Kisalföld, 1964. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-03 / 1. szám

­ (Folytatás az 1. (Adóiról)­­ túli „kötelezettségei” miatt — ma nem egykönnyen megy bele­ hadseregének lét­számcsökkentésébe. A szovjet kormányfő mindegyik interjújában­­ 1963 jelentős eredményé­nek tekinti a moszkvai szerződést, amely ugyan nem indította­ meg a leszerelés némileg­­ berozsdásodott mechanizmu­­s volt, de szinte nemzetközi er­­­­kölcsi kódex lett. E szerződés­­ érvényességének kiterjesztése a föld alatti atomfegyverkí­­sérletekre, valamint a még nem csatlakozott országokra — nyilván 1964 egyik fontos feladata lenne. ■ Moszkvában elégedetten vették tudomá­sul, hogy az angol miniszter­­elnök a Daily Mai­l-nek adott nyilatkozatában kívánatos­nak és a nyugati szövetségi rendszeren belül lehetséges­nek tartotta újabb országok csatlakozását. Viszont vissza­tetszéssel fogadták azt a megjegyzését, hogy Anglia ..egyoldalú leszerelése” „ag­godalmat keltene Anglia ba­rátai körében”. A három újévi­­interjú em­lékeztet a második világhá­ború európai maradványai-­ nak tűrhetetelenségére, hi-­­­szen a ném­et kérdés rendezet­lensége akadályozza a nemzetközi légkör tartós és fokozódó javulását. Szó sincs valami egyoldalú érdekről; a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásos rende­zése minden nemzet közös érdeke, mivel szorosan kap­csolódik a világbéke fenntar­tásához. A szovjet kormányfő ál­tal körvonalazott külpo­litikai program tehát há­rom összefüggő pontot tartalmaz: a leszerelést, a német béke­rendezést és az államközi kapcsola­tok szorosabbra fűzését. E program három figyelem­reméltó új mozzanata a kö­vetkező : 1. Nem az első lépések megtételét, hanem a megtett első lépések folytatását irá­nyozza elő; 2. kiindulhat abból, hogy a békés együttélés történelmi szükségszerűsége, illetve a szükségszerűség felismerése nyugaton 1963-ban jelentős­­ tért nyert; 3. a leszerelés nemzetközi politikai kérdését részben­­ belpolitikai kérdésként veti­­ fel, részben magasabb, erköl­­­­­si síkra emeli, ezzel újabb­­ fegyvereket ad a politikailag­­ érett és aktív világi közvéle- l mény kezébe. HÁROM INTERJÚ ! Cipruson folytatódnak a terrorcselekmények Összeült a NE1O állandó tanácsa NICOSIA (MTI) A NATO állandó tanácsa csütörtökön délután Párizs­ban rendkívüli ülésre ült össze, hogy Görögország ké­résére megvitassa a ciprusi helyzetet. Az athéni hírügynökségi jelentések beszámolnak ar­ról, hogy hat görög rombolót és csapatszállító h­ajót ké­szenléti állapotba helyeztek. A törökországi Isken­deran kikötőből két tengeralattjáró és ugyancsak két csapatszál­­­­lító hajó ismeretlen rendel­tetési helyére indult. Ciprus szigetén a szélsősé­­­­ges csoportok folytatják tér­­i­rozhadjáratukat. Csütörtökön Paphos városából jelentettek fegyveres harcokat Az angol hadügyminiszté­rium az esti órákban beje­lentette, hogy 24 órán belül ezer újabb ejtőernyőst szál­lít Ciprusra. A loiti rentívili társzersen­y­sorsolásának listája A GYÖR­ KÖRZETI IRODÁHOZ TARTOZÓ I.OTTÓSZELVÉNYEK NYERŐSZÁMAI Alba Regia televíziót nyert: 1 117 613.­­ Mambó magnetofont nyertek: 4 279 343, 1 106 834 , 4 121 471, 4 246 420. Mosógépet: 102 561. Carmen televíziót: 4 409 182. Orionton tranzisztoros táska­rádiót: 4 222 783. Cyma fém karórát: 4 167 537, 4 192 921. Vásárlási utalványt (100 forin­tos) 1. rész: 276 723, 276 728, 4 056 522, 4 114 245, 4 164 931. A lista, húzás közben készült Az esetleges számhibákért nem­­ vállalunk felelősséget. Vásárlási utalványt (200 Ft-os): 272 091. 278 40. 