Kisalföld, 1961. október (6. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

1961. október 1., vasárnap KISALFÖLD NINCS VÉGE A PERNEK TIZENÖT ÉVE, 1946. ok­tóber elsején a németországi Nürnberg városára figyelt az egész világ. Nem először a mai nemzedék élete folya­mán ... Nürnberg volt a hitleri fa­sizmus, vagy ahogy magát nevezte, a „nemzeti szo­cializmus” eszmei központja. Ebben a városban rendezte meg Hitler és propaganda főnöke, Göbbels a harmincas évek hírhedt náci seregszem­léit, itt tartotta úgynevezett kongresszusait a nácipárt, itt hirdették meg azt a ször­nyű világhódító programot, amely annyi szenvedést és gyászt zúdított az emberi­ségre, itt fogalmazták meg azokat a „faji” törvényeket, amelyektől egyenes út veze­­­tett a milliókat elpusztító gázkamrákig. Nürnberg a második világháború eszmei előkészítésének szülővárosa volt Nem volt véletlen tehát, hanem nagyon is egyértel­mű, hogy miután a hitlerel­­lenes koalícióban összefogott hatalmak 1945-ben térdre kényszerítették a Harmadik Birodalmat, Nürnbergben vonta felelősségre a náci há­borús főbűnösöket a szövet­séges hatalmak nemzetközi katonai bírósága. A nürnbergi per számon­kérés volt, amelyhez hasonló még nem fordult elő az em­beriség történelmében. Nem volt még ítélőszék, amely­nek vádlottai annyi és oly förtelmes bűnt követtek volna el az egész emberiség ellen, mint akik a nürnbergi vádlottak padjára kerültek. Nem volt még bíróság a tör­ténelem során, amely any­­nyira maga mögött érezhette az öt világrész békeszerető millióinak támogatását, mint az, amelyik Nürnbergben, 15 éve ítéletet hirdetett a né­pek nevében a náci gonosz­tevők felett. MIT VÁRTAK a világ né­pei a nürnbergi pertől? Egy­részt mindazoknak a náci vezetőknek és beosztottak­nak szigorú és hajthatatlan felelősségre vonását és meg­büntetését, akik kiagyalói és végrehajtói voltak a törté­nelem legnagyobb szabású tö­meggyilkosságának és tömeg­­pusztításának. De nemcsak ezt. A népek joggal elvárták, hogy a nürnbergi tárgyalóte­remben nemcsak bűnös sze­mélyek felett mond ítéletet a bíróság, hanem a fasizmus felett is, a német militariz­­mus felett is, azok felett a társadalmi és politikai esz­mék és erők felett is, ame­lyek egy emberöltőn belül már kétszer sodorták mér­hetetlen gyászba és pusztu­lásba az emberiséget. Betöltötte-e ezt a kettős feladatát a nürnbergi per? Ma már világosan látjuk, hogy csak részben. Ami a Szovjetuniót illeti, a nürn­bergi per során következete­sen arra törekedett, hogy a tárgyalás és az ítélet ne csak személyek felelősségre vonása legyen, hanem ma­gának a fasizmusnak, a tör­ténelem legsötétebb erőinek leleplezése és pellengérre ál­lítása is. A Szovjetunió az egész békeszerető emberiség érdekeit képviselte a nürn­bergi tárgyaláson, amikor arra törekedett, hogy az íté­let ne csak a második vi­lágháború vétkeseit marasz­talja el, hanem egyszer és mindenkorra semmisítsék meg azokat az erőket, ame­lyek a fasizmust szülték és táplálták. A történelmi per azért nem töltötte be teljesen és következetesen feladatát, mert már akkor, közvetlenül a második világháború után, 1945—46-ban működésbe lép­tek azok az imperialista erők, amelyeknek érdekében állott a német militarizmus átmentése későbbi céljaik számára. Ez