Kisalföld, 1965. március (10. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-02 / 51. szám
IKS. március 2., kedd fl törlesztés éve volt Talán még sohasem panaszkodtak annyit a kisbaráti emberek, mint az idén. S akik panaszkodnak, a termelőszövetkezet tagjai. Néhányan már addig a kijelentésig jutottak: „Nem érdemes itt dolgozni, inkább veszem a sátorfámat, és bárhol megélek úgy, mint a termelőszövetkezetben.” Mi történt Kisbaráton, hogy ilyen keserű szavakkal panaszkodnak a tsz-tagok, és van-e alapja az elkeseredésnek? Az elkeseredésre, a becsületes munka feladására, a menekülésre semmiképpen sincs ok. Az viszont helyes, hogy a múlt esztendő eredményeivel nincsenek megelégedve a kisbarátiak, csakhogy az eredménytelenség okát is látnim kell, és aszerint vélekedni és aszerint dolgozni. Néhány adat a Március 15. Tsz tavalyi gazdálkodásának eredményeiről • a munkanévség értéke: 14 forint 37 fillér, ebből készpénzben 2 forint 47 fillért kaptak kézhez a tagok, a többit természetben fizette a termelőszövetkezet. Egy dolgozó tag évi átlagjövedelme 5866 forint. A termelőszövetkezet mérleghiánya: 362 000 forint. Két évvel ezelőtt 27 forintot, 1963-ban 23 forintot ért egy-egy munkaegység, tehát évről évre szegényebb lett a termelőszövetkezet zárszámadása, míg elérkezett a mérleghiány. Ha a termelőszövetkezet tagsága csak a tavalyi esztendőben keresi a hibát, akkor önmagához sem őszinte. A hiba talán a régebbi gyenge vezetésben volt, amikor az alkudozásokkal elment a munka becsülete. Majd folytatódott a rossz gazdálkodás azzal, amikor egy elnök vezette a ménfőcsanaki és a kisbaráti termelőszövetkezetet. Tavaly jött az új elnök, aki az addig magára hagyott főagronómussal rendbe akarta hozni a gazdaságot, de egyébre nem futotta az erejükből egy év alatt, mint arra, hogy rendezzék az eladósodott termelőszövetkezet ügyeit, hogy megszüntessék az előző évről áthozott adósságokat. . . Az 1964-es esztendő terhére osztottak pénzt 1963-ban. Tavalyelőtt 360 mázsa kenyérgabona-vetőmagot, 960 mázsa vetőburgonyát vásárolt a termelőszövetkezet az 1964. esztendő terhére, s ez a kifizetett összeg az ugyancsak tavalyra átvitt földadóval együtt 282 000 forint. Tavaly 113 sertést vásárolt a termelőszövetkezet hizlalásra, mert nem maradt hizónak való tavalyelőttről a nagy elhullás miatt. És mindehhez hozzájött a rossz termés. A növénytermesztésben és az állattenyésztésben 480 000 forint kára lett a tsz-nek. A termelőszövetkezetben tavaly fizették meg a tanulópénzt és a hosszú évek alkudozásának árát. Tavaly egy szál répa, egy bokor burgonya és egy szál kukorica sem maradt ugyan kapálatlan. A prémium ösztönözte a tagságot. Tavalyelőtt és még annak előtte táblákat kellett felszántani, mert nem kapált a tagság. Még a sertések mellé sem találtak gondozót, idegenből kellett hívni. A helyi tanács és a társadalmi szervek sem nagyon fáradoztak azon, hogy megváltozzék a munkához, a termelőszövetkezethez való viszony Kisbaráton. A tsz elnöke, főagronómusa úgyszólván magára maradt az előző évekből áthozott minden fegyelmezetlenséggel, alkudozással szemben. A helyi tanács például nem követelte meg, hogy a kétlakiak levágják, betakarítsák a kukoricaszárat. „Ha nekik lehet, akkor nekünk is”, gondolták a termelőszövetkezetben. S ha szólt valamelyik vezető, a