Kisalföld, 1961. július (6. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-01 / 153. szám

IMI. július 1., szombat Esteledik. A nap­közben szinte kibírha­tatlan hőség enyhül, kellemes az idő, tisz­ta a levegő. Bőnyrét­­alapon 8 órát haran­goznak. A Szabadság Termelőszövetkezet majorjához öreg em­ber közeledik. Fején szürke kalap, kezében bot, háta kicsit meg­hajol. A major gazda­sági épületei közelé­ben, térdig érő fűben megáll, dús bajszát megpödri, körülpillant. — Hát a kutyát hol hagyta? — kérdezi tő­le nevetve a szövetke­zet egyik idős tagja. — Nem volt nekem kutyám, koma, nem is lesz, minek a. A ku­tya csak elárulna en­gem — válaszolja Nagy László, a szövet­kezet éjjeliőre. Úgy látszik, min­dent rendben talált, mert csendesen szem­lélődik. Az ólakban hízók röfögnek. A disznópásztorok haza­mentek, a gulyások is. Este 8 órától Nagy La­ci bácsi veszi át tőlük a szolgálatot. A közel­ben építették fel a szarvasmarha-istállót. Az istálló és az ólak közötti szérűn sétálgat az őr, vagy az épüle­tek közelében húzódik meg éjszakánként. — Nézd a — kiált­ja, és karjával csap egyet a levegőben. Bo­gár esik a fűre. — Olyan erőszakosak ezek a cserebogarak, nem hagyják nyugton az embert. Rengeteg van a környéken, és ha alkonyat után az ember itt marad a ré­ten, rászállnak, bosz­­szantják — zsörtölő­dik, és az épülethez ballag. — Mióta éjjeliőr? — kérdezem tőle. — Egy vagy másfél éve, nem is tudom pontosan — válaszol­ja. — Alakulás után még kocsis voltam, de megrokkantam, aztán idetettek éjjeliőrnek. Könnyű munka ez, az én koromban már ép­pen ez való az ember­nek. — Hány éves? — A hetvenedikben járok — válaszolja és botjával a csizmáját ütögeti. — Eljárt fö­löttem az idő, de amíg mozogni tudok, dolgo­zom. Meg aztán az egységre is szükség van. Megígérték ne­kem, hogy nyugdíjat kapok. — Mikor? — Azt mondják, szeptembertől. Éjjeli­­őrködni azután is fo­gok, hiszen a nyugdí­jon felül kétszáz mun­kaegységet lehet telje­síteni a Szövetkezet­ben. A Kőnyrétalapi Sza­badság Termelőszövet­kezet éjjeliőre sötéte­déstől hajnalhasadtáig őrködik, vigyáz a kö­zös vagyonra, ügyel arra is, nehogy vala­mi baj történjék az állatokkal. — Egy alkalommal anyadisznót hoztak a telepre — meséli —, a pásztorok estefelé mind hazamentek. Ne­kem nem szóltak, így nem gondoltam rá, hogy baj lesz az álla­tokkal. Éktelen visí­tást hallottam, egy­­szercsak látom ám, hogy a vendéget ki­kergették az ólból. A pásztorok jól megdol­goztattak bennünket. Amíg segítséget hív­tam, a disznó eltűnt. Kerestük mindenhol, a réten, az istállók kör­nyékén, mintha csak a föld nyelte volna el, végül az egyik bokor alján találtunk rá. — Volt egy másik eset is. Az egyik gö­­böly beszorult a vá­lyúba. Gulyásokért szaladtam, mert itt laknak a közelben. Szerencsére nem lett semmi baja az állat­nak. Ez a két éjsza­kám volt izgalmas, a többin másfél év óta nem történt semmi különös. Olyan embe­rek élnek itt a falu­ban, akik magukénak érzik a közös vagyont. Egyszer sem fordult elő, hogy valaki lopott volna, vagy próbálko­zott volna. Persze so­se lehet tudni, ki jár