Kisalföld, 1962. november (7. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-01 / 256. szám
IMS. november 1. elnökök Emberek és répahegyek a vasútállomáson Tíz községből hordják a cukorrépát az enesei vasútállomásra lovaskocsival, vontatóval, teherautóval. Néha akkora a forgalom, hogy alig tudnak kievickélni az üres kocsik az „udvarból”, a rakodótérségből. Pedig az átvétel, a mérlegelés gyors. Harmadik éve áll az enesei mérleg mögött Pócza László, a Petőházi Cukorgyár megbízottja. Minden kocsist személyesen ismer, és őt is ismerik mind a tíz község répaszállítói. Egyetértés van közöttük. Amikor bemegyek a mérlegházba, ahol rakodómunkások melegednek és „írnokok” jegyzik a mérlegelés adatait, Pócza László éppen egy lovaskocsit mér. A kocsi rágördül a mérleg deszkájára, és megáll, amikor a lovak már áthaladtak a nagy „serpenyőn”, de a kocsis nem száll le róla. Ül a répa tetején. — Mindegyik kocsist leméri a répával? — kérdezem a cukorgyár megbízottjától. — Nem. Csak a rábapatolna kocsisokat. A patonai ember nem száll le a kocsiról. Azt tartja, hogy őt is elbírja a „mázsa". De a csécsényiek között is vannak ilyen fogatosok. Nekem ez nem okoz gondot, mert úgy is megmérek minden kocsit üresen is, és tudom, kik a patonaiak. Nincs tévedés. Közben már másik kocsi húz a mérlegdeszkára, mögötte várakozik a következő, aztán jön a többi. A sor vége a kapuban áll. Pócza Lászlóval ilyenkor nem lehet beszélgetni. Mér, jegyez, kiint az ablakon a kocsisnak, hogy mehet, s újra tologatja a mérősúlyt. A szobában tartózkodó emberek a tsz-ekből küldött „könyvelők” vagy „írnokok”, ahogyan elnevezték magukat, sok mindent tudnak már egymásról, illetve egymás szövetkezetéről. Elmondják, hogy a tíz termelőszövetkezet közül Rábaszentmihály és Kisbabot közös szövetkezete, a Rába menti Egyetértés Tsz hordja a legtöbb répát az idén: holdanként körülbelül 170 mázsát ad a cukorrépája. De hasonló átlagterméssel fizet a bezi répa is. Bezin öntötték az idén a cukorrépát. Azelőtt csak 130—140 mázsa volt az átlagtermés ebben a községben egy-egy jó esztendőben. Tóth Ambrus, a rábacsécsényi „írnok” a kályha mellett ül posztó kabátban. Tíztizenkét ember cigarettázik a kis szobában, itt szívják el cigarettájukat az egész napra kiküldött szövetkezeti rakodók is. Bejönnek, ha van öt percük. De a füst nem tud megsűrűsödni a mérlegházban, mert a vaskeretes ablakon van egy kis nyitott ablakszem. Közben elfogytak a kocsik. Pócza László gyorsan elmondja a legfontosabb adatokat: — Eddig összesen 500 vagon répa érkezett az állomásra. Naponta átlagosan 15 vagonnal hoznak a szövetkezetek. Egy kis torlódás előfordul, de panasz még nem volt az átvételre. Növekednek a répahegyek. Az 500 vagonból csak 100-at szállított el mostanáig a vasút. Éjszaka mennek a vagonok. Szeptember 23-a óta van az állomáson cukorrépa, és december végén vagy január elején viszik el az utolsó vagonnal. Attól függ, meddig kell dolgoznia a gyárnak. Persze a szövetkezetek előbb befejezik a répahordást, előreláthatólag november 20-án. Teherautó érkezik a mérlegre. Rábaszentmihályról jön, hetek óta fuvaroz. Ez az „élhordó”, azt mondják a cigarettázó férfiak. A gépkocsi mögé vontató gurul, s a műúton már ismét lovaskocsik karavánja közeleg. Szabó József következik: RÁBATAMÁSI. 