263 766, 4 025 231, 4 144 535, 4 204 327, 4 303 514, 4 049 412, 4 1­57 457 , 4 401 163, 4 016 877, 4 087 207, 4 165 379, 4 404 118 , 5 06­1 001, 5 271 585, 5 437 933 , 9 401 946 , 9 423 238, 4 242 168 , 4 313 761, 4 369 003, 4 001 750, 4 081 141, 4 136 968, 4 235 298 , 4 252 750 , 4 330 564, 4 303 909 , 4­ 017 098 , 4 CS3 649, 4 159 557, 4 239 527, 4 280 671, 4 340 894 , 4 399 271, 4 026 361, 4 100 979, 4 162 924 , 4 241 606, 4 289 264, 4 355 121, 5 411 230, 5 412 871, 5 447 331, 5 445 863, 9 402 810. Vásárlási utalvány (100 forin­tos) 2. rész: 100 626, 101 945, 268 816, 280 896, 296 576 , 4 020 482, 4 326 897, 4 153 098 , 4 165 937 , 4 194 154, 4 196 998 , 4 262 589, 4 306 014, 4 356 151, 4 362 726, 4 013 371, 4 099 604 , 4 099 898 , 4 174 067, 4 178 352 , 4­ 209 977 , 4 247 395, 4 310 401, 4 369 421, 4 429 086, 4 335 400 , 5 419 705 , 5 424 225, 5 425 992, 5 431 100, 5 445 196, 9 449 975. I. Szófia és környéke Az­­ éjfélkor­­ Budapestről induló utas úgy számít, hogy jól alszik hajnalig. Számítá­sát áthúzza a jugoszláv ha­táron két vámvizsgálat, utá­na pedig már virrad és van bőven látnivaló. A Jugoszlávián keresztül vezető vasútvonal a Mora­va völgyében kanyarog. Szép látványt nyújtanak a mere­dek, kopár sziklafalak, me­lyekről hegyi patakok vize zuhog a mélybe. Számtalan alagút szeli át a hegyeket. Ahol egy kis zöld terület kínálja magát, ott juhnya­­jak legelésznek. Hangulatos falucskák övezik a vasút vo­nalát. Száradó dohányleve­lekkel van teli minden há­zikó fala, kapualja. Az utas alig veszi észre, hogy már tizenhatodik órája utazik, annyi természeti szépséget csodálhat útközben. Dimit­­rovgrádnál búcsút int Ju­goszláviának és Dragomon­­nál már a bulgár földet kö­szönti. Innen nincs messze az ország fővárosa, Szófia. A TISZTASÁG fővárosa A Szófiába érkező utasnak elsősorban feltűnik a város tisztasága. Az egyik bolgár idegenvezető így magyaráz­ta , a dolgot: „Minden este megmosdattuk a város , napközben pedig féltve őriz­zük tisztaságát.” Szófia fej­lődő modern város. Széles sugárútjain élénk a forga­lom, hatalmas áruházaiban bőséges a választék. A Di­mitrov mauzóleum körül egészen új városnegyed épült a múlt esztendőkben. A pártközpont hatalmas palo­tája, a „Bulgária” kultúr­­kombinát, a Nemzeti Bank és a város lüktető életének mai központja. A régebbi a csodálatosan szép Alek­szan­­der Nevsky katedrális és környéke volt. Az 500 éves török elnyomatás alóli fel­­szabadulás emlékét hirdeti ez a templom. A török idők emlékét idézi viszont a me­cset. A VITOSA ÉS A RILA Szófiától délre, közvetlen a város közelében emelke­dik a felhőkig a Vitosa 2285 méter magas csúcsa. A Vit­­­tosa előhegye mintegy 1100 méter­ magas, úgy magaso­dik a város fölé, mint Bu­dapest fölé a Gellérthegy, csak jóval nagyobb arány­ban. A Vitosára vezető szer­pentin út mentén kőből fa­ragott medvék a múltat idé­zik. Mai turistákkal van te­le a hegység és a gyönyörű kilátást nyújtó hegytető, jutni a csúcsra, és szálloda, üdülő, vendéglő várja a pi­henni vágyókat. Innen látni legjobban, hogy Szófia meny­nyit fejlődött az utóbbi években. Az egész lapályt betöltik az új városnegye­dek modern, szép lakóh­ázai. A közeli duzzasztógát a fő­város villanyenergiáját szol­gálja és szintén az utóbbi évek alkotása. A hegyi pa­takokkal felduzzasztott tó partját ügyesen használják ki. Campingek, szállodák, vendéglők szolgálják a nö­vekvő idegenforgalmat. Tovább délre haladva a Rila hegység meredek szik­lafalai között vezet az út. Felhőkbe burkolózva csak sejteti magát a Rila 2926 méter magas csúcsa. Ennek lábánál 1147 méter magas­ságban páratlan látvány fo­gadja a kirándulót: a Rila kolostor (címképünkön). Rész­ben múzeum, részben turis­taszálloda célját szolgálja napjainkban. Alapjait a tö­rökök megállítása céljából 1335-ben lerakták. A régi őr­torony maradványai ma is láthatók. Valamivel később épült az őrtorony köré a bi­zánci stílusú kolostor. A törökök a 14. század máso­dik felében lerombolták, és 50 évig csend honolt a Rilán. Három testvér a szomszédos hegyi faluból kezdte újra építeni