Kisalföld, 1962. október (7. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-18 / 244. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK ! GYŐR, 1962. OKTÓBER 1I., CSÜTÖRTÖK A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 214 millió forint korszerűsítésre a Győri Öntöde- és Kovácsológyárban Az Országos Tervhivatal­ban jóváhagyták a Győri Öntöde és Kovácsológyár korszerűsítését. A Beruhá­zási Bank megnyitotta a hi­telt a 214 millió forint beru­házásra. Ebből 80 millió fo­rintot építkezésre fordíta­nak. Az építkezéseknek a beruházási program szerint a jövő év júniusában kell megkezdődniük. Az öntöde és kovácsológyár vezetői azonban „elcsúszástól” tarta­nak, mivel a program kése­delmes jóváhagyása miatt két és fél hónappal később kezdhettek a tervezéshez az ÉM Győr-Sopron megyei Tervezőirodájában. A nagyszabású program végrehajtása során homok­előkészítő épül. Ebben az előkészítést és a szállítást teljesen gépesítik. A formá­zás, a formák továbbítása, az öntvényeknek a tisztító­­térre szállítása gépekkel tör­ténik. A tisztítótéren is nagyarányú gépesítést hajta­nak végre. Az olvasztóteret bővítik, a ma még fáradsá­gos adagolás is gépi erővel történik a nagy átalakítás után. Az acélöntöde termelése a korszerűsítés után a jelenle­ginek négyszeresére növek­szik. Ezerkilencszázhatvan­­hatban 15 000 tonna acelt gyártanak az öntöde és ko­vácsológyárban. A korszerű öntöde nagyra nőtt energiaigényét elektro­mos alál­lomás építésével elégítik ki. Irodaház, öltözők, mosdók, raktárak építése szerepel még a korszerűsí­tési programban. A program már a jövő évre ötmillió forint értékű gép beszerzését írja elő, a gépek, berendezé­sek beszerelését ellenben csak 1966-ra. Az Öntöde és Kovácsológyár vezetői úgy vélekednek, hogy kár a gé­peket három évvel üzembe helyezésük előtt megvásá­rolni, elhelyezésük gondot okoz, s időközben elavulhat­nak. A legkorszerűbb gépek kerüljenek majd az üzembe. O­rszágszerte készülnek a községfejlesztési tervek A Minisztertanács tanács­­szervek osztályán tájékoz­tatták az MTI munkatársát a most készülő 1963. évi köz­ségfejlesztési tervekről. El­mondták, hogy a programok összeállítását országszerte élénk eszmecsere, beható vita előzi meg. — Jövőre egymilliárd fo­rintot jóval meghaladó ösz­­szeget fordíthatnak tanácsa­ink a legsürgetőbb helyi fel­adatok megoldására, a köz­szolgáltatások, a népművelé­si, az oktatási, az egészség­­ügyi és a kereskedelmi ellá­tás színvonalának emelésére — hangzott a tájékoztatás.­­ A községfejlesztési kere­tekből ebben az évben 361 millió forintot költöttek, il­letve költenek tanácsaink új iskolai tantermek építésére, az óvodai helyek számának növelésére és a kulturális el­látottság javítására. Jövőre az ilyen irányú kiadásoj£­ elő­reláthatólag magasabbak lesznek, mert a községi és a járási tanácsok egyaránt arra törekszenek, hogy több és jobb művelődési, szórakozási lehetőséget nyújtsanak a fal­vak lakóinak.­­ A fejlesztési tervek vég­rehajtásában egyébként jö­vőre is számítunk a társa­dalmi munkások egyre széle­sedő táborára. Közreműködé­sükkel ebben az évben csak­nem 200 millió forint értékű s terven felüli kisebb-nagyobb beruházással gazdagodtak a városok és a falvak. A köz­ügyek iránti érdeklődés, a segítőkészség növekedéséből ítélve 1963-ban a társadalmi munkák értéke minden bi­zonnyal meghaladja majd a 200 millió forintot.­­ Az államhatalom helyi szerveinek hatékonyabb, jobb gazdálkodását jelentő­sen segíti az a körülmény is, hogy — a tanácsok fennállá­sa óta első ízben — a köz­ségfejlesztési terv és a költ­ségvetés egyszerre kerül, a­ tanácstagok plénuma elé. Az 1963-ra tervezett építési jel­legű beruházások anyag- és kapacitásszükségletének mintegy 70—80 százalékát központi keretekből fedez­zük, a tervek hiánytalan megvalósításához azonban továbbra is elengedhetetlen a helyi erőforrások feltárása és hasznosítása. (MTI.) Első az öntöde a gyáregységek között A kongresszusi munka­­versenyben kitűnt brigádo­kat és gyáregységeket ha­ponta vándorzászlóval jutal­mazta a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár szakszervezeti bizottsága. Szeptemberben az acélöntö­de dolgozói érték el a leg­jobb eredményt a termelés­ben, a termelékenységben és bár a selejtcsök­kentésnél még van tennivalójuk, el­hódították a zászlót a gép­gyáregységtől.