Kisalföld, 1962. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-03 / 1. szám

1962. január 3., szerda KISALFÖLD ÚRI M­U­R­I A Kisfaludy Színhház bem­utatójáró! Az Úri muri cselekmé­nye eléggé ismeretes a kö­zönség előtt Lényege a dzsentri-világ végső vajúdá­sa, szükségszerű s egyálta­lán nem dicső pusztulásá­nak törvényszerű bekövet­kezése. A dzsentri a darab­ban szinte önmocskaiban tobzódik, feledtetni óhajt­ván magával a biztosan be­következő végzetet. Eközben is a parasztság kegyetlen sanyargatója, mintha érez­­né, hogy végső fokon a föld mégis csak azoké lesz, akik verejtékeznek. Szakmáry Zoltán birtokos végül úri murit tart; számára az utol­sót s úttalansága beisme­réseként felgyújtja a helyi­séget, ahol mulatnak, s szíven lövi magát. Ne­m könnyű dráma az Úri muri se színésznek, se rendezőnek. Egyrészt, any­nyiban a múltból való, vagyis régi már, hogy cse­lekményét, helyzeteit, ízeit, dialógusait a maiktól sok szempontból elütően kell színre hozni, annyira vi­szont még elevenen él a történés, a világ, amelyről szól, az emberek emlékeze­tében, hogy a játékot a kri­tikus és a közönség aszerint is erőteljesen kontrollálja, mennyire vág egybe az író szándékával és az akkori élettel. Mindenek előtt hadd jegyezzük meg: dicséretes volna az Úri muri színre hozatala, ha előtte és utána nem látnánk a színházban olyan sok múltbeli darabot; együtt ezek már a színházi program bizonyos konzerva­­tizmusára vallanak. Az Úri muri első felvo­nása talán a legnehezebb. Móricz Zsigmond a drámák nagy részére nem jellemző, azok­énál lassabban kibonta­kozó cselekmény-indítással kezdi. Csak fojtottan, a kaszinói úri élet bemutatá­sában nem mindenki előtt egyszerre nyilvánvalóan érezhető a darabban a drá­mai feszültség. Maga az előadás sem tudta eléggé éreztetni ezt a fojtottságot; a kaszinói életben úgyszól­ván több volt a belevitt vígjáték-elem, mint a foj­tott drámai légkör. A cse­lekmény — bizonyos fokig a darabból, de erősen a já­tékból is adódóan — nehéz­kesen, kellő feszültség nél­kül indult. Az előadásban az igazi dráma tulajdon­képpen a második felvonás elején kezdett kibontakoz­ni Szakmáry és felesége Rhédey Eszter jelenetével. A második felvonás dol­gos parasztjainak megjele­nése a darab szerint — ki­véve néhány idillikus pa­rasztjelenetet — fokozná a drámaiságot, az ellentétet a paraszti élet sivársága és a dzsentri élet végső tobzó­dása között. Sok szépen ki­dolgozott jelenetet, helyzetet láthattunk ebben a felvo­násban, de a rendezés — helytelenül — tetézte a pa­rasztok idillikus megjelené­sét, egészen népszínmű­­ízűekké formálta a parasz­tok számos jelenetét, s ami még jelentékeny hibának számít: a parasztok — ki­véve Rozika első jelenetét — csak „törték” a móricz­­zsigmondi, azaz akkori pa­raszti nyelvet A harmadik felvonás volt csak­­ igazi dráma a színpa­don. Igaz, itt nyújt legjobb alkalmat maga a darab is a jó alakításra. Ennek a felvonásnak kezdettől fogva izzó légkörét fokozni tudták, a színpadon éltek, ember­közelségbe kerültek