­selőivel. 1893-ban a Pétervárott már jól ismert ifjú forradalmár, Vladimir Iljics is bejáratos lett a könyvtárba. Lenin első könyvtári látogatásának nyomát emlék­könyvi bejegyzését ma is őrzik. A könyvtár történetéhez tartozik Lev Tolsztoj, Csehov, Mengyelejev neve is. Az orosz irodalom és mű­vészet kiválóságai gyakran látoga­ták az állandóan fejlődő és egyre nevesebbé váló moszkvai könyv­tárat A könyvtár igazán rohamosan az Októberi Forradalom győzelme után kezd fejlődni Lenin szemé­lyes ügyének tekinti a tudományos intézet fejlesztését. Az 1918. évi rendeletet amely a könyvtár fej­lesztését kimondja, sajátkezűleg írta­ alá. A szocialista forradalom­ hatását ma sem tanúsítja jobban, mint az, hogy 1924-ben már 3 mil­liós a könyvtári állomány A moszkvai nagy állami könyvtár 1925-ben felveszi pártfogójának és nagy támogatójának, Vladimir N­­­iics Leninnek a nevét Elsőnek a könyvtár nagy olvasó­termébe megyünk Itt egyszerre négyszázhuszonöt ember tanulmá­nyozhatja a kiválogatott könyve­ket. Az asztalok felett olvasólám­pák ernyőinek árnyékában tudó­sok, öreg munkások, népviseletbe öltözött parasztok, egyetemista fiúk és lányok. A villámstatisztika körülbelül azt mutatta, hogy Leg­többen az orosz klasszikus irodal­mat és Lenin műveit olvassák De találkoztunk Goethe művek és francia művészeti folyóiratok, va­lamint angol építészeti és ó-görög történeti könyvek olvasóival is. A nagy olvasóterem mellett még ti­zenegy kisebbet is bejárunk. A kép mindenütt ugyanaz. Az olvasótermet elhagyva, való­ságos könyvrengetegbe jutok. Ha a könyvtári polcokat egymás mel­lé tennénk, Budapesttől Mosonma­gyaróvárig is elérnének. A száz­hatvan kilométernél is hosszabb állványokon végtelen végig ros­­kadásig könyvek. A polcokon mi­niatűr és óriási méretű könyvek is vannak. Természetesen minden egyes mű eredeti példányát nem adják az olvasó kezébe. Erre nincs is szükség, mert a tanulmányozás­hoz tökéletes reprodukciókat ké­szítenek. A Lenin Könyvtár működésének kezdetekor 28 ezer, majd 1924-ben 3 milliós adat szerepelt. De már a hárommillió is rég a múlté. Jelen­leg 16 millió könyvnél tartanak. Ezzel — világosít fel Sziszov elv­társ — a világ minden könyvtárát felülmúlja a moszkvai. A Lenin Könyvtár évente másfélmillió lá­togatót fogad, ezzel ugyancsak ki­vívta magának a világ első helyét. Sem a párizsi, sem a londoni, sem a washingtoni könyvtár megköze­lítően sem dicsekedhet a moszkvai könyvtárhoz hasonló látogatott­­sággal Néhány évvel ezelőtt egy film­híradóban, most pedig a valóság­ban is megláthattam a könyvtár szállítóberendezését. E gépezet nélkül a 16 millió könyvet rend­­bentartani és másfél millió olva­sót kiszolgálni nem lehetne. A könyvtárakban egy-egy futószalag húzódik végig, az emeletek között pedig könyvszállító liftek. A futó­szalagokhoz és liftekhez az alag­sorban még egy keskenyvágányú villamosvasút is csatlakozik. A szállítógépeit irányítói a katalógus teremben dolgozókkal együtt vég­zik munkájukat. A keresett köny­vek helyét a katalógusteremben állapítják meg. Innen telefonon értesítik az illető könyvraktár munkatársait. Ezután a könyv a futószalagok és Hitek segítségével villámgyorsan eljut az olvasóhoz. A könyvtár leglátványosabb ré­sze a restaurációs műhely, helye­sebbel a könyvkórház. Itt — ma­gyarázza újdonsült sztálingrádi maratom — mikroszkópok, vegy­elemzők, fotócellák, sok-sok ügyes kéz és méginkább okos fej segít­ségével javítják, újjávarázsolják a megrongálódott értékes könyve­ket. Régi, megkopott röplapokat, újságokat, könyveket mentenek meg az utókor számára. A legap­róbb hasadásokat is begyógyítják és ha szükséges, még ki is vasal­ják az írásokat A Laboratórium­ban — tájékoztatnak a restaurá­torok — nemcsak gyógyítanak, ha­nem megelőzik a betegséget. A könyveknek ugyanis, ha nem vi­gyáznak rájuk, a penészgombák, a