Kisalföld, 1963. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
1963. december 1., vasárnap Kiállították a szikáncsi aranyleletet Szombaton délben dr. Korek József főigazgatóhelyettes bevezető szavaival megnyitották a Magyar Nemzeti Múzeumban a szikáncsi aranypénz-lelet kiállítását. Az 1400 darab arany soldius a hódmezővásárhelyi és szegedi bemutató után, ahol két hét leforgása alatt körülbelül 16 000 érdeklődő tekintette meg, végleges helyére, a Nemzeti Múzeumba került. A főváros érdeklődő közönsége 8 napig láthatja az értékes leletet a Nemzeti Múzeum dísztermében. A megnyitón jelen volt Jozó Erzsébet, a római kincslelet megtalálója, akinek ünnepélyesen átnyújtották a Magyar Nemzeti Múzeum elismerő díszoklevelét. A közfigyelem központjában A pedagógus pártszervezetek Csak Győrött mintegy húszezren tanulnak, országosan pedig minden ötödik ember vesz részt iskolarendszerű oktatásban. E számok híven tükrözik az igény fokozatos megvalósulását: a magasabb életszínvonal alapja a jobb munka, annak meg a több tudás, a korszerű szakértelem, az általános és világnézeti műveltség. Nem szorul bizonyításra: kulcsember a pedagógus. Társadalmi és egyéni érdekek megvalósulásán munkálkodik. A kongresszusi beszámoló így fogalmazott: Az új ember formálásában a tanítók, a tanárok a legfontosabb társadalmi tényezők, a párt legjobb harcostársai. Harcostárs a pedagógus abban a történelmi folyamatban, hogy az ember megtanuljon szocialista módon dolgozni, gondolkozni, élni. Harcostárs ma a pedagógus a kispolgári életszemlélet elleni küzdelemben, az eszmei offenzívában. Természetes, hogy különleges figyelem kíséri iskolán belül és kívül a rendkívül felelősségteljes feladatokat vállaló pedagógus pártszervezetek szervező, irányító tevékenységét. A megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén tárgyalta a pedagógus pártszervezetek munkáját. Sajátosságok A pártszervezetek tömegpolitikai munkája, belső szervezeti élete egészségesen fejlődik. Egyre inkább feloldódik a korábbi befelé fordulás, a párttagok mind jobban hallatják szavukat, magyarázzák a párt általános és kultúrpolitikáját. Győrött, Sopronban, Mosonmagyaróvárott, Csornán és Kapuvárott külön pedagógus pártalapszervezetek működnek. Sopronban városi vezetőség, Győrött az október elején választott pedagógus pártbizottság fogja össze az alapszervezeteket. A végrehajtó bizottság helyesli a győri pedagógus pártbizottság létrehozását, mert így az alapszervezeteket hatékonyabban lehet mozgósítani a nevelési feladatok segítésére. Körülményesebb a pártmunka például Mosonmagyaróvárott, ahol tíz iskolának van egy szervezete. Vezetősége nehezen tudja irányítani a munkát, ritkábban jut el az egyes intézményekhez, nem könynyen ismerheti meg az ottani gondokat. Ilyen helyzet különösen megköveteli a rátermett vezetést, a kollektív feladatvállalást, és eleve több segítséget tesz szükségessé a felsőbb szervek részéről, hiszen a vegyes összetételű szervezet nagyon sok gondot jelent, a más és más iskolatípusokban sajátos problémák adódnak. A járásokban nem működnek külön pedagógus alapszervezetek, hanem az adott területi, illetve tsz-pártszervezetekhez tartoznak. Ennek előnye, hogy a pedagógusok közelebb kerülnek a falu politikai, gazdasági életéhez — hátránya viszont, hogy ezek a pártszervezetek nem vagy alig foglalkoznak elsősorban a nevelőket