Kisalföld, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

1320. január 1– péntek Lesvárpusztai történelem Az Úton borkáig ér a sár. A csupasz fák között hideg esőt csapkod a decemeberi szél. Szürke minden: az erdő, a föld, a házak, az emberek. Mégis az egyik idevalósi ember, míg a sáros úton baktat velem, azt mondja: „Szép ez a vidék”. A bárónak is tetszett. A hajdani tulajdonosnak. Angol úr volt — a nevét helyesen ki sem tudják mondani — de minden évben legalább egyszer itt fácánozott. Megnézte világhírű versenylovait, mulatott egyet, aztán elment Húsz esztendeje hogy egészen elmaradt. Először a háború miatt Aztán meg azért, mert , lei tagadták’ a lesvári cselédek. Tizenöt éve lesz a tavasszal, hogy takarózták a birtokát. És a lesvárpusztai szegénynép is észrevette, hogy „sztéra ez a vidék”. Most tíz GYOS jubileumra készülnek a lesváriak. A Dózsa Termelőszövetkezet tizedik „születésnapjára”. A napja már elmúlt, november 23-án, de az ünnepséget a zárszámadással együtt tartják. A zárszámadás is tizedik. Tizedik és a leggazdagabb. , Mert bizony az elején szegényesen voltak- Jól' emlékezetek erre. — Bent jártam Téten azon a napom — kezed a történetét Ifjú Dezső István és ügyei, írom-e, mert amit mond, az történelem. A lesvárpusztai történelem. — Este, amikor hazajöttem, hallom, hogy megalakult a csoport. Átmentem a szomszédhoz. Még akkor az sem írt alá. Mit tegyünk? Azt mondta, ő nem lép be. Vegyék el a földet, minek adták. Nem lesz még egyszer cseléd. Aztán raéd is beléptünk. Huszonhárom család. Néhányan maradtak csak kívül. — Milyen volt az első esztendő” — nagyon komisz. Sok bajunk várt. Akkor még nem lehetett a régi szövetkezetektől tanúni, munkaszervezőt, irányítást, közös gazdálkodást. Nehezen indult minden, és V£rt bennünket a sors is. Aratás közben jég rohanta le a határunkat Akkora darabok estek, mint a tyúktojás. Ami gabonalábon volt, abból semmi sem maradt meg. A többiből is csak kevés. — Mennyit osztottak az első őszén ? Senki nem emlékezik egész pontosan. Régen volt. Egy kis gabona jutott, más nem. A következő nyáron — 1951- ben — a Martfai Látogatta meg őket. Kiöntött, elvitte csaknem mindenüket. Ötvenkettőben nagy aszály volt. Sok embernek, a kenyerét sem tudta megadni a tsz. Tétre jártak kocsival pék kenyérért. Mégis együtt maradtak. Volt ugyan egy-két ember, aki annyira elkeseredett, hogy megvált a közöstől. De jöttek helyettük. A három szűk esztendő után végre ötvenháromban gazdagon arattak. Huszonöt—harminc mázsa gabona jutott egy-egy tag padlására, kamrájába. — Akkor meg Nagy Imre szólt közbe — mesélik. — Halgattuk a rádiót, és a beszédből azt vettük ki, hogy amelyik téesz szét akar menni,menjen. Menjen veszendőbe négyéves fáradságunk? Akkor, amikor végre egy kis jó ízét éreztük a közösnek? Akadt egy-két nagyhangú köztünk is, aki azt mondta- befellegzett a szövetkezetnek, örökre vége. Mi azért együtt maradtunk.’ Gondoltuk, már csak jobb lehet. Jobb lett. Két egymásutáni őszön iég többet osztottak. Aztán következett a legnagyobb próba, ötvenhat ősszel. Tétről jött a hír: „forradalom van”. A lesváriak rá se hederítettek eleinte, hordták tovább a répaszeletet a nemrégen vásárolt Csepel gépkocsival. ’ — Egyik nap csengett a teletop — emlékezik Szabó István, az elnök. — „A nemzeti tanács nevében elrendelem, hogy a tehergépkocsit nekünk adják át”. Csak így: elrendelem, ők. Nekünk. A vadászfegyvereket be kellett szolgáltatni, írásban kértük, hogy kettőt adjanak vissza a közös vagyon védelmére Aláírtuk, rányomtuk a szövetkezet bélyegzőjét. Nem fogadták el a papírt. „A téeszcső már nem létezik”. Ezt mondták. Pedig léteztünk. Nem lehet minket Olyan könnyen eltemetni. Heten léptek fele Akik bent maradtak, azt nero is hánták. A legutóbbi három esztendőről nem tudnak mit mondani Éltek, dolgoztak, gyarapodtak. A gépkocsi