Móricz darabjának alakjai, cseleke­deteik, vészjóslóan fűtött volt már a történés, a meg­formálás; az előadás jól ér­zékeltette Szakmáry, a dzsentri-világ egyik meg­testesítője végének közeled­tét. Világos volt az elő­adásból, hogy itt nem csak Szakmáryról van szó. A harmadik felvonás mulató jelenetei — néhány helyzet­től eltekintve — kidolgozot­tak voltak. Bicskey Károly alakította Szakmáry szerepét, különö­sen a második és a harma­dik felvonásban jó érzékkel, figuráját jól megtalálva, biztonságosan. A Rozikával közös jeleneteiben is érez­tetni tudta Szakmáry elke­seredését a már-már felis­mert vég miatt, s menekü­lési vágyát e vég elől. A Rozikát alakító Csűrös Ka­rola bájosan játszott, jól átélve Rozika figuráját. Kár, hogy olykor ő is idillikussá formálta, s szövegmondása több helye­n csak nehézke­sen követte Móricz nyelve­zetének ízeit. Fogarassy Má­ria a második felvonás ele­jén kicsit halványan, ké­sőbb, különösen a végjele­netben jól alakította Rhé­dey Esztert. A Csörgheő Csulit alakító Gárdonyi László erőteljes játékával, jó szövegmondásával — nem volt könnyű az övé — tűnt ki. Figuráját jól for­málta, csak az első felvo­násban és olykor később is kicsit vígjátéki figura volt. A Lekencey Mukit alakító Kun Vilmos játéka jól ha­A Képzőművészek Szövet­ségének Győr-Sopron me­gyei Munkacsoportja meg­tartotta negyedévi értekezle­tét a TIT győri klubhelyisé­gében. Az értekezleten meg­jelentek a megyei pártbi­zottság, a megyei tanács és a városi tanács képviselői és a munkacsoport tagjai. Alexovics László, a mun­kacsoport vezetője beszá­molójában elmondotta, hogy 1961. évben a tagok 900 al­kotásából a zsűrik 300-at fo­gadtak el s ebből 100 mű­vet vásároltak meg külön­böző szervek és magánembe­rek. Ez azt mutatja, hogy a művészekben megvan az al­kotó kedv, a társadalmi si­ker, azonban evvel nem ará­nyos. A 11. kiállítás azon­ban fellendülést jelentett — a megye 12 vállalata érdek­lődött a csoport munkája iránt, és vásárlásokkal is megmutatta, hogy pártolja a megyei képzőművészetet. Sajnálattal állapította meg a munkacsoport vezetője, hogy az értekezletre ünnepélyesen meghívott vállalati vezetők közül csak egy jelent meg. Pedig a meghívás a válla­latok és a munkacsoport közti kapcsolatok továbbfej­lesztését célozta. Ez annyi­ból is előnyös lenne, hogy a művészek segíthetnének az üzemi kultúrában a kép­zőművészeti ízlést fejleszte­­ni. A munkacsoport kéri a párt- és az állami szervek további segítségét, nemcsak a kiállítások alkalmával, ha­nem az alkotó munka so­rán is. A beszámolóhoz hozzá­szólt Bakó Lajos, a TIT-ben szervezett gyermek- és if­júsági képzőművészeti klu­bok jelentőségéről beszélt. Mindkét klubnak 70—80 lá­togatója van a havonta egy­szer megtartott összejövete­leken. Ezek a klubok máris jelentős szerepet töltenek be az új nemzedék képzőművé­szeti műveltségének emelé­sében. Jó lenne ezt a me­gyénkben indult új ismeret­­terjesztő módszert (melyet tett, bár a Rozikával együtt játszott jelenetben kicsit népszínműízű volt. Pető