errefelé, ezért őrkö­döm én. — Nem fárad el? — Napközben jól kialszom magam. Az éjszakázást pedig már megszoktam, bár néha álmosságot érzek reg­gel két—három óra tájban. Az a néhány óra nem a világ. Nyá­ron pedig különösen nem hiszen korán kel a nap, három órakor már világosodik az ég alja, jönnek a tehené­szek, én pedig vehe­tem a botomat, átve­szik ők az őrhelyemet. — Keresete? — Nem panaszkod­hatok. Igaz, nyáron csak háromnegyed egységet írnak a köny­vembe egy éjszakáért, télen viszont megka­pom a teljes egységet. Tavaly havonta 1300— 1400 forintot keres­tem a szövetkezetben. (kérics) ÉJJELIŐR Megyénk vas- és műszaki áruforgalma jóval nagyobb az országos átlagnál A vas- és műszaki keres­kedelem időszerű kérdései­ről tájegységi értekezletet tartott pénteken Győrött a Belkereskedelmi Miniszté­rium vas- és műszaki fő­­igazgatósága. A megyei ta­nács kereskedelmi osztálya és a győri nagykereskedelmi vállalat képviselőin kívül részt vettek az értekezleten Győr-Sopron megye mintegy 46 vas- és műszaki kereske­­delmi boltjának vezetői, akik közvetlen kapcsolatban állnak a vásárlókkal, és így tolmácsolhatták a lakosság észrevételeit, kívánságait. Az értekezlet célját Ke­leti Miklósné, a Belkereske­delmi Minisztérium vas- és műszaki főigazgatóságának osztályvezetője abban jelöl­te meg, hogy az A FOGYASZTÓK IGÉNYEINEK maradéktalan kielégítését szolgálja. Megállapította, hogy Győr-Sopron megye vas- és műszaki áruforgal­ma jóval nagyobb az orszá­gos átlagnál. Az állami és földművesszövetkezeti kiske­reskedelmi bolthálózatról az a véleménye, hogy jórészt korszerűtlen, túlzsúfolt. Ki­fogásolta, hogy a Győri Ál­lami Áruházban is zsúfolt a vas- és műszaki osztály. Vannak azonban olyan üz­letek, amelyeket dicséret il­let, ilyen a szép csornai szaküzlet, a kapuvári szö­vetkezeti bolt, a győri és a soproni csillár­boltok. Elis­merés illeti a megyei tanács kereskedelmi osztályát a sza­kosításért, az új kereskedel­mi formák bevezetéséért. Végül azt kérte a kereske­delem dolgozóitól, hogy pon­tosan mérjék fel az árufor­galmi szükségletet, mert ez az alapja az áruellátás to­vábbi javítására az iparral folytatandó tárgyalásoknak. Dr. Aradi Gyula, a me­gyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője rámu­tatott arra, hogy a vas- és műszaki cikkek RÉSZARÁNYA a megye iparcikk-forgalmá­nak majdnem 25 százalékát adja. Az utóbbi két évben lényegesen emelkedett a ke­rékpárok, mosógépek, tele­víziók forgalma. A megyei tanács kereskedelmi osztá­lyának állandó törekvése­képpen a szakosítás most már a falvakban is előreha­ladott, és az újonnan létesí­tett vas-műszaki boltok ön­kiválasztó rendszerben mű­ködnek. A felszólalók több hiá­nyosságra hívták fel a fi­gyelmet. Kifogásolták pél­dául, hogy a falusi boltok­ban kevés a patkóvas, a gömbvas, a csavaráru, a kapa és nincs elég válasz­ték csillárból. A f­elszólalásokra Keleti Miklósné adta meg a vá­laszt és kilátásba helyezte, hogy a következő időben a vas- és műszaki cikkekben tovább javul majd a lakos­ság ellátása. (MTI) AZ ELSŐ FÉL ÉV jó eredményeket hozott a Mosonmagyaróvári