Kisalföld, 1964. május (9. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
1964. mártre 1., péntek „Nem kell tovább vándorolnia” Zászlóátadási és élüzem-ünnepségek megyénkben Hozzászoktak már az ünnepséghez A Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár dolgozói. Tizenötször volt élüzem a vállalat. Szerda délután ismét megtelt a gyár nagyterme a gyár dolgozóival. Szemenyei Jánosnak, a vállalat párttitkárának megnyitó szavai után a miniszteraszszony emelkedett szólásra. Szívből jövő szavakkal köszöntötte a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár minden dolgozóját, majd elmondotta azokat az eredményeket, „jó pontokat”, amiért a vállalat másodszor nyerte el a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. — Nehéz lenne röviden arra válaszolni — mondotta egyebek között Nagy Józsefné könnyűipari miniszter —, hogy mi volt 1963 legnagyobb eredménye. Önök is jól tudják, talán jobban, mint mi, hiszen szorgos kezük munkája nyomán gyülekeztek a hétköznapok nagyszerű munkasikerei. Talán mégis azt kellene hangsúlyozni, hogy a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár dolgozói alapot teremtettek az igazán nagyvonalú fejlődéshez, ahhoz, hogy a győri műbőrgyárat országos ellátásra hivatott önálló vállalatnak ismerjük el. — Hirdesse a május elsejei felvonuláson ez a zászló a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár példás sikereit, és ösztönözze mindnyájukat további becsületes helytállásra! — mondotta a könnyűipar minisztere a zászló és oklevél átadásakor, és hozzátette: — A zászló neve ugyan „vándorzászló”, de nem szükséges tovább vándorolnia Győrből, jövőre is szívesen eljövök önökhöz az átadásra. Ezután Nagy Józsefné miniszteri dicséretben részesü-tette a vállalat három vezetőjét: Jankovich Nándor igazgatót, Danyikó Károly főmérnököt és Kevey István főkönyvelőt. Hat dolgozónak „A könnyűipar kiváló dolgozója” jelvényt és oklevelet, és a vele járó pénzjutalmat adta át. Tegnap délután 5 órai kezdettel került sor a Szakszervezetek Győr-Sopron megyei Tanácsának székházában dolgozónak nyújtotta át a kiváló dolgozó-oklevelet és jelvényt, kiosztotta avállalat élenjáró dolgozói között a 161 000 forint jutalmat, majd a vendégek megtekintették az üzemrészeket, köztük a most szocialista üzemmé lett szerszámműhelyt és a sajtoló kovácsműhelyt. A Soproni Ruhagyárban csütörtök délután fél öt órakor kezdődött az ünnepség, melyen megjelent Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Lombos Ferenc, az MSZMP Központi Bizottság tagja, a megyei bizottság első titkára, a városi pártbizottság és a tanács vb. vezetői. Nagy Józsefné miniszter a Ruhagyár kimagasló, egyenletes jó munkájáról szólt. A múlt évben kevesebb létszámmal tíz százalékkal többet termelt a gyár, mint előző évben. Az önköltséget két százalékkal csökkentette, exporttervét 70 000 ruhával túlteljesítette. A miniszterasszony további jó munkát kívánt a gyár dolgozóinak, majd átadta a vörös vándorzászlót és tizenkét dolgozónak „A könnyűipar kiváló dolgozója” kitüntetést. Délután 6 órakor kezdődött az Ady Endre Kultúrházban a Lakástextil Vállalat Soproni Gyárának ünnepsége. Kovács László vezérigazgató megnyitója után Tóth Anna, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára mondott ünnepi beszédet. A gyár a termelését 16,5 százalékkal növelte — mondotta — az összterméésen belül pedig 126,5 százalékkal nőtt az exporttermelés mennyisége. Nagy Józsefné könnyűipari miniszter megelégedéssel szólt a gyár kitűnő munkájáról, majd átadta a vörös vándorzászlót, továbbá kilenc dolgozónak „A könnyűipar kiváló dolgozója” kitüntetést, kettőnek pedig miniszteri dicséretet. Ki- Nagy Józsefné könnyűipari miniszter átnyújtja a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját a pamutipar legjobb vállalat igazgatójának, Jankovich Nándornak Befejezte a kukoricavetést 38 közös gazdaság Szorgalmazni kell a vegyszeres gyomirtást A szakembereik szerint sokat ért a múlt hét végi eső, a munkát azonban hátráltatta. Most már bizonyos, hogy nem sikerül elérni a célt, áprilisban nem kerül földbe a kukorica vetőmagja. Jól szervezett, szorgalmas munkával azonban néhány napon belül végezhetnek ezzel a nagyon fontos munkával a megye szövetkezetei. