Kisalföld, 1965. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-01 / 77. szám
IMS: április 1., esfitSrtSfc Nemcsak a szakszervezet dobra! A vállalati intézkedési tervek tartalmazzák azokat a teendőket is, amelyek a dolgozók egészségét, s biztonságát védik. A tervek a legtöbb helyen reális, megvalósítható célkitűzéseket tartalmaznak, kellő anyagi fedezettel. A múlt évben néhány vasipari üzemben az anyagiak híján terveztek egészségügyi és szociális berendezéseket Ezek természetesen nem készültek el, nem szolgálhatták rendeltetésüket. Az ilyen, jókívánságokat tartalmazó tervek, bármennyire tetszetősek is, haszontalanok. Készítői alkalmasint abban azereményben alkották őket, hogy a bizonyíthatóan szükséges beruházásokra az anyagi fedezetet a felsőbb szervektől év közben majd csak megszerzik. Csakhogy a szükségletek és a lehetőségek nem mindig egyeznek. A terv nem óhajok gyűjteménye, hanem a megvalósítandó s kellő anyagiakkal fedezve megvalósítható feladatok rögzítése. S még pusztán a kiutalt pénzzel sincs biztosítva a létesítmények kivitelezése. Rengeteg anyag, alkatrész, felszerelési tárgy kell hozzá. A Wilhelm Pieck Járműipari Művekben a múlt évben építőipari kapacitás hiánya miatt maradt el az ezerötszáz személyes öltöző megépítése. Ugyanez okból nem készült el a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár öntvénytisztítójában a porelszívó berendezés. Ez, bármennyire kellemetlen is az érintetteknek, inkább megértik, mint a pusztán reményekre, óhajokra épített tervek meghiúsulását , hogy minél kevesebb legyen a beharangozott, de meg nem valósult szociális és egészségügyi létesítmény, még inkább megalapozott tervet kell készíteni. Az idei tervek készítésénél fokozottabban érvényesült a népgazdaság teherbíróképességének messzemenő mérlegelése, s az a helyes elv, hogy az anyagi erőket a legfontosabb beruházásokra összpontosítsák. Helyenként ez meghosszabbítja, tartósítja a kedvezőtlen, néha valóban elviselhetetlen munkakörülményeket. De csak a termelő beruházások határidőre történő elkészülése növelheti azt az anyagi bázist, amelynek alapján később fokozott ütemben valósulhatnak meg a munkafeltételeket javító létesítmények. Ezt kell megértetni azokkal a munkásokkal, akik jogosan türelmetlenkednek az indokolt beruházások elodázása miatt. Emellett a komplex tervekben szereplő, jóváhagyott tennivalókat határozottan, következetesen meg kell valósítani. Ennek rendszeres ellenőrzése a gazdasági és szakszervezeti vezetők együttes kötelessége! Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert a múlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a gazdasági vezetőknek inkább szívügyük a tervben szereplő, közvetlen termelést szolgáló pontok megvalósítása, mint az úgynevezett járulékos tennivalók. Ezért az egészségügyiszociális feladatokat előszeretettel adják ki albérletbe a szakszervezetnek. Az intézkedési terv egységes, egész. Végrehajtásáért mindenütt a gazdasági vezető felelős. A mozgalmi szervek a maguk sajátos eszközeikkel segítik a tervek megvalósulását. A közvetlen termelési feladatokat éppúgy, mint a közvetetteket I JL-né. A várost súlyos veszteségek érték a háború folyamán. Nem a felszabadulással együttjáró harci események, hanem a nyilasterror és az angolszász bombázások miatt. Több száz lakost hurcoltak el az ún. zsidótörvények alapjain, kínoztak és öltek