az erődítményt, majd a kolostort. Mai formáját az évszázadok építkezései nyo­mán kapta. Aranyozott fa­­faragása hatalmas oltárok, ikonok mellett a harcos időkre emlékeztető fegyver­­ek sorakoznak a múzeum falain. KELETI HANGULAT Az út lefelé kanyarog a magasból és hamarosan ha­misíthatatlan keleti hangu­latú helyre érkezik az utas. Sztári Dimitrov városkában heti piacon ismerkedhettünk a hegyi emberekkel, öszvé­rek sokasága állt türelme­sen a falak mentén. Nem voltak megkötve, meg sem mozdultak helyükről. Hátu­kon meglazítva pihent a te­­herhordó nyereg. Gazdájuk valahol a piac forgatagában vásárolt és alkudott. Akik megéheztek, a közeli sátrak egyikéhez sétáltak, hogy ott a parázson sült „ko­hász­­kát” vagy a „siscsetát” fala­tozzák. A környéken terjen­gő olaj- és füstszag nem za­varta őket étvágyukban. Né­hány kilométerrel messzebb viszont ismét a modern vá­rost, új épí­tezes nyomait láthatta az utas. Bligoev­­gradban már nyoma sem volt az előbbi városka keleti hangulatának, az édeskés, fűszeres, olajos illatnak. Következik: Északon Drótkötélpályán in­tel lehet Alekszander Nevsky katedrális 5WarenicS wou KISALFÖLD ­ Az előadás elmaradt A győri Kisfaludy Színház december 28-án előadást hir­detett Sopronban. Előadásra került volna Király—Vécsey „Az igazi” című zenés víg­játéka. Az előadás napján délelőtt 11 órakor távbe­szélőn közölték, hogy min­den rendben, a társulat tag­jai indulásra készen vannak. Délután négy órakor válto­zott a helyzet Ugyancsak távbeszélőn közölték illeté­kes soproni szervvel, hogy az előadás elmarad, mert a fő­szereplő megbetegedett. Azonnal visszahívták telefo­non a győri színházat, de senki hivatalos személyt nem találtak ott. A soproni szín­házat negyedik napja fűtöt­ték, a jegyeket az utolsó darabig eladták. Kínos jele­netek játszódtak le a színház pénztáránál az előadást meg­előző fél órában. A Brenn­­bergről, Bánfalváról, akit a járás községeiből érkezettek nehezen értették meg, hogy az előadás elmarad. De ne­hezen értették meg a hiva­talos szervek is. Ma már a főszerepeket általában kettős szereposztásban adják ki. Ha nem így történt, elég baj! Ha viszont így volt, miért nem jött a második szerep­osztás főszereplője? Sopron­ban elég kevés a színházi előadás, mégis a vártnál jobban sikerült a bérletezés. Ilyen kínos eset azonban nem használ sem a társulat­nak, sem a helyi szervezok­­■ nek. (­D) * Kedves Soproniak! Tudomásomra jutott, hogy a december 28-án elmaradt „Az igazi” című előadás nagy szelet szavart fel, s ta­lálgatásokra adott okot. Legyen szabad nekem, a darab főszereplőjének né­hány sorban ismertetném a valóságot. „Az igazi” című darabot a győri előadásokk­al együtt vidéken (tájelőadásokon) is játszottuk. Személyemben érintve vagyok a Szabin nők elrablása című darabban is, melynek főpróbái folynak. (Rettegi Fridolin színigazgató szerepét játszom) Ha rendes körülmények között folynak le a fent említett előadások, akkor is igen fáradságos na­pok ezek a közelgő premier előtt. De sajnálatos, körülmé­nyek miatt a csornai elő­adást 9 Celsius fok hőmér­sékletben kellett megtarta­nunk 24 főnyi közönségnek, figyelembe véve a színház előadásszám-tervének telje­sítését. Megtartottuk az elő­adást, holott a szakszervezet 18 Celsius fok hőmérsékletet ír elő. Előadás után, haza­felé menet hófúvásba kerül­tünk, és a nyílt országúton több mint 3 órát fagyoskod­­tunk. Másnap délelőtt Sza­­bin nő... próba, délután „Az igazi” Győrött, előadás után autóbuszra ült az együt­tes, hogy este Dunaszegen tartson előadást. Az előírt hőmérséklet itt sem volt meg, de 10 Celsius fölött volt. December 25-én este Mecséren játszottunk, szin­tén 9 Celsius fokos terem­ben, a fent említett okok miatt (tervszám), 26-án dél­után és este Győrött. Azt hiszem, nem kell rész­letezni, miért