Kisalföld, 1963. szeptember (8. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-01 / 204. szám
$*&5. szeptember 1. vasárnap *rs ACFtrtD Miért növekszik szükségszerűen pártunk vezető szerepe? AZT MÁR SEM KELL különösképpen bizonyítani, hogy társadalmunk eddigi fejlődésének ihletője, szervezője és legtettrekészebb cselekvő ereje a párt volt. Nem is szükséges az igazat bizonyító példákért népi demokráciánk fejlődésének kezdeti időszakába visszanyúlnunk. Elég az utóbbi évek eredményeire hivatkoznunk. A szocializmus alapjainak lerakása hazánkban, a szocializmussal kibékíthetetlenül szembenálló osztályok felszámolása, a kizsákmányolás társadalmi és politikai feltételeinek egyszer s mindenkorra történő megszüntetése, a kistermelő parasztság átszervezése a szocializmus útjára, külön-külön önmagában is olyan hatalmas feladat, amelynek elvégzésére csak marxista-leninista, forradalmi párt képes. A párt eddigi útja, a társadalom életében betöltött szerepe tehát magától értetődő, világos. Az viszont már korántsem ilyen tisztázott mindenki előtt, hogy a párt vezető szerepe társadalmunk fejlődésében miért növekszik szükségszerűen, amint arra a párt VIII. kongresszusán elfogadott határozat is utal. Akik jobboldalról közelítik meg a kérdést, felszisszennek és azt mondják: ,,Hát hogyan? Még a kizsákmányoló osztályok felszámolása után, az osztályharc formáinak módosulása után sem csökken a politikai párt fontossága?" És burkoltabb, vagy nyíltabb formában kétségbevonják a párt vezető szepének fontosságát, a társadalom életében betöltött szerepe ellen ágálnak. Akik dogmatikusan, baloldalról szemlélik a dolgokat, azok megfeledkeznek arról, hogy nem elég a párt vezető szerepét hangoztatni, hanem azért jó politikai, eszmei és gazdasági munkával naponta meg tell küzdeni. Az egyik is,a másik is hibás nézet. Semmiképpen sem érthetünk egyet velük. Való igaz az, hogy társadalmunkban a szocializmus alapjainak lerakásával, a kizsákmányoló osztályok felszámolásával az osztályviszonyok leegyszerűsödtek, a társadalom szerkezete könnyebben áttekinthető. Ebből azonban korántsem következik az, hogy csökken a párt szerepe a társadalom életében. Sőt. A gazdasági építőmunkának, a marxizmus-leninizmus eszmei offenzív A jártak előtérbe kerülésével a feladatok bizonyos értelemben bonyolultabbá váltak, árnyaltabbak, a szervező, a kezdeményező tevékenységnek a korábbinál is nagyobb a jelentősége. És ezek az igényesebb gazdasági, politikai és eszmei munkát követelő feladatok olyan körülmények között kerültek napirendre, amikor a szocializmus építését még korántsem fejeztük be, csak az alapjait raktuk le és hozzáláttunk a szocializmus teljes felépítéséhez. A BELSŐ FEJLŐDÉS EZVK által támasztott követelményeken kívül a nemzetközi életben zajló események is egyértelműen a marxista-lenonista forradalmi párt szerepének szükségszerű növekedését követelik meg. Könnyű kijelentenünk és megértenünk, hogy a népek létérdeke követeli meg a különböző társadalmi berendezkedésű államok közötti együttműködést, a békés egymás mellett élés lenini politikájának alkalmazását. Annak megértése sem jelent különösebb problémát, hogy a békés egymás mellett élés politikája nem jelent ideológiai megbékélést, hanem ellenkezőleg, feltételezi az ideológiai harcot is és a békés egymás mellett élés politikájának következetes alkalmazásával, a nemzetközi kérdések megítélésében is a korábbinál sokkal nagyobb körültekintésre, bölcsességre, politikai tisztánlátásra van szükség. De milyen nehéz ezeket a gyakorlatban alkalmazni. A párt vezető szerepe