Kisalföld, 1962. július (7. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-01 / 152. szám
1993. július 1., vasárnap VTA Lónyai Sándor „A lehetőség és a valóság” című írása a kereskedelemmel is foglalkozik. Az ipar által megtermelt, elfogyasztásra szánt termék a kereskedelmi hálózaton át jut el a fogyasztóhoz. Elméletileg és gyakorlatilag is bizonyított, hogy a szocializmus építésének mai szakaszában szükséges a kereskedelem. Talán a nehézipar fejlesztésének vitathatatlan elsődlegességéből vont helytelen következtetések eredménye, hogy a kereskedelmet sokáig — és sokan még ma is — valami alacsonyabbrendű társadalmi alakulatnak tekintették, a kereskedelem dolgozóit pedig az ipari dolgozóknál kevésbé hasznos embereknek. Bár a kereskedelem nem változtat az ipartól átvett árun, az értékesítés lényegében mégis a kereskedelemnél fejeződik be. Ebből következően a kereskedelmi dolgozó minőségileg azonos tagja a társadalomnak éppúgy, mint az ipari. Aki próbálta, tudja. A kereskedelemnél derül ki, hogy a fogyasztásra szánt ipari termék mindenben kielégíti-e a vevő igényeit, mert ha nem, a fogyasztó a kereskedelmi dolgozó nyakába zúdítja jogos vagy vélt sérelmeit, és talán ez is oka annak, amiről fentebb említést tettem. A kereskedelem és ipar között az élet produkálta, bizonyos ellentmondás van. A felszabadulásunkat követő években élesebb volt, mint ma, tendenciájában csökkenő, de van. Oka az ipari beállítottság, vagyis, ha az ipar a fontosabbnak tartott faktor, a kereskedelem csak másodlagos. Valójában: az ipar és kereskedelem egyazon gazdasági szervezetnek egymást feltételező, egymáshoz kapcsolódó része. A kereskedelem szerepének alábecsülése nemegyszer megbosszulta már magát. Ha az ipar azt termeli, amit maga látott jónak, a fogyasztó elégedetlenkedett. Ez a helytelen szemlélet ma már nagyjából megszűnt. De csak nagyjából, nem teljesen. A kereskedelem ma már nemcsak eloszt, de kutatja, keresi is a fogyasztó igényeit, s erről tájékoztatja az ipart, s az ipar ennek megfelelően termel, így van ez rendjén. A kettős feladatnak, a termelékenység szüntelen növelésének és a fogyasztói igények kielégítésének összeegyeztetése sokszor ütközik még nehézségekbe. A termelékenység emeléséhez kapcsolódó anyagi ösztönzők arra kényszerítik az ipart, hogy olyan árut termeljen, amely számára alegjövedelmezőbb, és sokszor hiába ágál, tiltakozik, vitáz a kereskedelem. Alul marad a vitában. Két lehetőség között választhat. Vagy átveszi az ipar kínálta árut, s lenyeli a vevő méltatlankodását, vagy nem veszi, s ez esetben nem tudja teljesíteni saját feladatait. A szerződéses viták sem sokat segítenek. Többnyire az ipar marad győztes. Hibáztatható-e emiatt az ipar? Szerintem nem. Ha van anyagi ösztönző, éljen vele. Vétlen hát az ipar, vétlen a kereskedelem, ki akkor a hibás? Talán a fogyasztó, aki olyan árut kiván, ami éppen nem kapható? Az ilyen természetű nehézségek mögött többnyire megtaláljuk a termelői árak közötti aránytalanságot, vagyis azt, hogy egyes cikkek gyártása az ipar számára előnytelenebb. Példát mondok rá. A konyhák, előszobák burkolásához használatos mozaiklapokból szívesebben vásárolja a fogyasztó a többszínű, mintás választékokat, mint az egyszínűt, az ipar zömében mégis egyszínűt gyárt, mert termelőberendezéseivel az egyszerűbbet termelékenyebben képes gyártani. Az ipar tehát eleget tesz termelékenységnövelési feladatának, de nem elégíti ki a fogyasztó minőségi igényét. Mi ebben az esetben a helyes teendő? Az-e, hogy a kereskedelem hitesse el a vevővel, hogy az egyszínű szebb? Nyilván nem. Viszont