Kisalföld, 1962. november (7. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-01 / 256. szám

IMS. november 1. elnökök Emberek és répahegyek a vasútállomáson Tíz községből hordják a cukorrépát az enesei vasút­állomásra lovaskocsival, von­tatóval, teherautóval. Néha akkora a forgalom, hogy alig tudnak kievickélni az üres kocsik az „udvar­ból”, a rakodótérségből. Pe­dig az átvétel, a mérlegelés gyors. Harmadik éve áll az enesei mérleg mögött Pócza László, a Petőházi Cukor­gyár megbízottja. Minden kocsist személyesen ismer, és őt is ismerik mind a tíz község répaszállítói. Egyet­értés van közöttük. Amikor bemegyek a mér­legházba, ahol rakodómun­kások melegednek és „írno­kok” jegyzik a mérlegelés adatait, Pócza László éppen egy lovaskocsit mér. A ko­csi rágördül a mérleg desz­kájára, és megáll, amikor a lovak már áthaladtak a nagy „serpenyőn”, de a kocsis nem száll le róla. Ül a répa tetején. — Mindegyik kocsist le­méri a répával? — kérde­zem a cukorgyár megbízott­jától. — Nem. Csak a rábapato­­lna kocsisokat. A patonai ember nem száll le a ko­csiról. Azt tartja, hogy őt is elbírja a „mázsa". De a csécsényiek között is van­nak ilyen fogatosok. Nekem ez nem okoz gondot, mert úgy is megmérek minden kocsit üresen is, és tudom, kik a patonaiak. Nincs té­vedés. Közben már másik kocsi húz a mérlegdeszkára, mö­götte várakozik a következő, aztán jön a többi. A sor vé­ge a kapuban áll. Pócza Lászlóval ilyenkor nem le­het beszélgetni. Mér, jegyez, kiint az ablakon a kocsis­nak, hogy mehet, s újra to­logatja a mérősúlyt. A szobában tartózkodó em­berek a tsz-ekből küldött „könyvelők” vagy „írnokok”, ahogyan elnevezték magu­kat, sok mindent tudnak már egymásról, illetve egymás szövetkezetéről. Elmondják, hogy a tíz termelőszövetke­zet közül Rábaszentmihály és Kisbabot közös szövetke­zete, a Rába menti Egyetér­tés Tsz hordja a legtöbb ré­pát az idén: holdanként kö­rülbelül 170 mázsát ad a cu­korrépája. De hasonló átlag­terméssel fizet a bezi répa is. Bezin öntötték az idén a cukorrépát. Azelőtt csak 130—140 mázsa volt az át­lagtermés ebben a községben egy-egy jó esztendőben. Tóth Ambrus, a rábacsé­­csényi „írnok” a kályha mel­lett ül posztó kabátban. Tíz­­tizenkét ember cigarettázik a kis szobában, itt szívják el cigarettájukat az egész nap­ra kiküldött szövetkezeti ra­kodók is. Bejönnek, ha van öt percük. De a füst nem tud megsűrűsödni a mérlegház­ban, mert a vaskeretes ab­lakon van egy kis nyitott ablakszem. Közben elfogytak a ko­csik. Pócza László gyorsan elmondja a legfontosabb ada­tokat: — Eddig összesen 500 va­gon répa érkezett az állo­másra. Naponta átlagosan 15 vagonnal hoznak a szövet­kezetek. Egy kis torlódás elő­fordul, de panasz még nem volt az átvételre. Növeked­nek a répahegyek. Az 500 vagonból csak 100-at szállí­tott el mostanáig a vasút. Éjszaka mennek a vagonok. Szeptember 23-a óta van az állomáson cukorrépa, és de­cember végén vagy január elején viszik el az utolsó vagonnal. Attól függ, med­dig kell dolgoznia a gyár­nak. Persze a szövetkezetek előbb befejezik a répahor­dást, előreláthatólag novem­ber 20-án. Teherautó érkezik a mér­legre. Rábaszentmihályról jön, hetek óta fuvaroz. Ez az „élhordó”, azt mondják a cigarettázó férfiak. A gép­kocsi mögé vontató gurul, s a műúton már ismét lovas­kocsik karavánja közeleg. Szabó József következik: RÁBATAMÁSI. 