13000 magyar fiatal külföldi utazása Szerdán a Magyar Sajtó Házában az. Express Ifjúsági és Diákfittatási Iroda veze- tői beszámoltak a sajtó képviselőinek az idei eredményekről, s a jövő évi tervekről. Elmondották, hogy 1962-ben 11 országba szerveztek a fiatalok számára utazásokat és mintegy 13 000 fiatal jutott ki az Express Utazási Iroda útján külföldre, baráti és nyugati országokba is, például Franciaországba és Olaszországba. Hazánkba 30 országból érkeztek fiatal vendégek, mintegy 13 000 ifjú turista. Érdekes kezdeményezés volt a szakmai ismeretgyarapítással egybekötött külföldi utazás: fiatal építészmérnökök jártak Olaszországban. Szirtesen fogadták a fiatalok azt a kezdeményezést is, hogy külföldön tartsák meg az érettségi bankot ezt. Jövőre több mint 16 000 fiatal utazását tervezi az Express Iroda és több tízezer ifjúmunkás összelátogatáson vesz részt. A süketség kezelése gyermekkorban A bécsi orvosok egyik legutóbbi kongresszusán E. Mayer egyetemi docens előadást tartott a kisgyermekek süketségének leküzdéséről. Megállapította, hogy manapság már az anyaméhben felismerhető, hogy a magzat hallása nem tökéletes. Az erős zajt ugyanis már a magzat is kellemetlennek érezheti, mert nyugtalanul megmozdul a zajra, ha pedig süket, akkor mozdulatlan marad. Gyakorlati értéke a hallásvizsgálatnak természetesen csak a megszületett csecsemőnél van. Különösen fontos az orvosi vizsgálat minden olyan kisgyereknél, aki a szokásos időben nem kezd beszélni, illetve felismerhetően nem érti meg, ha szólnak hozzá. A legmodernebb hallásjavító készülékek már egyéves korban alkalmazhatók kisbabáknál, és kellő kezeléssel ilyenkor nem ritkán még meg lehet szüntetni a bajt, amely később helyrehozhatatlanná válik. A második A Győri Öntöde és Kovácsológyár üzemében az ellenütős kalapácsgépek hatalmas erővel, hat tonna súlylyal csapnak az izzó vasdarabokra. Szikra és láng pattan szét minden ütéskor. Pokoli melegben és lármában dolgoznak a November 7. kovácsoló brigád tagjai. Nagy István és Szalma József tűzi emberek nyakig olajosan, átizzadt testtel irányítják a gépkolosszusokat. Csak délben, a félórányi ebédszünetre csitulnak el a zajok. Most ünnepelte második születésnapját a November 7. brigád. A brigádnaplóból gépelt papírlap kerül elő: összegező jelentés a két évi munkájukról. A brigád tagjai 1960 óta 517 250 forintot tapintottak meg a selejt csökkentésével. Az engedélyezett 24 393 kiló helyett 2548 kiló volt a két évi selejtjük. Az alakulás óta baleset nem volt, noha azelőtt gyakori volt. Igazolatlan mulasztás nem történt. A brigád három újítását elfogadták és bevezették. Legjelentősebb a tengelykereszt előállításánál elért anyagtakarékosság: egy alkatrésznél 3 forint 50 fillér. A jelentés utolsó mondata: a brigád tagjai többszörös véradók. — Hogyan lettek véradók a brigádtagok? — Olvastuk a Vöröskereszt Családi Lapjában, hogy sok szocialista brigádban a tagok vért adnak. Életerős, egészséges emberek vagyunk, miért ne menthetnénk meg sok beteg embertársuk életét. Egyik tavaszi délután, munka után jelentkeztünk a kórházban. A főorvos soron kívül megvizsgált minket, örültünk, hogy mindegyikünk alkalmas véradódra. A legtöbben a nullás vércsoportba tartozunk. Azóta már többször adtunk vért. A kórházban „A véradó brigád” néven tartanak nyilván bennünket — mondja Kovács György brigádvezető. Lassacskán mindenki tud miami érdekeset mondani a brigád életéről. Az egyik brigádtag, egy időben rossz társaságba keveredett. Gyakran ittasan érkezett munkahelyére. Jó ideig csak figyelmeztette a brigád, hogy rossz vége lesz a dolognak. Amikor mind sűrűbben nézett a pohár fenekére, a kovácsológép helyett hogy az egyébként is veszélyes munkahelyén balesetet ne okozzon, a sorjázó géphez küldték. A brigádtagok összefogtak és társukat elszigetelték rossz barátaitól. — Megmondtuk neki, hogy vagy a brigádot válaszja, vagy a kocsmát, kétes hírű barátait. Minket választott, és lassan megjavult. Munka után egy-egy fröccsöt iszik a tudtunkkal — mondják róla. Másik történet: Szabó Zsigmond hirtelen haragjában megütötte Kovács Antalt, mert előkovácsolás közben a gép fogója kissé nagyobbat ütött a kelleténél, de nem Kovács Antal hibájából. Szabó Zsigmond megbánta tettét. — Szigorúan megróttak érte. Két