Kisalföld, 1962. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-03 / 1. szám
1962. január 3., szerda KISALFÖLD Húsz év múlva tízezer hold gyümölcsös lesz a megye szövetkezeteiben A gyümölcs- és szőlőtermesztés, a telepítés múltjáról, jövőjéről érdeklődtünk Anti Jánostól, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának kertészeti előadójától. Miért időszerű erről beszélgetni az újév első napjaiban? — Kevés szövetkezet ismerte még föl, hogy gyümölcsös telepítésével mekkora tőkéhez jut, mekkora jövedelemforrást teremt — jegyzi meg Anti János. — Milyen tapasztalatok alapján alakult ki ez a vélemény? — Sok szövetkezetben látni, hogy a gyümölcsös trágyázásakor, művelésekor többet gondolnak a gazdák a köztes növények fejlődésére, mint a gyümölcsösre. Vagyis nem adnak több tápanyagot a talajnak, csak annyit, amennyi szükséges a gyümölcsösnek. Viszont a köztes növény élelmesebb, elszívja a tápanyagot, a gyümölcsfa pedig sínylődik. Sajnos, ez jellemzi a múltat, de még a jelent is. Pedig a gyümölcsöst nem szabad, nem lehet kizsarolni a köztes növényekkel. — Tudna említeni néhány szövetkezetet, ahol valóban szakszerűen, jól gondozzák a gyümölcsöst? — Például a rábasebesi, a beledi tsz gyümölcsösében jó a talaj megmunkálása, szakszerű és elegendő a trágyázás. — Néhány helyen gyengén fizet a gyümölcsös. Mivel magyarázza ezt a szakember? — A kertészek nagyon jól tudják, hogy a gyümölcs, a szőlő ott is terem, ahova nem lehet búzát, cukorrépát vetni. Nos, ebből alakul ki egy olyan téves szemlélet, s egyre általánosabb, hogy a gyümölcsöt oda kell telepíteni, ahol már semmi nem terem meg. Káros ez a szövetkezeteknek, mert az ilyen rossz talajon a gyümölcsös sem fizeti vissza a gondozást, vesződséget, s nem is érdemes telepíteni ilyen területre. — Milyen jövője van a gyümölcstermesztésnek, készült-e fejlesztési terv? — Győr-Sopron megyében a második ötéves tervben körülbelül 1600 hold gyümölcsöst telepítenek a tsz-ek. Megyénkben sok olyan gyümölcstermesztésre alkalmas terület van még, ami kihasználatlan. A terv, hogy gyümölcstelepítési engedélyt csak 200 holdtól kezdődően kaphat a tsz. Ugyanis körülbelül 200 holdas terület az, amelyen ki lehet használni a gépet, a kertészeti berendezést. Természetesen 200 hold gyümölcsöst nem egy év alatt kell telepítenie a tsz-nek. Ez a határozat nem vonatkozik a bogyós gyümölcsök termesztésére, amelyeket 25—50 holdas táblákon is érdemes már termeszteni. Jó néhány tsz a megyében nagyon szépen növeli a gyümölcsösét. Például a fertőszentmiklósi szövetkezet eddig 50 holdon termesztett gyümölcsöt, tavasszal ismét 50 holdat telepít. Egyébként elkészült a megye gyümölcstermesztési húszéves távlati terve, és e szerint összesen 10 ezer hold gyümölcsös lesz majd a szövetkezetekben. Aztán a szőlőtelepítésről beszélgetünk. —■ Nagyüzemesíteni és minél olcsóbban termelni — ez a cél a szőlőtelepítésnél — mondja. — A nagyüzemesítést már megkezdték Sopronban, Fertőszéplakon, Felpécen ... Ugyancsak megkezdték már a szövetkezetekben a kiöregedett szőlők felújítását. Távlati terv a szőlő zöldtrágyázással való tápanyagpótlása, ahol a művelés engedi földtrágyázni az új telepítésű, széles sortávú szőlőt lehet. A szűkebb sortávolságra telepített szőlőnél termésfokozó a szerves trágyázás, valamint a levéltrágyázás. A szőlő levéltrágyázását a győrszemetei tsz is kipróbálta, nagyon jó eredménnyel. Az elmúlt évben a megye átlagtermése szőlőből 18 mázsa volt. Ha a levéltrágyázás által csak 30 százalékkal lesz magasabb a termésátlag — 30 százalékkal biztosan — akkor is 3—4 hektoliterrel több bort nyerünk és 1—2 fokkal magasabb cukortartalmat. A címben említett szilveszteri koktélt már régen felhajtottuk egymás egészségére, az emlékek azonban még nem halványultak el. Hogy milyen is volt a Szilveszter, tegnap délelőtt legalább három tucatnyi embertől ír,kérdeztem meg. A választ így lehetne összegezni: