Kisalföld, 1962. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-03 / 1. szám
1962. január 3., szerda KISALFÖLD ÚRI MURI A Kisfaludy Színhház bemutatójáró! Az Úri muri cselekménye eléggé ismeretes a közönség előtt Lényege a dzsentri-világ végső vajúdása, szükségszerű s egyáltalán nem dicső pusztulásának törvényszerű bekövetkezése. A dzsentri a darabban szinte önmocskaiban tobzódik, feledtetni óhajtván magával a biztosan bekövetkező végzetet. Eközben is a parasztság kegyetlen sanyargatója, mintha érezné, hogy végső fokon a föld mégis csak azoké lesz, akik verejtékeznek. Szakmáry Zoltán birtokos végül úri murit tart; számára az utolsót s úttalansága beismeréseként felgyújtja a helyiséget, ahol mulatnak, s szíven lövi magát. Nem könnyű dráma az Úri muri se színésznek, se rendezőnek. Egyrészt, anynyiban a múltból való, vagyis régi már, hogy cselekményét, helyzeteit, ízeit, dialógusait a maiktól sok szempontból elütően kell színre hozni, annyira viszont még elevenen él a történés, a világ, amelyről szól, az emberek emlékezetében, hogy a játékot a kritikus és a közönség aszerint is erőteljesen kontrollálja, mennyire vág egybe az író szándékával és az akkori élettel. Mindenek előtt hadd jegyezzük meg: dicséretes volna az Úri muri színre hozatala, ha előtte és utána nem látnánk a színházban olyan sok múltbeli darabot; együtt ezek már a színházi program bizonyos konzervatizmusára vallanak. Az Úri muri első felvonása talán a legnehezebb. Móricz Zsigmond a drámák nagy részére nem jellemző, azokénál lassabban kibontakozó cselekmény-indítással kezdi. Csak fojtottan, a kaszinói úri élet bemutatásában nem mindenki előtt egyszerre nyilvánvalóan érezhető a darabban a drámai feszültség. Maga az előadás sem tudta eléggé éreztetni ezt a fojtottságot; a kaszinói életben úgyszólván több volt a belevitt vígjáték-elem, mint a fojtott drámai légkör. A cselekmény — bizonyos fokig a darabból, de erősen a játékból is adódóan — nehézkesen, kellő feszültség nélkül indult. Az előadásban az igazi dráma tulajdonképpen a második felvonás elején kezdett kibontakozni Szakmáry és felesége Rhédey Eszter jelenetével. A második felvonás dolgos parasztjainak megjelenése a darab szerint — kivéve néhány idillikus parasztjelenetet — fokozná a drámaiságot, az ellentétet a paraszti élet sivársága és a dzsentri élet végső tobzódása között. Sok szépen kidolgozott jelenetet, helyzetet láthattunk ebben a felvonásban, de a rendezés — helytelenül — tetézte a parasztok idillikus megjelenését, egészen népszínműízűekké formálta a parasztok számos jelenetét, s ami még jelentékeny hibának számít: a parasztok — kivéve Rozika első jelenetét — csak „törték” a móriczzsigmondi, azaz akkori paraszti nyelvet A harmadik felvonás volt csak igazi dráma a színpadon. Igaz, itt nyújt legjobb alkalmat maga a darab is a jó alakításra. Ennek a felvonásnak kezdettől fogva izzó légkörét fokozni tudták, a színpadon éltek, emberközelségbe kerültek Móricz darabjának alakjai, cselekedeteik, vészjóslóan fűtött volt már a történés, a megformálás; az előadás jól érzékeltette Szakmáry, a dzsentri-világ egyik megtestesítője végének közeledtét. Világos volt az előadásból, hogy itt nem csak Szakmáryról van szó. A harmadik felvonás mulató jelenetei — néhány helyzettől eltekintve — kidolgozottak voltak. Bicskey Károly alakította Szakmáry szerepét, különösen a második és a harmadik felvonásban jó érzékkel, figuráját jól megtalálva, biztonságosan. A Rozikával közös jeleneteiben is éreztetni tudta Szakmáry elkeseredését a már-már felismert