Kisalföld, 1963. szeptember (8. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-01 / 204. szám

$*&5. szeptember 1. vasárnap *rs ACFtrtD Miért növekszik szükségszerűen pártunk vezető szerepe? AZT MÁR S­EM KELL különösképpen bizonyítani, hogy társadalmunk eddigi fejlődésének ihletője, szerve­zője és legtettrekészebb cse­lekvő ereje­ a párt volt. Nem is szükséges az igazat bi­zonyító példákért népi de­mokráciánk fejlődésének kezdeti időszakába vissza­nyúlnunk. Elég az utóbbi évek eredményeire hivatkoznunk. A szocializmus alapjainak lerakása hazánkban, a szo­cializmussal kibékíthetetle­nül szembenálló osztályok felszámolása, a kizsákmá­nyolás társadalmi és politi­kai feltételeinek egyszer s mindenkorra történő meg­szüntetése, a kistermelő pa­rasztság átszervezése a szo­cializmus útjára, külön-kü­­lön önmagában is olyan ha­talmas feladat, amelynek el­végzésére csak marxista-le­ninista, forradalmi párt ké­pes. A párt eddigi útja, a tár­sadalom életében betöltött szerepe tehát magától érte­tődő, világos. Az viszont már korántsem ilyen tisztázott mindenki előtt, hogy a párt vezető szerepe társadalmunk fejlődésében miért növekszik szükségszerűen, amint arra a párt VIII. kongresszusán el­fogadott határozat is utal. Akik jobboldalról közelítik meg a kérdést, felszisszen­nek és azt mondják: ,,Hát hogyan? Még a kizsákmá­nyoló osztályok felszámolása után, az osztályharc formái­nak módosulása után sem csökken a politikai párt fon­tossága?" És burkoltabb, vagy nyíltabb formában két­ségbevonják a párt vezető szepének fontosságát, a tár­sadalom életében betöltött szerepe ellen ágálnak. Akik dogmatikusan, balol­dalról szemlélik a dolgokat, azok megfeledkeznek arról, hogy nem elég a párt vezető szerepét hangoztatni, hanem azért jó politikai, eszmei és gazdasági munkával napon­ta meg t­ell küzdeni. Az egyik is,­a másik is hi­bás nézet. Semmiképpen sem érthetünk egyet velük. Való igaz az, hogy társadalmunk­ban a szocializmus alapjai­nak lerakásával, a kizsákmá­nyoló osztályok felszámolá­sával az osztályviszonyok le­egyszerűsödtek, a társada­lom szerkezete könnyebben áttekinthető. Ebből azonban korántsem következik az, hogy csökken a párt szerepe a társadalom életében. Sőt. A gazdasági építőmunkának, a marxizmus-leninizmus esz­mei off­enzív A jártak előtérbe kerülésével a feladatok bizo­nyos értelemben bonyolul­tabbá váltak, árnyaltab­­bak, a szervező, a kezdemé­nyező tevékenységnek a ko­rábbinál is nagyobb a jelen­tősége. És ezek az igénye­sebb gazdasági, politikai és eszmei munkát követelő fel­adatok olyan körülmények között kerültek napirendre, amikor a szocializmus építé­sét még korántsem fejeztük be, csak az alapjait raktuk le és hozzáláttunk a szocia­lizmus teljes felépítéséhez. A BELSŐ FEJLŐDÉS EZVK által támasztott követelmé­nyeken kívül a nemzetközi életben zajló események is egyértelműen a marxista-le­­nonista forradalmi párt sze­repének szükségszerű növe­kedését követelik meg. Könnyű kijelentenünk és megértenünk, hogy a népek létérdeke követeli meg a kü­lönböző társadalmi beren­dezkedésű államok közötti együttműködést, a békés egy­más mellett élés lenini poli­tikájának alkalmazását. An­nak megértése sem jelent különösebb problémát, hogy a békés egymás mellett élés politikája nem jelent ideoló­giai megbékélést, hanem el­lenkezőleg, feltételezi az ide­ológiai harcot is és a békés egymás mellett élés politiká­jának következetes alkalma­zásával, a nemzetközi kérdé­sek megítélésében is a ko­rábbinál sokkal nagyobb kö­rültekintésre, bölcsességre, politikai tisztánlátásra van szükség. De milyen nehéz ezeket a gyakorlatban alkal­mazni. A párt vezető szerepe