13000 magyar fiatal külföldi utazása Szerdán a Magyar Sajtó Házában az­. Express Ifjúsági és Diákf­i­ttatási Iroda veze-­ tői beszámoltak a sajtó kép­viselőinek az idei eredmé­nyekről, s a jövő évi ter­vekről. Elmondották, hogy 1962-ben 11 országba szer­veztek a fiatalok számára utazásokat és mintegy 13 000 fiatal jutott ki az Express Utazási Iroda útján külföld­re, baráti és nyugati orszá­gokba is, például Francia­­országba és Olaszországba. Hazánkba 30 országból ér­keztek fiatal vendégek, mintegy 13 000 ifjú turista. Érdekes kezdeményezés volt a szakmai ismere­tgyarapí­­tással egybekötött külföldi utazás: fiatal építészmérnö­kök jártak Olaszországban. Szirtesen fogadták a fiatalok azt a kezdeményezést is, hogy külföldön tartsák meg az érettségi bankot ezt. Jövőre több mint 16 000 fiatal utazását tervezi az Express Iroda és több tíz­ezer ifjúmunkás összelátoga­­táson vesz részt. A süketség kezelése gyermekkorban A bécsi orvosok egyik leg­utóbbi kongresszusán E. Ma­­yer egyetemi docens előadást tartott a kisgyermekek sü­ketségének leküzdéséről. Megállapította, hogy ma­napság már az anyaméhben felismerhető, hogy a magzat­­ hallása nem tökéletes. Az erős zajt ugyanis már a mag­zat is kellemetlennek érez­heti, mert nyugtalanul meg­mozdul a zajra, ha pedig süket, akkor mozdulatlan marad. Gyakorlati értéke a hallásvizsgálatnak természe­tesen csak a megszületett csecsemőnél van. Különösen fontos az orvosi vizsgálat minden olyan kisgyereknél, aki a szokásos időben nem kezd beszélni, illetve felis­merhetően nem érti meg, ha szólnak hozzá. A legmoder­nebb hallásjavító készülékek már egyéves korban alkal­mazhatók kisbabáknál, és kellő kezeléssel ilyenkor nem ritkán még meg lehet szün­tetni a bajt, amely később helyrehozhatatlanná válik. A második A Győri Öntöde és Ková­csológyár üzemében az el­­lenütős kalapácsgépek hatal­mas erővel, hat tonna súly­­lyal csapnak az izzó vasda­rabokra. Szikra és láng pat­tan szét minden ütéskor. Pokoli melegben és lármá­ban dolgoznak a November 7. kovácsoló brigád tagjai. Nagy István és Szalma Jó­zsef tűzi emberek nyakig olajosan, átizzadt testtel irá­nyítják a gépkolosszusokat. Csak délben, a félórányi ebédszünetre csitulnak el a zajok. Most ünnepelte má­sodik születésnapját a No­vember 7. brigád. A brigád­naplóból gépelt papírlap ke­rül elő: összegező jelentés a két évi munkájukról. A brigád tagjai 1960 óta 517 250 forintot ta­pintottak meg a selejt csökkentésével. Az en­gedélyezett 24 393 kiló he­lyett 2548 kiló volt a két évi selejtjük. Az alakulás óta baleset nem volt, noha azelőtt gyakori volt. Igazo­latlan mulasztás nem tör­tént. A brigád három újítását elfogadták és bevezették. Legjelentősebb a tengelyke­reszt előállításánál elért anyagtakarékosság: egy al­katrésznél 3 forint 50 fillér. A jelentés utolsó mondata: a