­­ A brigá­dok száma a Wilhelm Pieck gyárban 354-re növekedett. Közülük 132 versenyez a szocialista cím elnyeréséért. N Lapunk tartalmából: Internacionalizmus és a KGST Új gépek a Lemezárugyárban Csapod vizet kér . Hajózószemle a Felső-Dunán Az atomkísérletek vitája az ENSZ-ben New York (MTI­) Az ENSZ-közgyűlés általá­nos politikai bizottságaiban kedden délután folytatódott a vita az atomkísérletek be­tiltásának kérdéséről. Arthur Dean, az Egyesült Államok képviselője ismét makacsul elutasította a nemzeti ellen­őrzés gondolatát. Felszólalt Tarabanov bol­gár külügyminiszterhelyettes is. Rámutatott, hogy az atom­­kísérletek tilalmát nemzeti ellenőrzéssel kell párosítani. Hangsúlyozta, hogy a nyu­gati hatalmakon múlik, létre­jön-e a megegyezés. A vita során Mexikó küldötte állást foglalt amellett, hogy 1963. ja­nuár 1-től tiltsák be az atomkísérleteket. Burma, Ceylon, és Irak képvi­selője állást foglalt a nyolc semleges ország­nak az atomkísérletek betiltásáról szóló memo­randuma mellett, amelyet a tizennyolc hatalmi leszerelési bizottságban ter­jesztették be. Chile képvise­lője követelte, hogy hozzanak létre atomfegyvermentes öve­zetet Latin-Amerikában. Az ENSZ-közgyűlés külön­leges politikai bizottságában a szónokok egymás után ítél­ték el a Dél-Afrikai Köztár­saságban alkalmazott faji megkülönböztetést. Ukrajna képviselője hatá­rozott intézkedéseket, szank­ciókat követelt a Dél-Afrikai Köztársaság ellen. Rámuta­tott, hogy a NATO-országok fegyvert szállítanak Dél-Af­rikának. JÓ MAGÁGY Búza alá készü!, gyűrűs hengerrel témíti a talajt Csala János, a gi­­rladaméri Új Élet Tsz trakto­rosa. Szép a föld, jó magágya lesz a gabonának (Nagy Éva felvétele) Ára: 50 fitér XVIII ÉVFOLYAM, 244. SZÁM Sikeres rakétakísérletet hajtott végre a Szovjetunió Moszkva (ASZSZ). A Szovjetunióból kozmikus repülőtestek újfajtájú több­lépcsős hordozórakétájának több példányát lőtték ki si­keresen a Csendes-óceán kö­zépső részébe. A rakéták több mint 12 000 kilométer utat tettek meg. A repülés a kitűzött program­nak megfelelően zajlott le, a hordozórakéták utolsó előtti lépcsőinek makettjei az óceán vízfelületét a kijelölt célpont közvetlen közelében érték el. Az eseményről a TASZSZ a következő jelentést adta ki: „Október 16-án és 17- én a Szovjetunióban si­keresen lőtték ki több mint 12 000 kilométer tá­volságra a Csendes-óceán középső részébe koz­mikus repülőtestek új­fajta többlépcsős hordo­zórakétájának több pél­dányát. A rakéták a kitűzött programnak megfelelően tették meg útjukat és va­lamennyi lépcső ennek megfelelően működött. A hordozórakéták utol­só előtti lépcsőinek ma­kettjei az óceán vízfe­lületét a kijelölt célpont közvetlen közelében ér­ték el.” A kísérletek sikeres le­folytatásával kapcsolatban a TASZSZ-t felhatalmazt­­k annak közlésére, hogy októ­ber 18-tól kezdve a TASZSZ 1962. október 16-i közlemé­nyében megadott koordiná­tákkal körülhatárolt első körzet további értesítéséig ideiglenesen szabaddá vá­l a tengeri hajózás és a repü­lők számára. (MTI.) Felbocsátották a Kozmosz-10 mesterséges holdat Október 17-én a Szovjet-­­unióban pályára bocsátották­­ a Kozmosz-10 mesterséges­­ holdat. A mesterséges hold kez­deti keringési ideje 90,2 perc, a Földtől való legna­gyobb távolsága 380 kilomé­ter, legkisebb távolsága 210 kilométer. A mesterséges hold pályájának az Egyen­lítő síkjával bezárt hajlás­szöge 65 fok. A műholdon tudományos készülékeiket helyeztek el, amelyeknek feladata az 1962. március 16-án kiadott TASZSZ-közlemény