Kisalföld, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-01 / 154. szám
1980. július 1., péntek Mit tapasztaltak az építkezéseken a munkavédelmi ellenőrök ? Vécsey Ferenc elvtárs, az Építő, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságának titkára, több munkatársával együtt az elmúlt héten ellenőrző látogatást tett két építőipari vállalatnál és a Győrmegyei Téglagyári Egyesülés telephelyein. Tapasztalataikról az Építő, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének tegnap délelőtt megtartott választmányi ülésén számoltak be. Vécsey elvtárs bevezetőben igen erélyesen vetette fel a munkahelyi vezetők, művezetők felelősségét. Egyes építkezéseknél a művezetők (mert szorítja őket a határidő) elnézik, hogy a dolgozók minden óvintézkedést felrúgva, a legelemibb rendszabályok betartása nélkül végezzék munkájukat. Az utóbbi években különösen megnövekedett az építőiparban foglalkoztatott vezetők és dolgozók felelőssége, mert egyre több villamos meghajtású gép segíti munkájukat s ezek mindegyike egy-egy baleseti forrás — ha nem tartjuk be az előírt munkavédelmi rendszabályokat — mondotta. Az elmúlt napi nagy esőzések ideje alatt történt az egyik építkezésen, hogy a villanyszerelők áram alatt tartották az egész telepet. Egy másik helyen annyira neki ismeretlenül szerelték fel a villamos kábeleket, hogy az egész berendezés feszültség alatt volt, s a munkások figyelmeztették az ellenőröket: ne nyúljanak semmihez, mert „ráz". Tűrhetetlen és megengedhetetlen állapot az is, hogy egyes munkahelyen több százezer forint értékű gépek kezelését segédmunkásokra bízzák. Ezek a dolgozók nincsenek tisztában a gép szerkezetével, adott esetben nem tudnak megfelelően intézkedni s ez könynyen életveszélyes balesetet okozhat. Tapasztalatunk szerint egyes vezetők úgy akarják csökkenteni az önköltséget, hogy nem építik meg a felvonulási épületet. A takarékosságnak ez a formája igen kétélű és elítélendő dolog. Igaz, hogy lényegesen csökkenti a költségeket, de ugyanakkor nem biztosítja az építkezésen résztvevő dolgozók szociális ellátottságát, ami nálunk megengedhetetlen — mondotta többek között Vécsey elvtárs. A megyei bizottság titkárának beszámolóját számos hozzászólás követte. A Győrmegyei Téglagyári Egyesülés igazgatója ígéretet tett, hogy a jövőben a legszigorúbban járnak el azokkal szemben, akik nem tartják be a munkavédelmi szabályokat — akár fizikai, akár műszaki dolgozók. A Megyei Építőipari Vállalat munkavédelmi felelőse hangsúlyozta: el kell érni, hogy a művezetők ne legyenek adminisztratív dolgozók, ne töltsék munkaidejük kilencven százalékát az irodában, hanem naponta és rendszeresen ellenőrizzék a felügyeletük alá tartozó területet. Javasolta, hogy a felsőbb szervek ellenőrei az észlelt hibákat minden esetben jegyezzék be a munkavédelmi naplóba, mert ők csak így tudják figyelemmel kísérni, történt-e kijavításukra intézkedés. Vécsey Ferenc elvtárs a hozzászólások elhangzása után bejelentette, hogy a közeljövőben újabb ellenőrzést tartanak az építőipari vállalatoknál és a téglagyáraknál. Amennyiben nem tapasztalnak változást, abban az esetben szigorú büntetésben részesítik a felelős dolgozókat és vezetőket. Császár Zoltán Rábakecölben a fiatal tanítók nagyon sokat foglalkoznak a falubeli fiatalokkal. Az iskola padjaiban megismertetik velük az ifjúsági élet szépségeit, az ifjúsági mozgalom célját, értelmét. És ezek a 14— 18 éves fiúk, lányok a „motorjai” a falu ifjúsági szervezetének. Rájuk mindig számíthat a szervezet vezetője, Keszte Ferenc tanító. Az általános iskola befejezése után közülük sokan kérik felvételüket a KISZ-be. Az ifjúsági szervezet tagjai közül a legtöbben a termelőszövetkezetben dolgoznak, és nem is akárhogyan. Mostanában is megdicsérte jó munkáért a fiatalokat a szövetkezet vezetősége. A rábakecöli fiúk és lányok nemcsak a munkaidőben, hanem szabad idejük alatt, szombaton délután,, vagy vasárnap is kimennek a határba, ha a munka megkívánja. Keszte Ferenc titkár a minap a szövetkezet elnökével beszélgetett. — Elnök elvtárs mondanék én valamit — kezdte a beszélgetést a titkár — a „gyerekekkel” már megbeszéltük, hogyha sürgős a munka, a