Kisalföld, 1964. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

MSS. novem­­­er 1., «Mntal Ha nem a munkás, akkor senki?, VETÉS, / Kis«* A BALESETEK tárgyilagos kLvizsgálása néha sok gondot okoz a szakértőknek. A bal­eset okának felderítése, a fe­lelős megtalálása nem mindig könnyű. A bírákat mindig az igazságkeresés, a törvényhez való ragaszkodás vezeti mun­kájukban. Az üzemben ugyan­csak az igazság felderítése a cél a baleset utáni nyomozás­nál, hogy a valóságos okot megtalálják. Ezt kívánja az igazság és a károsultak be­csülete is. Meg kell találni a baj okát, hogy mások is ta­nuljanak belőle. Sajnos, nem mindenütt ezt tartják. A Pamutnyomóipari Válla­lat soproni gyáregységében nem mindennapi baleset tör­tént nemrég, amire fényt kel­lett deríteniük a szakértők­nek. Menyhért Gáspár ,segéd­munkás üres hengertartó ko­csit tolt. Az hirtelen megbil­lent, és a segédmunkás kezét egy oszlopnak nyomta. Meny­hért Gáspár kezét a kocsi összetörte, két hétig táppén­zes állományba vette az or­vos. Hogy a kocsi mitől csa­pódott az oszlopnak? A padlón egy jókora gödör tá­tongott, amibe a kerekek be­leestek, s ettől a kocsi meg­billent. Ennyi volt az egész, s vajon hogyan „derítették ki” ebből a baleset okát az ille­tékesek? A BALESETI jegyzőkönyv­ben az eset pontos leírása után az ,,ok” megjegyzés alatt ez olvasható: „A dolgozó a fe­lelős, nem volt elég körülte­kintő”. Alatta még egy sor, a segédmunkás megjegyzése: „Nem értek egyet a jegyző­könyvvel”. A Szakszervezetek Győr- Sopron megyei Tanácsának munkásvédelmi bizottságánál úgy találták, hogy a baleset oka nem tisztázódott. Ezé­t a jegyzőkönyvet vis­szaküldték a gyárnak. Két hét múlva megérkezett a második jegyzőkönyv is. A­ nyomozás most újabb érde­kes adatokat derített fel. A balesetet műszaki hiányos­ság okozta. A felelős pedig: egy géppel írt nulla áthúzva. Ez állt a papíron. KÉT VIZSGÁLAT, kétféle ok. És a felelős? Ha nem a munkás, akkor nem lehet megtalálni? Igaz, két hét után nehéz egy balesetet rekonst­ruálni, a nyomokat hamar belepi a por. De tanúnak ott volt a feltört kövezet. Ki a felelős a műhelyben előforduló hiányosságokért? Műszaki mulasztás okozta a balesetet? Nem. Egyszerű hanyagságról van szó, egy vagy több ember ha­nyagságáról, akik elmulasz­tották a kövezet kijavíttatá­sát, ők a balesetért a felelő­sek, akiket nem akarnak megtalálni. Talán, mert azt mondják, hogy kicsi ügy, nem érdemli meg a fáradsá­got? De éppen az ilyen ha­nyagságokból származnak a nagy bajok. Egyszer Kispesten egy te­herautó mellett letakart ala­kot láttam. Úgy mondták el, egy pallón akarták legörget­ni a rönköket. Sajnos, a palló megbillent... Nem jó ez a kísértés, de mi történt volna akkor Menyhért Gáspárral, ha nehéz teherrel billen meg a kocsija? ... A SOPRONI gyáregységben nem tulajdonítottak az eset­nek fontosságot. Pedig bár­milyen balesetről van is szó, ki kell deríteni az igazságot, hogy az emberek tanuljanak belőle! Ennek a balesetnek nincs felelőse? De igen van, csak nem akarják megtalálni. Ferencz József Óriásmunka a Duna-parton Az úgynevezett „győri kör” megépítésében jelentős sza­kaszhoz érkezett az ÉDÁSZ Vállalat. Közismert — aki­nek már volt baja vele, az tudja —, hogy a Duna-par­­ton lévő transzformátor- és kapcsolóállomás látja el energiával a belvárosi részt, az Újvárost, Szigetet és a Szigetköz egy részét. A vá­ros fejlesztésével, az építke­zésekkel —, hogy csak a leg­nagyobbat említsük, az át­emelő­ szivattyútelep építésé­vel — nem célszerű közve­tetten ellátni ezeket a cél­gépgyári és szigetközi terü­­leteket a betápláló állomás­ról, az OVIT-ból. Az esetle­ges légköri zavarokba külön­böző meghibásodások esetén teljesen szüneteltetni kell az áramszolgáltatást Tavaly készült el a terv, mely szerint az említett vá­rosrészeket közvetlenül a be­tápláló állomásról