itt, ha valaki bátran megvallotta magyarságát, és felemelte szavát az esztelen háború ellen. Sopronbánfalván halt meg 1945. január 15-én Vándor Sándor kommunista karnagy kegyetlen kínzások következtében. Tucatszámra lőtték halomra az ártatlan és agyonhajszolt embereket a balfi, a kópházi és a harkai gyűjtőtáborokban. Itt is szorgalmasan gyakorolták a német fasiszták és magyar cinkosaik a tarkólövést. Óriási munka várt a soproniakra, amikor előjöttek a pincékből, óvóhelyekről. Még a felszabadulás napján — április 1-én —megjelent a szovjet városparancsnok, Romanov alezredes felhívása, amely felszólította a város lakosságát a rend fenntartására, a normális élet és a termelés megindítására. S az öreg város lakói kemény munkával és szorgalommal eltakarították a romokat, többéves munkával,begyógyították a háború ütötte sebeket. . Ma, 20 esztendő távlatából tisztelettel és jogos büszkeséggel mondhatjuk: e gigászi országépítő munkában Sopronban is a kommunisták álltak az első sorban. Kezdetben nem voltak sokan, de szervezetük és programjuk volt. Hittek a békés életben, az alkotó munkában! Hitük és meggyőződésük százakat ragadott magával. A város felszabadulása után hat nappal — április 7-én — megalakult a Magyar Kommunista Párt soproni szervezete, és 11-én megtartották az első népgyűlést a színházban, a széles tömegekhez szóltak az égető feladatokról. Április 21-én megalakult a Nemzeti Bizottság, a Magyar Kommunista Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Szociáldemokrata Párt küldötteiből. Ugyanezen a napon „Új Sopron” címmel megjelent az első demokratikus napilap. A kommunisták ismertették a demokratikus kormány első rendeleteit, szervezték és személyes példamutatással vezették az újjáépítésért, a nemzeti újjászületésért folyó harcot. Attól a naptól kezdve, hogy az első szovjet katona magyar földre lépett, Sopron felszabadulásáig fél esztendő telt el. Szenvedésekkel telített, vérrel bőven öntözött fél esztendő volt ez. S itt maradt eltakarításra várva a súlyos gazdasági,politikai és kulturális örökség. Fel kellett emelni egy urai által elárult, magára hagyott és félrevezetett, a majdnem teljes pusztulás örvényébe sodort nemzetet. Jóvá kellett tenni, pótolni kellett mindazt, amit a magyar „történelmi” uralkodó osztályok évszázadokon keresztül elmulasztottak. Ha csak ezt tette, volna népünk, már ez is óriási lenne. De ennél többet tett: új, igazságos társadalmat teremtett, lerakta a szocialista társadalom alapjait magyar földön. Minderre ma — Sopron felszabadulásának 20. évfordulóján — jóleső érzés emlékezni és emlékeztetni! Papp István A soproni Lenin körút ma. KISALFÖLD Hasznosítják a belvizeket A nagyüzemi gazdálkodás lehetőségei és szükségletei nyomán a közelmúltban alakult ki az a szemlélet, hogy a belvíz ellen nemcsak védekezni kell, hanem gazdálkodni kell vele. Ez a gazdálkodás azt jelenti, hogy a felgyülemlő csapadékvíz egy részét a későbbi hasznosítás érdekében visszatartják a talajban, más részét olyan holt medrekbe, terepmélyedésekbe, vagy mesterséges tározókba vezetik, ahonnan később fokozatosan leereszthetik a mélyebben fekvő vizet igénylő területekre. A hasznosítás jelentőségét mutatja, hogy 1963-ban, a legutóbbi nagyarányú belvízi elöntés idején az év első négy hónapjában csaknem annyi vizet távolítottak el a mezőgazdasági területekről, mint amennyit a