vég miatt, s menekülési vágyát e vég elől. A Rozikát alakító Csűrös Karola bájosan játszott, jól átélve Rozika figuráját. Kár, hogy olykor ő is idillikussá formálta, s szövegmondása több helyen csak nehézkesen követte Móricz nyelvezetének ízeit. Fogarassy Mária a második felvonás elején kicsit halványan, később, különösen a végjelenetben jól alakította Rhédey Esztert. A Csörgheő Csulit alakító Gárdonyi László erőteljes játékával, jó szövegmondásával — nem volt könnyű az övé — tűnt ki. Figuráját jól formálta, csak az első felvonásban és olykor később is kicsit vígjátéki figura volt. A Lekencey Mukit alakító Kun Vilmos játéka jól haA Képzőművészek Szövetségének Győr-Sopron megyei Munkacsoportja megtartotta negyedévi értekezletét a TIT győri klubhelyiségében. Az értekezleten megjelentek a megyei pártbizottság, a megyei tanács és a városi tanács képviselői és a munkacsoport tagjai. Alexovics László, a munkacsoport vezetője beszámolójában elmondotta, hogy 1961. évben a tagok 900 alkotásából a zsűrik 300-at fogadtak el s ebből 100 művet vásároltak meg különböző szervek és magánemberek. Ez azt mutatja, hogy a művészekben megvan az alkotó kedv, a társadalmi siker, azonban evvel nem arányos. A 11. kiállítás azonban fellendülést jelentett — a megye 12 vállalata érdeklődött a csoport munkája iránt, és vásárlásokkal is megmutatta, hogy pártolja a megyei képzőművészetet. Sajnálattal állapította meg a munkacsoport vezetője, hogy az értekezletre ünnepélyesen meghívott vállalati vezetők közül csak egy jelent meg. Pedig a meghívás a vállalatok és a munkacsoport közti kapcsolatok továbbfejlesztését célozta. Ez annyiból is előnyös lenne, hogy a művészek segíthetnének az üzemi kultúrában a képzőművészeti ízlést fejleszteni. A munkacsoport kéri a párt- és az állami szervek további segítségét, nemcsak a kiállítások alkalmával, hanem az alkotó munka során is. A beszámolóhoz hozzászólt Bakó Lajos, a TIT-ben szervezett gyermek- és ifjúsági képzőművészeti klubok jelentőségéről beszélt. Mindkét klubnak 70—80 látogatója van a havonta egyszer megtartott összejöveteleken. Ezek a klubok máris jelentős szerepet töltenek be az új nemzedék képzőművészeti műveltségének emelésében. Jó lenne ezt a megyénkben indult új ismeretterjesztő módszert (melyet tett, bár a Rozikával együtt játszott jelenetben kicsit népszínműízű volt. Pető Endre Borbiró Gergely szerepében az első felvonásban kicsit erőltetett, az utolsóban jó volt. A parasztfigurák — Rozika kivételével — nem ütötték meg se a darab, se más, fontos figurák mértékét. A táncok, énekek beállítása, koreográfiája — különösen a végjelenet felé — érzékletes, kifejező volt. A díszletek végig emelték a játékot, korhűek, érdekesek voltak, a valóság képzetét keltették. A darab előadásán még sokat lehet csiszolni, különösen az első és második felvonáson. És különösen a parasztok, valamint a legelső, kaszinói jelenetén. Pozsgai Zoltán Sopronban és Mosonmagyaróvárott is alkalmaznak, nagyobb községeinkre is kiterjeszteni. A következő felszólalók a képzőművészeti műveltség fejlesztésének további kérdéseiről beszéltek. Barabás László a közületi vásárlások szakszerűségének fokozását hangsúlyozta. Vonjanak be hozzáértő szakembereket a közületi vásárlásokba. Borbáth Sándor a műbarát mozgalom eredményeiről beszélt. Igényesebb lett a közönség, jobban megérti és keresi a modern műveket is. De a fejlődés követelménye, hogy a zsűri is szigorúbb legyen s valószínűleg az is lesz a legközelebbi alkalommal. Művészeinknek is lépést kell tartaniuk a