Kisalföld, 1962. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-03 / 1. szám

1962. január 3., szerda KISALFÖLD Húsz év múlva tízezer hold gyümölcsös lesz a megye szövetkezeteiben A gyümölcs- és szőlőter­mesztés, a telepítés múltjá­ról, jövőjéről érdeklődtünk Anti Jánostól, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztá­lyának kertészeti előadójá­tól. Miért időszerű erről be­szélgetni az­ újév első nap­jaiban? — Kevés szövetkezet is­merte még föl, hogy gyümöl­csös telepítésével mekkora tőkéhez jut, mekkora jöve­delemforrást teremt — jegy­zi meg Anti János. — Milyen tapasztalatok alapján alakult ki ez a vélemény? — Sok szövetkezetben lát­ni, hogy a gyümölcsös trá­gyázásakor, művelésekor többet gondolnak a gazdák a köztes növények fejlődé­sére, mint a gyümölcsösre. Vagyis nem adnak több tápanyagot a talajnak, csak annyit, amennyi szükséges a gyümölcsösnek. Viszont a köztes növény élelmesebb, elszívja a tápanyagot, a gyü­mölcsfa pedig sínylődik. Sajnos, ez jellemzi a múl­tat, de még a jelent is. Pe­dig a gyümölcsöst nem sza­bad, nem lehet kizsarolni a köztes növényekkel. — Tudna említeni né­hány szövetkezetet, ahol valóban szakszerűen, jól gondozzák a gyümölcsöst? — Például a rábasebesi, a beledi tsz gyümölcsösében jó a talaj megmunkálása, szakszerű és elegendő a trá­gyázás. — Néhány helyen gyen­gén fizet a gyümölcsös. Mivel magyarázza ezt a szakember? — A kertészek nagyon jól tudják, hogy a gyümölcs, a szőlő ott is terem, ahova nem lehet búzát, cukorrépát vetni. Nos, ebből alakul ki egy olyan téves szemlélet, s egyre általánosabb, hogy a gyümölcsöt oda kell te­lepíteni, ahol már semmi nem terem meg. Káros ez a szövetkezeteknek, mert az ilyen rossz talajon a gyü­mölcsös sem fizeti vissza a gondozást, vesződséget, s nem is érdemes telepíteni ilyen területre. — Milyen jövője van a gyümölcstermesztésnek, ké­szült-e fejlesztési terv? — Győr-Sopron megyében a második ötéves tervben körülbelül 1600 hold gyü­mölcsöst telepítenek a tsz-ek. Megyénkben sok olyan gyü­mölcstermesztésre alkalmas terület van még, ami kihasz­nálatlan. A terv, hogy gyü­mölcstelepítési­­ engedélyt csak 200 holdtól kezdődően kaphat a tsz. Ugyanis körül­belül 200 holdas terület az, amelyen ki lehet használni a gépet, a kertészeti beren­dezést. Természetesen 200 hold gyümölcsöst nem egy év alatt kell telepítenie a tsz-nek. Ez a határozat nem vonatkozik a bogyós gyü­mölcsök termesztésére, ame­lyeket 25—50 holdas táblá­kon is érdemes már termesz­teni. Jó néhány tsz a me­gyében nagyon szépen nö­veli a gyümölcsösét. Például a fertőszentmiklósi szövetke­zet eddig 50 holdon termesz­tett gyümölcsöt, tavasszal is­mét 50 holdat telepít. Egyéb­ként elkészült a megye gyü­­mölcstermesztési húszéves távlati terve, és e szerint összesen 10 ezer hold gyü­mölcsös lesz majd a szövet­kezetekben. Aztán a szőlőtelepítésről beszélgetünk. —■ Nagyüzemesíteni és mi­nél olcsóbban termelni — ez a cél a szőlőtelepítésnél — mondja. — A nagyüzem­e­­sítést már megkezdték Sop­ronban, Fertőszéplakon, Fel­­pécen ... Ugyancsak meg­kezdték már a szövetkeze­tekben a kiöregedett szőlők felújítását. Távlati terv a szőlő zöldtrágyázással való tápanyagpótlása, ahol