te­hát a társadalom életében szükségszerűen növekszik, mert még előttünk áll a szo­cializmus teljes felépítésének feladata, és a mind bonyo­lultabbá, árnyaltabbá váló feladatok magas színvonalú, tudományos előrelátást és vezetést tételeznek fel, erre pedig egyedül a párt képes, a tudományos szocializmus elméletének birtokában. Amikor az osztályharcot az osztály-ellenfél magatartása miatt élesebb fegyverekkel kell vívni, amikor a frontvo­nalak élesen elhatárolódnak egymástól, amikor a terme­lési feladatok is végered­ményben leegyszerűsödnek, a politikai tájékozódás viszony­lag könnyű. De mennyivel nehezebb ez akkor, amikor a társadalom adott helyzeté­nek megítélése, az osztályok mozgásának, átalakulásának elemzése, és az ezekből le­vonandó elméleti és politikai következtetések elmélyült, körültekintő, alapos marxis­ta elemzést tételeznek fel. Vajon nem ezt bizonyítják-e azok az élénk eszmecserék is, amelyek egy idő óta és ma is folynak a párt szövetségi politikájáról, a szocialista nemzeti egység problémájá­ról, a származási megkülön­böztetés megszüntetéséről és más hasonló kül- és belpoli­tikai kérdésről. És mindjárt azt is tegyük hozzá, hogy nem is olyan egyszerű min­dig a legivilágosabb, legtisz­tább, legfélreérthetetlenebb, legmeggyőzőbb formában megfogalmazni gondolatain­kat. AZ SEM IGAZ, hogy a párt vezető szerepének szük­ségszerű növekedése automa­tikusan következik be. Nem igaz, mert a párt eddig is csak azért tudta betölteni a társadalom életében elfoglalt vezető helyét, mert minden tettét a legmagasabb fokú tu­datosság hatotta át. Hiszen a szocialista társadalmat is minden más társadalomtól az különbözteti meg, hogy cselekvésének rugója a tuda­tosság. A marxizmus-leniniz­mus birtokában, annak alko­tó alkalmazásával mindig ta­nulmányozza az adott társa­dalom helyzetét és szükség­leteit és annak megfelelően határozza meg a politikai vo­nalat, és jelöli meg kinek-ki­­nek a helyét és feladatát a társadalom szerkezetében. A párt vezető szerepével kapcsolatos helytelen jobb­oldali és baloldali nézetek egyik közös vonása, hogy képviselőik teljesen elveszí­tik valóságérzetüket és a konkrét gazdasági és politi­kai helyzetből azzal olykor homlokegyenest szembenálló következtetéseket vonnak le. Pártunk egyik legnagyobb ereje éppen a valóságérzet magas fokában, rejlik, amire a marxizmus-leni­ni un US al­­kotó alkalmazása teszi­­ ké­pessé. És akkor, amikor a párt vezető szerepének szük­ségszerű növekedéséről val­lott nézetét is kifejtette és határozatba foglalta, ebből a marxista-leninista alapállás­ból indult ki és vizsgálódott. Ez a biztosíték arra is, hogy az ítélete helyes, a párt vezető szerettének növeke­dése viszont biztosíték arra, hogy társadalmunk a szocia­lizmus építésének soron kö­­vetkező feladatait is sikere­sen megoldja. » A februári nagy hóban egy este elakadt Páli mel­lett a Győri Baromfifeldol­gozó vállalat baromfit és to­jást szállító túrakocsija. A kocsikísérő bebotorkált a faluba, lánctalpas traktort leeresett, Németh Imréékhez küldték. A traktoros nem volt otthon, csak a felesége, meg az édesanyja. Éppen lefekvéshez készülődtek. Amikor megmondta a győri ember, mi járatban van, a fiatalasszony felöltözött, ki­ment az udvarra, fölkapasz­kodott a traktorfülkébe, és megindította a gépet. Intett a vendégnek, hogy üljön le. A traktor vágta a hó bucká­­kat, mint a ködöt. A barom­fis teherautó vezetője na­gyot nézett, aztán nevetett, és a DT után kapcsolt. Né­­methné teljes biztonsággal, akadozás nélkül vontatott, csaknem öt kilométeren vé­gig, hófúváson, síkos úton, mindenen. Vékony, szőke fiatalasz­­szony Németh Imrévé, h­ a