Kisalföld, 1965. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-02 / 27. szám
.WMO. február 2., kedd Értesítőosztás az iskolákban Csaknem másfélmillió általános iskolás és több mint 230 000 középiskolás diák kapta kézhez hétfőn a félévi értesítőt. Ezúttal először szorgalomból is osztályozták a diákokat, négyféle — példás, jó, változó és hanyag — minősítéssel. A félévi értesítőben — ugyancsak első alkalommal ■*- írásbeli dicséret jelzi a huzamosabb időn át tapasztalt példamutató kötelességteljesítést, a kiváló tanulmányi eredményt, segítőkészséget. Az oktatási év „második félideje” június első felében ér véget. (MTI) Ami szabvány, az szabvány Az ipar bibliája MSZ,DIK, UIC, QSZZSD... Betűk, rövidítések. A legtöbb ember számára igen keveset mondóak. Pedig naponta találkozni lehet velük: az iskolai füzetek fedőlapjának sarkára írva, a tekercs film dobozán, vasúti kocsik oldalán. Szemünk végigfut rajtuk — érthetetlen betűjelek. Emlékezetünk nem fogadja be őket. Pedig mennyi minden foglaltatik ezekben a betűszavakban: MSZI Magyar Szabvány; DIN,Deutsche Industrie-Normen; stb. Minden nemzetnek megvannak a maga sajátos szabvány jelölő rövidítései. A betűszó után néhány szám, kötőjellel öszszekapcsolva, ponttal tagolva. Ha valaki egy nagy könyvben — inkább könyvtárnyi könyvben — utánanéz, hogy például az A.50.11 a Magyar Szabványok szerint mit jelent, az megtudhatja, hogy acélt jelöl, azt az acélt, melynek szakítószilárdsága 50 kg-rm; folyási határa 2700 kg/cm 2; széntartalma 0,35 %; felhasználhatósága: tengelyek, csapok, fogaskerekek, csavarok; megengedett igénybevétel ... stb. Életünk törvényszerűségekkel van teli. Törvényei vannak a matematikának, a fizikának, a kémiának, az írásnak, a költészetnek, a zenének, a képzőművészetnek. Törvényei vannak a minőségnek. A minőségi törvény igen bonyolult, paragrafusainak sok-sok útvesztőjében könnyen eltévedhet még a szakember is. Ha valamiben nem biztos, hát fellapozza könyveit, megkeresi a rá vonatkozó szabályt , a szabványt. Ez a szabály a szabvány, ami megmondja, hogy az írószergyár Mercur Gll Ceder-typ. 2B keménységű ceruzája milyen hosszú lehet, milyen festékkel kell befesteni ... A szabvány mondja ki, hogy a győri Wilhelm Pieck Járműipari Művekben a lengyel megrendelésre készülő vasúti motorkocsi ajtajának biztosító zárja milyen legyen, vagy mekkora a nemzetközileg elfogadott férfizsebkendő. Szabványok szerint olvasztják a vasat, kovácsolják az acélrudat, esztergálják az órakereket. A szabványok világába próbálják belekényszeríteni a tervezők csapongó, szertelen fantáziáját, hogy a mindnyájunknak újszerű, lenyűgöző építmény, a szélsebesen száguldó egysínű vonat, a kecses, modern bútor megjelenhessen, elkészüljön. A szabványkönyv egy nagy-nagy ajánlat, katalógusformákat, minőségeket, ezernyi értéket és mutatót magába foglaló biblia. A tervezők, raktárosok, minőségellenőrző szakemberek bibliája, kézikönyve, ami nélkül ma már nem is létezhetnének. Irodalma van a szabványosításnak, nemzeti és nemzetközi szervezetei. Konferenciákat, tapasztalatcseréket szerveznek a szabványosításról,a gyártmányok öszszehangolásáról. — Bárki megkérdezhetné ezek után: Nem köti-e meg a fantáziát a szabványosítás? Nem uniformizálja-e életünket? Szemlélet dolga miképpen felfogni a szabványosítást. Ha valaki csak merev törvényeket lát bennük, az könynyen hajlik az uniformizálás felé. A helyes gondolkodás szerint: a szabványok ismerete, új anyagok megismerése szélesíti a látókört, lehetőséget nyújt a mind újabb és újabb anyagok felhasználásához, célszerűbb, szebb termékek létrehozásához. A szabványok sorrendet adnak, utat mutatnak a legmegfelelőbb anyag kiválasztásához. Van Győrött egy lelkes társaság, szám szerint 76 férfi és 7 nő. A társaság neve: a Gépipari Tudományos Egyesület győri csoportjának szabványosító szakosztálya. Ezek az emberek a szabványosítás