Kisalföld, 1961. szeptember (6. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-01 / 206. szám

­ Kevesebb bürokratizmus több emberség Érdekes levelet küldött a szerkesztőségbe Nagy Mária, Püskiről. Az igazát keresi, de mindenhol elutasítást kapott A nagynénje, Ócskái Györgyné súlyosan megbe­tegedett, és öt hónapig Nagy Mária ápolta. Ócskái Györgyné ezért még a be­tegség kezdetén átadta mű­velésre Nagy Máriának egy hold földjét, s azt tanácsol­ta, vesse be kukoricával, gondozza, s a termés felét nekiadja. Nagy Mária gon­dosan művelte a kukoricát. Közben Ócskai Györgyné meghalt, s árván maradt fogyatékos gyermeke. Má­­tyus József, Nagy Mária só­gora lett a gyermek gyám­ja, s a halál után azonnal beköltözött Ocskainé laká­sába. De nemcsak a lakás­ba költözött be Mátyus Jó­zsef, hanem lefoglalta az egy hold kukoricát is, s hallani sem akar róla, hogy juttasson belőle Nagy Má­riának, aki elvetette, mű­velte a földet A panaszos, Nagy Mária segítségért for­dult többek között a mo­sonmagyaróvári járásbíró­sághoz is. Elutasították az­zal, nincs írásos szerződése, a gyám jogosan intézkedik a rábízott árva tulajdoná­val. Ezek szerint tehát semmi bizonyíték nincs arra, hogy Nagy Mária művelte a föl­det? De igen. Tanúi is van­nak és annál is nagyobb bizonyítéka, hogy Mátyus József fölajánlotta neki: az összes munkáért fizet no­vemberben 250 forint nap­számot, tehát elismeri, hogy sógornője dolgozott a föld­del. Azt írja a panaszos: „Úgy érzem, amivel én dol­goztam, az engem illet.“ Legalább is a termés fele megilleti őt annyira, mint Mátyus Józsefet a másik fe­le, aki nem is ápolta a nagynénit, s még egy kapa­vágást sem tett a kukori­cában. Orvosolható Nagy Mária panasza, egy kicsit kevesebb bürokratizmussal, és több emberséggel. A hédervári Ró­zsa Ferenc Tsz-ben olyan alaposan, gon­dosan készítették el az őszi vetés, meg a betakarítás tervét, hogy a brigádveze­tők is papír nélkül tudjanak mindent, ami erre vonatkozik. Bogár Mihály, az egyik növényter­mesztési brigádveze­­tő azt mondja: — Kilencven hol­dat készítünk elő őszi árpának. Búza után vetjük az ár­pát, három szántás­ba, mű­trágyázva. Holdanként 150 kiló szuperfoszfátot és 50 kiló pétisót adunk alá. A keverőszán­tást augusztus 18- án befejeztük, s úgy gondolom, legkésőbb szeptember 20-ig el is vetjük az árpát Búzát hat táblán ve­tünk, összesen 285 holdon. Több mint egyharmada, kereken 100 hold pillangósok után kerül, vöröshe­re és somkóró föld­jébe. Mákföldbe 10 hold búzát teszünk, ez kap 100 kiló szu­perfoszfátot és 25 kiló pétisót holdan­ként. Búzaföldbe is vetünk búzát 35 hol­dat, mert jó az a terület. Vöröshere volt benne tavaly. Árpaföldbe 30 hold búzát vetünk és jól meghintjük műtrá­­gyába. Eezekert­­ a földeken már szep­tember végén, de leg­később október ele­jén be akarjuk fe­jezni a búzavetést Természetesen a ro­zsot is elvetjük szep­tember végéig. Csak 40 holdat vetünk rozsból, silókukorica után. — A többi búzát, ami kukoricaföldbe kerül, mikor tudják elvetni? — Október végére minden magnate a földben kell len­nie. Ha rendes idő­ben beérik a kuko­rica, akkor még előbb is végezhetünk az őszi vetéssel. Legelőször arról a tábláról szedjük le a kukoricát, amely­be vetni akarunk. De nem is várunk kukoricaföldre az összes búzával, ami­nek még nincs he­lye. Negyven holdat cukorrépaföldbe ve­tünk el. Szeptember 20-án megkezdhet­jük a répaszedést, tehát október első felében már lehet ott vetni.