jó volt, vidáman múlt el az óév és köszöntött be az új esztendő. Az első szó a közlekedés embereié volt. Az óév utolsó két napjában a győri MÁVAUT autóbuszain nyolcezren hagyták el Győrt, illetve érkeztek a városba. A helyi járatok szombaton, vasárnap és hétfőn nyolcvanezer utast szállítottak. Szilveszter éjszakáján minden taxi szolgálatban volt, így is nehezen lehetett taxit kapni. Ki tudja, hány taxi kellene egy ilyen vidám éjszakára! Szolgálatban voltak a vasutasok is. Némi késések az ünnep tiszteletére előfordultak. Vasárnap este a Pápa felől érkező személyvonat több mint harminc perces késéssel futott be Győrbe. Az utasok ezúttal azonban nem bosszankodtak, mert a kalauzok mindegyikknek kedvesen boldog újévet kívántak, sőt az utasok egymásnak is. Az állomásokon a Győrbe igyekvő szilveszterezők a peronon tolongtak és a felszállókat köszöntötték, így a felszállások sok időt vettek igénybe. A vonat végül is megérkezett Győrbe. Az utasok a végén még jót is derültek, mert a gyárvárosi állomáson az öreg gőzös megfiatalodott és úgy megugrott, hogy azt hitték, meg sem áll Sopronig. Tizennyolc igen Győr város tanácsa anyakönyvvezetője előtt Szilveszter napján tizennyolc boldogító igen hangzott el, azaz kilenc pár esküdött. A csúcsforgalom ezen a helyen karácsonykor volt, amikor is harminc házaspárt adott össze a győri anyakönyvvezető. S hogy a sorrend tökéletes legyen, ezután a győri kórház szülészeti osztályát tárcsáztam. Két szülészeti osztálya van a kórháznak és az újév első óráiban a H-es számú osztályon tartottak inspekciót. -t- Három csöppség jött a világra nálunk — mondták az osztályon. — Az első pontosan nulla óra 5 perckor született meg. A boldog anyuka Nemes Kálmánné Gyömöréről. Az apa a kórházi folyosón szilveszterezett. Először szorongással, majd nagy örömmel, mert fiú lett a kicsi. Szilveszter éjszakáján sokszor felberreget a telefon is. A győri telefonközpontban ötszáz vidéki hívást kapcsoltak, az automata pedig több ezer helyi beszélgetést bonyolított le. A vendég színházba ment Azt hiszem, nyugodtan megállapíthatom, hogy Szilveszter éjszakáján a pincérek dolgoztak a legtöbbet. Szolgálatban volt Stipsics József is a Vörös Csillag Szálló magyaros éttermének dolgozója. — Kellemesen telt el nálunk a Szilveszter — mondta tegnap délelőtt. — Jól szórakoztak a vendégek és mi is. Mindenkinek foglalt helye volt. Voltak, akik este tíz után érkeztek. Mások színházba mentek. A helyüket természetesen fenntartották. Két óra tájban vissza is tértek és záróráig vendégeink voltak. A Vörös Csillag Szállóban a két étteremben és az eszpresszóban is le le lehetett foglalni az asztalokat, így aztán nem volt tolongás, és tökéletesen meg lehetett szervezni a kiszolgálást. A Szilveszter éjszakai forgalom 78 ezer forint volt. Hétszáz vacsorát is feltálaltak a vendégeknek. A szálló bevétele a három napban 130 ezer forint volt, említésre méltó esemény volt az új év első napján az új tánczenekar bemutatkozása is. Kaiser Mihály és együttese már az első este többször kapott vastapsot. Győr-Sopron Megyei Vendéglátóipari Vállalat éttermeiben és vendéglőiben Győrött és Mosonmagyaróváron 430 ezer forint értékű enni- és innivalót fogyasztottak el az ünneplő vendégek. Különösen a zenés szórakozóhelyeken volt emelkedett a hangulat. Nagy sikerük volt a tomboláknak is. Kapuvárott a földművesszövetkezet vendéglőiben szórakoztak a szilveszterezők. A Rába zenés kisvendéglőben malacsorsolással köszöntött be az újév. A szomszédos eszpresszóban hideg tálakat sorsoltak ki. A két hely szilveszteri bevétele 34 ezer forint volt. A kapuvári eszpresszóban Szilveszter éjszakáján 50 üveg pezsgő dugója durrant. Több, mint Győrött a Vörös Csillagban, ahol negyven üveg pezsgőt bontottak fel. A Rába parti Gulyáscsárdában is jól érezték magukat a vendégek. A jó hangulathoz 12 ezer forintot költöttek el. Egyetlen adatot nem sikerült csupán