Kisalföld, 1964. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-01 / 257. szám
MSS. novemer 1., «Mntal Ha nem a munkás, akkor senki?, VETÉS, / Kis«* A BALESETEK tárgyilagos kLvizsgálása néha sok gondot okoz a szakértőknek. A baleset okának felderítése, a felelős megtalálása nem mindig könnyű. A bírákat mindig az igazságkeresés, a törvényhez való ragaszkodás vezeti munkájukban. Az üzemben ugyancsak az igazság felderítése a cél a baleset utáni nyomozásnál, hogy a valóságos okot megtalálják. Ezt kívánja az igazság és a károsultak becsülete is. Meg kell találni a baj okát, hogy mások is tanuljanak belőle. Sajnos, nem mindenütt ezt tartják. A Pamutnyomóipari Vállalat soproni gyáregységében nem mindennapi baleset történt nemrég, amire fényt kellett deríteniük a szakértőknek. Menyhért Gáspár ,segédmunkás üres hengertartó kocsit tolt. Az hirtelen megbillent, és a segédmunkás kezét egy oszlopnak nyomta. Menyhért Gáspár kezét a kocsi összetörte, két hétig táppénzes állományba vette az orvos. Hogy a kocsi mitől csapódott az oszlopnak? A padlón egy jókora gödör tátongott, amibe a kerekek beleestek, s ettől a kocsi megbillent. Ennyi volt az egész, s vajon hogyan „derítették ki” ebből a baleset okát az illetékesek? A BALESETI jegyzőkönyvben az eset pontos leírása után az ,,ok” megjegyzés alatt ez olvasható: „A dolgozó a felelős, nem volt elég körültekintő”. Alatta még egy sor, a segédmunkás megjegyzése: „Nem értek egyet a jegyzőkönyvvel”. A Szakszervezetek Győr- Sopron megyei Tanácsának munkásvédelmi bizottságánál úgy találták, hogy a baleset oka nem tisztázódott. Ezét a jegyzőkönyvet visszaküldték a gyárnak. Két hét múlva megérkezett a második jegyzőkönyv is. A nyomozás most újabb érdekes adatokat derített fel. A balesetet műszaki hiányosság okozta. A felelős pedig: egy géppel írt nulla áthúzva. Ez állt a papíron. KÉT VIZSGÁLAT, kétféle ok. És a felelős? Ha nem a munkás, akkor nem lehet megtalálni? Igaz, két hét után nehéz egy balesetet rekonstruálni, a nyomokat hamar belepi a por. De tanúnak ott volt a feltört kövezet. Ki a felelős a műhelyben előforduló hiányosságokért? Műszaki mulasztás okozta a balesetet? Nem. Egyszerű hanyagságról van szó, egy vagy több ember hanyagságáról, akik elmulasztották a kövezet kijavíttatását, ők a balesetért a felelősek, akiket nem akarnak megtalálni. Talán, mert azt mondják, hogy kicsi ügy, nem érdemli meg a fáradságot? De éppen az ilyen hanyagságokból származnak a nagy bajok. Egyszer Kispesten egy teherautó mellett letakart alakot láttam. Úgy mondták el, egy pallón akarták legörgetni a rönköket. Sajnos, a palló megbillent... Nem jó ez a kísértés, de mi történt volna akkor Menyhért Gáspárral, ha nehéz teherrel billen meg a kocsija? ... A SOPRONI gyáregységben nem tulajdonítottak az esetnek fontosságot. Pedig bármilyen balesetről van is szó, ki kell deríteni az igazságot, hogy az emberek tanuljanak belőle! Ennek a balesetnek nincs felelőse? De igen van, csak nem akarják megtalálni. Ferencz József Óriásmunka a Duna-parton Az úgynevezett „győri kör” megépítésében jelentős szakaszhoz érkezett az ÉDÁSZ Vállalat. Közismert — akinek már volt baja vele, az tudja —, hogy a Duna-parton lévő transzformátor- és kapcsolóállomás látja el energiával a belvárosi részt, az Újvárost, Szigetet és a Szigetköz egy részét. A város fejlesztésével, az építkezésekkel —, hogy csak a legnagyobbat említsük, az átemelő szivattyútelep építésével — nem célszerű közvetetten ellátni ezeket a célgépgyári és szigetközi területeket a betápláló állomásról, az OVIT-ból. Az esetleges légköri zavarokba különböző meghibásodások esetén teljesen szüneteltetni kell az áramszolgáltatást Tavaly készült el a terv, mely szerint az említett városrészeket közvetlenül a betápláló állomásról