Kisalföld, 1961. szeptember (6. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-01 / 206. szám
Kevesebb bürokratizmus több emberség Érdekes levelet küldött a szerkesztőségbe Nagy Mária, Püskiről. Az igazát keresi, de mindenhol elutasítást kapott A nagynénje, Ócskái Györgyné súlyosan megbetegedett, és öt hónapig Nagy Mária ápolta. Ócskái Györgyné ezért még a betegség kezdetén átadta művelésre Nagy Máriának egy hold földjét, s azt tanácsolta, vesse be kukoricával, gondozza, s a termés felét nekiadja. Nagy Mária gondosan művelte a kukoricát. Közben Ócskai Györgyné meghalt, s árván maradt fogyatékos gyermeke. Mátyus József, Nagy Mária sógora lett a gyermek gyámja, s a halál után azonnal beköltözött Ocskainé lakásába. De nemcsak a lakásba költözött be Mátyus József, hanem lefoglalta az egy hold kukoricát is, s hallani sem akar róla, hogy juttasson belőle Nagy Máriának, aki elvetette, művelte a földet A panaszos, Nagy Mária segítségért fordult többek között a mosonmagyaróvári járásbírósághoz is. Elutasították azzal, nincs írásos szerződése, a gyám jogosan intézkedik a rábízott árva tulajdonával. Ezek szerint tehát semmi bizonyíték nincs arra, hogy Nagy Mária művelte a földet? De igen. Tanúi is vannak és annál is nagyobb bizonyítéka, hogy Mátyus József fölajánlotta neki: az összes munkáért fizet novemberben 250 forint napszámot, tehát elismeri, hogy sógornője dolgozott a földdel. Azt írja a panaszos: „Úgy érzem, amivel én dolgoztam, az engem illet.“ Legalább is a termés fele megilleti őt annyira, mint Mátyus Józsefet a másik fele, aki nem is ápolta a nagynénit, s még egy kapavágást sem tett a kukoricában. Orvosolható Nagy Mária panasza, egy kicsit kevesebb bürokratizmussal, és több emberséggel. A hédervári Rózsa Ferenc Tsz-ben olyan alaposan, gondosan készítették el az őszi vetés, meg a betakarítás tervét, hogy a brigádvezetők is papír nélkül tudjanak mindent, ami erre vonatkozik. Bogár Mihály, az egyik növénytermesztési brigádvezető azt mondja: — Kilencven holdat készítünk elő őszi árpának. Búza után vetjük az árpát, három szántásba, műtrágyázva. Holdanként 150 kiló szuperfoszfátot és 50 kiló pétisót adunk alá. A keverőszántást augusztus 18- án befejeztük, s úgy gondolom, legkésőbb szeptember 20-ig el is vetjük az árpát Búzát hat táblán vetünk, összesen 285 holdon. Több mint egyharmada, kereken 100 hold pillangósok után kerül, vöröshere és somkóró földjébe. Mákföldbe 10 hold búzát teszünk, ez kap 100 kiló szuperfoszfátot és 25 kiló pétisót holdanként. Búzaföldbe is vetünk búzát 35 holdat, mert jó az a terület. Vöröshere volt benne tavaly. Árpaföldbe 30 hold búzát vetünk és jól meghintjük műtrágyába. Eezekert a földeken már szeptember végén, de legkésőbb október elején be akarjuk fejezni a búzavetést Természetesen a rozsot is elvetjük szeptember végéig. Csak 40 holdat vetünk rozsból, silókukorica után. — A többi búzát, ami kukoricaföldbe kerül, mikor tudják elvetni? — Október végére minden magnate a földben kell lennie. Ha rendes időben beérik a kukorica, akkor még előbb is végezhetünk az őszi vetéssel. Legelőször