szárazság, a hideg és a napfény könnyen betegséget okoznak. A gondos laboránsok feladata a leg­megfelelőbb óvóintézkedések ki­dolgozása. A könyvtárban megszokott csend honol. A szőnyegek tompít­ják a cipők kopogását, a szállító­gépek zajtalanul működnek és ez a nagy csend egyebek között 1500 lelkes könyvtári dolgozónak is köszönhető. A könyvekkel együtt az ezerötszáz dolgozó teszi azt az épületet értékessé, a tudomány palotájává. (Folytatjuk) LÓNYAI SÁNDOR ÚTIK JEGYZETEI A Lentis könyvtár. K­I­S­ALFÖLD Pesti színházi esték Megkezdődik az új színházi évad, s a színházak sorra nyitják kapuikat. Nyári pihenésük után ismét életet kapnak a világot jelentő deszkák, hogy bemutassák a világot az embereknek, hogy a szín­játszók a művészet ábrázoló erejével láttassák meg a világot, az élet titokzatos mélységeit. Az idén tulajdonképpen már nyáron megkezdődött az új évad,a­mikor új színház nyílt: a budapesti városligeti Körszínház. Sophok­­les Antigonéjával és Oidipuszával indult, s ezekről az előadásokról már írtunk. Most folytatjuk a sorozatot, amelyben beszámolunk a budapesti színházi eseményekről. A Vidám Színpad volt a legfris­sebb, augusztus 30-án tartotta évadnyitó előadását. A helyzet a következő A Vidám Színpad évadnyitó műsorának címe: „A helyzet a kö­vetkező ...” S hogy mi a helyzet, azt Kellér Dezső konferálja Be­szél, beszél, nem is beszél, cseveg a közönséggel, oly közvetlenül, hogy eltűnik a színpad, a nézőtér és ember szól az emberhez. A ne­vetés ritkán hangzik fel, akkor sem harsan, hanem felcseng, fel­csendül, mint valami belső indu­lat hangja, amely rejtve várt a hívásra. A kitűnő konferáláson kívül a műsor négy kiemelkedő számát kell megdicsérnünk... Miklós Lilla magánszámai és Só­lyom Janka sanzonjai irodalmi tartalmukkal a régi kabaréműso­rok haladó hagyományait idézik. Vadnai László: „Különös páciens’’ című jelenete sok derűt, bájt és bizonyos kritikát is tartalmaz. Ámor megöregedett, mert az utób­bi időben nagyon ritka a tartós, igaz szerelem. De tüstént megfia­talodik, mihelyt az orvos és asz­­szisztensnője hat év után végre rádöbbennek arra, hogy kölcsö­nösen szeretik egymást. Komlós Vilmos kedves egyszerűséggel és mély humorral alakítja az öreg Ámor szerepét. Az utolsó szám, a Ricsaj trió is jó. Harsányi Béla és G. Dénes György új számait há­rom nagyon ügyes színésznő adja elő: Dévai Hédi, Madaras Vilma és Schubert Éva. A többi tizenkét szám témában és kidolgozásban egyaránt messze marad az előbb említettektől A tehetséges színészek, köztük nem egy igen neves művész, talán a legtöbbet nyújtották, amit lehe­tett, a tartalom azonban nem fe­lelt meg várakozásunknak. Harcos szatírát vártunk a Vidám Színpad műsorától, hiszen ezzel a céllal indult. Amit azonban itt láttunk, azok csupán azok a bizonyos, szinte már „fémjelzett” hibák, hogy a pénztárosnők a divatról beszélgetve se látnak, se hallanak, s nem veszik észre az ügyfelet, hogy a vasúti vendéglőben a teg­napi mócsingos húst különböző hangzatos nevek alatt adják el és effélék. Hogy a brüsszeli világ­kiállításon díjat nyert a magyar kisember, aki saját pénzén utazott oda, vagy hogy milyen az Ecseri úti zsibvásár — ezeket is már százszor megírták és megénekel­ték. Az egészen valami rettegő pol­gári óvatosság érződik, amely csak arra vigyáz, nehogy „hajszálnyira is túlmenjen a határokon.” Többet, bátrabbat, merészebbet, változatossabbat várunk kabaré­­színpadainktól Lehetne bírálni a terveink végrehajtásában mutat­kozó hibákat Megtaláljuk még bőven mai életünkben a múlt visszahúzó erőit és beszélhetnénk külföldi, nemzetközi témákról is. S a nagyon jó kezdeményezésnek ígérkező Ámor-jeleneten kívül más erkölcsi témát is lehetne szín­padra vinni. Az új színház és új igazgató nagy érdeme, hogy jórészt meg­szabadította a Jókai teret az évti­zedeken át