beszereznem, kik öntöttek fel annyira a garatra, hogy a mentőknek kellett pártfogásba venni őket. A győri mentőállomáson az igazgató főorvos távollétében ezt a komoly „államtitkot” nem merték elárulni. Ellenben sikerült megtudnom, hogy szép fővárosunkban, Budapesten az első részeg embert már december 31-én délben kórházba szállították. A tudósításnak ugyan az utolsó, de a győri Szilveszternek inkább ritka eseménye volt, hogy a Kis-Duna vizén is ünnepeltek. Az ünneplők nyugatnémet hajósok voltak, akik hajóikon Győrött köszöntötték reggel hét óráig tartó ünnepségen az új esztendőt. Persze az sem volt utolsó dolog, hogy a kikötő munkásai Szilveszter napján este hét óráig tömték áruval az uszályok gyomrát. Cseresznyék István SziteszUU kaktét ✓ Kilenc esküvő, az új év legfiatalabb polgára. Ragyogó jókedv duhajkodás nélkül. Mutatás a Kis-Dunán Aki az újévben elsőnek érkezett „Nem akarok csalódást okozni“ Foki Istvánról egyöntetű a bogyoszlói gazdák véleménye. Jóindulatú, szorgos, szókimondó ember, sokat tett a szövetkezet megerősödéséért. Nemrég kérte felvételét az MSZMP-be, s a hat hónap tagjelöltségi ideje sem telt még el, amikor tagjai közé fogadta a párt. Foki István jóleső érzéssel gondol arra az október estére, amikor először vette kezébe párttagsági könyvét, s amikor mindjárt pártvezetőségi tagnak jelölték a bogyoszlói kommunisták. — Ilyen ember kellene sok a szövetkezetekbe — helyeseltek a csornai járási pártbizottságon, és a faluban sem csodálkozott senki, hogy Foki István új párttag létére a pártvezetőségbe került. A csornai járási pártbizottságon hallottam, hogy Foki István már 1958-ban is kérte felvételét a pártba, de akkor téves vélemények alapján elutasították kérelmét ... — Nagyon szegény napszámos ember volt az apám — mondja Foki István —, és én már gyermekkoromban mások kapcája voltam. Cselédnek álltam jómódú gazdákhoz, és bizony nagyon sanyarú volt a gyermekkorom. 1945 januárjában, 18 éves koromban, néhány elkeseredett fiatal szolgatársammal katonának álltunk. Úgy láttuk akkor, hogy ez az egyetlen kiút a nyomorúságból. Bár, ha tudtuk volna, mire vállalkozunk, dehogy hagytuk volna itt a falut. Három hónapig sem viseltük a mundért, amikor Székesfehérvárnál nagy csapást mért a szovjet hadsereg a fasiszta csapatokra. Akkor aztán szétszóródtunk mi is. Én hazakerültem. Azt hiszem — folytatja mosolyogva Foki István —, emiatt a három hónapos „önkéntes katonáskodás” miatt nem bíztak bennem eléggé egyes elvtársak. No meg aztán más is történt velem később. Elmondom, 1952-ben beálltam a szövetkezetbe, s azt hittem, egy jó közösség tagja leszek. Lajos, léptennyomon azt tapasztaltam, hogy a közös helyett mindenki a saját érdekét tartotta szem előtt. Állatgondozó voltam. Százhúsz sertést neveltem akkor. Munkaegységem volt elég. Ám év végén bizony nagyon keveset tudtunk osztani. Az emberek saját csipcsup ügyeiket intézték. A szövetkezettel kevesen törődtek. Elkeseredésemben kiléptem a tsz-ből. Hangsúlyozom, nekem a sertések mellett akkor is biztosított volt a jövedelmem, de nem bírtam nézni tovább azt a bizonyos „közös lovat”, amelynek nálunk, mint mondani szokták, nagyon is „túrós volt a háta.” Nem mosni akarom magam ezért a lépésemért, de ma másként cselekednék ebben az esetben is. Volt ugyan okom az elkeseredésre, de mégsem lett volna szabad kilépnem. Nem lett volna szabad feladni a reményt, a harcot. 1958-ban lépett újra a szövetkezeti tagok sorába Foki István. Munkájával bebizonyította, hogy közösségi ember. Ünnepnapot, vasárnapot sem nézett, ha dolgoznia kellett. Aztán elnökhelyettessé választották. A tsz-tagok nagyon megszerették, mert mindig az ő érdeküket képviselte. 