arról a tábláról szedjük le a kukoricát, amelybe vetni akarunk. De nem is várunk kukoricaföldre az összes búzával, aminek még nincs helye. Negyven holdat cukorrépaföldbe vetünk el. Szeptember 20-án megkezdhetjük a répaszedést, tehát október első felében már lehet ott vetni. A keverőszántást mindenhol befejezték augusztus 18-án? — Igen. Hétfőn, huszonnyolcadikén már a vetőszántást is megkezdtük. Azon vagyunk, hogy minden jó földbe kerüljön. Annyira előrejutottunk a mezei munkában, hogy most egy hétig kavicsot fogunk hordani a földes utcákba. Megjavítjuk az utakat. (sz) Nagy károkat okozhat a gabonavetőmag csávázásának elmulasztása A Növényvédő Állomások, termelőszövetkezetek felkészültek az őszi vetést megelőző fontos munkára, a vetőmag csávázásra. A gabonavetőmag csávázásával évente több millió mázsa terméskiesés akadályozható meg. A szemveszteségen kívül nagy kárt okoz az üszkös búzából készült liszt és a korpa minőségének romlása. Ha a vetőmag csávázatlanul kerül a földbe, a gabonaszemekhez tapadt üszögspórák csírázás közben fertőzik meg a szemet. A kalászban szemek helyett kőüszög puffancsok keletkeznek. Ezek a csépléskor fölrepednek, s az egész termést fertőzik. Az üszögspórákat a gabonaszemeken csak akkor lehet szabad szemmel látni, ha egy szemre legalább 30 ezer üszögspóra kerül. Különösen akkor nagy a fertőzés, ha a vetéskor hűvös az idő. Ezért kell minden szövet „Azon vagyunk, hogy minden jó földbe kerüljön" kezetnek a korai vetésre törekednie. Nagyon fontos, hogy a termelőszövetkezetek időben szerezzék be a csávázószert, mázsánként 10 deka Germasin nedves csávázót. A búza kőüszögje és az árpa fedett üszöge ellen legjobban véd a vegyszeres csávázás. A hagyományos nedves vagy porcsávázással szemben egyre jól terjedtebb a higanytartalmú vegyszerekkel végzett nagyüzemi gépicsávázás. Ez elpusztítja a vetőmagra tapadt üszögspórákat, s a poralakú bevonat a talajfertőzések ellen védi a vetőmagot. Nagyüzemekben ez kizárólag csávázógéppel végezhető, Inert a kosaras csávázás nagyüzemben körülményes, a halomcsávázás pedig — bármilyen jól is igyekeznek végrehajtani — nem teljes értékű. A villany vagy traktor meghajtású csávázógépek minden mázsa vetőmagra 3 liter 3 százalékos csávázóoldatot permeteznek.Az így csávázott mag szárítás nélkül azonnal vethető, vagy zsákokban keresztsorosan rakva hosszabb ideig eltartható. Előnye még a nagyüzemi gépi csávázásnak, hogy egy-egy gép 300 mázsa vetőmagot tesz védetté vegyszerrel. A nagy teljesítményű PC csávázógépeket a megyei Növényvédő Állomás adja megállapodás szerint a termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak. A soproni járás majdnem minden termelőszövetkezete megkezdte már a gabonavetőmag csávázását, s felkészültek erre a munkára a megye többi szövetkezetei is. A halászi tsz 80 mázsa őszi árpát tesz védetté a fedett üszög ellen nedves csávázással. A győrújfalui Petőfi Tsz a jövő héten kezdi meg a csávázást, 280 mázsa vetőmagot, őszi árpát és búzát véd meg az üszög ellen szintén nedves csávázással. A rábapatonai Új Élet Tsz tizenkét vagon