­­ A keverőszán­tást mindenhol be­fejezték augusztus 18-án? — Igen. Hétfőn, huszonnyolcadikén már a vetőszántást is megkezdtük. Azon vagyunk, hogy min­den jó földbe ke­rüljön. Annyira elő­rejutottunk a mezei munkában, hogy most egy hétig ka­vicsot fogunk hor­dani a földes utcák­ba. Megjavítjuk az utakat. (sz) Nagy károkat okozhat a gabonavetőmag csávázásának elmulasztása A Növényvédő Állomá­sok, termelőszövetkezetek felkészültek az őszi vetést megelőző fontos munkára, a vetőmag csávázásra. A gabonavetőmag csávázásá­val évente több millió má­zsa terméskiesés akadályoz­ható meg. A szemvesztesé­gen kívül nagy kárt okoz az üszkös búzából készült liszt és a korpa minőségé­nek romlása. Ha a vetőmag csávázatlanul kerül a föld­be, a gabonaszemekhez ta­padt üszögspórák csírázás­ közben fertőzik meg a sze­met. A kalászban szemek helyett kőüszög puffancsok keletkeznek. Ezek a csép­­léskor fölrepednek, s az egész termést fertőzik. Az üszögspórákat a gabonasze­meken csak akkor lehet sza­bad szemmel látni, ha egy szemre legalább 30 ezer üszögspóra kerül. Különösen akkor nagy a fertőzés, ha a vetéskor hűvös az idő. Ezért kell minden szövet­ „Azon vagyunk, hogy minden jó földbe kerüljön" kezetnek a korai vetésre tö­rekednie. Nagyon fontos, hogy a termelőszövetkezetek időben szerezzék be a csávázószert, mázsánként 10 deka Ger­­masin nedves csávázót. A búza kőüszögje és az árpa fedett üszög­­e ellen legjob­ban véd a vegyszeres csá­­vázás. A hagyományos ned­ves vagy porcsávázással szemben egyre jól terjedtebb a higanytartalmú vegysze­rekkel végzett nagyüzemi gépicsávázás. Ez elpusztítja a vetőmagra tapadt üszög­spórákat, s a poralakú be­vonat a talajfertőzések el­len védi a vetőmagot. Nagy­üzemekben ez kizárólag csá­vázógéppel végezhető, Inert a kosaras csávázás nagy­üzemben körülményes, a halomcsávázás pedig — bár­milyen jól is igyekeznek végrehajtani — nem teljes értékű. A villany vagy trak­tor meghajtású csávázógé­pek minden mázsa vető­magra 3 liter 3 százalékos csávázóoldatot permeteznek.­­Az így csávázott mag szá­rítás nélkül azonnal vethe­tő, vagy zsákokban kereszt­­sorosan rakva hosszabb ideig eltartható. Előnye még a nagyüzemi gépi csávázás­­nak, hogy egy-egy gép 300 mázsa vetőmagot tesz vé­detté vegyszerrel. A nagy teljesítményű PC csávázó­gépeket a megyei Növény­védő Állomás adja megálla­podás szerint a termelőszö­vetkezeteknek, állami gaz­daságoknak. A soproni járás majdnem minden termelőszövetkezete megkezdte már a gabonave­tőmag csávázását, s felké­szültek erre a munkára a megye többi szövetkezetei is. A halászi tsz 80 mázsa őszi árpát tesz védetté a fedett üszög ellen nedves csávázással. A győrújfalui Petőfi Tsz a jövő héten kezdi meg a csávázást, 280 mázsa vetőmagot, őszi ár­pát és búzát véd meg az üszög ellen szintén nedves csávázással. A rábapatonai Új Élet Tsz tizenkét vagon