tehát a társadalom életében szükségszerűen növekszik, mert még előttünk áll a szocializmus teljes felépítésének feladata, és a mind bonyolultabbá, árnyaltabbá váló feladatok magas színvonalú, tudományos előrelátást és vezetést tételeznek fel, erre pedig egyedül a párt képes, a tudományos szocializmus elméletének birtokában. Amikor az osztályharcot az osztály-ellenfél magatartása miatt élesebb fegyverekkel kell vívni, amikor a frontvonalak élesen elhatárolódnak egymástól, amikor a termelési feladatok is végeredményben leegyszerűsödnek, a politikai tájékozódás viszonylag könnyű. De mennyivel nehezebb ez akkor, amikor a társadalom adott helyzetének megítélése, az osztályok mozgásának, átalakulásának elemzése, és az ezekből levonandó elméleti és politikai következtetések elmélyült, körültekintő, alapos marxista elemzést tételeznek fel. Vajon nem ezt bizonyítják-e azok az élénk eszmecserék is, amelyek egy idő óta és ma is folynak a párt szövetségi politikájáról, a szocialista nemzeti egység problémájáról, a származási megkülönböztetés megszüntetéséről és más hasonló kül- és belpolitikai kérdésről. És mindjárt azt is tegyük hozzá, hogy nem is olyan egyszerű mindig a legivilágosabb, legtisztább, legfélreérthetetlenebb, legmeggyőzőbb formában megfogalmazni gondolatainkat. AZ SEM IGAZ, hogy a párt vezető szerepének szükségszerű növekedése automatikusan következik be. Nem igaz, mert a párt eddig is csak azért tudta betölteni a társadalom életében elfoglalt vezető helyét, mert minden tettét a legmagasabb fokú tudatosság hatotta át. Hiszen a szocialista társadalmat is minden más társadalomtól az különbözteti meg, hogy cselekvésének rugója a tudatosság. A marxizmus-leninizmus birtokában, annak alkotó alkalmazásával mindig tanulmányozza az adott társadalom helyzetét és szükségleteit és annak megfelelően határozza meg a politikai vonalat, és jelöli meg kinek-kinek a helyét és feladatát a társadalom szerkezetében. A párt vezető szerepével kapcsolatos helytelen jobboldali és baloldali nézetek egyik közös vonása, hogy képviselőik teljesen elveszítik valóságérzetüket és a konkrét gazdasági és politikai helyzetből azzal olykor homlokegyenest szembenálló következtetéseket vonnak le. Pártunk egyik legnagyobb ereje éppen a valóságérzet magas fokában, rejlik, amire a marxizmus-lenini un US alkotó alkalmazása teszi képessé. És akkor, amikor a párt vezető szerepének szükségszerű növekedéséről vallott nézetét is kifejtette és határozatba foglalta, ebből a marxista-leninista alapállásból indult ki és vizsgálódott. Ez a biztosíték arra is, hogy az ítélete helyes, a párt vezető szerettének növekedése viszont biztosíték arra, hogy társadalmunk a szocializmus építésének soron következő feladatait is sikeresen megoldja. » A februári nagy hóban egy este elakadt Páli mellett a Győri Baromfifeldolgozó vállalat baromfit és tojást szállító túrakocsija. A kocsikísérő bebotorkált a faluba, lánctalpas traktort leeresett, Németh Imréékhez küldték. A traktoros nem volt otthon, csak a felesége, meg az édesanyja. Éppen lefekvéshez készülődtek. Amikor megmondta a győri ember, mi járatban van, a fiatalasszony felöltözött, kiment az udvarra, fölkapaszkodott a traktorfülkébe, és megindította a gépet. Intett a vendégnek, hogy üljön le. A traktor vágta a hó buckákat, mint a ködöt. A baromfis teherautó vezetője nagyot nézett, aztán nevetett, és a DT után kapcsolt. Némethné teljes biztonsággal, akadozás nélkül vontatott, csaknem öt kilométeren végig, hófúváson, síkos úton, mindenen. Vékony, szőke fiatalaszszony Németh Imrévé, h