Kisalföld, 1964. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-02 / 127. szám

*964- jfeäws kedd_______ P­ortalanítják az utat Fertőboz határában a már feketére ola­jozott kocsiútra nagy lapátokkal szórják a munkások az apró­ követ, a zúzalékot. Két férfi az út gödreit kődarabokkal temeti be. — Bőven van foltozni valónk — mutatja az utat a Győri Közúti Igazgatóság egyik dolgozója. — Nézzék, mennyire gidres-göd­­rös. Egyelőre Fertőszépl­aktól Fer­tobozig csináljuk, ez az útszakasz a legzötyögő­­sebb, a legporosabb. — Nyáron nem lehet egy ablakot sem kinyitni a faluban, ha valaki szellőztetni akar, legfeljebb éjjel szellőztethet, —mond­ja egy másik ember. — Sok autó és sze­kér jár errefelé. A községben meg olyan keskeny a köveset, hogy járdát sem lehet építeni, így aztán a por közvetlenül beszáll a házakba. Az útmunkások tavaly augusztusban kis­kocsit kaptak, am­őtt éveken keresztül ta­licskával tologatták 20—25 méteres távol­ságra a követ. Most a kiskocsi, a „Fürge”, mind az ötük munkáját megcsinálja per­cek alatt. — Használtan kaptuk ugyan a „Fürgét” — mondja a kocsi kormányosa —, de, nem cserélném el tíz újért sem. Az új kocsikhoz ugyanis nem lehet alkatrészt kapni, mert csehszlovák gyártmányok. — Jó kis masi­nája van ennek — veregeti meg a magyar gyártmányú, régi, kopott motort. A munkások gyorsan haladnak, csak né­ha zavarja meg őket egy-egy tavaszi zápor. ■ i , — bogár — Tegnap kora reggel felbúgott a betonke­verő a győri uszoda jegenyéi alatt. Szom­baton már elkészült az új bejáró út, s most megkezdték a gyermek és felnőtt medence közötti út betonjának felszedését és gyep­­téglázását. A betonkeverő a friss pázsit szegélyezéséhez szolgáltat anyagot. A két medence közötti közlekedés megszüntetése az érkező vendégek érdekeit szolgálja: a játszadozó gyerekek nem förcskölik le az ut­cai ruhában lévő vendégeket. Az útépítés miatt eltelepítik régi helyé­ről a mérleg- és gyermekhintákat is.­­ * Twiszt-szoknya, pantalló, üde nyári színek a Mosonmagyaróvári Textilfeldolgozó Ktsz-nél Tarka nyári anyagok hal­maza, kész és félig kész ru­háik az asztalokon, nagy ko­sarakban, gyönyörűen kiva­salva az akasztókon, — ez a látvány fogadja a belépőt a Mosonmagyaróvári Textilfel­dolgozó Kisz műhelyében. Az ízléses ruháiról ismert szö­vetkezet most is kitesz magáért, hogy szép nyári hol­mikkal lássa el a vásárló­kat. Slágere: a twist-szoknya. A csípőig szorosan szabott, alul kis legyező szerű halokkal bővülő szoknyák bizonyára kedvelt darabjai lesznek az idei nyári ruhatárnak. Fehér vagy a szoknya színeivel har­monizáló blúzokkal nemcsak üdék, fiatalosak, hanem praktikusak is. • Szép lenvászon ruhák, kar­tonruhák és­­nagyon csinos baikfisruhák is készülnek a krez-ben a legújabb divatvo­nalaknak megfelelően. A ru­hák egyenes vonalúak, eny­hén karcsúsítottak, finoman dekoltáltak. A twist-szoknya mellett a másik sláger a leányka pan­talló, amely iránt éveken át nagy volt a kereslet, de nem lehetett kapni őket. Most van belőlük elég, mintás anyag­ból is, simából is. A szabá­suk kitűnő. Talán a legszebb a sötétpiros sottis pantalló. A kisz tavaly konfekció­áruból havonta 2000 darabot készített, az