a mű­velés engedi földtrágyázni az új telepítésű, széles sor­távú szőlőt lehet. A szűkebb sortávolságra telepített sző­lőnél termésfokozó a szer­ves trágyázás, valamint a levéltrágyázás. A szőlő levél­trágyázását a győrszemetei tsz is kipróbálta, nagyon jó eredménnyel. Az elmúlt év­ben a megye átlagtermése szőlőből 18 mázsa volt. Ha a levéltrágyázás által csak 30 százalékkal lesz magasabb a termésátlag — 30 száza­lékkal biztosan — akkor is 3—4 hektoliterrel több bort nyerünk és 1—2 fokkal ma­gasabb cukortartalmat. A címben említett szil­veszteri koktélt már régen felhajtottuk egymás egészsé­gére, az emlékek azonban még nem halványultak el. Hogy milyen is volt a Szil­veszter, tegnap délelőtt leg­alább­­ három tucatnyi em­bertől ír,kérdeztem meg. A választ így lehetne össze­gezni: jó volt, vidáman múlt el az óév és köszön­tött be az új esztendő. Az első szó a közlekedés embereié volt. Az óév utol­só két napjában a győri MÁVAUT autóbuszain nyolc­ezren hagyták el Győrt, il­letve érkeztek a városba. A helyi járatok szombaton, vasárnap és hétfőn nyolc­vanezer utast szállítottak. Szilveszter éjszakáján min­den taxi szolgálatban volt, így is nehezen lehetett taxit kapni. Ki tudja, hány taxi kellene egy ilyen vidám éj­szakára!­­ Szolgálatban voltak a vasutasok is. Némi késések az ünnep tiszteletére elő­fordultak. Vasárnap este a Pápa felől érkező személy­­vonat több mint harminc perces késéssel futott be Győrbe. Az utasok ezúttal azonban nem bosszankod­tak, mert a kalauzok mind­­egyikknek kedvesen boldog újévet kívántak, sőt az utasok egymásnak is. Az állomásokon a Győrbe igyekvő szilveszterezők a peronon tolongtak és a fel­szállókat köszöntötték, így a felszállások sok időt vet­tek igénybe. A vonat végül is megérkezett Győrbe. Az utasok a végén még jót is derültek, mert a gyárvárosi állomáson az öreg gőzös megfiatalodott és úgy meg­ugrott, hogy azt hitték, meg sem áll Sopronig. Tizennyolc igen Győr város tanácsa anya­könyvvezetője előtt Szilvesz­ter napján tizennyolc bol­dogító igen hangzott el, azaz kilenc pár esküdött. A csúcsforgalom ezen a helyen karácsonykor volt, amikor is harminc házaspárt adott össze a győri anyakönyv­vezető. S hogy a sorrend tökéle­tes legyen, ezután a győri kórház szülészeti osztályát tárcsáztam. Két szülészeti osztálya van a kórháznak és az újév első óráiban a H-es számú osztályon tar­tottak inspekciót. -t- Három csöppség jött a világra nálunk — mond­ták az osztályon. — Az első pontosan nulla óra 5 perc­kor született meg. A boldog anyuka Nemes Kálmánné Gyömöréről. Az apa a kór­házi folyosón szilvesztere­zett. Először szorongással, majd nagy örömmel, mert fiú lett a kicsi. Szilveszter éjszakáján sok­szor felberreget a telefon is. A győri telefonközpontban ötszáz vidéki hívást kap­csoltak, az automata pedig több ezer helyi beszélgetést bonyolított le. A vendég színházba ment Azt hiszem, nyugodtan megállapíthatom, hogy Szil­veszter éjszakáján a pincé­rek dolgoztak a legtöbbet. Szolgálatban volt Stipsics József is a Vörös Csillag Szálló magyaros éttermének dolgozója. — Kellemesen telt el ná­lunk a Szilveszter — mond­ta tegnap délelőtt. — Jól szórakoztak a vendégek