beszédében férfias határo­zottság van, néha keménység. A téli esethez csak annyi megjegyzést fűz, hogy ,,sze­rencsére” nem merült ki az akkumulátor a nagy hideg­ben ott. — Nem állt egész télen, mert még decemberben is szántottunk. Majdnem kará­csonyig forgattuk a fagyos, havas földet. Traktoros. Munkakönyve van a Beledi Gépállomvíson, váltótársa a férjének. Több­nyire éjszaka szánt. Kimegy este a határba, beül az ura helyére a zárt fülkébe és szánt hajnalig. Pedig meny­nyit dolgozik nappal is." A mama, az anyós már öreg, csak a jószágot látja el, tesz­vesz valamicskét a ház kö­rül. A többi: a főzés, a ta­karítás, a mosás, a három ,,rossz” gyerek mindig az ő gondja, és még a tsz-ben is sokat dolgozik. Nem tag, csak bedolgozó, de 4 000 öl kapálnivalót vállalt. Cukor­répát, kukoricát, mákot, bur­gonyát, takarmány­répát Egyedül. Végigszántotta az őszt, vé­gigkapálta a nyarat, és most újra szánt. Szeret szántani. — Az megnyugvás, ha ki­megyek a gépre. Ott nyu­galom van. De itthon! Ko­molyan mondom, nagyon rosszak a gyerekeim. Vala­hogy e­lkényeztettük őket, alig lehet velük bírni. Bir­kát akartak, vettünk kettőt. Aztán kecskét. A két kislány vasalót akart, hát megvet­tem. Egyszer titokban meg­­melegítették, és kiégették a gyapjúsapkájukat. Persze a kis Imrét a férjem barátai is elkaparták, mert ügyes gye­rek. Hat éves, de félig már ismeri a traktort Ha szól neki az ember, hozza a sze­­relőkulcsokat, pontosan azt, amelyik kell. Még utóbb ő is traktoros lesz. — Magából hogyan lett traktoros? A férje tanította? — Igen. Egyszer, amikor kívülem az ebédet, nem állí­totta le a gépet, hanem oda ■ vitetett maga mellé. Miközben evett, magyarázta, hogyan kell kezelni. Megtanultam, és azóta ennek a gépnek nincs nyugta... Cak hajrad­­­ban pihen valamit. — Amikor maga. Ugye? — Hát igen. Hajnali né­­gyig szántok, és aztán haza­jövök aludni. — Az nagyon kevés. — Házat építünk jövőre. Kétszobás lesz, fürdőszobá­val, már alig várom. Ahhoz kell a sok pénz. De nincs ám, baj! Mióta a gépen is dolgo­zom, két és fél kilót híztam. — Nem fél éjszaka a mesz­­szi határban egyedül. — Sose. Ez a traktor olyan, mint valami védőbástya. Ki merne föllépni a futó lánc­talpra? Eltiporná. És a­ sö­tétségtől se kell félnem. — Nevet. — A reflektor fénye messzire világít. A gyerekek az udvaron hancúroznak, a kis Imre egyszer a kerékpárjára ül, máskor meg a kecskére. — Nézzék! — szól az édes­anyja. — Reggel tiszta nad­rágot kapott és makulátlan ntger. Mindennap átöltözte­­tem, pedig kézzel mosok. Nem vettünk mosógépet, mert szétszednék a gyerekek. Mindig szeretnek. Borzasztó­ Aztán, hogy a kisfiú meg­markolja a kecske szarvát, és berreg hozzá, Némethné jóízűen elmosolyodik, s fi­noman ingatja szőke fejét. Szabó József A SZORGALOM DICSÉRETE A TRAKTOROS ASSZONY 8 Katona István : Eredmények, gondok, feladatok A Győr-Sopron megyei Építőipari Vállalat munkájáról Az építők munkája része mindennapos életünknek.* A város és a falu lakossága egyaránt érdeklődéssel szem­léli az új házak, iskolák, kórházak, műhelyek építé­sét k örül a szép új utca­soroknak, a modern üze­meknek és bosszankodik, ha a létesítmények a megígért időre nem készülnek el. A dolgozók igényének jobb ki­elégítéséért, a lakásgondok mielőbbi megszüntetéséért az építőipar munkájának fejlesztése céljából a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1960. június 29-én határozatot ho­zott. A Központi Bizottság határozata feladatul adta az illetékeseknek az anyagellá­tás jobb szervezését, az épí­tés korszerűsítését, a terme­lékenyebb munka feltételei­nek biztosítását. Több mint két év távlatából a megyei pártvégrehajtó bizottság