brigád tagjai többszörös véradók. — Hogyan lettek véradók a brigádtagok? — Olvastuk a Vöröskereszt Családi Lapjában, hogy sok szocialista brigádban a ta­gok vért adnak. Életerős, egészséges emberek va­gyunk, miért ne menthet­nénk meg sok beteg ember­társuk életét. Egyik ta­vaszi délután, munka után jelentkeztünk a kórházban. A főorvos soron kívül meg­vizsgált minket, örültünk, hogy mindegyikünk alkal­mas véradódra. A legtöbben a nullás vércsoportba tarto­zunk. Azóta már többször adtunk vért. A kórházban „A véradó brigád” néven tartanak nyilván bennünket — mondja Kovács György brigádvezető. Lassacskán mindenki tud miami érdekeset mondani a brigád életéről. Az egyik brigádtag, egy időben rossz társaságba ke­veredett. Gyakran ittasan ér­kezett munkahelyére. Jó ideig csak figyelmeztette a brigád, hogy rossz vége lesz a dolognak. Amikor m­ind sűrűbben nézett a po­hár fenekére, a kovácsoló­gép helyett hogy az egyéb­ként is veszélyes munkahe­lyén balesetet ne okozzon, a sorjázó géphez küldték. A brigádtagok összefogtak és társukat elszigetelték rossz barátaitól. — Megmondtuk neki, hogy vagy a brigádot válaszja, vagy a kocsmát, kétes hírű barátait. Minket választott, és lassan megjavult. Munka után egy-egy fröccsöt iszik a tudtunkk­al — mondják róla. Másik történet: Szabó Zsigmond hirtelen haragjá­ban megütötte Kovács An­talt, mert előkovácsolás köz­ben a gép fogója kissé na­gyobbat ütött a kelleténél, de nem Kovács Antal hi­bájából. Szabó Zsigmond megbánta tettét. — Szigorúan megróttak érte. Két hónapig nem dol­gozhattam a kovácsoló gé­pen. Beláttam, hogy nem illő módon viselkedtem. Ko­vács Antal is megengesztelő­­dött, ma jó barátok va­gyunk — emlékezik vissza Szabó Zsigmond. A kovácsoló üzem két dol­gozója — nem brigádta­gok — hosszú ideig beteges­kedtek. A brigád pénzt gyűj­tött,­­és, megliogatták őket. Sok eset kerül még elő az emlékezet tarsolyából. Panaszok is. A brigád több ízben akart tapasztalatcse­rére menni Csepelre és Diós­győrbe. A mai napig sem­ sikerült. A brigádveze­tő­­helyettessel Szalma József­fel még a nyáron közölte az szb-elnök, hogy a Szovjet­unióba megy tapasztalatcse­rére. Szalma József még most is várja az u­tatást. Az üzem vezetősége job­ban is foglalkozhatna a No­vember 7. brigáddal­. Tagjai jó munkájukért, szocialista emberekhez méltó visekedé­­sükért megérdemelnék. Kánitsch Tibor Héder Mária-­ brigádtag az ötszáz kilogramm ütőerejű légkalapácson dolgozik KISALFÖLD Takarmánynövény-kísérletek Mosonmagyaróváron Az állattenyésztés legna­gyobb gondja a fehérjeellá­tás. A silókukorica térhódí­­tássával egy­re több évelő pil­langásra van szükség. Ennek kiterjesztett termesztését azonban ma még alig kikü­szöbölhető okok akadályoz­zák. A szükséges fehhérje­­mennyiséget azonban elő kell teremteni. Ezzel a fel­adattal foglalkozik évek óta dr. Bárdosai Antal, a Mosonmagyaróvári Agrártu­­domá­­yi Főiskola kutatója. Négyévi kísérletei azt bizo­nyítják, hogy a tömegtakar­mányok fehérjetartalma tár­sítással emelhető. Kísérleteit silózásra alkal­mas növényekkel végezte. Végülis arra a megállapo­dásra