Kisalföld, 1962. december (7. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-01 / 281. szám
1862. december 1., szombat A magyar tapasztalat A Novoje Vremja a Vik kongresszusról A nyolc nyelven megjelenő Novoje Vremja című szovjet külpolitikai hetilap legújabb számában szerkesztőségi cikket közöl „A magyar tapasztalat” címmel. A lap megállapítja: „A Magyar Szocialista Munkáspártnak a szocialista társadalom építésében szerzett tapasztalata rendkívül érdekes a több ország munkáspártjai, elsősorban akormányzópárttá vált munkáspártok számára. Ezért a magyar párt kongresszusa nemcsak az ország, hanem az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom életében is nagy esemény volt.” — A szövetségi politika kérdésének megoldásakor a párt azokból a nagy változásokból indul ki, amelyek a magyar társadalom szerkezetében végbementek — mutat rá a Novoje Vremja. — Mindezek a változások lehetővé teszik a dolgozó osztályok szövetségének bővítését, s azt, hogy ez a szövetség szocialista népi egységgé fejlődjék. Ezzel kapcsolataim jellemző, hogy a VIII. kongresszusra pártonkívülieket is meghívtak. Köztük volt Erdei Ferenc és Erdey-Grúz Tibor akadémikus, Z. Nagy Ferenc, a független kisgazda párt egykori politikusa, Kodály Zoltán zeneszerző, Nánási László, az egykori nemzeti parasztpárti politikus és mások. A cikk ezután részletesen ismerteti azokat az adatokat, amelyek a szocialista társadalom alapjainak lerakásáról a kongresszuson elhangzottak. (MTI) „HISZEK AZ EMBER JÓSÁGÁBAN" A címben idézett négy szó, amely immár szállóigévé vált, a tragikus sorsú Anna Frank naplójából került elő. És azok a mondatok is tőle származnak, amelyeket most a győri Szakszervezetek Művelődési Háza színpadán idéznek a szereplők. Bemutatóra készül a megye" egyik legjobb színjátszó csoportja, vasárnap és hétfőn adják elő a Jókai Mór Művelődési Házban Frances Goodrich és Albert Hackett világsikert aratott drámáját. Márk Judit, a Kisfaludy Színház rendezője ül mellettem. Vendég ő is, a dráma rendezési koncepciója és a részletek összhangja érdekli, engem pedig — a darab „emberség és embertelenség” ütközésein és lélekrajzán túl, — a háború elleni tiltakozássá magasztosult hősnő sorsa. Kegyetlen a sors. Egymagában is: az osz és ártatlanul pusztult táj kiáltása. Próbálom megrajzolni az arcát, ahogy a Napló és a darab írói nyomán Oláh Mária életre kelti a színpadon. Egy vallomás, amelyet a kislány a barátjának, a nácik elől velük együtt bujkáló Péternek mond: „Talán elhozom egyszer a naplómat is. Olyan sok minden van benne, amiről beszélni szeretnék veled. Hálád is nagyon sok ...” Miről beszél ez a napló? Miről tud írni egy tizenhárom éves kislány? A bontakozó, kezdő szerelemről? Arról is. De mielőtt idézném, hadd írjam le a napló kezdő sorait: „Anna Franknak hívnak Tizenhárom éves vagyok. 1929. június 12-én születtem Németországban. Mivel mi zsidók vagyunk, mikor Hitler került hatalomra ...” A színpadon pereg a játék. Behunyom a szememet, hogy még közelebbről, még húsba maróbban vésődjék belém Anna sikoltása: „Ti felnőttek vagytok! Ti legalább már éltetek! — kiáltja családjának és a velük bujkálóknak. — De mi? Meg kell bolondulni ennyi szörnyűségtől. Mi még szeretnénk boldogok lenni. Odakinnn meg minden összeomlik ... Minden, ami szép, ami jó... Mi nem tehetünk róla, hogy az egész világ ide jutott. Mi még nem csináltunk semmit. Nem vagyunk felelősek az egészért! Hagyjatok