Kisalföld, 1963. november (8. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-01 / 256. szám
963. november L, péntek KISALFÖLD MINT EGY CSALÁD — Zamat Kávészergyár mosonszentjánosi telepe — hirdeti a felirat a telep bejáratánál. Az udvaron édeskés illat terjeng. Megkezdődött a cikóriafeldolgozási idény. A termelőszövetkezetektől vagonokban érkezik a cikória, ezt mossák, szeletelik, majd aszalják, azaz több mint hatvan százalékos víz-, elvonást végeznek. Kóczán Flórián, a télen vezetője elmondta, hogy 2100 vagon cikóriát várnak az idén, ennek körülbelül a fele már meg is érkezett. A pótkávé gyártása jelenleg szünetel, az évenkénti kötelező egészségügyi nagytakarítást végzik a dolgozók. Valójában szinte újjávarázsolják a régi telepet: festenek, mázolnak, villanyt szerelnek, gépeket korszerűsítenek. Mindent maguk végeznek anélkül, hogy ehhez az állam anyagi támogatását kérnék. — Mosonszentjánoson ez így szokás — mondja a Kávészergyár éppen ott lévő igazgatója, aki saját bevallása szerint „ide jár egy kicsit felüdülni”. Jó, összetartozó kollektíva ezt mondja. A mosonszentjánosiak önerejükből valósították meg a pótkávé szalagszerű gyártását. Műszakiak és fizikai dolgozók dugták össze a fejüket, és tökéletesítették a gyártási technológiát állami beruházás nélkül. Az idényben 138 munkás dolgozik a mosonszentjánosi telepen, hetvenen állandóan. A legtöbben évtizedek óta. Negyvenéves szolgálati jubileumát ünnepelte nemrég Saly István és Szálka Gáspár. Mindketten ifjú legénykék voltak, amikor a „cikóriagyár” kapuját először átlépték, ma már az ötvenen túlhaladtak. Az állandó munkások között legtöbb, évtizedek óta dolgozik itt, pedig a keresetek nem rózsásak, a környékbeli termelőszövetkezetekben pedig jól fizetnek. Miért tartanak ki mégis ily hűségesen a gyár mellett? — Mintha haza jönnénk, úgy érezzük itt magunkat — hallhatjuk a „miért’-re a választ. Ezért „okoskodták” ki a ciklusos termelést, változtatták korszerűvé, biztonságossá a nemrég még elavult gyári elektromos berendezést . A mi munkánk lesz vele könnyebb — indokolják meg. A termelési eredményeik? Harmadik negyedévi tervüket 107,8 százalékra, termelékenységi mutatóikat 116,4 százalékra teljesítették. A száz forintos takarékossági versenyben csaknem valamennyi dolgozó részt vesz. Ez az élelmiszeriparban meghonosodott, sajátos versenyforma lényege: egy-egy dolgozó száz forint értékű anyag megtakarítást vállal. Eddig a vállalt 62,15 forint helyett 87,7 forintot takarítottak meg személyenként. Az önerőből végzett műszaki intézkedésekkel 68 800 forint megtakarítást értek el. — Szerény eredmények — beszél róluk Kóczán Flórián. Valóban, az eredmények nem olyan nagyok, mutatósak, mint egy nagy gyár milliós felajánlásai, meg takarításai lehetnek. De egy kis összetartó közösség derekas helytállását, igyekezetét dicsérik. Ezért, ha szerények is, de értékesek. (j—é) Az általános nagytakarítás után Burda Zoltán és Boros József, a tmk dolgozói beállítják a zamattöltő gépeket Új kultúrotthonok A Fejér megyei Pusztavám községben másfél millió forint beruházással, a községfejlesztési alapból új művelődési otthont építettek, amelyben 280 személyes színháztermet is berendeztek. Az új művelődési otthont, november 7-én adják át rendeltetésének. A Sáregreshez tartozó Sárhatvánpusztán ugyancsak november 7-én adj át át az új művelődési otthont. VÁROSIASODÓ FALVAINK ÖTTEVÉNY Elsőnek a község tradíciójáról érdeklődöm Laki Lajostól, a helyi tanács végrehajtó bizottságának titkárától. Lehet-e a község tradíciójáról beszélni? — A zöldségféle az — mondja a titkár, és mintha kapóra jönne, kimutat az ablakon. A betonúton zöldséggel megrakott szekérrel kocog egy lovaskocsi. Annak idején Székesfehérvárra, Dorogra, Tokodra, sőt Pestre is szállították az öttevényiek szekérrel a zöldséget. Ma a termelőszövetkezeté a nagy zöldségterület Az itt termelt zöldség kiváló exportcikk is. A falu sorsa tehát összefügg ezzel a termékkel. Régen is jól jövedelmezett és most sem fizetnek rá. Gyarapodnak belőle. Két város vonzásában Öttevényt a nagy hírű zöldségtermesztés mellett még inkább előnyös fekvése hozza egyre közelebb a városhoz. Ilyen előnyei megyénkben talán egyetlen községnek sincsenek. Két város vonzására van. Győr és Mosonmagyaróvár között fekszik fő vasútvonal és közút mentén. Mindkét város megközelíthető 20—30 percnyi vonatozással. A lakosság nagy része vonatozik is. Néhány vonat indulása és érkezése előtt embertömeg hullámzik az utcákon. A felnőtt lakosságnak több mint fele Győrbe és Mosonmagyaróvárra jár dolgozni. A falu 1920-tól kezdett fejlődni. Akkor kezdtek a mellékutcák is kialakulni. Jelenleg 19 utcája van öttevénynek. Csupán 1958-tól száz ház épült. 