szorgalmazói, mondhatnánk úgy is, hogy megszállottai. Aki meghallgatja okos érveléseiket, maga is hivévé válik ennek a „mozgalomnak”, ami hovatovább az ipar és a mezőgazdaság ösztökélőjévé válik, rendszerezőjévé a munka számtalan törvényének, törvényszerűségének. A gyári szabványosító szakosztály évek óta dolgozik. A szakemberek szerint eddig bármit bíztak is rájuk, becsülettel megcsinálták. Mindig törik valamint a fejüket. Az idén például csak a Járműipari Művek gyártmányainak korszerűsítése és a technológiai fejlesztés céljából tizennégy témát dolgoznak ki műszaki leírás formájában. Segítik a győri Célgépgyár, az öntödei Országos Vállalat győri gyárának szabványosítási tervének végrehajtását. Konferenciákat, tanfolyamokat, tapasztalatcseréket szerveznek, filmet vetítenek, tanácsot adnak, mindezt társadalmi munkában, rendszeretetből. Társadalmi tudósok ők, kiknek munkájára felfigyelni, értékelni azt — érdemes. _ . . . . .. Kulcsár László Három asszony birodalma A győri Gardénia Csipkefüggönygyár új műhelyének egyik sarkában kaptak helyet a kártyalyukasztó asszonyok. Mindegyiknek pettyes kendő van a fején, szinte hasonlítanak egymásra. Összesen hat gép van a körzetükben, ezeken dolgoznak felváltva, mikor kire milyen munka jut. Mintha zongoráznának, előttük alkottak, rajzujjaik fürgén mozognak a billentyűkön, lábuk ritmusra jár a pedálon. — Hallottam, kaptak egy új lyukasztógépet. Hogyan működik? — Kitűnően. Bár mindegyik gép ilyen modern lenne! — mondja Juhász Józsefné és munkatársa, Horváthné is bizonygatja. — Ezentúl nem lesz csomó a kezünkön a megerőltetéstől. — És Juhászné kezére mutat, aki nemrég az SZTK- ba járt, mert megszölette a bal csuklóját. — Meg akarták operálni, de nem hagytam. Forintost szorítottam rá, visszament a csomó. Az egyik gépen férfi dolgozik. Megkérdezem az asszonyoktól, ki a főnök. — Nem parancsol itt senki közülünk. Mindegyikünk tudja a maga dolgát. A fő- művezető kiadja a munkát, aztán beosztjuk. — Megértjük egymást az asszonyokkal, főleg ha nem hallgatom őket — mondja Figler Jenő, aki olyan mindenes itt. A gépeket is javítja, meg a lyukasztókon is dolgozik. — Csak takarítani nem szeret — mondja Juhászné nevetve. — Szombatonként a kezébe nyomjuk a seprőt, mi meg tisztogatjuk a gépeket, lemossuk a bútort, de mindig meglóg a seprés elől ez a Jenő. — Na, én megyek — nevet Figler, aztán otthagy bennün-ket. — Tréfáltunk — csak — engesztelik az asszonyok, de látszik, hogy három asszony mellett egy férfi nem nagy úr. — Hány gépre lyukaszta-nak kártyát? — Tizennyolcra a csipkével együtt. — Győzik a munkát? — Nincs ránk panasz. — Mióta vannak itt? — Tizenhat esztendeje. Csak a Szeri jött egy éve. Nemrég telt le a tanulóideje. — Megszokott már? — Rögtön láttuk, hogy ő ide való. Jó erőben van, nyugodt természetű. Először egy kis vézna nőt küldtek, ránéztünk Horváthnéval, mondtuk: jaj, ez a szegény, nem megy itt semmire. Fizikum kell ehhez, meg nagy figyelem. A sarokban bülonzsákok vannak, ha befejezzük a munkát, letakarják a gépeket. Ezt még akkor kértük, mikor a régi műhelyben elszórtan voltak a gépeink. Mikor hazamentünk, a tanulók gyakran zongorázgattak rajta, s összevissza keverték a tűket. Süle Elek főművezető dicséri az asszonyokat. — Sokat buzdítom őket a pontos munkára, mert hogy jó legyen a szövés, az náluk kezdődik. Pontosan dolgoznak, pedig sok a munkájuk. Az iparban állandóan új gyártmányok kellenek, ehhez készítik el a lyukkártyákat, emellett a napi javításokat is elvégzik. Nagy Éva Horváth Imréné összevarrja a kilyukasztott kártyákat Ünnepi megemlékezés A Színház- és Filmművészeti Főiskola ünnepi megemlékezést tartott az Ódry Színpadon a színészoktatás megindításának 100. évfordulója alkalmából. Az ünnepélyen megjelent Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagja, Ilku Pál, a Politikai Bizottság póttagja, művelődésügyi miniszter is. (MTI.) Az