Kisalföld, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-01 / 206. szám

mm. szeptember 1., outortök Iparitanuló-intézetekben a tanévnyitó előtt Az 1960—61-es tanév előkészü­leteiről nyilatkoztak a győri és a mosonmagyaróvári iparitanuló­­intézetek igazgatói Elsőnek a győri Tanulóváros igazgatójának, Kucsmár Miklósnak tettünk fel néhány kérdést. — Hány tanulója lesz ebben az évben az intézetnek? — Az előírt létszám 1800. Ebből körülbelül ötszázan laknak majd kollégiumban. — Milyen új felszerelésekkel gazdagodott az intézet? — A megnövekedett tanuló­lét­szám megkívánta az oktatáshoz szükséges gépek számának növe­lését is. Eddig 55 esztergapadot és 30 asztali fúrógépet szereltünk fel. A meglévő gépek felújítására mintegy egymillió forintot fordí­tottunk. Három műhelyt építet­tünk, és már befejezés előtt áll a 400 négyzetméteres szerelőcsarnok építése. Ebben a tanévben 27 ta­nár, 9 nevelő és 110 szakoktató foglalkozik majd a fiatalokkal. — Hogyan oszlanak meg a je­lentkezők a szakmák között? — Egyik szakmára túl sokan, a másik szakmára túl kevesen je­lentkeztek. Rengeteg a jelentkező az autószerelő szakmára. Marós­nak, hegesztőnek, kovácsnak lé­nyegesen kevesebben jöttek. Köz­tudomású, hogy minden tanévben van egy vagy két felkapott szak­ma. Az idén úgy látszik, a mo­torszerelő a favorit . . . A győri 401-es intézet igazgató­jától, Mohácsi Ferenc­től érdeklőd­tünk: — Mindenki számára kötelező az orvosi vizsgálat? — Igen. Naponta 30—40 gyer­meket vizsgálnak meg az orvosok a Magyar utcai rendelőben. Eb­ben az évben a jelentkezők 8—10 százaléka nem alkalmas nehéz szakmákra. Sok közöttük a szívbe­teg. Őket más szakmára, könnyű munkára irányítjuk. — Ebben az intézetben is van­nak „divatos” szakmák? — Miért lennénk éppen mi ki­vételek? Legtöbben a kárpitos és a festő szakmára jelentkeztek. Ennek következtében több szak­mában nem is tudtuk az előírt létszámot teljesíteni Hiány van kőműves, bádogos, asztalos, épü­letlakatos tanulókban. Talán fur­csán hangzik, de például üvegező- és melegburkoló szakra eddig egyetlen jelentkező sincs. — Milyen arányban jelentkez­tek ipari tanulóknak a most érett­ségizett diákok? — Az idén az elmúlt évi lét­számnak csak az egyharmada je­lentkezett. Viszont többen men­tek főiskolára, egyetemre. — Hogyan állnak a tankönyv- és tanszerellátással? — A tankönyvek nagy részét már megkaptuk a kiadótól. Az egyik győri írószerbolttal szerző­dést kötöttünk a füzetek előrecso­magolására. Ez nemcsak a mi dol­gunkat, hanem az ő munkájukat is megkönnyíti. — Mit tettek az üzemek a ta­nulók fogadására? — A gyárak, üzemek vezetői­vel megbeszéltük a várható ne­hézségeket, észrevételeinket, ja­vaslatainkat is közöltük velük. Hiszen a fiatalok nevelése, tanítá­sa közöl nagy feladat. — A tan­műhelyek is kitisztítva, kellően felszerelve várják a jövő mester­embereit . . . * Mi újság Meeommagyaróvárott? A 402-es „Hunyadi Mátyás” Ipa­­ritannuló­ Intézetben augusztus ele­jén megkezdték három tanterem újra padlózását. A gondnoki iro­da is új padlót kap. A munka het­venezer forintba kerül, és mire a tanítás elkezdődik, a termek ki­takarítva várják a tanulókat. A Munkaügyi Minisztérium jó­váhagyta az intézet 1960—61. évi költségvetését. E szerint a most kezdődő tanévben több mint más­fél millió forinttal gazdálkodhat­nak. A legnagyobb kiadásokon kí­vül (tanári fizetés, ösztöndíj) élel­mezésre negyenyezer forintot, a nehézipari tanulók munkaruhájá­ra 76 ezer forintot, SZTK-ra 80 ezer forintot, épületkarbantartás­ra 70 ezer forintot fordítanak. A saját költségvetésén kívül a minisztérium tankönyvekre és egyéb iskola-felszerelésekre hu­szonháromezer forintot utalt ki. Míg a