idén az első ne­gyedévben már ennél többet: februárban és márciusban 2500—2500-at, áprilisban há­romezret. — Nem befolyásolta az idő­járás a nyári felkészülést? — Csak a méretes részle­geknél volt érezhető a tavasz késői beköszöntése — vála­szol Kocher Gusztávné, a ktsz vezetője. — Most azonban már a méretes részlegek is sorra-rendre kapják a meg­rendeléseket. — Hol vannak a ktsz-nek méretes részlegei? — Itt Mosonmagyaróvárott tavaly áprilisban, Hegyesha­lomban tavaly szeptember­ben­, Halásziban tavaly janu­árban nyílt méretes részle­günk. Nehezen szokta meg őket a közönség, de most már szívesen dolgoztatnak nálunk. Minden igyekezetünk arra irányul, hogy a legújabb di­vat szerinti szabással kifo­gástalan munkát végezzünk. Nemrégen volt az egyik rész­legvezetőnk Budapesten és nemsokára megint mennek a méretes részlegek szabaszai Budapestre tanulmányozni a legújabb divatvonalakat és szabásukat. — Milyen ruhákat rendel­nek leginkább a méretes részlegekben? — A női részlegekben kosz­tümöket, kétrészes ruhákat, komplékat, szoknyákat, gyer­mekkabátokat,­ a férfi részle­gekben öltönyöket, nadrágo­kat. Sürgős esetben két-há­­rom nap alatt elkészítjük a megrendelést, egyébként két hét a vállalási idő. Az a ta­pasztalatunk, hogy kezd ki­alakulni nemcsak a főváros­ban, hanem vidéken is a he­lyes öltözködési kultúra, hogy az emberek a kétségte­lenül szép, jó és olcsó kon­fekcióruhák mellé egy-egy szezonban vagy évente egy­két ruhát csináltatnak is a saját maguk választotta anyagból, fazonnal, a saját méretükre. Ezért van jövő­­jük nemcsak a vidéki váro­­sokban, hanem a nagy közsé­gekben is e. méretes részre-Még alig­­ kezdődött el a nyári ruhák szezonja, de a ktsz-nél már előbbre járnak. Gondolkodnak, tervezgetnek, mi szépet lehet majd őszre nyújtani konfekcióban és a méretes részlegekben egy­aránt a divatot kedvelő nők­nek. (várnagyné) Villámmérleg az ünnepi könyvhétről Vasárnap országszerte vé­get ért az idei év egyik leg­jelentősebb kulturális ren­dezvénye, az ünnepi könyv­hét Egyedül az Állami Könyv­­terjesztő Vállalat boltjaiban és kirendeltségeinél összesen több mint 850 000 könyv ta­lált gazdára. Ezeknek értéke meghaladta a 17,5 millió fo­rintot. A tavalyi eredmé­nyekhez viszonyítva több mint egymillió forinttal volt nagyobb a forgalom. A­z Állami Könyvterjesztő Vállalat vidéken 75 pavilon­nal és 245 könyvsátorral várta az érdeklődőkéi. KISALFÖLD ­ 3 Idénykezdés előtt a hűtőháziján Szemesedik már a zöldbor­­­só, elvirágzott a zöldbab,­­érik az eper, a málna. Rövi­desen megkezdődik feldolgo­­­zásuk a Hűtőipari Vállalat­­győri hűtőházában. A nyári Ményre való felkészülés min­idig sok munkával jár. Ezek­ben a napokban nincs pihe­nés a hűtőháziaknál. Üzemkezdés előtt Régein letelt már a munka­idő, a nap is megcélozta a gyár­város kéményeit, de Bejczy Tamás főmérnök még mindig az irodában tartóz­kodik. Az üzemkezdés ütem­tervét tanulmányozza. Renge­teg a tennivalója, mégis kész­­­ségesen végigkalauzol az­­üzemrészeken. Az élénkezöld, tarka színek­­­be­n pompázó virágágyak kö­­­zött vezet a gépházba. Ha si sem látnám a katonásan so­rakozó kompresszorokat, el sem hinném, hogy a gépház­ban