és mi is. Mindenkinek foglalt helye volt. Voltak, akik este tíz után érkeztek. Mások színházba mentek. A helyü­ket természetesen fenntar­tották. Két óra tájban vis­­sza is tértek és záróráig vendégeink voltak. A Vörös Csillag Szállóban a két étteremben és az eszpresszóban is le le lehe­tett foglalni az asztalokat, így aztán nem volt tolon­gás, és tökéletesen meg le­hetett szervezni a kiszolgá­lást. A Szilveszter éjszakai forgalom 78 ezer forint volt. Hétszáz vacsorát is feltálal­tak a vendégeknek. A szálló bevétele a három napban 130 ezer forint volt, emlí­tésre méltó esemény volt az új év első napján az új tánczenekar bemutatkozása is. Kaiser Mihály és együt­tese már az első este több­ször kapott vastapsot. Győr-Sopron Megyei Ven­déglátóipari Vállalat étter­meiben és vendéglőiben Győrött és Mosonmagyar­óváron 430 ezer forint ér­tékű enni- és innivalót fo­gyasztottak el az ünneplő vendégek. Különösen a ze­nés szórakozóhelyeken volt emelkedett a hangulat. Nagy sikerük volt a tomboláknak is. Kapuvárott a földműves­szövetkezet vendéglőiben szórakoztak a szilvesztere­zők. A Rába zenés kisven­déglőben malacsorsolással köszöntött be az újév. A szomszédos eszpresszóban hideg tálakat sorsoltak ki. A két hely szilveszteri be­vétele 34 ezer forint volt. A kapuvári eszpresszóban Szilveszter éjszakáján 50 üveg pezsgő dugója durrant. Több, mint Győrött a Vörös Csillagban, ahol negyven üveg pezsgőt bontottak fel. A Rába parti Gulyáscsár­dában is jól érezték magu­kat a vendégek. A jó han­gulathoz 12 ezer forintot költöttek el. Egyetlen adatot nem si­került csupán beszereznem, kik öntöttek fel annyira a garatra, hogy a mentőknek kellett pártfogásba venni őket. A győri mentőállomá­son az igazgató főorvos tá­vollétében ezt a komoly „államtitkot­” nem merték elárulni. Ellenben sikerült megtudnom, hogy szép fő­városunkban, Budapesten az első részeg embert már de­cember 31-én délben kór­házba szállították. A tudósításnak ugyan az utolsó, de a győri Szilvesz­ternek inkább ritka esemé­nye volt, hogy a Kis-Duna vizén is ünnepeltek. Az ün­neplők nyugatnémet hajósok voltak, akik hajóikon Győ­rött köszöntötték reggel hét óráig tartó ünnepségen az új esztendőt. Persze az sem volt utolsó dolog, hogy a kikötő munkásai Szilvesz­ter napján este hét óráig tömték áruval az uszályok gyomrát. Cseresznyék István Sz­iteszUU kaktét ✓ Kilenc esküvő, az új év legfiatalabb polgára. Ragyogó jókedv duhajkodás nélkül. Mutatás a Kis-Dunán Aki az újévben elsőnek érkezett „Nem akarok csalódást okozni“ Foki Istvánról egy­öntetű a bogyoszlói gazdák véleménye. Jóindulatú, szor­gos, szókimondó ember, so­kat tett a szövetkezet meg­erősödéséért. Nemrég kérte felvételét az MSZMP-be, s a hat hónap tagjelöltségi ideje sem telt még el, ami­kor tagjai közé fogadta a párt. Foki István jóleső ér­zéssel gondol arra az októ­ber estére, amikor először vette kezébe párttagsági könyvét, s amikor mindjárt pártvezetőségi tagnak jelöl­ték a bogyoszlói kommu­nisták. — Ilyen ember kellene sok a szövetkezetekbe — helyeseltek a csornai járási pártbizottságon, és a falu­ban sem csodálkozott senki, hogy Foki István új párttag létére a pártvezetőségbe ke­rült. A csornai járási pártbi­zottságon hallottam, hogy Foki István már 1958-ban is kérte felvételét a pártba, de akkor téves vélemények alapján elutasították kérel­mét ... — Nagyon szegény nap­számos ember volt az apám — mondja Foki István —, és én már gyermekkorom­ban mások kapcája voltam. Cselédnek álltam jómódú gazdákhoz, és bizony na­gyon sanyarú volt a gyer­mekkorom. 