Kisalföld, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-01 / 282. szám
4 (■Folytatás a 3. oldalról.) 1iárd forintnyi értéket tett ki Még a felajánlásoknál is több, és szebb azonban, hogy a dolgozóink november elejéig az évi felajánlás 07 százalékát teljesítették — öszszesen 3,1 milliárd forint értéket adtak terven felül. A felajánlások és azok teljesítése, a szocialista öntudat és a lelkes munka meghatóan szép eredményei. A munkások, parasztok, értelmiségiek közül, a fővárosi és vidéki kollektívák közül igazságosan szinte lehetetlenség bármelyiket is kiemelni. A munkásbrigádok, a mezőgazdasági dolgozók brigádjai, vagy az úgynevezett komplex-brigádok, amelyekben fizikai és szellemi dolgozók fogtak össze egyegy adott feladat megoldására , nagyon szép eredményeket értek el. Különösen örvendetes a fiatal dolgozók , legöntudatosabbjainak helytállása. Közülük is kiemelhető az ifjúsági export-brigádok jó munkája. Még napjainkban is születnek újabb és újabb felajánlások — folytatta Kádár János elvtárs. A szocialista munkaverseny fejlődésében a tavasszal nagyszerű dolgoknak voltunk tanúi. Újságjaink hírt adtak arról, hogy a Szovjetunióban kommunista brigádok, Csehszlovákiában szocialista brigádok alakítását kezdeményezték a dolgozók. Ezeket az újsághíreket követően mintegy kéthárom héten belül minden központi kezdeményezés nélkül, egyidejűleg az ország különböző részén százszámra alakítottak brigádokat, amelyek a „szocialista brigád” címének elnyeréséért versenyeznek. Ezek a brigádok, igen helyesen, a termelési célokon és a munka fejlesztésén kívül a szocialista magatartás és erkölcs fejlesztésén is munkálkodnak. Ma már mintegy három és fél-négyezer ilyen brigád dolgozik az országban. Az évi terv első háromnegyedének teljesítése a következő képet mutatja fogyasztás nálunk 1938-ban 33 kilogramm volt, 1958-ban 42 kiló, ugyanakkor zsiradékból az átlagos évi fogyasztás 17 kilogrammról 21-re, cukorból 10,5 kilogrammról 24,8-ra, tojásból 93 darabról 147 darabra növekedett. A sörfogyasztás az 1938-as évi átlagos fogyasztásról 1958-ra pontosan tízszeresére növekedett. Tudvalevő, hogy a Horthy-rendszer idején Magyarországon az egyszerű emberek — Spanyolország és Törökország dolgozóival együtt — a leggyengébben és legrosszabbul táplálkoztak Európa népei közül. Ma a helyzet a következő: Olaszországban az egy főre eső napi kalóriafogyasztás 2560, Jugoszláviában 2710, Franciaországban 2830, Ausztriában 2950, a Német Szövetségi Köztársaságban 2970, Angliában 3210 és Magyarországon ennél is több, 3240 kalória. Nálunk 1958-ban a munkások és alkalmazottak összes béralapjára 41,9 milliárd forintot fizettek ki, a béren kívüli juttatások összege 11,6 milliárd forint volt. Az állam ma már csaknem minden dolgozó embernek úgyszólván térítés nélkül nyújt egyéb szolgáltatásokat is: 1938-ban például a lakosságnak még csak 31 százalékát vonták be a társadalombiztosításba, ma már 71 százalékát! Az orvosok száma a felszabadulás óta 40 százalékkal növekedett. E tekintetben a Szovjetunió áll a világviszonylatban a legjobban: 10 000 lakosra 17 orvos jut, de hazánk is kiállja az összehasonlítást bármely országgal. Míg Franicaországban 10, Dániában 12, Belgiumban 12, addig Magyarországon 14 orvos jut 10 000 lakosra Az életszínvonal jellemző vonásai A mezőgazdaságban megszilárdították a termelőszövetkezeteket. Az ipari termelés 12 százalékkal, a termelékenység 4 százalékkal növekedett