Kisalföld, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-01 / 1. szám
1959. január 1. csütörtök. Ünnepi tagkönyv kiosztó taggyűlés volt a kapuvári Házhelyen A KIMSZ megalakulásának negyvenedik évfordulóján összegyűltek a kapuvári házhelyi „Petőfi” KISZ-szervezet tagjai, hogy átvegyék a pirostáblás új tagkönyvet. Szépen feldíszített terem várta a fiatalokat. Az ünnepi gyűlés kezdetekor elénekelték a KISZ-tagok a Vörös Csepel indulót, majd Nagy József KISZ-titkár megtartotta beszámolóját az eddig végzett munkáról. Hangsúlyozta, úgy kell dolgozniuk a fiataloknak, hogy megőrizzék becsületét a vörös zászlónak, s mindenkor szemelőtt tartsák a párt és a kormány célkitűzéseit. A beszámoló után Rózsa Sándor a párt vb. nevében átadta a KISZ-tagoknak a tagkönyveket. A tagkönyvkiosztást Lengyel József titkárhelyettes szavalata követte, majd a fiatalok filmbemutatón vettek részt. Végül vidám tánccal ért véget az ünnepélyes tagkönyvkiosztó taggyűlés. Emelkedik a törzskönyvezett tehenek hozama a megyében A Győr-Sopron megyei Törzskönyvezési Felügyelőség 24 körzeti felügyelője 5000 törzskönyvezett tehén termelését ellenőrizte egy éven át. Az ellenőrzés alatt álló tehenek átlagosan 415 kiló tejjel adtak többet, mint az előző évben. Nagyot emelkedtek a termelőszövetkezetek birtokában lévő tehenek hozamai, amelyek 505 kilóval adtak többet átlagosan, mint egy évvel korábban. Az ellenőrzött tehenek mindegyikétől átlagosan 3572 kilogramm tejet fejtek el. A megye szarvasmarha-állományának minőségi javulását mutatja az is, hogy a harmadik országos tejtermelési versenyben két első és több értékes helyezést értek el a megye tenyészetei és fejei, ezért 40 000 forint jutalomban részesültek. (14. Folytatás) Amikor magához tért, felugrott az ágyról és az asztalhoz ült. Homlokát simogatta: — »Mi az, megőrültem? Mi okom van a nevetésre?« Mégis nevetnie, hahotáznia kellett. Hasát fogta a kacagástól. Ezt a vad nevetési kényszert nem is tulajdoníthatta másnak, mint a megfeszített akarat következményének. Majd hirtelen szomorú, kedvetlen és keserű lett. Legszívesebben egy kedves vállra hajtotta volna a fejét, hogy alaposan kisírja magát és kiöntse a szívét. S ez a komoly, felnőtt férfi, akioly sokszor nézett farkasszemet a halállal, most majdnem sírva fakadt. Homlokát tenyerébe temette. És sóhajtozott. . . Végre felugrott: váratlan, tehetetlen és féktelen harag gyulladt ki benne. Tömizúzni szeretett volna. S önkívületében akkorát ütött öklével a fémasztalra, hogy az íróeszközök mind szétpattantak. Ez aztán még jobban feldühítette, s most már tépkedni kezdte a papírt, meg tördelni a ceruzát. Az egyik ceruza az asztal alá, a sarokba gurult Scseglov lehajolt, hogy azt is összetörje. . . de észbekapott: mi lesz így vele? össze kell szednie magát. Számolni kellene, mindegy, hogy mit, csakhogy magához térjen és ne menjenek tönkre az idegei. De ahogy felemelkedett, még jobban elöntötte a méreg. A ceruza! Az az átkozott ceruza! Most felveszi a padlóról és összetöri, porrá zúzza! A mérnök az asztal alá mászott, s agya abban a pillanatban kitisztult. — Várjunk csak — mormogta magában. — A nyitások. . . ott, az asztallal szemben. . . Mi lenne, ha csak egy pillanatra emelkednék fel? Úgy is tett. Csak egy másodpercre tekintett ki fedezékéből, de ez is elég volt ahhoz, hogy