az ipartól sem lehet kívánni, hogy saját jövedelmezőségi szempontjait sutba vetve, a fogyasztó igényeit tekintse csupán. Másutt kell a megoldást keresnünk. Az ipari termelői uralmát. Azt kell módosítani, mégpedig oly formában, hogy a többszínű, mintás mozaiklapok termelése ne legyen hátrányosabb az egyszínűnél. A helyes árpolitika bebizonyosodott, különösen az ellenforradalom leverését követő években — jelentős előrelendítője lehet a népgazdaság fejlődésének. A piackutatáson túl fontos feladata a kereskedelemnek az új áruk népszerűsítése. Az újtól való idegenkedés emberi gyengeség. Nem mentesek alóla a kereskedelem dolgozói sem. De számtalan új cikk szorította már ki a hagyományos régit. Elsősorban kereskedelmi feladat az új népszerűsítése, viszont ipari feladat az új cikkeit szakszerűen és kimerítően ismertetni a kereskedelemmel. A kereskedelem haszontételei körül is sok még a rendeznivaló. El kell érni, hogy a kereskedelem és a népgazdaság érdekei mindig egybeessék. És a minőségvédelem. A nagykereskedelem az iparral szemben a vevő érdekvédője. Ha kifogásolja a szabványelőírásoknak meg nem felelő árut, ne sértődjék meg az ipar, nem öncélúan teszi a kereskedelem. Vannak üzemek, melyek a kifogásoló kereskedelmi vállalatot hátrányos helyzetbe juttatják, s a legkedvezőtlenebb szállítási feltételek alapján látják el. Például: a határidő utolsó napján adják fel az árut, mert kifogásolni merészelt. Helytelen, és csak addig tudják megtenni, míg a kereskedelem egésze sarkára nem áll. Ha ez bekövetkezik, javulni fog az áru minősége, elégedettebb lesz a vevő. Ne sértődjék meg hát az ipar, ha a kereskedelem kifogásol , a vevő s a népgazdaság érdekében teszi. Bonyolult, szerteágazó kérdés az ipar és kereskedelem kapcsolata. E cikk keretében néhány kérdést érintettem csupán, abban a reményben, hogy talán ez is előresegítője lesz jobb, eredményesebb gazdasági munkánknak. Debreczeni Imre, a Győr-Tatai TÜZÉP Vállalat áruforgalmi vezetője: A lehetőség és a valóság Az ipar és a kereskedelem kapcsolatáról KISALFÖLD A kedvezőtlen időjárás ellenére is szépen díszült a levéli Boldog Jövő Termelőszövetkezet napraforgója. Az idén vezette először ezt a fajtát a tsz 60 holdon. A képen: Rigó Gyula tsz-elnök gyönyörködik a napraforgóban Hídépítők a Rábán Ha a régi hídon szerelvény robog, megrázkódik a vasszerkezet. S lent a hullámtérben dolgozók egy pillanatra feltekintenek a vonatra, majd újra megmarkolják a hosszú nyelű vasfogókat, hordják a betonaljazatot, gépalkatrészeket, gerendákat. Itt a régi híd mellett ível át majd a víz és hullámtér fölött a győri Rába új vasúti hídja. A szétcserzett arcú emberek — a MÁV Hídépítő Főnökségének dolgozói — már hetekkel ezelőtt munkához láttak, hogy „ágyat vessenek” az új hídnak. A Gardénia felöli oldalon földhegyek magasodnak a kotrógép nyomán. Ide kerülnek a pillérek. — Ötszáz cölöpön fekszik majd a híd — mondja Molnár István munkavezető. — Az ötszáz cölöp négy pillért és két hídfőt alkot, a cölöpöket vasbeton veszi körül. — Hány köbméter betont kevernek egy pillérbe? — Négyszáz köbmétert nyel el egy pillér. A vízfolyással merőleges oldalakon faragott kőből készül a jégtörő. Herczeg József cölöpverő a parton pihenő gép mellett foglalatoskodik. Előkészíti a nagy munkára. — Mikor kezdik meg a cölöpök verését? — A jövő hét keddjén szeretnénk, s két géppel, két műszakban indulunk majd. Minden attól függ, hogyan viselkedik a próbacölöp — mutat egy tövig földbe vert betonoszlopra, melyet állvánnyal vettek körül. Az állványra kétszáznál több betonaljazatot hordanak a hídépítők, majd