kétlakiak földjeire mutogattak a tagok Tavaly törlesztett a termelőszövetkezet, s ha panaszra van is ok, az elkeseredésre kevésbé. Még talán egy esztendőben sem kezdett ilyen jó alapokkal a termelőszövetkezet, mint az idén. Tavalyról nem hoztak át adósságot, hízónak valót már nem kell vennie a tsz-nek, az istállókban, az ólakban a tavalyi 179 helyett az idén 382 szarvasmarha, sertés áll. Természetesen, hogy eredményesebb hetek, hónapok következzenek, mint tavaly, tavalyelőtt, ahhoz a tagság szorgalma, becsületes munkája kell, s a vezetőséggel való egyetértése. P. I. A századvég fizikája címmel még tavaly októberben előadássorozatot hirdetett az Eötvös Loránd Fizikai Társulat győri tagozata. Az előadás témáját és előadóit igen nagy gonddal válogatta ki a társulat vezetősége. Erről tanúskodik a hallgatók nagy száma: az eddigi előadásokon mintegy ötszázan vettek részt. A témákról: az első előadáson — az azóta hirtelen elhunyt — Bodócs profeszszor vitatkozott Einstein relativitás-elméletével. Később a dielektrikumok fizikájáról, a lúzerről, az ultrahang gyakorlati alkalmazásáról, a nukleáris mérési módszerekről, az alkalmazott fizika vegyipari felhasználásáról volt szó. Márciusban két előadásra kerül sor a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége győri intéző bizottságának székházában. Az egyiken dr. Pócza Jenő, a Műszaki Fizikai Kutatóintézet munkatársa beszél a vékony rétegek fizikájáról, majd pedig a hónap végén Bálla János, a Központi Fizikai Kutatóintézet tudományos munkatársa az alacsony hőmérsékletek fizikájáról. Áprilisban — egyidőben a budapesti fizikusankéttal — látogatást szervez a társulat a REMIX Híradástechnikai Gyárba, és ott kerül sor a miniatűr készülékek ismertetésére. A sorozat befejező előadásaként májusban dr. Valkó Iván Péter, a budapesti Műszaki Egyetem tanára a miniatürizálás jelenét és jövőjét ismerteti. Tíz esztendő az öntödében Szép szakma BIZALMATLANUL fogadták egykor a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárban Sipőcz Bélát. Az öntők összedugták a fejüket, és bizony a vélemények egy cseppet sem voltak ránézve hízelgőek. — Nem adok neki két hónapot, úgy itthagy bennünket, mint a pinty! — mondta az egyik öreg szakmunkás. A többiek egyetértettek vele. Sipőcz Béla valóban nem öntőtípus. Sovány, csontos ember, nehéz őt elképzelni az öntöde örökké gázos levegőjébe, a mindig egész embert kívánó nehéz fizikai munkába. Sipőcz Béla azonban alaposan rácáfolt a jóslatokra. Ma már — tíz esztendő eltelte után — nyugodtan meg lehet ezt állapítani. Nemcsak, hogy nem hagyta faképnél az öntödét, de az egyik legjobb szakemberré fejlődött a most is még csak 38 éves gépformázó. Csak az első két hétben szorult segítségre. Utána gépet kért, önálló önző lett. Az első hónapban 106, azután fokozatosan 120, 140, majd 180 százalékos teljesítményt írtak a táblájára. Hamarosan élmunkás lett. De nemcsak ezzel, hanem egyéb tetteivel is megcáfolta a kezdeti véleményeket. Kétszer lett kiváló dolgozó, majd sztahanovista, elnyerte a miniszteri oklevelet is. AZ 1960. ÉV nagyon mozgalmas volt az öntödében is. Ekkor alakultak országszerte a szocialista brigádok. Az öntők Sipőcz Bélától várták a kezdeményezést. És ő nem is habozott sokáig. Megalakította a 6 tagú brigádot. A brigáderedmények első értékelésekor ők