1945 januárjá­ban, 18 éves koromban, né­hány elkeseredett fiatal szolgatársammal katonának álltunk. Úgy láttuk akkor, hogy ez az egyetlen kiút a nyomorúságból. Bár, ha tudtuk volna, mire vállal­kozunk, dehogy hagytuk volna itt a falut. Három hónapig sem viseltük a mundért, amikor Székesfe­hérvárnál nagy csapást mért a szovjet hadsereg a fasisz­ta csapatokra. Akkor aztán szétszóródtunk mi is. Én hazakerültem. Azt hiszem — folytatja mosolyogva Foki István —, emiatt a három hónapos „önkéntes katonás­kodás” miatt nem bíztak bennem eléggé egyes elv­társak. No meg aztán más is történt velem később. Elmondom, 1952-ben beáll­tam a szövetkezetbe, s azt hittem, egy jó közösség tag­ja leszek. Lajos, lépten­­nyomon azt tapasztaltam, hogy a közös helyett min­denki a saját érdekét tar­totta szem előtt. Állatgon­dozó voltam. Százhúsz ser­­tést neveltem akkor. Mun­kaegységem volt elég. Ám év végén bizony nagyon ke­veset tudtunk osztani. Az emberek saját csipcsup ügyeiket intézték. A szö­vetkezettel kevesen törőd­tek. Elkeseredésemben ki­léptem a tsz-ből. Hangsú­lyozom, nekem a sertések mellett akkor is biztosított volt a jövedelmem, de nem bírtam nézni tovább azt a bizonyos „közös lovat”, amelynek nálunk, mint mondani szokták, nagyon is „túrós volt a háta.” Nem mosni akarom magam ezért a lépésemért, de ma más­ként cselekednék ebben az esetben is. Volt ugyan okom az elkeseredésre, de még­sem lett volna szabad ki­lépnem. Nem lett volna sza­bad feladni a reményt, a harcot. 1958-ban lépett újra a szövetkezeti tagok sorába Foki István. Munkájával bebizonyította, hogy közös­ségi ember. Ünnepnapot, vasárnapot sem nézett, ha dolgoznia kellett. Aztán el­nökhelyettessé választották. A tsz-tagok nagyon megsze­rették, mert mindig az ő érdeküket képviselte. 1961- ben újra kérte felvételét a pártba. — Közben tanultam, mű­velődtem — mondja Foki elvtárs —, és tudtam,­ hogy már senki sem emel kifo­gást az ellen, hogy a párt tagja legyek. Meglepett és nagy örömömre szolgált, hogy idő előtt megkaptam a tagkönyvet, és nagyon jólesett, hogy éppen engem, az újdonsült párttagot vá­lasztottak meg a vezetőség­be. Kicsit meglepett. Tar­tottam attól, hogy nem le­szek megfelelő erre a p­oszt­­ra. Nem akarok csalódást okozni megválasztóimnak. — Sok a nehézség? — Szövetkezetünk meg­erősödött. Jóval többet fize­tünk munkaegységenként a gazdáknak, mint régebben. Az idén 43 forintot ér a munkaegység nálunk. Ki­­sebb-nagyobb nehézség azonban, mint mindenhol, itt is akad. Szövetkezetünk pártszervezete sem hibát­lan. Néhányan közülünk nem értik meg, hogy a párttagság nem jár feltétle­nül funkcióval. Például nemrég bérelszámolót kere­sett a szövetkezet. Egyik elvtársunk megpályázta ezt az állást. Nem ő kapta meg, mert találtunk rátermetteb­bet. Később meghallottam, hogy az illető a