első balesetmentes év A Győr-Sopron megyei Kéményseprő Vállalat fennállásának tíz esztendeje alatt az 1964. év volt a legsikeresebb munkásvédelmi szempontból. Azelőtt évente átlag 4—5 kéményseprőt ért baleset a vállalat 66 munkása közül A szakma veszélyes volta — a 3, 4 emelet magasságában, a kémények sötét és szűk füstjárataiban végzett munka — szinte vonzza a balesetet. Ennek ellenére 1964 -ben egyetlen baleset sem történt a vállalatnál. A tanácsi vállalatok között egyébként a kéményseprők voltak az egyedüliek, akik baleset nélkül dolgoztak. KISALFÖLD) „Idegnyugtató gép“ Orvosi recept nélkül Több mint három méter magas, henger alakú gép terebélyesedik a Soproni Öntöde régi homokszárítójában. Ez a sokkanalas homokszárító monstrum az 1920-as években a legkorszerűbb gépnek számított a maga nemében. Évek múlásával azonban egyre több és több öntvényt készített a gyár, és a gyártás technológiája sem maradt a régi. Legutóbb például 5 modern maglövőgépet kaptak a soproniak, amelyekhez már vízüveges, szénsavas homokkeveréket kellett használniuk. Ehhez pedig nagyon sok, alaposan kiszárított homokra van szükség. Kevés volt a homok A kanalas szárítógép 3 műszakban 4 tonna homokot tudott megszárítani. A maglövőgépek ezt egy műszak alatt felemésztették. Pedig a magkészítők mindent elkövettek, hogy munkát tudjanak adni a gépeknek. Patzer Nándorné, a magkészítő művezetője mesélte, hogy magszárítókemencékben, tepsiken és a homokba öntött folyékony vas melegével is szárították a homokot. Hiába, az öntők továbbra is is csak panaszkodtak, állan-dóan idegeskedtek, mert kevés volt a száraz homok. A hétfői naptól pedig különösen féltek, mert nem kaptak a hételeji munkakezdéshez elegendő homokot. Látogatás az Április 4-be A főmérnök és az öntöde üzemvezetője egyszer az Április 4. Gépgyárban járt. Ott hallottak egy homokszárító gépről. Mindenki csak dicsérte. Ők is megnézték. A gép előtt nagy ,halom homokot láttak. (A soproni öreg szárító két-három napra való készlete.) A vendég művezető a homokhalomra mutatva megkérdezte ottani szaktársát: — Ha olyan jó ez a berendezés, mint mondják, merne-e fogadni, hogy estig elkészül vele? A munkás csodálkozva nézett rá, s csodálkozása csak nőtt volna, ha megtudja, hogy szakmabeli a kérdező. — Jöjjön vissza két óra múlva, nyomát sem látja itt a nedves homoknak! Két óra alatt valóban elkopott a homokhegy. A soproni vendégek ott nyomóan elhatároztak, hogy ők is megszerzik ezt a homokszárítót. Megtudtuk, hogy a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár öntödéjében megtalálhatják a berendezés mását, s két nap múlva már Mosonmagyaróváron voltak a soproni lakatosok. Lemásolták a berendezést, és egy hónap alatt elkészítette a tmk-műhely az olaj tüzelésű, forgódobos szárítókemencét. Január 1-től már dolgozik az új homokszarna, és nem bánták meg, hogy 50 000 forintot költöttek rá. A gép ugyanis egy műszakban annyi homokot szárít, amenynyit a magkészítők 24 óra alatt sem tudnak feldolgozni. Megérte a fáradságot A jó mag készítésének előfeltétele, hogy a homok ne csak száraz, hanem iideg is legyen. Ehhez pedig „pintntetni” kell a homokot A Soproni öntödében erre eddig nem volt lehetőség. Az új kemence üzembe helyezése óta állandóan 25—30 tonna száraz homokot tartalékolnak.. A szakemberek kiszámították, hogy csak tüzelőanyagból évenként több mint 100 000 forint megtakarítást lehet elérni. Ez magába véve sem lebecsülendő nyereség, pedig ez az összeg még növekszik, hiszen három munkás helyett most egy kezeli a szárítót, folyamatosan dolgozhatnak a nagy teljesítményű maglövőgépek, javulást várnak a minőségben is. De nincs is szükség az új berendezés gazdasági hasznának részletezésére. Minden dicséretnél többet mond a munkásoktól eredő elnevezés, akik találóan „idegnyugtató gépnek” keresztelték el a szárítókemencét. — Kristóf — Falusi boltokban - zárszámadás