mellé egy traktort vásárolt a hatszáz holdas tsz. Háromszor annyi állatuk van a közös gazdaságban, mint tíz éve volt. A tavasszal hetvennégy család méhet szereztek be. Sok a környéken az akácerdő, nagy jövője van a méhészetnek. Hatan a tsz tagok közül nyugdíjba mentek. Jó lesz a zárszámadás, elégedettek vele az emberek. Szép ünnepséget akarnak rendezni a „születésnapra”. A győri nyomdában rendelnek külön meghívót, arait a vendégeknek küldenek Egyik sarkában arany búzakalász lesz, a másikban Gábor Andor verse: Mert van jövő és van feléje út És van magyar, ki tud még járnirajt’, Ki nem csüggeszti fáradtan fejét S körömmel is fel is termő talajt — Ifiért éppen ezt választották? — Mert olyan, mintha rólunk szólna — mondják. Arról az útról, amelyen tíz év óta ők is járnak Néha nehéz volt rajta előbbre jutni. De, aki bízni tud, az három nagyon szűk esztendő és sok-sok próba után sem „csüggeszti fáradtan fejét”. A lesváriak tudtak és tudnak bízni. Fábián Ferenc DISZNÓÖLÉSEN Keshegyen az ezer évesnek mondott mesterfal részen a legjobb akarattal sem lehetne utcát találni, annyira szeltszóltan, festői öszszevisszaságban épültek itt a házak. Keskeny horgas vezet közöttük. A 16-OS számú házban. Láng Mihályék portája, előtt disznót ölnek Nagy máglyát gyújt Jóska, a mokány képű, fekete hajú hentes, lobog a disznóra terített szalma lángja, sercegve pirul az állat báré. A gyerekek tisztes távolból nézik a tüzet. Jóska nagy szakértelemmel igazgatja az égő szalmát, kenyérhéjszínűre barnítja bele a gyönyörű" jószágot. A kiskonyha kailarcában s mír forr a víz. Az aszszonynépség gondoskodik arról, hogy minden kéznél legyen, ami a disznóöléshez szükséges. Dolog közben tréfálkozik a gazda, maga Jóska. — Igyál egy pohárral — kínálja a gazda a hentest, és megjegyzi. — Úgy ne járj, mint a gyársági böllér. Amint cirógatta, cirógatta a disznó fülesüvét a tüzes pernyével, egyszercsak megmozdult a jószág. A böllér megijedt, hogy nem jól szúrta magijedtében a síkos, jeges földön megcsúszott a patkója, egyenesen a tüzes disznó hátára esett. Meggyulladt rajta a ruha. Alig tudták lerángatni tóig. * -u** ■— Ismerem az esetet, Mihály bátyám, de Úgy hallottam hogy a jósági out okozta a böllér balesetét. Ám, hogy én is mondjak valamit a borról: tudja-e, hogyan járt az egyszeri mesterfal gazda, itt a közelben? Bornemissza Józan Feri bácsi éjfél iftit nyögve kászálódott ki az ágyból. „Az ég szerelmére, mi bajod, hová mész?“ — kérdi a felesége. „Megyek a pincébe egy kis toroköblögető- Srt”. — „Talán csak nem bolorudottam meg, hogy éjfélkor bort akarsz Alni" — dolongolja az asszony. „Keni imám élt, édes anyjukom, de amikor álmomban három tál töltött káposzzát ettem meg együstemben, erre már csak muszáj inni, különben megcsömörlak" — felelte az ura. Nagy nevetés közepette megjegyzi Mihály bácsi: ~ Fene jó szokása volt. Melyik szomszéd lehetett, Jóska?— Mi lett volna? Igencsak közelemben van az, Mihály bátyám — jelölte meg a tettest, s két métert is ugrott a hentes egy álló helyéből, hogy baráti csapás ne érje. Kicsinyenkint elalszik a tűz, dolgoznak a vakarókések- Mivtha bálba készítenék a disznót, olyan tisztára mossák kétszer-háromszor is a bőrkéjét. A szomszédik négyéves EMmámjámak , is kerül a perzselés örö- mébbk dijaira hiízza a meleg komlófást. . Ezután következik a • disznóölés „második jfff* - vonása”, a kövér disznó ■ széthasítása. Felhúzzák a rénfára, belevág az? éles kés. Cuppog a bent dó, meg a bél, amikor kiemelik. Aztán a máj, ■ a tüdő, a szív kerül a zománcos vejlingba. Jul■ csa néni és Agia nénié, vonulnak a házvégébe ■ belei mosni, Jóka kése meg tovább táncol a húsban. Egyebkéztőt az állat gerincére vág az éles baltával, erre a hatalmas test kétféle A • nyugtalan Bodri is megkapja 'a maga „nyers adagját" és elfut belé ■ az árokpartra. A műsor következő