érintő kérdésekkel. Itt is csak a felsőbb szervek adhatnak segítséget, hogy sehol és semmiben ne maradjon — ideiglenesen se — fehér folt. Rendszeres politikai tájékoztatást adnak Győrött, Mosonmagyaróvárott és Kapuvárott. Ahol nem gondoskodnak erről, ott megsínyli a politikai munka. Együtt A pedagógus pártszervezetek feladata az úttörőmozgalom, a KISZ és a szakszervezet támogatása is. Vezetőségi ülésen, taggyűlésen megbeszélik az ifjúsági szervezet munkáját, s ha nem is rendszeresen, de beszámoltatják a pártmegbízatást kapott kommunista pedagógusokat. Még mindig nem elég hatékony azonban a pártszervezetek tevékenysége a KISZ öntevékenységének erősítésében. A párttag pedagógusok egy része sem ismerte fel ennek jelentőségét, aggályoskodik a fiatalok megbízásakor. Javult ugyan a kapcsolat a felsőbb KISZ-szervezetekkel, de mint az e°''es iskolákban zajlóviták tanúsítják, még nem felel meg a kívánalmaknak. A pedagógus pártszervezetek általánosságban együttműködnek a városi szakszervezeti bizalmiakkal, közös akciókat szerveznek. De „házon belül” — s néha járási szerveiknél is — még ma sem ritka a szakszervezet lebecsülése. A lanyha mozgalmi munka — a pártirányítás hiánya — következtében időnként mintha egyoldalú érdekvédelem jellemezné a szakszervezeti munkát. A kezdeti eredmények ellenére sem sikerült még eléggé a pedagógus szakszervezet iskolai bizottságainak figyelmét a politikai munkára irányítani. Mind többen A kommunista pedagógusokat szép számmal megalálhatjuk a különböző társadalmi szervek és mozgalmak sokat vállaló aktívái között. Néhol túlzottan is igénybe veszik segítőkészségüket — mégpedig ugyanazokét. Tisztelet, becsület a sok helyen ismerős pedagógusnak, másrészt azonban nem helyeselhető, hogy a család rovására vagy a szórakozás, a továbbképzés helyett szoríthat időt például a dolgozatok javítására, valamilyen iskolai megbízatásból fakadó munkára. A tévesen értelmezett megbecsülés és a túlterhelés — ha egyazon vállra nehezedik ! — nagyon súlyossá válhat, mert nem marad lehetőség a lépéstartásra, a továbbképzésre. Okozhatja maga az egyén, ha görcsösen ragaszkodik a különböző funkciókhoz, de inkább a megbízók a felelősek. Az új emberek bevonását sokszor gátolja a kényelemszeretet, hiszen az újabb aktívákat meg kell tanítani az adott feladatkör ellátására. Pedig sokkal könnyebb, ha megosztják a feladatokat. S ez elsősorban az irányító szervek, a megbízók teendője Ne tartósítsanak olyan légkört, hogy néhány kommunista pedagógusra az átlagnál jármi több munka hárul, ugyanakkor mások csak formális megbízatást kapnak. Csakis így jut elegendő energia a bátor kezdeményezésre a pedagógiai és etikai kérdések vitájában és megvédésében, így gyümölcsöztethető a kollektíva ereje az iskolareform tudatos és közös megvalósításában, így nevelődik az újabb és újabb erő, a pedagógus pártszervezetek így gyarapodhatnak létszámban is, így fokozódhat hatásuk az iskolai oktató-nevelő munka erősítésében. —i. f.