Endre Borbiró Gergely sze­­repében az első felvonásban kicsit erőltetett, az utolsó­ban jó volt. A­ parasztfigu­rák — Rozika kivételével — nem ütötték meg se a da­­rab, se más, fontos figurák mértékét. A táncok, énekek beállí­tása, koreográfiája — külö­nösen a végjelenet felé — érzékletes, kifejező volt. A díszletek végig emelték a játékot, korhűek, érdekesek voltak, a valóság képzetét keltették. A darab előadá­sán még sokat lehet csi­szolni, különösen az első és második felvonáson. És kü­lönösen a parasztok, vala­mint a legelső, kaszinói je­lenetén. Pozsgai Zoltán Sopronban és Mosonmagyar­­óvárott is alkalmaznak­, na­gyobb községeinkre is kiter­jeszteni. A következő felszólalók a képzőművészeti műveltség fejlesztésének további kér­déseiről beszéltek. Barabás László a közületi vásárlások­ szakszerűségének fokozását hangsúlyozta. Vonjanak be hozzáértő szakembereket a közületi vásárlásokba. Bor­­báth Sándor a műbarát­ moz­­galom eredményeiről be­szélt. Igényesebb lett a kö­zönség, jobban megérti és keresi a modern műveket is. De a fejlődés követelménye, hogy a zsűri is szigorúbb legyen s valószínűleg az is lesz a legközelebbi alkalom­mal. Művészeinknek is lé­pést kell tartaniuk a fejlő­déssel. Szabó Alajos meg­jegyezte, hogy fontos a köz­ízlés fejlesztése, nem szabad azonban lebecsülni a közön­ség véleményét. ★7 A munkacsoport múlt évi ne­gyedik értekezlete terv sze­rint a várt vendégek részvéte­lére, azok tájékoztatására épült. Ezért történt, hogy a vendégek hiányában a fő témát, a közönség ízlésének fejlesztését egymás közt be­szélték meg a művészek Természetes, hogy ez így, egyoldalúságban nem lehe­tett igazán eredményes. Ko­runkat a mi társadalmunk­ban a művész és a közönség közeledése jellemzi, s he­lyes, hogy a munkacsoport erre erőfeszítéseket tesz. Szóba kerültek az üzemi és községi kamarakiállítások ez lenne egyik legjobb mód­szer, hogy művészeink mun­káját a lakosság széles ré­tegei megismerjék. Ehhez a TIT hozzájárulhatna az idei­nél jóval több társatlátoga­­t­­tás megtartásával. (A tár­­l­atlátogatások rendezése vi­szont az illető üzemek, mű­velődési házak, társadalmi egyesületek feladata.) De mindezek mellett meg kell említenünk azt is, amiről az értekezleten nemigen esett szó. Hogy művészeinknek nem szabad megfeledkez­niük tudásuk szüntelen fej­lesztéséről s arról, hogy a közönséggel való igazi kap­csolat maga a műalkotás, és mindig is az marad. A leg­jobban sikerült értekezlet, a legkellemesebb társas össze­jövetel sem ér fel avval a közös élménnyel, amelyben művész és mű­élvező találko­zik a művet alkotva s a mű­vet szemlélve. A közönség nem lehet teljesen szakava­tott műbíráló, sokban téved­het, s jó része lehet elmara­dott, a régi kifejezési for­mák híve. Egy dolgot azon­ban meg kell hogy érezzen s meg is érez. A műből fe­'e léje áradó szenvedélyességet s a kifejezés őszinteségét. Ezt várja s kutatja a mű szemlélője, s ahol ez meg­nyilatkozik, rendszerint fel is tudja fedezni. Több művészi ismeret kell már ahhoz, hogy