130000 forintos házak Az új utcákat övező villaszerű családi házak szép látványt nyújtanak. Gondozott virágoskertek díszlenek előttük. Százhúsz-százharmincezer forintos költségvetéssel épültek. Belül is szépek. Modern bútorok, szőnyegek szinte egyikből sem hiányoznak. Aki teheti, beszerelteti a vízvezetéket, és ha gázpalackot tud szerezni, gáztűzhelyet is vásárol. A szobákban cserépkályhák árasztják a meleget. A Fő utca két kilométer hosszan nyúlik el az 1-es számú főútvonal mellett Kissé hosszúra szabták. 1200 méteren régi házakkal szegélyezik. Ezek átépítése már megkezdődött. Az állam ilyen célra is folyósít kölcsönt, és a Fő utca lakói igénybe is veszik. Az átépítési kedv már sokkal nagyobb, mint a rendelkezésre álló szakember. A Fő utca modern világítást kap. Harminc higanygőzlámpát már felszereltek A következő években az utakat és a járdákat is rendbe kívánja hozatni a tanács. Az új utcák járdáit ideiglenesen apró kaviccsal terítették be, hogy ne borítsa sártenger a modern házak környékét. Művelődési otthon helyett óvoda Művelődési otthon építésére már megkezdte a tanács a községfejlesztési alap tartalékolását. Az előzetes számítások szerint is több mint hárommillió forintba került volna. Később másképp határoztak. Egyelőre nem építenek művelődési otthont, hanem olyan építkezésekre költik a pénzt, amelyek még ennél is fontosabbak. Például óvoda épül 1965-ben. A nemrég létesített egészségügyi kombinát, amelyben orvosi rendelő, gyógyszertár és szolgálati lakás van, szintén rangot ad a falunak. A földművesszövetkezet tovább kívánja korszerűsíteni üzlethálózatát. Nagyon fontos lenne a Fő utcán lévő églük italboltnak átalakítása kisvendéglővé. Elsősorban a helyi igények kielégítésére. Természetesen átmenő forgalommal is számolni lehet. Az Országos Takarékpénztárnak sok telket adott már át értékesítésre a tanács. Győri lakos is vásárolt már itt telket. Azelőtt ötszáz négyszögölre építettek. Ahogy az érdeklődés növekszik, úgy kisebbednek a telkek. Sűrűbben épülnek a házak, városiasodik a falu. Cseresznyék István Kibővített vezetőségi ülést tartott a MTESZ Csütörtökön délután a Technika házában kibővített vezetőségi ülést tartott a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége. Az ülésen megjelent és az elnökségben foglalt helyet Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Szurdi István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja és Beckl Sándor, a SZOT titkára. A kibővített öt ülésen, amelyet Varga József egyetemi tanár, a szövetség, elnöke nyitott meg, két előadás hangzott el. Kiss Árpád, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, a MTESZ társelnöke a távlati tervezés műszaki megalapozásával kapcsolatos kérdésekről szólt, majd Valkó Endre főtitkár adott tájékoztatót a szövetség munkájáról és időszerű feladatairól. A beszámolót követő vita után az ülés résztvevői határozati javaslatot fogadtak el, amely értékeli az eddig végzett munkát és megjelöli a következő feladatokat. (MTI) Korszerű. Megkezdődött a termelőszövetkezetek és a tervező irodák szerződéskötése a jövő évi beruházások előkészítésére. A közös gazdaságok 1964-re mintegy kétmilliárd forint értékű építkezést irányoztak elő. Ez az összeg valamivel meghaladja ugyan az ideit, mégis kevesebb új létesítmény készül belőle: az ez évi mintegy 7500 helyett nem egészen 6000. Ugyanis jövőre már általában nem egyszerűen állatférőhelyeket vagy tárolóépületeket hoznak létre, hanem zömében a meglevő