búza és három és fél vagon őszi árpa gépi csávázását kezdi meg szeptember ele­jén. Új vendég a 216-osban Budapest felett kék az ég. Arany sugarakban fürdik a part. A Belváros kis utcái fölött szikráznak a téli nap­sugarak. Valahol nyitva egy ablak, talán takarítatunk, azon tisztán hallani a rá­diót. Nem zenét játszik. Ke­mény únos-antig ismert sza­vak pattognak a hangszóró­ból: „Légiriadó elmúlt. Lé­giriadó elmúlt. Budapest, Veszprém, Győr.” A férfit, ak­i az utcán, a simogató napfényben látszó­lag cél nélkül őgyeleg, nem zavarja se a krokodil, se a felbőgő szirénák egyenletes üvöltése. Nézi a kis utca felélénkülő forgalmát. Az Arkansas felől már a har­madik csoport igyekszik, ak­tatáskával, kis csomaggal, vagy csomaggal. Két legény­forma suhanc közösen cipel egy bőröndöt. A vén koffer oldala szinte reped, úgy meg­tömték a nagy bizsu-boltban. A saroknál, amikor fordul­nak, kattan egyet a zár, le­billen a bőrönd fedele, borul belőle a járdára a sok ciga­rettatárca, könyvjelző, do­hányzókészlet. Még egy ra­gyogó koktél-shaker is, ami­lyennel a sárokban keveri a mixer a jóféle leveket. Már megint egy plakát! Akármerre jár, ez a pla­kát néz vele szembe. „Mind­azok a honvédek, és sorköte­lesek, akik nem jelentkeznek alakulatuknál... felkoncol­tatnak ...” Aláírás: Nidosi, város­pa­rancsnok. A férfi nézi a plakátot, a dátumot — 1944. december 10. ..Felkoncoltatik/” Micsoda ostoba kifejezés. Hanem Soós Péter tarta­lékos hadnagynak, aki két hete „elszakadt alakulatá­tól”, nincs oka, hogy moso­lyogjon, akármilyen ostoba is a plakátszöveg. Otthon, a budai házban már nehéz megmaradni: Kohanek, a házmester — légóparancs­­nok csendes célzásai „élet­erős, fiatal emberekről, akik ki tudja miért, itthon üldö­gélnek” — egyre közelebb járnak a veszélyesség hatá­raihoz. Kohanek fia gép­pisztollyal szaladgál. És Soós Péter járja az utcákat és töpreng: hol lehetne valami kiutat találni? Nem jó katonaszökevény­nek lenni 1944 decemberé­ben. És Soós Péter amúgy sem alkalmas a Nagy Ka­landra. Csendesebb kis ter­vezőmérnököt nem szült nála a föld. Anyu befőttjei és a nagy kőszegi kert dió­fái vették körül addig, amíg, a kollégiumba nem került.. Aztán a tervezőasztalok csendje... Aztán egyszerre a katonáskodás, de az is csak úgy, mérnökmódra, ter­vezőintézetben ... Amíg el nem jön a parancs, reggel hatkor indulás Németor­szágba. De Soós Péter nem megy. És most itt áll a plakát előtt: „Fel­koncoltatnak .. .* Egy kéz nehezedik a vállára. Megfor­dul, ideges, kapko­dó fordulással. (Há­nyan fordulnak ilyen idegesen most min­den hangos szóra, minden gesztusra...) — Hát veled mi van, öregem? Csücskös Bocskay-sapka alól hideg, nyugodt szürke szem néz rá. Tiszti bőrka­bát, rangjelzéssel. Gyíkbőr bilgericsizma — nincs belőle talán két pár se az ország­ban. Főhadnagyi csillagok. És tábornoki magabiztosság. — Tamás­ — fut át az öröm Soós Péteren. Való­ban örül: az osztálytárs, a gyerekkori barát, akit immár négy éve nem látott, úgy bukkan fel tanácstalan sápé­nak sivatagában, mint vala­mi jótékony oázis. S már ka­lauzolja is főúri, tessékelő mozdulattal. A kocsi felé. Vajsárga, szép Opel-Kapitán áll