jutott, hogy a silóku­koricánál a Kisalföldön sok­kal biztonságosabban és ma­gasabb fehérjetartalmat ad a cukorcirok termesztése silózásra. A mosonszentjá­­nosi Előre Tsz-ben például sekély bermerétegű talajon 260 mázsa termést adott hol­danként a cukorcirok. A szomszédos silókukorica­táblák viszont a szárazság miatt kisültek. Még kedve­zőbb képet ad a barna cu­korcirok szójás társításban. A cirok nagy előnye, hogy magérés idején a levélzet még üdezöld, a szár létar­talma nagy. Kedvező eredménnyel járt a kísérletképpen a ciroknak édes szudáni fűvel és som­­kóróval való társítása. A somkóró a gyenge talaj fel­javítására is alkalmas, táp­értéke a lucernáéval majd­nem azonos. De jól alkal­mazható a szudáni cirokfű napraforgós borsóval és ku­­koricacsalamádéval társítva is. Bárdossy Antal kísérletei azt bizonyítják, hogy a tár­sítások helyes alkalmazásá­val a pillangós területek nö­velése nélkül is­ emelhető a tömegtakarmányok fehérje értéke (MTI- 3 Napirenden: a minőség A mennyiség emelkedett , a minőség romlott Érdek nélküli MEO - Két üzem és négy kisipari szövetkezet a mérlegen Mélyrehatóan vizsgálta meg a Győr-Sopron megyei Népi Ellenőrzési Bizottság két üzem és négy kisipari termelőszövetkezet tevékeny­ségét. Ezúttal a minőség ke­rült vizsgálat alá. A két üzem: a Soproni Selyemszö­vőgyár és a Ruhagyár. A négy kisipari termelőszövet­kezett a Győri Ruházati és a Szabó-, a Mosonmagyar­óvári Textilfeldolgozó és a Kapuvári Szabó Kisipari Termelőszövetkezet. A vizs­gált időszak: 1961 második és 1962 első fél éve. Egy fontos megállapítás: a termelés általában emelke­dett. Ez jó. Az azonban már nem, hogy a minőség rom­lott. A megvizsgált szövet­kezeteknél és üzemeknél a 8,2 százalékos termelésnöve­kedéssel szemben áll a mi­nőség 6 százalékos romlása. A legnagyobb minőségi rom­lást a népi ellenőrök a Sop­roni Ruhagyárban, a Kapu­vári Szabó és a Mosonma­gyaróvári­­ Textilfeldolgozó Kisipari Szövetkezeteknél ta­pasztalták. Nemcsak a szövetkezet és az üzem a hibás Helytelen lenne a minő­ség romlását teljesen a szö­vetkezetek, illetve az üze­mek nyakába varrni. A Sop­roni Ruhagyárban ez év első felében ezt részben a rossz alapanyag okozta. Mosonma­­gyaróvárott az említett szö­vetkezetnél a minőségromlás 70 százaléka anyaghibábó­l történt. Az alapanyagoknál kétféle jellemző hibát ta­pasztaltak a népi ellenőrök. A Soproni Ruhagyárban a MERT megbízottai 1962 első felében 8275 darab árut nem vettek át anyag- és munka­hiba miatt. A munkahiba 2,3 százalék volt. Export terme­lésről van szó. A belkereske­delem sem vette át teljes egészében a Ruhagyár ké­szítményeit. A szövetkezetek­nél a múlt évihez képest ja­vulás van. A vizsgálatot megnehezí­tette, hogy a szövetkezetek a reklamációkról nem vezet­nek nyilvántartást. A népi ellenőrök a kereskedelmi le­velezésekből azonban ezeket is megállapították és felhív­ták rájuk a figyelmet. Ingek, zakók és több mint 500 reklamáció A Győri Ruházati Kisipari Termelőszövetkezet gyártmá­nyai közül a legtöbb kifogás a férfiingek és­­a női blúzok ellen volt. A Kapuvári Sza­bó Ktsz tagjainak