telepeket teszik korszerűbbé és ellátják járulékos létesítményekkel. Maguk az egyes épületek pedig nagyobb befogadóképességűek, műszakilag igényesebbek, a gazdaságos, termelékeny üzemeltetésre alkalmasabbak lesznek. Ezeken kívül jelentős összegeket fordítanak a régebbi építkezések kiegészítésére. A fejlettebb beruházásokra ösztönöz egyébként az állami támogatás jövő évi rendszere is: a 30046-os kormányhatározat értelmében a szövetkezetek annál nagyobb arányú beruházási kedvezményt kapnak, minél korszerűbb az építkezés. Új állatférőhelyek létesítésére a szövetkezetek több mint 600 millió forintot szánnak; ebből 47 000 szarvasmarha és 32 000 sertés részére épül istálló és csaknem 900 000 baromfi részére tojóház és csibenevelő. A járulékos beruházásokra előirányzott mintegy 300 millió forint jelentős részét ugyancsak az állattenyésztés céljaira fordítják. A termelőszövetkezetek 1964-re nagyobb és igényesebb beruházási programot tűztek ki, mint eddig bármikor. (MTI) ■ Az első kollégium A hír mindössze néhány sor — és benne a történelem. Lehetetlen nem megérezni, újból és újból végig nem gondolni. Nincs falu, szinte nem akad egyetlen parasztház, ahol ne emlékeznének a hétszám szakadó esője során felázott mezei utak feneketlen saját, dagasztó gyerekekre, apjuk csizmáját vonszoló, s anyjuk nagykendőjébe bugyolált apróságokra, a falvak és tanyák iskolásaira- Ezrek és tízezrek tették meg napról napra a tíz és tizenhatkilométereket: hóviharban, fagyban és szakadó esőben. És emlékezünk azokra is, akik csafe sem tehették meg, mert nem akadt a házban egyetlen tisztességes nyegyelmi, s az apa egyetlen tü csizmáját lehetetlenség volt a hat gyerek között elosztani. Így maradtak ki ezrek és ezrek a falusi iskolák harmadik és negyedik osztályaiból. Kérges tenyérrel, őszülő halántékkal, sűrű gondokban eltöltött nehéz évtizedek örökségével tízezrek pótolják most, amihez akkor nem juthattak. Fiaik, unokáik sohase ismerik meg azt a régi iskoláséletet. A közoktatás címszó alatt új fejezetét írja napjainkban a történelem. Az emberi , egymásbecsülés, a földművelés, a gépesítés, az állattenyésztés. A köz szolgálatában való részvétellel egyetemben forradalmát, szocialista kiteljesedését éli falvainkban a közoktassá is. A bevezetőben említett hír arról szól, hogy beköltözött ötven tanyai gyerek az ország első általános iskolai kollégiumába. A minden igényt kielégítő otthonban külön leány- és fiúszállások, tanulószobák, társalgók vannak. Szakképzett nevelők segítik őket a tanulásiban, s ugyancsak képzett élelmezési szakemberek gondoskodnak ellátásukról. A kisújszállási tanyavilág ötven iskolása immár a legmodernabb feltételek között készülhet a jövőre, ötven gyerek ... Nagyon kevés az még a ma is öt- és tíz kilométereket vonatozó, bicikliző, de nem egy esetben még ma is gyalogoló sok ezer iskoláshoz — mondják csak ... Valóban kevés de minden nap közelebb visz bennünket ahhoz, hogy ez az arány megváltozzon. Művelődésügyi intézményeinknél készülnek a tervek a központosított — magas színvonalú oktatás mellett — a kollégiumi ellátás megoldására is. Kisújszállást követően mind több kollégiumot adnak át magasztos rendeltetésének. Mint minden újért itt is megannyi gondot, nehézséget kell megoldani. De erőnk, adottságaink jó elosztásával minden nap előbbre jutunk. És az eredmény a szülőknek nyújtott igen nagy segítségen túl — mindenek előtt saj út nemzedék műveltségében, erejében, jellemében jelentkezik majd. && . „ Egyébként jól dolgozik.. Nemrég az egyik győri nagyüzem társadalmi bírósága két dogozó tetttegesessé fajuló vizálykodásáról tárgyalt. Egy munkás a művezetőjére emelt kezet A tárgyaláson bebizonyosodott, hogy a munkásnak alapos oka volt a felháborodásra. Amikor a művezetőjétől ismételten kérte, hogy a gépénél lévő dobogót javíttassa meg, az minősíthetetlen, trágár szavakkal támadt rá, ahelyett, hogy intézkedett volna a munkás testi épségét veszélyeztető hiba megszüntetésére. A durvaság ez esetben még nagyobb durvaságot szült. Természetesen, ez nem menti az önbíráskodót, ahhoz senkinek sincs joga, hogy a durvaságot