volt az oka, hogy a nürnbergi ítélet a Szovjetunió követelése elle­­nére, a katonai bíróság ame­rikai, angol és francia tag­jainak jóvoltából felemás ítélet lett: nyitva hagyta a lehetőséget a német milita­rizmus és revansizmus erői­nek feltámadására. Igaz, a legkompromittáltabb náci vezetőket kivégezték, de mint azóta már tudjuk, a börtönbüntetéssel sújtottak legnagyobb része néhány év múltán az amerikaiak támo­gatásával visszanyerte sza­badságát és lehetőségét, hogy ismét szerepet játszhasson Nyugat-Németország gazda­sági és politikai életében, vagy a NATO-ban kamatoz­tathassa az egykori Wehr­­machtban szerzett katonai tapasztalatait. A NÉPEK REMÉNYE, hogy a világ véglegesen meg­szabadul a fasizmus és a német militarizmus nyomasz­tó árnyékától, nem vált valóra. A bűnösök csak rész­ben bűnhődtek, és az a mar mind világosabb, hogy a­ régi bűnösök mellé újak ke­rültek: azok, akik álnok cél­lal hagyták, sőt, segítették, hogy a német agresszió erői újjászerveződjenek és ismét véres katasztrófával, min­den eddiginél borzalmasabb tömegpusztítással fenyeges­sék a világot. A mai nyo­masztó nemzetközi feszültség csíráit másfél évtizeddel ezelőtt ültették el a nyugati nagyhatalmak, akkor, ami­kor megszegték ünnepélye­sen vállalt kötelezettségeiket, és Nyugat-Németországban nem számolták fel a fasiz­mus, a militarizmus, a hó­dító őrület fertőző gócait. Ez vezetett oda, hogy­ a mai Nyugat-Németország, Ade­nauer állama, lényegét és politikáját tekintve miben sem különbözik Hitler Har­madik Birodalmától. Kom­­mun­ista-ellenesség, szovjet­­ellenesség, háborúra, hódí­tásra, agresszióra számító po­litika — ezt tette Hitler és ez a célja Adenauernek is. De másfél évtized alatt na­gyot lépett előre az emberi­ség. Adenauerrel és a mö­götte állókkal szemben ma ott áll a hatalmas szocialista tábor, a függetlenné vált semleges országok, a béke minden igaz híve az egész világon — és ami a döntő: a világ legerősebb fegyveres ereje a Szovjetunió, amely képes arra, hogy megsemmi­sítő csapást mérjen bármi­kor és bárhol nemcsak Ade­­nauerre, hanem mindazokra is, akik bűnös terveiben tá­mogatják. A nürnbergi pert a béke­szerető emberiség nem te­kintheti befejezettnek mind­addig, amíg a háború, a fa­sizmus sötét erői fenyegetik a világot. A bűnösök nem kerülhetik el a népek, a tör­ténelem ítéletét. De az em­beriség elkerülheti a harma­dik világháborút. Ma olya­nok a viszonyok, hogy egy új háború bűnös tervezői és szervezői felett már most előre ítéletet mondhat a tör­ténelem, mielőtt a valóság­ban meggyújtanák a háború lángcsóváját. Ezt az ítéletet írja minden becsületes em­ber, aki napjainkban fegyel­mezetten és öntudatosan helytáll a munkában, min­denki, aki cselekvően lép fel­et nürnbergi per vádlottéi­hoz hasonló mai háborús bűnösök ellen. A MAI NEMZEDÉK dolga, hogy véglegesen pontot te­gyen erre a perre. Ezt szol­gálja, ehhez visz közelebb a német békeszerződés megkö­tése, a második világháború maradványainak felszámo­lása Európa szívében. Polgár Miklós Start a Győri Növényolaj­ipari Vállalatnál A nyári nagy karbantartó munkálatok befejezése után szeptember 15-én megkezdte termelését a Győri Növény­olajipari Vállalat. A karban­tartáson kívül, az új ex­­trakciós üzem átalakítási