következő négy hónapban öntözés céljából kiemeltek a folyókból. A komplex belvízgazdálkodás távlati terve szerint az átlagos időjárású években 400 millió köbméter csapadékvizet őriznek meg. Nagyobb részét mintegy 150 000 holdnyi réten és legelőn tartják majd vissza, 150 millió köbméternyit pedig természetes és mesterséges tározókban gyűjtenek össze. A megmentett csapadékvíz tényleges hasznosulását megfelelő agrotechnikai eljárásokkal — mélyműveléssel stb. — alapozzák meg. (MTI.) Időt nyertek Megkezdődött a Richardsgyári terülőüzem építkezésénél az előregyártott rácsos vasbeton gerendák elhelyezése. A munka egyik érdekessége, hogy az építők a szerkezetet télen készítették gyorsérleléssel , így jóval csökkentették a határidőket. Ugyancsak télen készültek gyors érleléssel a beton rácstartók is, melyeket ma elhelyeztek a készülő épületen. . -------------------------- ** Ünnepségek, kiállítások (Folytatás az 1. oldalról.) kétnapos ankéta. Délelőtt 9 órai kezdettel felszabadulási ünnepséget rendeznek a Selyemipar művelődési otthonában a selyemipari óvodások közreműködésével. Ezt követően ugyanott Németh Sándor óvónőképző-intézeti tanár előadást tart: „Ünnepek, ünnepélyek hatása a gyermekek érzelmi életére.” * Az elmúlt 20 év fejlődését a bélyegek is tükrözik. Ezt kívánják bemutatni a soproni bélyeggyűjtők. Kiállításuk ma nyílik a Pedagógusok Művelődési Otthonában. * „Fehér zászló a Tűztornyon” a címe annak az irodalmi emlékműsornak, melyet az Ady Endre Művelődési Ház rendez ma este 7 órai kezdettel. Az előadást Szabó Jenő rendezte Becht Rezső, Farkas Imre, Molnár József és Szabó Jenő írásaiból. A vetített képekhez az anyagot dr. Friedrich Károly állította össze. A központi emlékünnepség április 3-án este 7 órakor kezdődik a Petőfi Színházban. A himnuszok után Zárai Károly, az MSZMP városi Bizottságának titkára nyitja meg az ünnepséget, majd Erdély Sándor, a városi tanács vb. elnöke mond emlékbeszédet. Ezt követően az egyesített énekkarok és a Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar Beethoven IX. szimfóniájának negyedik tételét adják elő. A szovjet hősi emlékműnél április 4-én délelőtt 11 órakor koszorúzási ünnepség kezdődik. A koszorúzók fél 11 órakor gyülekeznek a városi pártbizottság épülete előtt, a város dolgozói pedig a hősi emlékműnél. Itt az ünnepi beszédet Fördős László, a városi pártbizottság osztályvezetője mondja. Az ünnepség után a fegyveres alakulatok díszmenetben vonulnak el a hősi emlékmű előtt. Csornán Március 27-én, a felszabadulási hálastaféta fogadásával kezdődtek Csornán az április 4-i ünnepségek. Az ünnepi hét hivatalos megnyitója ugyanezen a napon, este 7 órakor volt a Hunyadi János Gimnáziumban, ahol Kovács Jánosné, az intézet igazgatója méltatta a felszabadulás jelentőségét és az eltelt húsz év eredményeit. Az ünnepi megemlékezést követően ,Jó haza fényre derül” címmel irodalmi műsor következett a gimnázium tanulóinak részvételével. A műsor összeállítását és a szereplők felkészítését Tóth Zsuzsanna és Somsits Rózsa magyar szakos tanárok végezték. Szép sikerrel szerepelt az énekkar is, melyet Nagy Kálmán tanár vezényelt. A gimnázium szertárának fejlődését, a politechnikai oktatást és a szakkörök munkáját mutatta be az ugyancsak ez alkalommal megnyitott kiállítás is. Vasárnap délután sportbemutató volt a gimnázium tornatermében. Ugyancsak vasárnap este