fejlődéssel. Szabó Alajos megjegyezte, hogy fontos a közízlés fejlesztése, nem szabad azonban lebecsülni a közönség véleményét. ★7 A munkacsoport múlt évi negyedik értekezlete terv szerint a várt vendégek részvételére, azok tájékoztatására épült. Ezért történt, hogy a vendégek hiányában a fő témát, a közönség ízlésének fejlesztését egymás közt beszélték meg a művészek Természetes, hogy ez így, egyoldalúságban nem lehetett igazán eredményes. Korunkat a mi társadalmunkban a művész és a közönség közeledése jellemzi, s helyes, hogy a munkacsoport erre erőfeszítéseket tesz. Szóba kerültek az üzemi és községi kamarakiállítások ez lenne egyik legjobb módszer, hogy művészeink munkáját a lakosság széles rétegei megismerjék. Ehhez a TIT hozzájárulhatna az ideinél jóval több társatlátogattás megtartásával. (A tárlatlátogatások rendezése viszont az illető üzemek, művelődési házak, társadalmi egyesületek feladata.) De mindezek mellett meg kell említenünk azt is, amiről az értekezleten nemigen esett szó. Hogy művészeinknek nem szabad megfeledkezniük tudásuk szüntelen fejlesztéséről s arról, hogy a közönséggel való igazi kapcsolat maga a műalkotás, és mindig is az marad. A legjobban sikerült értekezlet, a legkellemesebb társas összejövetel sem ér fel avval a közös élménnyel, amelyben művész és műélvező találkozik a művet alkotva s a művet szemlélve. A közönség nem lehet teljesen szakavatott műbíráló, sokban tévedhet, s jó része lehet elmaradott, a régi kifejezési formák híve. Egy dolgot azonban meg kell hogy érezzen s meg is érez. A műből fe'e léje áradó szenvedélyességet s a kifejezés őszinteségét. Ezt várja s kutatja a mű szemlélője, s ahol ez megnyilatkozik, rendszerint fel is tudja fedezni. Több művészi ismeret kell már ahhoz, hogy a fejlettebb formát is értékelni tudja Művészeinknek azonban nem szabad az új formák kifejlesztése mellett előbbi követelményről megfeledkezniük. Mindazt, amit egy értekezleten, összejövetelen vagy egyéni beszélgetések alkalmával el tudnak mondani művészi céljaikról, ki kell tudni fejezniök alkotásaikban. Ilyenformán maga a művész és a közönség egymáshoz közelebb jutása is művészi téma. Minden kor igazi művészei, harcosai voltak, alkotásaikkal a társadalmi haladásnak. Harcoltak az új emberért, a kialakuló új korszak érzelemvilágának kialakulásáért. A művész számára ez nem gazdasági terv, nem észprogram, hanem ez maga a művészi ihletettség, a szenvedélyes hang, az őszinte lelkesedés tartalma. S ha ez fokozódik, fokozódik a közönség szeretete, megértése művészeink iránt, s fokozódni fog alkotásaik nagyobb megbecsülése is. Lőrinc Lóránt! A megyei képzőművészeti munkacsoport értekezlete --------- ^ ■ —| Az ifjúság háza Veszprémben Méltó jubileumi ünnepség Megrendezik a III. győri nemzetközi kézilabda tornát Hírt adtunk már arról, hogy a megyei kézilabda-szövetség engedélyt kért a III. győri nemzetközi kézilabda-torna megrendezésére. A Magyar Testnevelési és Sporttanács december 14-i ülésén tárgyalta a győriek kérelmét, és engedélyezte a torna megrendezését. Érdekes az engedély-leirat egyik pontja, mely szerint a torna megrendezésének egy feltétele van, mégpedig az, hogy az egyik győri csapatnak a bajnokság első vagy második helyén kel végeznie. Mivel ez a feltétel az idei évre vonatkozóan a Vasas ETO férfi csapatának elmúlt évi második helyével már teljesült, a feltétel legfeljebb csak figyelmeztető a jövőre nézve, hogy az erők szétforgácsolása helyett ideje lenne már a győri egyesületek és iskoláik összefogásának, hogy az jövőben is tartani tudja