munkáinak megkezdése előtt szükség volt néhány gép át­helyezésére, átállítására. Ezeket a munkákat is idő­ben befejezték. Úgyhogy az új, extrakciós üzemrész építése és berendezése nem hátráltatja a termelést. A zökkenő nélküli kezdés bizonyítja, hogy jól dolgoz­tak a karbantartók. Eddig 500 vagon napraforgómag érkezett a felvásárló válla­latoktól, és az első olajszál­lítmány már el is hagyta a Növényolajipari Vállalat ka­puját. Az idei napraforgó­­mag jobb minőségű, mint a tavalyi. A szárazság a nap­raforgónak kedvezett, na­gyobb az olajtartalma, és annyira száraz, hogy szárí­tás nélkül a hajalógépekbe kerülhet. A vállalat­­nagyobb rész­ben exportra termel. A kül­földi megrendelések már megérkeztek. Olaszországba, Csehszlovákiába, Ausztriá­ba, a Német Demokratikus Köztársaságba, de Európá­nak csaknem minden részé­be indulnak innen olajszál­lítmányok. A megrendelések megszaporodása magával hozta a vállalat negyedéves tervének növekedését. Na­ponta 20—21 vagon napra­forgómagot dolgoz fel, 13 százalékkal többet, mint a múlt év hasonló időszaká­ban. Ebben az évben 2 ezer ötszáz vagon napraforgó ér­kezését várják az üzem dol­gozói. Március 31-ig be kell fe­jezni a feldolgozást, mert az első negyedévben kezdik meg az új extrakciós üzem gépeinek beszerelését. A szakaszos kivonó berendezé­seket automata, folyamatos berendezésekkel váltják fel. Ezzel a korszerűsítéssel meg­gyorsul a termelés. Az üzemben arra töreked­nek, hogy minél kevesebb legyen a melléktermékként fennmaradó dara olajtartal­ma. A megengedett egy szá­zalékos olajtartalmat 0,6 százalékra csökkentették. P. 1. Fél évszázad a gyógyító aiynkáb­an Tegnap délelőtt arany­diplomával tüntették ki dr. Nyári László győri fő­orvost. ★ Dr. Nyári Lászlónak Győ­rött és messze környékén sok tisztelője és híve van. Kollégái tudásáért tisztelik, betegei pedig rendkívüli ál­dozatkészségéért hálásak neki. A jubiláló főorvos 74 éves. Félévszázados munkássága alatt Pozsonyban, Budapes­ten és Győrött fejtette ki te­vékenységét. Győröt* 38 éve gyógyítja a betegeket. Ez idő alatt mintegy 60—70 ezer beteggel foglalkozott. Idős kora ellenére ma is teljes szellemi frissességnek és jó egészségnek örvend. Szíve­sen el is meséli, hogy az ő hosszú életének mi a „titka”. — Tanulni és tanítani, ez volt mindig a célom — mondja. — Talán sikerült mindkettő. Most is forgatom a tudományos könyvek lap­jait. Mintegy harminc-negy­ven tanítványomból pedig jó orvosok lettek. Közülük négyen jelenleg ugyancsak főorvosok. — Nekem magamnak két szenvedélyem van, illetve volt. A munka és a termé­szet. Valamikor nagyon sze­rettem vadászni, és minden nyáron eveztem vagy ezer kilométert. A magashegyi turisztikát is nagyon ked­veltem. Négyezer méter volt a legnagyobb magasság, ahova eljutottam. Az itt szerzett erőből, egészségből jutott azután öreg napjaimra is.