Kisalföld, 1964. május (9. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

1964. m­ártre 1., péntek „Nem kell tovább vándorolnia­­” Zászlóátadási és élüzem-ünnepségek megyénkben Hozzászoktak már az ün­nepséghez A Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár dolgozói. Tizenötször volt él­üzem a vállalat. Szerda dél­után ismét megtelt a gyár nagyterme a gyár dolgozóival. Szemenyei Jánosnak, a vál­lalat párttitkárának megnyitó szavai után a miniszterasz­­szony emelkedett szólásra. Szívből jövő szavakkal kö­szöntötte a Győri Pamutszö­vő- és Műbőrgyár minden dolgozóját, majd elmondotta azokat az eredményeket, „jó pontokat”, amiért a vállalat másodszor nyerte el a Mi­nisztertanács és a SZOT vö­rös vándorzászlaját. — Nehéz lenne röviden arra válaszolni — mondotta egyebek között Nagy József­­­né könnyűipari miniszter —, hogy mi volt 1963 legna­gyobb eredménye. Önök is jól tudják, talán jobban, mint mi, hiszen szorgos ke­zük munkája nyomán gyü­lekeztek a hétköznapok nagy­szerű munkasikerei. Talán mégis azt kellene hangsú­lyozni, hogy a Győri Pamut­szövő- és Műbőrgyár dolgozói alapot teremtettek az igazán nagyvonalú fejlődéshez, ahhoz, hogy a győri műbőr­gyárat országos ellátásra hi­vatott önálló vállalatnak is­merjük el. — Hirdesse a május else­jei felvonuláson ez a zászló a Győri Pamutszövő- és Mű­bőrgyár példás sikereit, és ösztönözze mindnyájukat to­vábbi becsületes helytállásra! — mondotta a könnyűipar minisztere a zászló és okle­vél átadásakor, és hozzátette: — A zászló neve ugyan „vándorzászló”, de nem szük­séges tovább vándorolnia Győrből, jövőre is szívesen eljövök önökhöz az átadásra. Ezután Nagy József­né mi­niszteri dicséretben részesü-­­­tette a vállalat három veze­tőjét: Jankovich Nándor igazgatót, Danyikó Károly főmérnököt és Kevey István főkönyvelőt. Hat dolgozónak „A könnyűipar kiváló dolgo­zója”­ jelvényt és oklevelet, és a vele járó pénzjutalmat adta át. Tegnap délután 5 órai kez­dettel került sor a Szakszer­vezetek Győr-Sopron megyei Tanácsának székházában dolgozónak nyújtotta át a kiváló dolgozó-oklevelet és jelvényt, kiosztotta a­­válla­lat élenjáró dolgozói között a 161 000 forint jutalmat, majd a vendégek megtekin­tették az üzemrészeket, köz­tük a most szocialista üzem­mé lett szerszámműhelyt és a sajtoló kovácsműhelyt. A Soproni Ruhagyárban csütörtök délután fél öt óra­kor kezdődött az ünnepség, melyen megjelent Nagy Jó­zsefné könnyűipari minisz­ter, Lombos Ferenc, az MSZMP Központi Bizottság tagja, a megyei bizottság első titkára, a városi pártbizott­ság és a tanács vb. vezetői. Nagy József­né miniszter a Ruhagyár kimagasló, egyen­letes jó munkájáról szólt. A múlt évben kevesebb lét­számmal tíz százalékkal töb­bet termelt a gyár, mint előző évben. Az önköltséget két százalékkal csökkentette, exporttervét 70 000 ruhával túlteljesítette. A miniszterasszony továb­bi jó munkát kívánt a gyár dolgozóinak, majd átadta a vörös vándorzászlót és tizen­két dolgozónak „A könnyű­ipar kiváló dolgozója” kitün­tetést. Délután 6 órakor kezdő­dött az Ady Endre Kultúr­­házban a Lakástextil Vállalat Soproni Gyárának ünnepsége. Kovács László vezérigazgató megnyitója után Tóth Anna, a Textil­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének főtitkára mondott ün­nepi beszédet. A gyár a ter­melését 16,5 százalékkal nö­velte — mondotta — az össz­­termé­ésen belül