a járda mellett. Péter eddig észre sem vette. — No, szállj be, meg­iszunk valahol egy konya­kot. Péter áll a kocsi előtt és szinte hipnotizáltan mered a szélvédőüvegre. A szélvé­dőn fehér papírlap, a köze­pén sasos-horogkeresztes pe­csét. Német nyíltparancs. De aztán legyint erre is, mert minden mindegynek látszik. Ülnek a Negresco vörös­bársony plüss székein. — Te, mi az istennek vagy igen levert? — töri meg a csendet Tamás. — Miért? Minek örüljek? Nincs mindenkinek német­­passzusos kocsija. — Ez a mondat nagyon keserűen csendült És kissé vád is. Tamás szeme előbb össze­szűkül, aztán elkerekedik. Nevet. — Hát ez a bajod, te hülye? Hány ilyen nyílt­parancsot akarsz? Magam csinálom ... Csak írógép kell hozzá. Hányat akarsz? Igen, ez már mintha még­is a régi Tamás. A jóbarát. A­Z Opel­ Kapitán nélküli okos, művelt, fölényes és ugyanakkor a magabiztossá­gon túl is kalandvágyó Ta­más. Neki már el lehet mondani, mi a baj. A „lelé­­pést”, a házmester-ügyet. Tamás nevet az egészen, le­gyint. — Bár ez lenne a leg­nagyobb bajunk, fiú. Pén­zed van? Szabadkozó mosoly. — Ne légy gyerek... Mennyi kell? Százpengősök. Kötegnyi, csak úgy zsebből. A kis mérnök még mindig értet­tem — Honnan van ennyi pénzed, Tomi? — Élni tudni kell, öre­gem — zárkózik el udvaria­san a részletes válasz elől. Más már rendelkezik is! Hazamész a csomagodért és bejössz a Hungáriába. A portásnak megmondod, én kéretem, adjon szobát. Meg­nyugtatlak, jó szobát kapsz. Ha beköltöztél, a többit el­intézzük, iratokat, meg a többi marhaságot. És este hat óra tájban egy kis kofferrel Soós Péter meg­áll a Grand Hotel Hungária márványoszlopos halljában. Az egyenruhás portás be­­idegzett pillantással méri fel Nagyon kicsi az a kof­fer. De a hangja udvarias, bár megadóan emeli fel a karját: — Szobánk, sajnos, nincs uram ... — Romhányi főhadnagy úr... — kezd rá Péter. — Ja, már tudom... ké­rem, el van intézve — hang­zik a válasz. És már csör­­ren is a tábláról leakasztott nehéz kulcs. A 216-os. (Folytatjuk.) KISALFÖLD 1961. szeptember 1. péntek APRÓHIRDETÉSEK ADÁS-VÉTEL Kombinál­tszek­rény, hálósszofaabú­­tor, rekamiék, gar­nitúráival is, könyv­­szekrény, sodro­nyok eladók. Győr, Lukács S. u. 12. Kovács.___________940 Príma moharszé­­na el­adó. Győr, Kisbácsa, Vorosilov U. 33. . 920 Jó állapotban lévő Danuvia motorke­rékpár eladó. Kis­­barát, Imre u­. Tu­ll­­ner, 918 Csepel motorke­rékpár, jókarban lévő, 125-ös, telesz­kópos eladó. Ko­­ronoó, Sallay út 2. ____________________966 Bútor­vétel, el­adás. Hálószobabú­tor, rekamié, garni­túra, sodrony, sez­­lon. Győr, Kisfa­ludy u. 25.­­ 852 INGATLAN Korszerű családi ház olcsón eladó, 2 szoba, konyha, spejz, borpince, m­ellé­ki helyiségek, 400 n-es telek, ebből 200 n-es szőlő, mé­hészetre elsőrendű. Major József, Mó­­richidla, Ferencház Házrész beköltöz­hetően eladó. Győr, Sütő u. 12. Megte­kinthető vasárna­pokon.____________921 Nagybaláton csa­ládi ház 1200 n-es gyümölcsössel­­i mé­­hészkedésre alkal­mas eladó. Érdek­lődni: Sashalmi, Nyúl, Szabadság u. 4. (Gyógyszertár mellett.) 