prog­ramjának megfelelően a kozmikus térség tanulmá­nyozásának felyutatása. A mesterséges holdon elhe­lyeztek egy 19 995 megaherz frekvencián dolgozó rádió­adót, egy rádióberendezést a pályaelemek pontos kiszámí­tására és egy rádiótelemet­­rikus berendezést a műsze­rek és tudományos készülé­kek munkájáról szóló ada­tok továbbítására. A mesterséges holdon el­helyezett készülékek normá­lisan működnek, a koordi­nációs számítóközpontban folyik az adatok feldolgo­zása. Színes csövek, csillogó kádak Tartályok, kádak, műszerek és csövek tekervényes, színes sora, ameddig a szem ellát. Minden szín­nek van jelentősége. A sárga­ szénsavve­zeték, a kékben leve­gőt továbbítanak, a piros gőzt hord ma­gában, a zöld csö­vekben víz folyik, a barnában melasz van. Sőt, a színárnyala­toknak is van jelen­tőségük, csak a Szesz­gyárban dolgozók is­merik. Már néhány ragyo­góan tiszta termet bejártam, láttam sok­féle műszert, ezüstö­sen csillogó mérő­órákat, aranyszínű rézkádakat, emberrel azonban alig talál­koztam. Mintha sen­ki sem törődne a süllyesztett, 1250 köb­méteres főerjesztő­kádakban fortyogó melasszal. Pedig mindegyik mellett ott egy tábla, rajta az erjesztés megkezdé­sének pontos ideje, s óránként az elemzés. Itt történik a szesz­­gyártás egyik leg­fontosabb része, az erjesztés. A kémlelő­lyukon át kristályo­­­­san csillogó bubo- s­réktengert látni. Ak­kor jó az erjesztés, ha egyetlen hab sem marad a melasz fe­lületén. A Szeszgyár lelke a szeszfőzde. Ebben a hatalmas teremben „főzik” a melaszból a szeszt. Bonyodal­mas színes csöveken át vezetik főzőedé­nyekbe az anyagokat, amíg a szeszmérő órákon keresztül a raktárba folyik a tiszta szesz. Három emeletnyi magasságú terem ez, és itt is csak három ember dolgozik: a főző, a segédfőző és a szi­vattyús. Feladatuk: ellenőrizni a­­ műsze­reket, egy-egy kar elfordításával szabá­lyozni, milyen fokú legyen az alapanyag­ból kivont szesz. Néhány napja kezdte csak meg idei munkáját a Győri Szeszgyár, s máris naponta 160—170 tonna melaszt dolgoz fel■ 510—520 hekto­liter szesz lesz belőle. A szeszgyártás mel­léktermékének mond­ják a takarmány­élesztőt. Nagyon fon­tos melléktermék ez! Nagy értéke van az állattenyésztő gazda­ságokban. Naponta három tonna takar­mányélesztő kerül ki a Győri Szeszgyárból, ebben a negyedévben körülbelül 200 tonna. Ha valaki az élesztő­szárító munkáját fi­gyeli, nehezen tudja elképzelni, hogy mi­képpen tud ennyi élesztőt gyártani. A forróságot sugárzó hengerek közül a pa­pírnál is vékonyabb rétegekben lassan te­­keredik le a takar­mányélesztő. Sok kell ebből, amíg egy má­zsa lesz, sok ezer ré­teg, amíg eléri a ton­nát. A gyár másik mel­lékterméke az úgy­nevezett „moslék”. Ennek a „hulladék­nak” is megvan a maga helye a népgaz­daságban. Első kiak­názható jó tulajdon­ságát már itt a gyárban igába fog­ják. A kemencékben kiégetik belőle a gázt és az egyéb szennye­ződést, gőzt fejleszte­nek vele, s ezt fel­használják a szesz­­gyártásnál. A kemen­céből egy tárólóhe­lyen összegyűjtik, lassan tovább izzít­ják, és amikor már se gáz, se más szeny­nyeződés nincs a moslé­khamu­ban, Óbudára szállítják és hamuzsírt gyártanak belőle. A Győri Szeszgyár évről évre korszerű­södik, új eljárások alapján tökéletesítik berendezését. A mos­tani idényre például átalakítottak egy me­zőgazdasági szesz­gyári készüléket, amelynek az a fel­adata, hogy az élesz­­tőtejben eddig benn­hagyott 4—5 száza­lékos szesztartalmat 2—3 százalékra csök­kentse. Korszerűbb lett a szét finomító­készülék is. Beszerel­tek melléjük egy-egy aldehid-oszlopot, melyek alkalmazásá­val az elő-utópárla­t 12,3 százalékos szesz­­ tartalma 7,8 száza­­lékra csökken. Az üzem dolgozói továbbra is azon fá­radoznak, hogy még jobban tökéletesítsék a gyártás technoló­giáját, minél több szeszt vonjanak ki a melaszból. Erre szük­ség is­­van, mert a győri gyár az ország szesztermelésének fe­lét adja. Kristóf fin­.

Next