látják el, így mentesíteni tudják a Du­­na-parti transzformátort a távoli áramszolgáltatástól. Ezután már csak Győrnek ad energiát. Ehhez viszont az szükséges, hogy az OVIT- ból kiindulva, távvezetéken keresztül, a célgépgyári és szigetközi területeket érint­ve, vissza az OVIT-ba egy kört létesítsenek. Ez lesz majd a „győri kör”. Október 29-én a Duna-par­­ton, az Iparcsatorna tövénél kezdték el a kör legjelentő­sebb részének építését, a ve­zeték legnagyobb négy oszlo­pának a felállítását. A mun­kát — a hely szűke miatt — csak egy hatalmas méretű daruval lehetett elvégezni. Így érkezett meg Győrbe kedden egy harminckét ton­nás daru is. A Győrbe jöve­tel sem ment simán, mivel a hidak általában csak húsz tonna megterhelést bírnak ki, s így a darunak telje­sen meg kellett kerülnie a várost. A daru másik érde­kessége, hogy „saját lábán” jött idáig, önjáró. Ilyen ha­talmas gép még nem volt Győrben. A munka is igen nagy mé­retű. A legkisebb oszlop, amelyet fel kell állítani, mintegy 20 méteres, a leg­nagyobb pedig meghaladja a harminc métert is. Az ilyen magas építmények tetejét már be kell színesre festeni a légi közlekedés miatt. (Jellemző a méretekre, hogy egy oszlop teljes befestése két napig tartott, pedig ki­lencen festették. Súlyuk is igen tetemes, átlagban majd­nem öttonnásak. Az elsőt az iparcsatornai híd lábánál állították fel, a többit végig a Duna partján, egymástól 230—250 méteres távolságra. Egyik-másik osz­lopnál négy méter magas alapzatot is készítettek, gon­dolván arra, hogy az esetle­ges árvíz, a jég se tegyen semmi kárt a vezetékekben. A négy oszlop felállításá­val vasárnapra szeretnének végezni, hacsak nem jön köz­be valami nehézség, hiszen a daru nagy súlyánál fogva könnyen megsüllyedhet az ártéri területen. A munka elvégzésével elkészül a „győ­ri kör” legjelentősebb sza­kasza. A tervek szerint a hátra­lévő munkát még­­ebben az évben elvégzik. A megépülő vezetékek üzembe helyezésével Győr északi és nyugati, valamint a szigetközi részeinek ener­giaellátása biztonságosabbá, kiegyensúlyozottabbá válik majd. K. Ny. Majorok népe Családok és jövedelmek Ha a Károly-magaslatról nézi az ember Sopront, a vá­rosból kifutó utak mentén az apró települések, a majorok aligha tűnnek fel. Kicsinyek, jelentéktelenek felülről nézve, nincs tornyuk, nem osztják meg őket utcák, négyszöget vagy L betűt formálnak. Az állami gazdaság üzemegysé­gei — a Brand-major, János-major, Piusz-major, Nyugati major. Családok élnek, dolgoznak itt, akik nem tartoznak a városhoz, nem is falusiak. Mint élnek, mondja el három közülük. JÓZSA IMRE, aki talán legjobban ismeri a Nyugati majort, a gazda büszkeségé­vel mondja: — Tulajdonképpen szocia­lista major vagyunk. Építése 1949-ben kezdődött, egy száz-kétszáz holdas papi birtok mondható a magjá­nak. Ma ezeregyszáz hold körüli a földterületünk, eb­ből kilencszázötven a szántó. De a növénytermesztésnél jelentősebb már most is a tehenészet, és ezt nem egé­szen az állattenyésztő szak­mai sovinizmusa mondatja velem. Kétszázötvenes nega­tív fejős állományunk van, amit rövidesen tovább bő­vítünk. Egy hónapra két­százötvenkét kiló tejet ter­veztünk tehenenként, most kétszáznyolcvan kilónál tar­tunk. PATAKI MIHÁLYNÉ fő­zés közben, keserű harag­gal. — Azt akarják, hogy a férjeim tehenész legyen. Be­teg, idegzsábás, nem vállal­hatja, nem bírná. Most az iskolás gyerekeket viszi­ hoz­zá kocsin, és hét csikót gon­doz. Orvosi igazolást? Nem kért, minek az. NÉMETH JÓZSEF a kony­hában rendezget, kislánya csodálkozó szemekkel figyeli gondos mozdulatait: — Fejőgulyás vagyok, 14 tehenet gondozok. Hajnali négykor megye­k az állatok­hoz, délben újra, aztán este nyolcra. Azt hiszem, minden tehenésznek így telik a nap­ja. JÓZSA IMRE: — ötmillió forintos beruházással fej­lesztjük a tehenészetet. Két százas istállót