a múlt év azonos időszakához képest. A kiskereskedelmi forgalom 10 százalékkal, a lakosság összes pénzbevétele 8 százalékkal, a lakosság takarékbetétállománya 69 százalékkal magasabb, mint ez egy évvel ezelőtt volt. Az első háromnegyed év öszszes eredményei azt mutatják, hogy az ipari termelés, az önköltség és valószínűleg a termelékenység tekintetében is elérjük a márciusi határozat céljait, azaz néhány fő mutató tekintetében egy évvel hamarabb elérjük a hároméves tervben 1960 végére tervezett szintet. Ebdársak! Pártunk álláspontja, amely az elmúlt három év alatt töretlenül érvényesült, az, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Nézzük, hogyan alakult a dolgozók életszínvonala hazánkban: Az életszínvonal 1949-re elérte az 1938-as év színvonalát. Azt követően a legnagyobb horderejű eredmény, hogy gyakorlatilag megszűnt a dolgozó osztályok életének hajdani átka: a munkanélküliség. A Horthy-rendszer idején évente átlag 200—300 000, az 1928—33-as válság idején pedig 7—800 000 munkanélküli volt! Rendszerünkben az 1949-et követő 10 év alatt 650 000-rel növekedett a keresők száma. 1945 után, három-négy éven keresztül a munkások és alkalmazottak életszínvonala a parasztságéhoz képest elmaradt. 1958 végéig a munkások és alkalmazottak reáljövedelme 56 százalékkal, a parasztság reáljövedelme 26 százalékkal növekedett, vagyis pótoltuk a munkások és alkalmazottak életszínvonalában mutatkozó átmeneti elmaradást is. Az életszínvonal emelését jellemzően mutatja néhány alapvető élelmiszer fogyasztásának alakulása. Az egy főre jutó átlagos hús KISALFÖLD A munkásosztály kerzetéről szóló határozat teljesítéséről Kádár János elvtárs hangsúlyozta, hogy az elmúlt három évben a tömegek saját tapasztalataik alapján győződhettek meg arról, hogy a Központi Bizottság és a kormány milyen következetesen érvényesíti álláspontját az életszínvonal fejlesztésében. Már 1957-ben 14—16 százalékkal emelkedett a munkások és alkalmazottak reálbére, a parasztság reáljövedelme pedig 8—10 százalékkal. Eltöröltük a begyűjtést és jobb felvásárlási árat állapítottunk meg. Bevezettük a nyereségrészesedés rendszerét is. 1958 elején nyíltan megmondtuk, hogy 1958- ban nem lehet emelni az életszínvonalat, hanem az esztendőt arra kell felhasználni, hogy az elért eredményeket megszilárdítsuk, a termelés fejlesztésével alátámaszszuk. A tömegek megértették, helyeselték és támogatták ezt az állásfoglalást, így a tavalyi tervet a vártnál jobban teljesítettük, s a reáljövedelmet több mint 2 százalékkal emelhettük. A tavalyi jó eredményeik alapján a Központi Bizottság napirendre tűzhetett néhány megoldást sürgető kérdést. A politikai bizottság a közelmúltban megvizsgálta, hogyan hajtottuk végre a Központi Bizottságnak a munkásosztály helyzetéről szóló határozatát. Jelenthetem a kongresszusnak, hogy a határozat valamennyi olyan pontját teljesítettük, amely összefüggésben van az életszínvonal alakulásával. A határidő 1959 első féléve volt. A végrehajtás: 1959. január elsejével 25 000 alacsonyabb keresetű munkás kapott 8—15 százalékos fizetésemelést. Az egészségre különösen ártalmas munkakörökben 50 000 dolgozó munkaidejét csökkentettük. Ugyancsak január elsején 82 000 pedagógus fizetését emeltük jelentősen. Február elsejei hatállyal lépett életbe 55 000 egészségügyi dolgozó fizetésrendezése. Január elsejétől 408 000 idős ember nyugdíját emeltük. Április 1-től felemeltük az egyedül dolgozó, gyermeket