Mező­­gazdasági Gépgyárban. A fél éves tervet maradékta­lan teljesítették, s hosszú idő után most kezdhetik elő­ször adósság nélkül a má­sodik félévet. Ezt az ered­ményt még értékesebbé te­szi az a tény, hogy a terme­lési tervet­ nem „általában“, hanem specifikusan teljesí­tették, azaz készárut és ex­portcélra gyártott pótalkat­részeket éppúgy a tervben megkövetelt mennyiségben és minőségben gyártottak pontos határidőre, mint a további munka ütemességé­hez nélkülözhetetlen befeje­zetlen árut. A termelésnek ez a na­gyon kívánatos ütemessége jellemezte egyébként hónap­ról hónapra az első fél év­ben a gyár munkáját. Pedig az utóbbi hónapokban egy újfajta kombájn-vágószerke­­zet 25 darabból álló null­szériáját is elkészítették, csehszlovák megrendelésre Az új gyártmány érdekes­sége az, hogy a vágószerke­zet egy magajáró alvázon nyugszik, s az alvázra nem csak a gabona aratásához, hanem például fűkaszálás­hoz, vagy kukoricabetaka­rításhoz alkalmas vágószer­kezet is felszerelhető. A kü­lönféle, cserélhető munka­gépek segítségével a kom­bájn a nagy betakarítási munkák csaknem mindegyi­kében hasznosítható. Az egyenletes munka, a jó termelési eredmények természetesen a gazdaságos­ságot is kedvezően befolyá­solták, s ha az eddigiekhez méltó módon dolgoznak a második félévben is, a me­zőgépgyári dolgozóknak nem lesz okuk panaszra a nyere­ségrészesedés fizetésekor. KISALFÖLD Válaszol­tik az illetékesek A Kisalföld június 20-i számában megjelent „Jogtalan büntetések a MÁV-nál” című cikkre a Magyar Állam­vasutak Igazgatósága (Forgalmi és kereskedelmi osztály, Szombathely) az alábbiakat válaszolta: „Gyömörevásártéren az évek óta jelentkező nehézsé­gek miatt folyó év április 1-től három személy pénztárt rendszeresítettünk. Ez lehetővé teszi, hogy egy időben két pénztár adja ki a jegyeket. Ezen kívül, amennyiben az autóbuszok kalauzai a ké­sés igazolását kiadják a csatlakozó utasoknak, jegyvizsg­­­gálóink a menetjegyet pótdíj nélkül szolgáltatják. A MÁV ezzel a két hathatós intézkedéssel minden tőle tel­hetőt megtett. Újabb pénztár beállítására nincs lehető­ség, a technikai adottságok ezt kizárják. Nem is indo­kolt ugyanis a két pénztár akkor, ha az AKÖV a me­netidőket betartja. Az AKÖV Igazgatóságát ebben az ügyben ismét meg­kerestük. A menetidők betartásával, ha erre súlyt he­lyeznek és fokozottabban fogják ellenőrizni az autó­buszkalauzok munkáját, a helyzet normalizálódni fog.” * Akkor most az a fontos, hogy a több pénztár beállí­tásáról szóló rendelkezést ellenőrizzék is, mert a gya­korlatban ez nem funkcionál elégségesen, mint a beál­lításuk óta történt, tehát újabb büntetések is mutatják. Dolomitbánya a Blikkben Az acélöntéshez, a kemencék és a kokillák aljazatához sok import magnezittégla szüksé­ges. A Lenin Kohászati Művek­ben több éves kísérletezéssel kimutatták, hogy a Bükk-hegy­­ségben található dolomit — megfelelő hőkezelés után — ki­válóan pótolja az import mag­nezittéglát. A Bükk-hegységben kitermelt dolomitot apróra zúz­zák, hőkezeléssel zsugorítják, ezzel a kőzetből eltávozik a széndioxid és a víz. A zsugo­rított