— KISALFÖLD A vetőmaggyárban A szemerkélő esőben, szurok sötétségben és rettentő nagy sárban hosszú az út a mosonmagyaróvári hibridüzemhez. Csak a kazánok tüzének villogása, az osztályozótorony pislákoló fényei mutatják az irányt. A kapun nincs csengő, a portás anélkül is észreveszi a látogatót. Anger Ferencet, a torony vezetőjét hívja. Végigjárjuk a szárítót, a hatemeletes osztályozótornyot. Mindenütt fülsiketítő gépzakatolás fogad, a csövekben csörögve hull alá a kukorica garmadája. Martonvásári 48-as fajta. A Győri Állami Gazdaság termelte. A nyolc szárítókamrában összesen 24 vagon csöves kukorica szárad. (Itt tonnákkal, vagonokkal mérik a mennyiséget.) Villognak a gázolajos lángcsóvák, a kazánokban állandóan 45 fok a hőmérséklet. — Ilyennek kell lenni, akkor jó — mutat egy kukoricacsövet Anger Ferenc. Csontkeménynek, teljesen száraznak látszik a kukorica, pedig még mindig 14 százalék vizet tartalmaz. Átmegyünk az osztályozótoronyba. A hat emeletet háromszor járja meg a kukorica. Tisztítják, osztályozzák. Nyolc felé válogatják szét a magot, s csak ezután kerülhet a fémzárolt zsákokba. Tavasszal nagy keletje lesz a Mosonmagyaróvárott előkészített vetőmagnak, mert elismerten első osztályú, szakszemen csávázott kukorica. A csávázást is a hibridüzemben végzik. — Miként lehet ellenőrizni, hogy a követelményeknek megfelelő kukoricát töltötték-e be a zsákokba? — kérdezem. — Ez az ügyes berendezés pontosan megmutatja. Az automata mérleg mellett egy lakattal lezárt benzines hordószerűség van. Nyolc egyenlő rekeszekre osztották. Ezekbe a rekeszekbe időnként minta hullik a kiszállításra váró kukoricából. A szakemberek bármikor megvizsgálhatják, milyen minőségű vetőmag van egy-egy szállítmányban. Naponta 3,5—4 vagon kukoricát készít el vetésre alkalmassá a hibridüzem. A gabona tisztítása után, októberben kezdték csak a kukorica feldolgozását, mégis a 220 vagonos éves tervből kétszázat már letudtak. Járjuk az emeleteket, megcsodáljuk a hatalmas méreteket. Itt minden olyan nagy. A tartályok, a gépek, a kazánok. S alig látunk munkásokat. — Nem csoda — világosít fel Anger Ferenc. — Összesen hatan vagyunk az éjszakás műszakban. Közülük hárman zsákolnak, takarítanak. Ha lefogy a tartályokból a martonvásári 48-as, a 40-es fajtát kezdjük feldolgozni. Ilyenkor tökéletes nagytakarítást kell végezni, különben elfajzik a kukorica. Hatan irányítják a gépóriásokat, hatan győzködnek az éjszaka sötétjével, az álommal. Sivár munkahelynek tűnik ilyenkor, s eléggé szellős is a hűvös őszi szélben, a munkások mégis szeretnek itt. Azt mondják, jó érzés, hogy a hatalmas tartályok között szinte elvesző ember egy gombnyomással át tudja vinni akaratát a gépekre, amelyek pontosan követik a parancsot. Engedelmeskednek, s mire megvirrad, a még hátralévő 20 vagonból már csak 19 marad. Az Anger-brigád jól dolgozott. k. j. öregember-e idős Czipetits Simon? Eveire az. Az undi anyakönyvben ezelőtt 81 évvel jegyezték be a nevét. Mióta megalakult a termelőszövetkezet, azóta nyugdíjas. De azt mondják, hogy a nyáron még vágta a lucernarendet. A neve után a teljesítménytáblán az idén 260 munkaegységet írtak. Az utcán láttam meg az idős embert, talicskát tolt. (Ötven kiló dara volt a talicskán, de nem csúszott meg az öreg ember lába a sártól síkos úton. Csak akkor árulta el 81 évét, amikor a meleg konyhába a székre ült. Akkor egy kissé meggörbedt a háta, és ezekkel átszőtt két kezét az idős ember szokása szerint a térdén pihentette. De nem remegett az a két barna kéz. Kint csepergett az eső, bent a konyhában meleget adott a tűzhely. Meleg volt az öreg ember szava is. — Azt a kétszázhatvan munkaegységet az unokámmal, Jancsival kerestük. Ügyes gyerek. Még csak tizenöt éves, de már elkormányozza a