a beszédében férfias határozottság van, néha keménység. A téli esethez csak annyi megjegyzést fűz, hogy ,,szerencsére” nem merült ki az akkumulátor a nagy hidegben ott. — Nem állt egész télen, mert még decemberben is szántottunk. Majdnem karácsonyig forgattuk a fagyos, havas földet. Traktoros. Munkakönyve van a Beledi Gépállomvíson, váltótársa a férjének. Többnyire éjszaka szánt. Kimegy este a határba, beül az ura helyére a zárt fülkébe és szánt hajnalig. Pedig menynyit dolgozik nappal is." A mama, az anyós már öreg, csak a jószágot látja el, teszvesz valamicskét a ház körül. A többi: a főzés, a takarítás, a mosás, a három ,,rossz” gyerek mindig az ő gondja, és még a tsz-ben is sokat dolgozik. Nem tag, csak bedolgozó, de 4 000 öl kapálnivalót vállalt. Cukorrépát, kukoricát, mákot, burgonyát, takarmányrépát Egyedül. Végigszántotta az őszt, végigkapálta a nyarat, és most újra szánt. Szeret szántani. — Az megnyugvás, ha kimegyek a gépre. Ott nyugalom van. De itthon! Komolyan mondom, nagyon rosszak a gyerekeim. Valahogy elkényeztettük őket, alig lehet velük bírni. Birkát akartak, vettünk kettőt. Aztán kecskét. A két kislány vasalót akart, hát megvettem. Egyszer titokban megmelegítették, és kiégették a gyapjúsapkájukat. Persze a kis Imrét a férjem barátai is elkaparták, mert ügyes gyerek. Hat éves, de félig már ismeri a traktort Ha szól neki az ember, hozza a szerelőkulcsokat, pontosan azt, amelyik kell. Még utóbb ő is traktoros lesz. — Magából hogyan lett traktoros? A férje tanította? — Igen. Egyszer, amikor kívülem az ebédet, nem állította le a gépet, hanem oda ■ vitetett maga mellé. Miközben evett, magyarázta, hogyan kell kezelni. Megtanultam, és azóta ennek a gépnek nincs nyugta... Cak hajradban pihen valamit. — Amikor maga. Ugye? — Hát igen. Hajnali négyig szántok, és aztán hazajövök aludni. — Az nagyon kevés. — Házat építünk jövőre. Kétszobás lesz, fürdőszobával, már alig várom. Ahhoz kell a sok pénz. De nincs ám, baj! Mióta a gépen is dolgozom, két és fél kilót híztam. — Nem fél éjszaka a meszszi határban egyedül. — Sose. Ez a traktor olyan, mint valami védőbástya. Ki merne föllépni a futó lánctalpra? Eltiporná. És a sötétségtől se kell félnem. — Nevet. — A reflektor fénye messzire világít. A gyerekek az udvaron hancúroznak, a kis Imre egyszer a kerékpárjára ül, máskor meg a kecskére. — Nézzék! — szól az édesanyja. — Reggel tiszta nadrágot kapott és makulátlan ntger. Mindennap átöltöztetem, pedig kézzel mosok. Nem vettünk mosógépet, mert szétszednék a gyerekek. Mindig szeretnek. Borzasztó Aztán, hogy a kisfiú megmarkolja a kecske szarvát, és berreg hozzá, Némethné jóízűen elmosolyodik, s finoman ingatja szőke fejét. Szabó József A SZORGALOM DICSÉRETE A TRAKTOROS ASSZONY 8 Katona István : Eredmények, gondok, feladatok A Győr-Sopron megyei Építőipari Vállalat munkájáról Az építők munkája része mindennapos életünknek.* A város és a falu lakossága egyaránt érdeklődéssel szemléli az új házak, iskolák, kórházak, műhelyek építését k örül a szép új utcasoroknak, a modern üzemeknek és bosszankodik, ha a létesítmények a megígért időre nem készülnek el. A dolgozók igényének jobb kielégítéséért, a lakásgondok mielőbbi megszüntetéséért az építőipar munkájának fejlesztése céljából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1960. június 29-én határozatot hozott. A Központi Bizottság határozata feladatul adta az illetékeseknek az anyagellátás jobb szervezését, az építés korszerűsítését, a termelékenyebb munka feltételeinek biztosítását. Több mint két év távlatából a megyei