fiatalokból csapatot alakítunk és vasárnap is a határban dolgozunk, segítünk kaszálni, kapálni. Csak szóljanak, mikor segítsünk! — Nera kell soká vámotok Feri fiam, érik a gabona, drága lesz nekünk minden perc, nagyon jól jön a ti önkéntes segítségetek — válaszolta az elnök. És a rábakecolt fiatalok, azok is, akik nem a szövetkezetben, hanem az állami gazdaságban dolgoznak, vagy iskolában tanítanak készek a férfias munkára, az aratásra. A kis község fiataljai nemcsak jól dolgoznak, de okosan használják fel a munkaidő utáni idejüket is. Szerepet tanulnak, táncolnak, humoros játékokat játszanak, kikapcsolódnak, pihennek, kellemesen szórakoznak Sok fiú és lány eljár az ifjúsági szervezet foglalkozásaira, akik még nem léptek be a szervezetbe. A télen például tíz nem KISZ- tag is eljárt a politikai foglalkozásokra. Nyáron is van élet a faluban. Az ifjúsági szervezet klubhelyiségébe sokan eljárnak tánclemezeket hallgatni. Vasárnaponként 10*—11 óráig táncra is perdülnek a kecöli lányok. Huszonöt—harminc pár is ropja ilyenkor a táncot. Tavaly nyáron nagyon sok rábakecöli fiatal „szállt el" a faluból. Nem ízlelték, emiatt elkívánkoztak a városba a termelőszövetkezetből. De a télen haza-hazajártak, nem merték még kimondani, de magukban már többen határoztak, hogy előbb-utóbb visszatérnek a szülőfaluba. És voltak, akik úgy gondolkodtak, inkább előbb, mint utóbb, és néhányan már vissza is jöttek a faluba, a szövetkezetbe, de lassanként visszaszállnak a többiek is. Hétköznap hiába keresem otthon a szövetkezetben dolgozó fiatalokat Kérdésemre azt a választ kaptam, hogy a mezőn kapálnak, gyűjtenek vagy a szövetkezetben fuvaroznak. A szövetkezet egyik legszorgalmasabb fiatalembere Pákai János. Munkanapokon mindig a szövetkezetben található. A beledi út mellett két kilométerre a falutól hűvös nyári szél cirógatja a kukoricát A hatvanöt holdas táblán, a szabályosan vetett kukorica sorok között a távolban lókapa-fogatok mozognak. Az egyik fogat most fordult a tábla szélén. A lovat egy fiatalember, Pákai János hajtja. Közelebb ér, aztán pár percre megáll. — Ma reggel álltunk itt munkába és a hat fogattal eddig — 11 óráig — csaknem hat holdat kapáltunk meg — mondja és így folytatja: — de akárki megnézheti azt is ám, hogy milyen munkát csinálunk. — Mi a napi teljesítménye? — kérdezem tőle. — Legalább napi 1,5 munkaegység, de nagyon sokszor ennél is több — válaszolja. A mi szövetkezetünkben érdemes ám jól dolgozni, mert még előleget is fizetnek. — Mennyit? — Egy munkaegységre először 4 forintot, a minap újabb 7 forintot fizettek ki. Én több mint ezerötszáz forint előleget kaptam. Másik fogat áll meg Pákái Jánosé mellett A Szuhai munkacsapat legidősebb tagja, a 65 éves Kovács Vendel bácsi fogja rövidre a gyeplőt. Neki csaknem 80 munkaegysége van és nagyon sokat tanulhatnak tőle a fiatalok. Szorgalma, munkaszeretete példamutató: —1* Az asszony is itt dolgozik a határban — mondja — ketten nagyon szépen megélünk a „keresetünkből”. Ezek a gyerekek — és Pákái Jánosra mutat — nagyon rendesek, hallgatnak az öreg ember szavára, szívvel, lélekkel dolgoznak, jó velük dolgozni, mert a fiatalságukból, frisseségükből még miránk öregekre is ragad valami. Kovács Vendi bácsi megrántja a gyeplőt, „Cuki” nevű lován megfeszül az istráng, s megindul a kapu. Pákai János, Vendi bácsival egyidőben fordul a tábla szélén újabb sorba. (hérics) Ennyi lóval gyorsan megy az ekézés. KISALFÖLD A GÉP NEM MINDEN Egy amerikai nagygazdaság technikusa szabadságra ment és távolléte alatt elromlott a fejősgép. Az igazi baj azonban még csak ezután kezdődött: a gazdaság több mint öt tucatnyi „szakértője” közül ugyanis egyetlen egy sem akadt, aki kézzel meg tudta volna fejni a teheneket. aj A SZERSZÁMLAKATOS AZ ÖDÖN SOPRONI házak között fel sem tűnik a Csengery utcai vöröstéglás, ki tudja hány éves épület: az Elzett Vasárugyár. Falai mögül szorgos munka zaja hirdeti, hogy ha az évek el is szálltak fölötte, azért még kattognak a gépei, dolgozik. Bizony, nem hazudtolja meg magát az öreg csont (bocsánat: tégla és vas) — a híre messze száll, túl az ország határain. — Kik segítettek ebben a hírszerzésben? Sokan vannak, egyet