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya szerint a közös kukoricának 70—72 százalékát vetették el a tsz-ek e hét közepéig. A kukoricavetésben élenjár a mosonmagyaróvári járás, a terv 78 százalékos teljesítésével. A soproni járás szövetkezetei 75 százaléknál, a csornai és a kapuvári járás tsz-ei 70 százaléknál, a győri járás tsz-ei 64 százaléknál tartanak. A megyében összesen 38 közös gazdaság fejezte be a vetést a hét közepéig. A mosonmagyaróvári járásban 16 — a többi között Halászi, Várbalog, a mosoni Dózsa —, a kapuvári járásban 12, a csornai járásban 6, a soproni járásban 3, a győri járásban egy szövetkezet tett le a kukoricavetés gondjáról. A mosonmagyaróvári járásban hét termelőszövetkezet a silókukoorica vetésével is végzett. A szövetkezetek nagy része csak a napokban kezdte meg a siló vetését. A másik legfontosabb és legsürgősebb munka ezekben a napokban a vegyszeres gyomirtás. A kukoricaföldek hungazinos kezelése nagyrészt befejeződött. A termelőszövetkezetek összesen 6200 holdra permetezték ki a vegyszert. Nem halad jó ütemben a kalászosok vegyszeres gyomtalanítása. Tervek szerint ez év tavaszán a megye szövetkezeteinek körülbelül 40 000 holdász, és tavaszi vetést kellett volna dikon írttal lepermetezni. A szövekezetek azonban késlekedtek a vegyszerezéssel, az eső is akadályozta a munkát, s a hét közepéig összesen 16—17 000 hold gabonavetés gyomirtásával végeztek. Még néhány nap alkalmas lesz a búzavetések gyomirtására, de aztán már nem lehet géppé belemenni a gabonába. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya javasolja a termelőszövetkezeteknek, hogy a következő néhány napot használják ki, szorgalmazzák jobban a vegyszeres gyomirtást. A vetések szépen nőnek, de az esős időben a gyomok is gyorsan hajtanak, terebélyesednek. Néhány napon belül a tavaszi vetések gyomtalanítását is szükséges lesz megkezdeni. A lucernák korai kaszálására is felhívja a gazdaságok figyelmét a mezőgazdasági osztály. Azért, hogy a második kaszálás ne aratásidőben jelentsen gondot és a magfogás is jól sikerüljön, az első kaszálást ajánlatos már a következő hét végén megkezdeni. Kukoricát vet a kónyi Haladás Termelőszövetkezetben Cseresznyák Kálmán traktoros és Kertai Ernő KISALFÖLD a 19. Autóközlekedési Vállalat IMüzem-ünnepségére. Az igazgató után Kiss Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes meleg szavakkal köszöntötte a vállalat minden dolgozóját, további munkájukhoz sok sikert, erőt, egészséget kívánt, és átnyújtotta Müller Sándor igazgatónak a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, illetve oklevelét. Az ünnepségen osztották ki „A közlekedés kiváló dolgozója” kitüntetéseket és pénzjutalmakat. Tegnap tartotta él üzemavató ünnepségét a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár Az ünnepségen Czeller Béla, a vállalat igazgatója 82 . Kiváló szövetkezetek A Győr-Sopron megyei Szövetkezeti Bizottság versenyfelhívására majdnem minden kisipari termelőszövetkezett elküldte nevezését a versenyre. A KISZÖV vezetősége a napokban értékelte az 1963. évi eredményeket. Az értékelés szerint iparáganként három szövetkezet teljesítette a követelményeket. A vasiparban a Soproni Vas- és Szerelő Ktsz lett az első. Tagjai az egy főre jutó termelési értéket 113 százalékra teljesítették. Átszervezték az elektromos háztartási és villamos motortekercselő műhelyt, korszerűsítették az átvevőhelyet. A Győri Szolgáltató és Vegyesipari Ktsz a lakosságnak végzett javításokra tett vállalását 126 százalékra teljesítette, 508 000 forint értékű anyagot takarított meg a múlt évben. Az építőiparban — és különösen a lakosságnak építésben — kimagasló eredményű a Fertődi Építőipari Ktsz. A szövetkezet tagjai vállalták, hogy az egy órára eső termelési értéküket egy százalékkal emelik. Az év végére kilenc százalékos növekedést értek el. Jó eredményeik alapján a KISZÖV vezetősége a három szövetkezetnek „a KISZÖV kiváló szövetkezete” vándorzászlót adományozta. 3 Májusi vallomás Fogcsikorgatva is lehet dolgozni, eltorzult arccal, dühösen. Az is munka, az is terem, abból is épül a világ, így dolgozott a rabszolga ütlegek alatt, így a jobbágy görnyedt alázatban, s így dolgoztak munkásmilliók. Termeltek mindennapi falatot, megújuló nyomort, nyomorító kis vagyonokat önmaguknak, márványtemplomokat a gazdagok isteneinek, várpalotákat uraiknak, s tették, hogy gyarapodjék a gazdagok gyönyöre, hatalma, dicsősége. „Arcod verejtékével egyed a te kenyeredet — valóban az volt a munka, aminek szánta az isteni szózat: átok. Legfeljebb még észrevétlen vigasztaló, időt múlató mákony, hogy könnyebben morzsolódjék a gyötrelmes