pártvégrehajtó bizottság azt mérlegelte, hogy vajon a KB határozatának szellemében mi történt a Győr-Sopron megyei Építőipari Vállalatnál. Növekedett a termelékenység A Győr-Sopron megyei Építőipari Vállalat a Központi Bizottság határozatának megvalósításáért erőfeszítéseket tett. A lakás, az iskola, és üzemi építés meggyorsult, a munka minősége is javult. A lakásépítés fejlődését jól szolgálta a középblokkok alkalmazása. A középblokkos építés meghonosításáért 1960. második felében a vállalat építőelem készítő üzemet létesített. Ez az üzem 1961-ben 6959 köbméter középblokkot gyártott. A múlt évben hasznos újítással 12 528 köbméterre növekedett a középblokkok termelése. Ebben az esztendőben elérik a 23 000 köbméteres termelést. A középblokk alkalmazásával 15— 20 százalékkal emelkedett a lakóházak építésének a termelékenysége. A lakóházak építési ütemének növekedésével együtt a minőség is javult. A végrehajtó bizottsági beszámoló és a vitában résztvevők is elismeréssel beszéltek arról, hogy az Építőipari Vállalat kollektívája sikerrel fáradozik azért, hogy szép kivitelezésű lakásokat adjon a dolgozóknak. A középületek és a gyárak kivitelezésében is mutatkozik az igények teljesítésének szándéka. A gyári beruházók többsége is elismeri, hogy a megyei Építőipari Vállalat dolgozóira lehet számítani. A vállalat vezetősége a növekvő feladatok elvégzéséhez nem rendelkezik megfelelő számú szakmunkással. (A segédmunkás-hiány is jelentős.) A szakmunkás hiány csökkentéséért a vállalat 1960-ban 283, 1961-ben 214, 1962-ben 184, és 1963-ban 182 ipari tanulót szerződtetett. A műszaki vezetők a szakmunkások továbbképzésére is gondot fordítottak. Az üzemi akadémiákon tartott előadásokat háromezernél több dolgozó látogatta. A középblokkos lakásépítés elterjesztése, a szakmai tudás emelkedése, a már meglévő gépek fokozottabb leterhelése eredményezte, hogy bár 1960-tól a vállalat létszáma 134-el csökkent, a termelés 16,5 százalékkal mégis növekedett. 1960-tól 1962-ig a termelékenység 23,7 százalékos fejlődést mutat. A fejlődés akadályai A Győr-Sopron megyei Építőipari Vállalat termelése, a tények is igazolják, az elmúlt időszakban növekedett. Ha azonban az igényeket is figyelembe vesszük, úgy kiderül, hogy azokat a vállalat nem tudja teljesíteni. A végrehajtó bizottsági vita fényt derített arra, hogy 1962- ben a 450 millió forintos építési igényből csak 320 millió értékűt tudott vállalni és 300 milliót teljesített. Ebben az évben a teljes igény kielégítéséért 500 milliós építési programot kellett volna végrehajtani. A vállalat kapacitása azonban nagy erőfeszítésekkel is csak 380 milliós munkálatok vállalására alkalmas, Íeg a szükséglet, és a teljesítés közötti különbség 1963- ban legalább 120 millió forint. Vajon milyen tényezők okozzák azt, hogy a vállalat erőfeszítései ellenére sem tud lépést tartani az igényekkel. A vállalat olyan területen tevékenykedik, ahol az építőipari munkáslétszám lényeges növelésére nincsenek meg a feltételek. Sőt, mint már utaltunk rá, 1960- tól 62-ig a vállalati létszám még csökkent is. E körülmény fokozatosan felhívja a figyelmet a vállalat általános műszaki fejlesztésének fontosságára. A KB 1960. júniusi határozata is a műszaki fejlesztést tartja legfontosabbnak. És a végrehajtó bizottsági beszámoló mégis kénytelen arró a számot adni, hogy az Építésügyi Min I nisztérium az elmúlt három és fél évben mindössze 12,9 millió forintot biztosított a vállalat műszaki fejlesztésére. A felépített házak és gyárak értékének alig több mint 1 százalékos fejlesztési alapjával távolról