a fejlettebb for­mát is értékelni tudja Művé­szeinknek azonban nem sza­bad az új formák kifejlesz­tése mellett előbbi követel­ményről megfeledkezniük. Mindazt, amit egy értekez­leten, összejövetelen vagy egyéni beszélgetések alkal­mával el tudnak mondani művészi céljaikról, ki kell tudni fejezniök alkotásaik­ban. Ilyenformán maga a művész és a közönség egy­máshoz közelebb jutása is művészi téma. Minden kor igazi művészei, harcosai vol­tak, alkotásaikkal a társadal­mi haladásnak. Harcoltak az új emberért, a kialakuló új korszak érzelemvilágának kialakulásáért. A művész számára ez nem gazdasági terv, nem észprogram, ha­nem ez maga a művészi ihletettség, a szenvedélyes hang, az őszinte lelkesedés tartalma. S ha ez fokozódik, fokozódik a közönség szere­­tete, megértése művészeink iránt, s fokozódni fog alko­tásaik nagyobb megbecsü­lése is. Lőrinc Lóránt! A megyei képzőművészeti munkacsoport értekezlete --------- ^ ■ —| A­z ifjúság háza Veszprémben ­ Méltó jubileumi ünnepség Megrendezik a III. győri nemzetközi kézilabda tornát Hírt adtunk már arról, hogy a megyei kézilabda-szövetség engedélyt kért a III. győri nemzetközi kézilabda-torna meg­rendezésére. A Magyar Testne­velési és Sporttanács december 14-i ülésén tárgyalta a győriek kérelmét, és engedélyezte a torna megrendezését. Érdekes az engedély-leirat egyik pontja, mely szerint a torna megrendezésének egy fel­tétele van, mégpedig az, hogy az egyik győri csapatnak a bajnokság első vagy második helyén kel végeznie. Mivel ez a feltétel az idei évre vonatko­zóan a Vasas ETO férfi csapa­tának elmúlt évi második helyé­vel már teljesült, a feltétel leg­feljebb csak figyelmeztető a jö­vőre nézve, hogy az erők szét­­forgácsolása helyett ideje len­ne már a győri egyesületek és iskoláik összefogásának, hogy az jövőben is tartani tudja Győr kézilabda-sportja eddigi szín­­vonalát. A megyei kézilabda-szövetség vezetői már megkezdték előze­tes tárgyalásaikat a torna meg­rendezése céljából. A tervek szerint az idén szovjet csapatott is meghívnának Győrbe, hiszen a szovjet kézilabda-sport éppen a magyar válogatott legyőzésé­vel mutatta meg fejlődésbe. Az idei küzdelmekre bizonyára a női mezőny adja majd a ma­gasabb sportbeli színvonalat. A győri torna ugyanis — június 28., 29- és 31­-án — mindössze két héttel előzi meg a világbaj­nokságot, s éppen ezért várha­tó, hogy a résztvevő külföldi csapatok mellett Budapest is főpróbának tekinti a győri tor­nát. Tovább erősödött a magyar modellező-sport nemzetközi tekintélye — Beck, Rezső az MHL modellezési osztályának vezetője a sportág helyzetéről K­ét évtized­e annak, hogy egy fiatal soproni­­középiskolás, — ahogyan társai hívták — Az ,,Ru­di“ — megismerkedett a mo­dellezés elemeival. Teltek-múl­­t­ak az évek, és a kis Rudiból Rezső lett, aki sorra aratta a győzelmeket. Beck Rezső nevét megismerték szerte az ország­ban. — Budapestre került, de vissza-vissza tér­t Soproniba, és azóta is figyelemmel kiséri a soproni modellezőik munkáját. És ma? — Beck Rezső, a Ma­gyar­ Honvédelmi Sportszövetség modellezési osztályának vezető­je, az Európa-Ba­jnokságot nyert magyar válogatott tagja, a CIAM technikai titkárságának vezetője ismét ellátogatott Sop­ronba, hogy részt vegyen a Helyiipari SK évadzáróján. — Mit hozott az 1961-es év a magyar modellező-sport számá­ra? — tettük fel a kérdést. — — Igen eredményes esztendő­re tekinthetünk vissza !