kocsmában­­ arról beszélt: ő, aki régi párttag, ezt az állást feltét­len megérdemelte volna. — Van egyetértés és jó közösségi szellem a szövet­kezetben ? — Kezdetben a volt kö­zépparasztok összefogtak a volt nincstelenekkel szem­ben, akik meghúzódtak. Biztattam, serkentettem őket, hogy ne érezzék ma­gukat kisebbeknek a má­siknál. A szövetkezetben a munka az értékmérő. Ma már teljesnek mondható az egyetértés. A vezetőség bí­zik a tagságban, a tagság a vezetőségben. A fiatal pártvezetőségi tag magánélete iránt érdek­lődöm. — Amikor megnősültem, semmim sem volt. Ma már házam van, és a két gyer­mekemnek mindent meg tudok adni, ami szükséges. Még elmondta Foki István, hogy nemrég vé­gezte el a dolgozók iskolá­ját, és most levelező úton akarja elvégezni a közép­iskolát Szapudi András Az óesztendő újdonságai A GYŐRI SZESZGYÁRBAN Nem­ panaszkodhat az óesz­tendőre a Győri Szeszgyár. Alig volt az évnek olyan szakasza, amikor újdonság ne kopogtatott volna a gyár kapuján. Az újdonságok nö­velték a termelékenységet, vagy a munkát könnyítet­ték meg. A melasz tartályozása, ér­lelése nagy gond volt. Ezen segített a két hatalmas, két­ezer köbméteres melasztar­tály. Velük együtt két, ezer köbméteres szesztartályt ma­vásárolt a vállalat. A melasznak a tartályok­ból az üzembe való szállítá­sát lassította az a körül­mény, hogy mire feldolgozás alá került, kétszer kellett az emeleti üzemrészekbe felszi­vattyúzni. Az átszervezés ezen a nehézségen is segí­tett. A mérlegelést most a második emelet helyett a negyediken végzik. Ide szi­vattyú szállítja a melaszt, viszont a többi gyártási fo­lyamathoz nem kell igénybe venni a szivattyút, mert a negyedik emeletről gravitá­ció útján jut el a melasz az üzemrészekbe. Az év utolsó hónapja is eseményes volt a Szeszgyár­ban. Decemberben elkészült és megkedzte munkáját a takarmányélesztő üzem. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok ezután könnyen hozzájuthatnak az állatte­nyésztésben annyira fontos takarmányélesztőhöz. Az Ik­­rényi Állami Gazdaság már kísérletezik a Győri Szesz­gyár készítményének etetésé­vel, s a tapasztalat az, hogy egy mázsa takarmányhoz ke­vert 5 kilogramm takar­mányélesztő elegendő a tej­hozam növelésére. A hízó állatoknál pedig ugyanezzel a keveréssel gyors súlygya­rapodást lehet elérni. Az egymillió forint költséggel épült üzemrész már két va­gon takarmányélesztőt készí­tett. December 30-án este szo­katlanul világos volt a Szeszgyár udvara. Ekkor gyulladtak ki először a hi­ganygőzlámpák és neoncsö­vek. Az éjszakai műszakban nagyobb világításra volt szükség, mint amit a régi villanyégők adtak, mert a szeszgyártás folyamatának egyik része az udvaron megy végbe. A régi világításhoz az áramot magas vezeték szállította. A vezeték a vi­harok alkalmával sokszor megrongálódott, megrongáló­dása zavart okozott a terme­lésben. Az új világításhoz magas vezeték helyett ká­belhuzalok szállítják az ára­mot, a magas vezetéket le­bontják. A 450 ezer forintos költséggel épült új világító­­hálózatot az épületrészekbe is bevezették. A gyár 1961. évi tervét 106,7 százalékra teljesítette 77 vagon szesszel több folyt le a berendezések csövein a tervezettnél. 3

Next