megállapítsa: a lélek beteges bántalmai csak az asztal fölött figyelhetők meg, alatta nem. — Mi ez? Gáz? — tanakodott hangosan a mérnök. — De mégsem. Ha gáz lenne, akkor mindenütt egyformán hatna. Vagy sugarak?. . . De milyen sugarak?. . . Igen, valószínűleg sugarak, különben mi szükség volna a fémfalakra? Az asztal lapja meg olyan, mint egy ernyő. . Hát így vagyunk, uraim, akárkik vagytok is!. . . Csak folytassátok a kísérletet, én mindenesetre az asztal alá bújok. Scseglov aránylag kényelmesebb helyzetet keresve, úgy fészkelődött el rejtekhelyén, akár egy kisfiú, aki túljár a felnőttek eszén. — Úgy!. . . Nevetés, keserűség, harag. . . Váratlan hangulatváltozások. . . Vajon miért?. . . Mit tesznek még velem, uraim? És nyilván nemcsak velem. É . Scseglov megszokta, hogy magában beszéljen, így könnyebben tudott dönteni. — Tehát a nevetés, a harag és a szomorúság sugarai. . . Ha közönséges sugarakról van szó, akkor védekezni is lehet ellenük: például úgy, hogy egy lábast, vagy sisakot teszek a fejemre. . . De mién csak a fejemre? — vitatkozott magával a mérnök. — Talán az egész testemet be kellene takarni? S mindjárt ellenőrizte is feltevését: először csak a kezét emelte ki a fedezékéből, és tartotta az asztal fölé, majd a hátát is, végül pedig ügyeskedve kézre állt és a sugarakban mártotta a lábát Semmi hatás. De amikor fel akart emelkedni valószínűtlenül erős hang hasított a fülébe Mintha mozdonyfütty visítana a kis szoba réseiből. Scseglov tenyerét a fülére szorította. De hiába. — Ez valami új dolog. . . — mormogta. — Hangsugarak? Abszurdum!. . . És mi történne, ha a másik sarokba mennék? Elindult hát az ajtó felé. A hang lépésről lépésre gyengült. — Különös. . . nagyon különös. Igen, ezek valódi sugarak. . . De mifélék? A hang most hirtelen megszakadt, s fény csapott Scseglov szemébe. Egy lépéssel hátrált, a fény erősödött. Még távolabb pedig már vakítani kezdett. Becsukhatta a szemét, el is fordulhatott, betakarózhatott — mítsem gyengült. Aztán egyszercsak kihunyt. A mérnök felnevetett. — De uraim, az önök műsora már nagyon fárasztó! — és újra nevetett. . . Most már szinte őrjítő hangom. S bármilyen furcsa volt is, nem tudta megfékezni. Ismét az asztal alá bújt. Nevetséges dolog, ha egy komoly, felnőtt ember háromrét görnyedve ül egy asztalka alatt. Scseglov azonban nem vette észre helyzete komikumát. Tudta, hogy súlyos megpróbáltatás vár rá. Ezt az egész »komédiát« nagyon rejtélyes módon rendezték meg. Ki tudja? Hátha a rengeteg sugár közül az egyik az agyra hat? S hátha van »fecsegő-sugár« is? Meg »árulás-sugár« is?. . . De mit akarhatnak kicsalni belőle, mikor ő csak egy ultrahangú lokátorrá dolgozott? Ezek a készülékek már rég nincsenek titokban. . . Valami másra fájhat a foguk. Résen kell lenni, így gondolkozott Scseglov mérnök, az asztal alatt kuporogva. S biztosra vette, hogy sikerült túljárnia az ismeretlen Johnson, Smith és Harwood eszén. . . .Smith és Harwood pedig a televízió ernyőjén figyelte mozdulatait. — A ravasz kutya! — mondta ingerülten Smith. — Minden olyan jól kezdődött, azután. . . Hát tényleg rájött a titokra!. . . Na akkor most átviszem a negyedikbe. Ott nem tud védekezni a sugárzás ellen. Oda fogom kötni. Megtáncoltatom! — Hagyd! — szakította félbe hűvösen Harwood. — Miért epéskedsz?. . . Mivel bosszantott te tulajdonképpen?. . . Talán az,ahogy okosabb nálad? Ez tetszik nekem. Leleményes. Találékony Olvastam a tudományos munkáit is, de csak az ultrahangról szólót, sajnos. Tehetséges ember. Ha sikerül betörnünk, remek »gondolkodó gép« lesz belőle. — Ha sikerül! — dohogott gúnyosan Smith. — Gondolj csak az elődjére! Ilyenek ezek az oroszok, elpusztulnak, de azt ordítják: »Éljen!