sem teljesítette a Központi Bizottságnak a műszaki fejlesztésről szóló határozatát. A legnagyobb baj, hogy az egyébként is alacsony fokon gépesített vállalatkénytelen nélkülözni a korszerű szakipari berendezéseket. Ez az oka annak, hogy amíg a középblokkokat a toronykarók egymásra rakják és így a ház viszonylag rövid idő alatt tető alá kerül, a lakások mégis túlon-túl lassan készülnek. A víz, a gáz, a központi fűtés, más szerelési munka lényegében hagyományos módszerekkel történik A szakipari gépek hiánya nemcsak lelassítja, hanem meg is drágítja az építkezést. A növekvő feladatok teljesítését jelentős mértékben gátolja az is, hogy a folyamatos anyagellátás még mindig nincsen biztosítva. Jelenleg is számos anyagféleség hiánya okoz gondot és idéz alő feleslege® átcsoportosítást. Népgazdaságilag fontos építkezés is akadozik azért, mert egyebek között 3570 mázsa betonacél nem érkezett meg időben a vállalathoz. Az építőipart és benne a megyei vállalatot is visszavetette az 1962-65-as hoszszantartó hideg tél A decembertől márciusig tartó munkakiesésnek — állapította meg a végrehajtó bizottság — az építőipari vállalat vezetősége is okozók. Nem készültek fel hidegebb télre. Munkaszervezési fogyatékosság okozná azt is, hogy a Minisztertanács és a SZOT engedélyezte vasárnapi munka ezideig nem hozta meg a kellő eredményt. Pedig a dolgozók szívesen vállalják a vasárnapi munkát is az 1963-as elmaradás csökkentéséért. Mi a teendő a KB határozatának megvalósításáért ? Az eredmények és a fogyatékosságok gondos mérlegelése adja az építőiparról szóló határozat megvalósításának feladatait. Az olyan jó tapasztalatokat, mint az építés koncentrálását , ahol csak lehet helyes alkalmazni. (A győri Bartók Béla úton 916 lakást már a koncentrálás adta módszerekkel építik.) Már most, a harmadik negyedévben gondos készülődés szükséges ahhoz, hogy a téli hónapokban is tudjanak a dolgozóknak munkát biztosítani akkor is, ha a hideg mínusz 10 fok alá süllyed. A végrehajtó bizottsági ülésen, részt, vevő, építésügyi minisztériumi szakemberek-knek is le kell vonniuk azt a tanulságot, hogy az anyagellátás és szállítás feltétlenül megoldandó probléma. Az anyagellátás folyamatossá tételéért a megyei építőipari vállalat vezetőinek is fokozni kell az erőfeszítéseket. A Központi Bizottság határozatának teljesítéséért a legégetőbb tennivaló a vállalat technikai felkészültségének fokozása. Sürgős intézkedés szükséges azért, hogy a vállalatot szakipari gépekkel ellássák. Ha az utóbbi feladat máról holnapra ok nélkül nem is oldható meg, hiszen az ahhoz , mivel anyagi fedezettel a minisztérium még nem is rendelkezik. A szakipari munkálatok nagyfokú gépeisítése azonnal azért sem oldható meg, mert ahhoz megdalelő felkészülési idő szükséges. Ám az egy helyben topogásból a vállalatnak mégiscsak minél előbb ki kell mozdulnia. Már ebben az évben meg lehet tenni az első lépéseket ahhoz, hogy a szakipari ágazatokat is gépesítsék. A megyei pártvégrehajtó bizottság szükségesnek tartja, hogy az illetékes szervek minél előbb tisztázák az építőipari vállalat távlati feladatait, és annak teljesítéséért a minisztérium folyamatosan biztosítsa a szükséges műszaki feltételeket. A Magyar SzocialistaMunkáspárt Győr-Sopron megyei Végrehajtó Bizottságga arra kéri az építőipari vállalat kommunistáit, szakszervezeti aktíváit, KISZ szervezeteit, hogy példaadó munkájukkal segítsék, támogassák a vállalatnak ama erőfeszítését, hogy a lakosságnak és az egész népgazdaságnak az igényeit minél nagyobb mértékben jó minőségben teljesíthesse. Lónyai Sándor