nevelők és a gondnokok az iskolaév előkészítésén dolgoz­tak, addig a tanulók 12 napos ke­rékpártúrán vettek részt Németh Zoltán testnevelő tanár vezetésé­vel. A „vándor­üdülés” költségei­nek nagy részét a Munkaügyi Mi­nisztérium fedezte. Ezenkívül a Balaton mellett 14, Lengyelország­ban pedig egy tanuló töltötte el nyári vakációját. A balatoni és a külföldi nyaralást is a miniszté­rium fizette. Augusztus 26-án tartották meg a nevelők és a tanárok részére a tanévkezdő konferenciát. Az 1960 —61-es tanévben a mosonmagyar­óvári 402-es intézetben tíz—tíz első- és másodéves és öt harmad­éves osztály lesz. Tavaly tíz osz­tállyal kevesebb volt. A tanterem­­hiány miatt délután is lesz taní­tás. Rendelet a mezőgazdasági termelőszövetkezetek­ üzemi balesetelhárításáról A Magyar Közlöny augusztus 30-i száma közli a földművelés­­ügyi miniszter rendeletét: a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek üzemi balesetelhárítási és egész­ségvédelmi óvórendszabályokat a termelőszövetkezetek sajátossá­gainak és az anyagi lehetőségek­nek figyelembevételével kell al­kalmazni. Hasonlóan kell alkal­mazni a szakmai óvórendszabá­lyokat is az egyes termelőszövet­kezetekben folyó ipari tevékeny­ségre vonatkozóan. Az üzemi balesetek elhárításá­val kapcsolatos legfontosabb ten­nivalók a termelőszövetkezetek­ben a következők: folyamatosan, az anyagi lehetőségek növekedé­sével arányosan gondoskodjanak a termelőszövetkezetek használat­ban lévő erő- és munkagépek, munkaeszközök, valamint a mun­kahelyek biztonsági felszerelései­ről. A biztonsági felszerelések ál­lapotát szükség szerint ellenőriz­zék. A rendelet felhívja a terme­lőszövetkezetek figyelmét, hogy azokat a termelőszövetkezeti ta­gokat és családtagokat, akik bal­eseti veszélynek kitett munkahe­lyen dolgoznak, részesítsék bal­esetelhárítási oktatásban. Az ara­­tás-cséplésben résztvevőket köz­vetlenül a munkák megkezdése előtt minden évben külön oktas­sák ki. A rendelet részletesen foglalko­zik a balesetelhárítás megszerve­zésével, a balesetek nyilvántartá­sával, bejelentésével. Megállapít­ja, hogy kik felelősek a balesetel­hárítási szabályok megtartásáért. Tanácskozás a mezőgazdasági szakemberkk­épzésről A Hazafias Népfront Országos Tanácsa székházában szerdán Bencsik Istvánnak, a debreceni Mezőgazdasági Akadémia igazga­tójának elnökletével megbeszélést tartottak a mezőgazdasági szak­emberképzés ügyeivel foglalkozó társadalmi bizottság tagjai. A bi­zottság tagjai megállapították, hogy jelenleg a legfontosabb fel­adat a százezrekre kiterjedő szak­munkásképzés megfelelő megol­dása. Az ezüstkalászos tanfolyamokat már az idén e feladatot figyelem­be véve kell megszervezni. Elha­tározták, hogy október 14-én or­szágos tanácskozáson vitatják meg a mezőgazdasági szakember­­képzés időszerű tennivalóit. A Győri Kertészeti Vállalat csin­osítja a Dimitrov sétány parkját KISALFÖLD Rába Győrben LECSÓ UBORKÁVAL HOGY MINDKETTŐ NAGYON JÓ külön-kü­­lön, de (stílszerűen, jó konyha-magyarsággal szólva) „együtt sehogy se megy?” Dehogynem, csak ne tessék rögtön az evésre gondolni! A győ­ri Hűtőházban például már jó ideje és még jó ideig (ha jó idő lesz) „együtt megy” a lecsó az uborkasalátával. Nem kell megijedni, nem valami fantasztikus ételkülönlegesség, ubor­­kával kevert lecsó lesz ebből, hanem finom le­csó és uborkasaláta, külön-külön. Csakhogy most együtt, egyidőben tartósítják mindkettőt. Magyarul mindössze ennyit jelent a szakmai zsargon, hogy „együtt megy a kettő”. S hogy gyakorlatilag mit jelent? Uborkahegyeket, pap­rikadombokat, paradi­csomhalmokat. Mellettük fehérköpenyes, világos­kék-pettyes kendős asz­­szonyok, lányok csapa­tát, akik hegyes, éles