Kisalföld, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
1960. május 1., vasárnap KISALFÖLD Megvalósul a hároméves terv * A poé^erdí teHázhaj még épül, de a televíziós aocernót már felszerelték Tizenegy millió forintos költséggel készült a soproni automata telefonközpont Újjászületett az ásványrárói mozi * A -A ^_ Győrött, a Nádorvárosban hétemeletes lakóház épül Új hibridüzem épült Mosonmagyaróvárott Május elseje Mosonmagyaróvárott (Tudósítónktól.) Mosonmagyaróvárott a május 1-i ünnepségek már szombaton este megkezdődtek, mindkét városrészben az ifjúsági Lampionos felvonulást rendezett. A központi ünnepély a Május 1. ligetben vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődik, ahova a dolgozók és a tanulók szervezetten vonulnak az ünnepi díszbe öltöztetett tribün elé. Az ünnepi beszédet Légrádi Károly elvtárs, az MSZMP városi pártbizottságának szervező titkára mondja. A rendezőbizottság gazdag sport- és kultúrműsorról gondoskodott az ünnep egész napjára. Labdarúgó- és sportversenyek lesznek a Május 1. ligeti és a mosoni kiserdei sporttelepen. A Lenin utat az ünnep alkalmából színes lámpafüzérek díszítik mindkét városrészen. ! Éljen a szabad, független, demokratikus Magyarország! — Éljen a béke! Az első szabad május elseje Závori Károlyt hazájától, családjától távol érte. Ott, ahova háborúba vitték urai a „vörös veszedelem" ellen, amelyből ő, Závori Károly csak annyit látott, hogy ott nincsenek gyárosok. S hogy a háborútól szörnyen megkínzott szovjet nép vele, az ellenséges hadsereg katonájával, a beteg hadifogollyal az utolsó szűkös falatját is megosztotta. Nemzetköziségről, proletárszolidaritásról Závori Károly akkor még igen keveset hallott. Családjáról is régen, Mohón leste a Magyarországról jött híreket arról, hogy odahaza a szovjet fegyverek véget vetettek az urak hatalmának. És béke lesz. Béke ... Béke. Egyedül ez a jelszó dobogtatta meg az első szabad májuson Závoriné meggyötört szívét is. A béke, amely hazahozza az urát. Akkor nem baj az elpusztult otthon, nem kár a tengernyi könynyért sem. Csak újból együtt lehessen a család. És Závori Károly hazakerült, még 1945 júniusában. — Élünk, megmaradtunk, s egyedül ez fontos. Újat teremtünk az elpusztult helyébe — vigasztalta feleségét, leányát, pedig ő maga is alig reménykedett. A kommunista párthoz is azért csatlakozott, mert a kilátástalanságból kivezető utat mutatott. Ünnepi jelszavak — munkás életek Vannak színes, szép jelszavak. A szépre, jóra vágyó emberek kapnak utánuk, ámde, ahogy hozzáérnek, üres léggömbökként szétpukkannak. Semmi sem marad meg belőlük. De vannak másmilyenek is. Nem tetszetősek, nem könnyedek. Nem ígérnek, de célt mutatnak, amelynek eléréséhez kemény munkára, helytállásra mozgósítanak. Az emberek követik őket, a jelszavakból valóság lesz, az egyszerű emberek életének formálója. A jelszavak, amint megvalósultak, eltűnnek, helyükre újak kerülnek, amelyek új célt mutatnak. Ámde a régiek nem semmisülnek meg. Az emberek életében élnek, emlékeztetnek. A párt májusi jelszavai így élnek Závori Károly vagongyári kommunista munkás életében: Termelj többet — hazádat építed! Viseltes öltözetben, éhes gyomorral menetelt az ünneplő menetben 1946 május elsején. — Termelj többet — hangzott a