látják el, így mentesíteni tudják a Duna-parti transzformátort a távoli áramszolgáltatástól. Ezután már csak Győrnek ad energiát. Ehhez viszont az szükséges, hogy az OVIT- ból kiindulva, távvezetéken keresztül, a célgépgyári és szigetközi területeket érintve, vissza az OVIT-ba egy kört létesítsenek. Ez lesz majd a „győri kör”. Október 29-én a Duna-parton, az Iparcsatorna tövénél kezdték el a kör legjelentősebb részének építését, a vezeték legnagyobb négy oszlopának a felállítását. A munkát — a hely szűke miatt — csak egy hatalmas méretű daruval lehetett elvégezni. Így érkezett meg Győrbe kedden egy harminckét tonnás daru is. A Győrbe jövetel sem ment simán, mivel a hidak általában csak húsz tonna megterhelést bírnak ki, s így a darunak teljesen meg kellett kerülnie a várost. A daru másik érdekessége, hogy „saját lábán” jött idáig, önjáró. Ilyen hatalmas gép még nem volt Győrben. A munka is igen nagy méretű. A legkisebb oszlop, amelyet fel kell állítani, mintegy 20 méteres, a legnagyobb pedig meghaladja a harminc métert is. Az ilyen magas építmények tetejét már be kell színesre festeni a légi közlekedés miatt. (Jellemző a méretekre, hogy egy oszlop teljes befestése két napig tartott, pedig kilencen festették. Súlyuk is igen tetemes, átlagban majdnem öttonnásak. Az elsőt az iparcsatornai híd lábánál állították fel, a többit végig a Duna partján, egymástól 230—250 méteres távolságra. Egyik-másik oszlopnál négy méter magas alapzatot is készítettek, gondolván arra, hogy az esetleges árvíz, a jég se tegyen semmi kárt a vezetékekben. A négy oszlop felállításával vasárnapra szeretnének végezni, hacsak nem jön közbe valami nehézség, hiszen a daru nagy súlyánál fogva könnyen megsüllyedhet az ártéri területen. A munka elvégzésével elkészül a „győri kör” legjelentősebb szakasza. A tervek szerint a hátralévő munkát mégebben az évben elvégzik. A megépülő vezetékek üzembe helyezésével Győr északi és nyugati, valamint a szigetközi részeinek energiaellátása biztonságosabbá, kiegyensúlyozottabbá válik majd. K. Ny. Majorok népe Családok és jövedelmek Ha a Károly-magaslatról nézi az ember Sopront, a városból kifutó utak mentén az apró települések, a majorok aligha tűnnek fel. Kicsinyek, jelentéktelenek felülről nézve, nincs tornyuk, nem osztják meg őket utcák, négyszöget vagy L betűt formálnak. Az állami gazdaság üzemegységei — a Brand-major, János-major, Piusz-major, Nyugati major. Családok élnek, dolgoznak itt, akik nem tartoznak a városhoz, nem is falusiak. Mint élnek, mondja el három közülük. JÓZSA IMRE, aki talán legjobban ismeri a Nyugati majort, a gazda büszkeségével mondja: — Tulajdonképpen szocialista major vagyunk. Építése 1949-ben kezdődött, egy száz-kétszáz holdas papi birtok mondható a magjának. Ma ezeregyszáz hold körüli a földterületünk, ebből kilencszázötven a szántó. De a növénytermesztésnél jelentősebb már most is a tehenészet, és ezt nem egészen az állattenyésztő szakmai sovinizmusa mondatja velem. Kétszázötvenes negatív fejős állományunk van, amit rövidesen tovább bővítünk. Egy hónapra kétszázötvenkét kiló tejet terveztünk tehenenként, most kétszáznyolcvan kilónál tartunk. PATAKI MIHÁLYNÉ főzés közben, keserű haraggal. — Azt akarják, hogy a férjeim tehenész legyen. Beteg, idegzsábás, nem vállalhatja, nem bírná. Most az iskolás gyerekeket viszi hozzá kocsin, és hét csikót gondoz. Orvosi igazolást? Nem kért, minek az. NÉMETH JÓZSEF a konyhában rendezget, kislánya csodálkozó szemekkel figyeli gondos mozdulatait: — Fejőgulyás vagyok, 14 tehenet gondozok. Hajnali négykor megyek az állatokhoz, délben újra, aztán este nyolcra. Azt hiszem, minden tehenésznek így telik a napja. JÓZSA IMRE: — ötmillió forintos beruházással fejlesztjük a tehenészetet. Két százas istállót