ké­sekkel felfegyverkezve sikeres rohamot indíta­nak e „magaslatok” el­len. Ülnek az alacsony székeken, hámozzák az uborkát. Annyit, hogy egy család tán életében nem fogyasztaná el azt, amit egy nap alatt meg­tisztítanak. Ügyes, spe­ciális uborkahámozó kés­sel dolgoznak: kés, amelynek az éle a penge közepén lévő hosszúkás nyílásnál van. Ha nehéz­kezű is valaki, akarva sem faraghatja el feles­legesen az uborkát a há­mozással. Azt gondolná az ember, hogy a kezét sem vághatja el senki, még akarattal sem, de lám egy gyakorlatlan kislánynak ez valaho­gyan véletlenül „sike­rült”. SOKAK KEZÉBEN okos, gazdaságos mozdu­latokkal csak úgy röpül a kés, mások kezében meg éppen csak botlako­zik, bukdácsol, de azért a bővizű mosógép és az adagját mohón követelő szeletelőgép mindig kap tisztított uborkát. — Nem keserű? — kérdeztem gyanakodva, hiszen ha két uborkát felszelek, akad közte ke­serű, hát akkor az ilyen rengeteg sokban hogyne lenne. Válasz helyett ne­vetve biztatnak, hogy kóstoljam csak meg, ők is így ellenőrzik a minő­séget, így aztán a házi­asszonyokat képviselő szigorú meós­ként ellen­őrzöm az uborkát. Egy­két szeletet megkóstolok a gép mellett, egyet­­kettőt néhány nagy tál­cáról, egyet-egyet a cso­­magolóknál. Hiába va­dászok a gyanús szele­tekre, nem találok kese­rűt. — Nagyon vigyázunk a minőségre. Megked­­ték itthon is, külföldön is mélyhűtött áruinkat. Az­ értük kapott valutát, a külföldi vevők és a hazai háziasszonyok bi­zalmát nem tehetjük kockára hanyag, felelőt­len munkával — mond­ják a vezetők. Az asszo­nyokat meg újból és új­ból arra figyelmeztetik: most ugyan termelők, de a télen ők is fogyasz­tók lesznek, s ha nem lesz kifogástalan éppen az a csomag, amit ők kapnak, ugyan kit szid­hatnak majd, ha nem saját magukat. ... A DÉLELŐTTI MŰ­SZAK végzett a mai uborkaheggyel, a délutá­­nosok a lecsót készítik. Pontosabban a lecsónak való gyönyörű csemege­paradicsomot mossák, gondosan tálcákra rak­ják. Mások a paprikát magozzák, szeletelik. Csupa egyforma, húsos, fehér paprika kerül csak ide, paradicsomból is a válogatott. Ugyanis ta­valy joggal kifogásolták, hogy a zöldszínű papri­ka fűízű, márpedig a le­csó legyen lecsóízű. Most csak mossák, sze­letelik, azaz előkészítik a lecsónak valót, s vi­szik rögtön a 37—38 fo­kos hűtőbe, aztán 20 fo­kos hidegben tárolják így a rossz idő beálltáig többet tudnak feldolgoz­ni, mintha azonnal cso­magolnák is. Ez speciá­lis magyar étel, export­ra nem kerül, itthon pe­dig még javában tart a lecsószezon a friss pap­rikából. Csomagolni rá­érnek majd akkor is, ha a tél, s vele a mélyhű­tött főzelék, gyümölcs s zöldségfélék szezonja megkezdődik. ADDIG NAPONTA MÁZSASZÁM készül az uborkasaláta és a lecsó. Míg el nem érik uborká­ból a 20—22 vagont, le­csóból pedig 10—12 va­gont. 100—120 tonna le­csó, 50 dekás adagok­ban t Ehetünk a télen is lecsót. Kolbásszal, rizs­­zsel, vagy tojással, ki-ki ízlése szerint. De ha va­laki nagyon akarja, ki­próbálhatja azt is, mi­lyen a lecsó uborkasalá­tával. Dóczi Róbertné ­ Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Taná­csa szerdán ülést tartott, önálló és független államnak ismerte el a Dahomey Köztársaságot, a Niger Köztársaságot, a Felső-Volta Köz­társaságot, az Elefántcsont­part Köztársaságot, a Csád Köztársa­ságot, a Középafrikai Köztársasá­got, a Kongói Köztársaságot, a Gabon Köztársaságot és a Ciprus Köztársaságot. Az Elnöki Tanács módosította 1959. évi 24. számú, a mezőgazda­­sági nagyüzemi gazdálkodásra al­kalmas területek kialakításáról szóló törvényerejű rendeletét, majd határozatot hozott kitünte­téses doktorrá avatásokról. Az Elnöki Tanács ezután folyó ügyeket tárgyalt.

Next