is a szocialista címet elnyert kollektívák között voltak. Azóta négyszer kaptak oklevelet, és kétszer jelvénnyel tüntették ki a brigád tagjait. Mindezt a jó munkáért. Azt azonban nem jutalmazta senki, amikor szabadidejükben segítettek egymás házának építésében, alapozásánál, a tető felhúzásánál. Mindig a brigádvezető járt elöl jó példával, ha cselekedni kellett. Pedig funkciókkal jól ellátták Sipőcz Bélát. Megválasztották bírósági ülnöknek, munkásvédelmi megbízottnak, műhelybizottsági tagnak. A többiekkel együtt tanul a szakosított munkásakadémián, hallgatója az ülnöki akadémiai előadássorozatnak is. A brigádalakító tagok közül azóta hármat már kiemeltek. Csak hárman maradtak. Viszont régi vágyuk: háromszoros jelvényesek akarnak lenni. Három öntő — még ha olyan kiváló szakember is, mint a Ságvári brigád tagjai — nem tud boldogulni. Újöntőket kellett tehát beszervezni a brigádba. Ma már ismét kilencen vannak. És olyan vállalást tettek áprlis 4-e tiszteletére, amely azóta is szóbeszéd tárgya a gyárban. Tavaly 0,17 százalékos selejttel dolgozott a Ságvári brigád. (Párját ritkító nagyszerű eredmény ez!) De a Ságvári brigád az idén ennél is többet akar tenni. VÁLLALJÁK, hogy a 9 tagú brigád egyhónapi selejtje nem haladja meg a 200 kilót. Ez pedig azt jelenti, hogy az egy öntőre eső havi 40 mázsányi öntvényből 20 kilónál több selejt nem lehet. Tehát gyakorlatilag minden öntvénynek sikerülnie kell, ha teljesíteni akarják vállalásukat. Akik ismerik az öntőszakmát, azoknak nem kell magyarázni a Ságvári brigád vállalásának nagyszerűségét. — Szép, szép a Sipőczék igyekezete, de milyen hasznát látja ennek a brigád? — kérdezhetnék. Úgy tetszik, nehéz erre válaszolni, pedig valójában nem. Amikor pedig jó példát kell állítani a többiek elé, ott van a Ságvári brigád. Ha a szocialista brigádvezetők tartanak értekezletet, Sipőcz Béla véleménye mindig döntően esik latba Ha jutalmazásról van szó, az elsők között említik mindig az öntőbrigádot. És érdemes megnézni egy fizetési napot is. Ha 2000 forinton aluli keresetet mutat a bérjegyzék, akkor már valami baj lehet. Nem lehet csodálkozni azon, hogy akik nemrég kerültek a brigádba, igyekeznek lépést tartani a többiekkel. Ha nehezen megy a munka, van aki segítsen. Sipőcz Bélát mindig ott találják, és senki sem szégyelli az újak közül, ha tanulnia kell a tapasztalt birgavezetőtől. Mert tudják: nem magáért, hanem a közösért teszi. AZ IDÉN ünnepli az öntödében „lehúzott” tizzdik esztendőt Sipőcz Béla. Nem tudhatni, hogy ebből az alkalomból felköszöntik-e a brigádtagok, de megérdemelné. Rászolgált jó munkájával, emberségével és főleg azzal, amit a brigádért tett mint vezető. Munkatársi kötelességből, becsületből. Kristóf János 28 ALFOIB Egy párton évente 2500 utód Megyénkben is fenyeget a pocokveszély A megyei tanács mezőgazdasági osztályának szakemberei a járási tanácsok elnökhelyettesei és a mezőgazdasági osztályok vezetői tanácskozást tartottak szombaton a földművelésügyi miniszter rendeletének végrehajtásáról, amely a pocokkár elleni társadalmi védekezéssel foglalkozik. A társadalmi védekezés fontosságáról beszélgettünk Haraszti Lászlóval, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetőjével. Nagy kárt tettek tavaly a magfogásra szánt pillangósokban a pockok. Az ősszel a szövetkezetek