hidraulikával — melyet a cölöpre helyeznek — megemelik a terhelést. Ha a terhelés felfelé mozdul a helyéről, akkor a cölöp teherbírása megfelelő. Azonban ha a hidraulika nyomásának a cölöp enged, s a terhelés lefelé nyomja, akkor még mélyebbre, szilárdabb talajrétegig kell a vasbeton cölöpöt leverni. Nehéz munka a betonaljazat hordása, vigyázni kell minden lépéssel senki meg ne csússzon, mert kárt tehet magában vagy társában. Kozák Sándor gépkezelő a víz miatt aggódik, hogy magasabb ne legyen. — A hídépítők legnagyobb ellensége a víz. Ha csak talajvizet kapunk és nem lép ki a Rába az ártérre akkor még tudunk dolgozni. A szivattyúk víztelenítik a pillérek környékét. A vízre a hídépítő ácsok is haragszanak. — De csak akkor, ha rakoncátlan — mondja Szoboszlai Benedek ácsmester. — Amíg nem zsaluzhatják a pilléreket, mivel foglalkoznak az ácsok? — Akad addig is munkánk, nem is kevés. A felvonulási épületeket szereljük, s az új vizakna zsaluját készítettük el. Az új vízakna vasváza és faszerkezete ott magasodik a a város felőli oldalon. A régi akna elavult, korszerűtlenné vált. Az állomásnak sok vízre van szüksége. — Mikorra kell elkészíteni a híd aljazatát? — Ha nem kapunk nagy vizet, s ilyen ütemben tudunk dolgozni, akkor a vasváz szerelése már a jövő nyáron megkezdődhet — mondja a munkavezető. A vízről rocsó hangját viszi a szél: Molnár József, a hídépítők Józsi bácsija vezeti. A rocsó itt parttól partig használt közlekedési eszköz. A régi hídon veszélyes volna a közlekedés a sűrű vonatjárat miatt. A rocsót kisebb szállításokra is használják: fagerendákat, deszkát, gépalkatrészeket szállít Molnár József a túlsó partra, s ha víz fölött dolgoznak majd a hídépítők, rájuk vigyáz, mert veszélyes víz fölött a munka, könnyen megcsúszhat bárki is az állványokon. —pék— ■Í0 Szoboszlai Benedek Herczeg József Kozák Sándor Jó gazdálkodással egy-két év alatt ki lehet jutni a hullámvölgyből Tapasztalatcsere a levéli Boldog Jövő Tsz-ben Megbeszélést tartottak pénteken délelőtt a levéli szövetkezetben a Termelőszövetkezeti Tanács Győr-Sopron megyei tagjai. A megbeszélésre meghívták néhány tavaly gyengén gazdálkodó közös gazdaság vezetőit. A levéli Boldog Jövő sok éven át a gyenge szövetkezetek közé tartozott. Tavaly és tavalyelőtt aztán a tsz tagsága, vezetősége úrrá lett a nehézségeken, s a legutóbbi zárszámadáson 33,30 forintot ért egy-egy munkaegység. A tapasztalatcserét azért tartották Levélen, hogy a szövetkezet vezetői elmondják: hogyan jutott ki a hullámvölgyből az ő közös gazdaságuk. D Rigó Gyula, a Boldog Jövő idén is legalább 30 forint Tsz elnöke mindenek előtt a múlt évi eredményekről beszélt. A nagy szárazság és a rossz földek ellenére a kapások is elfogadható terméssel fizettek. De különösen az állattenyésztés javult sokat. Az egy tagra jutó jövedelem tavaly átlosan 20 756 forint volt. Számítások szerint az idén is teljesíti terveit a tsz, sőt az állattenyésztési bevételek nagyobbak lesznek a tervezettnél. Vágómarhából például a tervezett 436 000 forint helyett 500 000 forintra számítanak. A mostoha időjárás ellenére bíznak abban, hogy a munkaegység értéke az lesz. A szövetkezet elnökének beszámolója után a vendégek sok mindent kérdeztek. Arra a kérdésre, hogy alapjaiban hogyan javította meg a növénytermesztést a levéltész, Rigó Gyula elmondta: lényegesen módosították a vetésszerkezetet. Kiválasztották azokat a növényeket, amelyek a legszebben díszlenek a falu határában, s ezek termesztésére fordítanak nagy gondot. A pillangósok közül például a baltacím ad legnagyobb termést, ennek a vetésterületét