hát belőle minket! Hagyjatok békében!” Tizenhárom éves volt. És amit meg szeretett volna élni, amiről még csak álmodni sem tudott, mert a koncentrációs tábor miatt már nem volt ideje! Péternek, a barátjának szólt ez a vallomás: „Engem kétszer csókoltak meg. Egyszer egy idegen ember csókolta meg az arcom Korcsolyázás közben elestem, azt hiszem, sírtam is, és ő felemelt. És Mijnheer Korpius, Pim egyik barátja kezet csókolt egyszer nekem Én úgy gondolom, hogy ez a kettő nem számít...” Mélyebb és tragikusabb szavak, mint Júliáé. Júlia — Rómeó szerelme — már felnőtt volt. És Anna Frank? Nagyságát, emberségét, látomássá magasztosult alakját hallom a szavakban, amelyeket — a háború, a borzalmak, a nácizmusdúlása ellenére — az élet értelméről vall: „Mindennek ellenére én hiszek az ember jóságában ...” Elismerés és köszönet a győri Hazafias Népfront Bizottság színjátszóinak, hogy emlékeztetőül idézték fel a háború egyik legtragikusabb sorsú áldozatának életét. —ez —e Remegve zökkent a kas ! az akna fenekéhez. Éjszakázástól kótyagos öregember akasztotta ki a védőláncot, majd félretolta a kas rácsajtaját. — Jó szerencsét — köszönt unottan, s nem nézett senkire. Dani rövid ideig együtt ment a másik két bányászszál az iszonyatosan hosszú favágatban. Máskor inkább ismerősre várt — nem akaródzott magányosan veigkutlogni a másfél kiométeres folyósán, amely reménytelen egyhangúsággal nyújtózott a fösd gyomrában. Itt képtelenség volt érzékelni a távolságot, semmihez sem tudott viszonyítani, ment, ment, s úgy érezte, hogy egy helyben marad, elszépítette az ácsolat gerendáinak bordázata, mindig ugyanaz a lámpa közeledett fémje, s az egyik mellékvágat sötét torka is szakasztott olyan volt, mint a másik. Örült, ha csilléket látott, ezek legalább szabálytalan távolságokra álltak egymástól és meg kellett kerülni őket, így leléphetett a talpfák fárasztó soráról, amelyek kényszerítették, hogy csak rájuk lépjen, s mire a végére ért ennek a vízszintes létrának, tulajdon lábait is talpfának érezte. Mint ahogy a cigány nem szokta a szántást, úgy ő paraszt létére keserves tűréssel tudott csak a bányához idomulni, de végül jobban sikerült, mint ahogy legbizakodóbb napjaiban is remélni merte volna. Ezúttal nem viszolygott nekivágni a közös messzeség felé tartó folyosónak. Egyelőre még mellette lépkedett az utolsó bányász a kas utasaiból. Alacsony, horpadt arcú ember volt, szeme gödrén és pofacsontjai alatt ugyanolyan titokzatos árnyék hallgatott, mint az elhagyott mellékvágatok bejáratán. Dani megkérte hadd tarthassa lámp'á-át a másik karbidlámpájához. — Hány gyereke van? — kérdezne jószándékúan, míg sercegve lobbant Lámpáján a fémes fény. Az inosebo furcsállva nézte végig, hogy miért éppen erre kíváncsi, de azért megmondta:■ —— Hat. Dani halkan füttyentett az elragadtatástól. — Hát magának? — érdeklődött bizalmasabban a bányász. — Most született az első... — Lány?... — Az. — Mindjárt gondoltam. A legtöbb bányász elsőre mindig leánygyereket csinál. Nekem is csak a harmadik lett fiú. De attól kezdve csak fiú született egyfolytában. Nevettek, az egymáshoz tartozók meghittségével. Búcsúzóul biztatóan biccentett a hatgyerekes. — Aztán iparkodjon, hogy utolérjen. Jó szerencsét... Dani hálásan viszonozta: — Jó szerencsét!... Most egyszer sem gondolt arra, hogy milyen fárasztó végigbaktatni az üres fővágaton. Legényes léptekkel sietett, kívánta a munkát, hogy