száma a sonkák formátása, a kétfelé hasított disznó feldarabolása. A kolbászhús vágása a házigazda szerepe lesz, míg Jóska hozzá fog a préssajt, a kolbász és a hurka készítéséhez. A tölteléket megkóstolja a ház apraja, nagyja, hogy elegendő-e benne a fűszer . Miután elkészült a tök telik, melegítőnek jó vörösbort isznak a környékig zsíros atyafiak, a disznóölésre meghívott vondégek. Benn a meleg szobában jó hangulatban zajlik le a disznótoros vacsora. Kellemesebb itt, mint reggel a csípős szélben a perzselés. Kana- Lazzuk a gőzölgő orjalevest. Dicsérjük, értő # ház asszonyéi. A következő fogás a káposzta. Mikor az asztalra teszik a gőzölgő tálat, szót kér a hentes és csiklandós Verssel köszönti a magyaros ételek e kiválóságát. „Amióta élek, sok földet bejártam , Itt ilyen jó káposztát sehol sem találtam. „ Nem is kell dicsérnem, dicséri önmagát, / Belevágták a nagy disznó elejét, hátulját ! Keresse meg benne a vendég a farkát”. Utána nagy nevetés közben mindenki merít a kitűnő illatú toros kiftposztából. Egy rokon vendég inkább folytonosan beszél, mint fogyaszt: — Nekem nincs itt a feleségem hát ihatom, nem igaz? — mondja. — Igyál csak, koma. — piztatja a házigazda — s maga is megemeli a poharat. Aztán sült kolbász, ropogósra sült hurka kerül az asztalra ecetes uborka és zilva kíséretében. Fenséges eledel ... dicsérjük a készítőjét, Jóskát. Koccintunk az egészségére Amikor jó étvággyal megbirkózunk a jobbnál jobb falatokkal, vacsorazárónak süteményt hoz a háziasszony. Aztán Újra tölt a házigazda — és nem lehet megmondani még, hányszor kívánjak egymás egészségére a jó zamatú écsi vörösbort. RADICS ELEMÉR A falut érdekli HITELKEDVEZMÉNY A SZÖVETKEZETEKNEK Az áruértékesítés alapján 1850- ban is hitelkedvezményben részesülnek a termelőszövetkezetek. Hitelkiemgedést, illetve jóváírást az a tsz kap, amely 1960. január 1-től december 11-ig topp saját termésű árut (termény, állat, állati termék) ad el az államnak és a szövetkezeti szerveknek, mint amennyit — 100 hold területre számítva — a járási tanács mezőgazdasági osztálya megállapított. Feltétel az is, hogy a tsz az állam iránti valamennyi pénzbeli és természetbeni kötelezettségének a terhet tegyen, és biztosítsa a következő év zavartalan gazdálkodásához szükséges természetbeli alapokat. A kedvezmény értéke az áruértékesítési mutató teljesítése esetén — száz hold területre számítva — 6 ezer forint. Túlteljesítés esetén a túlteljesítés minden százaléka után további sú0 forint adókedvezmény illeti meg a szövetkezetét, a kedvezmény összege azonban nem haladhatja meg a száz hold szántóra száríízott 12 ezer forintot. NÖVÉNY, AMELYNEK EGÉSZ ÉLETÉBEN KÉT LEVELE VAN Dél-Afrika sivatagi vidékein él a welvitschia »arabilis nevű növény. A földön elfekvő, több méteres, bőrszerű két levele van,, amely a földben alig kiemelkedő répaszerű törzsből ered. A törzs egy méter széles és 2—3 méter hosszú karógyökérben folytatódik. A levelek a csúcsokon pusztulnak, de alapi részükön újranőnek és száz évig is elélhetőek. A furcsa növénynek egész életében csak ez a két levele van. BARACKERDP A BALATON PAKLIN A Balatonújhelyi Állami Gazdaság a tóparti területein, ajtói az éghajlati és talajviszonyok különösen kedvezőek a gyümölcstermesztésre, nagy kiterjedésű barackoskertet telepít. A munka egy esztendővel ezelőtt kezdődött, amikor 100 holdon ültették el a kajszibarack-csemetéket. Az idén ősszel újabb 50 holddal növekedett a barackos és 50 holdon elkészítették a talajt a tavaszi telepítés alá. 1960. őszén ismét száz holdon telepítenek kajszibarackot és ezzel valóságos barackerdőt alakítanak ki a Balaton partján. NEGYVEN MILLIÓ FORINTOS KÖNYVFORGALOM FALUN A Földművesszövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat (SÉÖVKÖNYV) tájékoztatója szerint az idén szeptember végéig a földművesszövetkezeti