elvégezték ugyan a kötelező védekezést, 31 500 holdra szórtak ldarvalint, 5700 holdra pedig dieldrint. Ennek ellenére sem sikerült kipusztítani a veszélyes kártevőt. Részben azért, mert csak szórványos volt a védekezés, meg a gyenge télsem ártott a kártevőknek. Az előzetes felmérések szerint a pillangósokat, gabonákat ismét jelentősen károsíthatja a mezei pocok. Ezért szükséges a társadalmi védekezés megszervezése. E célra a megyében 700 mázsa arvalint osztanak szét. Márciusban, ha enyhül az idő, már megkezdődik a pocok szaporodása. Három hetenként szül utódokat, egyszerre 6—10-et. Egy-egy pocokpárnak évente 2500 utóda lehet! A pillangósok mellett valamennyi vetésben károsít, az időjárástól szinte függetlenül. Ilyenkor legkevésbé rejtőznek szántásokban, inkább elhúzódtak az őszi vetésbe, gyümölcsösökbe, legelőkre, utakra, árkokba. A legfontosabb teendő most valamennyi szövetkezetben március 6-ig a fertőzöttség nagyságának megállapítása Ki kell jelölni 100 négyzetméteres területet, s ha ezen egy a található lakott lyukak száma, akkor gyenge, ha 2—3, akkor közepes, ha 5, akkor erős, ha 5-nél több lakott lyuk található a kijelölt területein, igen erős a fertőzés. A felmérés a termelőszövetkezet és a községi tanács feladata, és nagy gondosságot, lelkiismeretes munkát kíván, mivel a rendelet szerint is elemi kárnak számít a pocokkár. A védekezés ütemtervéről tájékoztatást kapnak majd a községi tanácsok. Először a lyukakat kell betaposni, erre segítségül hívhatnak iskolás gyerekeket is. Majd az újra kifúrt lyukakba 4—5 szem alkalmazott kukoricát kell bedobni. Nagyon fontos az óvórendszabályok betartása erre többször figyelmeztesse a községi tanács a mérgezést végzőket. Étkezni, dohányozni méregszórás közben szigorúan tilos. Egészen kis mennyiségű méreg is halált okozhat, ha kézről a szájba jut. Óvakodni kell attól, hogy összeszedjék a méregtől elhullott vadakat. Amelyik községben megkezdik a pocokirtást, tudatni kell ezt a község valamennyi lakójával. A mérgezés után a szövetkezet megbízhat néhány embert, hogy megvizsgálják: a határban eredményes volt-e a védekezés. A szövetkezet érdeke, hogy a mérgezést végzők nagyon lelkiismeretesen dolgozzanak. Egyetlen pocokpár meghagyása is súlyos kárt okozhat szaporulatával. Jelenleg díjtalanul adja az állam a mérget. De ha ezt nem használják fel eredményesen, kétszeres kárt okozhat a szövetkezet. A kártevő megdézsmálja a terményt, és jövőre már saját pénzén kell vásárolnia a mérget a szövetkezetnek. Március első napjától hivatalosan is megkezdődött a mezőgazdasági szakmunkástanulók szerződtetése. Bár néhány szövetkezeti gazdaság vezetői már megegyeztek azokkal a szülőkkel, akiknek a gyereke az általános iskola befejezése után valamelyik mezőgazdasági szakmát választja, a gazdaságok többsége — tapasztalatok szerint — türelmesen vár a szerződtetéssel. Abból a meggondolásból kiindulva, hogy „hozzánk úgyis csak azok jönnek, akiket máshol nem ilvesznek fel". Jó néhány termelőszövetkezet vezetői annyira türelmesek, hogy egyéb gondjaik közben eszükbe se jut: tenni kellene valamit ennek a felfogásnak a megváltoztatásáért. Való igaz, hogy a falusi gyerekek többsége is kihagyja számításaiból a mezőgazdasági szakmákat, amikor az általános iskola elvégzése után pályát választ. Gimnáziumba, technikumba