« . . . Szerintem ne veszkődjünk vele, hanem kezdjük el a kísérleteket. Az európai filmszalagot még alig használtuk fel. Pedig már régóta készülök arra, hogy a forró vízbe mártott emberek tapasztalatait feljegyezzem. — Elég! — legyintett Harwood. — Menjünk oda hozzá. De kérlek, ne nézz úgy, mint egy farkas, mert ez az emberbúskomor lesz a tekintetedtől. (Folytatjuk.) KISALFÖLD Erőteljes építkezés a Győrszemerén a Zalka Máté Termelőszövetkezetben nemrégen adták át rendeltetésének a 24 férőhelyes szarvasmarha-istállót és a 30 férőhelyes növendékmarhaistállót. Az építkezésekhez 300 000 forint hosszúlejáratú hitelt kaptak a banktól. Most új, merész győrszemerei tsz-ben tervek foglalkoztatják a Zalka Máté tagjait: a jövő évben szeretnének építtetni egy 52 férőhelyes istállót az egyre jobban növekedő állatállománynak. A tárgyalások már folynak a 800 000 forintot kitevő építési költség előteremtéséről. Vihar egy francia film körül Az idei francia filmek közül feltétlenül a Marcel Carné rendezte „Csalók“ keltette a legnagyobb visszhangot. A film az úgynevezett „arany ifjúság“ életét mutatja be és pontos tükre a francia burzsoá ifjúság tétlen és léha életmódjának. A jobboldali sajtó dühödten támadta és ócsárolta a filmet, ugyanakkor a haladó újságok elragadtatással fogadták és G. Sadoul kijelentette, ez a film legsikerültebb alkotása az emlékezetes „Ködös utak“ óta. Nizzy, Párizs gaullista polgármestere betiltotta a film bemutatását, de döntése akkora vihart kavart fel, hogy kénytelen volt tilalmát visszavonni. Végül is a haladó erők győzedelmeskedtek a film körüli harcban, mert a napokban Cainé remekművének ítélték oda a francia filmek idei nagydíját. ff Ötvenéves érettségi találkozó 2002-ben Ebben az évben harminc, negyven és ötven éves érettségi találkozókat tartottak Győrött. Talán ennek hatására történt, hogy a minap megálmodtam saját 50 éves érettségi találkozómat, ami 2002- ben lesz. Erről a találkozóról és előzményeiről számolok most be a Kisalföld olvasóinak. Harminc éve elkerültem már a Földről. Még abban az időben, mikor az első világűrjáró rakéták felrepültek a Marsba. Ó, akkor még nyugodt hely volt a Mars. Ismeretlen volt például a fúrás. Sajnos, azóta megváltozott a helyzet. Akkor öten maradtunk ott földiek és most már a Marson is úgy fúrják egymást az emberek, mint Győrben 1958. végén. Hosszú idő telt el, mire megszoktam a marsbeli életet. Elvettem feleségül egy lila hajú nőt és született egy sárga szemű kisfiam. Jó partinak számított a házasság. Nyolc szobás lakásunk van a fővárosiban. Az apósomnak ezenkívül van 10 hold szőlője vikendházzal a Saturnuson. Az űrlakó néhány magyart az esküvőm után majd megölte a sárga irigység. Névtelen leveleket küldözgettek a feleségemnek, hogy én egy csapodén alak vagyok és a Földre is azért nem mertem visszamenni, mert viselt dolgaim vannak. Az asszonnyal már régóta tervezgettünk egy földi utazást, de eddig mindig elmaradt. Most