traktort. Három hétig szántott is, őszi szántást csinált, ahhoz pedig érteni kell. De jól szántott, megnéztem a munkáját. Hasznát veszi a téesz. Azt mondja, hogy meg is marad itt. Nem sandít a szeme a város felé. Az unoka most az erdőre jár. Fát döntöget, gyökérért, meg ágért. — Tavaly még én is fejszéztem, de a döntögetéshez már öreg vagyok. Hadd erősödjenek a fiatalok, így dolgozik egymást segítve a nagyapa és az unoka. Mert ha kaszát kell fogni, ott még a nagyapa a „legény”. Másfél hold lucerna kaszálását vállalta a nyáron. Együtt vágta a rendet a nagyapa meg az unoka. Ha Jancsi kaszája a dőltben belefulladt, nagyapa kivágta ott is. — Akkor tanult a Jancsi. De megtanulta. Egész nap vágta, este már nem bicsaklott ki markából a kaszanyél. De kalapálni még nem tud. Majd megtanítom a nyáron. Mert akkor kaszás igazán a kaszás, ha ki is kalapálja a vasat. A gabona szára is erős még Jancsinak. De jövőre már a fiú lesz az erősebb. Pedzette már az idén is, aztán mégis markot szedett. Kint volt az egész család. Jancsi apja is szabadságot kért a gyártól, meg a menyem is kitett magáért. Én kötöttem a kévét. Learattunk tíz és fél hold árpát, meg egy hold rozsot. A legtöbbet a faluban. Nyílik az ajtó. Kipirult gyerek robban be rajta. Sanyi, a legkisebbik unoka, a legcsintalanabb. Már ott is terem a nagyapa nyakán, hogy játsszanak. — Sanyi hordta a vizet aratáskor. A kapálásnál meg ő segítette megenni a tízórait. Mert sokat kapált az idén idős Czipetits Simon: kukoricából 1200 ölet, burgonyából 600, cukorrépából 400 ölet meg a háztájit. Most már jöhet a tél, és a pihenés. — Találok én itthon a télen is munkát, a háztáji állatok közül. Aztán kivezet az istállóba az öregember. Jól tartott tehén bámul az ajtó felé. Árokszénát kaszált neki a nyáron a gazda. Három boglyával hoztak haza. Az ólban hízó meg anyakoca, nyolc malaccal. Háromhetesek a malacok. Simon bácsi menye már tejes moslékkal eteti őket. Az államtól vállalta az anyakoca tartását idő S Czipetits Simon. — Látja, lesz télen is elfoglaltságom — mondja az öregember, aztán a Sanyi fiú kezét fogva beballag a konyhába. Pék Imre A SZORGALOM DICSÉRETE EGYÜTT AZ UNOKÁVAL Mennyi víz kell az öntözéshez? A Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézetben dr. Sesztay Károly tudományos osztályvezetőhelyettes irányításával pontos számításokkal határozták meg a kutatók, hogy Magyarország területén mennyi víz kell az öntözéshez. Annyi öntözővízről kell gondoskodni, mint amennyit a terület a kapott csapadékon felül is hasznosíthat, vagyis el tud párologtatni. A vizsgálatok alapján most már elvégezték a számításokat. Magyarország évente 35 milliárd köbméter csapadékot kap. Ebből ötmilliárd köbméter víz azonban a folyókba kerül és elhagyja az országot. Jelenleg tehát 30 milliárd köbméter víz párolog el az ország területéről, de a vizsgálatok kiderítették, hogy a talajnak és a növényzetnek akálna javára, ha még hétmilliárd köbméter vizet kapuna, illetve párologtatna el. A magyar folyók lehetővé teszik ennek a feladatnak a megoldását, bár a Tisza környéki, különösen száraz területeken még igen sok munkát kell elvégezni.