csapongó jókedvében munkával, mozgással csillapítsa erejének éhét. Nem idegeskedett, hogy meddig kell ittmaradnia, még attól sem csappant meg a kedve, hogy tizedik hónapja elszakadtan kénytelen élni a családtól. Apa lett, görcsösen síró emberke rángott a markában, defalta a dacos öklöcskét, megértette, hogy nincs az a zord élet, amit ne lenne érdemes elviselni ezért az örömért, amely gyönyörűbb a szerelemnél is. Apósát ugyancsak boldognak látta, akinek pedig anyám bajt akasztottak a nyakába mostanában. Az öreg Kincsest végül mégis csak leváltották, a saint benézésével, a szövetkezet tudta nélkül. Amikor pénzért mentek a bárkin, I-raporex kívánságára Anti írta alá a nyugtát, ettől kezdve minden papíron az ő neve szerepelt, de otthon az öreg szavára mozdult a munka, mintha semmi sem történt volna. Vagyis más volt az elnök otthon, és megint más a felsőbb szervek felé Szekeres vállalta a felelősséget a nyaktörő játékért, mivel belátta, hogy kár volt veszszőjuttatásra ítélni a fiatalokat. Kockára tette ugyan a karrierjét, de inkább tartotta becsületesnek ezt a megoldást, mint hogy teljesen lehetetlenné tegye az öreget. Csuka Péterre más falvakat bízott, ide meg új instruktort küldött. Remélte, hogy a kuszaságot rövid időn belül kiigazíthatja, Daninak minderről fogalma sem volt. Csupán annyit állapított meg, hogy az öreg vigaszra lett unokájában és boldogabb, mint valaha. Miközben talpfáról talpfára lépett, szülei ötlöttek eszébe. Anyja iránt áhitatos gyengédséget érzett, de apjára sértődötten, megülepedett haraggal gondolt. A télen nyomukra bukkant, fölkereste őket a távoli Hortobágyon. Anyja váltig sirdogált, örege pedig faképnél hagyta, anélkül, hogy fogadta volna a köszöntését. Egyetlen szót sem váltott vele, elkóborolt a tanyából, hogy ne is lássa. Mondogatták az idegenek: mindenkihez ilyen, a végét járja, nincs már egészen az eszénél. Az ifjú apa most megbékélt az öreg Kustánnál, többé nem volt miért haragudni rá. Mindenképpen kötelességének tartotta, hogy gondjaiba fogadja. Elhatározta, hogy a legközelebbi szombaton elmegy a szüleiért, hiszen a törvény szerint megváltotta őket, hegyenek otthon, mire kitavaszodik. I 38.1 Mint felleg alatt az árnyék, úgy szokott a halál nyomában járni a szomorúság. Danit mégis elkerülte a megrendítő hárust, amikor kézhez kapta a táviratot apja halálhírével. Csak egyetlen pillanatra hatolt érzései legmélyére a döbbenet, de ezt is inkább a hír váratlansága okozta. Szégyellte, hogy nincs benne egyéb a kötelező sajnálatnál, megijesztette ez a furcsa, kissé tétova közöny, amely érthetetlen módon hatalmába kerítette. Anyja iránt viszont gyötrő aggodalom ébredt benne, mintha idős Kustán Dániel helyett az öregasszonyt orozta volna el a végzet. Mihelyt átadták neki Klári táviratát, nyomban vonatra ült, hogy anyjáért utazzon, hazavigye, s végérvényesen a családjában tartsa. (Folytatjuk.) GERENCSÉR MIKLÓS" KISALFÖLD Sportszeretetis, jeles Dobos Pált Vágón mindenki ismeri. Fiatalabb korában a labdarúgás szerelmese volt. Ha azt kérdezik tőle, hogy miért hagyta abba, szerényen felel: — Játszanak a fiatalok, én majd segítek nekik. Ez a segítés igen sokat jelent. Oldalkocsis motorkerékpárjával vasárnapról vasárnapra elviszi a játékosokat a mérkőzésekre és haza is szállítja őket, társadalmi munkában. A vági csapat anyagi gondokkal küzd. Számukra megerőlteítést jelentene, ha járási bajnoki mérkőzéseikre autóbusszal