búza és három és fél vagon őszi árpa gépi csávázását kezdi meg szeptember elején. Új vendég a 216-osban Budapest felett kék az ég. Arany sugarakban fürdik a part. A Belváros kis utcái fölött szikráznak a téli napsugarak. Valahol nyitva egy ablak, talán takarítatunk, azon tisztán hallani a rádiót. Nem zenét játszik. Kemény únos-antig ismert szavak pattognak a hangszóróból: „Légiriadó elmúlt. Légiriadó elmúlt. Budapest, Veszprém, Győr.” A férfit, aki az utcán, a simogató napfényben látszólag cél nélkül őgyeleg, nem zavarja se a krokodil, se a felbőgő szirénák egyenletes üvöltése. Nézi a kis utca felélénkülő forgalmát. Az Arkansas felől már a harmadik csoport igyekszik, aktatáskával, kis csomaggal, vagy csomaggal. Két legényforma suhanc közösen cipel egy bőröndöt. A vén koffer oldala szinte reped, úgy megtömték a nagy bizsu-boltban. A saroknál, amikor fordulnak, kattan egyet a zár, lebillen a bőrönd fedele, borul belőle a járdára a sok cigarettatárca, könyvjelző, dohányzókészlet. Még egy ragyogó koktél-shaker is, amilyennel a sárokban keveri a mixer a jóféle leveket. Már megint egy plakát! Akármerre jár, ez a plakát néz vele szembe. „Mindazok a honvédek, és sorkötelesek, akik nem jelentkeznek alakulatuknál... felkoncoltatnak ...” Aláírás: Nidosi, városparancsnok. A férfi nézi a plakátot, a dátumot — 1944. december 10. ..Felkoncoltatik/” Micsoda ostoba kifejezés. Hanem Soós Péter tartalékos hadnagynak, aki két hete „elszakadt alakulatától”, nincs oka, hogy mosolyogjon, akármilyen ostoba is a plakátszöveg. Otthon, a budai házban már nehéz megmaradni: Kohanek, a házmester — légóparancsnok csendes célzásai „életerős, fiatal emberekről, akik ki tudja miért, itthon üldögélnek” — egyre közelebb járnak a veszélyesség határaihoz. Kohanek fia géppisztollyal szaladgál. És Soós Péter járja az utcákat és töpreng: hol lehetne valami kiutat találni? Nem jó katonaszökevénynek lenni 1944 decemberében. És Soós Péter amúgy sem alkalmas a Nagy Kalandra. Csendesebb kis tervezőmérnököt nem szült nála a föld. Anyu befőttjei és a nagy kőszegi kert diófái vették körül addig, amíg, a kollégiumba nem került.. Aztán a tervezőasztalok csendje... Aztán egyszerre a katonáskodás, de az is csak úgy, mérnökmódra, tervezőintézetben ... Amíg el nem jön a parancs, reggel hatkor indulás Németországba. De Soós Péter nem megy. És most itt áll a plakát előtt: „Felkoncoltatnak .. .* Egy kéz nehezedik a vállára. Megfordul, ideges, kapkodó fordulással. (Hányan fordulnak ilyen idegesen most minden hangos szóra, minden gesztusra...) — Hát veled mi van, öregem? Csücskös Bocskay-sapka alól hideg, nyugodt szürke szem néz rá. Tiszti bőrkabát, rangjelzéssel. Gyíkbőr bilgericsizma — nincs belőle talán két pár se az országban. Főhadnagyi csillagok. És tábornoki magabiztosság. — Tamás — fut át az öröm Soós Péteren. Valóban örül: az osztálytárs, a gyerekkori barát, akit immár négy éve nem látott, úgy bukkan fel tanácstalan sápénak sivatagában, mint valami jótékony oázis. S már kalauzolja is főúri, tessékelő mozdulattal. A kocsi felé. Vajsárga, szép Opel-Kapitán