könyvforgalom meghaladta a 40 millió forintot, vagyis az egész 1958. évi földművesszövetkezeti könyvforgalom összegét. Szeptember óta csak emelkedett a forgalom és megvan a remény arra, hogy egész évben körülbelül 60 millió forint értékű könyvet adnak el a falusi olvasóknak a földművesszövetkezetek. Az Aranykönyvtár sorozatát 19 ezer 5110 falusi ember jegyeztette elő. Tehenenként 5572 kilogram tej A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia tangazdaságában már az ötödik éve érnek el igen magas tejtermelési átlagot a kosztromai és a magyartarka tehenek keresztezéséből származó utódoknál. A múlt évben is 73 keresztezett tehénnél 5572 kilogramm, 3,97 zsm százaléka volt az átlagos tejtermelés. A jó eredmény nem csupán a fajtakeresztezésből származik, de a gazdaság teheneinek egész éven át a legkedvezőbb takarmányozást nyújtja. Szép jövő elé néznek a mosonpiagyáróvári járásban azok a termelőszövetkezetek, ahol már bevezették a kosztromai keresztezést azarvasmarhatenyésztésükben. Már több mint két éve bevezették ezt a keresztezést, például a mosoni Dózsa, a mosonszentjánosi Előre és a levéli Boldog Jövő Termelőszövetkezetben. Ezekben a tsz-ekben lassacskán már tehénsorba érnek az első,keresztezésekből származó üszőborjak. Minden biztosíték megvan rá, hogy az említett termelőszövetkezetek is elérik a Mezőgazdasági Akadémia tangazdaságában kimutatott szép eredményeket. Győr-Sopron megye 1959. évi idegenforgalma Csaknem tízezren látogatták meg Győrt — Miért nem lehet bővíteni a soproni Pannónia szállót ? — Győr idegenforgalmi központ lesz Győrt, Sopront és a megye nevezetes helyeit 1959-ben sok ezrek keresték fel Győrbe csaknem tízezer kis- és belföldi turista érkezett. A város műemlékeit 8725- en tekintették meg. Csaknem hatezren egy vagy több éjszakát töltöttek a városban. Sopront 5850 külföldi vendég kereste fel az elmúlt évben, többek között két osztrák, két német és két szovjet turistacsoport. A város üdülőiben az év legnagyobb részében mintegy 400 üdülő" tartózkodik állandóan, akiknek szórakoztatásáról az Idegenforgalmi Hivatal is gondoskodik kirándulások és disznótoros vacsorák rendezésével. A megye idegenforgalmát apár régen a Népi Ellenőrzési Bizottság is megvizsgálta. A vizsgálat megállapította, hogy Budapestről Győrbe és a megye más városaiba érkező külföldi kirándulók, turisták programját nem sikerült tökéletesen megszervezni Ennek oka az volt, hogy érkezésükről a helyi IBUSZ-t és az Idegenforgalmi Hivatalt nem értesítették előre. Az elmúlt év szeptemberében például 30 tagú lengyel építészküldöttséget hoztak le Budapestről Sopronba Kiderült, hogy sem szállásukról, sem étkeztetésükről nem godoskodtak előre. A Népi Ellenőrzési Bizottság megállapította, hogy a nemrég Bécsből Sopronba látogató újságíróküldöttség programját sem állították össze tökéletesen. Este vitték őket városnézésre, napközben pedig borospince látogatásra. Érkezésükről az Idegenforgalmi Hivatalt nem értesítettél. .......................................... A népi ellenőrök javaslatokat is tettek az idegenforgalom fejlesztésére. Győrött a vízi életet tud fejleszteni. Parkosítani a vízpartokat és vízi kirándulásokat szervezni a Győrbe látogató turistáknak. Nagyon ötletes a Népi Ellenőrzési bizottságnak az a javaslata is, hogy a Rába-part püspök vár felőli oldalát, létesítsenek sétányt függőhíd megoldással. Soproniban nagyon időszerű lenne a Pannónia - szálló bővítése- A szálló mögött van egy üres épület, amely eredetileg szálloda volt. Ezt asztalosműhelynek akarják berendezni. A Népi Eljenőrzési Bizottság álláspontja az, hogy amikor Sopronban aétól kevés a szállodai szoba, másutt kellene az említett asztalosműhelyt berendezni. Győr a következő években szegenforgalmi központ lesz. Fogadóállomás és elosztóhely épül a felföldről érkező turisták részérőtcsti A