—hang­zott a válasz. — Repülőmodell­e­­z­ői­k megnyerték a Belgium­ban megrendezett világbaj­nok­­ságot — körrepülő modellezőink egyéni és csapat Európa-ba­jnok­­sággal tértek vissza. Sikeres volt haj­ómodelezőink bulgáriai sze­replése. Sokat fejlődött az autó­modellezés, és ennek a mo­dellezési ágnak felemelkedését igazolják a nemzetközi vetélke­déseken elért ered­mtmények is. Haj­ómodelle­zőink újabban ér­tek el sikereket. Tömegességé­ben sokat fejlődött a sportág, és ez elsősorban a megyei model­lező körök jó munkájának kö­szönhető. Győr-Sopron megyé­nek nincs oka a szégyenkezésre: az MHL megyei modellező klub­ját nemrég tüntették ki a „Ki­váló munkáért“ emlékérem ezüst fokozatával. — Az 1962-es évtől mit vár­­hatnak a magyar modellezők? — A legjelentősebb nemzetközi esemény a Szovjetunióban meg­rendezendő körrepülő modellező világbajnokság lesz. A vetélke­dést Kijevben rendezik meg, azon természetesen a magyar csapat is részt vesz, és nem lesz könnyű dolgunk, ha világbaj­noki címünket meg akarjuk őrizni. Az év második felében Angliában lesz a zárttéri model­lező világbajnokság. Ebben a modellezési ágban nem állunk a legjobban,­­ nincs kellő le­hetősége verseny­ző gárdánknak e felkészüléshez. Jelenleg még bizonytalan, hogy képviseltet­­jü­k-e magunkat ezen a verse­nyen. A hazai modellezős­port gazdag eseménynaptár elé te­kint. Megyei klubjainktól a tö­megesítés fokozását várjuk, az a célkitűzésünk, hogy minél több fiatal kedvelje meg a modelle­zést. A ,,Kilián mozgalom“ — és az MHL keretein, belül megtar­tandó összetett honvédelmi ver­senyek­­ is segítik sportágunk népszerűsítését. — Hogyan látja a CIAM tech­nikai titkárságának vezetője a modellező sport nemzetközi helyzetét? — A CIAM, a Nemzetközi Mo­dellező Szövetség 1961-ben­ vá­lasztott meg a Párizsban műkö­dő technikai titkárság vezetőjé­vé. Ez a megtisztelő határozat nem annyira személyesnek, mint inkább a magyar modelle­zés nagy nemzetközi tekintélyé­nek köszönhető. A modellezés iránti világszerte nő az érdeklő­dés: 195­8-ban 13 résztvevője volt a világbajnokságnak, 1961-ben már 29 nemzet legjobbjai vetél­kedtek. A magyar csapat sike­reinek „titka“ az összeszokott­ság, az egymáson való segítés. Évről évre nehezebb lépést tar­tani a fejlődésssel, egyre szoro­sabb lesz a nemzetközi mezőny. Modellezőink 1958 óta csak ma­gyar tervezésű és kivitelezésű modellekkel vesznek részt a nemzetközi versenyeken,­­ és ennek az elgondolásnak helyes­ségét eredményeink igazolják. Bízunk benne, hogy 1962-ben modellező sportunk tovább nö­veli nemzetközi tekintélyét. (I. F. L.) Az NB III. észak-nyugati csoportjának