a zakó a gyenge oldaluk. A múlt év második felében öltönyeik 14 százaléka ellen emeltek kifogást, örvendetes, hogy már van javulás. Az idei év első felében a 14 százalék 2,5 százalékra csökkent. A Mosonmagyaróvári Textilfel­dolgozó Kisipari Termelőszö­vetkezethez 1961. július 1 -től 1962. június 30-ig több mint ötszáz reklamáció érkezett. A népi ellenőrök olyan jelen­ségeket is tapasztaltak, hogy a szövetkezetek termékeit az átvevő nagykereskedelmi vállalatok szakemberei túl szigorúan bírálták el. A mo­sonmagyaróvári szövetkezet esetében például a kifogások egy részét a döntőbizottság hatálytalanította. A népi ellenőrök megvizs­gálták a termékek minősé­gének műszaki, anyagi és gazdasági feltételeit is. A szövetkezeteknél rendel­kezésre álltak a szabványok és műszaki leírások. A Mo­­sonmagyaróvárott lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy a Textilfeldolgozó Ktsz­­nél készült termékek divato­sak és a legújabb kollekció­ból valók. Késik a technológiai előírás Sopronban a Selyemszövő­gyárban a gyártástechnoló­giai előírásokat nem a hely­színen készítik, hanem ki­dolgozva kapják. Gyakran csak ak­kor érkeznek meg, amikor az anyagot már fel­dolgozták. Baj van a gyártásközi el­lenőrzéssel is, ami a mű­szaki dolgozók feladata. A szövetkezeteknél ilyet nem végeznek rendszeresen. A két vizsgált üzemben igen. A megvizsgált szövetkezetek­nek 1962. évi műszaki fej­lesztési tervük sincs. A gyártáshoz felhasznált anyagokból nem minden eset­ben lehet jó minőségű árut készíteni. Különösen a szö­vetkezeteket érinti ez. Nem vizsgálják meg a feldolgo­zásra kerülő anyagot. A Soproni Ruhagyárban is az alapanyagok gyenge minő­sége okozza a legtöbb gon­dot. Zavar az is, hogy a Ru­haipari Vállalat alapanyag szabványa eltér az ipari szabványtól. A szövetkezeteknél a ter­melés műszaki és adminiszt­ratív előkészítése, szerve­zettsége igen változó. A Mo­sonmagyaróvári Textilfeldol­gozó Ktsz-nél példás, Kapu­­várott a Szabó Kisipari Ter­melőszövetkezetnél nem ki­elégítő. Bérezés A népi ellenőrök figyelme a bérezésre is kiterjedt. A szövetkezeteknél teljesít­ménybérezés van egyéni, vagy brigádbérezési formá­ban. Ez a forma ösztönzően hat a teljesítmény növelésé­re, de a minőségjavításra nem. Prémiumot csak az a szabász kap, akinek pré­miumfeltétele az anyagtaka­rékossághoz kötött. Különö­sen hibás a bérezés a népi ellenőrök szerint a Kapuvári Szabó Ktsz-nél, ahol a dol­gozókat eltöltött munkaide­jük után 80—90—100 szá­zalékosnak minősítették. Régi is dolgozhat rosszul, új is jól és fordítva. A vállalatok­nál az anyagi ösztönzők tar­talmaznak minőségi követel­ményeket. A vizsgálatot végző népi ellenőrök nemcsak a hibákat állapították meg, hanem ja­vaslatokat is tettek. Többek között javasolják, hogy a szövetkezetekben vezessék be a minőségi nyilvántartást és felhasználás előtt vizs­gálják meg az anyagot. Ér­dekes javaslat: a termelő és az átvevő vállalattól függet­len MEO szervezetet állítsa­nak fel. A jelenlegi minőség­ellenőrző szervezet felépítése ugyanis gátolja az érdeke nélküli munkát. Cseresznyák István

Next