korszerűsí­tünk, már amennyire utólag lehet. Megvannak már a fejőgépek, de amíg a hozzá való tisztítóhelyiség és tej­ház nem készül el, nem használjuk őket. A borjúne­velőben asszonyok is kap­hatnak munkát, öt asszony máris dolgozik. Szükség is van rá, mindössze három családtag jár üzembe. PATAKI MIHÁLYNÉ: — Aztán, hogy a férjem nem vállalta a tehéngondozást, nekünk sem adnak munkát Igaz, a két lány — a férjem első házasságából — a Pa­mutban dolgozik, de a répa­szedésnél is segítenénk. Nem hívtak, kimentünk hívás nélkül, de nem adtak mun­kát NÉMETH JÓZSEF: — Én nem félek a géptől. Jöjjön minél előbb. Elgémberednek az ember ujjai, pedig én régi feje vagyok. Értek hoz­zá. A feleségem elsejétől a borjúnevelőben kap állandó munkát. Három apró gyerek van, lesz mire költeni az ő keresetét is. JÓZSA IMRE: — Az át­lagkereset 1800—1900 forint. Ehhez hozzá lehet számítani azt is, hogy kocát, hatvan tyúkot és kacsát tarthatnak. Üzlet a major területén nincs, élelmiszert a kocsival lehet hozatni. PATAKI MIHÁLYNÉ: — Hát bizony elég nehéz a be­szerzés! Mire nekünk vásá­rolnak, már csak áru mara­déka jut. Négyünknek havi ezerkétszázba biztos beleke­rül az étel. A férjem ezer­­kétszáz forintot kap a ko­csizásért, ötszázat a hét csi­kóért. Az egyik leány tanuló két forint néhány filléres órabérrel, a másik takarító, mert rossz a szeme, négy­tízért. Be kell ám osz­tani, ha venni is akarunk valamit! NÉMETH JÓZSEF: — A keresetem eléggé változik. Attól függ, hány litert tu­dok kifejni. Nem akarok ló­dítani, úgy ezerkilencszáz lehet havona. De például a múlt hónapban két és fél ezret hoztam. Most brigád­ban fejünk, váltva egymást. Így igazságosabb, mert ne­kem ugyan szerencsém volt, de juthatott volna a leg­rosszabbul tejelők közül is. A feleségem ezerhárom­­ezernégyszáz forintot fog keresni. — A városból éppen csak sót, cukrot ilyesmit hozat az asszony. A hús itt hízik az udvaron. Ezer-ezerkétszáz forintot is költünk a gyom­runkra. Jó étkűek vagyunk, ez az igazság. Ruhát? Főleg a gyerekeknek. JÓZSA IMRE: — A szo­ciális ellátottsághoz még ennyit: a tizennégy család­ból kettő lakik egy átalakí­tott istállóban. Eredetileg szalmatetős volt az épület, most már úgy-ahogy rendbe hozattuk. A többiek komfor­tos lakásban élnek. Rádió mindenhol van, tévé is több­nél. PATAKI MIHÁLYNÉ: — Amikor a lányok megjöttek Romániából, négyen szo­rongtunk egy szobában, az is köves volt. Most már kaptunk hozzá konyhát, de ki akarnak innen költöztetni, mert olyannak kell, aki te­henész. Hogy menjünk más majorba! Mert a városban persze nem adnak lakást. Onnan járjanak a lányok a Pamutba? Nem nekünk szé­pítik a szobát, ne féljen! De hát az utcára csak nem te­hetnek bennünket, igaz? Nem egyformán becsülik itt az embert. Van, aki készül a télre, hogy meleg fészke legyen a fagyos időre, mi meg a szomszéd asszonnyal várjuk, mikor küldenek el. Neki a nyugdíjazását várja az ura. NÉMETH JÓZSEF: — Tí­puslakásban lakunk, mint a legtöbben itt. Lehetne na­gyobb, de ezt nem érdemes, meg nem is lehet bővíteni. Egyelőre megférünk benne. Néhány adat még, ami a fentiekből kimaradt: A Nyu­gati major közel fekszik a városhoz. A gyerekek iskolá­zása nem gond, a kulturális igény, ha van ilyen, könnyeb­ben kielégíthető, mint más majorokban. De az itt lakók ritkán mozdulnak, a korai kelés nem engedi a kirucca­násokat. Németh József — ő nyitja-zárja a major tévéjét — úgy mondta, igen sokszor nincs ereje végignézni a mű­sort. A major dolgozóinak átlagos életkora 35 év körül van. Nagyobb részük a megyéből, a többiek az ország legkülön­bözőbb vidékéről települtek. A nagy munkák idejére öt éve már harminc felsőszölnöki rend és tíz himódi idény­munkás szerződik. Üzemi konyhán étkeznek (ezt már néhány helybeli is igénybe veszi), munkásszálláson lak­nak. A többi, a tervek, eredmények, panaszok (amelyekbe