járunk. Csillog, ragyog itt minden a tisztaságtól. Új­­rafestették a 13 kompresz­­szort, a csővezetékeket. Most még csak négy gép fuvatja a hűtőkamrákba a hideg leve­gőt, de néhány nap múlva mind a két soron feldübörög­nek a hatalmas motorok, köz­tük a legújabb, a 400 000 óra/kalóriás kompresszor és a hat kondenzátor is munká­ba áll. Ez az üzem­gazdagítás 15 százalékos hűtőkapacitás­bővüléssel jár. Több jég A jégüzemben is megkez­dődött már a munka dandár­ja. Itt is újdonsággal találko­zunk. Módosították a jég­gyártó sort, s ezáltal az idén tíz százalékkal több jeget tudnak gyártani, mint ta­valy. A főmérnök megkért, írjam meg azt is, hogy az újabb rendelkezések értelmé­ben, a hűtőház csak vállala­tokat szolgálhat­­, egyének­nek nem adhat el jeget. A kapacitásbővítés lehetővé te­szi, hogy a győriek beszerez­hessék az üzletekben jég­szükségletüket. Az udvar végében százá­val sorakoznak a­ vadonatúj százas hordók. Belsejüket pá­ráimnál vonták be. Ezekbe rakják majd a málnát. Az idén ugyanis már a hűtőház dolgozza fel a Győr környé­kén termelt málna egy ré­szét. A terv szerint 1964-ben 3000 hordót töltenek meg + 13 fokra előhűtött málná­val, amely Győr-Sopron me­gyéből kerül a fogyasztókhoz, egy részét pedig exportálják. Indulásra, nagyüzemi mun­­­kára kész a zöldborsó-feldol­gozó üzem is. Szombaton tar­tották az üzempróbát. A gép­sorok kifogástalanul működ­tek. Félkész ételek A kész-, és félkész ételt­­gyártó üzemből is hazamen­tek már a munkások. Bognár Erzsébet üzemvezető azonban még az üvegfallal elválasz­tott irodájában ül. Még ide is beszivárog az átható, friss hússzag. Ő is újsággal fogad: — Nem lesz már idény­munka a készételgyártás. A hűtőházban átcsoportosítást hajtottunk végre, melynek eredményeként olyan helyi­séghez jutottunk, amelyben állandóan tartani tudjuk a 0 + 5 fok közötti hőmérsék­letet. Ennyi szükséges a kész­, félkész ételek gyártá­sához, eltartásához. A nyári hónapokban is el tudjuk most már látni az üzleteket rántott hússal és májjal.­­ Minden esztendőben akadályozója volt a munka megkezdésének a munkaerő­­hiány. Nem lesz-e ez gond az idén is? Az üzemvezető mosolyog­va válaszol a kérdésre: Jönnek a munkások A Győri Keksz- és Ostya­gyárban éppen most lesz vé­ge az idénymunkának. Ilyen­kor általában 130—140 mun­kásnak kellett elbúcsúzni őszig az újabb idényig a gyártól. Nálunk viszont ép­pen most kezdődik a munka nagyja. Átvesszük hát a Keksz- és Ostyagyár­­idény­munkásait, ősszel pedig visz­­szaadjuk őket. Igaz, hogy így egy évben két helyen, de folyamatosan dolgozhatnak a munkások, elsősorban a nők. És mi sem járunk rosszul. Üzemhez szokott munkásokat kapunk a kekszgyáriaktól. Az üzem­, az idénykezdés mindig vizsgának számít. Itt kapnak elégtelen, vagy jeles osztályzatot az üzem vezetői, műszakijai. Másként itt nem osztályoznak. Csak ez a két eset lehetséges. Mert vagy jók a gépek, a berendezé­sek az idénykezdéskor, vagy hasznavehetetlene­k. A főmér­nök mosolyából, magabiztos­ságából látszik, jeles bizo­nyítványra számít. Kristóf János A Nemzetközi Építésszövetség új feladatai Budapesten, a Magyar Épí­tőművészek Szövetségének székházában befejeződött a Nemzetközi Építészszövetség