tavaszi sorsolása Március 4.: SOTEX—V. Vasas, N. Dózsa—Pápa, Keszthely—­N. Bányász, Moson—Sz. Vasas, Ba­linka—Sz. Cipőgyár, Várpalota— Sz. Pamutipar, Acs—Gy. Dózsa, Celldömölk—MAVDAC. Március 11.: MAVDAC—N. Dó­zsa, Pápa—SOTEX, Veszprém— Ács, Gy. Dózsa—Várpalota, Sz. Pamutipar— Balinka, Sz. Cipő­gyár—Moson, Sz. Vasas—Keszt­hely, N. Bányász—Celldömöllk. Március 18.: Várpalota—Veszp­rém, Ács—Pápa, SOTEX—N. Dó­zsa, Celdömöllk—Sz. Vasas­, Keszthely—Sz. Cipőgyár, Moson —Sz. Pamutipar, Balinka—Gy. Dózsa, N. Bányász—MAVDAC. Március 25.: MAVDAC—SOTEX, N. Dózsa—Ács, Pápa—Várpalota, Veszprém—Balinka, Gy. Dózsa— Moson, Sz. Pamutipar—Keszt­hely, Sz. Cipőgyár—Celdömölk, Sz. Vasas—N. Bányász. Április 1. (Neon tréfa): Moson —Veszprém, Balin­ka—Pápa, Vár­palota—N. Dózsa, Ács—SOTEX, N. Bányász—Sz. Cipőgyár, Cell­dömölk—Gy. Dózsa, Sz. Vasas— MAVDAC. Április 8.: MAVDAC—Acs, SOTEX—Várpalota, N. Dózsa— Bal­in­ka, Pápa—Moson, Veszprém —Keszthely, Gy. Dózsa—Celldö­mölk, Sz. Pamut—N. Bányász, Sz. Cipőgyár—Sz. Vasas. Április 15.: Celldömöl­k—Veszp­rém, Keszthely—Pápa, Moson— N. Dózsa, Balinka—SOTEX, Vár­palota—Ács, Sz. Vasas—Sz. Pa­mut, N. Bányász—Gy. Dózsa, Sz. Cipőgyár—MAVDAC. Április 22.: MÁVDAC—Várpa­lota, Ács—­Balin­ka, SOTEX—Mo­son, N. Dózsa—Keszthely, Pápa —Celldömölk, Veszprém—N. Bá­nyász— Gy. Dózsa—Sz. Vasas, Sz. Pamut—Sz. Cipőgyár. Május 6.: Sz. Vasas—Veszprém, N. Bányász-Pápa, Celldömölk— N. Dózsa, Keszthely—SOTEX, Moson—Ács, Balin­ka—Várpalota, Sz. Cipőgyár—Gy. Dózsa, Sz. Pa­mut—MAVDAC. Május 13.: MAVDAC—Balinka, Várpalota Moson, Ács Keszt­hely, SOTEX—Celldömölk, N. Dózsa— N. Bányász, Pápa—Sz. Vasas, Veszprém—Sz. Cipőgyár, Gy. Dózsa—Sz. Pamut. Május 20.: Sz. Pa­mrut—Veszp­rém, Sz. Cipőgyár—Pápa, Sz. Vas­as—N. Dózsa, N. Bányász— SOTEX, Celldömölk—Ács, Keszt­hely—Várpalota, Moson—Balinka, Gy. Dózsa—MÁVDAC. Május 27.: Balinska—Keszthely, Várpalota—Celldömölk, Ács—N. Bányász, SOTEX—Sz. Vasas, N. Dózsa—Sz. Cipőgyár, Pápa—Sz. Pamut, Veszprém—Gy. Dózsa, Moson­—MAVDAC. Június 3.: MÁVDAC—Veszp­rém, Gy. Dózsa—Pápa, Sz. Pa­mut—N. Dózsa, Sz. Cipőgyár— SOTEX, Sz. Vasas—Ács, N. Bá­nyász­—Várpalota, Cel­ldömölk— Balinika, Keszthely—Moson. Június 10.: MAVDAC—Pápa, Gyf. Dózsa—SOTEX, Sz. Pamut— Ács, Sz. Cipő—Várpalota, Sz. Va­sas—Balinika, MNT. Bányász—Mo­son, Celdömöllk—Keszthely, Veszprém—N. Dózsa. Június 17.: Páipa—Veszprém, Moson—Celldömölk, Balin­ksa—N. Bányász, Várpalota—Sz. Vasas, Ács—­Sz. Cipőgyár, SOTEX—­S­z. Pamut, N. Dózsa—Gy. Dózsa, Keszthely—MÁVDAC. KISALFÖLD A Magyar Szocialista Munkáspárt Győr-Sopron Megyei Végrehajtó Bizottsága és a Győr-Sopron Megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: Lónyai Sándor. Szerkesztőség: Győr, Sztálin u 3­, II. emelet. Telefon: 12-34, 22-71, 34-31. Sopron, Köztársaság utca 4. Telefon: 22-66. Kiadja: Kisalföld Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Ugróczky Mihály, a Lapkiadó Vállalat igazgatója. Kiadóhivatal: Győr, Sztálin u.3., II. emelet. Telefon: 21-04. Győr-Sopron megyei Nyomda Vállalat.

Next