Győr kézilabda-sportja eddigi színvonalát. A megyei kézilabda-szövetség vezetői már megkezdték előzetes tárgyalásaikat a torna megrendezése céljából. A tervek szerint az idén szovjet csapatott is meghívnának Győrbe, hiszen a szovjet kézilabda-sport éppen a magyar válogatott legyőzésével mutatta meg fejlődésbe. Az idei küzdelmekre bizonyára a női mezőny adja majd a magasabb sportbeli színvonalat. A győri torna ugyanis — június 28., 29- és 31-án — mindössze két héttel előzi meg a világbajnokságot, s éppen ezért várható, hogy a résztvevő külföldi csapatok mellett Budapest is főpróbának tekinti a győri tornát. Tovább erősödött a magyar modellező-sport nemzetközi tekintélye — Beck, Rezső az MHL modellezési osztályának vezetője a sportág helyzetéről Két évtizede annak, hogy egy fiatal soproniközépiskolás, — ahogyan társai hívták — Az ,,Rudi“ — megismerkedett a modellezés elemeival. Teltek-múltak az évek, és a kis Rudiból Rezső lett, aki sorra aratta a győzelmeket. Beck Rezső nevét megismerték szerte az országban. — Budapestre került, de vissza-vissza tért Soproniba, és azóta is figyelemmel kiséri a soproni modellezőik munkáját. És ma? — Beck Rezső, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség modellezési osztályának vezetője, az Európa-Bajnokságot nyert magyar válogatott tagja, a CIAM technikai titkárságának vezetője ismét ellátogatott Sopronba, hogy részt vegyen a Helyiipari SK évadzáróján. — Mit hozott az 1961-es év a magyar modellező-sport számára? — tettük fel a kérdést. — — Igen eredményes esztendőre tekinthetünk vissza !—hangzott a válasz. — Repülőmodellezőik megnyerték a Belgiumban megrendezett világbajnokságot — körrepülő modellezőink egyéni és csapat Európa-bajnoksággal tértek vissza. Sikeres volt hajómodelezőink bulgáriai szereplése. Sokat fejlődött az autómodellezés, és ennek a modellezési ágnak felemelkedését igazolják a nemzetközi vetélkedéseken elért eredmtmények is. Hajómodellezőink újabban értek el sikereket. Tömegességében sokat fejlődött a sportág, és ez elsősorban a megyei modellező körök jó munkájának köszönhető. Győr-Sopron megyének nincs oka a szégyenkezésre: az MHL megyei modellező klubját nemrég tüntették ki a „Kiváló munkáért“ emlékérem ezüst fokozatával. — Az 1962-es évtől mit várhatnak a magyar modellezők? — A legjelentősebb nemzetközi esemény a Szovjetunióban megrendezendő körrepülő modellező világbajnokság lesz. A vetélkedést Kijevben rendezik meg, azon természetesen a magyar csapat is részt vesz, és nem lesz könnyű dolgunk, ha világbajnoki címünket meg akarjuk őrizni. Az év második felében Angliában lesz a zárttéri modellező világbajnokság. Ebben a modellezési ágban nem állunk a legjobban, nincs kellő lehetősége versenyző gárdánknak e felkészüléshez. Jelenleg még bizonytalan, hogy képviseltetjük-e magunkat ezen a versenyen. A hazai modellezősport gazdag eseménynaptár elé tekint. Megyei klubjainktól a tömegesítés fokozását várjuk, az a célkitűzésünk, hogy minél több fiatal kedvelje meg a modellezést. A ,,Kilián mozgalom“ — és az MHL keretein, belül megtartandó összetett honvédelmi versenyek is segítik sportágunk népszerűsítését. — Hogyan látja a CIAM technikai titkárságának vezetője a modellező sport nemzetközi helyzetét? — A CIAM, a Nemzetközi Modellező Szövetség 1961-ben választott meg a Párizsban működő technikai titkárság vezetőjévé. Ez a megtisztelő határozat nem annyira személyesnek, mint inkább a magyar modellezés nagy nemzetközi tekintélyének köszönhető. A modellezés iránti világszerte nő az érdeklődés: 1958-ban 