nevelő nők, és a többgyermekesek családi pótlékát. Mindez évente egy milliárd 487 millió forintot tesz ki. Nálunk most jók az életviszonyok, van értelme a munkának, mert mindenki tudja, hogy a munka teremtette értéket részben a termelés fejlesztésére — vagyis a jövendő magasabb életszínvonalnak megalapozására, részben pedig közvetlenül fogyasztásra, a ma jobbá tételére, a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésére fordítjuk. Meg kell gyorsítani a szocialista társadalom felépítését A gazdasági építésben előttünk álló feladatok közül a legfontosabbakat emelte ki Kádár János elvtárs, mivel a gazdasági feladatokkal külön beszámoló foglalkozik a kongresszuson. Hangsúlyozta: meg kell gyorsítani a szocialista társadalom felépítését. Az ez évi és a jövő évi terv végrehajtásával, a hároméves terv túlteljesítésével jó alapot kell teremteni az új ötéves tervhez. Az állami és gazdasági vezetésben meg kell szüntetnünk a bürokratikus vonásokat és növelni kell a tervszerűséget, a terv- és állami fegyelmet. Bér-, fizetés- és prémiumrendszerünkben is van még tökéletesíteni való. A tervező irodákban például olyan a jutalmazási rendszer, hogy nem olcsóbb és rövidebb idő alatt készített tervek, hanem a drágább és hosszú ideig készülő tervek növelik a keresetet. A kormány már másfél évvel ezelőtt utasította az illetékeseket, hogy dolgozzanak ki jobb módszert, amely megfelel a tervezők egyéni érdekeinek is és a népgazdaság érdekeinek is. Mindmáig nem történt meg ez. Egy másik példát: nem természeti törvények idézték elő azt, hogy szeptember 28-án, 29-én és 30-án napi 14, 16, illetve 17 000 sertést vásároltak fel — október elsején és a következő napokban viszont csak 2000—2800 darabot. Az ilyen hullámzás káros a népgazdaságra. Az oka nyilvánvalóan az, hogy szeptember 30-án zárul a negyedév, s a felvásárlókat a negyedév végéig elért eredmények alapján premizálják. Bizony, gazdasági életünkben még sokfelé van ilyen hátrafelé „ösztönző” arc. Feltétlenül meg kell őket szüntetni A gazdasági élet vezetői az eddiginél nagyobb mértékben és bátrabban támaszkodjanak fejlődésünk legnagyobb eredményeire. Vegyék figyelembe és hasznosítsák a szocialista munkaverseny, a szocialista brigád címéért küzdőik mozgalmának ez évi nagyszerű tapasztalatait. A dolgozók az elmúlt két évben túlteljesítették a terveket, látnikell, hogy a fejlődés nagy lendítő ereje mindinkább a dolgozók növekvő szocialista társadalmi tudata. Gazdasági vezetőink nagyobb mértékben hasznosíthatják népgazdaságunk javára a szocialista országok együttműködésében rejlő lehetőségeket. A Központi Bizottság úgy véli, hogy kedvezőek a feltételek gazdasági életünk fejlődésére. Az előttünk álló feladatok megoldása alapot teremt népünk életszínvonalának további reális emeléséhez is. A kongresszusi irányelvek kimondják, hogy a következő ötéves tervben az egy főre jutó reáljövedelem legalább 26—29 százalékkal, a lakosság fogyasztási alapja pedig a jelenlegihez képest legalább 40—45 százalékkal növekedjék 1965 végéig. A lakosság életkörülményeinek hatékony megjavítását szolgálja az ötéves terv nagyszabású lakásépítési programja is. Központi Bizottságunk kezdeményezte, hogy mindenekelőtt a lakásépítés 15 éves fejlesztési tervét kell kidolgozni. A kormány már jóváhagyta a tervet. Eszerint az ötéves terv idején állami és magánerőből kétszázötvenezer lakást, az utána következő ötéves tervben 350 ezret, majd az azt