került sor a járási művelődési teremben a Győri Zeneiskola tanárainak és zenekarának, valamint a csornai I. számú általános iskola, a gimnázium és a központi énekkar hangversenyére. Nagy sikert aratott a zeneiskola zenekara, melyet Nagy Miklós, az intézet igazgatója vezényelt, valamint a csornai fiókiskola tanárainak műsorszáma, Csajkovszkij á moll szonátája, melyet Lövik Zsuzsa és Tóth Éva mutattak be. Ma a járási művelődési teremben folytatódik a március 30-án kezdődő filmműsor, melyben dokumentumfilmeket mutatnak be. * * Kiesett, májusa Dominek Ferenc vagyok, annyi idős, mint Pál herceg, akinek a cselédje voltam 45-ig. A gyermekeim már szétszéledtek, ezt a kis házat két esztendeje a saját erőnkből építettük a feleségemmel. Most hideg a konyha, ne vesse le a kabátját, rendetlenség van, ne nézzen leörül. Szalmaözvegy vagyok.. A „mama” Fehérvárra utazott a lányunkhoz, aki ott a nőtanács megyei elnöke . .. Kommunista vagyok, nem mai gyerek a mozgalomban ... Huszonöt évig voltam gazdasági cseléd, kölyök koromban lovászgyerek (zsokénak szánt az öreg herceg), aztán kocsis, és minden nyáron arató. Tizenkilencben vörös katonának álltam, harcoltam Szolnoknál, s ezt nem feledték el nekem Eszterházy gazdatisztjei. Egy nyári estén 1939-ben az öcsémmel megvertük az intéző urat. Bementünk hozzá az irodába, és ott estünk neki. Az öcsém kezéből alig tudtam kicsavarni a bicskát... Hogy miért vertük meg? Mert aznap délután kinn a földön pofon vágta a kisebbik öcsémet. Nyolcan voltunk testvérek, markos, dolgos fiú mind, s nem bántottuk mi azt, aki békét hagyott nekünk. De ha belénk kötöttek, megdühödtünk . .. Az intéző, miután jól helybenhagytuk, csendőrökért telefonált. A vacsorát már nem ehettük meg otthon a majorban. Aztán az egész családunkat elbocsátották, a szüleimet kegydíjba helyezték Fertőszéplakra. A testvéreim közül engem bíráltak legszigorúbban a verekedésért, mert én voltam közöttük a legidősebb. Nős, családos. Börtönbe csuktak, majd 1941-ben egyenesen a menetszázadba osztottak be. A véremmel kellett volna, lemosnom a „vétkeimet’. Kétszer sebesültem, de felgyógyultam, s itthon ért a felszabadulás. Két szovjet őrnagy lakott nálunk egy ideig, s mint útmutató, Kópházáig kísértem őket. Május 12-én már párttagkönyv volt a zsebemben. A május — öregember létemre — ma is a kedvenc hónapom. Minden esztendőben Budapesten töltöm a másik lányomnál a munka ünnepét. Feledhetetlen a fővárosi felvonulás. Abban a forgatagban megifjul az ember. A felszabadulás után nyolc hold juttatott földön kezdtem gazdálkodni, s bírónak választottak. Negyvenkilencben pártiskolára mentem, aztán itthon mint párttitkár dolgoztam. Nem volt könnyű munkám. Nálunk az emberek nagyon vallásosak voltak. Tizennyolc papot, 123 apácát „állított” ki ez a község. Miután a szerzetesrendek feloszlottak, fertődi tagjai hazajöttek ide a faluba, összehívtam őket, és előadásokat tartottam nekik az új világról. Tudom, hogy ekkor csibésznek, vörös betyárnak neveztek a hátam mögött, de később ők is rájöttek, hogy nem vagyunk mi zsiványok. Nem egyszer ma is felkeresnek közülük jó tanácsért, segítségért. Aki nem áskálódott a párt ellen, rossz szóval sem bántottam. Nehéz volt akkoriban a parasztembernek. Beszolgáltatás, a súlyos terhek.. Engem is sújtott, a véremből való vérelmet is, a volt cseléd újgazdákat. A funkcionáriust akkor kétfelől csapkodta az értetlenség, és belefájdult a szíve, ha érezte, (és sokszor érezte), hogy tehetetlen. ötvenegyben megalakítottuk a „Miénk a föld” Termelőszövetkezetet. Elnöknek választottak. Nem voltunk sokan a közösben, de dolgozni mindenki megtanult nálunk. A kisebbik fiam is, a László ott az első tsz-ben lett igazi gazdaember. Híres elsőkaszás. Igaz, most traktorral dolgozik. 