uralkodó pesti polgári kabaré-szellemtől a játékban, az előadásmódban. De hátra van még, hogy újjáalakuljon témafel­fogásban és hogy egyáltalán meg­találja a mi életünk legfrissebb, legégetőbb témáit. I L.L. A soproni ünnepi hetek esemény­na­pt­ár­a Szeptember 3-tól 28-ig Szeptember 3—6: A 150 éves Erdőmérnöki Főiskola jubileumi ünnepségei. Szeptember 5—6: Zenekari hang­verseny, közreműködik Fischer Annie, Kossuth-díjas kiváló mű­vész. Szeptember 7: Csehszlovák re­produkciós képzőművészeti kiállí­tás megnyitása. Szeptember 7—8—9: Vitézek és hősök (a soproni vasas művészeti együttes előadása a Petőfi Szín­házban.) Szeptember 13: A kisipari szö­vetkezeti napok ünnepi hangver­senye a színházban. Szeptember 14: A kisipari szö­vetkezeti napok ünnepi nagygyű­’­­ése és kultúrfesztiválja a színház­ban; délután városnézés, este a szövetkezetek székházában tánc­estély és csehszlovák kultúrest a Petőfi Színházban. Szeptember 15—16—17: Cseh­szlovák filmnapok a soproni kul­­túrházban. Szeptember 20: Fúvószenekari hangverseny. Szeptember 26: Kórushangver­seny a Liszt Ferenc Kultúrházban. Szeptember 27: Zenekari hang­verseny, közreműködik Perényi Miklós (gordonka.) Szeptember 28: A százéves Sop­roni Tanítóképző egyetemes talál­kozója a Liszt Ferenc Kultúrház­ban. — Haramiák (Schiller drámá­ja a Petőfi Színházban, a soproni vasas művészeti együttes előadá­sában.) — Szüreti bál a Liszt Fe­renc Kultúrházban. Ezenkívül sportműsor és külön­böző kiállítások lesznek az ünnepi hetek keretében. A soproni ünnepi hetek alka­l­­mából Győrből kettő, Mosonma­gyaróvárról, Veszprémből és Pá­páról egy-egy különvonat érkezé­sét várja a rendezőség. A nőtanács meghívására szep­tember 7-én harminc osztrák nő et­togat Sopronba. A magyar asz­­szonyok már készülnek osztrák vendégeik fogadására. Gazdag programot állítottak össze, többek közt az osztrák nők megtekintik a város műemlékeit és kultúrmű­sorral is kedveskednek nekik a vendéglátók. Szeptember 14-én a Hazafias Népfront Győr városi bizottsága filléres vonatot indít Sopronba. * 19SS. szeptember 2. kedd. A VAS- ÉS FÉMIPARI DOL­GOZÓK SZAKSZERVEZETÉ­NEK TERÜLETI BIZOTT­SÁGA az 1958—59 tanévben a következő egész éves szaktan­folyamokat indítja: 1. Műszaki rajz. 2. Műszaki matematika. 3. Ipari számtan, mértan, logarléc. 4. Műszaki rajz (haladd). Jelentkezni 1958. szeptember 1­1-től 13-ig lehet Győr, Gorkij­a u. 38. sz. alatt (Vasas Otthon). • Beiratási díj: 20 Ft, tandíj: 240­­ Ft Vizsgadíj: 20 Ft VASAS TERÜLETI 1 298­0 BIZOTTSÁG. : ■ tini­smss Színházi sarok! A napokban Győrött tartózko­dott Gereben Zoltán, a Veszp­rém Megyei Tanács művelődés­­ügyi osztályának munkatársa és tárgyalásokat folytatott a Kis­faludy Színház vezetőivel a győri színművészek veszprémi vendégszereplésének feltételei­ről.Értesülésünk szerint a szín­ház az évad minden darabját szeretné bemutatni a veszprémi közönségnek. A tárgyalások ezen a héten Veszprémben folytatódnak. * Csengery Aladár meséli: — Képzeljétek, már a hétéves Erzsi lányom is jár iskolába. Hogy miért csak most? Hófúvás miatt késett és szegénykém ok­tóberben született. Szóval teg­ .sxftas&sRRBSSRSBHaaBBBBaaaieasBBSSBSSftaBaaaoaenBseBSsrssa nap kora reggel edzést tartot-­­ tunk már hét órakor felkeltet- [ tem. Azt mondja: ,Muszáj­­ menni iskolába?” — Illik — , mondom én. „És tanulni is­­ kell?” — Illik — „És ha meg­unom, hazajöhetek?” — Nemi — „Miért, hiszen én már tudok ezerig számolni és minden nagy betűt elolvasok.” * Ma este hét órakor a Bob her­ceg összes szereplői olvasópró­bát tartanak és ezzel megkezdő­dik a szeptember 26-i — az évad első — előadásának előké­születei. Gárdonyi László is ké­szül szerepére. Ő lesz Bob her­ceg nevelőapja. Együtt járják majd a várost, udvarolnak a szép lányoknak, addig amíg a királynő közéjük nem csap. EssgesinecsBSBiieunHumis»

Next