pedig 126,5 százalékkal nőtt az export­­termelés mennyisége. Nagy Józsefné könnyűipari miniszter megelégedéssel szólt a gyár kitűnő munká­járól, majd átadta a vörös vándorzászlót, továbbá ki­lenc dolgozónak „A könnyű­ipar kiváló dolgozója­” ki­tüntetést, kettőnek pedig mi­niszteri dicséretet. Ki- Nagy Józsefné könnyűipari miniszter átnyújtja a Minisz­tertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját a pamutipar legjobb vállalat igazgatójának, Jankovich Nándornak Befejezte a kukoricavetést 38 közös gazdaság Szorgalmazni kell a vegyszeres gyomirtást A szakembereik szerint so­kat ért a múlt hét végi eső, a munkát azonban hátrál­tatta. Most már bizonyos, hogy nem sikerül elérni a célt, áprilisban nem kerül földbe a kukorica vetőmag­ja. Jól szervezett, szorgalmas munkával azonban néhány napon belül végezhetnek ez­zel a nagyon fontos munká­val a megye szövetkezetei. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya szerint a közös ku­koricának 70—72 százalékát vetették el a tsz-ek e hét kö­zepéig. A kukoricavetésben élenjár a mosonmagyaróvári járás, a terv 78 százalékos teljesítésével. A soproni já­rás szövetkezetei 75 százalék­nál, a csornai és a kapuvári járás tsz-ei 70 százaléknál, a győri járás tsz-ei 64 száza­léknál tartanak. A megyében összesen 38 közös gazdaság fejezte be a vetést a hét közepéig. A mo­sonmagyaróvári járásban 16 — a többi között Halászi, Várbalog, a mosoni Dózsa —, a kapuvári járásban 12, a csornai járásban 6, a sopro­ni járásban 3, a győri járás­ban egy szövetkezet tett le a kukoricavetés gondjáról. A mosonmagyaróvári járásban hét termelőszövetkezet a siló­­kukoorica vetésével is végzett. A szövetkezetek nagy része csak a napokban kezdte meg a siló vetését. A másik legfontosabb és legsürgősebb munka ezekben a napokban a vegyszeres gyomirtás. A kukoricaföldek hungazinos kezelése nagy­részt befejeződött. A terme­lőszövetkezetek összesen 6200 holdra permetezték ki a vegyszert. Nem halad jó ütemben a kalászosok vegy­szeres gyomtalanítása. Ter­vek szerint ez év tavaszán a megye szövetkezeteinek kö­rülbelül 40 000 hold­ász, és­­ tavaszi vetést kellett volna­ dikon írttal lepermetezni. A szöve­kezetek azonban kés­lekedtek a vegyszerezéssel, az eső is akadályozta a mun­kát, s a hét közepéig össze­sen 16—17 000 hold gabona­vetés gyomirtásával végeztek. Még néhány nap alkalmas lesz a búzavetések gyomirtá­sára, de aztán már nem le­het géppé­ belemenni a ga­bonába. A megyei tanács me­zőgazdasági osztálya javasol­ja a termelőszövetkezeteknek, hogy a következő néhány na­pot használják ki, szorgal­mazzák jobban a vegyszeres gyomirtást. A vetések szé­pen nőnek, de az esős időben a gyomok is gyorsan hajta­nak, terebélyesednek. Né­hány napon belül a tavaszi vetések gyomtalanítását is szükséges lesz megkezdeni. A lucernák korai kaszálá­sára is felhívja a gazdaságok figyelmét a mezőgazdasági osztály. Azért, hogy a máso­dik kaszálás ne aratásidőben jelentsen gondot és a magfo­gás is jól sikerüljön, az első kaszálást ajánlatos már a kö­vetkező hét végén megkez­deni. Kukoricát vet a kónyi Haladás Termelőszövetkezetben Cseresznyák Kálmán traktoros és Kertai Ernő KISALFÖLD a 19. Autóközlekedési Vállalat IMüzem-ün­nepségére. Az igazgató után Kiss De­zső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes meleg sza­vakkal köszöntötte a válla­lat minden dolgozóját, to­vábbi