még nagyobbal viszonozza, de azért valami igazság van a közmondásban: „Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten.” A társadalmi bíróság is ezt mérlegelte, amikor súlyosabban elmarasztalta a pofozkodót, de a művezetőt is megbüntette a sértegetésért. Nem egyedülálló eset az említett. Itt-ott előfordul, hogy a munkatársak egymás apját-anyját, le- és felmenő rokonságát olyan jelzőkkel „tisztelik” meg, amelyeknek hallatán, mint mondani szokás, „kinyílik az ember zsebében a bicska”. S utána következnek a sértések, vagy éppenséggel a bírák. Akár ez vagy az, mindenképpen alantas, méltatlan dolog. Visszataszító, mert az emberek együttélésére egyre inkább egymás megbecsülése, segítése a jellemző. Vlegható, nagyszerű példák sokasága mutatja, mennyire így átéreznek sok helyütt a munkatársak, megosztják ígymással örömeiket, gondjukat. S ezáltal nő, terebé- lyesedik az öröm, kisebbedik a gond. Az általános, a jellemző az emberek munka- társi kapcsolatában a kölcsönös tisztelet, szeretet, a gondolkodás. S ebből rí ki a lurvaság, a türelmetlenség, az egymás semmibe vevése. — Manapság túl érzékenyek az emberek — hallani gyakorta. Az emberek valóján egyre igényesebbek arra, hogy emberként bánjanak velük, és elutasítják az eittől eltértő modor. Ez érthető,fogadható, helyeselhető. Az már kevésbé, hogy egyesek, bár ők maguk igényt tartanak arra, hogy tiszteljék fennük az embert, az ehhez való jogot elvitatják másokról. Elvárják a megértést, latintatot, de mások iránt nem gyakorolják. El sem tudják képzelni, hogy a másik ugyanolyan észző ember, eseteg családi gondokkal terhelten, megrendült egészségi álapottal, miegyébbel. Beláást várnak amiatt, hogy ezek a tényezők átmenetileg látványosan hatnak munkájukra, hangulatukra, de maguik nem képesek belátni semmit. Pedig sokfajta súrlódást el lehetne kerülni kölcsönös megértéssel. — Tőlem a termelési feladatokat kérik számon. Nem törődhetek egyéni nyavalyákkal — mondta nemrég az egyik nagyüzem műszaki vezetője. Valóban, elsőrendűen fontos a tér teljesítése, mert nem a szép szavakból, hanem az anyagi javak termeléséből lesz mind szebb, könnyebb, gondtalanabb az élet. De a tervet érző, gondolkodó, szenvedő és örvendő emberek összessége valósítja meg. Nem maradnak a gyárkapun kívül az egyéni érzelmek, bár helyes, kívánatos lenne, ha mindenki igyekezne ezeket a normális keretek közé szorítani, önmagát fegyelmezni. De aki erre csak kevéssé képes, próbálja legalább megérteni, hogy másnak is lehet rossz napja, másnak is fájhat valami, más is igényli a megértést, a türelmet. Ez alapvető feltétel ahhoz, hogy egy ingerült hang elhamarkodott meggondolatlan kiszólás ne legyen emberek közötti harag, gyűlölség forrása. — Egyébként jól dolgozik — állapították meg munkatársai a beosztottját sértegető művezetőről. — Csak a modora... Nos, nem lehet „egyébként jól dolgozni”, de emberszámba nem venni a beosztottakat. Mert a vezető munkája — bármely fokon — azzal mérhető le, hogy beosztottjaival miként tud szót érteni a közös tennivalókat illetően. Hogyan biztosítja a feltételeket az együttes munkához: a nyugodt, higgadt baráti légkört éppúgy, mint a szerszámokat, gépeket, berendezéseket. Nem lehet „egyébként jól dolgozni”, de az irányítása alá tartozókkal rosszul, méltatlanul bánni, őket önérzetükben háborítani. A trágárság, a durvaság éppenséggel nem a „jól dolgozó” vezető sajátja. Sokkal inkább a primitivitás, a tehetetlenség jele, bizonyítéka Elismeri bárki, hogy soha ilyen kedvező feltételek nem voltak a nyugodt, alkotó munkára, mint amilyenek évek óta nálunk meghonosodtak. Az üzemekben, vállalatoknál és intézményeknél a bizalom légkörében képességeik legjavát adhatják a dolgozók. S általában jellemző, hogy kedvvel, érdeklődéssel végzik munkájukat az emberek. Kár e nyugodt, szívélyes, alkotó légkört megzavarni torzsalkodásokkal, tettlegességgé fajuló veszekedésekkel. A többség összetartó, nevelőerejével kell hatni tehát a hereskedőkre, a rabiátusokra. Mert — bár ők vannak kisebbségben —megzavarhatják, beárnyékolhatják a kollektíva életét, hangulatát. JL-né