hónapig nem dolgozhattam a kovácsoló gépen. Beláttam, hogy nem illő módon viselkedtem. Kovács Antal is megengesztelődött, ma jó barátok vagyunk — emlékezik vissza Szabó Zsigmond. A kovácsoló üzem két dolgozója — nem brigádtagok — hosszú ideig betegeskedtek. A brigád pénzt gyűjtött,és, megliogatták őket. Sok eset kerül még elő az emlékezet tarsolyából. Panaszok is. A brigád több ízben akart tapasztalatcserére menni Csepelre és Diósgyőrbe. A mai napig sem sikerült. A brigádvezetőhelyettessel Szalma Józseffel még a nyáron közölte az szb-elnök, hogy a Szovjetunióba megy tapasztalatcserére. Szalma József még most is várja az utatást. Az üzem vezetősége jobban is foglalkozhatna a November 7. brigáddal. Tagjai jó munkájukért, szocialista emberekhez méltó visekedésükért megérdemelnék. Kánitsch Tibor Héder Mária- brigádtag az ötszáz kilogramm ütőerejű légkalapácson dolgozik KISALFÖLD Takarmánynövény-kísérletek Mosonmagyaróváron Az állattenyésztés legnagyobb gondja a fehérjeellátás. A silókukorica térhódítássával egyre több évelő pillangásra van szükség. Ennek kiterjesztett termesztését azonban ma még alig kiküszöbölhető okok akadályozzák. A szükséges fehhérjemennyiséget azonban elő kell teremteni. Ezzel a feladattal foglalkozik évek óta dr. Bárdosai Antal, a Mosonmagyaróvári Agrártudomáyi Főiskola kutatója. Négyévi kísérletei azt bizonyítják, hogy a tömegtakarmányok fehérjetartalma társítással emelhető. Kísérleteit silózásra alkalmas növényekkel végezte. Végülis arra a megállapodásra jutott, hogy a silókukoricánál a Kisalföldön sokkal biztonságosabban és magasabb fehérjetartalmat ad a cukorcirok termesztése silózásra. A mosonszentjánosi Előre Tsz-ben például sekély bermerétegű talajon 260 mázsa termést adott holdanként a cukorcirok. A szomszédos silókukoricatáblák viszont a szárazság miatt kisültek. Még kedvezőbb képet ad a barna cukorcirok szójás társításban. A cirok nagy előnye, hogy magérés idején a levélzet még üdezöld, a szár létartalma nagy. Kedvező eredménnyel járt a kísérletképpen a ciroknak édes szudáni fűvel és somkóróval való társítása. A somkóró a gyenge talaj feljavítására is alkalmas, tápértéke a lucernáéval majdnem azonos. De jól alkalmazható a szudáni cirokfű napraforgós borsóval és kukoricacsalamádéval társítva is. Bárdossy Antal kísérletei azt bizonyítják, hogy a társítások helyes alkalmazásával a pillangós területek növelése nélkül is emelhető a tömegtakarmányok fehérje értéke (MTI- 3 Napirenden: a minőség A mennyiség emelkedett , a minőség romlott Érdek nélküli MEO - Két üzem és négy kisipari szövetkezet a mérlegen Mélyrehatóan vizsgálta meg a Győr-Sopron megyei Népi Ellenőrzési Bizottság két üzem és négy kisipari termelőszövetkezet tevékenységét. Ezúttal a minőség került vizsgálat alá. A két üzem: a Soproni Selyemszövőgyár és a Ruhagyár. A négy kisipari termelőszövetkezett a Győri Ruházati és a Szabó-, a Mosonmagyaróvári Textilfeldolgozó és a Kapuvári Szabó Kisipari Termelőszövetkezet. A vizsgált időszak: 1961 második és 1962 első fél éve. Egy fontos megállapítás: a termelés általában emelkedett. Ez jó. Az azonban már nem, hogy a minőség romlott. A megvizsgált szövetkezeteknél és üzemeknél a 8,2 százalékos termelésnövekedéssel szemben áll a minőség 6 százalékos romlása. A legnagyobb minőségi romlást a népi ellenőrök a Soproni Ruhagyárban, a Kapuvári Szabó és a Mosonmagyaróvári Textilfeldolgozó Kisipari Szövetkezeteknél tapasztalták. Nemcsak a szövetkezet és az üzem a hibás Helytelen lenne a minőség romlását teljesen a szövetkezetek, illetve az üzemek nyakába varrni. A Soproni Ruhagyárban ez év első felében ezt részben a rossz alapanyag okozta. Mosonmagyaróvárott az említett szövetkezetnél a minőségromlás 70 százaléka anyaghibából történt. Az alapanyagoknál kétféle