áll a járda mellett. Péter eddig észre sem vette. — No, szállj be, megiszunk valahol egy konyakot. Péter áll a kocsi előtt és szinte hipnotizáltan mered a szélvédőüvegre. A szélvédőn fehér papírlap, a közepén sasos-horogkeresztes pecsét. Német nyíltparancs. De aztán legyint erre is, mert minden mindegynek látszik. Ülnek a Negresco vörösbársony plüss székein. — Te, mi az istennek vagy igen levert? — töri meg a csendet Tamás. — Miért? Minek örüljek? Nincs mindenkinek németpasszusos kocsija. — Ez a mondat nagyon keserűen csendült És kissé vád is. Tamás szeme előbb összeszűkül, aztán elkerekedik. Nevet. — Hát ez a bajod, te hülye? Hány ilyen nyíltparancsot akarsz? Magam csinálom ... Csak írógép kell hozzá. Hányat akarsz? Igen, ez már mintha mégis a régi Tamás. A jóbarát. AZ Opel Kapitán nélküli okos, művelt, fölényes és ugyanakkor a magabiztosságon túl is kalandvágyó Tamás. Neki már el lehet mondani, mi a baj. A „lelépést”, a házmester-ügyet. Tamás nevet az egészen, legyint. — Bár ez lenne a legnagyobb bajunk, fiú. Pénzed van? Szabadkozó mosoly. — Ne légy gyerek... Mennyi kell? Százpengősök. Kötegnyi, csak úgy zsebből. A kis mérnök még mindig értettem — Honnan van ennyi pénzed, Tomi? — Élni tudni kell, öregem — zárkózik el udvariasan a részletes válasz elől. Más már rendelkezik is! Hazamész a csomagodért és bejössz a Hungáriába. A portásnak megmondod, én kéretem, adjon szobát. Megnyugtatlak, jó szobát kapsz. Ha beköltöztél, a többit elintézzük, iratokat, meg a többi marhaságot. És este hat óra tájban egy kis kofferrel Soós Péter megáll a Grand Hotel Hungária márványoszlopos halljában. Az egyenruhás portás beidegzett pillantással méri fel Nagyon kicsi az a koffer. De a hangja udvarias, bár megadóan emeli fel a karját: — Szobánk, sajnos, nincs uram ... — Romhányi főhadnagy úr... — kezd rá Péter. — Ja, már tudom... kérem, el van intézve — hangzik a válasz. És már csörren is a tábláról leakasztott nehéz kulcs. A 216-os. (Folytatjuk.) KISALFÖLD 1961. szeptember 1. péntek APRÓHIRDETÉSEK ADÁS-VÉTEL Kombináltszekrény, hálósszofaabútor, rekamiék, garnitúráival is, könyvszekrény, sodronyok eladók. Győr, Lukács S. u. 12. Kovács.___________940 Príma moharszéna eladó. Győr, Kisbácsa, Vorosilov U. 33. . 920 Jó állapotban lévő Danuvia motorkerékpár eladó. Kisbarát, Imre u. Tullner, 918 Csepel motorkerékpár, jókarban lévő, 125-ös, teleszkópos eladó. Koronoó, Sallay út 2. ____________________966 Bútorvétel, eladás. Hálószobabútor, rekamié, garnitúra, sodrony, sezlon. Győr, Kisfaludy u. 25. 852 INGATLAN Korszerű családi ház olcsón eladó, 2 szoba, konyha, spejz, borpince, melléki helyiségek, 400 n-es telek, ebből 200 n-es szőlő, méhészetre elsőrendű. Major József, Mórichidla, Ferencház Házrész beköltözhetően eladó. Győr, Sütő u. 12. Megtekinthető vasárnapokon.____________921 Nagybaláton családi ház 1200 n-es gyümölcsösseli méhészkedésre alkalmas eladó. Érdeklődni: Sashalmi, Nyúl, Szabadság u. 4. (Gyógyszertár mellett.) 