bemutatunk közülük. Ajtókon ki, lépcsőkön le, ajtókon be, végre itt vagyunk. Az Elzett-gyár szerszámlakatos műhelye ez. A belépő hirtelenjében egy műtő előkészítőjéhez hasonlíthatja a modern gépekkel felszerelt, tágas termet. Sorban az ablakoknál munkapadok. Tizen is hajolnak a saruk és rajzok fölé. Középen alacsony, szőke fiatalember éppen valamit reszel. A művezető szerint a gyár egyik legtehetségesebb, legszorgalmasabb szakmunkása. Szerszámlakatos. Szlávits Imrének hívják, idestova huszonhét esztendős. — Tíz éve, ötvenben kerültem Szombathelyre a 403-as Járműjavítóhoz géplakatos ipari tanulónak. Szerettem a gépeket nagyon, de akkor még csak öt év múlt el a háború után, kevés volt belőlük. Egy év sem telt el, amikor a soproni Elzett-gyár ipari tanulókat keresett, szerszámlakatosolónak. Feltétel volt a jó bizonyítvány és magaviselet. Nem akarok dicsekedni: Sopronban az Elzettnél 1951 óta dolgozom. Itt is szabadultam fel szerszámlaka-* tosként. Aztán jött a két év katonaság, hej, de sokat tudnék róla mesélni! — Ötvenöt után, amikor leszereltem, már gyorsabban teltek az évek. Visszajöttem a gyárba folytatni előző munkámat. Három évet nősültem meg, kislányunk szüle-* tett, most 11 hónapos, szőke, kék szemű, akárcsak az édesanyja* Látná, hogyan örül, amikor naponta a bölcsődébe megyek érte. Tapsol, nevet, ha meglát az aj* tóban . . . ■ — Ugye, nem haragszik, hogy így dolog közben beszélek? Órabérben vagyok — kilenc hatvan —, de sürgősen ki kell javítanom ezt a szerszámot. Tegnap az egyik gép kivágó szerszámának vágólapja megcsorbult. Tudja, sok az export-megrendelésünk, nem állhatunk napokig a gépekkel. Ezzel éppen a biztonsági ajtó-tolózárhoz vágják az alaplemezt. Hosszú szó, magyarul így hangzik: Wertheim-zár — és már mutatja is, közben magyarázva, hogy mit, hogyan csinál. — A szerszámokat különleges és kiváló minőségű acélból készítik. Szükség van erre, hiszen másképp könnyen törne, kopna. Ezért nagyon drágák a szerszámanyagok, csínján kell velük bánni. Itt ennél a lyuknál egy kicsit lecsorbult. Akárki hozzá nem értő azt mondaná, hogy eldobhatjuk az egészet: tönkrement. Nem úgy a szakember! A hibás részt kivágom a testből, helyére beillesztem ezt a most kireszelt fecskefarkat,, ami az eredeti anyagból készült. Nem kellett eldobni a drága anyagot és új szerszámot készíteni, ami több heti munka lenne. HA MÁR AZ „ÚJNÁL" TARTUNK, meg kell említeni, mit mondott az igazgató. Hogy Szlávits Imre többszörös újító, évente négy-öt ésszerű megoldását fogadják el Eddigi legjelentősebb újítása a tavaly beadott és elfogadott tolózár-tolólapocska készítésének meggyorsítása. Szlávits Imre azt mondja erről: — Az újításnak több feltétele van: az eredeti műveletnél az újnak sokkal gyorsabbnak, egyszerűbbnek és olcsóbbnak kell lennie. Eddig a tolólapocska gyártása két folyamatban történt: az anyagot darabolták, lyukasztották és hajlították. Újításom lényege az, hogy olyan szerszámot szerkesztettem, amelynek segítségével egyszerre lehet darabolni és hajlítani is. Nem szeretek dicsekedni, de ha már kérdezi, elmondom, hogy eddig körülbelül tizenöt „apró oklevelet” — ő csak így nevezd —, ötvenhétben a „Kiváló dolgozó” első, ötvenkilencben a második fokozatát kaptam meg. Az idén áprilisban tüntetett ki Csergő János miniszter elvtárs: a Kohó- és Gépipari Minisztérium elismerő oklevelét adományozta a művezetőmnek és nekem. Képzelje el, egy parasztgyerekből lett munkás a minisztertől oklevelet kap! Hát megtették volna ezt valamikor a Horthyék? Valóban, az oklevél ott függ a művezetői iroda falán, jó munkájáért kapta. — Mi a legnagyobb öröme? — Hogyan gondolja? Otthon vagy az üzemben? — felel kérdéssel, de már folytatja is. — Otthon? öröm az, mikor kislányommal eljátszadozhatok, amikor feleségem is otthon van, még akkor is, ha pöröl velem: már megint a szőnyegre pottyant a cigaretthamu! És a gyárban öröm az, ha elkészítettem egy szerszámot, ha a kipróbálásnál bevált. Még nagyobb az öröm, ha elkészül vele az első ezres széria. Most már nincs semmi hiba, —* gondolom ilyenkor. HEJ, TE VÉN SOPRONI GYÁR, te öreg Eszett, ilyenek a munkásaid! Hát csoda az, hogy nem öregszel meg? Kulcsár Lásidl