jellemző hibát tapasztaltak a népi ellenőrök. A Soproni Ruhagyárban a MERT megbízottai 1962 első felében 8275 darab árut nem vettek át anyag- és munkahiba miatt. A munkahiba 2,3 százalék volt. Export termelésről van szó. A belkereskedelem sem vette át teljes egészében a Ruhagyár készítményeit. A szövetkezeteknél a múlt évihez képest javulás van. A vizsgálatot megnehezítette, hogy a szövetkezetek a reklamációkról nem vezetnek nyilvántartást. A népi ellenőrök a kereskedelmi levelezésekből azonban ezeket is megállapították és felhívták rájuk a figyelmet. Ingek, zakók és több mint 500 reklamáció A Győri Ruházati Kisipari Termelőszövetkezet gyártmányai közül a legtöbb kifogás a férfiingek ésa női blúzok ellen volt. A Kapuvári Szabó Ktsz tagjainak a zakó a gyenge oldaluk. A múlt év második felében öltönyeik 14 százaléka ellen emeltek kifogást, örvendetes, hogy már van javulás. Az idei év első felében a 14 százalék 2,5 százalékra csökkent. A Mosonmagyaróvári Textilfeldolgozó Kisipari Termelőszövetkezethez 1961. július 1 -től 1962. június 30-ig több mint ötszáz reklamáció érkezett. A népi ellenőrök olyan jelenségeket is tapasztaltak, hogy a szövetkezetek termékeit az átvevő nagykereskedelmi vállalatok szakemberei túl szigorúan bírálták el. A mosonmagyaróvári szövetkezet esetében például a kifogások egy részét a döntőbizottság hatálytalanította. A népi ellenőrök megvizsgálták a termékek minőségének műszaki, anyagi és gazdasági feltételeit is. A szövetkezeteknél rendelkezésre álltak a szabványok és műszaki leírások. A Mosonmagyaróvárott lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy a Textilfeldolgozó Ktsznél készült termékek divatosak és a legújabb kollekcióból valók. Késik a technológiai előírás Sopronban a Selyemszövőgyárban a gyártástechnológiai előírásokat nem a helyszínen készítik, hanem kidolgozva kapják. Gyakran csak akkor érkeznek meg, amikor az anyagot már feldolgozták. Baj van a gyártásközi ellenőrzéssel is, ami a műszaki dolgozók feladata. A szövetkezeteknél ilyet nem végeznek rendszeresen. A két vizsgált üzemben igen. A megvizsgált szövetkezeteknek 1962. évi műszaki fejlesztési tervük sincs. A gyártáshoz felhasznált anyagokból nem minden esetben lehet jó minőségű árut készíteni. Különösen a szövetkezeteket érinti ez. Nem vizsgálják meg a feldolgozásra kerülő anyagot. A Soproni Ruhagyárban is az alapanyagok gyenge minősége okozza a legtöbb gondot. Zavar az is, hogy a Ruhaipari Vállalat alapanyag szabványa eltér az ipari szabványtól. A szövetkezeteknél a termelés műszaki és adminisztratív előkészítése, szervezettsége igen változó. A Mosonmagyaróvári Textilfeldolgozó Ktsz-nél példás, Kapuvárott a Szabó Kisipari Termelőszövetkezetnél nem kielégítő. Bérezés A népi ellenőrök figyelme a bérezésre is kiterjedt. A szövetkezeteknél teljesítménybérezés van egyéni, vagy brigádbérezési formában. Ez a forma ösztönzően hat a teljesítmény növelésére, de a minőségjavításra nem. Prémiumot csak az a szabász kap, akinek prémiumfeltétele az anyagtakarékossághoz kötött. Különösen hibás a bérezés a népi ellenőrök szerint a Kapuvári Szabó Ktsz-nél, ahol a dolgozókat eltöltött munkaidejük után 80—90—100 százalékosnak minősítették. Régi is dolgozhat rosszul, új is jól és fordítva. A vállalatoknál az anyagi ösztönzők tartalmaznak minőségi követelményeket. A vizsgálatot végző népi ellenőrök nemcsak a hibákat állapították meg, hanem javaslatokat is tettek. Többek között javasolják, hogy a szövetkezetekben vezessék be a minőségi nyilvántartást és felhasználás előtt vizsgálják meg az anyagot. Érdekes javaslat: a termelő és az átvevő vállalattól független MEO szervezetet állítsanak fel. A jelenlegi minőségellenőrző szervezet felépítése ugyanis gátolja az érdeke nélküli munkát. Cseresznyák István