betegedtünk meg néhányan. Jó­magam — beteg torokkall — még két előadást vállaltam. Huszon­nyolcadikén „A szabin nők elrablása” főpróbáján csak suttogtam, hogy a soproni előadást valahogy vállalni tudjam. Fél háromkor el­mentem az orvoshoz. Meg­állapította, hogy a baloldali hangszálam gyulladás­ban van (a szakkifejezéseket nem ismerem). Nem javasolta, hogy fellépjek, mert az újabb erőltetés hónapokra visszavethet. Én ennek elle­nére vállaltam az előadást, ha megfelelő erősítő beren­dezést kapok. A színpadon hordozott mikrofon persze elég művé­szietlen dolog, s úgy éreztem, hogy a közönség becsapva érezte volna magát. Jobban, mintha az előadás elmarad, és későbbi időpontban egy teljes, színvonalas előadást kap. Az igazgató elvtárs is ezzel értett egyet, annak el­lenére, hogy az előadás meg­tartása mind bevételi, mind előadásszám teljesítése szem­pontjából döntő fontosságú volt. A további indokok: Ke­­nessy Zoltán kollégám mell­hártyagyulladásban fekszik, Peczkay Endrét ínhüvely­gyulladással kezelik. De azt hiszem, ez sem egyedi eset, hogy a színész betegsége miatt előadás elmarad, hi­szen a rádió és a sajtó nap mint nap közli az ilyen érte­sítéseket különböző színhá­zaktól. A színész is csak em­ber, éppen ezért a betegség őt is utoléri. A fentiek ismeretében, az hiszem, a soproni kedves nézőközönség megérti, hogy az előadást miért kellett el­halasztani. Tehát nem azért amiről a mende-monda szól, hogy nem akartunk men, hiszen Sopronban jó ke­­­mények között, igényes kö­zönségnek játszhatunk. S a színész legfőbb avatása, hogy jó előadást a­s a né­zőinek. Sőt arról is tudomá­som van, hogy egyik repre­zentaív premierjét Sopron­ban kívánja tartani a szín­ház. A mihamarabbi viszontlá­tás reményében kívánok boldog újévet és sok jó szín­házi élményt! Fehér Tibor Jászai-díjas színművész, a győri Kis­ahody Színhá tagja.­­ A vita tulajdonképpen a soproni közönség és a Kisfa­ludy Színház között folyik. A szerkesztőség hangot ad mindkét „fél”-nek, hozzáté­ve azt, ami a két levélből véleménye szerint kimaradt. A soproniaknak igazuk van, amikor kifogásolják: mert nem értesítette a szer­vezőket a színház időben az előadás elmaradásáról. Nincs igazuk viszont abban, hog­y a m második szereposztás fő­szereplőjét reklámoz­ták ak­kor, mikor tudhatják, hogy 34 tagú társulat repertoár műsorral ezt nem képes meg­oldani. Ezenkívül „Az igazi­nak Győrött volt az ősbemu­tatója, tehát más társulóból sem lehetett vendégművész­szel helyettesíteni Fehér Ti­bort (egyedül ő játssza most az országban ezt a szerepet.) Hibás viszont a színház is, amikor az előírásos 18 Cel­sius foknál alacsonyabb hő­mérsékletű teremben bárhol is vállal előadást. S abban is, hogy hivatalo­san most sem közölte az új­sággal, hogy tudassa a sopro­niakat: a december 28-i el­maradt e'end-st szombaton este tartja meg. (szerk 1484. január 3., péiuw. „Kitakarították a postát” A nagy karácsonyi és új­évi hajrá a csomag- és levél­­kézbesítő postásokat alapo­san igénybe vette. Természe­tesen ez idő alatt — amint a számok mutatják — postatovábbítók sem unat­koztak. A forgalom agrár­szert emelkedése az elő­ző évekhez képest 1963-b­­majdnem egy héttel koráb­ban kezdődött. Már decem­ber 10 én a rendes napi le­vél- és csomagmennyi­ségnek­i másfélszeresét kezelték a­­ Győr 2-es postán. Néhány­ nap múlva jött meg igazán a győriek levélírókedve. De­cember 19-én rekordtermést takarítottak be a postaládák­ból: 306 kilót. December 22-én csak a Győr 2-es postahivatal cso­magfelvevői 650 csomagszál­lító-levélre ütötték rá a bé­lyegzőt. Ez az átlagos hapi forgalomnak több mint há­romszorosa. Mindezek ellenére a győri postások tegnap büszkén új­ságolták: „kitakarítottuk a postát” — az­az: nem ma­radt kézbesítőtlen, elkésett karácsonyi és újévi levél, le­­velezőlap, csomag.

Next