dolomitot porrá őrlik, masszát készítenek belőle, és ezzel bélelik ki a kemencét és a kokillák alját. A sugorított­­ nyers dolomittal pedig a ke­mencék berakó és csapoló nyí­lását tömítik. Az eddigi kísér­­­­­etek eredménye szerint a ke­mencékhez használt dolomit­bélés háromszor-négyszer hő- és időállóbb, mint az import magnezit. Hamarosan megkez­dik a dolomitbánya korszerű­sítését, és két év múlva már az ország valamennyi kohóját hazai gyártmányú dolomitbé­léssel látják el Képünkön Tóth Dániel robban­tó mester a lerobbantott görge­teget „lerámolja“ a hegyoldal­ból. ” KIÁLLÍTÁSOK V. Természetvédelem VI. A természetbarátok tárlata Sopronban nagy múltja van a turisztikának. Már a 17. század végéről vannak írásos emlékek a soproni erdők szépségéről és védel­méről. 1865-ben alakult meg a Soproni Városszépítő Egyesület. 1903-ban alakítot­ták meg a Dunántúli Turis­ta Egyesületet. Működését sok létesítmény dicséri. A Tanácsköztársaság után a munkásságnak nem adtak Rendkívül érdekes és sok­rétű a természetvédelmi ki­állítás. Az első teremben a Fertő tó világát mutatják be. A terem bejáratát és oldalait fertői nád borítja. A másik falon a mai Fertőt ábrázolja Mende Gusztáv falfestménye. Előtte a Fertő madárvilágából néhány ér­dekes példány: a szürke gém, fehér gólya, búbos vö­csök, vadliba, bölömbika. Ma, szombaton délután 3 órai kezdettel város­ ismer­tetési séta lesz. Gyülekező a Széchenyi téren, a Főpos­ta előtt. Délután 4 órakor és este fél 8 órakor a Jég­­revü előadásaira kerül sor. Este 8 órakor a Liszt Fe­renc Kultúrotthon nagyter­mében Antal Imre zongora­stb. A halász szerszámok a fertői halászok életéről mesélnek. Nagyon érdeke­sek a Fertő tó tudományos feltárásáról, a tó mélyén rej­lő nagy értékű gyógyvízről szóló képek és cikkek. Egy másik teremben a termé­szetvédelem gyakorlati ered­ményeit mutatják be. A csil­lagvizsgálóhoz vezető folyo­són a soproni erdők állatait láthatja a látogató­­helyet a turista egyesület­ben. Ezért 1923-ban meg­alakult a Magyarországi Természetbarátok Turista Egyesületének soproni cso­portja. Az azóta is működő egyesületnek ma már szá­mos üzemi tagozata van. Külön tárolókban és fal­részleteken mutatja be a Vasas, Postás, SVSE, Tex­tiles, Közalkalmazottak ter­mészetbarát csoportjainak működését és eredményeit, művész hangversenyét hall­hatja a közönség. Antal Im­re a nemzetközi Liszt— Bartók nemzetközi zenei verseny egyik legesélyesebb résztvevője, és úgy tartják nyilván, mint a magyar fia­tal zongoraművész-generá­ció egyik legtehetségesebb tagját. Mai műsor Hallgatnak rájuk Húszan tartoznak, a Mo­sonmagyaróvári Timföld- és Műkorundgyár szerszámüze­mi párt-alapszervezetéhez. Ez az alapszervezet tekin­télyt, megbecsülést vívott ki az üzem pártonkívüli dol­gozói körében. Ennek az a magyarázata, hogy szinte nincs olyan megnyilvánulása az üzem életének, ahol ne éreznék a párt­alapszerve­­zet jelenlétét, segítését. A szerszámüzemiek most épp egy sikerrel zárult, nagy nekirugaszkodás után vannak: a folyamatos fel­tárás szerelési munkáit vé­gezték el határidőre. Ez a határidő bizony