növelték. A szokásosnál nagyobb területen vetettek somkórót, napraforgót és borsót. Az állattenyésztés fejlesztésére vonatkozóan elmondta a levélt tsz-elnök, hogy ők minden tenyésztési ág javítására gondot fordítanak. Sajnos, a gyengén gazdálkodó szövetkezetekben eddig az volt a tapasztalat, hogy az állattenyésztés egy-egy ágára, amelyiktől a „megváltást” várták, mindent rááldoztak, a többit viszont elhanyagolták. A húscsirke nevelése például elég gazdaságos a gyenge szövetkezetekben is, de a sertéstenyésztés jelenleg még drága, a tejtermelés ennél is drágább. A levéliek nem abban látták a megoldást, hogy csak baromfitartással foglalkoznak, hanem abban, hogy a sertéstenyésztést és a tejtermelést is megjavították. A sertések nyolc hónap alatt meghíznak. Kilencvennyolc tehenünktől az idén 190 000 liter tejet akarnak értékesíteni. Május 31-ig 18 000 liter tejet adtak el az államnak, tehenenként ezer litert. Sokszor szóba jött a tapasztalatcserén, hogy a szövetkezet gazdaságának megerősítése csak a tagok egyetértésével, segítségével lehetséges. Minden tervet, elképzelést meg kell beszélni a szövetkezet gazdáival, a tagokkal, és a gazdálkodás eredményeiről rendszeresen tájékoztatni kell az embereket. TOMIM MIETEK Megnyíltak a kiállítások Tegnap délelőtt 10 órakor nyitotta meg az ünnepi hetek kiállításait Tolnai Ferenc, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. Beszédében köszönetet mondott a METESZ soproni szervezetében egyesült különböző tudományos egyesületek tagjainak, akik nagy hozzáértéssel, ügybuzgalommal rendezték a kiállítások anyagát. A kiállításokat megnyitó bizottság ezután megtekintette a Liszt Ferenc Művelődési Házban elhelyezett faipari- és textilipari kiálításokat, valamint a Liszt Ferenc klubban lévő geodéziaikartográfiai bemutatót. Az Orsolya téri iskolában vannak a politechnikai, mezőgazdasági, élelmiszeripari, méhészeti kiállítások. A gépipari kiállítás a METESZ Széchenyi téri székházában, a közlekedési bemutató a Pedagógus Kultúrotthon Petőfi téri nagytermében látható. A Berzsenyi Gimnáziumban a „Békeharcunk” elnevezésű dokumentációs bemutató és a hírlap- bélyegkiállítás tekinthető meg. Az előre tervezett kiállításokon kívül a Művelődésügyi Minisztérium reprodukciós festménykiállítása látható a festőteremben. Az ünnepi netek idején naponta megtekinthető a soproni képzőművészek állandó kiállítása a Lackner utcai kiállítóhelyiségben. VASÁRNAPI MŰSOR Délelőtt 11 órakor: A Liszt Ferenc Múzeum 81. külön kiállításának megnyitása. A kiállításon Horváth József Munkácsy-díjas festőművész rajzai láthatók. Délután fél öt órakor: Négy város labdarúgó-tornájának második napi mérkőzései a Postás sportpályán. Este fél hét órakor: A „Béke és barátság dalai” című kórushangverseny a Lenin körúti szabadtéri színpadon. (Rossz időben a hangverseny a Petőfi Színházban lesz.) HÉTFŐI MŰSOR Délelőtt 11 órakor: Tudományos előadás a városi tanácsháza nagytermében. Előadó Radó László, a Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi tanszékének adjunktusa. Az előadás címe: A leszerelés világgazdasági jelentősége. Délután 6 órakor: A nyári művésztelep megnyitása. Jubileumi kórustalálkozó Győrött Fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli a Győr-Sopron Megyei Tanács Szocialista Kultúráért Érdeméremmel kitüntetett kórusa. Július 7-én, szombaton este 8 órai kezdettel kórustalálkozót rendeznek a Szakszervezetek Székházában. A találkozón részt vesznek: a Belügyminisztérium Központi Énekkara, a Szegedi Általános Munkáskórus, a fertődi Haydn Kórus és a Győri Textil Énekkara. (MTI)