korszerűsítünk, már amennyire utólag lehet. Megvannak már a fejőgépek, de amíg a hozzá való tisztítóhelyiség és tejház nem készül el, nem használjuk őket. A borjúnevelőben asszonyok is kaphatnak munkát, öt asszony máris dolgozik. Szükség is van rá, mindössze három családtag jár üzembe. PATAKI MIHÁLYNÉ: — Aztán, hogy a férjem nem vállalta a tehéngondozást, nekünk sem adnak munkát Igaz, a két lány — a férjem első házasságából — a Pamutban dolgozik, de a répaszedésnél is segítenénk. Nem hívtak, kimentünk hívás nélkül, de nem adtak munkát NÉMETH JÓZSEF: — Én nem félek a géptől. Jöjjön minél előbb. Elgémberednek az ember ujjai, pedig én régi feje vagyok. Értek hozzá. A feleségem elsejétől a borjúnevelőben kap állandó munkát. Három apró gyerek van, lesz mire költeni az ő keresetét is. JÓZSA IMRE: — Az átlagkereset 1800—1900 forint. Ehhez hozzá lehet számítani azt is, hogy kocát, hatvan tyúkot és kacsát tarthatnak. Üzlet a major területén nincs, élelmiszert a kocsival lehet hozatni. PATAKI MIHÁLYNÉ: — Hát bizony elég nehéz a beszerzés! Mire nekünk vásárolnak, már csak áru maradéka jut. Négyünknek havi ezerkétszázba biztos belekerül az étel. A férjem ezerkétszáz forintot kap a kocsizásért, ötszázat a hét csikóért. Az egyik leány tanuló két forint néhány filléres órabérrel, a másik takarító, mert rossz a szeme, négytízért. Be kell ám osztani, ha venni is akarunk valamit! NÉMETH JÓZSEF: — A keresetem eléggé változik. Attól függ, hány litert tudok kifejni. Nem akarok lódítani, úgy ezerkilencszáz lehet havona. De például a múlt hónapban két és fél ezret hoztam. Most brigádban fejünk, váltva egymást. Így igazságosabb, mert nekem ugyan szerencsém volt, de juthatott volna a legrosszabbul tejelők közül is. A feleségem ezerháromezernégyszáz forintot fog keresni. — A városból éppen csak sót, cukrot ilyesmit hozat az asszony. A hús itt hízik az udvaron. Ezer-ezerkétszáz forintot is költünk a gyomrunkra. Jó étkűek vagyunk, ez az igazság. Ruhát? Főleg a gyerekeknek. JÓZSA IMRE: — A szociális ellátottsághoz még ennyit: a tizennégy családból kettő lakik egy átalakított istállóban. Eredetileg szalmatetős volt az épület, most már úgy-ahogy rendbe hozattuk. A többiek komfortos lakásban élnek. Rádió mindenhol van, tévé is többnél. PATAKI MIHÁLYNÉ: — Amikor a lányok megjöttek Romániából, négyen szorongtunk egy szobában, az is köves volt. Most már kaptunk hozzá konyhát, de ki akarnak innen költöztetni, mert olyannak kell, aki tehenész. Hogy menjünk más majorba! Mert a városban persze nem adnak lakást. Onnan járjanak a lányok a Pamutba? Nem nekünk szépítik a szobát, ne féljen! De hát az utcára csak nem tehetnek bennünket, igaz? Nem egyformán becsülik itt az embert. Van, aki készül a télre, hogy meleg fészke legyen a fagyos időre, mi meg a szomszéd asszonnyal várjuk, mikor küldenek el. Neki a nyugdíjazását várja az ura. NÉMETH JÓZSEF: — Típuslakásban lakunk, mint a legtöbben itt. Lehetne nagyobb, de ezt nem érdemes, meg nem is lehet bővíteni. Egyelőre megférünk benne. Néhány adat még, ami a fentiekből kimaradt: A Nyugati major közel fekszik a városhoz. A gyerekek iskolázása nem gond, a kulturális igény, ha van ilyen, könnyebben kielégíthető, mint más majorokban. De az itt lakók ritkán mozdulnak, a korai kelés nem engedi a kiruccanásokat. Németh József — ő nyitja-zárja a major tévéjét — úgy mondta, igen sokszor nincs ereje végignézni a műsort. A major dolgozóinak átlagos életkora 35 év körül van. Nagyobb részük a megyéből, a többiek az ország legkülönbözőbb vidékéről települtek. A nagy munkák idejére öt éve már harminc felsőszölnöki rend és tíz himódi idénymunkás szerződik. Üzemi konyhán étkeznek (ezt már néhány helybeli is igénybe veszi), munkásszálláson laknak. A többi, a tervek, eredmények, panaszok (amelyekbe némi indulatos túlzás is keveredett), az itteniek különböző közérzete talán kiderül a három ember szavaiból. Maros László Drávaszabolcs környékén a nyári gát egy helyen megrongálódott Az Ipoly már teljes hoszszában apad, a Rábán pedig megszüntették az elsőfokú árvízvédelmi készültséget is. A Dráva legalsó magyar szakaszán azonban pénteken tetőzött az árhullám és Drávaszabolcsnál még szombaton délelőtt sem csökkent a víz szintje. Ez a tartós tetőzés mindössze 18 centiméterrel kisebb a hat évvel ezelőtt mért legmagasabb ráállásnál. Ezen a szakas nincs veszélyben. szén, Drávaszabolcstól nyugatra, mintegy 18 kilométerre, Ilma puszta közelében a víz szombaton reggelre megrongálta a Dráva hullámterének egy részét védő nyári gátat. Az árvízvédelmi szakemberek azonnal erős osztagot irányítottak a szakadáshoz és remény van arra, hogy homokzsákokkal, kővel, egyéb anyákkal sikerül kijavítani a gátat. A balparti fővédelmi vonal KISALFÖLD Társulati ülés a színházban Munkaértekezlettel egybekötött társulati ülést tartott tegnap délelőtt 9 órakor Győrött a Kisfaludy Színház. Az értekezleten részt vett Lombos Ferenc, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának első titkára; a Szakszervezetek Megyei Tanácsát Söre Imre, a megyei tanács művelődésügyi osztályát Zuber Titusz és Molnár Ernő képviselték. Várady György igazgató főrendező referátumában a színház belső fegyelmének további megszilárdulását állította elsődleges feladatként a társulat tagjai elé. Elismeréssel szólt a nézőtér korszerűsítéséről, mely vonzó a közönségre, • ugyanakkor még egy, talán ennél is nagyobb problémája a színháznak a színpad, amelyre szintén ráférne már az adott lehetőségeket kihasználó korszerűsítés. Lombos elvtárs hozzászólásában külpolitikai tájékoztatót tartott a színház tagjainak, és országunk jelenlegi helyzetében elemezte a színházra váró feladatokat Az értekezleten a társulat hatvan tagját — színészeket, zenekari tagokat és műszaki dolgozókat — részesítettek pénzjutalomban, az elmúlt évadban és a nyár folyamán végzett kiemelkedő munkájukért. * A traktoros féli az esőt, sűrűn tekinget az égre: jóindulatúak-e a felhők? Mert száz holdra való gabonát kell még elvetniük a barbacsiaknak. A köd már kora délután leszállt, és olyan sűrű a bolyha, hogy ha a tizenöt holdas szántóföld túloldalán jár a traktor, már szinte felismerhetetlen. — Fél óra múlva végzünk ezen a táblán — mondja Váci József traktoros — aztán a majorral szemben lévő szántóföldre megyünk. Sietnünk kell a vetéssel, mert nem várhatunk már jobb időt. A délután a legalkalmasabb most a vetésre, mert reggel és késő este már sűrű harmat száll a földekre, így is nehéz. Máskor evvel a szovjet vetőgéppel húszkilométeres sebességgel haladhattam a táblán, most örülnöm kell, ha ötkilométeres sebességgel mehetelő.A csoroszlyásgép ezen az ázott talajon már semmit sem érne. Huszonnégy soros szovjet tárcsás vetőgép vonul a Belorusz nyomába. A farosoknak, Patai Eleknek és Hadarics Ferencnek nagyon oda kell figyelniük a gép meg a fogas viselkedésére. Kezükben kampós bot. — Időnként leragad a fogas — így Pákai Elek —■, evvel emelgetjük — megforgatja a botot, — a tárcsák közti rés is bedugul minduntalan. — Máskor negyven holdat is elvetettem naponta — mondja a traktoros szomorkásán. — Most csak húsz hold a napi teljesítményem. Időnként lesüllyed a gép a laza talajon. Ilyen időben a durva felületű szántóföld bírja leginkább a gépet. Az előkészített talaj rögeiből szinte csavarni lehetne a vizet. A fogatosok is vetnek most Barbacson. A lesajnált lovak most (talán utoljára) megmutathatják, mire képesek. Ha az idő engedi, néhány nap múlva nyugodtan alhatnak a szövetkezetiek. Nem lesz elvetetten szántóföld a barbacsi határban. —sza—