veszélyben forgott, ám a kommunisták kezdeményezésére átmeneti­leg három műszakra tértek át a szerelők: a röpgyűlé­­sen, amelyet a párt­alap­­szervezet vezetősége rende­zett, a párttagok támogat­ták legelőször a három mű­szak bevezetését, s példájuk nyomán nem akadt senki, aki húzódozott volna a mű­szakozástól. A pártszervezet segítségé­vel kelt életre a szerszám­üzemi ifjak mozgalma is. Nemrég még az volt a vé­lemény az itt dolgozó fia­talokról, hogy a közösség dolgai iránt nem túlságosan érdeklődnek. A párttagok beszélgettek a KISZ-korú fiatalokkal, meghallgatták észrevételeiket, kívánságai­kat az ifjúsági szervezet te­vékenységét illetően. E be­szélgetések tapasztalatait párttaggyűlésen vitatták meg a kommunisták. Egy­öntetű vélemény volt, hogy a fiatalok nem közönyösek, csak olyan feladatot kell nekik adni, amelynek vég­zése közben megmutathat­ják képességeiket. — Biza­lom és segítség kell a fia­taloknak — hangoztatták az elvtársak. A párttaggyűlés után az ifjak is gyűlést tartottak, kiegészítették a KISZ-szer­­vezet vezetőségét azokkal, akiket erre méltónak ítél­tek, s munkához láttak. Az­óta egyre több elismerést hallani a szerszámüzemi fia­talok szorgos társadalmi munkájáról. Munkaidő után csoportostul ápolják, festik a berendezéseket, csöveket, mert elvállalunk ezek kor­rózió elleni védelmét, virág­ágyakat létesítenek, szépí­tik, rendezik a gyártelepet Az üzem dolgozói előtt nem maradt titokban az a vita sem, amely nemr­ég a pártszervezetben lezajlott, s ez is erősítette a párttagok tekintélyét. Valaki az egyik taggyűlésen megpendítette, hogy szerinte a párttagok hátrányos helyzetbe kerül­tek a bér­besorolásnál. — beszéljünk a levegőbe, ha­nem győződjünk meg az igazságról — volt a taggyű­lés álláspontja, s megbízta Kelemen Jenő alapszervi titkárt, hogy a legközelebbi taggyűlésre készítsen erről név szerinti kimutatást. E megbízatásnak eleget téve 3 párttitkár pontos kimutatást terjesztett a taggyűlés elé, amelynek alapján bebizonyí­totta: a párttagok, csakúgy, mint a pártonkívüliek, szak­mai tudásuk szerint nyer­tek besorolást. Ezzel kap­csolatban alapos elvi vita bontakozott ki, amelyben a párttagság egyöntetű véle­ménye az volt, hogy a fize­tési besorolás nem a párt­állástól, hanem a munka milyenségétől függ. A prob­lémák megbeszélése, nyílt tisztázása jellemző a párt­­szervezet általános tevé­kenységére. A jövő héten a balesetvé­delem kerül párttaggyűlés elé. Ezt időszerűvé tette az a tény, hogy — bár az üzem egyre többet költ a munka­­védelmi felszerelésekre és propagandára — nő a vigyá­zatlanságból, könnyelműség­ből eredő balesetek száma. Fontos nevelési feladat tehát minden embert el megértet­ni: önmaga, családja s az egész társadalom iránti kö­telessége a munkavédelmi rendszabályok betartása. A pártszervezet most ezt tartja egyik legfontosabb politikai feladatának. A szerszámüzemi kommu­nisták bíznak abban, hogy ebbeli erőfeszítéseik is si­kerrel járnak, hogy az üzem dolgozói, mint eddig, annyi más dologban, most is hall­gatnak szavukra, követik a pártszervezet útmutatásait. 4. L.-ne 3

Next