­­ — Hány órát dolgozik na­ponként? — Most már kicsit csök­kentettem a tempót, s így csak tíz órát dolgozom. A munk­a az életem. A nyug­díjas állapotot el sem tu­dom képzelni. Egy kollégám azt mondta egyszer: a nyug­díj-jogosultság nem lehet életcél. Én is ezt tartom. Azért a betegeimet nem is hagyom el, míg én egészsé­ges vagyok. Dr. Nyári László reggelen­ként kerékpárral indul el otthonáról a kórház felé. So­kan csodálkoznak rajta, hogy nem autóval jár. Megkér­deztem tőle, miért nem. — Nem volt még időm autóvásárlással folgalkozni — felelte mosolyogva. — Nem boldogítana. Annak vi­szont örülök, hogy a Lenin­­hídra még fel tudok hajtani kerékpárral és nem kell le­szál­­nom. Dr. Nyári László magán­­prakszist nem folytat. Min­den idejét betegei között tölti. Beosztottjait arra ta­nítja, hogy a hivatás az első és mindent meg kell tenni a betegért. Mint orvos nagy­tudású, mint ember szerény. Munkásságát igazság szerint hatalmas cikkben kellene méltatni. Ezért azonban megharagudna. Az ő kéré­sére , ilyen szűkszavú a­ cikk. A legkevesebb tehát egy őszinte gratuláció, amivel az újságíró köszöntheti őt a nyilvánosság előtt az arany­­diploma elnyerése alkalmá­val. Cs. I. a Tető alatt Soproni Pamutipar ! • •• ff­­M f • i­j szövedeje Ha májusban valaki azt mondta volna a Soproni Pa­mutipar főmérnökének, hogy szeptember végére tető alatt lesz az új üzemrész és meg­kezdhetik a gépek telepíté­sét, üzembe helyezését, maga sem hitte volna el Most ő mondja el, hogy milyen gyorsan nőtt ki a földből az épület, és hogy három hó­napig tartó építőmunka után hamarosan megkezdi a ter­melést a Pamutipar újonnan létesített üzemrésze. A 4 ezer 400 négyzetméter alapterületű épület impe­­zás látványt nyújt kívülről is, belülről is. Szép kivite­lezésű a tető. A homlokza­tot falazzák, a belső tető­­szerkezeten szerelőmunkások serénykednek. Kék munkaruhában, ki­gombolt ingben áll a szere­lőmunkások mellett Varga János főszerelő, csoportve­zető. — A szerelőmunkák veze­tője nem én vagyok — mondja —, hanem Rubin Charles, az egyik angol cég megbízottja. Nekem a tol­mács mondja el, én pedig to­vábbadom a munkásoknak az ő elképzeléseit. Gyors és pontos munkát végeztünk. Számunk­ra kedvezett a száraz időjá­rás. A tetőfedést éppen teg­nap fejeztük be. Alig hogy végeztünk, szemerkélni kez­dett az eső, de most már eshet, minket ném zavar a munkában. A Könnyűipari Szerelő Vállalat harminc, szerelő­­munkása augusztus 10-én kezdte a munkát, jelenleg a mennyezetet építi. A közelben fehér azbeszt­lapokat készítenek elő a munkások. — Balogh Vilmos és tár­sai az előszabást végzik — mondja a csoportvezető. — Egy részét már fel is sze­reltük a mennyezetre. Ezek a lapok kitűnően visszaverik a neonfényt, éjjel-nappal jó lesz az üzemrész megvilágí­tása. Vörös Károly kezében fú­rógép. Guruló állást készít a menetszerelőknek. A me­netszerelők egy másik vas­állványon dolgoznak, utolsó simításokat végzik a tető­­szerkezeten. A csoportvezető nekik mondja: — Emeljétek magasabbra a deszkát, ahogy most van, nem megfelelő. Gyarmati János kérdezi: — Miért? így is jó lesz. — Emeljétek csak fel, úgy kényelmesebb lesz a munka, könnyebben hoz­záfértek a vasrudakhoz. Szákovics József, a soproni építésvezetőség csoportveze­tője a betonozókat figyeli. Azt mondja: — Eddig négyezerkétszáz négyzetméter betonozást vé­geztünk el, már csak két­száz négyzetméternyi terü­let van hátra. A betonke­verő gép most éppen nem működik, mert Papp Imre és brigádja most állította át. A betonozást három nap múlva befejezzük. " Az építőállványokon a kő­művesek a belső falat va­kolják. A homlokzat építését és a vakolást Kovács László tizenöt tagú brigádja végzi. A homlokzaton csak egy napi munka van, az építő­­munkát pedig október 15-ére végzik el. Tizenegy kőműves harminchét segédmunkással dolgozik az építkezésen.