kellene elmenni. Ezért nagy segítség Dobos Pál motorkerékpárja. Koloszár István, vágótanító elragadtatással beszélt 9 serény csendes sportemrről. — Nem tudunk olyan kéréssel fordulni hozzá, amiben ha tud, ne segítene nekünk. Kis község a mienk, de lelkes fiataljaink nem egy mérkőzésen bebizonyították már, hogy értenek a labdarúgáshoz. Talán ez is ösztönözte Dobos Pált arra, hogyakár esik, akár fúj, rendelkezésére áll a csapatnak és nagy megnyugvás nekünk, hogy ilyen kitűnő sportszerető segítőtársunk van. Minden dicséretet megérdemel. Ez nemcsak az én, hanem a falusi fiatriók véleménye is. Lehet, hogy a dicséret olvasásakor Dobos Pál egy kicsit mérges lesz. Azt mondja majd, „ hogy nem kellett volna“. De az ő példája bizony megér-demli anyilvánosságot, mert hátha követőkre talál. 1 Vasárnapi sportesemények G¥ÖR VÍVÁS A Tanítóképző tornatermében délelőtt 10 órakor országos II. osztályú férfi tőrvívóverseny. SOPRON RÖPLABDA Ifjúság téri tornacsarnokákart fél 3-tól délután 5 óráig terembajnoki mérkőzései. A többi közt sorra kerül: 1.30: STC—Fertőd, női, 11.00: Soproni Erdészeti Technikum—Szombathelyi Közgazdasági Technikum, férfi Középiskolás bajnoki. 16.00: STC—S. Vasas férfi. KOSAttlABDA A Berzsenyi Gimnázium tornatermében délelőtt 10-től rendezik meg a középiskolás kupa mérkőzéseit. Délután 14 órakor Erdészeti Technikum—MOG-ÁRC, megyei bajnoki férfi mérkőzés. Alapozás a kézilabdában A bajnoki idényt követő rövid átmeneti időszak után a felkészülésnek igen fontos szakasza, az alapozás következik. Az alapozó időszak célja a versenyzőik felkészítése. Időtartama két és fél, három hónap. Ez a munka nemcsak általános erőnlétet, fizikai képességeiket, fejlesztő gyakorlatokat foglal magában, hanem ebben az időszakban történik a technikai és taktikai képzés is, sőt az új játékelemek, elképzelések gyakorlása is. Az alapozó időszakot három részre bontjuk. Az első részben egy hónapon át elsősorban az általános erőnlétét és az állóképességet fejlesztjük. Az edzések anyagát torna, atlétika tölti ki. Tornából például homokzsák, súlyzó és ugrókötél-gyakorlatok szerepelnek, és a bordásfalon végzünk gyakorlatokat. De váltakoztak ok az edzésanyagot talaj- és szertornával is Az alapozás második szakaszában növekszik a megterhelés, és ekkor én él csúcspontját. Az edzésanyag lényegében megegyezik az első szakaszéval, de már technikai és taktikai gyakorlatok is szerepelnek az edzéseken. Ilyenkor gyakoroljuk az alapvető labda továbbítási, kapuralövési formákat valamint taktikai elgondolásokat. Heti négy edzés beállítása indokolt ebben az időszakban. A harmadik szakaszt a kézilabda-gyakorlat anyagából vett mozgások és az új technikai és taktikai elemek elsajátítása töltik ki. Korszerű kapura lövési módok gyakorlása igen fontos ebbett az időszakban .A gyakorlatok összeállításánál gondolni kell a változatosságra és az edzésanyag növelésére, mert csak így érhető el az az erőnlét, amley a kézilabdasporthoz szükséges. Az alapozó időszakot használjuk fel a kapusokkal való alapos foglalkozásra. A fő idényben ugyanis gyakran megfeledkezünk a kapusok foglalkoztatásáról. Edzésüksablonosan történik. Ebben az időszakban kell az újszerű kapusképzéssel foglalkozni. A szemaforvé-VSs a kapusok új hárítási módja. Ennek kiváló szakembere Grósz László, a csehszlovák női válogatott edzője. Helyes lenne, ha a megyei kézilabda szövetség Grósz Lászlót meghívná Pozsonyból