idején (Folytatás az 1. oldalról.) csit irigykedve. Az áru itt is rengeteg: kályha, tűzhely, edény... — Mit nem tud adni? — Építkezéshez szükséges anyagokat. Durva vásárunk egyáltalán nincs. Sokan keresik a mezőgazdasági kisgépeket, például a kézi permetezőt. A kézi répavágó és a kukoricamorzsoló egészen eltűnt, mintha háztáji gazdaságok nem is léteznének. Legkelendőbb az ágynemű A textiláruboltban sok az asszony. Horváth Gyula üzletvezető reggel ért haza a földművesszövetkezeti szocialista brigádok vezetőinek országos tanácskozásáról. — Éppen jókor — mondja. — Ma nagyon megleptek bennünket az asszonyok. Szerencsére nem nagyon kérhetnek olyant, amire azt felelnénk: nincs. — Mi a legkelendőbb. — Az ágynemű és a lakástextil. A kötényt, az inget, a pulóvert év közben is megveszik, ilyenkor általában a drága holmit vásárolja mindenki. A villamossági boltban hatféle televízió. Csak Delta, Favorit és Kékes nincs. Mosógéppel félig tele az üzlet. A bútorbolt délután 3 óráig 80 000 forint forgalmat bonyolított le. Mindössze két hálószoba-berendezést, adott el, a többi modern, kárpitozott bútor volt — És aki holnap jön? — Az is megtalálja, amit keres. Van elég árunk. Kevés a kályha Ha valaki a csornai boltok dolgozóitól érdeklődne, hol tartották meg a zárszántadat a szomszédos községekben, nagyon pontos tájékoztatást adnának. A múlt hét csütörtökén és pénteken minden tíz vásárló közül legalább nyolc Acsalagról utazott be a járási központba. A bútorboltban is főleg acsalagiak vásároltak. — Milyen bútorokat? — Az idősebbek a hagyományos kombinált szobaberendezést, a fiatalok a Variát keresik. — Találnak is? — Nagy a választékunk. A vas- és edényboltban viszont panaszkodnak az eladók: ősz óta hiánycikk a kályha. Nem a hordozható cserépkályha, hanem a 800— 1000 forintos, amelyet a legtöbben keresnek. Mondjuk, hogy Beleden kályhával van tele az egyik bolt. Nem hiszik. (Az áruelosztással vagy a boltos élelmességével van baj?) Hiánycikként említik itt is az épületvasat, az építkezéshez szükséges egyéb anyagokat, a fürdőszoba-berendezést és az ötös húsdaráló kést. S. F. gyilészvn i'lhiden ... Szakszervezeti vezetőségválasztó értekezletre ültek össze a Zabhegyesítő Vállalat dolgozói. — A vezetőségválasztás nagy esemény a szervezet életében — kezdte a beszámolót a titkár. — A tagság, élve demokratikus jogaival, véleményt mond a végzett munkáról, arról, hogy a tisztségviselők miként éltek az előlegezett bizalommal. A taggyűlés akkor tölti be hivatását, ha minél többen hallatják szavukat — szólt a bíztatás. És megkezdődött a vita. Másodiknak szót kért az alközpont kiküldöttje. „Egészen röviden..." kezdte. S beszélt jó félórán át. Mondanivalójához csatlakozott a főközpont megbízottja. Hozzá a vállalat vezetője, majd a főkönyvelő, utána az üzemvezető. Felváltotta őt a társüzem képviselője. Szép sorjában feláll az üzemben működő valamennyi mozgalmi szervezet vezetője, s „egészen röviden” Ígérettel kezdve, az esemény jelentőségének méltatásával folytatva, a szabad pereménynyilvánításra történő felszólítással bezárva, per koponya félóra, be is fejezte. Sok félóra sokra menvén, elrepült a délután. A villanyokat meggyújtva, az értekezlet elnöke felszólította a küldötteket: — Tekintettel az idő előrehaladott voltára, kérem a szaktársakat, hogy akinek nagyon fontos mondanivalója van, adja elő, egészen röviden. A küldöttek fejlett önkritikai érzékéről tanúskodott a felszánt követő hallgatás. Hiszen, a „felsőbb szervek” küldötteinek magasröptű szónoklatai után ők ugyan mit mondhatnak? Hogy elfektetik az újításokat, és a segélyeket nem a leginkább rászorultak, hanem a szemfülesek kapják? Csak nem szürkítik el ilyen hétköznapi dolgok emlegetésével e jelentős eseményt? Több felszólaló nem lévén, az elnök megkönnyebbült sóhajjal zárta le a vitát. S megkezdődött a szavazás, a tagság élt demokratikus jogával tí--é). gy