munkájukhoz sok si­kert, erőt, egészséget kívánt, és­ átnyújtotta Müller Sándor igazgatónak a Miniszterta­nács és a SZOT vörös ván­­dorzászlaját, illetve oklevelét. Az ünnepségen osztották ki „A közlekedés kiváló dolgo­zója” kitüntetéseket és pénz­jutalmakat. Tegnap tartotta él üzem­­avató ünnepségét a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár Az ünnepségen Czeller Bé­la, a vállalat igazgatója 82 . Kiváló szövetkezetek A Győr-Sopron megyei Szövetkezeti Bizottság ver­senyfelhívására majdnem minden kisipari termelőszö­vetkezett elküldte nevezését a versenyre. A KISZÖV ve­zetősége a napokban értékel­te az 1963. évi eredménye­ket. Az értékelés szerint ipar­áganként három szövetkezet teljesítette a követelménye­ket. A vasiparban a Soproni Vas- és Szerelő Ktsz lett az első. Tagjai az egy főre jutó termelési értéket 113 száza­lékra teljesítették. Átszervez­ték az elektromos háztartási és villamos motortekercselő műhelyt, korszerűsítették az­­ átvevőhelyet. A Győri Szolgáltató és Ve­gyesipari Ktsz a lakosságnak végzett javításokra tett vál­lalását 126 százalékra telje­sítette, 508 000 forint értékű anyagot takarított meg a múlt évben. Az építőiparban — és kü­lönösen a lakosságnak építés­ben — kimagasló eredményű a Fertődi Építőipari Ktsz. A szövetkezet tagjai vállalták, hogy az egy órára eső ter­melési értéküket egy száza­lékkal emelik. Az év végére kilenc százalékos növekedést értek el. Jó eredményeik alapján a KISZÖV vezetősége a há­rom szövetkezetnek „a KISZÖV kiváló szövetkezete” vándorzászlót adományozta. 3 Májusi vallomás F­ogcsikorgatva is lehet dolgozni, eltorzult arccal, dü­hösen. Az is munka, az is terem, abból is épül a világ, így dolgozott a rabszolga ütlegek alatt, így a jobbágy görnyedt alázatban, s így dolgoztak mun­kásmilliók. Termeltek mindennapi falatot, megújuló nyo­mort, nyomorító kis vagyonokat önmaguknak, márvány­templomokat a gazdagok isteneinek, várpalotákat uraiknak, s tették, hogy gyarapodjék a gazdagok gyönyöre, hatalma, dicsősége. „Arcod verejtékével egyed a te k­enyeredet — valóban az volt a munka, aminek szánta az isteni szózat: átok. Legfeljebb még észrevétlen vigasztaló, időt múlató mákony, hogy könnyebben morzsolódjék a gyötrelmes élet, így örökölték az egymást váltó nemzedékek. De nem egészen így. Évezredek mélyéből hozza szívében az emberiség a sejtést és bizonyosságot, hogy minden ke­nyérnek, jónak, emberségnek és széppé bontakozó emberi létnek oka, forrása ereje, anyja: a Munka. Ma: a munka társadalmi rendünk alapja. Az ember alko­tóerejét,­ építő kedvét, verítékének gyümölcsét felszabadí­totta a forradalom. Az élet fiait, a dolgozókat növeli nagy­­gyá, osztályának teremtő hatalmat adott az, ami az embert emberré nevelte, ami fejlődését létrehozta. Nem kell fog­csikorgatva dolgozni többé, s mind kevésbé elborult arc­cal , dühösen, hanem ahogy egyre többen: az értelmes al­kotás derűjével, így dolgozunk új történelmünk felkelt napja alatt. Értelme van alkotni, tenni, értelme van jól építeni a házat, tökéletessé szerelni a gépet, alaposan mun­kálni a földet, mert a magunk kemierén és becsületén kí­vül dolgos embertársaink életét és gyermekeink jövőjét szolgáljuk vele. Az a szándékunk, hogy ezt a világot hagyjuk gyermeke­inkre. Lépjenek benne előre nagyot: az anyagi javak bősé­gén felül még melegítőbb derűt és megbecsülést adjon