13 résztvevője volt a világbajnokságnak, 1961-ben már 29 nemzet legjobbjai vetélkedtek. A magyar csapat sikereinek „titka“ az összeszokottság, az egymáson való segítés. Évről évre nehezebb lépést tartani a fejlődésssel, egyre szorosabb lesz a nemzetközi mezőny. Modellezőink 1958 óta csak magyar tervezésű és kivitelezésű modellekkel vesznek részt a nemzetközi versenyeken, és ennek az elgondolásnak helyességét eredményeink igazolják. Bízunk benne, hogy 1962-ben modellező sportunk tovább növeli nemzetközi tekintélyét. (I. F. L.) Az NB III. észak-nyugati csoportjának tavaszi sorsolása Március 4.: SOTEX—V. Vasas, N. Dózsa—Pápa, Keszthely—N. Bányász, Moson—Sz. Vasas, Balinka—Sz. Cipőgyár, Várpalota— Sz. Pamutipar, Acs—Gy. Dózsa, Celldömölk—MAVDAC. Március 11.: MAVDAC—N. Dózsa, Pápa—SOTEX, Veszprém— Ács, Gy. Dózsa—Várpalota, Sz. Pamutipar— Balinka, Sz. Cipőgyár—Moson, Sz. Vasas—Keszthely, N. Bányász—Celldömöllk. Március 18.: Várpalota—Veszprém, Ács—Pápa, SOTEX—N. Dózsa, Celdömöllk—Sz. Vasas, Keszthely—Sz. Cipőgyár, Moson —Sz. Pamutipar, Balinka—Gy. Dózsa, N. Bányász—MAVDAC. Március 25.: MAVDAC—SOTEX, N. Dózsa—Ács, Pápa—Várpalota, Veszprém—Balinka, Gy. Dózsa— Moson, Sz. Pamutipar—Keszthely, Sz. Cipőgyár—Celdömölk, Sz. Vasas—N. Bányász. Április 1. (Neon tréfa): Moson —Veszprém, Balinka—Pápa, Várpalota—N. Dózsa, Ács—SOTEX, N. Bányász—Sz. Cipőgyár, Celldömölk—Gy. Dózsa, Sz. Vasas— MAVDAC. Április 8.: MAVDAC—Acs, SOTEX—Várpalota, N. Dózsa— Balinka, Pápa—Moson, Veszprém —Keszthely, Gy. Dózsa—Celldömölk, Sz. Pamut—N. Bányász, Sz. Cipőgyár—Sz. Vasas. Április 15.: Celldömölk—Veszprém, Keszthely—Pápa, Moson— N. Dózsa, Balinka—SOTEX, Várpalota—Ács, Sz. Vasas—Sz. Pamut, N. Bányász—Gy. Dózsa, Sz. Cipőgyár—MAVDAC. Április 22.: MÁVDAC—Várpalota, Ács—Balinka, SOTEX—Moson, N. Dózsa—Keszthely, Pápa —Celldömölk, Veszprém—N. Bányász— Gy. Dózsa—Sz. Vasas, Sz. Pamut—Sz. Cipőgyár. Május 6.: Sz. Vasas—Veszprém, N. Bányász-Pápa, Celldömölk— N. Dózsa, Keszthely—SOTEX, Moson—Ács, Balinka—Várpalota, Sz. Cipőgyár—Gy. Dózsa, Sz. Pamut—MAVDAC. Május 13.: MAVDAC—Balinka, Várpalota Moson, Ács Keszthely, SOTEX—Celldömölk, N. Dózsa— N. Bányász, Pápa—Sz. Vasas, Veszprém—Sz. Cipőgyár, Gy. Dózsa—Sz. Pamut. Május 20.: Sz. Pamrut—Veszprém, Sz. Cipőgyár—Pápa, Sz. Vasas—N. Dózsa, N. Bányász— SOTEX, Celldömölk—Ács, Keszthely—Várpalota, Moson—Balinka, Gy. Dózsa—MÁVDAC. Május 27.: Balinska—Keszthely, Várpalota—Celldömölk, Ács—N. Bányász, SOTEX—Sz. Vasas, N. Dózsa—Sz. Cipőgyár, Pápa—Sz. Pamut, Veszprém—Gy. Dózsa, Moson—MAVDAC. Június 3.: MÁVDAC—Veszprém, Gy. Dózsa—Pápa, Sz. Pamut—N. Dózsa, Sz. Cipőgyár— SOTEX, Sz. Vasas—Ács, N. Bányász—Várpalota, Celldömölk— Balinika, Keszthely—Moson. Június 10.: MAVDAC—Pápa, Gyf. Dózsa—SOTEX, Sz. Pamut— Ács, Sz. Cipő—Várpalota, Sz. Vasas—Balinika, MNT. Bányász—Moson, Celdömöllk—Keszthely, Veszprém—N. Dózsa. Június 17.: Páipa—Veszprém, Moson—Celldömölk, Balinksa—N. Bányász, Várpalota—Sz. Vasas, Ács—Sz. Cipőgyár, SOTEX—Sz. Pamut, N. Dózsa—Gy. Dózsa, Keszthely—MÁVDAC. KISALFÖLD A Magyar Szocialista Munkáspárt Győr-Sopron Megyei Végrehajtó Bizottsága és a Győr-Sopron Megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: Lónyai Sándor. Szerkesztőség: Győr, Sztálin u 3, II. emelet. Telefon: 12-34, 22-71, 34-31. Sopron, Köztársaság utca 4. Telefon: 22-66. Kiadja: Kisalföld Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Ugróczky Mihály, a Lapkiadó Vállalat igazgatója. Kiadóhivatal: Győr, Sztálin u.3., II. emelet. Telefon: 21-04. Győr-Sopron megyei Nyomda Vállalat.