követőben 400 000 lakást kell építeni a három ötéves tervre- hát összesen egymillió korszerű, egészséges, új lakást ad, ami azt jelenti, hogy e 15 év alatt a lakosság mintegy 40 százaléka újonnan épült lakásba költözhet. Ezt másképpen úgy mondhatjuk, hogy a 15 éves lakásépítési terv megvalósításával minden igényjogosult család önálló lakáshoz jut. Az életszínvonal emelését szolgálja, hogy az ötéves tervben jelentősen növekszik a tartós fogyasztási cikkek termelése is. Beszámolójanegyedik részében a kulturális fejlődés időszerű és megoldásra váró feladatairól beszélt Kádár János elvtárs. 1959. december 1. kedd Kulturális fejlődésünk időszerű feladatai A magyar dolgozó nép műveltségében, kulturális fejlődésében a felszabadulás óta a bekövetkezett hatalmas mennyiségi fejlődés minőségi változást is jelent: közeledés a jövendő társadalom szocialista gondolkodású, sokoldalúan képzett, kultúrált emberéhez, a szocialista forradalom győzelméhez a kultúrában. A felszabadulás időszakában kereken 600 ezer volt hazánkban az írni-olvasni nem tudó felnőtt ember. Az írástudatlanság Magyarországon lényegében megszűnt. A népi demokrácia bevezette a 8 osztályos általános iskolát. A közép- és felsőfokú oktatás hazánkban nagymértékben fejlődött. A tudomány, a tudományos képzés és a tudományos kutatás terén jelentős az előrehaladás. Három új nagy egyetemet hozott létre a népi demokrácia. A Magyar Tudományos Akadémiának ma 35 intézménye van, amelyből hetet az ellenforradalom óta hoztunk létre. A tudományos kutatómunka jelentős eredményei már ma is közvetlenül segítik iparunk, mezőgazdaságunk és a népgazdaság általános fejlődését. Felépült a kísérleti atomreaktor, izotóp előállítás is folyik és a rövid felezésidejű izotópokban a hazai szükségletet már magunk állítjuk elő. Az agrártudományok terén működő tudósok, kutatók is jelentős eredményeket értek el: a homok-, láp- és szikes talajok hasznosításában, kiváló hibrid-kukorica fajtákat, jó minőségű nemesített répamagvakat állítottak elő. Igen jónak ígérkezik a tudósaink közreműködésével nemrégiben konstruált, univerzál traktorra szerelhető kukorica betakarító gép. A közoktatás, a tudományos képzés és kutatás eredményei mellett biztató eredmények vannak az irodalomban, a művészetben. Az új szocialista, realista alkotások egész sora született, különösen értékesek az eredmények a dráma és filmművészetben. A legújabb termésből megemlítjük a Kormos ég, a Harminckilences dandár, a Tegnap, a Szélvihar, a Pesti emberek című műveket, örvendetes egy új, pártos, fiatal nemzedék jelentkezése a társadalomtudományokban, a művészetben, az irodalomban. — Kulturális fejlődésünket, egyben a nép kulturális fejlődését jelzik könyvkiadásunk adatai is. Míg 1938-ban 2400 mű jelent meg 9 millió 200 ezer példányszámban, addig 1958-ban már 2700 mű jelent meg 27 millió 300 ezer példányban. Az ország majdnem valamennyi községében van könyvtár, még az ezer lakosnál kisebb községek 94 százalékában is. A színházlátogatók száma az utóbbi tíz esztendőben két és félszeresére emelkedett és 1958-ban elérte a 6 millió 800 ezret. A mozik száma hétszer annyi, mint a Horthy-rendszer idején volt, a mozilátogatóké pedig az utóbbi tíz évben a háromszorosára növekedett. A nemzetközi összehasonlítást e tekintetben is álljuk: egy lakosra egy évre Hollandiában kereken 6, Svédországban 10, Franciaországban 10, Magyarországon 13 mozilátogatás jut. — Elvtársak! A szocialista