azt mérlegelte, hogy vajon a KB határozatának szellemé­ben mi történt a Győr-Sop­ron megyei Építőipari Vál­lalatnál. Növekedett a termelékenység A Győr-Sopron megyei Építőipari Vállalat a Köz­ponti Bizottság határozatá­nak megvalósításáért erőfe­szítéseket tett. A lakás, az iskola, és üzemi építés meg­gyorsult, a munka minősége is javult. A lakásépítés fej­lődését jól szolgálta a kö­zépblokkok alkalmazása. A középblokkos építés megho­nosításáért 1960. második fe­lében a vállalat építőelem készítő üzemet létesített. Ez az üzem 1961-ben 6959 köb­méter középblokkot gyár­tott. A múlt évben hasznos újítással 12 528 köbméterre növekedett a középblokkok termelése. Ebben az eszten­dőben elérik a 23 000 köb­méteres termelést. A közép­blokk alkalmazásával 15— 20 százalékkal emelkedett a lakóházak építésének a ter­melékenysége. A lakóházak építési üte­mének növekedésével együtt a minőség is javult. A vég­rehajtó bizottsági beszámoló és a vitában résztvevők is elismeréssel beszéltek arról, hogy az Építőipari Vállalat kollektívája sikerrel fárado­zik azért, hogy szép kivi­telezésű lakásokat adjon a dolgozóknak. A középüle­tek és a gyárak kivitelezé­sében is mutatkozik az igé­nyek teljesítésének szándé­ka. A gyári beruházók többsége is elismeri, hogy a megyei Építőipari Válla­lat dolgozóira lehet számí­tani. A vállalat vezetősége a növekvő feladatok elvégzé­séhez nem rendelkezik meg­felelő számú szakmunkással. (A segédmunkás-hiány is je­lentős.) A szakmunkás hiány csökkentéséért a vállalat 1960-ban 283, 1961-ben 214, 1962-ben 184, és 1963-ban 182 ipari tanulót szerződ­tetett. A műszaki vezetők a szakmunkások továbbkép­zésére is gondot fordítottak. Az üzemi akadémiákon tar­tott előadásokat háromezer­nél több dolgozó látogatta. A középblokkos lakásépí­tés elterjesztése, a szakmai tudás emelkedése, a már meglévő gépek fokozottabb leterhelése eredményezte, hogy bár 1960-tól a vállalat létszáma 134-el csökkent, a termelés 16,5 százalékkal mé­gis növekedett. 1960-tól 1962-ig a termelékenység 23,7 százalékos fejlődést mu­tat. A fejlődés akadályai A Győr-Sopron megyei Építőipari Vállalat termelé­se, a tények is igazolják, az elmúlt időszakban növeke­dett. Ha azonban az igénye­ket is figyelembe vesszük, úgy kiderül, hogy azokat a vállalat nem tudja teljesí­teni. A végrehajtó bizottsági vita fényt derített arra, hogy 1962- ben a 450 millió fo­rintos építési igényből csak 320 millió értékűt tudott vállalni és 300 milliót tel­jesített. Ebben az évben a teljes igény kielégítéséért 500 milliós építési progra­mot kellett­­ volna végrehaj­tani. A vállalat kapacitása azonban nagy erőfeszítések­kel is csak 380 milliós mun­kálatok vállalására alkal­mas, Íeg a szükséglet, és a teljesítés közötti különbség 1963- ban legalább 120 mil­lió forint. Vajon milyen tényezők okozzák azt, hogy a válla­lat erőfeszítései ellenére sem tud lépést tartani az igé­nyekkel. A vállalat olyan te­rületen tevékenykedik, ahol az építőipari munkáslétszám lényeges növelésére nincse­nek meg a feltételek. Sőt, mint már utaltunk rá, 1960- tól 62-ig a vállalati létszám még csökkent is. E körül­mény fokozatosan felhívja a figyelmet a vállalat ál­talános műszaki fejlesztésé­nek fontosságára. A KB 1960. júniusi határozata is a műszaki fejlesztést tartja legfontosabbnak. És a vég­­­­rehajtó bizottsági beszámoló­­ mégis kénytelen arró a számot adni, hogy az Építésügyi Min I nisztérium az elmúlt három­­ és fél évben mindössze 12,9 millió forintot biztosított a vállalat műszaki fejlesztésé­re. A felépített házak és gyá­rak értékének alig több mint 1 százalékos fejlesztési alap­jával távolról sem teljesí­tette a