azonban nem várok tovább. Táviratot kaptam Győrből régi kedves barátomtól és osztálytársamtól, a Ficzek Zolitól Arról értesít az én Zoli barátom, hogy megrendezik az 50 éves érettségi találkozót. Ott, ahol az ötéveset tartottuk Győrben, a Húspiacnál lévő családi vendéglőben. Disznótoros vacsora lesz, meg ötéves bor, összefutott a nyár a számban. Mióta a Marson éltem, disznót még nem is láttam. Még a jó háztartásokban is állandóan kígyóhúst főztek. Egy hüllőpecsenye nagy ebédnek számított A boroknak meg alig volt valami alkoholtartalmuk. A legerősebb is csak öt maligános. A táviratban még az is benne volt, hogy a tanárok közül mindenki ott lesz, aki azóta meg nem halt Zárójelben azt olvastam, hogy a feleségemet ne hozzam magammal, mert a találkozó szigorúan zártkörű lesz. Azzal búcsúzott az én drága barátom, hogy marsbeli kénkövet hozzak magammal, amennyit csak tudok, mert annak jó ára van Győrben. Még lakást és iparengedélyt is lehet érte szerezni, pedig az igazán nagy dolog. Már kint vagyok a rakétaállomáson. Végre előállt a Mars és a Hold között menetrendszerűen közlekedő világűr-rakéta. A feleségem a nyakamba kapaszkodva sírt. Még az utolsó pillanatban sem akarta megérteni, hogy a földi szokások szerint az asszony nem kísérheti el férjét az érettségi találkozóra. Elindultunk. Az óránként 70 ezer kilométeres sebességgel száguldó rakéta lassan mély álomba ringatott. Arra riadtam fel, hogy már meg is érkeztünk a Holdba. Itt néhány napot még várnom kellett, mert Magyarország felé nagyon rossz a rakétaközlekedés. Végre félnapos késéssel megérkezett a MALÉV egyik bolygóközi rakétája és óriási robajjal elindult a Föld felé. Győr fölött 10 ezer méter magasságban egyszemélyes helikopterrel elváltam a rakétától , és leereszkedtem a Vörös Csillag Szálló tetejére. Azonnal ismerősre akadtam. Még mindig a Kollár Laci volt az igazgató. Rögtön meg is kért, adjak fel távirati tudósítást az egyik marsbeli újságnak, hogy a Vörös Csillag Szállóban hogyan készültek fel a szilveszteri nagy murira. A szállóban a legjobb szobát kaptam. Televízió, bárszekrény, zenegép, minden volt benne. Egy gyönyörű szőke nő mutatkozott be mint szobaasszony és azt mondta, csak neki szóljak, ha van valami kívánságom. Másnap a talákozón a fiúk nagy örömmel fogadtak. A Ficzek Zoli egészen elhízott, pedig velem együtt mindig keszeg legény volt, ötven évvel ezelőtt még csak csoportvezető volt a vendéglátónál, most pedig már ő a tröszt igazgatója. A szentiváni Herceget megválasztották tanácselnöknek a falujában és saját lökhajtásos autója van. Stummer meg, aki a legnagyobb verekedő volt az osztályban, ökölvívó világbajnok lett. Sajnos, az egész találkozóról nem tudok beszámolni, mert az ötéves kor annyira szokatlan volt, hogy hamar levett a lábamról. Már egy hónapja vendégeskedem Győrben. A feleségem naponként küldözgeti a táviratokat, hogy menjek haza. Úgy megváltoztak itt Győrben az emberek, hogy nem akarok hinni a fülemnek és a szememnek. Szeretik egymást. Teljesen megszűnt a fúrás. Azóta van ez így, mióta a bajkeverőket kitelepítették a Föld minden országából egy lakatlan bolygóra. Mikor erről értesültem, végleg megszületett bennem az elhatározás, nem megyek vissza a Marsba. Feladtam egy táviratot a feleségemnek, jöjjön utánam, de az anyóst ne hozza magával. Cseresznyék István