forradalom előretörése és győzelme a kulturális fronton a nagyszerű eredmények ellenére viszonylag elmaradt a politikai és gazdasági eredményekhez képest. Jelenleg még mindig érezteti hatását az a rombolás, amelyet az ellenforradalom, a revizionista zavart keltés az ideológia területén okozott Ugyanakkor előny az, hogy az ellenforradalommal e téren vívott harcban erősödött értelmiségünk marxista törzse, tudományos, művészeti életünk és ugyanez nagy nevelőiskolája volt a tömegeknek is. Új, jó harci fegyvereink, a párt művelődéspolitikai irányelvei, az irodalom kérdéseivel, a népi írókkal, a nacionalizmus kérdéseivel foglalkozó pártokmányok. A közoktatás reformjáról . A tudományok szerepe felbecsülhetetlen jelentőségű szocialista építésünk feladatainak megalapozásában. Az ideológia és a kultúra feladata, hogy a szocializmus építésére neveljen, mozgósítson. Elengedhetetlen követelmény, hogy tudományos és művészeti életünk még jobban a munkásosztály, a dolgozó tömegek, szocialista építésünk szükségletei felé forduljon és azt szolgálja. — Le kell küzdeni a burzsoá rendszer szellemi örökségét, a nacionalizmus, a sovinizmus, az antiszemitizmus maradványait. Következetesen kell harcolni a szocializmus győzelmét gátló kispolgári nézetek, az önző kistulajdonosi szemlélet ellen. E célok eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy a marxizmus-leninizmus eszméi az ideológiai életben, a tudomány és a kultúra valamennyi területén uralkodó világnézeti alappá váljanak. — Közoktatásunkat meg kell reformálnunk, iskoláinkat következetesen szocialistává kell tennünk. Közelebb kell hoznunk az iskolát az élethez. Iskolarendszerünk megreformálása igen gondos előkészítést kíván és megköveteli saját közoktatásunk tapasztalatainak, valamint a nemzetközi tapasztalatoknak a leggondosabb figyelembevételét. Szélesítsük azokat az oktatási formákat — a levelező oktatást, az esti iskolák rendszerét —, amelyek a termelésben dolgozó fiatalok és felnőttek továbbtanulásának lehetőségeit biztosítják.. A műszaki színvonal fejlődése magasabb műszaki ismereteket kíván meg a gép mellett dolgozó munkásoktól is. Teremtsük meg a termelésben dolgozó munkások számára a műszaki továbbképzés célszerű formáit. Új ötéves tervünkben biztosítjuk a tudományok fejlesztéséhez szükséges feltételeket. A műszaki és agrártudományokra nagy szerep vár népgazdaságunk műszaki fejlesztésében, a korszerű mezőgazdasági nagyüzemi termelés elősegítésében. Különösen fontos, hogy a társadalomtudományok művelői elemezzék legújabb fejlődésünk, szocialista építésünk alakulását és nyújtsanak segítséget a gyakorlati szakembereknek. Komoly feladatuk, a vallásos és más idealista nézetekkel szemben segítsék a megfelelő tudományos propagandát. A párt számít minden becsületes író és művész alkotásaira . A művészetnek, az irodalomnak számottevő szerepe van népünk tudatának, érzelmeinek, ízlésének formálásában. Irodalmi és művészeti életünk egészséges fejlődésének kulcskérdése: szilárdan marxista-leninista eszmei egység fogja össze a kommunista írók és művészek sorait, hogy megfelelő befolyást és vonzást gyakoroljanak a kultúra nem kommunista művelőire. Pártunk természetesen elsősorban a kommunista írókra és művészekre támaszkodik, ugyanakkor számít minden becsületes szándékú író és művész alkotásaira és támogat mindenkit, aki műveivel népünk fejlődésének fő, szocialista irányzatát mozdítja elő. (Folytatás az 3. oldalon.)