1961- ben újra kérte felvételét a pártba. — Közben tanultam, művelődtem — mondja Foki elvtárs —, és tudtam, hogy már senki sem emel kifogást az ellen, hogy a párt tagja legyek. Meglepett és nagy örömömre szolgált, hogy idő előtt megkaptam a tagkönyvet, és nagyon jólesett, hogy éppen engem, az újdonsült párttagot választottak meg a vezetőségbe. Kicsit meglepett. Tartottam attól, hogy nem leszek megfelelő erre a posztra. Nem akarok csalódást okozni megválasztóimnak. — Sok a nehézség? — Szövetkezetünk megerősödött. Jóval többet fizetünk munkaegységenként a gazdáknak, mint régebben. Az idén 43 forintot ér a munkaegység nálunk. Kisebb-nagyobb nehézség azonban, mint mindenhol, itt is akad. Szövetkezetünk pártszervezete sem hibátlan. Néhányan közülünk nem értik meg, hogy a párttagság nem jár feltétlenül funkcióval. Például nemrég bérelszámolót keresett a szövetkezet. Egyik elvtársunk megpályázta ezt az állást. Nem ő kapta meg, mert találtunk rátermettebbet. Később meghallottam, hogy az illető a kocsmában arról beszélt: ő, aki régi párttag, ezt az állást feltétlen megérdemelte volna. — Van egyetértés és jó közösségi szellem a szövetkezetben ? — Kezdetben a volt középparasztok összefogtak a volt nincstelenekkel szemben, akik meghúzódtak. Biztattam, serkentettem őket, hogy ne érezzék magukat kisebbeknek a másiknál. A szövetkezetben a munka az értékmérő. Ma már teljesnek mondható az egyetértés. A vezetőség bízik a tagságban, a tagság a vezetőségben. A fiatal pártvezetőségi tag magánélete iránt érdeklődöm. — Amikor megnősültem, semmim sem volt. Ma már házam van, és a két gyermekemnek mindent meg tudok adni, ami szükséges. Még elmondta Foki István, hogy nemrég végezte el a dolgozók iskoláját, és most levelező úton akarja elvégezni a középiskolát Szapudi András Az óesztendő újdonságai A GYŐRI SZESZGYÁRBAN Nem panaszkodhat az óesztendőre a Győri Szeszgyár. Alig volt az évnek olyan szakasza, amikor újdonság ne kopogtatott volna a gyár kapuján. Az újdonságok növelték a termelékenységet, vagy a munkát könnyítették meg. A melasz tartályozása, érlelése nagy gond volt. Ezen segített a két hatalmas, kétezer köbméteres melasztartály. Velük együtt két, ezer köbméteres szesztartályt mavásárolt a vállalat. A melasznak a tartályokból az üzembe való szállítását lassította az a körülmény, hogy mire feldolgozás alá került, kétszer kellett az emeleti üzemrészekbe felszivattyúzni. Az átszervezés ezen a nehézségen is segített. A mérlegelést most a második emelet helyett a negyediken végzik. Ide szivattyú szállítja a melaszt, viszont a többi gyártási folyamathoz nem kell igénybe venni a szivattyút, mert a negyedik emeletről gravitáció útján jut el a melasz az üzemrészekbe. Az év utolsó hónapja is eseményes volt a Szeszgyárban. Decemberben elkészült és megkedzte munkáját a takarmányélesztő üzem. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok ezután könnyen hozzájuthatnak az állattenyésztésben annyira fontos takarmányélesztőhöz. Az Ikrényi Állami Gazdaság már kísérletezik a Győri Szeszgyár készítményének etetésével, s a tapasztalat az, hogy egy mázsa takarmányhoz kevert 5 kilogramm takarmányélesztő elegendő a tejhozam növelésére. A hízó állatoknál pedig ugyanezzel a keveréssel gyors súlygyarapodást lehet elérni. Az egymillió forint költséggel épült üzemrész már két vagon takarmányélesztőt készített. December 30-án este szokatlanul világos volt a Szeszgyár udvara. Ekkor gyulladtak ki először a higanygőzlámpák és neoncsövek. Az éjszakai műszakban nagyobb világításra volt szükség, mint amit a régi villanyégők adtak, mert a szeszgyártás folyamatának egyik része az udvaron megy végbe. A régi világításhoz az áramot magas vezeték szállította. A vezeték a viharok alkalmával sokszor megrongálódott, megrongálódása zavart okozott a termelésben. Az új világításhoz magas vezeték helyett kábelhuzalok szállítják az áramot, a magas vezetéket lebontják. A 450 ezer forintos költséggel épült új világítóhálózatot az épületrészekbe is bevezették. A gyár 1961. évi tervét 106,7 százalékra teljesítette 77 vagon szesszel több folyt le a berendezések csövein a tervezettnél. 3