hozzánk hogy tartson előadást és bemutatót a szemaforvédésről. Ha nem is alkalmaznák edzőink ezt az újfajta védési módot, de arra feltétlenül hasznos lenne, hogy megismerjük a kapusok felkészítésének új módját. Kránitz István testnevelő tanár. A társadalom fejlődése követelte a sportélet átszervezését Tegnap délután meglepően sok érdeklődő előtt kezdődtek meg az idei sportakadémia előadásai. Földvári Ernő, a Győr városi TST elnöke megnyitója után Bodd Sándor másirányú elfoglaltsága miatt Tóth István, a Testnevelési Tudományok Kutató Intézet igazgatóhelyettese tartotta meg A magyar sport új útja című előadást. Bevezetőben a sport milliós érdeklődéséről beszélt, majd néhány adattal igazolta, hogy Magyarországon ma már több mint egymillió dolgozó sportol rendszeresen. A sportolók és a sport iránt érdeklődők nagy tömege jogosan kívánja, hogy az egyes sportégakboan LÉPÉST TARTSANAK a legjobbakkal és egyre több eredményt érjünk el. Az átszervezés elvi alapja, hogy a társadalom nevelésének egyik alappillére a testnevelés, az elért eredmények megvédésére és azok fejlesztésére neveli a dolgozókat. A fiataloknak és a dolgozóknak egyre nagyobb lehetőséget kell adnunk hogy saját választásuknak megfejlően fejlődjenek a sportban, de ugyanakkor helyt tudjanak állni nemzetközi vetélkedéseken is. A sport önkéntes tevékenység, ezt a tartalmat kell tükrözze a sport szervezeti felépítése is. A párt és a kormány az MTST új elnökségét bízta meg az átszervezés végrehajtásával. Az átszervezés során eddig már igen sok intézkedést hajtottak végre. A sportszövetségek megszűrtek országos irányító szervek lenni, a jövőben az ország helyi szakmai feladatait vannak hivatva ellátni. A helyi TST-k vezetése ólá kerültek a sportegyesületek is, s ezzel egyidejűleg megkezdődött az anyagi eszközök koncentrálása. Az MTST illetékes osztályai mind tartalmi mind szakmai, mind módszertani kérdésekben már kidolgozták A FEJLESZTÉS FELADATAIT. A cél, hogy lehetőleg mindenki hozzáférjen a sporthoz s ugyanakkor biztosítva legyen a legjobbak kiemelkedése. E célból dolgozták ki az új egységes verseny- és bajnoki rendszert. Az edzés rendszer tekintetében a négy időszakos rendszer a legkorszerűbb, de ugyanakkor arra törekszenek, hogy emeljék a középszint eredményességét. Ezérthozták létre labdarúgásban az NB I. B. osztályt, a többi labdjátékban pedig a három csoportos NB II-et. A legfontosabb ezentúl mindig a magyar bajnokságokban való szereplés, s az itt elért eredmények adnak lehetőséget a nemzetközi versenyeken való részvételre. Az osztályozók helyett minősítési osztályok lesznek, újból kiírják a Magyar Népköztársasági Kupa mérkőzéseit elsősorban az alsóbb csapatok nagyobb foglalkoztatására. Változik a falusi szpartakiád tartalma is, a szakszervezetek és egyéb szervek hagyományos versenyeit ugyancsak beledolgozták a versenynaptárba. Az előadó részletesen foglalkozott AZ utánpótlás kérdéseivel. Már jó—12 éves korban olyan általános fizikai felkészítést kell nyújtani a fiataloknak, hogy 13—a 4 éves koruktól kezdve megkezdhessék a nagy megterhelésű speciális edzéseket. Ennek alapján végzi kutatási programját a Testnevelési Tudományos Kutató Intézet és ezen az alaporn szerveződik át a jövőben a sportiskolák munkája is. December3-án ú | | | T0T070 nyílik Győrött az Aradi vértanúk u. 18.sz. alatt (Rába mozival szemben) Vásárolja meg hetenként szelvényeit a TOTÓ-LOTTÓ KIRENDELTSÉGBEN