Központi Bizottság­nak a műszaki fejlesztésről szóló határozatát. A legnagyobb baj, hogy az egyébként is alacsony fokon gépesített vállalat­­kényte­len nélkülözni a korszerű szakipari berendezéseket. Ez az oka annak, hogy amíg a középblokkokat a toronyk­a­­rók egymásra rakják és így a ház viszonylag rövid idő alatt tető alá kerül, a laká­sok mégis túlon-túl lassan készülnek. A víz, a gáz, a köz­ponti fűtés, más szerelési munka lényegében hagyomá­nyos módszerekkel történik A szakipari gépek hiánya nemcsak lelassítja, hanem meg is drágítja az építkezést. A növekvő feladatok telje­sítését jelentős mértékben gátolja az is, hogy a folya­matos anyagellátás még min­dig nincsen biztosítva. Je­lenleg is számos anyagféle­ség hiánya okoz gondot és idéz alő feleslege® átcsopor­tosítást. Népgazdasági­lag fontos építkezés is akadozik azért, mert egyebek között 3570 mázsa betonacél nem érkezett meg időben a v­ál­la­lathoz. Az építőipart és benne a megyei vállalatot is vissza­vetette az 1962-65-as hosz­­szantartó hideg tél A de­cembertől márciusig tartó munkakiesésnek — állapítot­ta meg a végrehajtó bizott­ság — az építőipari vállalat vezetősége is okozók. Nem készültek fel hidegebb tél­re. Munkaszervezési fogya­tékosság okozná azt is, hogy a Minisztertanács és a SZOT engedélyezte vasárnapi mun­ka ezideig nem hozta meg a kellő eredményt. Pedig a dolgozók szívesen vállalják a vasárnapi munkát is az 1963-as elmaradás csökken­téséért. Mi a teendő a KB határozatának megvalósításáért ? Az eredmények és a fo­gyatékosságok gondos mér­legelése adja az építőiparról szóló határozat megvalósí­tásának feladatait. Az olyan jó tapasztalatokat, mint az építés koncentrálását , ahol csak lehet helyes alkalmaz­ni. (A győri Bartók Béla úton 916 lakást már a kon­centrálás adta módszerekkel építik.) Már most, a harmadik ne­gyedévben gondos készülő­dés szükséges ahhoz, hogy a téli hónapokban is tudjanak a dolgozóknak munkát bizto­sítani akkor is, ha a hideg mínusz 10 fok alá süllyed. A végrehajtó bizottsági ülésen, részt, vevő, építésügyi minisztériumi szakemberek-­k­nek is le kell vonniuk azt a tanulságot, hogy az anyagel­látás és szállítás feltétlenül megoldandó probléma. Az anyagellátás folyama­tossá tételéért a megyei építőipari vállalat vezetőinek is fo­kozni kell az erőfeszítéseket. A Központi Bizottság ha­tározatának teljesítéséért a legégetőbb tennivaló a válla­lat technikai felkészültségé­nek fokozása. Sürgős intéz­kedés szükséges azért, hogy a vállalatot szakipari gé­pekkel ellássák. Ha az utób­bi feladat máról­ holnapra o­­k nélkül nem is old­ható meg, hiszen az ahhoz , mivel anyagi fe­dezettel a minisztérium még nem is rendelkezik. A szak­ipari munkálatok nagyfo­kú gépeisítése azonnal azért sem oldható meg, mert ah­hoz megdalelő felkészülési idő szükséges. Ám az egy helyben topogásból a válla­latnak mégiscsak minél előbb ki kell mozdulnia. Már eb­ben az évben meg lehet tenni az első lépéseket ah­hoz, hogy a szakipari ága­zatokat is gépesítsék. A megyei pártvégrehajtó bizottság szükségesnek tart­ja, hogy az illetékes szervek minél előbb tisztázák az épí­tőipari vállalat távlati fela­datait, és annak teljesítéséért a minisztérium folyamatosan biztosítsa a szükséges mű­szaki feltételeket. A Magyar Szocialista­­Munkáspárt Győr-Sopron­­ megyei Végrehajtó Bizottság­­­ga arra­­ kéri az építőipari vállalat kommunistáit, szak­­szervezeti aktíváit, KISZ szervezeteit, hogy példaadó munkájukkal segítsék, tá­mogassák a vállalatnak ama erőfeszítését, hogy a lakos­ságnak és az egész népgazda­ságnak az igényeit minél na­gyobb mértékben jó minő­ségben teljesíthesse. Lóny­ai Sándor

Next