__________ Rendelet oktatási intézmények dolgozóinak üzemi étkeztetéséről Rendelet jelent meg az alsó- és középfokú oktatási intézmények dolgozóinak üzemi (iskolai) étkeztetéséről, mely lehetővé teszi az oktatásügyi dolgozók — döntően a falusi pedagógusok — kedvezményes étkeztetését. A Munkaügyi Közlöny legutóbbi számában megjelent rendelkezés hatálya az iparitanuló-intézetek és az egészségügyi szakiskolák kivételével az ország valamennyi alsó- és középfokú oktatási intézményére kiterjed. A rendelet értelmében az oktatásügyi dolgozók szervezett étkeztetését elsősorban diákotthonban, menzán, gyógypedagógiai vagy gyermekvédelmi intézményben biztosíthatják. Napközi otthonban az oktatásügyi dolgozók akkor étkezhetnek, ha a helyiségben az említett intézmények közül egy sem működik, illetve, ha étkezésük a felsorolt intézményekben akadályozná az oktató-nevelő munkát. Az étkezés csak az esetben engedélyezhető, ha az ugyanott ellátott tanulók számát emiatt nem kell csök- szenteni (MTI) . Minden közös gazdaság, amikor gondoskodik az állatok téli takarmányáról, gondoskodik a háztáji állatokéról is. Mert rossz, nem elfogadható szemlélet mellőzi a háztáji gazdaságot, megnehezíteni takarmánygonddal a háztáji állati tartását. A háztáji gazdaságban nevelt állatra éppenúgy szüksége van a népgazdaságnak, mit a közösből értékesített állatokra. Sőt még nagyon is szüksége van ... Ez a nézet a megye közös gazdaságaiban már gyakorlattá vált, és a szükségletnek megfelelően, a termést figyelembe véve juttatnak a háztáji állatoknak is takarmányt. Annyit, hogy azért a közösnek se legyen takarmánygondja. Miért kell ezt az utolsó mondatot hangsúlyozni? Mert akadt példa az ellenkezőjére. Ménfőcsanakon a közösben és a háztájiban termett abraknak 53,1 százaléka maradt a közösben, és 46,9 százaléka a háztáji gazdaságokba került. Vagyis a háztájiban termett takarmány mellett még a közös abraktakarmány 36 százaléka is a tagoké lett. Pedig a szövetkezetnek 19 vagon abraktakarmánya hiányzik. A dunaszegi tsz-ben a háztáji gazdaságban termett abraktakarmány mellett megkapták a tagok a közös takarmány 37 százalékát. Aközös állatainak pedig kellene még 9 vagon abrak. Legkirívóbb a példa a nyúli szövetkezetnél. Itt a közösben termett abrak 43 százalékát kiosztották a tagoknak, és a közösnek nem lett elég az abraktakarmánya; 20 vagon hiányzik. Járható-e ez az út? Elfogadható-e ez a szemlélet az említett szövetkezetek vezetőitől, tagjaitól? A háztáji gazdaságok ápolásával, segítésével nem károsodhat a közös! Ha gyengébb a takarmánygabona-termés, ne csak a közös állatai érezzék meg, hanem a háztáji gazdaság állatai is. Talán úgy lehetne legjobban kifejezni: „Osztozzanak meg testvériesen.”. Általában az az elfogadható a reális, ha a közösben termett takarmánygabonának negyedrészét osztják ki a tagoknak. Ehhez termelnek még gabonát a háztájiban is, nem okozhat gondot az állat takarmányozása. Nem általános jelenség a megyében, sőt még a győri járás szövetkezeteire sem jellemző, hogy túlzottan sokat osztottak a közös abrakból a háztájinak, a szövetkezetnek meg abrakot kell vásárolnia. Az említett példák kirívó esetek. De nem lehet említés nélkül hagyni, nehogy a példa ragadós legyen. gszni jutott a háztájiba, mi maradt a közösben? Mélyítik a Balaton-partot A nyári üdülési idény befejeződésével, a hajójáratok megritkulásával csaknem minden balatoni kikötőben megjelentek a vízügyi igazgatóság balatoni szakmérnökségének jellegzetes gépóriásai, a kotrógépek, hogy elvégezzék a feltöltődött, eliszaposodott részeiken a medermélyítési munkákat.