889 A győri „Liszt Ferenc" Állami Zeneiskola közleménye az 1961/62. tanév megkezdéséről PÓTFELVÉTELI VIZSGA: Szeptember 4-én, hétfőn de. 9—12-ig, du. 2—5-ig. TANÉVNYITÓ ÜNNEPÉLY: Szeptember 10-én vasárnap de. fél 9-kor a „Jókai Mór” Művelődési Ház nagytermében. ÓRARENDI BEOSZTÁSOK: Szeptember 11 és 15 között lesznek, a hirdetőtáblákon közölt rendben. Első tanítási nap: szeptember 18, hétfő: 904 930 MÉG TART A NYÁR! KÓSTOLJA MEG POHARAS FAGYLALT KÜLÖNLEGESSÉGEINKET! Mambó 5, 5 Ft, Diplomata 5,30 Ft, Hóember 6,26, Ft, Tutti-frutti 4,60 Ft, Párizsi jégkehely 4,50 Ft. Bemutató szeptember 2-án, 3-án a Szabadság Étterem bistrójában (Győr, Lenin út 23.) Fény eszpresszóban (Győr, Aradi r. a. 14.) A Lébényi Földművesszövetkezet azonnalibelépésre . VAS-MŰSZAKI ELADÓT keres. Jelentkezni lehet a Lébényi Földművesszövetkezet központi irodájában. SOPRONI TANÁCSTAGOK FOGADÓÓRÁI Szeptember 4-én: Mészáros Gyula a tanácsháza , délután 4 órakor. Szeptember 6-án: Hajba József a tanácsházán, a kereskedelmi osztályon 12 órakor. Szeptember 9-én: Hargitai Nándor a Hunyadi utcai iskolában este 6 órakor. Szeptember 19-én: Lukácsi József a Záványi utca 22. szám alatt este 8 órakor. Hirdessen a Kisalföldben! Tréfa, dal, kacagás — CÉH-BÁL VOLT KAPUVÁROTT — Furcsa, de kedves hagyományt elevenítettek fel vasárnap délután Kapuvárott a gartai kőművesek. Csak Németh József kőműves és néhány szakember, no meg az asszonyok tudtak a lázas készülődésről. Bár ezúttal a fehérnép sem volt pletykás. A gartai Kőműves Céh hagyományai szerint „a bál csak akkor bál, ha bőven van kalács és bor“. Az aszszonyok erre a napra hat kemence kalácsot sütöttek, illatosat, ropogósát, foszlósát. A bál délután három órakor, a Céh tiszteletbeli elnökének, Németh Józsefnek a házában kezdődött. Az udvar ligetté változott. A cigányzene odacsalta a környék lakóit. Az ünnepi díszbe öltözött céhtagoknak és családjaiknak Németh József beszélt: — Százötven éves a gartai Kőműves Céh. Ezernyolcszáztizenegyben, augusztus 27-én kelt az a levél, amely beszámol az alakulásról. A céhládán, amelyet még ma is őrzök, ugyanez a dátum áll... Az ünnepi beszéd után összecsendültek a poharak. A tiszteletbeli céh tiszteletbeli tagjai vidám kőműves dalokat énekeltek, majd visszaemlékeztek a múltra. 1919-ben a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségének egyik nagyon lelkes vidéki gárdája volt a gartai Kőműves Céh. Közülük került ki a kapuvári direktórium elnöke, az ez év tavaszán elhunyt Lukács Mihály. Nagy szorgalmú, lelkes ember volt. Az emlékezés, a mulatozás az éjszakába nyúlt. Éjfél felé járhatott, amikor Áder Géza harmincnyolc éves kőműves odaállt a hatvan éves Horváth Sándor elé. — Egyetlen kérdésem volna Sándor bátyám. Hogyan lehet bejutni a céhbe? — Hajaj, fiam, az nem megy olyan könnyen. Mint valamikor, most is kell valami hasznosat tenni azért, hogy ezt kiérdemeld. Tudod, mit? Most ünnepélyesen felveszünk, ha megígéred, hogy két éven belül kiváló dolgozó leszel. Áder Géza elcsodálkozott. Társai noszogatására megszólalt: — Sajnálom Sándor bácsi. Nem tudom vállalni. — Ejnye, ejnye, ugyan miért? — kérdezte az öreg. — Csak azért, mert én már három éve kiváló dolgozó vagyok.