Végrehajtó Bizottságának 1964. évi ülésszaka. Több előterjesztés meg­hallgatása után a végrehajtó bizottság új feladatkörrel bővítette a Nemzetközi Épí­tészszövetség munkáját. El­határozta, hogy segítséget nyújt a földrengéssel és más természeti csapással sújtott területek lakosságának. Szakértőket küldenek majd a szerencsétlenségek színhe­lyére, hogy támogassák a romtalanítási és újjáépítési munkákat, segítsék az új vá­rosfejlesztési tervek kidolgo­zását. A végrehajtó bizott­ság határozatára ezentúl részt vesz a szövetség a pro­fesszorok, az egyetemi hall­gatók és az előadók nem­zetközi cseréjének megszer­vezésében. A fiatal építészek részére Athén-díjat alapítot­tak. Évente egy ifjú építész kapja a díjat, amely Athén­ben egy évi tapasztalatgyűj­tésre és gondtalan munkára nyújt lehetőséget a tehetsé­ges fiatalnak. • A végrehajtó bizottság legközelebb Dél-Spanyolor­­szágban tart ülést 1965 ja­nuárjában. (MTI) MINDENHOGYAN rendes emberek. Még ebédelni sem állnak le, pedig elharangoz­zák a delet, s renden rendben hajtják egy­mást. Széna renden, szó nélkül, csak a villák villogó gyors mozgása a siettető. Aki megáll, de nem áll meg, csak halad­va ejti hátra a szót a kérdezőnek, azt ki­szorítják a rendről. Asszonyok, lányok, férfiak, ötven ember a kócos petrencék mellett. Mert a szél ugyancsak megbor­zolja, kuszálja az il­latos szénát, meg az­­asszonyok szoknyá­ját, kendőjét tépdesi kacérkodva. No és a hőség, a bökős Vak­ó nem kön­nyű „rendes” ember­nek lenni. Öészesen hetven hold lucernája van a mórichidai tsz-nek. Az első kaszálásból már csak annyi rend maradt, amit estére össze is gyűjtenek ezek az emberek. Jó közepes a termés, ahogy megbecsülték a szövetkezetiek. — Hol a brigádve­zető? — Az előbb éppen itt volt. A másik gyűjtő né­hány sorral arrébb meg bizonygatja, ép­pen ott járt. Kis idő múlva látszik mesz­­sziről, a tábla sarká­nál igyekszik az öle­­zővel. — Hatvannyolc, hatvankilenc, hetven. A hetvennél leál­lítja az ölezőt, úgy, hogy el ne mozdul­jon. Meglepődve pil­lantok a kezére, za­vartan menti magát. — Ma még nem reggeliztem. Mondom, elharan­gozták a delet. Ez az ember meg úgy reg­gelizik, hogy egyik kezével pörgeti az élezőt, a másikban meg egy szelet hús, s harap gyaloglás közben. Kenyér már sehogy sem férne el — Végeznek estére. Gólya emelgeti lá­bát nem messze tő­lünk. — Még előbb. Ma nem is főznek az asz­­szonyok, csak fogy­jon a széna, sokasod­jon a petrence. Az illata jó, szél pörgeti messzire... — Holnap rakjuk az első kazalt télire , — s már emeli is újra az ölezőt a bri­­gadéros. — Csak eső ne le­gyen. — Tizenöt fogat hordja majd, meg négy vontató is se­gít. Harap a húsból, m­­enl, rág, s közben mondja magának: hetvenegy... gásem ! „Rendes“ emberek Dalostalálkozó Fertődön HAYDN halálának 155. év­fordulóján, a világhírű zene­szerző egykori működési he­lyén, Fertődön találkoztak megyénk legjobb kórusai. Rajtuk kívül három idegen énekkar, köztük három bu­dapesti kórus vett részt a találkozón. A dalostalálkozó nem hasonlított, az 1959. évi Haydn ünnepségekhez, ami­kor monumentális hatású oratórium szólalt meg, jelen­tősége azonban nem volt ki­sebb annál. Most is