889 A győri „Liszt Ferenc" Állami Zeneiskola közleménye az 1961/62. tanév megkezdéséről PÓTFELVÉTELI VIZSGA: Szeptember 4-én, hétfőn de. 9—12-ig, du. 2—5-ig. TANÉVNYITÓ ÜNNEPÉLY: Szeptember 10-én vasárnap de. fél 9-kor a „Jókai Mór” Művelődési Ház nagytermében. ÓRARENDI BEOSZTÁSOK: Szeptember 11 és 15 között lesznek, a hirdető­­táblákon közölt rendben. Első tanítási nap: szeptember 18, hétfő: 904 930 MÉG TART A NYÁR! KÓSTOLJA MEG POHARAS FAGYLALT KÜLÖNLEGESSÉGEINKET! Mambó 5, 5 Ft, Diplomata 5,30 Ft, Hóember 6,26, Ft, Tutti-frutti 4,60 Ft, Párizsi jégkehely 4,50 Ft. Bemutató szeptember 2-án, 3-án a Szabadság Étterem bistrójában (Győr, Lenin út 23.) Fény eszpresszóban (Győr, Aradi r. a. 14.) A Lébényi Földműves­szövetkezet azonnali­­belépésre . VAS-MŰSZAKI ELADÓT keres. Jelentkezni lehet a Lé­bényi Földművesszövet­kezet központi irodájá­ban. SOPRONI TANÁCSTAGOK FOGADÓÓRÁI Szeptember 4-én: Mészáros Gyula a tanács­háza , délután 4­­ órakor. Szeptember 6-án: Hajba József a tanácsházán, a kereskedelmi osztályon 12 órakor. Szeptember 9-én: Hargitai Nándor a Hunyadi utcai isko­lában este 6 órakor. Szeptember 19-én: Lukácsi József a Záványi utca 22. szám alatt este 8 órakor. Hirdessen a Kisalföldben! Tréfa, dal, kacagás — CÉH-BÁL VOLT KAPUVÁROTT — Furcsa, de kedves hagyo­mányt elevenítettek fel va­sárnap délután Kapuvárott a gartai kőművesek. Csak Németh József kőműves és néhány szakember, no meg az asszonyok tudtak a lázas készülődésről. Bár ezúttal a fehérnép sem volt pletykás. A gartai Kőműves Céh ha­gyományai szerint „a bál csak akkor bál, ha bőven van kalács és bor“. Az asz­­szonyok erre a napra hat kemence kalácsot sütöttek, illatosat, ropogósát, foszló­sát. A bál délután három óra­kor, a Céh tiszteletbeli el­nökének, Németh Józsefnek a házában kezdődött. Az ud­var ligetté változott. A ci­gányzene odacsalta a kör­nyék lakóit. Az ünnepi dísz­be öltözött céhtagoknak és családjaiknak Németh Jó­zsef beszélt: — Százötven éves a gar­tai Kőműves Céh. Ezer­nyolcszáztizenegyben, au­gusztus 27-én kelt az a le­vél, amely beszámol az ala­kulásról. A céhládán, ame­lyet még ma is őrzök, ugyan­ez a dátum áll... Az ünnepi beszéd után összecsendültek a poharak. A tiszteletbeli céh tisztelet­beli tagjai vidám kőműves dalokat énekeltek, majd visszaemlékeztek a múltra. 1919-ben a Magyar Építő­­munkások Országos Szövet­ségének egyik nagyon lel­kes vidéki gárdája volt a gartai Kőműves Céh. Közü­lük került ki a kapuvári direktórium elnöke, az ez év tavaszán elhunyt Lukács Mihály. Nagy szorgalmú, lel­kes ember volt. Az emlékezés, a mulato­zás az éjszakába nyúlt. Éj­fél felé járhatott, amikor Áder Géza harmincnyolc éves kőműves odaállt a hat­van éves Horváth Sándor elé. — Egyetlen kérdésem vol­na Sándor bátyám. Hogyan lehet bejutni a céhbe? — Hajaj, fiam, az nem megy olyan könnyen. Mint valamikor, most is kell va­lami hasznosat tenni azért, hogy ezt kiérdemeld. Tu­dod, mit? Most ünnepélye­sen felveszünk, ha megígé­red, hogy két éven belül kiváló dolgozó leszel. Áder Géza elcsodálkozott. Társai noszogatására meg­szólalt: — Sajnálom Sándor bá­csi. Nem tudom vállalni. — Ejnye, ejnye, ugyan miért? — kérdezte az öreg. — Csak azért, mert én már három éve kiváló dol­gozó vagyok.

Next