némi indulatos túlzás is keveredett), az itteniek külön­böző közérzete talán kiderül a három ember szavaiból. Maros László Drávaszabolcs környékén a nyári gát egy helyen megrongálódott Az Ipoly már teljes hosz­­szában apad, a Rábán pedig m­egszüntették az elsőfokú árvízvédelmi készültséget is. A Dráva legalsó magyar sza­kaszán azonban pénteken tetőzött az árhullám és Drá­­vaszabolcsnál még szomba­ton délelőtt sem csökkent a víz szintje. Ez a tartós te­tőzés mindössze 18 centimé­terrel kisebb a hat évvel ezelőtt mért legmagasabb ráállásnál. Ezen a szakas­ nincs veszélyben. szén, Drávaszabolcstól nyu­gatra, mintegy 18 kilomé­terre, Ilma­ puszta közelében a víz szombaton reggelre megrongálta a Dráva hul­lámterének egy részét védő nyári gátat. Az árvízvédel­mi szakemberek azonnal erős osztagot irányítottak a sza­kadáshoz és remény van ar­ra, hogy homokzsákokkal, kővel, egyéb anyákkal si­kerül kijavítani a gátat. A balparti fővédelmi vonal KISALFÖLD Társulati ülés a színházban Munkaértekezlettel egybe­kötött társulati ülést tartott tegnap délelőtt 9 órakor Győrött a Kisfaludy Színház. Az értekezleten részt vett Lombos Ferenc, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizott­ságának első titkára; a Szak­­szervezetek Megyei Tanácsát Söre Imre, a megyei tanács művelődésügyi osztályát Zu­ber Titusz és Molnár Ernő képviselték. Várady György igazgató főrendező referátumában a színház belső fegyelmének további megszilárdulását ál­lította elsődleges feladatként a társulat tagjai elé. Elisme­réssel szólt a nézőtér kor­szerűsítéséről, mely vonzó a közönségre, • ugyanakkor még egy, talán ennél is nagyobb problémája a színháznak a színpad, amelyre szintén rá­férne már az adott lehető­ségeket kihasználó korszerű­sítés. Lombos elvtárs hozzászó­lásában külpolitikai tájékoz­tatót tartott a színház tag­jainak, és országunk jelen­legi helyzetében elemezte a színházra váró feladatokat Az értekezleten a társulat hatvan tagját — színészeket, zenekari tagokat és műszaki dolgozókat — részesítettek pénzjutalomban, az elmúlt évadban és a nyár folyamán végzett kiemel­kedő mun­kájukért. * A traktoros féli az esőt, sűrűn tekinget az égre: jó­­indulatúak-e a felhők? Mert száz holdra való gabonát kell még elvetniük a barba­­csiaknak. A köd már kora délután leszállt, és olyan sű­rű a bolyha, hogy ha a ti­zenöt holdas szántóföld túl­oldalán jár a traktor, már szinte felismerhetetlen. — Fél óra múlva végzünk ezen a táblán — mondja Váci József traktoros — aztán a majorral szemben lévő szántóföldre megyünk. Sietnünk kell a vetéssel, mert nem várhatunk már jobb időt. A délután a leg­alkalmasabb most a vetésre, mert reggel és késő este már sűrű harmat száll a földek­re, így is nehéz. Máskor evvel a szovjet vetőgéppel húszkilométeres sebességgel haladhattam a táblán, most örülnöm kell, ha ötkilomé­teres sebességgel mehetelő.A csoroszlyásgép ezen az ázott talajon már semmit sem ér­ne. Huszonnégy soros szovjet tárcsás vetőgép vonul a Be­lorusz nyomába. A farosok­nak, Patai Eleknek és Ha­­darics Ferencnek nagyon oda kell figyelniük a gép meg a fogas viselkedésére. Kezük­ben kampós bot. — Időnként leragad a fo­gas — így Pákai Elek —■, evvel emelgetjük — megfor­gatja a botot, — a tárcsák közti rés is bedugul mind­untalan. — Máskor negyven hol­dat is elvetettem naponta — mondja a traktoros szomor­kásán. — Most csak húsz hold a napi teljesítményem. Időnként lesüllyed a gép a laza talajon. Ilyen időben a durva felületű szántóföld bírja leginkább a gépet. Az előkészített talaj rögeiből szinte csavarni lehetne a vi­zet. A fogatosok is vetnek most Barbacson. A lesajnált lovak most (talán utoljára) megmutathatják­, mire képe­sek. Ha az idő engedi, né­hány nap múlva nyugodtan alhatnak a szövetkezetiek. Nem lesz elvetetten szántó­föld a barbacsi határban. —sza—

Next