élet, így örökölték az egymást váltó nemzedékek. De nem egészen így. Évezredek mélyéből hozza szívében az emberiség a sejtést és bizonyosságot, hogy minden kenyérnek, jónak, emberségnek és széppé bontakozó emberi létnek oka, forrása ereje, anyja: a Munka. Ma: a munka társadalmi rendünk alapja. Az ember alkotóerejét, építő kedvét, verítékének gyümölcsét felszabadította a forradalom. Az élet fiait, a dolgozókat növeli nagygyá, osztályának teremtő hatalmat adott az, ami az embert emberré nevelte, ami fejlődését létrehozta. Nem kell fogcsikorgatva dolgozni többé, s mind kevésbé elborult arccal , dühösen, hanem ahogy egyre többen: az értelmes alkotás derűjével, így dolgozunk új történelmünk felkelt napja alatt. Értelme van alkotni, tenni, értelme van jól építeni a házat, tökéletessé szerelni a gépet, alaposan munkálni a földet, mert a magunk kemierén és becsületén kívül dolgos embertársaink életét és gyermekeink jövőjét szolgáljuk vele. Az a szándékunk, hogy ezt a világot hagyjuk gyermekeinkre. Lépjenek benne előre nagyot: az anyagi javak bőségén felül még melegítőbb derűt és megbecsülést adjon nekik a munka. Csakhogy gondolkodásunkban sok még az ellentmondás, örvénylik a múlt és a jelen. Sok olyant látunk, bírálunk és szenvedünk, ami nem illik értékrendszerünkhöz. Ha új lakásokban hólyagzik a fal, nyitva hagyott csapról beázik kétemelet, elhagyott gépeket eszik a rozsda, üres lapok vihognak a könyv közepébe kötve, és sok-sok óra múlik el terméketlenül —ilyen jelenségek nem a munka megbecsüléséről tesznek tanúságot. Kenyere mindenkinek megvan, így vagy úgy, ha nem is bőségben: a munka szerinti elosztás igazságára való törekvés kétségbevonhatatlan. De a fejlődés igényeket terem, s az igényekkel versenybe kell állni. Sok még a pótolni való is, régi rossz lakások, avult módszerek, életformák és gondolatok — új javakkal és szépségekkel le kell győzni őket. Ezért a munka ma más, mint volt a múltban, más, mint lesz a jövőben. Lassanként öregszik egy nemzedék, amely a régi örökséggel érkezett a jövő kapujába. Számláján súlyos teherként egy világégés, amely gyermekkori emlékeibe vész, és egy második, amelyben része volt. Elkerülhetetlenül eltűnődik ennek a részességnek módján és mértékén. Rendkívül őszinte pillanatokban szembenéz a rémekkel és pusztulással. Ellenállt? Egészen és teljes életével? Végülis nem a rémek győztek. Új világot teremt a munka hadserege. S ebben ma részt venni, dolgozni, jóvátétel is. Nem bújhat el senki épülő falak, zsendülő mezők, hangos műhelyek és párnázott szobák rejteke mögé a kötelességei elöl. Jóvátételt követelnek a háborús áldozatok százezrei. Egy kézért, mely nem segített, egy szóért, mely nem hangzott el, egy szándékért, mely nem vált tetté. Jóvátétel a munka, hogy élünk és dolgozhatunk. A dolgokés emberek naponta feladják a leckét. A beteg azt kérdezi: mikor gyógyulok meg. A kilincs azt, hogy miért kell eltörnöm gazdám örömét. A gyermek megkérdezi, mikéntjut a csillagokba. A csavar azt, hogy ráilllik-e az anya. A kukoricaföld a kapás szorgalmáról kérdez, s a fehér papírlap az írót faggatja szándéka felől. Válasz elől nem térhet ki a lelkiismeret. Egyetemes nagy felelősség láncszemei vagyunk, távoli emberek és dolgok éppúgy kérdeznek, mint a közeliek: mit tettél értem. Kérdez a szülő és a hitves, a vezető és a társ, egy sikoly a vietnami stratégiai falu egyikéből, egy spanyol bányászgyerek rémülete, s legfőképpen kérdez az a feladat, amit rám, rád, rábízott a közösség." Felelnie kell. A felelet egyetlen egyetemes nyelven adható. Naponta kérdez a világ, és naponta válaszolj, minden pillanatban felelj! A válasz: a munkád, végül: szeretnél-e szépen, derűs békében élni? Harc és fejlődés sodrásában vagyunk, végtelen távlatokat nyitott meg a jelen valósága, és a tudomány. Halott szívet működtet az ember, és Emberi alkotás száguld a csillagok között, kikerülhetetlen feladat, hogy nemesebbé váljék az a szív, és amit alkotott az értelem javát szolgálja az emberiségnek. Hiszel-e abban, hogy jobbá tudsz lenni, családod és tevékenységedkörét, a közeledő holnapokat és távoli jövőt be tudod-e költeni emberséget sugárzó tettek derűjével. Hiszel-e az emberben, békében, tiszta örömben? Mindennap vallanod kell róla, mert e korszakfordulóban jobban, mint máskor, hitvallás a munka. Nézd, milyen dúsak a rügyek, termékenyítő nagy tavasz bontakozik. Köszöntsd benne a bomló holnapot! Az élet anyját köszöntöm veled. BÁLINT GÉZA