­Az ácsok a jövő héten fejezik be a zsaluzást. Legtovább a szellőzőberendezések betono­zása tart, ez még egy hó­napi munkát igényel. Megkérdeztem az üzem főmérnökétől, hogy mikor kezdik meg a termelést az újonnan létesített szövődé­ben. — Október végén — vála­szolta. — Október első he­tében megkezdjük a gépek üzembe helyezését. Hatszáz­­negyvennégy gépet telepí­tünk az új szövődébe, öt­száz gépet Budapestről ka­punk, részben már megér­keztek. Száznegyvennégy gé­pet pedig saját üzemünkből viszünk a szövődébe. — Milyen lesz az új szö­vőde? — Betonfészkekre telepít­jük a gépeket. A beton azon­ban átveszi a gépek rezgé­sét, és ez nagyon rossz ha­tással lehet a munkásnőkre, testileg és pszichikailag is kimerítené őket, emiatt a betonfészkekre elhelyezett gépek között parkettázzuk a helyiséget, mert a parkett a gépek rezgésétől független marad. Az építkezéssel elégedettek vagyunk, m­éretpontosra sikerült. És még annyit, hogy bár az idén megkezdjük a terme­lést, a neonvilágítást csak 1962-ben szerelik be. — Mennyivel nő az üzem termelése? — Jelenleg mintegy 65 ezer méter pamutszövést gyártunk, az új szövődé pe­dig több mint 40 ezer méter termelését teszi lehetővé. Te­hát a termelés csaknem meg­kétszereződik. A mostani elő­készítő üzemünk azonban ehhez a termeléshez szűk­nek bizonyul, amiatt meg­kezdődik az új előkészítő építése is, amelyhez NDK, angol és francia hajtómoto­rokat kapunk. — h — vasúti sínt exhumálták Azt hitték körülbelül két és fél évvel ezelőtt a győri Hajóállomás vasúti pályájának rendezői, hogy senki sem fogja észre­venni hanyagságukat. Most mégis kiderült. Tegnap délelőtt a Víz­ügyi Igazgatóság dolgozói hozzáláttak a villamos ká­belek javításához, és eköz­ben az ásó éle nagyot kop­­pant. Két szép szál, leg­alább huszonöt mázsa vas­úti sín került elő a jel­telen sír fenekéről. Tróját huszonöt méteres földré­teg takarta, mégis meglel­ték. Hogyne találták volna meg a Hajóállomáson rej­tegetett síneket a talpfák­kal együtt, hiszen ezeket csak huszonöt centiméte­res bauxittal kevert föld­réteg borította! A vasúti síneket feltá­masztani — sajnos — már nem lehet. Beléjük mart a rozsda, talpfáik elkor­hadtak. Ha két és fél év­vel ezelőtt a sírásók nem adták meg nekik a vég­tisztességet (mert biztosan titokban, a pályafenntar­tás engedélye nélkül te­mették el), akkor most adják meg nekik. Míg exhumálják a két szál, fiatalon elhunyt vasúti sínt, sirassák meg az el­rohadt ezreseket. Aztán vigyék az olvasztóba a jobb sorsra érdemes síne­ket. <k­] 3 EMLÉKEST GYŐRÖTT a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 12. évfordulójára A Magyar Szocialista Munkáspárt Győr-Sopron me­gyei és Győr városi bizottsága, valamint a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa október 4-én este 6 órai kez­dettel emlékestet rendez az NDK megalakulásának 17. évfordulója alkalmából. Az ünnepség színhelye a Szak­­szervezetek Jókai Mór Művelődési Házának nagyterme. Az emlékesten részt vesz és beszédet mond Wilhelm Meissner,­ a Német Demokratikus Köztársaság magyar­­országi nagykövete.

Next