jelszó. — Termelük — válaszoltak a munkások. De milyen nehéz volt. Závori Károlynak is elég volt saját legyengült testét cipelnie. Mégis, kézi erővel kellett a vastelepről az alkatrészeket a hídüzembe szállítani Lassankint néhány sínt is leraktak, néhány kimustrált pályakocsit is kerítettek, s aztán már kicsit könnyebb lett az anyagmozgatás. De hetvenkét órás volt a nyújtott műszak. S a fizetés? Milliók, s billiók. Az élelem szárazbab, vágott borsó, kukoricakenyér. S abból sem elegendő. És a munkások, a hidászok termeltek. A háborúban nem maradt egy híd sem épen. Megjött a forint. Micsoda boldogság volt az első vásárlás! Egyszer hetven forint jutalmat kapott Závori Károly a jó munkájáért. Később egy pár bakancsot. Csuda gazdagnak érezte magát akkor. Pedig hol volt még attól, hogy a háborúban elpusztult legszükségesebb berendezési tárgyakat, testi holmikat pótolja. Néhány év kellett még hozzá. Tiéd az ország — a föld — a gyár! Az újdonsült gyártulajdonosok között menetel 1948 május elsején Závori Károly, s a boldogan nevető munkásokra tekintve egy húsz évvel azelőtti kép villan eléje. „Munkát, kenyeret” — követelték akkor a proletárok, és kardlapot, ütlegeket kaptak. Ugyan ki követelne most munkát? Hisz annyi van, hogy győzni is elég. Nem a munkában, a munkáskézben van most hiány. Závori Károly segédmunkás is fúrógépre kerül. Tanul, dolgozik és harcol. A párt igazságáért, a munkásság egységéért, a kommunista és szociáldemokrata munkások eggyéforrasztásáért. Egyesül a két munkáspárt, amelynek Závori Károly egyszerű, szerény tagja. Dolgozik, becsülettel igyekezettel, sok munkástársához hasonlóan. Nevét sohasem kapja szárnyra a hír, magas kitüntetés nem éri, de gyakran szerepel a kitartó jó munkájukért megjutalmazottak között. S csak akkor kerül az élre, amikor öntudatból, hűségből kell mindenkinek vizsgáznia. Védjük, erősítsük a munkásosztály hatalmát! Závori Károly kitűnőre vizsgázott. Ezerkilencszázötvenhét május elsején a kék munkásőr egyenruhában menetelt munkatársaival. Akik közül még egyik-másik nem értette meg őt, s a pártot. Závori Károly, a hídüzemi pártszervezet vezetőségének tagja mégis rendíthetetlenül hitt bennük, ismerte őket. A többi kommunistával együtt sok elvi vitában védte meg, terjesztette a párt igazát, a proletár internacionalizmus eszméjét. S abban, hogy a hídüzemi munkások bíznak a pártban, követik a pártot, a párt általános politikáján túl, a hídüzemi kommunistáknak s Závolt elvtársnak is szerepe van. Előre a szocializmus alapjainak lerakásáért — a szocializmus gyorsabb felépítéséért! Életének legszebb ruháját, és ötvenkilenc évét hordja ezen a májuson Závori Károly. Egészsége, munkakedve kitűnő. Kora miatt hamarosan nyugalomba vonulhatna, ám ő úgy érzi, pihenésre még nem jött el az ideje. Dolgozni akar a párt májusi jelszavának megvalósításáért, a szocializmus gyorsabb felépítéséért. Hiszen számára ez nemcsak a gondtalan, biztos öregséget jelenti. Valamit, ami még ennél is fontosabb, unokáinak biztos, boldog jövőjét. Ez számára nem frázis, nem is jelszó, hanem a valóság. A szocializmus meggyorsításának, jelszaván Závori elvtárs ennek az állandó fejlődésnek meggyorsítását is érti. S úgy érzi, hogy ezért, amíg ereje bírja, érdemes és kell is dolgoznia. lakis Lajosáé