1956-ban szétugrott a csoport. Sose felejtem el azt a napot. Engem senki sem bántott ugyan, csak két ember fente rám a fogát oktalan haraggal, de megmondtam nekik: „Elhallgassatok, kit akartok ti bántani? Azt, aki értetek gyötörte magát?” A zűrzavaros napok Hévizén értek. (Az isjásom gyógyittattam ott..) A hírre hazagyalogoltam Fertődre. Egyenesen a tanácsházára mentem, s meghökkenve láttam, hogy a telefon mellett egy volt nyilas áll hetykén... Az állatokat hazavezették a tagok, mindenki kiszakította a maga kis parcelláját a közös határból, és én is hozzáláttam a magam földjéhez. Nekem sem termett kevesebb, mint másnak, nem szenvedett szükséget a család. De — megmondom őszintén — én nagyon rosszul éreztem magam a maszek parcellámon. „Hát ezért küszködtem én — gondoltam —, ezért verettem magam, a csendőrrel, ezért beszéltem ki a lelkemet párttaggyűléseken, ezért?! Hogy megint a maga szűk kis világába bújjon a közös érdekek elől a paraszt? Hát miért van a traktor, az aratógép, a kombájn? Háromholdas búzatáblákért? Nem, nem jó ez így!” Aztán 1959-ben újra megalakultunk. Beteg vagyok, a gyerekek kiröpültek, jó soruk van, megállják helyüket a társadalomban. Csak a pártszervezetünk... Valahogy lanyhult a lelkesedés, a pártmunka mostanában nálunk. Valahogy a fiatalok közt ma kevesebb az izig-vizig kommunista, az odaadó, önzetlen pártmunkás. Negyvenkilencben én egymagam 20 párttagot szerveztem, köztük a lányomat is. Ma alig akad egy-egy tagjelölt. Miért van ez így? Keresem az okát... A fiatalok sokat tudnak, többet, mint mi annak idején. Ez rendjén van. De sokukból valami hiányzik... Talán a cselédévek sebhelyei, amelyek halálig emlékeztetik az embert? Én azt mondom: örülhetnek, hogy csak elbeszélésekből ismerik a régi világot. No, de sokat beszéltem. Az öregség fecsegővé teszi az embert... Begyújtok a kályhába, mert hideg van itt. Szapudi András Az ünnepi hét műszakját hétfőn kezdték meg a Gardénia Csipkefüggönygyár dolgozói. A hazánk felszabadulásának tiszteletére szervezett versenyben ezen a héten naponként értékelik a gyár szocialista és többi brigádjának eredményeit. A versenynek ez a formája a , szokottnál is nagyobb lelkesedést keltett a dolgozókban. Izgatottan várják a reggeli értékeléseket, ugyanis a legjobban dolgozók gépét virággal díszítik fel, s otthon a gyár vezetői által küldött üdvözlő lap várja őket Az elmúlt három napban a minimálisra csökkent az állásidő a gyárban. t Vöröskeresztes jelvények A Vöröskereszt megyei szervezete a felszabadulás évfordulójának tiszteletére jelvényeket ad elismerésképpen azoknak az aktivistáknak, akik 15, 10 és 5 év óta végeznek a vöröskeresztes szervezetekben társadalmi munkát. A megyében 20 000 vöröskeresztes tagjak; százan kapnak jelvényt tizenöt évi, négyszázan tízévi és nyolcszázan ötévi munkájukért. A jelvények átadása folyamatban van, illetve a felszabadulás 20. évfordulójának tiszteletére tartandó ünnepi alapszervezeti taggyűlésen veszik át a kitüntetettek.