ne­kik a munka. C­sakhogy gondolkodásunkban sok még az ellentmondás, örvénylik a múlt és a jelen. Sok olyant látunk, bí­rálunk és szenvedünk, ami nem illik értékrendsze­rünkhöz. Ha új lakásokban hólyagzik a fal, nyitva hagyott csapról beázik két­­emelet, elhagyott gépeket eszik a rozsda, üres lapok vihognak a könyv közepébe kötve, és sok-sok óra múlik el terméketlenül —ilyen jelenségek nem a munka megbecsüléséről tesznek tanúságot. Kenyere mindenkinek megvan, így vagy úgy, ha nem is bőségben: a munka szerinti elosztás igazságára való törek­vés kétségbevonhatatlan. De a fejlődés igényeket terem, s az igényekkel versenybe kell állni. Sok még a pótolni való is, régi rossz lakások, avult módszerek, életformák és gon­dolatok — új javakkal és szépségekkel le kell győzni őket. Ezért a munka ma más, mint volt a múltban, más, mint lesz a jövőben. Lassanként öregszik egy nemzedék, amely a régi örökség­gel érkezett a jövő kapujába. Számláján súlyos teherként egy világégés, amely gyermekkori emlékeibe vész, és egy második, amelyben része volt. Elkerülhetetlenül eltűnődik ennek a részességnek módján és mértékén. Rendkívül őszinte pillanatokban szembenéz a rémekkel és pusztulással. Ellen­állt? Egészen és teljes életével? Végülis nem a rémek győztek. Új világot teremt a munka hadserege. S ebben ma részt venni, dolgozni, jóvátétel is. Nem bújhat el senki épülő fa­lak, zsendülő mezők, hangos műhelyek és párnázott szobák rejteke mögé a kötelességei elöl. Jóvátételt követelnek a hábo­­rús áldozatok százezrei. Egy kézért, mely nem segített, egy szó­ért, mely nem hangzott el, egy szándékért, mely nem vált tetté. Jóvátétel a munka, hogy élünk és dolgozhatunk.­­­ A dolgok­­és emberek naponta feladják a leckét. A beteg azt kérdezi: mikor gyógyulok meg. A kilincs azt, hogy mi­ért kell eltörnöm gazdám örömét. A gyermek megkérdezi, miként­­jut a csillagokba. A csavar azt, hogy ráilllik-e az anya. A kukoricaföld a kapás szorgalmáról kérdez, s a fehér papírlap az írót faggatja szándéka felől. Válasz elől nem térhet ki a lelkiismeret. Egyetemes nagy felelősség láncszemei vagyunk, távoli emberek és dolgok éppúgy kér­deznek, mint a közeliek: mit tettél értem. Kérdez a szülő és a hitves, a vezető és a társ, egy sikoly a vietnami stra­tégiai falu egyikéből, egy spanyol bányászgyerek rémülete, s legfőképpen kérdez az a feladat, amit rám, rád, rá­­bízott a közösség." Felelni­e kell. A felelet egyetlen egyetemes nyel­ven adható. Naponta kérdez a világ, és naponta válaszolj, minden pillanatban felelj! A válasz: a munkád, végül: szeretnél-e szépen, derűs békében élni? Harc és fejlődés sodrásában vagyunk, végtelen távla­­tokat nyitott meg a­ jelen valósága, és a tudomány. Halott szívet működtet az ember, és Emberi alkotás száguld a csillagok között, kikerülhetetlen feladat, hogy nemesebbé váljék az a szív, és amit alkotott az értelem javát­ szolgálja az emberiségnek. Hiszel-e abban, hogy jobbá tudsz lenni, családod és tevékenységed­­körét, a közeledő holnapokat és távoli jövőt be tudod-e költeni emberséget sugárzó tettek derűjével. Hiszel-e az emberben, békében, tiszta örömben? Mindennap vallanod kell­­ róla, mert e korszakfordulóban jobban, mint máskor, hitvallás a munka. Nézd, milyen dúsak a rügyek, termékenyítő nagy tavasz bontakozik. Köszöntsd benne a bomló holnapot! Az élet anyját köszöntöm veled. BÁLINT GÉZA

Next