készül, de legalább ipari szakmunkás tanulónak.. A szülők se nagyon lelkesednek azért, hogy traktoros gépészt, növénytermesztőt, állattenyésztőt neveljenek gyerekükből, mert azt szeretnék, „különb” ember legyen, mint apja, anyja volt. Ha otthon marad a szövetkezetben — szerintük hiába tanul szakmát, ugyanolyan paraszt lesz, mint a többi. A paraszti munka természetéből következett azelőtt — bizonyos mértékig még most is ■—, hogy a mezőgazdaságban az az ember is jó volt, aki máshol nem felelt meg. A kézi kapáláshoz, trágyasértéshez, kévehányáshoz, a tehenek teregeléséhez valóban nem kellett különös tehetség, szakértelem. De a kapálás helyett egyre nagyobb területen vegyszer irtja a gyomot, markoló rakja, gép szórja a trágyát, okos masinák takarítják be a termést. A tudomány és a technika sok-sok vívmányának jó alkalmazásához nem elég, amit öregapánktól, apánktól tanulhattunk. A mezőgazdaságban dolgozó embernek ismerni kell a biológiát, a kémiát, a matematikát, a gépészetet — szakmát szell tanulnia! Mind több szülő, fiatal megérti ezt, és meggyőződésből választja a mezőgazdasági szakmát. E meggyőződést erősíthetnék, a szakma megválasztásában segíthetnének az eddiginél többet a szövetkezeti vezetők, a pártos tömegszervezetek. Mindenekelőtt azzal, hogy többet beszélnek a mezőgazdasági szakma szépségeiről, fontosságáról, értékéről. Sajnos, nagyon ritkán fordul csak elő, hogy az elnök, a mezőgazdász vagy a párttitkár elmegy a falubéli iskolába, beszélgetni a gyerekekkel a mezőgazdaságról, mint szakmáról, életpályáról. Még ritkább, hogy nemcsak dolgozni, hanem látogatóba, kirándulásra is meghívja a gyerekeket a szövetkezet. Megmutatni egy-egy érdekes gépet, figyelemre méltó eljárást, építkezést. „Látja azt a falusi gyerek mutogatás nélkül is” — szól az ellenvetés. De jobban meglátja, megérti és esetleg megszereti, ha meg is magyarázzák neki, amit lát. Ne várjanak olyan nagy türelemmel a gazdaságok, hogy „majd jön, alá akar". Segítsenek az elhatározásban — szülőnek és gyereknek egyformán —, hívják a fiatalokat, magyarázzák el a lehetőségeket, hogy minél többen meggyőződésből, kedvvel válasszanak mezőgazdasági szakmát, F. F. A Győri Kisalföldi Gépgyár ebben az évben 20 borsófeldolgozó gépsort és 18 egyéb konzervgyári berendezést szállít szovjet megrendelésre. Az óránként 120 kiló borsó feldolgozására képes „borsóvonalon” a bar e lőtt és kicsépelt borsót mossák, tisztítják, osztályozzák, előfőzik, lével adagolják, majd üvegekbe töltik és sterilizálják. A gyár március 25-ig mind a húsz gépsort elkészíti. Tárgyalások kezdődtek, hogy a szovjet iparnak a jövő évtől ennél nagyobb kapacitású, óránként 1000 kilogramm borsó feldolgozására alkalmas gépsort készítsen a gyár. Képünkön, szalagszerben állítják össze a szerelők a borsóelőfőzőt. Új tartálykocsikat kapott a MÁV Győrből Folyamatosan gyártják a Wilhelm Pieck Járműipari Művekben a 63 köbméteres tartálykocsikat a Magyar Államvasutak megrendelésére. Tavaly négyszáz készült a Művekben, az idei tervben is ennyi szerepel. Az idei első kocsikat — harmincegyet — február utolsó napjaiban vette át a MÁV. A hazai gyártású négytengelyes tartálykocsik valutamegtakarítást tesznek lehetővé, mert a Magyar Államvasutak jelentős összegeket kénytelenek fizetni a külföldi tartálykocsik bérléséért. 3