volt ün­nepi megemlékezés, és pom­pásan rendezett hangverseny­­ a kastély udvarán, ezt meg­előzően pedig a Kulturális­­ szemle területi bemutatóin arany oklevéllel minősített énekkarok országos szintű értékelése történt meg a ze­neteremben. Andor Ilona, Kardos Pál, Nagy Olivér or­szágos hírű karnagyok vol­tak a zsűri bizottság tagjai, munkájukat — ugyancsak a Népművelési Intézet, felkéré­sére — Maróti Gyula, zenei főosztályvezető irányította. A MINŐSÍTÉSI rendszer új fejlődési utat jelöl meg a kórusmozgalomban. Bár még nem kiforrottak az el­bírálási szempontok, nincs objektív mérce, amelyhez különböző képességű és fel­készültségű kórusokat mérni tudnánk, a kórusok további művészi fejlődését, feltétlenül segíti az új elbírálási mód, mint ahogy ezt a fertődi hangversenyen részt vett­­ énekkaraink is tapasztalhat­­j­­ák. A zenei versenyeket — és itt nemcsak a kórusmoz­­galomra gondolok — minden zenei szakember fenntartás­­­­sal fogadta, így történt ez­­ a vasárnapi minősítésnél is, mégis elérkezett az ideje, hogy számot vessünk ének­karaink felkészültségi szint­jével, megyei és országos vonatkozásban egyaránt. A BÍRÁLÓK a következő fokozatokkal pontozták és­ értékelték az énekkarok munkáját: Aranykoszorú-fokozatot az OKISZ központi énekkara (karnagy: Maklári József) és a Győri Zeneművészeti Szak­iskola leánykara (Szabó Miklós) ért e. Ezüstkoszorú-fokozatot elért kórusaink: győri pedagógus énekkar (Szabó Miklós), fer­­tődi Haydn-kórus (Kovács Sándor), győri városi tanács énekkara (Kőhalmi János), a budapesti László kórház énekkara (Sapszon Ferenc), soproni pedagógus énekkar (Somlai András), Wilhelm Pieck Járműipari Művek énekkara (Pető Kálmán), soproni kisipari szövetkeze­tek énekkara (Radó Ferenc, Tirnitz József), Győri Tex­tilipari Vállalat énekkara (Kiss György), ajkai városi vegyeskar (Csaby Csaba). Bronzkoszorú-fokozatot a kapuvári szövetkezeti népi együttes kórusa (Horváth István) és a lébényi földmű­vesszövetkezeti énekkar (Markó Tibor) értek el AZ ELNYERT fokozatot két évig viselhetik az ének­karok. A besorolás egyébként több előnnyel jár: rádiósze­replés, hivatalos ünnepsége­­ken való fellépés, külföldi kiküldetés stb. A megyei szakbizottság örömmel tapasztalta, hogy énekkaraink általános felké­szültsége jó, ezt mutatja, hogy legtöbb kórusunk ezüst­­fokozatot nyert. Ugyanilyen jóleső érzés volt látni né­hány gazdasági-, párt- és ta­nácsi vezetőt, akik elkísér­ték szereplésre vállalatuk kórusát, vagy a járásuk te­rületén működő énekkart DÉLUTÁN a Haydn em­léktábla megkoszorúzása nyitotta meg a program má­sodik részét, összkari művek eléneklése után a kastély ud­vari feljáróján a közönség előtt mutatkoztak be a kó­rusok. A tapsokból és a köz­zönség lelkesedéseiből ítélve szép zenei élményt nyújtott ez a délután mindenkinek. A fertődi rendezőbizottság a kulturált rendezésért és a vendéglátás családias meleg­ségéért külön elismerést ér­demel. A MEGKEZDETT munkát folytatni akarjuk, ezentúl is minden év tavaszán megren­dezzük Fertődön a Dal ünne­pét, ezzel nemcsak Haydn emléke előtt tisztelgünk, ha­nem énekkaraitok művészi fejlődését is elősegítjük. Nagy Miklós zenei szakreferens

Next